Nógrád. 1981. szeptember (37. évfolyam. 204-229. szám)
1981-09-16 / 217. szám
Á hónap jogszabályai — A VENDÉGLÁTÓIPARI ÜZLETEK OSZTÁLYBA SOROLÁSÁRÓL — LÉTESÍTMÉNYEK A TÖMEGSPORT SZOLGÁLATÁBAN — TUDNIVALÓK AZ ÖTNAPOS MUNKAHÉT BEVEZETÉSÉRŐL — A belkereskedelmi miniszter rendeletet adott ki a vendéglátóipari üzletek osztályba sorolásáról. Eszerint az önki- szolgáló rendszerben működő vendéglátóipari üzlet, továbbá a közlekedési eszközökön üzemelő büfé, bisztró legfeljebb II. osztályba, az étkezde, kifőzés, a pecsenyesütő üzlet, valamint a mozgóárus legfeljebb III. osztályba sorolható. Az osztályba sorolást mindig * vendéglátóipari üzlet üzemeltetője végzi az erre előírt részletes feltételek figyelembevételével. Az osztályba sorolást háromévenként újra el kell végezni. A szerződéses rendszerben működő, illetőleg bérbeadott vendéglátóipari egységeket az új szerződés megkötésekor ismételten osztályba kell sorolni. Ha az ellenőrzésre jogosult szerv megállapítja, hogy az üzlet nem felel meg az előírt feltételeknek, az üzemeltető figyelmét azonnal felhívja a hiányosságok megszüntetésére, illetve, ha ez 30 napon belül nem történik meg, az alacsonyabb osztályba való sorolásra. Ha az üzemeltető szerv ezt elmulasztja, akkor úgynevezett hatósági osztályba sorolásra, vagy pedig, ha az üzlet alacsonyabb osztályba már nem sorolható, a működési engedély visszavonására _ kerül sor. Á rendelet 1982. Január 1-én lép hatályba. ☆ Az Országos Testnevelési és Sporthivatal elnöke utasítást adott ki a sportlétesítmények és felszerelések igénybevételéről iskolai és tömegsportcélokra. Az utasítás mellékleteként megjelent irányelvek szerint a sportegyesületeknek törekedniük kell létesítményeik és felszereléseik jobb és több célú kihasználására. Ezért indokolt a tornatermek, edzőcsarnokok, sportpályák átengedése az iskolai és diáksport, illetve a munkahelyi és lakossági tömegsport céljaira. Az irányelvek részletesen szabályozzák a használatba adás módját, az azért esetlegesen fizetendő térítési díj mértékét. Az ötnapos munkahét bevezetésével kapcsolatos egyes kérdésekről adott ki közleményt a Munkaügyi Minisztérium. Eszerint a jövőben is változatlan marad az a szabály. hogy az egészben vagy részben készenléti jellegű munkakörökben az általánosnál (az ötnapos munkahétre történő áttérés után a heti 42 óránál) hosszabb munkaidő állapítható meg. Az eddig heti 44 óránál hosszabb munkaidőben foglalkoztatott dolgozók munkaidejét tehát csökkenteni nem kell. Általában nem csökken az egészségre ártalmas munkakörökben foglalkoztatott dolgozók munkaideje sem. tekintettel arra, hogy náluk a munkában tölMai kommentárunk Tizenegymilliárd " CSAKNEM HÉTEZERREL gyarapszik évente az AFÉSZek keretében működő szakcsoportok tagjainak a száma — adták hírül a minap a napilapok, a SZÖVOSZ egyik elemzésének kapcsán. Kétségtelen, hogy tapasztalhatja ezt a változást a kívülálló is, a számok mögötti „tartalom” a piacok és más elárusítóhelyek gazdagabb kínálatában — a szó szoros értelmében — érzékelhető. S lévén áSf ellátás alapvető kérdés, túlzás nélkül állíthatjuk' a tervszerű és szervezett munkára vállalkozó kistermelők és kistenyész- tők társadalmi szükségletet elégítenek ki. A fogyasztási és értékesítő szövetkezetek szervező tevékenységének, valamint a termelésre és tenyésztésre vállalkozók kétkezi munkájának jelentőségét akkor éreznénk csak igazán, ha egyéni hasznot hozó, ugyanakkor közérdeket is szolgáló munkálkodásukkal egyik napról a másikra felhagynának. Mindez persze csak feltételezés; hangsúlyozandó a kistermelés szerepét. De igazolható ez imponáló számmal is: éppen az idézett elemzés szerint lS80-ban a fogyasztási szövetkezetek több mint 11 milliárd forint értékű mezo'gazda- sági terméket vásároltak fel. Igaz, a nagy számoktól köriy- nyen bűvöletbe esik az ember. Ezúttal is balgaság lenne azt hinni, hogy a kistermelés és kistenyésztés csupa gond nélküli, s mellesleg nagy hasznot hozó — könnyed foglalatosság. Itt-ott előfordul bizony szervezetlenség vagy nemtörődömség, a helyi gondok azonban nem homályosíthatják el a cáfolallan tényt: a kistermelői „ágazat” igen dinamikusan fejlődik. Ezt bizonyítják az adatok is: az a bizonyosul milliárd éppen háromnegyedével több mint öt esztendővel ezelőtt. * A KISTERMELÉST MEGÍTÉLŐ gazdaságpolitikai állásfoglalások, s az ebből eredő szövetkezeti magatartás ismeretében pedig bízvást lehetünk optimisták: a produktum nagyságát kifejező szám az elkövetkező esztendőkben tovább nő. A fejlődésnek pedig az igényekkel és lehetőségekkel _ azaz a biztonságos értékesítéssel, valamint a termel ői szándékokkal — egyaránt gondoló tervezés lehet az alapja. A kulcsszó: szerződéskötés. Az előnyöket naivitás is felemlegetni: a „mit, mennyit és mikor ismeiete megkönnyíti az értékesítésre vállalkozó szövetkezet^ dolgát. Ezért az előnyért természetesen fizet is, közkeletű szóval szerződéses felárat. Szemléletes példaként hadd idézzük egy nagyhangú férfi esetét, aki útszéli stílusban tiltakozott, mert a más cseresznyéjéért többet fizetett a felvásárló. S a póruljárt, ha úgy tetszik, ekkor megrövidült kistermelő hiába nem akart emlékezni a tényre: a szövetkezet — történetesen a pásztói ÁFÉSZ — hónapokon keresztül tájékoztatott a szerződéskötés lehetőségéről. A példa pedig nem csak a szerződésben rejlő bizionsúgot és anyagi előnyt hivatott kifejezni, hanem azt is érzékelteti, milyen nehéz súrlódásmentesen megszervezni a termeltetést, felvásárlást és értékesítést. Éppen ez, az érdekek még jobb közelítése és egyeztetese a következő időszak egyik legfontosabb teendője. Gondolunk itt az árak és árrések körüli, minduntalan visszaköszönő civakodásra is. Az ilyen vitákat ez az esztendő sem nélkülözte, az ezzel kapcsolatos jelentéseket az ország legkülönbözőbb pontjairól keltezhették a tömegtájékoztatás] eszközök. , , A kistermelés rendkívül figyelemre méltó erecimenyei mellett — a szövetkezeti mozgalom kongresszusi készülődésének idején is — számot kell vetni a leendőkkel. Ügy az altalános elvekkel, mint a konkrétabb, regionális feladatokkal. Nem más. mint egy nagyon is egyértelmű igazság ösztönöz erre: a kistermelésben végső soron hármas ei'dtk- egyezés testesül meg. Nevezetesen: a helyes elvek jó gyakorlati érvényesítése ugyanúgy szolgálja a kistermelő, a szövetkezet, valamint a népgazdaság érdekét. S ha még kevesebb lesz a helyi „botlás”, akkor még kevesebben fogalmaznak meg a kistermelés egészére vonatkoztatott rosszízű következtetéseket. A JOBB TERMELŐI KÖZÉRZET pedig csak azt eredményezheti, hogy nem 11 milliárd forint értékű, hanem annál is több árut tesznek a kistermelők az asztalunkra. Kelemen Gabor tött időt nem az általánosan érvényes munkaidő hossza, hanem a munkakör jellege határozz! meg. Az ötnapos munkahét bevezetésével kapcsolatos munkaidő-csökkentés mellett — az eddigiektől eltérően — a munkaközi szünet már sehol sem lehet része a törvényes munkaidőnek. A gyakorlatban a munkaközi szünet értelmezése sok esetben bizonytalanságot okoz. A munkavégzés sajátosságait figyelembe véve az egyes műszakokat — a normában, időbérben dolgozóknál a munkavégzés rendjébe épített — meghatározott időtartamszünetekkel megszakítják. Ezalatt a dolgozók pihenhetnek, tornázhatnak, tisztálkodhatnak. esetleg uzsonnázhatnak. Az ilyen jellegű szüneteket a kollektív szerző désekben továbbra is biztosítani lehet úgy. hogy részét képezzék a munkaidőnek. Ezek tehát — ellentétben az ebédidővel — nem minősülnek munkaközi szünetnek. A munkaidőn kívül biztosított munkaközi szünetre eddig járó külön díjazás fizetését az ötnapos munkahét bevezetésétől meg kell szüntetni. A bércsökkenés elkerülése érdekében ezt a külön díjazást a munkabérbe, az időbéreseknél pedig a dolgozó alapbérébe kell beépíteni. Ezután a három és fél túlóra után járó munkaközi szünetre sem kell külön díjazást biztosítani. Az eddig ilyen címen kifizetett összeget a bérbe beépíteni sem lehet, mert ez nem volt rendszeres juttatás. A Munkaügyi Minisztérium közleménye szerint a gazdálkodó szervezetek fokozatosan is áttérhetnek az ötnapos munkahétre. A fokozatosság vonatkozhat a munkaidő-csökkentés mértékére, a szabadnapok számára, sőt az egyes területileg elkülönülő egységekre és munkakörökre is. Törekedni keli -azonban arra; hogy minél kevesebb lépcsőben és minél rövidebb idő alatt valósuljon meg a teljes áttérés. A folyamatosan, több műszakban termelő, az idényszerűen dolgozó, valamint a lakossági ellátást, szolgáltatást végző munkáltatóknál a munkaidő-beosztás az általános szabályoktól eltérő is lehet. Ezeken a helyeken is törekedni kell azonban arra, hogy a dolgozóknak minden héten két szabadnapot adjanak. D. A. Időskorúak Alsótoldon és környékén Á pénz nem pótolja. Az Alsótoldi községi közös Tanács kebelébe tartozó hat cserháti faluban 1400 ember él. Közülük minden negyedik túl van a nyugdíjkorhatáron. Bokoron és Garábon a lakók számához képest különösen sok az idős ember. Öröm ez, hogyne lenne, amikor a megnövekedett életkor régen nem tesz különbséget város és kistelepülés között. Ez az öröm egyben mindnyájunk gondja és felelőssége, az egész társadalomé. .. Siraky Mártonná a tanács igazgatási előadója. Klátyik András a tanács fiatal elnöke. Velük beszélgetünk arról, hogyan is segíti a közös tanács a körzetében élő időseket. Si- rakyné kimutatásokat vesz elő. — Négy házigondozottunk van. Tiszteletdíjas gondozónők látják el őket. Mindennap meglátogatják az idős nénit, bácsit, elvégzik a betegápolástól a bevásárlásig terjedő munkát. Szeretetet, megszállottságot kívánó hivatás a szociális gondozóé. Többen is rászorulnának az ellátásra, de nincs elég gondozónak alkalmas emberünk, vagy meglepő módon az öregek nem is akarják a gondozásba vételt. — Két év múlva szeretnénk egy megüresedő épületben öregek napközi otthonát létrehozni. Megvalósítása a hat község lakóinak társadalmi összefogását igényli — teszi hozzá Klátyik András tanácselnök. — Milyen anyagi lehetőségeik vannak a segélyezésre? — öt idős embernek 1460 forint segélyt adunk — válaszol Sirakyné. — Ezt a pénzt azok kapják, akiknek semmiféle jövedelmük nincsen. Az alacsony nyugdíjúaknak alkalmanként segélyt adunk. Szentesi Gyuláné, a Cserhátvidéke Termelőszövetkezet főkönyvelője. A hat község nyugdíjasainak több mint háromnegyede volt téeszdolgozó. — Mit tesz az idősekért a termelőszövetkezet? — Járadékot fizetünk minden volt dolgozónknak. Fuvarkedvezményt biztosítunk, s aki kis faluban él, tudhatja milyen nagy kincs ez... Idejében elszállítjuk a tűzifát annak, aki megrendeli. — A főkönyvelő, mint tanácstag hogyan látja az öregekkel való foglalkozás helyzetét a községekben? — Anyagiakból — a segélyezésre szánt pénzre gondolok — nincs hiány. Megtörtént azonban, hogy ezt azösz- szeget nem használtuk fel, pedig biztos lett volna rászoruló idős ember. Felmérésünk gondosabb munkát igényel tőlünk a jövőben. Dr. Forrássy Ottokár a hat község körzeti orvosa. Az egyetemről került a körzetbe. Gyakran látogatja meg idős betegeit. A gyermekek felelősségét hangsúlyozza. Szerinte nem csak a szociális gondozást szükséges fejleszteni, hanem a községek lakóinak szemléletén • is változtatni kell! Az öregekkel való törődés, gondoskodás váljon a hétköznapok gyakorlatává! Éreztessük velük, hogy szükség van rájuk! Segítésük mellett kaphatnának munkát, feladatot, „testhez állót”, erejüknek, egészségi állapotuknak megfelelőt. Ezt tenné lehetővé például egy jól működő napközi otthon. / Kanyó Pálné, a pásztói járási Vöröskereszt titkára jól ismeri a cserháti kisközségek gondjait, bár még csak fél éve tölti be feladatát. Szerinte bizonyos egy helyben to- pogás érezhető ezen a területen. Most készül a terv — mondja — mely szerint a Vö- röskeresz-aktívák felkeresik az időseket, megvizsgálják életkörülményeiket, meghallgatják problémáikat. A kapott eredményeket aztán összegezik és konkrét javaslatokkal fordulnak a helyi tanácsokhoz, ha szükséges a Vöröskereszt megyei vezetőségéhez. A megoldásra váró problémák mellett sikeres kezdeményezésekről is beszámol. Csé- csén és Palotáson nyugdíjasok klubja alakult. Csécsén megszervezték az öregek étkeztetését is, a helyi úttörők minden délben házhoz viszik az ebédet. ☆ összetett, nehéz feladat az idősek társadalmi segítése. Többek között az életmódunkban beállt változások teszik azzá. Ritka a generációk együttélése. Családokat száz kilométerek választanak el' esetenként egymástól. Keserű tapasztalat, hogy a távolság sokszor nem pusztán fizikai az idősödő szülő és a már családot alapított gyerek között. Meg kell látnunk ezt a társadalmi etikai problémát is. Az Alsótoldi községi közös Tanácson példás igyekezet tapasztalható az öregek segíté-í sére. A rendszeres anyagi támogatás mellett azonban kicsit jobban oda kellene figyelni a társadalmi gondoskodás sok más lehetőségére. Hogy vannak ilyenek, és azok kiak-' názhatók. a csécsei és a palotás] példák is bizonyítják. Szabó Gy. Sándor Hogyan gyógyítják a vizet? Moldovai tudósok rájöttek arra, hogyan lehet kivonni a vízből a fluort, ezt az emberi szervezet szempontjából ár talmas vegyi elemet. A moszk vai szakemberekkel együtt kifejlesztettek egy berendezést, amellyel naponta több tíz köbméter vizet lehet meg tisztítani a fluortól. Moldáviában korlátozottak a vízforrások. Ezért sok vá ros és falu számára az artézi kutak váltak az ivóvíz fő forrásaivá. Ezek felhasználását azonban lényegesen meg nehezíti, hogy túlságosan sok fluort tartalmaznak. A szakemberek most hozzáláttak egy nagyobb teljesítményű berendezés kifejlesztéséhez, amely 30 000 lakost számláló várost képes tiszta vízzel ellátni. Rendkívül fontos feladatot lát cl a Nógrád megyei Víz- és Csatornamű Vállalat salgótarjáni dcrílótelepe, ahol a megyeszékhely lakásaiban és ipari üzemeiben képződött szeny- nyezett vizet, azon túl a csapadékot mechanikai és biológiai tisztításnak vetik alá. Naponta 10—II ezer köbméter szennyvizet forgatnak meg és teszik alkalmassá arra. hogy káros alkotórészektől mentesen a Turján-patakba vezessék. A négy nagy teljesítményű derítőberendezés már túlterhelt, azonban az utóbbi esztendőkben a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság mérései szerint még mindig a szabvány előírásoknak megfelelően végzik munkájukat. Ünneprontás A vasárnapi vanyarci nemzetiségi találkozó hölgyvendé- ge elővett a pénztárcájából (!) egy szelet kenyeret. Mint egy ötforintost. Aztán egy téesz- elnök-helyettes, a felesége, egy párttitkár, egy iskolaigazgató, egy tanácselnök, valamint a krónikás részvételével megalakult egy alkalmi zsűri. S nem lévén egyetlen bírálónál sem subler vagy más hivatalos mérőeszköz, közfelkiáltással megszavaztuk: a ke- nyérszelet(ke) legföljebb három milliméter vastag. „Ez már mindennek a teteje!” Aztán: „Mégiscsak feltételezhetnék, hogy ilyen ünnepre borotválkozva jön az ember. Kár a vislihez való kenyeret zsilettpenge gyanánt árusítani.” * A zsurnaliszta azonban merő kétkedés: „Tévedés lehet. Véletlenül sikerült ilyen vékonyra és adták a többivel, ötven fillérért”. Irány a sátor, egy kis vizitre. Na jó, van a kenyérkosárban vastagabb is. Talán négy-öt milliméteres is. De még ezek is elég soványkák ahhoz, hogy az éppen soros két vevő fülünk hallatára hangos megjegyzésekkel illesse — a liszt árát. Balgaság lenne azonban azt hinni, hogy az alig-kenyér- szelet a pásztói ÁFÉSZ sátrainak egyetlen attrakciója. Íme, még néhány: — Két üveg sör húsz forint. Két üveg sör meg egy Gyöngy üdítő ital huszonkettő forint húsz fillér. Számolja ki valaki, minek menynyi az ára. Hasból, mert az árjegyzéket még nem találták fel. — Akárcsak az aprópénzt. Micsoda véletlen, váltópénz nincs a sátrakban. Egy forint sem. A kedves vendég meg hogy is várna a visszajáróra. amikor alig kétszázan állnak mögötte. — Éljen a cserekereskedelem, az üvegbetétért lehet természetben is fizetni. Ha gyerek viszi vissza az üditő- italos-üveget — jár érte egy * sportszelet. Három forintért egy forint hatvan fillér. Szomorú csokor a merő „véletlenekből”. Ügy hisszük, a zsilettpcngc-kenyér, a furcsa matematika — meg az apró kis trükkök sora! — végképp nem illik egy tartalmas és méltán sikeres politikai rendezvényhez. Meglehetősen iinneprontóak — de ez a legkevesebb. —kele—
