Nógrád. 1981. augusztus (37. évfolyam. 179-203. szám)

1981-08-14 / 190. szám

Hajdúszoboszlói nyár , Palócok a fürdőben Az utcákon hatalmas transzparensek tájékoztatják az érdeklődőket a hajdúszo- boszlói nyár kulturális prog­ramjáról. Az idegenek, akik tízezreivel zarándokolnak a városba, elsősorban azonban nem a népitánc-fesztivál, a rockegyüttesek és egyéb ren­dezvények miatt utaznak ide. Európa-hírű strandfürdője az amely csábítja és mágnes­ként vonzza a turistákat, üdülőket. A német. orosz, francia beszéd, s a különböző hazai tájszólások között gya­kori az ízes palóc kiejtés. Nógrádból is sokan keresik fel a fürdővárost. Az idegenek között gyakran felfedezni egy- egy ismerős arcot. ☆ Túrái Barna a Nagylóci kö­zös községi Tanács elnöke az augusztusi hőség elől a csó­nakázótó partján levő fák ár­nyékában keresett menedéket. Ahogy elmondta, nemcsak az év fáradalmait piheni, ope­rált lábát gyógyítja a fürdő­városban. ☆ A hullámverés idején mint a heringek. a konzerves do­bozban úgy szoronganak az emberek a vízben. Egy nagy­mama féltéstől táplált tiltó szavait unokája nem vette figyelembe. Amikor a tíz év körüli srác kimászott a me­dencéből. a nagyi megjegyez­te: — Nincs több hullám, ér­ted! Mert még egy ilyen hul­lám és a parton találod a hul­lám. ☆ Baranyi Ágnes nógrádsipe- ki pedagógusnak és Bárány Józsefnek mindén bizonnyal emlékezetes marad a 81-es hajdúszoboszlói nyár. Ők ugyanis házasságuk első hetét töltötték a városban. ☆ A medencében ugrálni, lab­dázni tilos. Fiatalokból . álló kisebb csoport nem vette • fi­gyelembe a tiltó figyelmezte­tést. Az úszómester rájuk sí­polt. ,.Mi vélt ez?” — kérdez­te társát az egyik renitenske- dő. „Sárga lapot kaptái”. ..Ak­kor jó lesz abbahagyni, mert a következő füttyszó piros lesz és hűsölhetünk a parton.” ☆ Üdülés ide. üdülés oda, á reggeli kávézásom nem ma­radhatott ki. A Bástya presz- szóban, ahol megittam az el­maradhatatlan feketét, a fi­zetés utón az asztalod felej­tettem pénztárcámat. Amikor felfedeztem egy órával az­előtti szórakozottságom és hir­telen rámszakadt szegénységet, reményt vesztve visszamen­tem a presszóba. A felszolgá­ló mosolygott. ..Keres vala­mit?” „Igen, egy...” ..Pénz­tárcát. Ezt itt. Igaz?” — s átnyújtotta „rendetlen” hol­mimat. Vannak még becsüle­tes emberek! Milyen jó, hogy itthon üdülök és nem Olasz­országban, ahol a zsebemből is kilopnák a pénz... ☆ A strandon egy ismerős cso­portba „botlottam”. A fiúk Hajdúszoboszlón felejtik és pihenik a főiskolai vizsga iz­galmait. És ahogy ők mond­ták. úsznak, söröznek és fi­gyelik a csinos nőket. És ter­mészetesen új barátnőket ke­resnek. Megkértek, hogy ezt csak akkor írjam meg, ha nevüket titokban tartom. Ám legyen. ☆ „Jó a hajdúszoboszlóiaknak. mert mindig a strandon lehet­nek” — állapította meg a ki­sebbik fiam. Az üzletben, pos­tán, étteremben, az utcán, a mindennapi életet figyelve sikerült őt meggyőz­nöm, hogy az embereknek itt is dolgozni kell. Sokan a ven­déglátásból élnek, míg mások az élet különböző területein tevékenykednek. A strandoló, sétáló emberek nagy része olyan üdülő, mint mi: a nyár egy részét töltik itt, s szabad­ságuk végén várja őket ott­hon a munka. sz. f. Todor Danailov: A veszélyes ember Az igazgató kiküldte a tit­kárnőjét, hogy ellenőrizze, Ivanov, az újonnan kineve­zett osztályvezető a szobájá­ban tartózkodik-e­— Ott van — felelte avisz- szatérő fttkárnő. — Mit csinál? — Ír valamit. — Hm... — rázta meg ag­godalmasan a főnök a fejét. Miután egyedül maradt, föl­kelt az íróasztalától, és ide­gesen föl-alá járkált a szo­bájában. „Nem lehet tiszta dolog, amit ez az ember csinál! — járkált a szőnyegen az igaz­gató, és riasztó gondolatok marcangolták. — Már a neve is — Ivanov — gyanúsnak tűnt nekem, ahogy végigol­vastam a kinevezéséről szóló utasítást. De amikor megkér­deztem, hogy nincs-e valami kapcsolat — esetleg rokonság — közte és Ivanov vezérigaz­gató közt, azt felelte, hogy nincs. De hát honnan tudjam, igazat mondott-e. Igaz, any- nyi Ivanov van nálunk, hogy Dunát lehetne rekeszteni ve­lük, de azért itt valami gya­nús. A harmadik hónapja fi­gyelem már. És a viselkedése egyre gyanúsabb! Ne-em ba­rátocskám! Mi öreg rókák va­gyunk- Ilyen kitolás nálunk nem megy. Oho-hó! Petko bátyád látott mór nálad kü­lönbeket is. Húszfelé is szol­gáltam már. És mindig veze­tő beosztásban. Hogy hol nem dolgoztam már? Izzadtam a kulturális és a gazdasági harc frontján. De ilyen csodát még nem láttam.. • Érdekes! Fönt­ről helyezték ide nekem. Iva- novnalc hívják! Hót nekem már az első pillanattól kezd­ve azt súgja valami, hogy ez az ember nem Véletlenül ke­rült ide. Hát ezért figyelem immár három hónapja. Sem­mi kétség. Ideküldték, hogy félreállítsanak! Idelopják a lábam alá a banánhéjat, és ő majd beleül a helyembe. •. Hogy az ördögbe is magya­rázhatnám másképp a visel­kedését. Három hónapja nem hagyja el munkaidő alatt a szobáját. Ez senkire sem ha­sonlít. Láttunk mi már tör­tető hivatalnokot, de ez a semmirekellő túlmegy min­den határon. De még meny­nyire! Még sohasem sikerült munka nélkül találnom. Légy pottyant a levesembe. Még csak inni sem láttam a bará­taival- Lehet, hogy ebben a három hónapban elvakított itt a hivatalban. Az egyik — föl, a másik — le. Ügy görnyed az íróasztala fölött, akár egy szentéletű remete... Nem! Minden világos. Ez egy veszélyes ember.- Az első adó­dó alkalommal meg kell sza­badulnom tőle... Migray Ernőd fordítása Egyedülálló városkép Birtokba vették az1 első la- den lakótelepnek egyedi ár­kok Vilnius új toronyházakból culatot kölcsönözni a töme- épült lakónegyedét — a Laz- ges nagyipari építkezés felté- dinajt. A házak monolitbe- telei között. A város körül tonból épültek és legyező- kialakított szputnyik-kerüle- alakban helyezkednek el egy tek erdős környezetben, a dombon. Ezzel az építészek jó központtól 5—7 kilométeres hagyományt követtek — min- sugárban terülnek el. Búcsúszentlászló A változatos szépségű za­lai tájakon a megyeszékhely, és a Balaton között észak­ról délre futó dombsorok között, az egyik lapályos völgyben fekszik egy falu, amelynek neve középkoria­san cseng: Búcsúszentlászó. A név önmagáért beszél: a nagy Árpád-házi király tisz­teletére szentelt helybéli templom búcsúira távolibb falvakból is idezarándokoltak hajdan. BŰCSŰSOK FOGADÓJA Ma is jól megközelíthető, két fő közutat összekötő útra felfűzött falu. Mehetünk az új 76-os úton a balatonszent­györgyi elágazástól Zalaeger­szeg felé, vagy ugyanoda Keszthely felől a régi 75-ös, úton — e kettőt kapcsolja össze a Búcsúszentlászlón át­vezető út. A falu közepén elágazás ta­lálható: kelet felé — a kö­zeli Nemessándorházára — in­dul ki bekötő út. Az elága­zásnál kiszélesedő térség, amelynek még ma is sajátos jelleget ad néhány régi ház. A térségnek, név szerint az Arany János utca torkolatá­nak északi részén egy toldojt, itt-ott átépített, végével az utcára néző ház szép paraszt­barokk homlokzata emelke­dik. S az utcatorkolattal szem­ben egy még régebbi, vaskos alapú, pincés, támfalas erősí­tésű L alakú épület néz a Nemessándorháza felé vezető útra s az út mellett, a vas­úton túl hatalmasan magas­ló Szent László-templomra. Oda néz a ház, ahová érdeke és szerepe megépítésétől kap­csolhatta. A XVIII; század­ban épült ház ugyanis ven­dégfogadó volt. Rövidebb szá­rában ma is vendéglő van. Milyen forgalom lehetett itt régi búcsúkon, mikor a tér­ségben szekerek tömörüllek,, tarka viseletbe öltözött né­pek forogtak! KIS TEMPLOM ÉS NAGY FIA A búcsdszentlászlói templom fő homlokzata a toronnyal, s azon túl a bal felől csatlakozó hadjani rendházzal. a $ő torony távolabb a horn- a XVIII. század második fe­De menjünk oda, ahová a lokzatnál a templom és a lében emelték. Szép ková- -búcsúsok útja vezetett! A rendház csatlakozásában ma- csoltvas barokk kapuja van. Szent Lászlónak szentelt gaslik. S mögötte a völgy lapálya; templom legrégibb része a a déli meszeségbe vész, míg XIII. században épült a mo- ZÁRT KIS VILÁG keletre a láthatárt, a jól be­csaras táj egy kiemelkedésén. látható dombsor zárja le. Egy­Ez a régebbi rész ma — a Ha tovább sétálunk a ne- séges, zárt kis világ rajzoló­templom szentélye mögött messándorházai úton, még dik ki, amelyben a szentlász- van! Ügy növelték meg a egy kis templomocskát Iá- lói barátok s még régebben hajdani, jellegezetes középko- tunk. Túl a patakon, jobb fe- a középkori falu népe leélték ri egyházat, hogy ahhoz nagy löl kis domb körül gondo- egész életüket. Számukra e barokk templomot építettek a 20tt kálvária. Középen, a dombok határolták a világot, török harcok után, a XVII. dombocskán a kis kápolna — N. F. század végén a faluba tele­pült ferences barátok. S most az oltár mögötti részen lehet átjárni a kápolnává lett régi templomba. A barokk templomhoz még a XVIII. század első felében ugyancsak barokk stílusú emeletes rendház is épült — (ma szociális otthon). Szép, egységes a homlokzati képük, nyugat felől. Érdekes töm­böt alkotnak hátulról a régi templom felől nézve. Lépcső­sen tör magasba az épület­tömb, a szentély végén kis huszártorony emelkedik, míg Oresak a népművészek faluja Bulgária-szerte népművé­szeti fesztiváljairól ismert a Trojan megyei Oresak köz­ség. A faluban évente meg­rendezésre kerülő népművé­szeti fesztivál egyben vásár is, amelyen az egykori ore- saki fazekasok, vasművesek. kovácsmesterek, rézművesek utódai bemutatják népi mo­tívumokkal díszített modern használati cikkeiket és em­léktárgyaikat. A község népi együttese a trojani mester- iskolán készül szerepléseire, s itt nevelik az utánpótlást r«!iaiitaiiiiftiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii*iifiiiiiiiii«iiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiffii»iiiiiiiiiiiiiit4iiiii iiiiiiiiiiiif iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiif i<ii><iHiiiiiiiiiKiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiiiiiiit>i)í«i>i«tiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii(iif Miiiiiiiiiiiiiuiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiii iiiiiiiiiiiiiiiiiEiiiiiiiiniiiiiiiiiitfi Látogatóban Bulat Okudzsavánál HUMOR — Maga miért van itt? — kérdezi az egyik elítéltet börtönlátogatáskor az üdv­hadsereg egyik tagja. — Azért, mert az ablakok túl magasan vannak, a rács pedig túl erős — válaszol az elítélt. ☆ — Szeretném tudni, mikor akar az idén szabadságra menni? — kérdezi az igazga­tó a titkárnőtől. — Amikor az igazgató úr ráér! ☆ Az orvos vizsgálat közben csodálkozva látja, hogy pá­ciensének mindkét lábszára foltokkal van tele. — Maga hoki játékos? — kérdezi tőle. — .Nem. Kanasztázni szok­tunk az ismerősökkel és a feleségem mindig az asztal alatt jelez nekem. Moszkva túlságosan is hű­vös ahhoz, hogy hosszabb sé­tára invitálja az embert. Meg aztán ilyentájt sokszor ráte­szi az eső. Szerencsénkre, egyetlen telefonhívásba kerül, míg személykocsit küld értünk Szergej Fagyejev az írószö­vetség külügyi osztályáról a Hotel Peking elé. Irány: az Istentelen köz. Itt lakik a magyar olvasók egyik ked­venc írója, költője és san­zonénekese a tizenharmadik emeleten; név szerint az ör­mény-grúz származású Bu­lat Okudzsava, annyi emlé­kezetes regényalak megte­remtője. Mi tagadás, kissé remegő térdekkel toporgunk hár­man, fiatal toliforgatók ott a magas toronyház tövében. Ná­lunk már csak Olga, a tol­mácsunk „idegesebb”. Három fényképét ismerem és pár- versét, regényét, san­zonját olvastam, hallgattam eddig. Hanglemezeiből, me­lyet több százezer példány­ban dobnak piacra, lehetet­lenség vásárolni. A megjele­nés pillanatában elkelne a háromszorosa is. Előjegyzés­sel lehetett hozzájutni, mond­ja a tolmács. Hasztalan pró­bálkoztunk tehát mi is az el­múlt napokban. A lépcsőházban a „gyezsur- naja” erélyes hangja állít meg bennünket. Csak némi „igazoló” {»pírok felmuta­tása után hiszi el nekünk, hogy tizenkettő és tizenhá­rom óra között fogad ben­nünket az író. Közben per­sze több lakó is érkezik a lépcsőházba, s mindegyikük mellénye dagad a büszkeség­től, Okudzsava neve hallatán. Sarkig tárt ajtóval váx ben­nünket. Kicsit késtünk, hiá­ba volt a nagy igyekezet. El­kéri a kabátokat az előszo­bában, maga szeretné föl­aggatni őket a beépített fo­gasfalra. Azonnal a dolgozó- szobájába invitál bennünket. Tágas és csöndes lakásában majdhogynem eltéved az ember. Festmények, grafikák, könyvek és könyvek körös­körül a falon. De a virágok­ból is kilellene egy kiállítás­ravaló. Szinte elveszik ez a törékeny ember, amint bele­süpped a fotelba. Mit mond­jak? Sokkal magasabbnak képzeltem el. Izzó sötét-fé­nyes szeme, bajusza hamis- kás mosolya már ismerős a fényképekről. Erősen ritkuló és őszülő haja bizony... szó­val a homloka tekintélyesebb lett. Mozgása, lendülete azon­ban még mindig fiatalosnak, energikusnak tetszik, ö len­ne hát a szovjet lira negye­dik nemzedékének egyik leg­eredetibb tehetsége? ötven- hét évéből észrevétlenül leta­gadhatna tízet. Időközben többfajta ciga­retta és egy üveg kecskeméti cseresznyepálinka kerül az asztalra. Az első koccintás után tréfásan jegyzi meg: „milyen, szerencse, hogy ná­lunk. Moszkvában nem főz­nek ilyen finom gyümölcs- pálinkát, máskülönben már rég alkoholista lennék”, s egészségesen nevet hozzá egy sort. Ennél jobb .reklámot, nem hiszem, hogy kaphat a kecskeméti cseresznye. Lassan-lassan megered va­lamennyiünk nyelve. Termé­szetesen a költészet, ponto­sabban a műfordítás körül alakul ki heves vita. Tagol­tan és megfontoltan beszél, mintha egyetlen kimondott szavát sem akarná soha visz- szavonni. A második poharat Viszoc- kijra, a nemrég tragikusan és fiatalon elhunyt jóbarát­ra, a híres dalköltőre és szí­nészre. az ő emlékére ürítjük. Magával ragadó szeretettel beszél róla. ' Egy idő után már nem 'ró­la, hanem az emberi barát­ság fontosságáról. Jelenlegi munkájáról fag­gatva, fölvillanyozódik. De mivel nagyon az elején tart következő kisregényének; nem árulja el a témáját sem. „Meglepetésnek szánom, még a barátoknak sem nyilatko­zom róla” — és egyetlen cset- tintéssel elintézettnek , tekin­ti a dolgot. A versekkel vég­leg szakítani akar, hat éve nem írt le egyetlenegy sort sem, mondja némi nosztalgi­ával a hangjában. Közben le­gendás gitárjára mutat a fa­ion: „Hadd pihenjen!” Bár számtalan zeneszerző ostro­molja a hajdani sanzonköltőt, nem enged a csábításnak. Minden idfejét a soron követ­kező regényeknek kívánja szentelni. Jóval túlléptük már a ven­dégidőt, illedelmesen szeret­nénk asztalt bontani, ám Okudzsava visszaparancsol bennünket a fotelokba. Kis idő múltán legutóbbi hang­lemezével a kezében tér visz- sza. Neki is az utolsó példá­nya ez, mondja, de rriajd sze­rez helyette a , barátoktól. Mert barátja tengernyi van, szerte az országban és ide­genben is. A dedikáció sem marad el. A féltett kincs pe­dig útitáskánk legbiztonsá­gosabb helyére kerül. Egészen a liftajtóig kísér bennünket. — Ha az időm engedi, ha­marosan ellátogatok hozzá­tok! — köszön búcsúzóul. — Szervusztok, barátaim! — Viszontlátásra mielőbb Magyarországon, kedves Okudzsava! Páikai Tivadar 4 NÓGRÁD - 1981. augusztus 14., péntek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom