Nógrád. 1981. szeptember (37. évfolyam. 204-229. szám)

1981-09-19 / 220. szám

Közlemény a Lengyel Minisztertanács üléséről Elejét a veszélyes konfrontációnak Kelemen István, az MTI tu­dósítója jelenti: Varsóban kétnapos ülést tartott a Lengyel Miniszterta­nács. Mint a pénteken nyil­vánosságra hozott közlemény bejelenti: a kormány az or­szág rendkívül bonyolult és veszélyes politikai, társadal­mi és gazdasági helyzetével kapcsolatban osztja a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politi­kai Bizottságának nyilatkoza­tában foglalt értékelést. Egy­idejűleg közli, hogy végszük­ség esetén minden olyan esz­közt igénybe vesz, amely az állam által ráruházott jogok­nak megfelel. A Miniszterta­nács meghatározta a hatáskö­rébe tartozó szervek számára azokat a feladatokat, amelyek a jelenlegi helyzet értékelése alapján szükségesek- A kor­mány megtárgyalta azokat a konkrét lépéseket, amelyek megtétele szükségesnek mu­tatkozhat a szocializmus, va­lamint a lengyel állam és a nép alapvető érdekei védel­mének szempontjából — han­goztatja a közlemény. Mindennek indoklásaként a dokumentum emlékeztet arra, hogy a Szolidaritás országos kongresszusának első szaka­sza, az ott elfogadott határo­zatok, gyakorlatilag a konst­ruktív együttműködés elu­tasítását és következményei­ket tekintve veszélyes kon­frontáció provokálását jelen­tik. A kongresszuson a Szo­lidaritás apparátusának azok a főállású — létszámukat a dokumentum több tízezerben jelöli meg — funkcionáriusai kerekedtek felül, akiknek leg­főbb törekvése a hatalom át­vétele, továbbá az, hogy le­hetetlenné tegyék mindazokat az erőfeszítéseket, amelyekkel a kormány az orszá°nak a válságból való kivezetésére, a szükséges reformok végrehaj­tására törekszik. Taktikájuk­nak megfelelően módszeresen a kormány intézkedéseinek bojkottálására uszítják a tár­sadalmat, különféle akciókkal gátolják a termelést és mes­terségesen feszültséget szíta­nak. Különös szerepet tölt be egy olyan szakszervezet, amely a mnkásoknak nyúj­tandó pótlólagos kedvezmé­nyek ellen lép fel. A lengyel kormány ezzel kapcsolatban emlékeztetett a szénbányászok szociális körülményeinek ja­vítását célzó intézkedésekre, amelyekkel a rendkívül fon­tos széntermelés fokozását kí­vánták elősegíteni, s amelyek­re a Szolidaritás nemet mon­dott­Az állam belső destabilizá- lására irányuló tevékenység­hez olyan akciók társultak, amelyek Lengyelország nem­zetközi szövetségesi kapcsola­tainak megrendítését célozzák. Jól bizonyítja ezt a kiterjedt szovjetellenes kampány, vala­mint a kongresszus úgyneve­zett üzenete a kelet-európai dolgozókhoz, mely utóbbi g szocialista államok belügyeibe való felelőtlen beavatkozás­Az állam- és a kormány­apparátusban is dolgoznak Szolidaritás-tagok, akiknek helyzete a kongresszus hatá­rozatainak fényében kétértel­művé vált, dönteniük kell, hogy hol állnak, kötelességük ugyanis az, hogy az államot szolgálják. A Szolidaritás-tagság szé­les köreiben, de lehet, hogy aktivistáinak egy részében is mindeddig nem tudatosult, hogy milyen gigantikus mére­tű, az ország számára veszé­lyes politikai játszmába rán­tották bele őket. Itt a legfőbb ideje, itt az utolsó pillanat, hogy elhatárolják magukat a politikai ellenzék irányvona­lától — hangsúlyozza a len­gyel kormány üléséről kiadott közlemény. M chael Foot Elégedettek vagyunk moszkvai tárgyalásainkkal Fazekas László, az MTI tudósítója jelenti: Michael Foot, a Brit Mun­káspárt vezére csütörtöki, moszkvai sajtóértekezletén nagyon elégedetten nyilatko­zott az általa vezetett mun­káspárti küldöttségnek a szovjet vezetőkkel folytatott, nyílt, őszinte, a kölcsönös jobb megértést elősegítő tár­gyalásairól. A munkáspárti parlamenti képviselők egy csoportja kedd este óta tar­tózkodik a szovjet főváros­ban. Megbeszélést folytattak az SZKP képviselőivel, a Szovjetunió parlamenti cso­portjának tagjaival, s látoga­tást tettek a Szovjet Tudo­mányos Akadémiának a vi­lággazdaság és a nemzetközi kapcsolatok kérdéseivel fog­lalkozó intézetében. Michael Foot és helyettese, Denis Healey pedig csütörtökön csaknem másfél órás eszme­cserét folytatott Leonyid Brezsnyevvel. Tapasztalataikat összegez­ve a két brit politikus a saj­tóértekezleten azt emelte ki: meggyőződtek arról, hogy a Szovjetunió teljes őszinte­séggel törekszik a fegyverke­zési hajsza megfékezésére, a fegyverzet csökkentéséről folytatandó sikeres tárgyalá­sokra. Michael Foot rámutatott arra, hogy ma a legfontosabb, az emberiség létérdekeit érintő feladat a béke meg­szilárdítása, a fegyverkezési hajsza megállítása. Meg kell ragadni minden alkalmat, amely e célok eléréséhez kö­zelebb visz. Hangsúlyozta, hogy bár pártja a nemzetközi helyzet néhány elemét, például az Afganisztánnal kapcsolatos kérdéseket másképp ítéli meg, mint a Szovjetunió, mind­ezek a nézeteltérések jelen­tőségüket tekintve eltörpül- nek az olyan általános, ége­tő problémák mellett, mint a béke biztosítása, a háborús veszélynek, a nemzetközi fe­szültségnek a csökkentése. Michael Foot, a Brit Mun­káspárt vezére és helyettese, Denis Healey pénteken Moszkvából hazautazott Lon­donba. Kételyek Kinek higyjen az ember? Mármint Dél-Afrika fajüldö­ző rendszerének megítélésében. Az amerikai képviselőház külügyi bizottságának a véleményét fogadja el vagy a kül­ügyminisztériumét? A kettő ugyanis — enyhén szólva — nem fedi egymást. Csütörtökön a külügyi bizottság nem is egy, hanem két határozatot fogadott el. Mégpedig egyhangúan. Az egyik fel­hívja a kongresszus alsóházát: ítélje el az Angola elleni dél­afrikai támadást. A másik határozat javaslatot tesz: tiltsák meg a pretoriai rögbiválogatottnak, hogy mérkőzést játsz- szék az Egyesült Államokban. Ami az USA külügyminisz­tériumát illeti, ott más húrokat pengetnek. Miközben még a tőkésországok közül is jó néhány bírálta Pretoria legutób­bi nagyszabású katonai akcióját Angola ellen. Washington a Biztonsági Tanácsban megvétózta a dél-afrikai rendszert el­ítélő határozati javaslatot, amely szankciókat helyezett ki­látásba a fajüldöző rezsimmel szemben. Most egy michiga- ni képviselő annak a véleményének adott hangot, hogy a külügyi bizottság határozatát a külügyminisztérium támo­gatja. Az ember ezt hallva zavarba jön, hiszen tudja, hogy ha a State Department nem adná hallgatólagos beleegyezését Pretoria politikájához, kétségtelenül veszélytelenebb lenne a helyzet Afrika déli részén. A feszültséggóc azonban éppen attól tartós és azért tűnik távolinak a megoldás, mert a dél­afrikai fehér telepesek nyílt bátorítást kapnak az ameri­kai kormánytól politikájuk folytatásához. Paulo Teixeira Jorge angolai külügyminiszter bonni sajtókonferenciáján a többi között erről is szólt. Elmondta: az országát ért leg­utóbbi agresszió az USA külpolitikai törekvéseinek egyenes következménye. Washington ugyan közvetítőként lép föl a namíbiai kérdésben, ugyanakkor szorosabbra fűzi kapcso­latait Pretoriával és szinte ösztönzi azt az angolai forra­dalmi folyamat aláásására. Ha Washington hivatalosan csakugyan elítélné Dél-Af- rikát, vajon előfordulhatna-e olyan kihívó nyilatkozat, ami­lyent Roelof dél-afrikai külügyminiszter tett a pretoriai par­lamentben? Botha ismét megfenyegette a szomszédos afri­kai országokat: vonják le a következtetést, miszerint Dél- Afrikát hagyományos eszközökkel nem lehet legyőzni. Ki­látásba helyezte, ha az afrikai országok magatartásában — mármint Pretoria megítélésébert — nem következik be gyö­keres változás, „az összeütközés elkerülhetetlenné válik”. Mi ez, ha nem fenyegetés? S vajon merné-e magát ilyen nyílt kirohanásokra ragadtatni a külügyminiszter, ha nem len­ne meggyőződve az Egyesült Államok feltétlen támogatásá­ról?! Gyapay Dénes Újabb merénylet Bejrutban Még el sem temették Szi- donban és Sekkában a csütörtö­ki mennyietek 35 áldozatát, amikor pénteken reggel újabb, gépkocsiban elhelyezett bom­ba robbant Bej rút déli külvá­rosában. Ezúttal három ember életét oltotta ki és több sze­mélyt sebesített meg a terro­rista akció, amelyért ismét a „Libanonnak az idegenektől való megszabadítására alakult front” elnevezésű szervezet vállalta a felelősséget. Mint arról beszámoltunk, a palesztin ellenállási mozgalom és a libanoni nemzeti hazafias erők egyesített parancsnok­sága Izraelt tette felelőssé a szidoni főhadiszállás ellen el­követett merényletért. Palesz­tin forrásból közölték, hogy a merényletet magára vállaló csoport csupán a Libanonban működő izraeli ügynökök fe­dőszerve. (MTI) Gromiko New Yorkban Találkozik Haiggal Csütörtökön New Yorkba érkezett Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szov­jetunió külügyminisztere, hogy a szovjet küldöttség élén részt vegyen az ENSZ közgyű­lése 36. ülésszakának munká­jában. Gromiko a sajtó képviselői előtt a repülőtéren hangsú­lyozta: országa fontos nem­zetközi fórumnak tekinti az ENSZ közgyűlésének üléssza­kát, amelynek az a feladata, hogy hatékony eszközül szol­gáljon a béke fenntartásához. „Szilárd meggyőződésünk jelentette ki —, hogy a bonyo­lult nemzetközi helyzet elle­nére van lehetőség a jelenle­gi feszültség leküzdésére, a béke megvédésére. Sromiko emlékeztetett ar­ra, hogy a Szovjetunió fárad­hatatlanul dolgozik az SZKP XXVI. kongresszusán előter­jesztett javaslatok megvalósí­tásán. A békét célzó szovjet kezdeményezések kiterjednek a nukleáris, csakúgy mint a hagyományos fegyverzet csök­kentését célzó intézkedésekre, javaslatokat tartalmaznak a jelenlegi konfliktusok ren­dezésére és új konfliktusok, válsághelyzetek kialakulásá­nak megelőzésére, az enyhü­lés elmélyítésére, az országok közötti békés együttműködés fejlesztésére. A Szovjetunió — mondotta Sromiko — kész a párbeszéd­re és az együttműködésre va­lamennyi felelős politikai és társadalmi erővel, mindazok­kal, akik osztják aggodalmát a világ ügyeinek jelenlegi állá­sa miatt, és törekszenek a bé­ke és a biztonság megszilár­dítására. Andrej Sromiko végezetül elmondta, hogy New York-i tartózkodása során találkozik és tárgyalásokat folytat több országnak az ENSZ-közgyűlés ülésszakán részt vevő külügy­miniszterével, így egyebek kö­zött Alexander Haig ameri­kai külügyminiszterrel. (MTI) Parlamenti vita az étolaj­mérgezésről Csütörtökön jóval éjfél után ért véget a spanyol képvise- iőház háromnapos vitája a mérgezett étolajfogyasztás miatt bekövetkezett tömeges megbetegedésekről, amelyek az eddigi hivatalos jelentés sze­rint százhuszonöt ember éle­tét oltották ki és összesen ti­zenötezer embert érintettek. A legfontosabb jóváhagyott intézkedések: parlamenti vizs­gálóbizottság alakítása a jár­vány minden vonatkozásának á feltárására, az élelmiszer-el­lenőrzés megerősítése, kárté­rítés, nyugdíjak a megbetege­detteknek és a halálos áldoza­tok hozzátartozóinak. A háromnapos vita végén a képviselők nyolcvankétszer szavaztak. Ezek közül jelen­tőségében kiemelkedik az az öt szavazás, amellyel a kor­mánypárti többség a katalán és a baszk kisebbségi pártok segítségével elutasította azt a kommunisták által is támoga­tott szocialista indítványt, amely az egészségügyi, a me­zőgazdasági, ipari, a gazdasági és kereskedelemügyi, valamint a pénzügyminisztert elítéli a járvánnyal kapcsolatos fele­lőssége miatt. Ennek ellenére a kormány vereségének tekintik azt a tényt, hogy a kérdés a Demok­ratikus Centrum Unió ellen­állásával szemben is a képvi­selőház napirendjére került. (MTI) Vége a szovjet rakétakisérieteknek Szovjet hordozórakéták ko­rábban bejelentett felbo­csátásának befejeztével a TASZSZ hírügynökséget il­letékes helyen felhatalmaz­ták a következők közlésére: a szeptember 4-én lezártnak nyilvánított, az északi széles­ség 34. fokának 30. percével és a nyugati hosszúság 1' fokának 16. percével megh tározott középpontú, 150 te geri mérföld sugarú kör al kú terület a Csendes-óc ánon szeptember 18-tól isrr szabad a hajózás és a lég közlekedés számára. (MTI) Az ENSZ főtitkára Kurt Waldheim Megvédeni a világot a há­ború katasztrófájától — ez volt az Egyesült Nemzetek Szervezetének legfontosabb feladata fennállásának egész időszakában. Ez a feladat még nagyobb jelentőségre tesz szert ma, apaikor az emberi­séget a harmadik világhábo­rú kirobbanásának veszé­lye fenyegeti — mondta egy esztendővel ezelőtt Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára. Sajnos, azóta a világhelyzet nem javult, amit így jellem­zett a most kezdődött ENSZ- közgyűlés 36. ülésszaka elé terjesztett jelentésében: „Az elmúlt évben fokozódott a nemzetközi feszültség és új válsággócok keletkeztek... Az atomkorszakban a leszerelés, az emberiség túlélésének kér­désévé vált”. Aggodalommal állapíthatjuk meg, hogy ez az értékelés reális. A most kez­dődött ülésszakon 154 ország delegátusai vitatkozhatnak rajta, hogyan lehetne minél előbb — míg nem késő — megszabadítani az emberisé­get a jövőjét fenyegető ve­szélytől. • De vajon mit tett és tesz e veszély elhárítására Kurt Waldheim, aki a negyedik ENSZ-főtitkár a világszerve­zet 36 éves történetében? (Emlékeztetőül jegyezzük meg, hogy az első főtitkár a nor­vég Trygve Lie. a második a svéd Dag Hammarskjöld, a harmadik a burmai U Thant volt.) Kurt Waldheimet 1971 decemberében választották az ENSZ főtitkárává, és 1972. január 1-től tölti be ezt az egyedülálló tisztséget. Har­madszori jelölése bizonyítja, hogy a tagországok többségé­nek megelégedésére látja el feladatát. Az egykori osztrák diplo­mata 63 éves (1918. decem­ber 21-én született.) Magas állású köztisztviselő fia. A konzuli akadémia elvégzése után 1939-től végigkatonás- kodta a második világhábo­rút, majd jogi tanulmányait befejezve, diplomáciai szol­gálatba lépett Diplomáciai pályáján rerdkívül gyorsan emelkedett: kétéves külügy­minisztériumi munkája után diplomataként dolgozott Pá­rizsban, Londonban, majd Moszkvában, részt vett az osztrák államszerződéssel kapcsolatos tárgyalásokon. 1948—51. között a párizsi osztrák követség első tit­kára, ezt követően 1955-lg a külügyminisztérium sze­mélyzeti osztályának veze­tője. 1955—56-ban ő Ausztria első megfigyelője az ENSZ- nél. a következő négy évben pedig Ausztria nagykövete Kanadában. Visszatérése után már a minisztérium po­litikai osztályának vezetője. 1964-ben már mint hazája ál­landó ENSZ-képviselője egé­szen külügyminiszterré vá­lasztásáig, 1968-ig dolgozik a világszervezetben. Diplo­máciai tevékenysége alatt sokat tett Ausztria tekinté­lyének öregbítéséért. 1970-től ismét hazája ENSZ állandó képviselőjeként tevékenyke­dett ENSZ-főtitkárrá válasz­tásáig. — Munkám mottója az lesz, hogy a bajokat jobb megelőz­ni, mint gyógyítani — mond­ta Waldheim az első meg­választása alkalmával tett nyilatkozatában. A főtitkár­sága alatt eltelt rendkívül mozgalmas évtized esemé­nyei az ENSZ-ben megmu­tatták, hogy Waldheim jó taktikusnak bizonyult abban a diplomáciai csatában, amely a világszervezet épületében, a tagállamok képviselői ki>-' zott folyik. Nehéz mesterség című könyvében Waldheim így vall erről: „Bár az akadályok olykor leküzdhetetlennek tűnnek, biztató arra gondol­ni, hogy az ENSZ megalaku­lása óta eltelt idő alatt hány terv megvalósítása fűződik a világszervezethez. hogyan tudott felelni, néha katalizá­torként, azokra a viharos változásokra, amelyek az em­beriség történetének ezt a páratlan korszakát jellemzik”; E könyvében fejti ki, hogy az ENSZ tevékenysége arra irányul, hogyan lehet össze­egyeztetni • valamennyi or­szág nemzeti érdekét nem­zetközi felelősségével és a világközösség hosszú lejára­tú érdekeivel. E tekintetben — mint írja — az ENSZ munkája három fő tényező­ből áll: a béke és a nemzet­közi biztonság fenntartása; Seztönzés a békés változások­ra; globális együttműködés távlatában tervezni meg az emberiség jövőjét. Az eltelt egy évtizedben Kurt Waldheim a világszer­vezet főtitkáraként ebben a szellemben cselekedett. Kovács István Schmidt üdvözli Brezsnyev látogatását (Folytatás az 1. oldalról). A nyugatnémet kancellár beszéde ugyanakkor most sem volt mentes azoktól az ellentmondásoktól, amelyek az utóbbi időben jellemzik a nyugatnémet külpolitikát. Schmidt ezúttal is azt hangsú­lyozta, hogy a Szovjetunió bon­totta meg a katonai erőegyen­súlyt közép-hatótávolságú ra­kétáinak modernizálásával. Schmidt megismételte azt a — a Süddeutsche Zeitung által taktikainak és szinte megvaló- síthatatlannak minősített — javaslatot, hogy a NATO akkor hajlandó lemondani az ameri­kai rakéták nyugat-európai telepítéséről, ha a Szovjetunió leszereli összes úgynevezett SS—20-as rakétáját. Schmidt ugyanakkor elutasította Franz-Josef Straussnak, a CSU elnökének azt az elképze­lését, hogy a NATO 1979-es határozatából csak a rakéta­telepítési részt valósítsák meg. A nyugatnémet kancellár sze­rint tárgyalni is kell a katonai erőegyensúly — úgymond — újbóli helyreállításáról. Beszédében Schmidt hossza­san méltatta a nyugatnémet— amerikai barátságot. Vissza­utasította az ellenzéki képvise­lőknek azokat az állításait, hogy a Német Szociáldemok­rata Párt „semlegesíteni” akar­ná áz NSZK-t és a Szovjet­unióval való szövetségre töre­kedne. Az ellenzéki uniópártoknak a kormány költségvetési prog­ramjával szembeni bírálatait Schmidt „félelemkeltésnek” nevezte, és azt vetette a CDU —CSU szemére, hogy képtele­nek voltak megfelelő, alter­natív programot előterjeszteni. A kancellár elismerte, .hogy a költségvetés kapcsán a" kor­mányt alkotó szociáldemokrata és szabaddemokrata párt ko­moly nézeteltérésekkel küsz­ködött, s mindez kételyeket támasztott a koalíció cselek­vőképessége iránt. Az NSZK gazdasági problé­máit illetően a kancellár hang­súlyozta, hogy azok egyrészt a nemzetközi gazdasági helyzet­ből, az általános inflációból és a magas olajárakból kö­vetkeznek, másrészt jóval kisebbek a többi vezető tőkés­ország problémáinál. Schmidt az NSZK legnagyobb, meg­oldandó gazdasági gondjának az 1 millió 300 ezres munka- nélküliséget nevezte. <Í3TB

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom