Nógrád. 1981. szeptember (37. évfolyam. 204-229. szám)

1981-09-02 / 205. szám

Csendélet Bujákról A Kálvária-hegyről végig­látni az egész falun. Alig­ha akadhattam volna bárhol, bárkiben is jobb idegenveze­tőre, mint Patkós István, a Bujáki községi Tanács fiatal, tettre kész elnöke. A pará­nyi, régi faluról, a hajdani földbirtokosokról, nagy va­dászatokról; az új házak, ház­sorok, villanyhálózat, utak építéséről beszél az idegen számára, csak nagy összpon­tosítással követhető lendü­lettel, de szívből értőn és vi­lágosan. Miközben beszél ar­ra gondolok, ahol ilyen el­nök van, az még tud maga mellé állítani jó néhány ha­sonszőrű embert, aztán lehet tervezni és dolgozni a tele­pülés fejlesztésén. Bujákon csaknem 2800 em­ber él. Hagyományai száza­dosak, nemcsak a nép művé­szetére, munkájára is gon- , dolva. Igaz, ma már a föld, az erdő sokkal kevesebbek­nek ad kenyeret, mint egy­koron, de fő munkalehetősé­get itt most is a termelőszö­vetkezet, meg az erdőgazda­ság teremti, s legújabb kor­ban pedig az életvitelhez szükséges kereskedelmi és in­tézményi hálózat, az üdülő és a Fővárosi Kézműipari Vállalat telepe. Az ingázók száma — szintén hagyomány — rendkívül magas: ezer­kétszáz ember. Hajnal negyed öttől öt óráig sorban berreg­nek fel az autóbuszok mo­torjai, szállítják az embere­ket a megyei és megyén tú­li munkahelyekre, főként építkezésekre. Aztán utazás vissza, este hét felé érkez­nek haza. Porosán, éhesen, lanyha fáradtsággal az izma­ikban. De sokan így is ki­Festmény a mész alatt Tokajban megkezdték a haj­dani görög kereskedőház hely­reállítását. A városka főte­rén álló, tizennyolcadik szá­zadban épült emeletes ház va­lamikor a görög származású Szazsarát borkereskedő csa­lád tulajdonában volt. A helyreállítást megelőző építészeti feltárások során megállapították, hogy az évtizedes meszelések álatt ér­tékes freskók konzerválódtak. A Borsod megyei Tanács az épületet megvásárolta, és ab­ban a hegyaljai borvidék tör­ténetét, borászatát, szőlésze­tét bemutató kiállítást ren­deznek be. Helyet kap a ki­állításon a Hegyaljához tar­tozó egykori mezővárosok kézmű- és kisipara, valamint népművészete is. mennek a kertbe, a háztáji­ba, az udvari ólakhoz, az ál­latok közé. A kétlakiság is — mint a legtöbb falusi te­lepülésen — hagyomány. — Július közepe óta nincs művelődésiház-igazgatónk — mondja Deák László taná­csi vb-titkár. — Meg voltunk elégedve a munkájával, hi­szen több szakkört, klubot, megyei, járási segítséggel rendezvényt szervezett a la­kosság megelégedésére. Csak- hát nálunk függetlenített a népművelői állás, követel­mény a főiskolai végzettség, 5 pedig már — nem akarom megbántani — koránál fog­va sem viselte volna köny- nyen a tanulást. Elment, anyagilag is jobban járt. Mint megtudom, változott a könyvtáros személye is. A régi szülési szabadságra ment, a nyáron helyébe egy fris­sen érettségizett kislányt állí­tottak. A kultúrház vezetőjé­ről most folynak az egyezke­dések, pontosabban szólva az egyezség már létrejött a főis­kolát végzett férfi és a ta­nács vezetői között, csupán az elkerülhetetlen hivatalos formaságokat kell még elvé­gezni. Buják új népművelője remélhetően szeptemberben munkába léphet. — Mit várnak tőle ? — kér­dezem a községi elöljárókat. — Az eddigi színvonal tar­tását mindenféleképpen — feleli Petre István községi • párttitkár. — És persze új dolgokat is. Példaként emlí­tem a tánccsoportot, az asz- szonykórust. Évek óta nem működik már, pedig valami­kor nem is akármilyen híre volt. A község népművészeti hagyományai igen jelentősek, ezek is köteleznek bennünket az ápolásra, az öntevékeny művészeti munka újjáélesz­tésére. Patkós István tanácselnök helyesel és továbbfűzi a gon­dolatot : Á hónap Izsó Miklós születésének 150. évfordulója alkalmából a mester Fonóházi jelenet című szobrát választották a hónap műtárgyául a Magyar Nem­zeti Valériában. Izsó Miklós, akinek a nevét a közönség néhány híres portré, törté­nelmi arcmás alkotójaként — így a debreceni Csokonai- szobor, a budapesti Petőfi- és a szegedi Dugonics-emlékmű megformálójaként ismeri — a magyar szobrászatban a ko­rabeli népélet megörökítője is volt. A tragikusan rövid életű szobrászművésznek a Fonóházi jelenet című szobor­— Nem ártana, ha az ál­talános iskola nevelői az ed­diginél többet tennének a közművelődésben, erősebb lenne a két intézmény kö­zötti kapcsolat. Különösen nagy hasznát vennénk a gye­rekek ösztönzésében, érdek­lődésük, igényük felkeltésé­ben. Egyébként így született meg a harmadik éve működő zeneoktatás, a nagybátonyi zeneiskola kihelyezett tagoza­taként. Aztán működött itt angol szakkör, de a tanár egy esztendő után elköltö­zött... Egy szó mint száz: öt­letekre, kezdeményezésekre és megvalósításra gondolok. — Mint ahogyan tavaly létrejött egy rátermett, egy­kori ökölvívó áldozatos szer­vező munkájával az úgyneve­zett bokszszakkör, a műve­lődési házban — jegyzem meg, miközben a helyiek már a bunyósok eredményeit emlegetik: a megyei úttörő­bajnokságban szerzett hat arany-, négy ezüstérmet, a felnőttek országos versenye­ken, kupákon elért harma­dik helyezéseit. Egyéves mű­ködés után Szerfelett dicsére­tes teljesítmény. — A termelőszövetkezet hogyan segíti a kulturális munkát? — Az otthoniak figyelmét a közös gazdaság talpra állítá­sa kötötte le az utóbbi évek­ben. Sok személycsere tör­tént, bizonyítaniuk kellett, s ez, gazdasági eredményeiket ismerve, sikerült. Talán ezek- után többre futja tőlük a kultúrára is. A helyi vezetés igyekezeté­re gondolva, mindez nagyon elképzelhető, reális dolog. — A művelődési ház előt­ti térről nézünk fel a Kálvá­ria-hegyre. A nyár végi tik- kadt napsütés szemünkbe szúr, ahogyan visszaverődik a kápolna fémes tetejéről. Dél van, csendes a falu. Sulyok László műtárgya csoportja a korai tervei közül való. A gipszmintaszobor egy pillanatképet, játékos je­lenetet ábrázol: a fonólány leejtette orsóját, amelyet egy legény felkap, és a fonóházak szokása szerint váltságul csó­kot kér. Az Iparművészeti Múzeum­ban egy „öltöztetett” Mária- szobrotv állítottak ki a hónap műtárgyaként. A XIV. szá­zadtól kezdve a madonna­szobrokra sokszor adtak ru­hát. A most először kiállított, „öltöztetett” szobor korát az 1760-as évekre teszik. Magyar filmek külföldön ' Szeptemberben .több külföl­di fesztiválon, illetve film- művészeti rendezvénysoroza­ton vesz részt alkotásaival a magyar filmgyártás. Az egyik legrangosabb európai nemzetközi filmszem­le, a velencei fesztivál szep­tember 2-án kezdődik. Prog­ramjában szerepel Jancsó Miklós új filmje, A zsarnok szíve. A nemrég elkészült mű­vet itthon még nem mutat­ták be. A magyar—olasz koprodukcióban forgatott film története a középkori Magyarországon játszódik. A portugáliai Figuiera da Foz- ban a fesztivál versenyfilmjei között Bódy Gábor Psyché című művét vetítik majd. A Hollandiá és Magyaror­szág közötti kulturális együtt­működés keretében mutatko­zik be filmművészetünk több holland városban, szeptember 8. és 16-a között, a magyar filmhét vetítésein. Megtalálták a Gorsium falait A Fejér megyei Tác község határában megtalálták a ró­mai kori Gorsium város falait, illetve a település legnagyobb fürdőjének nyomát. A székesfehérvári István király Múze­um régészei most a tárgyi emlékek után kutatnak. A ké­pen: a régészek munka közben a gorsiumi ásatásoknál. — Tóth Gyula felvétele — GyorsmérJeg az építőtáborokról 1400 nógrádi résztvevő —s kedvező tapasztalatok ötvenezer fiatal 104 köz­ponti szervezésű táborban, 600 ezer munkanapon, mintegy 300 millió forint értéket termelt, — ezek az első és legfonto­sabb adatai annak a gyors számvetésnek, amelyet a KISZ KB építőtáborok bizottsága a táborozás alkalmával készí­tett. Ezen a nyáron immár huszonnegyedszer működtek a középiskolás diákok nyári, táborai, melyek többsége a termelőszövetkezetek, az álla­mi gazdaságok munkáját se­gítette, kilenc szakmai épí­tőtáborban- pedig 2500 szak­munkástanuló a választott hi­vatásának megfelelő felada­tot kapott, nekik ez a mun­ka a kötelező nyári szakmai gyakorlatba is beszámított. Még az országos értékelés­hez tartózik, hogy szinte min­den brigád túlteljesítette az előírt alapnormát?. ' A gyors­mérleg egyik kedvező tapasz-" talata: az eredményes mun­kát mindenütt elismerték, jól vizsgázott az új jutalmazási rendszer. így az idén a ta­valyinál jóval több, csaknem 13 millió forint jutalmat oszt­hatnak ki, a végzett munka arányában. A legjobban dol­gozó brigádok iskolai KISZ- szervezeteit — mintegy száz­húszat — összesen félmillió forint értékű sportszervásár­lási utalvánnyal jutalmazzák. Nógrád megye diákjai, mint azt a KISZ megyei bi­zottságán elmondották, az idén rekordot döntöttek, ami a résztvevők számát illeti, hiszen megközelítőleg 1400 fiatal szorgoskodott az ország különböző építőtáboraiban, s ahogyan a beérkezett infor­mációk is jelzik, eredménye­sen. Legtöbben a Balaton- boglári Állami Gazdaságot keresték föl, szám szerint nyolcszázan, itt a gyümölcs­szedésben szorgoskodtak a di­ákok, szabad idejükben pedig a Balaton — akkor még — kellemes vizében pihenhették ki a munka fáradalmait. Több mint hatszázan a kukorica- címerezés műveletét sajátít­hatták el, s erre a Török­szentmiklósi Állami Gazdaság" ban nyílt lehetőség, felüdülés­ként pedig ügyességi játékok, sportversenyek és egyéb szó­rakozási foglalatosságok kí­nálkoztak. A nógrádi szakmunkástanu­ló fiatalok Dunaújvárosban, Budapesten, Biatorbágyon és Szolnokon bizonyíthatták rá­termettségüket szakmájukra, a helyi állami építőipari vál­lalatoknál, ahol a lakás- és középületek munkálataiban eredményesen segédkeztek. A többi szakmai építőtáborhoz hasonlóan munkájuk nyári szakmai gyakorlatnak felelt meg. Az idén is több végzős fia­tal döntött úgy, hogy „búcsú­ként” még részt vesz az is­kola építőtáborában, sőt né- hányan negyedszer «táboroz­tak — őket oklevéllel, emlék­plakettel jutalmazták. Sum­mázva az építőtábori gyors­mérleget: megyénk diákjai becsülettel kivették részüket a,népgazdasági teendőkből. Bartók-koncert Párizsban Átütő sikerrel kezdte meg a Magyar Állami Hangversenyzene­kar nyugat-európai kőrútjának francia koncertsorozatát: az Assas Egyetem nagy aulájában adott hétfő esti Bartók-koncertje a fő­leg fiatalokból álló közönség lel­kesedését váltotta ki. A párizsi nyári fesztivál kere­tében fellépő együttest Ferencsik János dirigálta, a szólista Jancló Jenő volt. A táncszvit rögtön be­vezetőben a másfél ezer néző hosz- szú tapsviharát váltotta ki, a II. zongoraversenyt köszöntő vastap­sot pedig Jandó Jenő Bartók: Mikrokozmoszának két darabjá­val válaszolta meg. A „Zene hú­ros és ütőhangszerekre cselesz­tára” utolsó tételét meg kellett ismételni a mintegy ezerötszáz főnyi közönség ünneplése nyo­mán. A Bartók-év legfontosabb ma­gyar fellépésére szeptember végén kerül sor: az Állami Operaház balettegyüttese érkezik egész es­tes programmal a francia fővá­rosba. Útonjáró — két keréken (4.) Trenk „rejtély" Brnóban 'A nógrádi ember beszterce- környéki orientációja na­gyon is érthető. Érdeklődését természetes mederben tartja Közép-Szlovákia közelsége. Ennek talán mégsem mond ellent a vélemény, hogy pél­dául a Kis-Kárpátok környéke, Moravia és különösen Csehor­szág iránti érdeklődésének úgyszólván teljes hiánya már egyáltalán nem érthető. Ki­vételek persze ebben is van­nak, mint mindenben. Az ál­talánosan bevett szokás együtt jáT a divattal. Előbb el­jut — törekszik is a ma­gyar turista, s vele a nógrádi, távolabbi tájakra. Agyoncsé­pelt publicisztikai elem: nem sikk a csehszlovákiai utazás, sikk ellenben a spanyolba, olaszba, jugóba, újabban Er­délybe járás, meg a bolgár tengerpart, de minek ezt foly­tatni? Mindenféle elfogultság nélkül — vagy, ha mégis, ak­kor vállalható elfogultsággal — háromesztendei, nyári tú­rák tapasztalatával mondom a kerékpár nyergéből: az egész élet kevés lesz arra, hogy mindent megismerjek csupáncsak Csehszlovákiá­ban! Pedig törekszem rá minden módon, télen könyv­vel, nyáron lassan guruló, ép­pen ezért mindent „látó” ke­rékpárral. X X X X X Szombathy Viktor nyolc­száz oldalas Csehszlovákia cí­mű útikönyvének talán-talán egyetlen (de az aztán szarvas!) hibáját, amelyet érthetően át­vett minden IBUSZ-kiadvány, Brnóban csípem fülön, és mi tagadás, némi büszkeséggel nyugtázom, hogy íme, érdemes aprólékosan átvizsgálni báró Trenk koporsója környékét is! Ez amolyan szellemi (?) játék. Igazán a legédesebb ízű úticsemegék közül való. De tulajdonképpen mégiscsak „nagy skalp” a legendás Trenk, s az útikönyvírásban majd oly’ híres Szombathy váratlan „leleplezése”. Már­most először: ki a fene ez a Trenk? Ugyan ki emlékszik arra, hogy talán valamikor gyerekkorában olvasta Jókai Mór A két Trenk című ro­mantikus regényét (abban minden hiteles az adatokat il­letően!). Már látszik is: nem egy, de két Trenk (Trenck!) élt, s ráadásul egy korban, rokoni szálakkal kötve egy­máshoz. Mégis szembeszállva, hiszen Trenk Frigyes, a nagy szoknyabolond katonatiszt II. Frigyes porosz király, a cárnő udvarhölgyei közelében szép­tevő, később kegyvesztett és súlyos várböntönre ítélt (több szökési kísérlet), legvégén a francia forradalomban le- nyakaztatott hős — miként azt az útikönyvek állítják — nem nyugodhat mumifikált állapotban a brnói kapucinus zárda kazamatájában! Azon az üveggel fedett koporsón, ugyan ez áll fehéren feketén: „Báró Trenck’’. De még to­vább is van! Szombathy azt írja: itt nyugszik báró Trenk Frigyes pandúrvezér (kapi­tány), akit halála után a ka­pucinusok különleges légjá­ratú kazamatájában temettek el. így, miként a többi „zsu­gorított barátnak”, • teteme Brnóban, a zárda alatti mú­zeumban található. Nahát, a rejtély kulcsa Jókainál van. Brnóban, a kazamatában a magyarnak ismert, szlovéniai betyárokkal szövetkezett báró Trenk Ferenc (!) pandúrvezér nyugszik. A Frigyes nagybáty­ja: Ferenc, Mária Terézia ked- veltje volt sokáig, pandúrve­zérként kegyetlenül harcolva a porosz ellen, de visszaélései miatt a brnói Spilberg kaza­matájába zárták. Ott is halt meg, magát és gyóntatóját megmérgezve, időzítve, előre megjósolva halála pillanatát, hogy végül adományai révén egy kazamatába kerüljön a brnói kapucinusokkal. Ugyan, hány éve tarthatja magát ez a vaskos tévedés? Vagy igazi „Trenkes” tréfát űz velünk az ördög? X X X X X A számunkra kevéssé is­mert morva és cseh városkák (majd mindegyikben ép várat is találunk!) Kőszeget, Sop­ront, Budát idéző értékei fel­sor olhatatlanul gazdagok. Való igaz: élesre töltött fény­képezőgép nélkül egyszerűen vétek az utat járni. És a vá­rak, klastromok, egykori zár­dák mindenütt múzeumok is, ezernyi érdekességgel, látni- megismerni valóval. Rákóczi­ról mindenki tudja — Kassa kapcsolható emlékével és a környék, például Rozsnyó, Krasznahorka, Rimaszombat... De már tíz hazánkfia közül kilenc meg nem mondja — mi köze van a délkelet-csehor­szági Jindrichuv Hradec hangulatos középkori város­magot rejtő ősrégi településé­nek a nagy fejedelemhez? Na­gyon is sok! Hradec a Vajgar tó partján valóságos ékszer. Várának tornyát 1220-ban (!) emelte András úr. Öt követően év­századokig szorgalmasan épí­tették a várat Hradec urai. Most éppen renoválják. A várba bejáratos, majd min­dennapos, szívesen látott ven­dég (kisasszonykák is éltek ott nyilván!) volt Rákóczi Ferenc, akit itt tartottak sűrű ellenőr­zés alatt a jezsuita kolostor­ban a szigorú nevelők. A cél az volt, hogy az éppen csak serdülő (12—14 éves) ifjabb Rákóczit saját népe ellen for­dítsák. A jezsuita kolostor ma Csehország egyik legérdeke­sebb múzeuma. A kertjében csipkefinom kovácsoltvas­gyűjteménnyel, termeiben táj­múzeummal, munkásmozgalmi emlékekkel, ipartörténeti, helytörténeti anyagokkal, egy, méreteiben leírhatatlan — mozgó bábukkal, épületekkel, meseelemekkel zsúfolásig megtelt mesevárossal... Szá­munkra mégis a Rákóczi-em- lékterem az igazán nagy él­mény, rengeteg anyagával körben a falakon; a tárló­ban a fejedelem kódex nagy­ságú latin füzetével, díszes íróasztalával, a híres Rákóczi- portré olajmásolatával, raj­ta a nemzetiszínű szalaggal díszített koszorú... X X X X X De hát Brnóban ott van a Kazinczy-emlékhely a Spil- bergben, ahol, amikor meg­tudják, hogy magyarok va­gyunk — magyar nyelvű is­mertetőt adnak. A Habsburgok legnehezebb várbörtönében két évet sínylődött a most éppen 150 éve elhunyt szép­halmi remete. Itt raboskodott az olasz, a lengyel, a cseh és a magyar jakobinusmozgalom számos kiemelkedő alakja, volt, aki húsz évet töltött a napfényt soha nem látott nyir­kos kazamatákban. Valóban megrázó élmény a három föld alatti kazamata végigjá­rása. Ha lehet egyáltalán ilyet mondani: a mi Kazinczynk egykori börtöne a „legszebb". Itt a legerősebb a világítás, itt van egyedül köszöni, vi­rág a párától nyirkos emlék­táblán. X X X X X Már csak megmaradva a „magyar ügyeknél — a túra végcéljában, a párját ritkítóan szép Ceské Budejovicében is szeretettel tekintenek a ma­gyar vendégre. Jártak itt magyarok, honvédek, zárt katonai alakzatban 1945-ben, amikor a német ellen fordul­va a csehszlovák felszabadító erőkkel szorosan együttmű­ködve a fasisztákkal felvet­ték a harcot. Hogy erről mi magyarok mennyit tudunk? Igazán nem sokat. De talán itt a Svejkről, söréről (Bud- vár) Hardmuth márkáiról híres, építészeti szempontból egyedülálló városban, a Zsizs- kov téren, a zsúfolt szálloda portáján (hatalmas a város idegenforgalma), a vasútállo­más csomagfeladójában, a buszállomáson velünk talál­kozó és szót váltó, mindenben határtalan jóindulattal se­gítő emberek, a budejoviceiek és a közeli Zlata Korunában élők, ott, ahol Balázs Bajos zászlóssal az élen hősi halált halt honvédek nyugasznak — erről mindent tudnak. Min­dent, ami számunkra éppoly’ fontos és szent, mint csehszlo­vák barátainknak. T. Pataki Lászlé 4 NÓGRÁD - 1981. szeptember 2„ szerda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom