Nógrád. 1981. szeptember (37. évfolyam. 204-229. szám)
1981-09-20 / 221. szám
S2ep*ember végén nyit az ifjúsági klub Eredményes szabadidős-program a művelődési központban Lehetőségek és alaptalan igények Amikor a Képcsarnok salgótarjáni üzlete főtéri helyiségéből új helyére költözött, megszületett a terv egy klub- módszertár és a szabadidős-tér létrehozására a Tanácsköztársaság tér 13. szám alatt. A helyiség helyzeti adottságai jók. A főtérről nyíló ajtó, a térnek a város életében betöltött szerepe (diákok, fiatalok és idősek találkozóhelye), a busz- és a vonatmegállóhelyek közelsége, bevásárlóközpont, a vendéglátás centruma mind megannyi kedvező lehetőséget jelent. A körülbelül egy éve elkészült működési tervben fogalmazták meg ezeket a megállapításokat. Ügy látszik, elérkezik lassan a megvalósulásig. Kicsiny Miklósnak, a megyei József Attila Művelődési Központ igazgatójának tájékoztatása szerint a városi ifjúsági klub és módszertár szeptember végén megnyithatja kapuit. Ügy tervezik, hogy naponta déltől este kilenc óráig fogadja a látogatókat. Az új városközponti klub átalakítási munkálatai, illetve felszerelése körülbelül 600 ezer forintba kerül. Ezt az összeget a Nógrád megyei Tanács, továbbá a megyei ifjúságpolitikai titkárság bocsátotta rendelkezésre. A működési tervezetben foglaltak szerint, könnyen mozgatható berendezési tárgyak teszik lehetővé majd a helyiség gyors, tetszés szerinti átalakíthatóságát klubbá, módszertár jelleggé, kisgalériává, esemény- szerű rendezvény színterévé és így tovább. A klub működtetése során mindenekelőtt a fiatalok életkori sajátosságaiból indulnak ki, olyan formákat, módszereket kínálnak, amelyek a klubmozgalom céljainak, tevékenységi tartalmának megvalósítására leginkább alkalmasak. Ugyanakkor segítik a klubvezetőket, olyan módszereket alkalmaznak, amelyek ismeretében a klubok vezetői hatékonyabban járulhatnak majd hozzá a saját környezetükben élő fiatalok hajlamainak felismerése révén személyiségük fejlesztéséhez, a klubközösség életének színvonalas szervezéséhez. A környezet kellemesnek ígérkezik, a programok pedig változatosnak. Többi között külön figyelmet kívánnak fordítani a bejáró fiatalokra, s az ifjúság más rétegeire. Például azokra, akiket eddig nem nagyon sikerült bevonni más közművelődési formákba, a különböző művelődési folyamatokba. Mindez még akkor is jelentősnek ígérkezik, ha tudjuk, a klub eléggé kicsi, egyszerre mintegy negyven vendéget képes fogadni. A megyei művelődési központ egyébként gondosan készül az új klub megnyitására. Ennek jegyében augusztus közepén szabadidős-programot indított az intézményben, amely még mindig tart. E program indításával a szabad idő kulturált eltöltése feltételeinek megteremtése volt a cél. 'S újabb rétegek bevonása a programokba, akik ritkán járnak a művelődési központba. Ugyanakkor az intézmény tereinek jobb kihasználására is törekedtek, tegyük hozzá eredménnyel. A programok két helyen folynak, egyrészt az előtérben, mint lehetséges művelődési, szórakozási térben, másrészt a ruhatári részben. Az érdeklődés e forma iránt továbbra is igen nagy. Most az a gond, hogy mi legyen a szabad idő térrel, hiszen indul a színházi szezon. Az egyik alternatíva az, hogy a hónap végén nyíló városi ifjúsági klub és módszertár vegye át. A másik lehetőség, hogy házon belül „üzemeljen” továbbra is. Ebben az esetben a rendezvények függvényében működhet. Esetleg a két lehetőséget együtt veszik figyelembe. Mindenesetre ez a forma (úgy látszik) eredményes volt. Érdemes tehát megőrzésével és további bővítésével foglalkozni, amint erre törekvés is látszik. T. E. Az időskorúak szociális gondozása Ecsegen Az Ecsegi közös Tanács közigazgatási területén 567 hatvan éven felüli állampolgár él. S bár az időskorúakkal való törődésben döntő szerepet kell vállalnia a családnak, a szociálpolitikai elvek és döntések gyakorlati végrehajtásában számos teendő vár a tanácsi szervekre. Erről — az eredményekről és feladatokról — készített számvetést a minap a közös tanács végrehajtó bizottsága— Legutóbb két évvel ezelőtt tárgyalta ugyanezt a témát a testület, most sort kerítettünk az akkor meghatározott teendők végrehajtásának értékelésére is — tájékoztatott Madlena József, az Ecsegi községi közös Tanács elnöke. — A két évvel ezelőtti határozat előírta a rendszeres szociális segélyre szorulók támogatását; sürgette, hogv a segélyek megállapításánál minél szélesebb körből gyűjtött vélemények alapozzák meg a döntéseket. A feladatok között határozta meg a testület a házi szociális gondozói hálózat kiszélesítését, a szociális, étkeztetés bevezetését. — Mit mutat a „szembesítés”, milyen a szociális gondoskodás ma Ecsegen és társ-" községeiben? hez, és méltánytalannak tartják, ha megalapozatlan követelésüket kellő indoklással elutasítják. A - gondos mérlegelés alapján egyébként az év első felében csaknem száz rászoruló kapott rendkívüli szociális segélyt. Örömmel szólhatok arról, hogy mind gyakrabban a tanácstagok, a társadalmi és tömegszervezetek vezetői tesznek javaslatot a segélyezésre— Van azonban olyan idős, magára maradt ember is, akin a segély nem segíthet. — Erre való a házi szociális gondozás- A tiszteletdíjas és a hivatásos szociális gondozó munkáját kezdetben bizalmatlanság fogadta. Az idegenkedés azonban szerencsére megszűnt- Az idős emberek örömmel fogadják, hogy van valaki, aki figyelemmel kíséri öreg napjaikat, aki segít a mindennapi teendők ellátásában. Éppen ezért az a tervük, hogy a jövőben az igényeknek megfelelően bővíteni fogjuk a házi szociális gondozói hálózatot. De növelni szeretnénk a szociális étkeztetésben részesülők számát is, mert a segítségnek ezt a formáját jelenleg csupán hatan veszik igénybe. Ugyanakkor jól tudjuk, mennyi nehézséget jelent az idős embereknek a mindennapi meleg étel elkészítéseA végrehajtó bizottság mostani ülésén igen sok szó esett a csécsei öregek napközi otthonáról is. Az ottani napi háromszori étkezés csak az egyik előny. A magány enyhítő és feledtető egész napos foglalatosság, az egészségügyi ellátás, a szellemi és kulturális foglalkoztatás, a közösség jótékony hatását húszán élvezhetik ma Csécsén. S a vélemények az egyre népszerűbb ÖNO-ról? A végrehajtó bizottság ülésén nem véletlenül fogalmazták meg: többen előre félnek a hosszú ünnepektőlIlyenkor érzik ugyanis, hogy mit jelent az öregek napközi otthona. K. G. A Honismeret idei Rétsági iárás Együtt a környezet védelméért Nemrégiben a rétsági járás népi ellenőrei a Börzsöny és a Cserhát között meghúzódó településeken azt vizsgálták, hogy miként sikerült és sikerül megvalósítani az emberi környezet védelméről szóló 1976. évi II. törvényt. Éppúgy mint a megye más településein, a rétsági járásban is vannak gondok. Ezek egy része anyagi természetű, másik része '— és talán ez a jelentősebb — emberi gondatlanságból, nemtörődömségből ered. Mert a tanácsok fölszámoltatták a korábban keletkezett illegális szemétlerakóhelyeket, de szinte napokkal később már újak „virítottak” a gyönyörű erdők szélén, a dombok aljában. A régi kupacokat elszállítani: ez pénzkérdés, de az újak keletkezése korántsem az. Márpedig a nyolc község területén rövid idő alatt 19 új, környezetet károsító szemétlerakóhely támadt a régiek helyett. Pedig minden település határában kijelöltek erre a célra megfelelő területet, csak hát a lakosság nem sokat törődik ezzel. Egyre nehezebben birkóznak meg a tanácsok a szennyvizek kezelésével. A rétsági szennyvíztisztító több mint egy évtizeddel ezelőtt ideiglenesen épült. Azóta a nagyközség rég kinőtte a napi 170 köbméteres kapacitást, mert a lakásállomány például a négyszeresére nőtt. A járás települései jó részén nincs, vagy csak minimális a csatornahálózat, a szennyvizet többnyire hagyományos módszerrel kezelik. A kisebb-nagyobb szennyvíztárolókból rendszertelenül szippantanák ki a fölgyülemlett mennyiséget. Négy községben kirívóbbak a problémák. Rétságon a szennyvíz kezelés nélkül ömlik a patakba, Bánkon a vállalati üdülők és a Bárka vendéglő szennyvize — idézem a vizsgálati jegyzőkönyvet: „a lakott területet időnként elönti.” Borsosberényben az állami gazdaság állatállománya fertőző forrás lehet, míg Diósjenőn az iskola és a presz- szó egy-egy góc. Miután az egyre növekvő gondokon a járás községei egyedül nem tudnak úrrá lenni, az összefogás mellett döntöttek. A lehető legrövidebb időn belül a Rétsági közös Tanács költségvetési üzemét szeretnék fölfejleszteni olyan szintre, hogy mind az intézményes hulladékszállításra, mind pedig a szennyvíz rendszeres „utaztatására” alkalmas legyen. A költségvetési üzem ehhez elegendő létszámmal, de korántsem elegendő gépparkkal rendelkezik. Járműveik jelentős része teljesen elavult. Helyettük újakat kell vásárolni. Ehhez a nyolc tanács az elkövetkezendő egy esztendő alatt 2 millió 200 ezer forintot átutal. Ebből a legszükségesebb gépeket az üzem megveheti. A következő években természetesen folytatódik az elhasználódott gépkocsik, szállítóeszközök kicserélése. Ez az intézkedés természetesen nem jelenti a végleges megoldást, de áthidalja az átmeneti nehézségeket. Régóta tervezik már egy, az egész járás szennyvízgondjait megoldó tisztítótelep építését. Egyelőre nincs rá pénz... Érdekes megállapítást tettek a népi ellenőrök: a tanácsi költségvetésekben a kommunális és köztisztasági célokra fordított forintok felhasználása azonos a 20—25 évvel ezelőttinek. Ezt mindenképpen fölül kell vizsgálni — javasolták. Nézsa és Nógrád az elkövetkezendő öt esztendőre egyetlen fillért sem tervezett költségvetésében köztisztasági célokra. Vajon miből oldják meg ilyetén feladataikat? Az imént fölsorolt gondok mellett örvendetes változások is tapasztalhatók. A járás területén szervezett „tisztasági akciók” során mind többen jelennek meg a jelzett napokon a közterületeken, parkokban. A helyi üzemek, termelőszövetkezetek partnerei a tanácsoknak, mert az összegyűjtött szemetet, elhasznált bútorokat, hulladékokat elszállítják. A korábbi évekhez képest mind gyakrabban jelennek meg a helyszíni bírságolás jogával megbízott személyek és ha kell, megbüntetik a rendelet ellen vétőket. h. z. A szociális gondozásra tanácsunk az elmúlt évben 332 ezer forintot fordíthatott, ez az összeg az idén várhatóan meghaladja a 350 ezer forintot. 1981 első felében például tizenhat személy részesült rendszeres szociális segélyben. — A nehéz anyagi helyzetbe került, sürgős segítségre szoruló személyek kaphatják a rendkívüli szociális segélyt. Ügy hallottam azonban, hogy meg kell küzdeni egyfajta tévhiedelemmel is. — Pontosan- A lakosság körében olyan hiedelem alakult ki, hogy a gondoskodásnak ez a formája minden ok nélkül, bármelyik idős embernek jár. Ebből eredően sokan indokolatlan követelésekkel fordulnak a szakigazgatási szervÁ biológia jövője A világon mindenütt foglalkoznak a biológusok azzal, hogy 2000-re a biológia ipari célokat szolgáljon. Egy ötszáz kilós szarvasmarha ma egy nap alatt kb. 0,5 kg fehérjét állít elő. Közben az állatnak magának is táplálkoznia kell, helyre van szüksége, ami nem kis költséget jelent. Ugyanezen idő alatt 500 kilogramm baktérium 5—50 tonna fehérjét termelne viszonylag kis helyen. Az erjesztő baktériumokat már régóta ismeri az ember, de igazi jelentőségüket csak újabban ismerte fel. A japánoknak nem kevesebb, mint 4000 kutatójuk dolgozik ebben az iparágban.” Brazíliában, Nagy-Britanniában, Svédországban, a Német Szövetségi Köztársaságban, Kubában és másutt is erjesztéssel állítanak elő fehérjéket és energiaszolgáltató anyagokat. 4 NÓGRÁD - 1981. szeptembei 20., vasárnap ] Kicserélték az esztendők óta elhasználódott hangszórókat Nagylócon, ahol a községben élőket a tanács a település különböző pontjain elhelyezett híradástechnikai berendezések segítségével tájékoztatja a helyi információkról. újabb számából A Honismeret idei negyedik száma gazdag tartalmából ezúttal néhány olyan közleményre hívjuk föl a figyelmet, amelyek kapcsolatban vannak Nógrád megyével, az itteni honimereti tevékenységgel. Mint ismeretes, a Honismeret szerkesztő bizottsága a korábbiakban fővárosi és Nógrád megyei népfrontbizottságokkal közösen olvasói anké- tokat szervezett- A Nógrád megyei ankétot annak idején Salgótarjánban tartották s azon harmincötén vettek részt, elsősorban honismereti munkabizottságok vezetői, szakkörök, klubok, közgyűjtemények képviselői. A szerkesztő bizottság e számban tette közzé beszámolóját ezekről az ankétokról. Rövid összefoglalót közöl a salgótarjáni ankét kapcsán a közelmúltban elhunyt Schneider Miklós, illetve Molnár Pál, Kovalcsik András, Radá- csi László, Gazda István, Kó- sy Zoltán, Morvay Péter hozzászólásaiból- A közlemény hírül adja, hogy ezen ankétok hosszas tapasztalataira alapozva azóta már sor került újabb ankétra is Szentesen. A Honismeret szerkesztősége a hasznosítható tapasztalatokat figyelembe veszi a szerkeszés során is, így a haszon kölcsönös. A Honismeret negyedik száma két pályázati felhívást közöl, amelyek Nógrádban is érdeklődésre tarthatnak számot, a múzeumok új- és legújabb kori történeti országos pályázatának felhívásáról, valamint a Tájak-Korok-Múzeu- mok mozgalomban való részvételről van szó. Mindig érdekes a honismereti bibliográfia, amelyet a lap mellékletként ad közre. A bibliográfia mostani melléklete megyénkkel kapcsolatban a Balassagyarmati Honismereti Híradóra (1980. 1—2. szám) és a Szécsényi Honismereti Híradóra (1980. 1szám) hívja fel a figyelmet. jobbágyiban Ruhagyáriak a rokkantakért A Salgótarjáni Ruhagyár jobbágyi telepén 768 társadalmi munkaórát végeztek a dolgozók. A munkáért járó bért, a rokkantak éve alkalmából létrehozott megyei csekkszámlára átutalták. Eny- nyi a rövid hír! Kik is voltak, akik ezt a nemes kezdeményezést elindították? A telep Egyetértés Szocialista Brigádja fogalmazta meg a ruhagyár minden brigádjához szóló felhívást. Hogy történt? — kérdeztem Schoblocher Ottónét, a brigád vezetőjét. — A tévében volt szó a rokkant emberek nehéz életéről. Mennyi értetlenséggel, emberi figyelmetlenséggel találják szemben magúkat nap mint nap. S hogy nem sajnálatra van szükségük, . hanem inkább segítségre... ez volt a műsor lényege. Másnap összehívtuk a brigádot, és elhatároztuk, felhívással fordulunk a Salgótarjáni Ruhagyár szocialista brigádjaihoz: munkájukkal, az azért kapott összeggel segítsük a megyénkben élő mozgássérült, mozgásképtelen embereket. Felhívásunkhoz minden kollektíva csatlakozott és azóta teljesítettük a célkitűzésünket — mondja a szimpatikus brigádvezető. — A brigádról néhány szót mondana? — Tizenhárom éve, 1968- ban alakult mega brigádunk — veszi át a szót Szőke Lász- lóné telepi párttitkár, a brigád régi tagja. Végig mentünk az összes „lépcsőn”. Kétszer aranykoszorús címet kaptunk. A Vállalat kiváló brigádja kitüntető címet is két alkalommal nyertük el. A megyei bizottság dicsérő oklevéllel jutalmazta munkánkat 1979-ben. S a legfri- sebb, amelyre nagyon büszkék vagyunk, a Szakma kiváló brigádja miniszteri kitüntetés. Az idén május elsején vehettük át. — Ügy tudom, akad más dicséretre méltó tettük is... — Brigádon belüli dolog ez,’ azért nem tartottuk említés- reméltónak, — mentegetőd- zik Szókéné. — Brigádtársunk kislánya mozgássérült. Felkutattunk egy „elfekvő” varrógépet. A kislány édesapja amolyan ezermester, könnyen átalakítja és a gyerek megtanulhat varrni. — Akár bedolgozói munkát is vállalhat? — Igen, s egyszer majd itt a telepen, az Egyetértés tagjaként is tevékenykedhet. Ez a mi igazi vágyunk. —szgys—
