Nógrád. 1981. szeptember (37. évfolyam. 204-229. szám)

1981-09-19 / 220. szám

Fakultáció Indul 1 Múltba nyíló ablakok De hogyan? Orsúr várának sáncán Régészek és tévések a sály-latori ásatáson A tévé kamerája a kutatóárokra szegeződik. l+A fakultációs rendszer lé­nyege, hogy a gimnázium má­sodik évfolyamának végéig a tanulóknak szüleik, nevelőik segítségével el kell dönteniük, hogy milyen irányban fogják felnőtt életpályájukat kiépíte­ni. Erre felkészülendő válasz­taniuk kell, hogy a gimnázi­um felső két évfolyamán mi­lyen tárgyakban kívánnak ala­posabban elmélyülni. Ettől kezdve ugyanis mindenkire kö­telezően, harmadikban csak heti 26, negyedikben pedig he­ti 24 órában tanulnak az alap­tanterv szerint, a többi óra a fakultatív keret. A harma­dik évfolyamon heti 7, a ne­gyedik évfolvamon heti 9 a fakultatív, kötelezően választ­ható órák száma.** (Herold László: A tegnap után és a holnap előtt [mun­ka közben a gimnázium meg- ú ittasáért]. Nógrádi Szemle, 1981/2). — ötvenhét-féle fakulté- ciós tanterv van — no, azért nem tanítjuk mindegyiket, ez az összes lehetőség az ország­ban. Szerepel közötte az ide­genvezetés, a spanyol és sok más olyan tárgy, amire ná­lunk sem igény, sem mód nincs — kezdi a beszélgetést Versényi György, a balassa­gyarmati Balassi Bálint Gim­názium igazgatója. — A fakultáció egy folya­mat — reálisan nem várhat­juk, hogy rögtön azt a for­mát valósítjuk meg, ami felé törekednünk kell... Nem telje­sen új dologként találkoznak ezzel a tanárok, ám a felké­szítésnek voltak hiányosságai A megyei pedagógus-tovább­képzési kabinet és a szakfel­ügyelet tartott ugyan előké­szítőket. Sokak véleménye: nem sok haszna volt. Tan­könyv nem volt a kezükben, általános maradt az egész. Inkább egyfajta buzdítás sze­repét töltötte be, egyes dolgo­kat tisztáztak. — Tankönyvek még min­dig nincsenek — ez nem okoz fennakadást a tanításban? — Pontosítani kell: csak egyes tárgyakból hiányzik a könyv és hó végére ígérik: megérkezik. Tudunk azért mit csinálni: a pedagógusok az egyetemi tankönyveiket, A megújulás nemcsak a gazdaság elsődleges követel­ménye — az a művelődésben is- Mert a dolgok nem vá­laszthatók el egymástól, az élettől, melyet a sajátos eszkö­zökkel, lehetőségekkel min­denkor a legkörültekintőbben, a leghatékonyabban szolgálni kell. Többek között ezek a gon­dolatok hangzottak el a Haza­fias Népfront megyei bizott­ságának hét közepén tartott apparátusi értekezletén, mely arra volt hivatott, hogy szá­mot vessen a szervezet műve­lődéspolitikai koordináló tevé­kenységével, módszertani se­gítésének tapasztalataival és feladataival. A HNF megyei bizottsága kezdeményező módon lépett fel és működött közre a szo­cialista kultúra iránti érdek­lődés felkeltésében, kielégíté­sében. Az elmúlt években a tájékozódás és a segítség igé­nyével vizsgálta — többek kö­zött — a tankötelezettségi törvény végrehajtásának, a honismereti mozgalomnak a helyzetét, a művelődési há­zak mellett működő társadal­mi vezetőségek munkáját, a HNF-klubok működését. Fel­mérést végzett a felnőttokta­tás helyzetéről, a honismere­ti mozgalom aktívahólózatá- ról. Az apparátusi ülésen megállapították: a helyi HNF- bizottságok tevékenységének szerves részévé vált a köz- művelődési munka, az anyagi és szellemi erők összefogása. A bizottságok túlnyomó töb­jegyezeteiket lapozzák fel, a tanmenetek alapján dolgozzák fel a témákat. A gimnáziumi oktató-nevelő munka megújulásához — ami Versényi Györgynek mindig szívügye • volt — a fakultáció ad keretet a jövőben. Milyen várakozással néz elébe? — A> „kincstári optimiz­mus” sohasem jellemzett, de nem vagyok pesszimista sem. Ami máris eredménynek tű­nik: a fakultációval érdeklő­dés szerint lehetett bontani a tanulócsoportokat. Meg va­gyok győződve arról, hogy ha az érdeklődésnek megfelelő tárgyakat több órában tanul­ják a diákok, a személyiségük jobban fejlődik. És a fakultá­ció „végcélja” nem csupán a továbbtanulásra való felkészí­tés vagy a szakmaadás, ha­nem a műveltség és a szemé­lyiség kibontakoztatása. Ez­zel természetesen a fentebb említett kettős célt is szolgál­juk. A Köznevelés múlt évi számaiban több cikk jelent meg a témáról, az egyik címe ez volt: Rajtunk is múlik. A legfőbb probléma: miként si­került a gyerekeket megnyer­ni. Több gyakorlati fakultáci­ót kellene biztosítanunk (je­lenleg csak a nevelés és a gépírás van) — a mostani kö­rülmények között sajnos, nem megy. Ha az épület elkészül, ebben az irányban szeret­nénk fejleszteni. ☆ Herold László, a salgótar­jáni Bolyai János Gimnázium igazgatója e témában szak- tekintélyként ismert, évek so­ra óta foglalkozik vele. Be­szélgetésünkkor abból Indul ki, ml is az alapvető különb­ség a tagozatos osztályok és a fakultáció között. — Lényegesen nagyobb a választási lehetőség, széle­sebb a skálái Igyekeztünk bő kínálatot biztosítani, minden tantárgyat, amire igény volt, jelölhettek. Két gyakorlati sége évenként értékelte a köz- művelődési feladatok megva­lósításának helyzetét, az ok­tatáspolitikai célok végrehaj­tását, a szülői munkaközösségi tevékenység továbbfejlesztésé­nek kérdéseit. Számos bizott­ság foglalkozott az Olvasó né­pért mozgalom, a honismereti munka állapotával, s igyekez­tek megkeresni a különböző szervekkel, szervezetekkel va­ló együttműködés módozatait, lehetőségét­Örvendetes, hogy néhány szlovák nemzetiségi községben eredményes kulturális tevé­kenység folyik- Erdőkürtön hagyományőrző együttes mű­ködik, sikeresen folyik a hely- történeti munka. További pél­daként — természetesen csak ízelítőképpen — szólhatunk a legéndiek és vanyarciak nép- művészeti tevékenységéről, népdalköreik munkájáról, az anyanyelvi oktatás felolvasó­találkozókkal való segítéséről, a szlovák nyelvű lapokra tör­ténő előfizetések gyűjtéséről. Néhány helyen — éppen a HNF-bizottságok ösztönzésére és támogatásával — rendsze­ressé váltak a nemzetiségi na­pok, melyek politikai jelentő­ségükön túlmenően fontosak a nemzeti kultúra hagyományai­nak őrzésében, ápolásában az új nezeti értékek megismerte­tésében. Legutóbb, szeptember második vasárnapján Vanyar- con rendeztek nemzetiségi ta­lálkozót. Hasonló megmozdu­lások színhelye rendszeresen Bércéi, Diósjenő, Homoktere- nye. terület van: a kémiai anyag­vizsgálat (negyedik év végén laboránsoklevélért tehetnek vizsgát a diákok) és fényké­pészeti anyagismeret. A többség a harmadik sávból nyelvet választott. — Milyen volt a beindulás? — Az elmúlt évben a má­sodikosok körében négyszer mértük fel a gyerekek igé­nyeit. Májusban véglegesí­tettük a kialakítandó cso­portokat, az órabeosztás el­készítése érdekében. De még a napokban is voltak apróbb mozgások, módosítások. A tankönyvek hiánya nem tra­gikus. Talán kémiából érzik meg jobban. Magyarból pél­dául műelemzéssel foglalkoz­nak, történelemből a Beve­zetés a történelemtudomány­ba témakört főiskolai tan­könyv alapján tanítják. Ami lényegesebb probléma: alap­jában új dolgokról van szó és ezt nekünk, tanánoknak is meg kell szoknunk, tanul­nunk. A kiscsoportok kiala­kulása például számos pe­dagógiai kérdést vet fel, A bevezetőben idézett cik­kében a kedvező összkép Is­mertetése után ezt így fo­galmazta meg: „Nincsenek még kimunkálva kellően az új szerkezeti forma teljes rendszerének elemei; a pe­dagógiai módszerek tovább­fejlesztésére, az újhoz való igazítása sincs megoldva: ta­nár és diák terhelésének problémája is nyitott. És a sort lehetne folytatni. A ne­gatív tapasztalatok alap­mondandója: a neveléstudo­mánynak e területen is szá­mos elvégzendő munkája van. És ez a munka elengedhetet­len ahhoz, hogy okosan, szer­vesen — ráépülten nőhessen ki a ma korszerű iskolájából az ezredforduló társadalmi szükségleteit a mainál job­ban kielégítő, lényegesen ha­tékonyabb és valószínűleg in­tegráltabb középiskolája.” G. Kiss Magdolna Népfronklub a megye ti­zennyolc településén működik, sokirányú tevékenységgel. A klub keretében nemcsak a hagyományok, a nyelvi kultú­ra ápolására nyílik lehetőség, hanem a társas kapcsolatok fejlesztésére, az ügyesség, a képesség fejlesztésére. E klu­bok gondja, hogy kezdeti lán­golás után gyorsan elhamvad az életben tartó tűz, s lehet újból, élőiről kezdeni a szer­vezési munkát* A HNF helyi bizottságainak további fő fela­datot jelent az együttműkö­désben rejlő lehetőségek ér­telmes, közösségi kihasználá­sa, a székhely- és a társközsé­gek közötti kapcsolat célszerű erősítése. A koordináció, az együttműködés — állapították meg a népfront aktivistái — a művelődési tevékenység to­vábbfejlesztésének egyik leg­főbb tartaléka, kiváltképpen most, a sokat emlegetett ne­hezebb gazdasági körülmé­nyek között Mindenki azt hiszi, hogy a fejlődés végtelen. Hiszen nem nő-e nagyobbra az elefánt, mint a borjú? Igen, valóban nagyobb lesz a borjúnál, de az elefántoknál nem lesz na­gyobb. (Brecht) ☆ Évszázadunk a papucsférjek százada és következésképpen az elhanyagolt feleségek száza­da. (C. Northcote Parkinson) Hatodik éve dolgoznak a miskolci Herman Ottó Múze­um régészei a 3orsod megyei Sály község Lator út nevű kül­ső településén. A Bükk-hegy- ség déli lejtőibe ékelődött fes­tői környezetű régi falu ma­radványában hat évvel ezelőtt olyan nyomokra bukkantak, amelyek egy Árpád-kori temp­lom és település jelenlétét igazolták. Gádor Judit. a múzeum régészeti osztályának vezetője kezdte meg az ása­tásokat és kutatómunkája so­rán 1979-ben a falu fölé emel­kedő Lator-hegyen is kuta­tásokat, majd ásatásokat kez­dett. A meredek hegyen ugyan­is háromszögletű földvár nyo­maid mutathatók ki, lakótor­nyának romjai a völgy bejá­ratát vigyázzák. A földvár nemzetségfői székhely volt, Örsúr nemzetségvára. Az 1979- es munkálatok során Gádor Judit átvágta a földvár sán­cát. majd 1980-ban a sánc egy másik részén kezdtek ku­tatásokat és ott nagyobb mé­retű átvágást kezdeményeztek. Az elmúlt évi ásatásokat foly­tatta Gádor Judit e nyáron és hihetőleg folytatja a követke­ző években is. A nyár során az ásatásokhoz „kitelepült” rövid időre a Magyar Televízió egy munka- csoportja, amely Trogmayer Ottó régész, Csongrád megyei múzeumigazgató, valamint Szakály István rendező irá­nyításával felvételeket készí­tett az ásatásokról, az átvágott sáncról, az előkerült leletekről. — Múltba nyíló ablakok címmel tervezünk egy hosszabb távra szóló televíziós soroza­tot, amely első alkalommal ez év decemberében, karácsony és újév között fog jelentkezni — tájékoztatott Trogmayer Ottó. — Valójában közműve­lődési ismeretterjesztő soro­zat lesz, amely címének meg­felelően ablakot kíván nyitni az érdeklődő nézők számára múltunk jobb megismeréséhez, a kevéssé, vagy csak felszíne­sen ismert események, moz­zanatok jobb megvilágítására. Például a nagyközönség vi­szonylag keveset tud az Is­pánsági. meg a nemzetségfői várakról. Anonymus sem írta le, hogyan építette örsúr a Kácsforrás fölött a várát. Csak azt írta meg, hogy megépítet­te. A nagyközönség a vár fo­galmához általában hatalmas erődítményeket, lovagvárakat asszociál. Ritkábban gondol például a földvárakra, ame­lyeknek jelentős volt a szere­pük és amilyen ez a sály-latori vár is, örsúr nemzetségfői székhelyének földvára. A té­vésorozatban azt kívánjuk be­mutatni, hogyan épültek ezek a várak, milyen rendszerrel és amennyire lehet azt, milyen technikával, egyáltalán mi­lyen volt a földvár, mi volt a történelmi szerepe. Nem mú­zeumi anyagokból dolgozunk, hanem a régészeti ásatások helyszínein, mindenhol ása­tás közben. Hogy a Múltba nyí­ló ablakok sorozat elérje a cél­ját, ahhoz kellenek nekünk többek között a Gádor Judit vezette sály-latori ásatás ed­digi és újabb eredményei. Sop­ron, Velem, Tác, Zamárdi, So- mogyvár. Nemesvámos, Gor- zsa, Herpály, Csákvár, Szek- szárd és Sály-Lator a helyszí­nek, és a film öt korszakot érint: az újkőkort, a kora vas­kort, a római kort, az avar­kort és a X—XIII. század korát. Míg a fa minden évben ugyanolyan gyömölcsöt hoz, addig az emberiségnek min­den új nemzedékkel új érté­keket kell tenemtenie. (Albert Schweitzer) ☆ Embernek lenni annyit je­lent, mint felelősnek lenni. (Saint-Exupéry) A kamerák — Czabarka György operatőr áll mögöt­tük — az 1980-ban kezdett és most folytatódó sáncátvágás­ban rögzítik a kutatómunkát. Rekeszesen rakott gerendák, közeik döngölt földdel kitölt­ve, a külső oldalon kővel és földdel erősítve képezik a sáncot, amelynek belső füg­gőleges oldalán fagerendaso­rok nyomai láthatók, és a középső falmag vörösre ége­tett. E vörösség eredete még nem pontosan tisztázott. A vár háromszög alakú sáncán kívül további külső földsáncok nyomai láthatók, amelyek ős­kori erődítés nyomainak tűn­nek. A legalsó sáncon Gádor Judit ásatást végzett és an­nak eredménye is ezt a fel­tevést, azaz az őskori erődítést látszik igazolni. A Herman Ottó Múzeum; ameddig az idő engedi, foly­tatja Sály-Lator-hegyen az ásatást és folytatódik a mun­ka az elkövetkező években is; csakúgy, mint a hegy alatt az Árpád-kori • templom és te­lepülés nyomainak már em­lített kutatása. A további ku­tatómunka kiterjed majd a környékbeli hegyeken felté­telezett. hasonló nemzetségfői székhelyek, vagy egyéb föld­várnyomok megkeresésére és feltárására. Mindez a jövő munkája, ai 'régészek és televíziósok e nyári közös tevékenysége vi­szont már a télen ablakot nyit a múltra és a filmből százez­rek tájékozódhatnak majd öt korszak emlékeiről. 4 NÖGRÁD — 1981. sieptembei 19., szombat Benedek Miklós BÁLINT ANDRÁS színművész önálló estje szeptember 21-én, hétfőn este 8 órától a November 7. Filmszínházban. „Boldog, szomorú dal" összeállítás Kosztolányi Dezső verseiből, novelláiból, regényeiből, cikkeiből és céduláiból. Az irodalmi est után bemutatásra kerül a SZERELMESFILM című 1970-ben készült, színes magyar film. Irta és rendezte: Szabó István Főszereplők: Bálint András és Halász Judit. Egységes 10,— Ft-os helyárak! Fontos tartalék az együttműködés Népfrontaktivisták a közművelődés helyzetéből, fejlesztési tennivalóiról (sulyok) Gondolatok

Next

/
Oldalképek
Tartalom