Nógrád. 1981. szeptember (37. évfolyam. 204-229. szám)
1981-09-01 / 204. szám
Jaruzelski beszéde „Elég a fellazításból" Tanévnyitók megyeszerte Kelemen István, az MTI tudósítója jelenti: Lengyelországban — hagyományoknak megfelelően — a hitleri német agresszió évfordulójának előestéjén, vasárnap országszerte tisztavató ünnepségeket tartottak. A koszalini légvédelmi tisztiis- kola végzős növendékeihez Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok, miniszterelnök, nemzetvédelmi miniszter intézett beszédet. A kormányfő hangsúlyozta: a Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi tagállamának hadseregeivel kialakult fegyverbarátság a lengyel néphadsereg, a lengyel nép történelmi vívmánya és egyben a szocialista Lengyelország biztonságos, békés fejlődésének alapja. Ezzel kapcsolatban erélyesen elítélte az olyan cselekményeket, amelyeknek elkövetői emlékműveket gyaláznak meg. Jaruzelski a továbbiakban rámutatott: a Lengyel Egyesült Munkáspárt IX., rendkívüli kongresszusa megerősítette és elmélyítette a szocialista megújulás folyamatát, amélytől nem lehet eltérni. „Annál inkább jogos a kérdés, meddig lehet próbára tenni a megállapodások irányvonalát, a néphatalom türelmét, mérsékletét, jóakaratát” — mondotta, majd így folytatta: régi és új panaszokkal, véget érni nem akaró követelésekkel, rágalmazó nyomtatványokkal és szavakkal lehet zaklatni a hatalmat, lehet a kedélyeket szítani, de nem lehet velük lakásokat fűteni, házakat építeni, . embereket táplálni. „Az állandó tagadás sehová sem vezet.” A népi hadsereg fennállásának 38 éve alatt éppen elég szolgálatot tett Lengyelországnak ahhoz, hogy állam- polgári és erkölcsi joga legyen kijelenteni: „elég a fellazításból”. A nép életét meg kell javítani, de nem szabad megengedni, hogy az ellenség letérítse az országot a szocializmus útjáról. „Országunk kritikus ponton van. Közeledik a Szolidaritás kongresszusa, és a társadalom széles körei választ várnak arra a kérdésre, vajon konstruktív együttműködés következik-e, vagy pedig konfrontáció” — mondotta a miniszterelnök, hangsúlyozva, hogy ez a válasz komoly kihatással lesz az ország jövőjére. Jaruzelski végezetül emlékeztetett arra, hogy a kormány, amelynek élén áll, a LEMP programjának megvalósítására, vagyis a válság leküzdésére, a reformok megvalósítására, az emberek élet- körülményeinek megjavítására törekszik. Ezek — fűzte hozzá — nehéz, de továbbra is reális feladatok, teljesítésükhöz azonban mindenekelőtt nyugalomra, rendre és munkára van szükség. Az iráni elnök és a kormányfő életét követelte a terrorakció Mohammad Ali Radzsai iráni elnök és Mohammad Dzsavad Bahonar miniszter- elnök életét vesztette. A két magas rangú tisztségviselő annak a merényletnek esett áldozatul, amely vasárnap történt a teheiráni miniszter- elnöki hivatalban. A merényletet a kormányzat ellenségei nagy erejű pokolgéppel hajtották végre. A hírt hétfőn hajnalban hozták nyilvánosságra teheráni hivatalos források, köztük a Pars hír- ügynökség szóvivője és az Iszlám Köztársasági Párt hivatalos lapja. Az AFP hír- ügynökség jelentette, hogy a merényletet a Modzsahedin Khalk nevű szervezet vállalT ta magára. A vasárnapi jelentések beszámoltak ugyan a merényletről, ám közvetlenül a robbantás után még nem közölték értésüléseket a 'h'áíőítaik és sebesültek számáról. azok kilétéről. A Pars hírügynökség vasárnapi első jelentése, öt halottról és 15 sebesültről adott hírt, de az államfő és a miniszterelnök sorsáról még nem tett említést. Behzad Nabavi kormányszóvivő akkor arról tájékoztatott, hogy Radzsai és Bahonar a sebesültek között volt, s hogy mindkettőt kórházban ápolták. A legújabb jelentésekből kitűnik, hogy a robbanás pillanatában — vasárnap, magyar idő szerint 13.30 órakor — tíz személy tartózkodott a miniszterelnöki irodában. A merényletnek végül — a Pars hírügynökség szerint — hét halálos áldozata és tizenhárom sebesültje volt azokkal együtt, akik más, közeli helyiségekben voltak. A robbanás áldozatainak holtteste elszenesedett, s így nehéz volt pontosan felismerni őket. Az elnök és a miniszterelnök holttestét fogsoruk alapján sikerült végül azonosítani. Nyilatkozatban kommentálta hétfőn reggel Masszud Radzsavi, a Modzsahedin Khalk iráni szervezet vezetője — aki a múlt hónapban Baniszadrral együtt, menekült Franciaországba — a teheráni merényletet, amely az új köztársasági elnök és miniszterelnök életébe került. A modzsahedinek vezetője „teljesen természetesnek és elengedhetetlennek” nevezte az akciót, azzal szemben, amit a „modern világ- történelemben példátlan ter- rorrendszer”-nek nevezett. A modzsahedinek irányítója ily módon mintegy szentesítette a terror eszkalációját; jelezte, hogy szervezete akcióinak fokozásával válaszol a kivégzések ütemének növelésére — de — egy korábbi bejelentéssel ellentétben, amely szerint a Madzsahedin Khalk szervezet a tettet magára vállalta volna — Radzsavi most nem ment el odáig, hogy közvetlenül szervezete nevében vállalja a teheráni merényletet. Radzsavi kijelentette: „Khomeininek távoznia kell és hamarosan távozni is fog. Az iráni nép és a modzsahedinek már most sem engedik meg neki, hogy végrehajtsa, mindazt, amit határtalan sza- dizmusa diktál”. A modzsahedin vezető azt mondotta, hogy az iráni nép „demokráciát, függetlenséget, társadalmigazdasági fejlődést és békét követel”, és az iráni kivégzések, a 12 ezer iráni politikai fogolyra kényszerített súlyos körülmények elleni tiltakozásra szólította fel a nemzetközi közvéleményt, a külföldi állam- és kormányfőket. ☆ Az iráni ideiglenes elnöki tanács, amely Radzsai elnök és Bahonar miniszterelnök halála miatt vette át az államfői teendők intézését, hétfőn hivatalos közleményben szólította fel a kormány minisztereit: továbbra is lássák el tisztségükből fakadó feladataikat az új miniszterelnök kinevezéséig. A fővárosban eközben több százezres törríbg gyűlt össze a medzslisz (parlament) előtt, hogy részt vegyen a két meggyilkolt iráni vezető temetési szertartásán. (MTI) (Folytatás a* I. oldalról.) A szeptemberi csengőszó a felnőtteket is iskolapadba szólítja. Tegnap Salgótarjánban az MSZMP Nógrád megyei Oktatási Igazgatóságán is sor került az 1981/82-es tanév megnyitójára. Horváth József né, a politikai gazdaságtan • tanszékének vezetője köszöntötte a hallgatókat. Az új tanévben az oktatási intézményben több mint ezer- hatszázan tanulnak különböző képzési formákban, hetvennyolc osztályban. Utóbbiak közül harmincnyolc osztály hallgatói először találkoznak majd. Egyebek között csaknem százan vesznek részt az egyéves, öthónapos pátisko- lán a megye üzemeiből; szövetkezeteiből, intézményeiből. Sor kerül a propagandisták kéthetes felkészítésére is. Az esti egyetemen kilenc új osztály hallgatói ismerkednek majd a marxizmus—leniniz- mus tanításaival, a szakosítón négy új osztály indul. Az MSZMP Nógrád megyei Oktatási Igazgatóság otthont ad különböző továbbképző tanfolyamoknak is. Egyebek között a hallgatók a pártirányítás, pártépítés, a tömegpolitikai munka, a gazdaságpolitika időszerű kérdéseivel ismerkednek. Az oktatás középpontjában a párt XII. kongresszusa és a megyei pártértekezlet határozatából adódó feladatok állnak. Az MSZMP Központi Bizottsága 1976 októberi határozatából adódóan a politikai képzésben nagy figyelmet fordítanak a fejlett szocializmus propagandájára, a hatalom és demokrácia, a szocialista hazafiság és proletár internacionalizmus kérdéseire. Bűncselekmény A Palesztinái Felszabadítá- si Szervezet szóvivője útján közönséges bűncselekménynek minősítette és határozottan elítélte a bécsi zsinagóga elleni merényletet, amelyet bizonyos körök megpróbálnak ösz- szeíüggésbe hozni a PFSZ- szel. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára megbélyegezte a terrorakciót, amely — mint mondotta — ellentétes a civilizált világ eszméivel. Az Arab Liga nyilatkozatban ítélte el a barbár merényletet, rámutatva, hogy „az arab hagyományoknak szerves része az összes vallások istentiszteleti helyei iránti mély tisztelet”. A nyilatkozat szerint a merénylet elkövetői szándékosan félrevezető képet próbáltak adni a palesztin nép nemes harcáról. (MTI) Emlékezés, tanulságokkal Igazi tragédia kezdődött 1939. szeptember elsején, különösen az európai népek számára: a hitlerista hadihajók nehézágyúi tüzet nyitottak a Gdansk északi szegélyén húzódó keskeny félsziget, a Wes- terplatte lengyel helyőrségére. Ez az ágyútűz jelezte a második világháború kezdetét. Mire a háború végigperzselte Európát, s tüze az atombombák robbanásával kilobbant Japánban, több mint 50 millió Ijlottat számláltak össze a hsremezőkön, a hátországokban. Ez volt az emberiség legpusztítóbb, legnagyobb áldozatot követelő háborúja. De vajon ez volt-e az utolsó? — tették fel a kérdést már a háború után közvetlenül, s teszik fel — sajnos, nagyon jogosan — ma is. Jóformán \ még eltemetni sem érkeztek a második világháború halottjait, mikor az Egyesült Államok militarista körei már nem az óriási áldozatok árán kivívott békére, hanem világhatalmi terveik megvalósítására gondoltak. Ennek következtében az emberi haladást, az országok és a népek békés kapcsolatait zavaró hidegháborús évek következtek. A békeszerető emberiségnek és kormányoknak óriási erőfeszítések árán sikerült csak a 60-as és a 70-es évek fordulóján pa- tackba zárni a hidegháború szellemét. Ez a küzdelem történelmi jelentőségű áttörést eredményezett az enyhülési politika felé. A jelenre is érvényes tanulság, hogy a nagy fordulat az enyhülés irányába a népek összefogásával sürgetett kötés többoldalú tárgyalások eredményeként jött létre. A Szovjetunió és a többi szocialista ország kezdeményezése nyomán elsősorban Nyugat- Európával kialakult az államközi kapcsolatok új elve. E politika térnyerésének hatására az Egyesült Államok is változtatott kapcsolatain a Szovjetunióval és az európai szocialista országokkal. Ez az út vezetett el a helsinki konferencia záróokmányához, amelyben az aláíró országok — köztük az Egyesült Államok is — ünnepélyesen megfogadták : erőfeszítéseket fognak tenni, hogy az enyhülés állandó, átfogó és egyetemes méretű folyamattá váljon. A záróokmány reményt és lehetőséget adott arra, hogy katonai enyhüléssel támasszák alá a politikai enyhülést, s hogy megszilárduljon a bizalom légköre Európában. A helsinki záróokmány aláírása után azonban rövidesen nyilvánvalóvá vált, hogy bizonyos amerikai politikai körök, s a mögöttük álló, a fegyverkezésben érdekelt monopóliumok nem nyugszanak bele a béke megszilárdítására tett erőfeszítések sikereibe. A hetvenes évek második felére már éles harc alakult ki az új és a régi politika hívei között. Egy ideig az enyhülés még együtt erősödött a fegyverkezési hajszával, de 1978- ban a NATO már a század végéig tartó, nagyszabású fegyverkezési programot hirdetett meg. Ekkor Európa népeinek tiltakozása még vereséget mért Carter elnök tervére, amely a neutronfegyver gyártását célozta, de 1979-ben Washington újabb lendületet adott a ffegyverkezésnek: nyomására a NATO úgy döntött, hogy amerikai közepes-hatótávolságú rakétákat és szárnyas rakétákat telepít -Nyu- gat-Európába. Ennek már szinte logikus következménye, hogy Carter 1980-ban elhalasz- tatta a SALT—II szerződés ratifikálását, s olyan doktrínával állt elő, amely meghirdette az Egyesült Államok katonai jelenlétét a világ minden térségében, és aláírt egy utasítást, amely megszabja az atomháború folytatásának „rendjét” a Szovjetunió ellen. Á Reagan-kormányzat még drasztikusabb lépéseket tett á hidegháború és a fegyverkezés felé. Ennek legfrissebb jele az amerikai elnök döntése a neutronfegyverek tömeges gyártásának elkezdéséről. Ez példátlan cinikus kihívás az emberiség, de különösen Európa népei ellen, hiszen az amerikai vezetés Európában szeretné megvívni az általa korlátozottra tervezett és remélt atomháborút. Érthető, hogy Európa népei tiltakozó mozgalmat kezdtek az amerikai rakétatelepítési program és a neutron- fegyver-gyártás ellen. A szocialista országok ismételt kez- reményezései nyomán napjainkban megelevenednek a NATO-országok vezetői által feledésre kárhoztatott javaslatok az észak- és dél-európai atommentes övezet létesítéséről, a neutronfegyverek gyártásának, felhalmozásának és felhasználásának betiltásáról. A fegyverkezés megfékezésére, a katonai és politikai enyhülés erősítésére, az országok és a népek közötti jó kapcsolatok, a bizalom javítására irányuló szovjet javaslatok ismét sürgető tárgyalási témákká váltak. Az erősödő tiltakozó mozgalom hatására az amerikai vezetők is elkezdték hangoztatni, hogy az Egyesült Államok is érdekelt a tárgyalásokban. De, hogy milyen megbeszélésekre készülnek, azt világosan jelzi: a jövendő tárgyalások amerikai résztvevőit a legszélsőségesebb fegyverkezéspárli személyekig NÓGRÁD — 1981. szeptember 1., kedd Líbia A forradalom 12 éve Ez a kép majd’ 12 esztendeje érkezett a líbiai fővárosból, Tripoliból. Azon az októberi 'nagygyűlésen ezrek és ezrek tettek hitet a forradalom mellett. Líbiában 1969. szeptember 1-én Kadhafi vezetésével katonatiszti csoport megdöntötte I. Idrisz király kormányát. A fiatal tisztek a nép fölemelését, a közélet tisztaságát, a külföldi befolyás visszaszorítását tűzték ki célul. A képen Moammer Kadhafi ezredes, a líbiai forradalmi kormány vezetője, alig másfél hónappal a király elűzése után elszánt harcra buzdítja honfitársait katonai támaszpontok felszámolásáért. De készülhetett volna ez a felvétel akár 1981 augusztusában is, hiszen ma hasonló fotók érkeznek Tripoliból. Napjainkban ismét tömegdemonstrációk színhelye a líbiai főváros: a Sidra-öbölben végrehajtott amerikai provokáció 12 év múltán arra figyelmezteti e távoli ország lakóit, hogy az Egyesült Államok nem adta fel, sőt fokozta erőfeszítéseit a líbiai haladó rendszer felszámolására. A forradalom védelme ma tehát épp olyan fontos feladat Líbiában, mint 12 esztendeje volt. Honecker—Schmidt találkozóra kerül sor Bochkor Jenő, az MTI tudósítója jelenti: Hivatalosan megerősítették az NDK fővárosában Erich Honecker államfő és Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár kapcsolatfelvételének hírét. A legfelső szintű kapcsolat azt valószínűsíti, hogy belátható időn. belül az NDK államtanácsénak elnöke találkozik a bonni kormányfővel a két német állam viszonyában még rendezetlen kérdések megvitatására, Honecker — aki szeptember 9 és 13 között hivatalos látogatást tesz Mexikóban, Jósé Lopez Portillo elnök meghívására — mexikói újságírókat fogadott a napokban, és időszerű nemzetközi kérdésekről adott nekik interjút, amelynek részletei hétfőn egyidejűleg láttak napvilágot az NDK' és mexikói sajtóban. Az NDK államfője közölte, hogy a közelmúltban levelet kapott Helmut Schmidt bői válogatják össze. Nem titkolják azt sem, hogy olyan fegyverkorlátozási intézkedéseket akarnak a Szovjetunióra kényszeríteni, amelyek biztosíthatnák az amerikai katonai fölényt. Ez azonban hibás számítás. A szovjet vezetők számtalanszor leszögezték: semmiféle diktátumot nem fogadnak el, s csakis az egyenlőség, az egyenlő biztonság alapján hajlandók tárgyalni. Ahhoz, hogy a világ és különösen Európa ne félelemmel, hanem nyugodtan, bizalommal nézhessen a jövőbe, a jelenlegi szinten kell befagyasztani a fegyverkezést. És azután tárgyalások sorozatán át el lehetne jutni olyan helyzethez, amelyben nem kell rettegni egy új, minden eddiginél pusztítóbb háborútól. Európa népei a második világháború után: „Soha többé háborút!” jelszóval megfogadták, hogy megakadályozzák az újabb világégést. Lényegében ez az értelme a helsinki ígéretnek is. A háborús emlékekből, a hidegháborúból és az amerikai kormányzat jelenlegi politikájából leszűrt tanulságok egyaránt arra intenek, hogy sürgősen tárgyalásokat kell kezdeni, elsősorban a Szovjetunió és az Egyesült Államok között — mint Kalevi Sorsa, finn politikai vezető mondta — a „megsemmisülés veszélyének enyhüléséről”, a megromlott nemzetközi politikai légkör javításáról, Európa és a világ békéjének" tartós megőrzéséről. Kovács István szövetségi kancellártól, és hamarosan válaszol rá. „Véleményem szerint ez a levélváltás hozzájárul a két állam párbeszédének erősödéséhez, és ezzel a béke megszilárdítását és együttműködésüket szolgálja” — mondotta. — Azon kell munkálkodni, hogy soha többé ne induljon ki német földről európai háború. Hoiiecker értékelése szerint egészében véve jól alakulnak a két német állam kapcsolatai a békés egymás mellett élés szellemé-' ben és a kétoldalú szerződések alapján. „De van még számos megoldatlan kérdés, és erőfeszítéseket teszünk, hogy megbirkózzunk velük” — mondotta. Az interjúval összefüggésben a berlini lapok részletesen idézik az AP amerikai hírügynökség egyik jelentését, amely szerint a nyugatnémet kormány júliusban javasolt tárgyalásokat az NDK-nak. Bonnban arra számítanak — tűnik ki a jelentésből —, hogy Honecker és Schmidt találkozójára Leonyid Brezsnyev bonni látogatása után kerülhetne sor. Brezsnyev látogatása november végén vagy december elején volna esedékes, bár annak időpontját véglegesen még nem rögzítették — idézik az AP jelentését az NDK lapjai. A pápa békefelhivása II. János Pál pápa a náci Németország agressziójának, a második világháború kitörésének évfordulója alkalmából békefelhívásban fordult a világ valamennyi nemzetéhez, politikai rendszeréhez, az államférfiakhoz és a haderők vezetőihez. Castelgandolfóban, mintegy 14 ezer zarándok előtt mondott szokásos vasárnapi beszédében, a leszerelésre szólított fel és valamennyi nukleáris fegyver sürgős betiltását javasolta. Emlékeztetett a Hirosimában és Nagaszakiban tett februári látogatása alkalmából elhangzott felhívásra, s arra a tényre, hogy az első atombomba ledobása óta a nukleáris fegyverek mind mennyiségükben, mind minőségükben, mind pusztító erőjükben jelentősen nőttek. — Most ismét újra erőteljésen hangsúlyozni kell, hogy minden erő összefogására szükség van a béke biztosításához — mondotta II. Jáno* PáL
