Nógrád. 1981. augusztus (37. évfolyam. 179-203. szám)

1981-08-09 / 186. szám

Az ismeretlen Leonardo Leonardo da Vinci Öltözködés '81 Az V. ipari textil művészeti biennálé Szombathelyen tudományos-technikai életműve Bíktükör-megmunkáló gép Leonardo da Vinci portréja! A milánói Leonardo da Vin­ci Tudományos Technikai Nemzeti Múzeum kiállítása megtekinthető a Budavári Pa­lotában, a Magyar Munkás- mozgalmi Múzeum épületé­ben augusztus 9-ig. Ügy tűnj: ismerjük Leonar- dót. A világ leggyakrabban reprodukált festménye, a Mo­na Lisa alapján, a második világháborúban tragikusan megsérült Utolsó vacsora ál­tal, a magyar múzeumokban található rajzai, s a Szépmű­vészeti Múzeumban látható kis bronz lovasszobra miatt, amelynek hitelesítésére nem­régen egész kongresszust hív­tak össze. Valóban úgy tűnt, Ismer­jük az 1452-ben született mű­dig már-már a fantasztikus világába illik. Leonardo bé­kés természetű ember ' volt. Már kisgyermek korában az­zal tűnt ki társai közül, hogy szerette megfigyelni, lerajzol­ni a növényeket, állatokat, (így került be Verocchio mű­helyébe is, ahol megtanulta a festészetet.) A korszak azon­ban nem kedvez az elmélyült alkotómunkának. A Sforzák, Borgiák, Mediciek udvarában ugyan minden feltétel adott, de gyakoriak a háborúskodá­sok Is. Leonardo egész élete úgy telik el, hogy néhány év nyugalom után az újabb har­cok mindig életterének meg­változtatására kényszerítik. £1 Milánóban a Sforzáknál, Fi­sok eredményei: az ember Iz­mainak, szivének vagy a mag­zat elhelyezkedésének pon­tos rajzai. Amikor Franciaországban, 1519. május 19-én meghal, már kész a végrendelete: min­den könyvét, kéziratát, jegy­zetét, rajzát Francesco Melzi- re, legkedvesebb tanítványára hagyja. Melzi gondosan órzi, de halála után fiai a padlás­ra rakják, nem ismerve fel a bennük rejlő kincset. Mind­ez Milánóban történt — Mel­zi ide tért vissza. Napóleon katonái találják meg a kéz­iratokat és Párizsba viszik. 1851-ben részben visszakerül, azonban egy-egy jegyzetlap, sokszor több Is, gyűjtők bir­tokába jut. Jelenleg Milánó­ban, az Ambroslána Könyv­tárban, a Sforza kastélyban és Párizsban, a tudományos aka­démián van legnagyobb ré­szük, de megtalálhatók Lon­donban, Torinóban, Madrid­ban. Néhány rajzot őriznek New Yorkban, Kölnben, Bécs- ben, Rómában, Amszterdam­ban sőt Budapesten is. A jegyzetek, tervek, vázla­tok alapján itt a kiállításon láthatók Leonardo megvalósult álmai: gépek, működőképes szerkezetek, amelyeket a mi­lánói múzeum munkatársai napjainkban a tervek alapján elkészítettek. * Mindegyikük bizonyíték is a kora tudományos ismeretét több tudományágban túlszár­nyaló tudósról. Szerkezetei, gépei az emberi munkát meg­könnyítő, a terméket meg­sokszorozni szándékozó gon­dolkodóról vallanak. Zseniáli­sak és átgondoltak harci esz­közei. Az ellenség legyőzésére és meghökkentésére (!) talál­ta fel hajítógépét, amely sok­rugós szerkezetével, nagy erő kifejtésére képes. Vagy a tank ősét, a fedett harci szekeret, amelyet emberi erő hajtott ugyan, de már tüzérségi fegy­verekkel volt felszerelve. Technikai kutatásai közül a legmaradandóbbak a mecha­nikai szerkezetek; az automa- tizáció és a sorozatgyártás fo­galmát is bevezette. Arra tö­rekedett, hogy minél kevesebb erőbefektetéssel, minél inkább egyforma, a kézi készítésű tár­gyaknál hibátlanabb termék legyen előállítható, A síktük­rök megmunkálására szolgáló gép például olyan forgatókar­ral készült, amely egyszerre biztosítja a megmunkálandó felület váltakozó mozgását és a csiszolókorong körbeforgá- sát. De van csavargyártó gé­pe és hidraulikus fűrésze, amelyet a vízáramlás által forgatott kerék működtet. Itália vizei különösen sok elmés szerkezet megalkotásá­ra késztették. A lombardiai csatornák és folyók energiá­jának hasznosítására zsilip- rendszert tervezett, és kotró­gépet szerkesztett. Állandóan kísérletezett a repülés téma­körében is: a madarak repü­lését figyelte, és a repülő gé­peket szerkesztett. Hét méter magas sátor alakú ejtőernyőt is kigondolt: „ha az ember­nek van egy telített anyagú sátra, amely 12 rőf oldalan­ként és 12 rőf magas, bár­milyen magasról leugorhat, anélkül, hogy baja esne” — írta. Építészeti tervei, akár temp­lomról, akár erődről van szó: gyönyörűek. Boltíves, kupolás templomterve a legegyszerűbb megoldású, mégis lenyűgözően hatásos, kör alakú erődje két védőfallal készült, földhöz si­muló — föld alatti folyosók­kal — minden bástya — ki­ugró nélküli — úgy tartják, a második világháborúban épí­tett Maginot-vonal előfutára. Még zenegépet is szerkesz­tett: mechanikus dobot, amely a későbbi gépzongorák előfu­tára. És mindezt a tizenötödik században. Nagy adomány, hogy öt évszázaddal később nemcsak érteni, értékelni is tudjuk. Torday Aliz Először szerepel a Salgótarjáni Ruhagyár A szombathelyi textiles-se- mennyire éltek a rekonstruk- regszemlék rövid idő alatt ció nyújtotta lehetőségekkel, méltán emelkedtek ki a /hazai Az V. ipari textilművészeti biennálék népes sorából/ Nem biennálét július utolsó napján utolsósorban azért, mert a nyitotta meg Kelényi Gábor, rendező szervek és biennálé az Ipari Minisztérium főtaná- mindenkori védnökei többnyi- csosa o szombathelyi Savária re nem elégedtek meg a pusz- Múzeumban. Hangoztatta, ta formalitásokkal, hanem fo- hogy a beküldött pályamunkák lyamatos és szívós munkálko- esztétikai színvonala és minő- dással fokozatosan Szombat- sége a biennálét kiemelkedő helyre irányították a szakma, eseménnyé avatja. Az örven- figyelmét, így ezek a bienná- detesen nagy érdeklődést jel­lék ma már megbízható és át- zi, hogy a biennálén 40 válla- fogó képet nyújtanak egy-egy lat, szövetkezet 126 tervezőjé- időszak, illetőleg egy-egy nek műveiben gyönyörködhet- textilesterület törekvéseiről, nek az érdeklődők. Az itt lát- időnként kísérleteiről. Ami ható kelmék, öltözékek és ki- tehát az adott időben a szak- egészítők (cipők, táskák) szá­mában történik, az látható mos ötletes megoldásról és Szombathelyen. Bizonyára ez magas színvonalról vallanak, magyarázza a közönség érdek- Külön említjük, hogy elő- lődését is, amely — hála a ven- szőr szerepel a tekintélyes dégjárásnak — bizonyos érte- textiles-seregszemlén a Sál- lemben mindinkább nemzet- gótarjáni Ruhagyár, örömmel közivé szélesedik. fedeztük fel a kiállított pá­Különösen így van ez az lyamunkák között Nyúlná idei nyáron, amit talán ma- Nogy Ida „JUMBÖ" lányka- gyaráz az ötödik biennálé té- és „ÉVA” női ruhacsaládját. maköre is — öltözködés '81. Előbbi a Pamutnyomóipari —, amely eltér a korábbiak- " Vállalat „BEA” és „ANNA* tói. Emlékeztetőül jegyezzük BELLA”, az utóbbi a Magyar meg, hogy az eddigi bienná- Posztógyár alapanyagából ké- lék pályázati és kiállítási szült. anyaga a lakás- és az öltözkö- A bíráló bizottság 15 díjat dési textíliákra épült. Most pe- és három dicsérő oklevelet dig először volt alkalmuk a ítélt meg a kiállítóknak. Az tervezőknek arra, hogy ruhá- V. ipari textilművészeti bien- zati alapanyaggal és feldolgo- nálé díjnyertesei közül a zsü- zott konfekcionált termékkel ri Balázs Kálmánt és Straub együttesen és külön-külön is Editet hívta meg az 1983-aa pályázhassanak. A pályázati kőszegi, a Zwingerben rende- szempontok között, egyebeken zendő kamarakiállításra, túl, szerepelt, hogy „az öltöz- Ugyancsak a biennálé ese- ködési anyagok csoportjában, ményei közé tartozik, hogy a különféle textíliák összhang• augusztus 1-én Pauli Anna és ja biztosítsa a harmonikus öl* dr. Soós Imréné textilművé- tözék kialakításának lehetősé- szék kiállítását nyitották meg gét.” Továbbá javasolták, a kőszegi öregtoronyban, Ők hogy a feladatok megoldása a negyedik ipari textiművé- során az üzemek tervezői, szeti biennálé díjnyertesei vol-' gyártmányfejlesztői lehetőség tak, Ez a kamarakiállítás, bár szerint munkacsoportokba nem annyira látványos, szak­szerveződjenek és egymás kö- mailag rendkívül értékes. PaJ zött is széles körű együttmű- üli Anna a csíkozás és négy-’ ködést valósítsanak meg. zetrács lehetőségeit kutatja, a Ugyancsak a szempontok kö- erről ad számot. Dr. Soós Im- zés sorolták a felhasználható- réné pedig textilsorozatokat ságot, a nagyüzemi gyártható- állított ki, amelyek egymással ságot, a minőséget, az észté- kiegészíthetők. tikai színvonalat, a termék A biennálé október 1-ig tart könnyű kezelhetőségét, vala- nyitva, mint azt, hogy a pályázók Tóth Elemér j Szepesi József: Kritikus eset Gyár végében állt a régi raktár roggyant inakkal évek óta már. Poros, dohos unalmát e raktár minap megunva végre összedőlt, maga alá temetve pár patkányt s a raktárírnok horgolt szvetterét. Romelkotrók jönnek nemsokára, s a raktárírnok csupa izgalom: rálelnek-e vajon szvetterére, melynek zsebében hamis számla volt.','. Ilyen gazdagok vagyunk ? Elnémult bábok Fedett harci szekér vész festményeit, grafikáit, szobrait, — műalkotásait — és ismerjük életét Is, köny­vekből, tanulmányoktól és egy népszerűén és okosan elkészí­tett televíziós sorozatból. Ami azonban itt, a milánói vendégkiállításon fogad: meg-, lepő, lélegzetelállító. Leonar­do da Vinci, a tudós kutatá­sainak dokumentumai ’ ezek, rajzok, tervek, makettek és gépek, amelyek akár működ­hetnének isi Történetük, keletkezésük és eltűnésük, felbukkanásuk és megvalósulásuk története pe­renzében, a Borgiák különféle kastélyaiban, s a Medicieknél Rómában, majd Franciaor­szágban I. Ferenc meghívásá­ra... És közben, egész élete so­rán: jegyzetel. Mindent, ami eszébe jut emberről és ter­mészetről, fizikáról, mechani­káról, a nyelvről vagy az épí­tészetről, leír balkezesen, je- legzetes tükörírással. A jegy­zetek mellett rajzok, tervek: épületek, gépek, szárnnyal re­pülő hajó, lagunakotró gép, iránytűvel készített térkép. És a titokban végzett boncolá­Amikor Tóthné Horánylllus bábművész, a népművészet mestere 1972 nyarán Debre­cenből Salgótarjánba költö­zött, a szakemberek közül so­kan csodálkoztak döntésén. Most, amikor a szakemberek tudomására jutott, hogy a Szo­cialista kultúráért kitüntetés készeres tulajdonosa, és egy sereg egyéb elismerés birto­kosa „ felmondott a város­nak”, sokan csodálkoznak Sal­gótarjánon. Ilyen gazdagok vagyunk — kérdezte riporterkönyvének cimébep Mezei András, és mi sem kérdezhetünk egyebet. Van olyan gazdag Salgótar­ján, hogy egy országos hírű, tehetségéről számtalanszor bi­zonyságot tevő művészt távoz­ni engedjen? Mert azon aligha lehet vi­tatkozni, hogy Tóthné Korá­nyi Ilus egy személyben volt az, aki az országnak ezen a „fehér foltján” megteremtette és fellendítette a bábmozgal­mat. Maga tervezte és készí­tette bábjait, pedig a salgó­tarjáni József Attila Megyei Művelődési Központ — általa vezetett — csoportjával, a FŐNIX bábegyüttessel szólal­tatta meg — példát rrtutatva másoknak is. Kiterjedt kap­csolatai nagy mértékben hoz­zájárultak ahhoz, hogy két­évenként Salgótarján adhat otthont az egyik legjelentő­sebb hazai báboseseménynek, az országos báb- és animáci­ós szemlének. Ilue nénit — mindenki így szólította — nem találtuk ott­hon. Látogatásunkkor Szom­bathelyen tartózkodott, egy eszperantlsta tábor meghívott- előadójaként. Lakásán Tóth Sándor fogadott, aki nem csak élet-, de munkatársa is a báb­művésznek. A Móricz Zsigmond úti csa­ládi ház valóságos elvarázsolt kastély. Bábok birodalma. Bá­boké, melyek nem szólalnak meg többé. — Valóban nem? — kér­deztem kissé hitetlenkedve Tóth Sándort. — Salgótarjánban bizonyo­san nem! Ilus korábban is említette már szóban, hogy a jelenlegi helyzetben nem látja értelmét a további munkának, De mindig reménykedett. Az évek során felgyülemlett ke­serűség végül is tetőzött. Ez év áprilisában adta be a fel­mondólevelét, melyet a műve­lődési központ máig sem mél­tatott válaszra, — tehát ér­vényes. Időközben a FŐNIX bábegyüttes is feloszlott. Itt a lakásunkon vettünk valóban .érzékeny búcsút a csoport családtagként szeretett tagjai­tól. — De hát mi volt az az ok, amely Ilus nénit erre a lépés­re késztette? — Erről hallgassa meg őt magát. Egy perc és választ kap a kérdésére! Tudja, a miskolci rádió a közelmúltban riportot készített vele. Felvet­tem magnóra. Hallgatom a rövid interjút: „..Nincs már bennem lelkese­dés. Pedig az amtőr mozga­lomért feláldoztam szinte mindent, időt, pénzt, fáradsá­got... Sokszor a lakásomon tar­tottuk az olvasópróbákat... Szívesen tettem, de úgy lát­szik a városnak nincs szüksé­ge a bábművészetre..." A bábművész keserűségének oka kettős: megfelelő próba- lehetőségek és a fellépés hi­ánya. A művelődési központ nem tudott rendszeres, állan­dó próbalehetőséget, megfe­lelő helyiséget biztosítani. Az intézmény helyiséggondjait is­merve ezen nem is csodál­kozhatunk. De o FŐNIX nem csak a művelődési központnak, hanem egész Salgótarjánnak, sőt Nógrád megyének repre­zentáns bábegyüttese volt! Ami a bemutatkozási lehe­tőségek hiányát illeti, arra végképp nincs mentség. Hi­szen a FŐNIX visszatérő sze­replője volt a tévé „Játszunk bábszínházát!” című műsorá­nak. A lapok időről időre be­számoltak sikeres hazai és külföldi fellépéseiről, melyet nívódíj és számos kitüntető oklevél fémjelez. A FŰNIX-et ismerték és elismerték szerte az országban, vezetőjét — Tóthné Horányi Húst — pe­dig az amatőr bábmozgalom nagy „öregjei” között tiszte­lik. Felesleges lenne az érde­meket tovább sorolni, A lé­nyeg sajnos úgy is az, hogy legkevésbé Salgótarjánban le­hetett „otthon”, Meglehet „pa­píron” itt is számon tartották munkáját, de az amatőrmű­vész számára is a közönség előtti bemutatkozás jelenti az igazi megbecsülést. A FŐNIX bábegyüttes nem lehetett próféta saját „házá­ban”. Csakhogy Nógrád me­gye amatőr mozgalma — a meglevő értékek ellenére sem — olyan gazdag, hogy ezt a luxust megengedje. A József Attila Megyei Mű­velődési Központ igazgatója elzárkózott a miskolci rádió riportere — Karcsai Nagy Éva — kérdéseinek megvála­szolása elől. Meglehet mi több sikerrel kereshettük volna fel, de túlságosan késő volna a mu­lasztásokat és a mulasztókat vallatóra fogni. Tóthné Horányi Ilus még Salgótarjánba lakik. Bábjai­nak megszólaltatóit is meg le­het még találni. Pintér Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom