Nógrád. 1981. szeptember (37. évfolyam. 204-229. szám)

1981-09-23 / 223. szám

Vadászaink életéből ' SZARVASBÖGÉS. — Van-e már bőgés? — kérdezgették egymást már az elmúlt na­pokban is. érthető izgalommal, a vadászok. A szarvasnász messzehangzó jelét itt-ott bi­zony már hallhatták. Itt-ott, mert Nógrád megye körzetei­ben a szarvasbőgés kezdetének ideje eltérő. Mint Tóth József megyei fővadásztól megtud­tuk, nemcsak a három tájegy­ségben — Mátra, Cserhát, Börzsöny —, honem ezeken belül is van eltérés. A vadásztársaságokat egyéb­ként kérik, hogy komoly meg­figyeléseket végezzenek a szarvasbőgés lefolyásakor. A MA VOSZ Nógrád megyei in­téző bizottsága a tapasztalato­kat összegyűjti, s az adatokat szakemberek dolgozzák fel. A lövési terv adatai szerint Nógrád megye vadásztársasá­gai ebben a szezonban 551 darab szarvas elejtésével szá­molnak, s ebből az elképzelé­sek szerint 185 lesz a szarvas­bika. ☆ APRÓV AD. Vadásznak és természetkedvelő embernek egyaránt reménytkeltő hír: valami ici-pici biztatót is mondhatunk apróvadügyben. Végre, mert az utóbbi évek­ben bizony csak a siránko­zásra volt jó okunk. Eszerint: a fácán és a nyúl idei termé­szetes szaporodása a korábbi években tapasztaltnál egy ár­nyalattal jobb volt. S, hogy minek köszönhető ez? Egy­részt a kedvező tavaszi idő­járásnak. Sokan azonban úgy vélik: az apróvad javára vált, hogy a mezőgazdaságban ke­vesebb vegyszert használtak fel. Az állomány növelését sze­retnék elérni az apróvad kí­mélésével is. A vadásztársasá­gok például ugyanilyen meg­gondolásból csak október kö­zepétől vadásszák a fácánt. Jó lenne, ha a kedvezőbb körül­mények és a további helyes magatartás szerencsésen egy­beesne —, akkor talán szem­betűnőbben is változna az ap­róvadállomány helyzete. DÁM. — Korábban már hírt adtunk róla: a kisterenyei Mátra Vadásztársaság 19 da­rab, Gyulajról származó dám­vadat telepített. A 380 ezer fo­rintos költség felét a vadász­társaság, a másik felét pedig a központi vadgazdálkodási alap fedezte. Osztozhatunk a kisterenyel- ek örömében: a nógrádi tá­jon eddig szokatlan vad ki­válóan érzi magát. Erre vall, hogy ígéretes a szaporulata és szép az agancsfelrakás. Mind­ez pedig arra bizonyság, hogy alapos előkészületek mellett, fokozott törődéssel, lehetsé­ges Nógrád megyében is meg­honosítani új vadfajt — tele­pítéssel. CENTENÁRIUM. — Száz­éves a magyar vadászok szö­vetsége, országszerte zajlanak az ünnepélyes megemlékezé­sek. amelyek az év végén fe­jeződnek be. A jelentős ese­ményről Nógrád megyében az októberben sorra kerülő cen­tenáriumi ünnepi közgyűlé­sen emlékeznek meg. Felidézik ezen a vadászat és vadgazdál­kodás legfontosabb eredmé­nyeit, azzal együtt, hogy Nóg­rád megye milyen szerepet tölt be a vadgazdálkodásban. Az ünnepélyes eseményen az arra érdemes legrégebbi vadászoknak '’entenáriumi Nimród-érmet adnak át. „OSTROM". — Igen, a va­dászni akarók a szó szoros ér­telmében ostrom alatt tartják a vadásztársaságokat. Az el­utasítások pedig elkerülhe­tetlenek, hiszen a tagfelvéte­leknek — érthető okokból — korlátái vannak. Döntő ugyan a fiatalítás szándéka, de a társaságok létszáma nem nö­velhető korlátlanul. Emlékez­tetni szeretnénk a határozat­ra: 1982. végéig a taglétszám csupán 10 százalékkal növel­hető. Kézenfekvő a magyará­zat is. Az országos átlag sze­rint egy vadászra körülbelül 240 hektárnyi terület jut, Nóg­rád megyében pedig ez a szám 183 hektár. Tehát: türelem.. „EB A VADÁSZ..'. — ku­tya nélkül”. Ezúttal mi ismé­teljük a sokszor hallott mon­dást, minden bántó él nélkül. Az indíték egyszerűen az, hogy minden korábbi sirán­kozás ellenére sajnálatosan kevés a jól kiképzett, hasz­nálható vadászkutya a me­gyénkben. Igaz, a legtöbb sportvadász lakáskörülményei nem teszik lehetővé a kutya­tartást. A hivatásos vadászok azonban... Hogy ismét játsz- szunk a szavakkal: kutya kö­telességük lenne a hajtást, utánkeresést eredményesebbé tevő kutyák tartása. A meg­sebzett, majd elhullott vadból ugyanis ott van a legtöbb kár, ahol nincs jól használható véreb. Tóth József megyei főva­dásztól hallottunk egy olyan adatot, amely sokatrnondóan szól — a kutya mellett. 1980- ban végeztek egy országos fel­mérést. s eszerint egymillió forint értékű vadat kerestek meg a jól képzett kutyák. Ér­demes tehát számolni. Egy véreb tartásának havi költsé­ge néhány száz forint — egy hatvan kilogrammos süldő ára pedig 3000 forint. S akkor még nem is a leg­beszédesebb példát idéztük. Találtak ugyanis már az idén is sebzett, majd tönkrement szarvasbikát. Lehet gondol­kodni, számolni... KORONGLÖVÉS. — A fen­ti lehangoló sorok után vége­zetül egy jó hír: Salgótarján— Salgóbánva közelében ko­ronglövőpályát építtet a MA- VOSZ megyei intéző bizottsá­ga. A jelentőségét aligha szük­séges bizonygatni, hiszen a létesítmény elősegítheti az új vadászok betanítását, de hasznára válhat még a tapasz­talt vadászoknak is. A tréning — különösen szezonkezdés előtt, „pihentetés” után — min­denkinek jót tesz; kevesebb lehet a sebzések száma. Az építés költségeit saját költség- vetéséből a megyei intéző bi­zottság viseli, de elvárják a támogatást az érintett vadász- társaságoktól is. A kezdeményezés hasznáról azok beszélhetnének igazán, akik már megfordultak a pa- lotási Május 1. Vadásztársaság koronglövőpályáján. Egyetlen ilyen létesítmény volt eddig Nógrád megyében, bár azt versenyek és vizsgák idején a társaság mindig rendelkezés­re bocsátotta. S egy informá­ció a „holnapról”: a távlati tervekben szerepel egy futó- vadlövő-pálya létesítése is. összeállította: Kelemen Gábor Romhányi ABC Bejárók bevásárlóközpontja A hétvégeken néha bizony szűknek bizonyul a romhányi ABC. A vásárlók szinte elle­pik az árukat kínáló gondolá­kat, polcokat. Szombat délre szinte kiürül az üzlet. Ennek ellenére ritkán kell azt mon­daniuk az eladóknak: sajnos, nincs. Augusztusig a havi átlag- forgalmuk meghaladta az 1 millió 600 ezer forintot. Per­sze nincs könnyű dolga az üz­letvezetőnek és az eladóknak. — Nincs bizony — bólint Sztruhár István, a fiatal bolt­vezető. — Sok mindent figye­lembe kell vennünk. A kerá­miagyárban több mint ezer ember dolgozik, közülük leg­alább a fele bejáró. A többi üzembe, a termelőszövetkezet­be is jönnek más települések­ről. Ez gyakorlatilag azt je­lenti, hogy naponta mintegy ezer emberrel megnő a köz­ségben tartózkodók száma munkanapokon. Legtöbbjük természetesen itt vásárol, hi­szen mire hazaér, már vagy elfogyott az, amit venni akart, vagy bezárt a bolt. Rájuk is gondolnunk kell. Aztán nem mindenkinek egyforma az igénye, más-más árut keres. — Például? — Vegyük a tejtermékeket. Akad, aki sosem keres mást, csak a trapista sajtot, pedig hányféle akad még. Apránként bővítjük a választékot, hogy a többit is megismerjék az emberek. Van viszont, akinek a különleges ízű Camembert a kedvence. Megszerezzük. Per­sze minden kívánságot nem tudunk kielégíteni, de nem is ez a feladatunk. — Győzik a temérdek ve­vőt? — Győznünk kell, hiszen, aki vásárolni akar, azt ki kell szolgálnunk, mégha néha egy- egy eladónak a három kéz is kevés lenne. Cégünktől, a Börzsönyvidéki ÁFÉSZ-tól kaptunk gépeket, amik köny- nyítik, gyorsítják a munkát, a kiszolgálást. A kenyér- és hús­szeletelő gépek sokat segíte­nek. Csomagolómasinánkkal pillanatok alatt előrecsoma­goltunk paprikát, paradicso­mot — persze pontosan lemér­ve. Most érkezett citrom, azt is befóliázzuk. Könnyebb ha­zavinni is, de nekünk sem kell méricskélnünk, ha nagy a for­galom. — Alapellátásban van-e gondjuk? — Nincs. Tejből, kenyérből mindig van elegendő, bár a kenyér minősége ellen gyak­ran emelnek kifogást a ked­ves vevők. Nekünk viszont csak azt lehet eladnunk, amit szállítanak... Húsból hetente kétszer hoznak, mintegy hat mázsát. Egyébként majd har­minc vállalattal állunk keres­kedelmi kapcsolatban, hogy boltunkban a legtöbb dolog kapható legyen. Mert akkor ugye, a kedves vevő elégedet­ten távozik és ez a fontos. így igaz. A boltvezető kije­lentésének igazát viszont a romhányi és a környékbeli há­ziasszonyok igazolhatják. Tő­lük tudom: többnyire azok, kifogás alig akad. — h — Korszerű Jakásépilésért Szövetkezet Magyai nándorban Szövőasszonyok Igencsak csattognak Kozár- don a domb tetején levő régi épületben a szövőasszonyok. Ez szó szerint értendő, mert amikor a nyolc szövőgépen munkához látnak, valóban nem lehet egyetlen árva szót sem hallani. így azután nem csoda, hogy amikor szünetet tartanak, az asszonyok csivi- telnek egymás között, Igye­keznek kibeszélgelni magukat. Rózsa Lászlóné decemberig marad a „szövőüzemben”. Ak­korra várják a második gyer­mekét. — Mondják is sokan, hogy van egy Rózsa Sándorom, így hívják ugyanis a fiamat, aki öt és fél éves. A szécsényi Palóc Népmű­vészeti és Háziipari Szövet­kezet kis egysége a kozárdi, mindössze nyolc asszony szövi a szebbnél szebb háziszőtte­seket. Valamikor huszonhatan kezdték, a régiekből már csak Figura Józsefné, Fülöp József- né és Bacsa Jenőné állja a sarat. — Ha hiszi, ha nem, más­fél centiméterben kilencven szál fut, annyiszor kell oda­csapni szövés közben, Persze azért szívesen csi­nálják az asszonyok, vidámak is, jókedvűek is, máig dicsé­rik Fülöpnét, aki megszervez­te a kozárdi munkalehetősé­get. Elment Szécsénybe, hogy bedolgozó szeretne lenni. Ott mondták, ha van még több vállalkozó szellemű asszony, csinálnak egy részleget. Hát ez történt Kozárdon. A szőttesek pedig gyarapodnak, hogy megörvendeztessék a vá­sárlókat. Készülnek a szőttesek Meglepetés Harkányban Több mint százezer éjsza­kai strandoló látogatta idén a dél-baranyái Harkány gyógyfürdőjét. A nyaralókon kívül főleg a pécsi és kör­nyékbeli dolgozók éltek a le­hetőséggel, hogy munka után a késő esti órákban a ref­lektorokkal megvilágított me­dence langyos vizében pihen­jék ki fáradalmaikat. Az ősz beköszöntével a népszerű szolgáltatást felfüggesztet­ték, hétfőtől a jövő idényig szünetel az éjszakai strando­lás. A vendégforgalom egyéb­ként csúcsot jelez Harkány­ban. Az év eleje óta össze­sen egymillió-hétszázezer fürdőzőt fogadtak, máris töb­bet, mjnt tavaly az egész év­ben. Az évszakváltásra is tarto­gatott meglepetést vendége­inek a fürdővállalat. A té­len is üzemelő melegvizes medence közepén üzembe helyezték az új ivókutat, amelyet Szatmári Béla sal­gótarjáni iparművész készí­tett. A tetszetős kút négy csapjából folyik az ivókúrá­ra is kiválóan alkalmas har­kányi gyógyvíz. Magyarnándor a megye köz­ségeihez képest dinamikusan fejlődik. Bizonyítja ezt az utóbbi tíz évben a lakóné­pesség 17,5 százalékos növe­kedése, ami megyei összeha­sonlításban kiemelkedő. A nagyarányú népességnöveke­dés, valamint a helyi kezde­ményezések hatására az újabb és korszerűbb lakás- építkezés segítésére szervez­tük meg a lakásépítő- és -fenntartó szövetkezetét. Je­lenleg lakásépítő szövetke­zet a megye területén csak városokban található, ez el­sőként szervezett községi szö­vetkezet a magyarnándori. Megalakulásától a tényle­ges munkák megkezdéséig el­telt idő elhúzódásának oka, hogy a községben a vezetékes ivóvízellátás nem volt bizto­sított. A községi tanács és a MÉSZÖV a lakásépítkezés megkezdésére megállapodást kötött, amely szerint a tanács vállalta az építkezés első üte­mét, a terület kisajátítását, az ivóvízhálózat kiépítését, továbbá a telkek tartós hasz­nálatba adását, melyért la­kásonként 15 ezer forint dí­jat kértünk. A lakásépítő szövetkezet tagjainak döntő többsége az állami gazdaság dolgozója. A szövetkezetnek jelenleg 14 tagja van, de számuk tovább növekszik, mivel egyre töb­ben jelezték igényüket, hogy beléphessenek a lakásépítő akcióba. Az építési terület az Iskola utcában van, ahol húsz ilyen lakás építhető meg az első ütemben. A terület út­tal, víz- és villanyhálózattal ellátott, — tehát közművesí­tett — a csatornázás kivéte­lével, ugyanis a megye ilyen nagyságrendű községeiben ez nem jellemző. A lakásépítés tervezésével a szövetkezet először a SZÖV- TERV-et bízta meg. A terve­zési szerződést a szövetkezet nem fogadta el, mivel az igen magas ár ellenében vál­lalta volna a tervezést. Ezért a lakásépítő szövetkezet épí­tészmérnököknek adott ter­vezési megbízást. Az épületek hagyományos szerkezetűek: a lakások rész­ben alápincézettek, kétszin­tesek, három és fél szobásak, lakásonként egy-egy garázs- zsal. A lakásokat félkész ál­lapotban veszik ás a tulajdo­nosok, mert a szerkezeti ré­szek felépítése után az épít­tetőknek egyénileg kell gon­doskodni a befejező és szak­ipari munkákról. A szövetke­zet tárgyalt a kivitelezési ka­pacitás biztosításáról az Ér­sekvadkerti Építőipari Szö­vetkezettel, a Balassagyarma­ti ÉPSZÖV-vel, de egyik ki­vitelező sem vállalta a lakás­építést különböző okokra hi­vatkozva, így a lakásépítés kivitelezői kisiparosok. A lakásépítéshez szükséges anyagok beszerzését a szö­vetkezet a helyi ÁFÉSZ-szel kötött szerződés alapján kí­vánja megoldani, de ezek be­szerzése nehézségekbe ütkö­zik, ami nagymértékben las­sítja az építkezés tempóját. A lakásépítő szövetkezet a Magyarnándori Állami Gaz­daság pártvezetőségétől és szakszervezeti bizottságától minden támogatást megkap. Kezdettől fogva kiemelten segítik a szövetkezet munká­ját. Például bontott anyagot, gépeket és fuvarkedvezmé­nyeket nyújtanak számukra. Az állami gazdaság biztosít­ja a műszaki ellenőrzést. A szövetkezet irányítási és szer­vezési feladatainak jó ellátá­sára adottak a feltételek. Az állami gazdaság dolgozóit, akik a szövetkezet tagjai, összesen 330 ezer forint vál­lalati támogatásban részesí­ti. A lakásépítés kivitelezési munkái a második fél évben megkezdődtek. Az első négy­lakásos épület alapozása be­fejeződött. jelenleg a máso­dik épület alapozási munkái tartanak, és a harmadik épü­let alapozása is befejeződik ősszel. A községi pártbizottság, a gazdasági szervek kiemelt er­kölcsi és anyagi támogatást nyújtanak a lakásépítő és -fenntartó szövetkezetnek, s a jövőben is nagyjelentőségű feladatként kezelik az épít­kezés további ütemének vég­rehajtását. így a vállalkozá­sunk sikere megalapozott. Sándor István tanácselnök Hátamon a zsákom? Mégpedig tele szeméttel? — kérdezhették és kérdezik a di- ósjenőiek. Volt és van tudni­illik némi fönnakadás az új rendszerű szemétszállításban ebben a szép községben. Alig néhány hete ugyanis a rétsági tanács költségvetési üzeme vállalta a korántsem könnyű és hálás feladatot: többek között Diósjenőről is összegyűjtik a lakók által mű­Kísérleti autóbusz Manchesterben kísérleti autóbuszt állítottak forga­lomba, mely működését te­kintve egyedülálló. A külsőre változatlan busz­ba 4,5 literes dízelmotor he­lyett 5 literes van beépítve, amelyet egy villanymotorhoz kapcsoltak. Az állandóan csaknem azonos fordulat- sr-mmcl működő dízelmotor sík vagy lejtős tor pm nincs teljesen leterhelve, és ekkor feltölti a beépített telepeket. Erősebb terhelésnél- ezek le­adják a villanymotor révén az energiájukat, kisegítve a dízelmotor. Ily módon nem csak a kör­nyezetet óvja a kisebb dízel­motor csekélyebb fogyasztása és zajhatása miatt, de a vá­ros üzemanyagszámlája is jelentősen csökken. Ugyan­akkor a jármű 25—30 száza­lékkal drágább a hagyomá­nyosnál. anyag zsákba gyömöszölt ház körüli hulladékot. A tanácsról az értesítése­ket kiküldték a honpolgárok­nak, megszervezték a zsákok árusítását három helyen, csak- hát... csakhát — mondják Di- ósjenőn — hiába várták a szerződés szerinti hétfőkön a szállítóautót. A zsákok pe­dig ott díszelegtek a hétvégi pihenőházak előtt, meg a fa­luban. • A költségvetési üzem való­ban szeretné kiterjeszteni szolgáltatását a járás területé­re, de ehhez a gépparkját meg kell erősítenie. A diósje- nőiek 200 ezer forintja éppen ezt a célt szolgálja. Az új sze­metesautót az üzem megren­delte, csakhát... csakhát még nem jött meg. A régi pedig lassan elemeire hull szét. Ezért aztán szállítottak amivel tud­tak és nem mindig hétfőn. Az elmúlt két hónap alatt Diósje­nőről összesen 139 zsákot sze­dett össze az üzem gépkocsija. Egy zsák ára tíz forint, a gép­kocsi üzemeltetési költsége pe­dig megközelítette a 6 ezer fo­rintot. Bevétel: 1390 forint; ki­adás: megközelítőleg 6 ezer forint... Persze kár volna most a számokkal játszani, bár ezek­ben az energiaínséges idők­ben talán nem célszerűtlen. Két dolgot állapíthatunk meg. Az egyik, hogy lesz ez még jobb is, ha az üzem meg­kapja a várt autót, a falu la­kói pedig „rászoknak” a mű­anyag zsákokra. A másik: kis türelmet, megértést azoktól, akik már rászoktak. Hanem, ha legközelebb nem érkezne meg idejében a sze­métszállító autó, azért még nem föltétlenül szükséges az utcán éjszakáznia a műanyag zsákoknak. A lakóházak ud­varán nagyobb biztonságban lennének a kóbor ebek éles fogaitól Másnap reggel aztán újra ki lehet tenni. j NÓGRÁD - 1981. szeptember 23., szerda 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom