Nógrád. 1981. augusztus (37. évfolyam. 179-203. szám)

1981-08-09 / 186. szám

Volt egyszer egy bajnokság

Tabló piros-feketében

A sportban általában bajnokcsapatokról készítenek tablót. Olyanokat, amelyeken a játékosok fölött ott feszítenek az egyesület és a szakosztály vezetői, edzői, s valahol a legalján a szörtárosnak is helyet szorítanak. Tulajdonképpen nagyon megérdemli, mert ahhoz, hogy egy együttes magasabb osztályba kerüljön nemcsak a sportolóknak kell egy szinttel jobb teljesítményt nyújtaniuk, hanem a gyúrótól az edzőig, az elnöktől a szertárosig, mindenkinek a felsőbb követelményeknek megfelelően kell dolgoznia. No és még valami! Az utóbbi évek magyar labdarúgásának tapasztalatai _ azt bizonyítják, hogy a pénz sem jelent hátrányt, ha van ...

Az STC NB Il-es labdarúgócsapatáról csupán képzeletbeli tablót készítünk, már csak azért is, mert az 1980— 81-es bajnokságban^ nyújtott teljesítménye kizárólag a leg- vérmesebb szurkolók képzeletében érhette el az NB I-et. Mert a reális — bár egyesek szemében óvatoskodásnak tűnő — várakozás az a feljutásért való harcban való részvételt remélte. De azt joggal! S ezt nemcsak a Stécés hagyomány, hanem az NB II. Keleti csoportjának erőviszonya, mérsékelt színvonala is alátámasztotta.

Az őszi szezon, ha nem is végződött happy enddel, de éltette a reményt, hogy az STC még ott lehet a végső elszámolásnál. A tavaszi idényből előrehozott Hajdúböszörmény mérkőzéssel együtt húsz találkozón 27 pontot gyűjtöttek a tarjániak, s ezzel 2 pontra maradtak le a vezető ózdiak mögött. Aztán jött a tavasz, és nem állt meg, hanem tovaszállt az STC bajnoki reményeivel együtt. Látszólag a megoldás, vagyis a tavaszi szereplés hibás azért, mert a mű torzóban maradt. Csakhogy már az előjáték sem ígért bestsellert.

ELNÖKVÁLSÁG

A jelen szereplés gyökerei valahol az évtizedek homályában erednek. Közrejátszott ezekben a bányák visszafejlesztésétől a kiscsapatok elsorvadásáig sok minden. Többek között az utánpótlás-nevelés elhanyagolása, a tudatos, tervszerű erősítés elmulasztása. Évek mulasztását még akkor is nehéz pótolni, ha bajnokságot nyer egy csapat (lásd Újpesti Dózsa), hát ha még kiesik, mint, ahogy az a Stécével 1980-ban történt. Az első osztályból való kiájulás sokkját, még egy STC- nél anyagilag megalapozottabb klub is nehezen heverheti ki, hát még olyan egyesület, ahol jó ideje szűkösen csordogálnak a működés alapvető feltételeinek összegei.

A sportklub vezetősége külön tanulmányt érdemelne. A felduzzasztott apparátus alig vagy egyáltalán nem tudott megbirkózni a reá háruló feladatokkal. Szepesi Antal elnök — telve jó szándékkal — próbálkozott ugyan, de megfelelő külső partnerek és kiérlelt elképzelés híján már az őszi idény közepén menekült az egy ember erejét meghaladó munkától. Az új ügyverető elnökre tavaszig kellett várni, s mire Szőke István hivatalba lépett, már jószerivel eldőlt a labdarúgók sorsa.

A vezetők nagyobb fényképe jelzi nagyobb felelősségüket s rangjukat. Tulajdonképpen a bajnoki évben nyilatkozatokkal, büntetésekkel éreztették is rangjukat.

Csak valahol nem éreztük felelősségüket. Mert azt valahogy ügyesen tologatták, mégpedig a játékosokra. Közben elfelejtették, hogy azok játszanak a csapatban, akikkel ők kötnek szerződést. És any- nyit nyújtanak, amennyit tudnak. Amennyit kikény- szerítenek, illetve kihoznak belőlük.

Mert azt mindenki érezte, hogy a mostani Stécében is több volt, csak hát mobilizálni is kell. A passzív tudás ugyan vajmi keveset ér, ám mozgósítható! Hozzáértéssel! És nem látszatintézkedésekkel, önigazoló, felelősségáthárító, indokolatlan fegyelmezéssel.

Egyébként is szót kell tudni érteni az emberekkel, ha követelni akarunk tőlük. Közhely, de igaz. Mint, ahogyan az is, hogy a játékosok elleMájusi öröm, de nem biztos, hogy aranyat ér! Csáki és Mohácsi ölelgeti a gólszerző Mákost, Földi pedig elégedetten sétál vissza. (STC— D. Kinizsi 2—0.)

nére nem lehet bajnokságot nyerni. Nem igaz, hogy nem akartak felkerülni a focisták (Kajdi példája is ezt bizonyítja), csak valahogy nem bíztak egymásban és a vezetőségben. Persze, nem csoda, hogy a csapat körüli kapkodás, fejetlenség megingatta a játékosok hitét.

Mar az átigazolás sem sikerült. Ez önmagában még nem is lett volna baj. hanem ragaszkodtak volna mereven egy-egy újonnan igazolt emberhez. A többség azóta tovább is állt. Egyedül Tóth Dénes nyújtott valamit az újoncok közül, s ő is csak a tavaszi idényben. Volt olyan is, aki kritikán aluli szereplése ellenére élvezte a szakvezetés bizalmát. Olyan játékosokat kiszorítva, akik ezerszer bizonyították képességüket. Így aztán nem csoda, hogy nem volt, hiszen nem is lehetett csapat.

A JÁTÉKOSOK

Ha a Pál utcai fiúk között szerepeltek volna, valószínűleg többek neve csupa kisbetűvel került volna rá a Gittegylet tablójára, mint Nemecsek Ernőé, a nagykönyve. Az egyéni teljesítmények során, ha végigtekintünk, alig-alig

akad olyan, amelyik egyértelmű elismerést válthatna ki. És ez, mint ahogy már írtuk, nem elsősorban a játékosok bűne. Kun Gyula esetében például kimondott vezetői melléfogás történt. A kapus pár mérkőzésen nagyszerűen védett. Aztán megsérült, és soha többé nem került visz- sza a csapatba. Mondván: a bajnokság végén el fog menni. De kit érdekelt, hogy a következő évben mi történik, hiszen a feljutás megpróbálása volt a cél. A jövő csapatának kialakítása pedig nem volt több hangzatos frázisnál. Bemutatkozott egykét ígéretes fiatal, mint Lip- ták, Németh és Kozma, de csak az előbbi kapott több lehetőséget a bizonyításra.

A legjobb teljesítményt a csapatkapitány, Varga Sándor nyújtotta. Bár tavaszai, időnként halványabban is szerepelt, ám ezzel együtt talán egyedüli volt, akin nem múltak el nyomtalanul az NB I-ben töltött esztendők. Az más kérdés, hogy igazi vezéregyéniség ő sem tudott lenni.

A CSAPATRÉSZEK

Ha a csapatrészeket vesz- szük szemügyre, akkor a védelem bizonyult a legegységesebbnek. Annak ellenére, hogy gyakran változott összetétele, s Kegye Zoltán kiválásával egyszerűen nem volt megfelelő középhátvédje az együttesnek. Mákos sokkal inkább emberfogó középpályás, már csak koránál fogva is. Szabó pedig nem ütötte meg a másodosztály követelményeit. A szélsőhátvédek, ha időnként fegyelmezetlenked- tek is, összességében megfeleltek. Cséki hullámzó teljesítményt nyújtott. Kovács játékát pedig emberi gyengéi rontották. Viszont kellemes meglepetésként hatott B. Kovács sallangmentes, megbízható tavaszi játéka.

A középpályások meg sem közelítették igazi tudásukat. Földi például adós maradt megszokott, szemfüles góljaival, Balga még mindig a szélsőségek embere volt, Tóth pedig ha fel is javult tavaszra, ám ezzel együtt nem tudott „fazont adni” a gárdának. A fiatal Lipták többnyire hasznosan játszott.

Kajdi külön lapot érdemelne. Körülbelül hét poszton szerepelt. A végén már maga sem tudta, hogy mit kellene játszania. Hiába kérte, ne szerepeltessék a csatársorban, mert ott már lassú, nem elég fordulékony. Erre megbüntették. Mondván: nem akarja alárendelni játékát a csapat érdekeinek. Ez is nyilván szempont. Csak ki dönti el, hogy mi szolgálja jobban az együttes érdekét? Mert a Stécé esetében Kajdi

— az utóbbi időben is — már bizonyított a középpályán!

S az, hogy őszintén elmondta gondjait, önmaga gyengéit, még nem volt elegendő alap a fegyelmezésre.

A legtöbb gond a csatársorral akadt. Szoó például önmagát tette tönkre — jóval a „nyugdíjkorhatár” előtt

— rendezetlen magánéletével. Vetélytársa, Szekula keveset nyújtott épp úgy, mint a másik oldalon Marcsok. A center posztján bebizonyosodott, hogy Mohácsi volt képes a legtöbbre. Annak ellenére, hogy időnként önbizalomhiány, esetenként önbizalomtöbblet akadályozta kibontakozását. Berindánnak valahogy nem volt súlya, bár többször is „hozta magát” Vágónak kevés lehetőség jutott, s talán nem is az igazi posztján.

Végezetül a kapusokról néhány szót. Tulajdonképpen három olyan kapuvédője volt a Stécének, amelyik egyformán megfelelt. A legtöbbször Kocsis szerepelt, egv két megingástól eltekintve, jól

összességében mindez, a vezetők és játékosok teljesítménye 44 ponttal, 17 győze lemmel, 10 döntetlennel és 11 vereséggel az 5. helyre volt elég.

A tablót készítette:

Kiss László

6 NÓGRAD - 1981. augusztus 9., vasárnap

KISZŐV-sporfnap a Kohász-stadionban

Gazdát cserélt a díszes serleg

A KISZÖV sportbizottsága, valamint az St. Spartacus közös rendezésében zajlott le szombaton a megyeszékhelyen, a Kohász-stadionban az ipari szövetkezetek dolgozóinak megyei sportnapja. A megjelent csapatokat és vezetőket Krisch Árpád, a KISZÖV megyei elnöke köszöntötte, majd meggó Cipő) 16,6. 200 m: 1. Hro- nyec Ildikó 31,—, 2. Honfi Bé- láné (Salgó Cipő) 36,—, 3.

Antal Edit (Salgó Cipő), 36,7. Távol: 1. Hronyec Ildikó

400, 2. Nagy Péterné 365, 3.

Taskó Mária (Salgó Cipő) 362 cm. Magas: Nagy Péterné 125, 2. Dancsi Lászlóné (Pásztói

nyitotta a versenyt.

A nagy meleg ellenére is heves küzdelmeket vívtak a megjelent szövetkezeti dolgozók. Az idén nem volt olyan érdeklődés a KISZÖV megyei sportnapja iránt, mint korábban megszoktuk. Ennek ellenére sok régi arccal találkoztunk az atlétikai pályán, majd a kötélhúzásnál, valamint a 7-es rúgásoknál. Hronyecz Ildikó, Jánosi Gyula, Gerbec Lászlóné, és sokan mások évek óta résztvevői e tömegsportnapnak.

Az idén az összesített eredmények alapján a Salgó Cipő dolgozói vitték el a pálmát. Ez a csapat volt a legegységesebb. Tegyük hozzá, a szövetkezet népes mezőnnyel képviseltette magát, mely végül is a győzelemhez vezetett, fgy a díszes serleget elhódították az St. Szolgáltató Szövetkezet dolgozóitól.

ÉPSZÖV) 120, 3. Bérezi Já- nosné (Salgó Sipő) 115 cm.

400 m: 1. Gyurkovics András 59,8, 2. Jánosi Gyula 60,1, 3.

Szabó Gábor (Bgy. ÉPSZÖV) 61,—. Magas: 1. Jánosi Gyula 150, 2. Jónás Gábor (Bgy: ÉPSZÖV) 140, 3. Vravuska

János 140 cm. Távol: 1. Gyur- csek Gyula (Érsekvadkerti ÉPSZÖV) 518, 2. Jánosi Gyula 516, 3. Gyurkovics András 508 cm. Súly: 1. Kovács JáA programból ez alkalom- A férfiak 100 m-es síkfutásába- Jánosi Gyula (balról a

mai elmaradt a kispályás láb- második) elsőként ért célba.

darúgás, viszont a szurkolásra jó alkalmat nyújtott a kötélhúzás. Ezt a számot a jelenlevő közönség óriási buzdítása kísérte végig. Nagy közönségsikert aratott a 7-es rúgás is, amely az idén szerepelt először a sportnap programjában.

Nők

100 m: 1. Hronyec Ildikó (St. Szolgáltató) 14,8, 2. Nagy Péterné (St. Szolgáltató) 15,8, 3. Gasparkovics Melinda (SalSúly: Nagy Péterné 6,96, 2.

Lopatovszki Dezsőné (Salgó Cipő) 6,84, 3. Bérezi Jánosné 6,76 m. 4x100 váltó: 1. St. Szolgáltató 65,3, 2. Salgó Cipő II. 68, 3. Salgó Cipő I. 73. Kötélhúzás: 1. Salgó Cipő, 2. St. Szolgáltató. 7-es rúgás: 1. Salgó Cipő, 2. St. Szolgáltató.

Férfiak

100 m: 1. Jánosi Gyula (Salgó Cipő) 13,1, 2. Gyurkovics András (Érsekvadkerti ÉPSZÖV) 13,2, 3. Vravuska János (Pásztói ÉPSZÖV) 13,5.

nos (Érsekvadkerti ÉPSZÖV)

12,75, 2. Vejvár Ferenc (St. Szóig.) 11,06, 3. Tóth Rudolf (Salgó Cipő) 10,71 m. 4x100 m:

1. Bgy. ÉPSZÖV 54,3, 2. Salgó Cipő 55,—, 3. Pásztói ÉPSZÖV 61,5.

Kötélhúzás: 1. Salgó Cipő, 2. St. Szolgáltató, 3. Pásztói ÉPSZÖV, 3. Érsekvadkerti ÉPSZÖV. 7-es rúgás: 1. Bgy. ÉPSZÖV, 2. Pásztói ÉPSZÖV, 3. Érsekvadkerti ÉPSZÖV. Csapatversenyben: 1. Salgó Cipő 177, 2. St. Szolgáltató 92, 3.

Bgy. ÉPSZÖV 54 pont.

— demény —

Labdarúgás

Döntetlen Lisszabonban

Balassagyarmatról Gerába

Gerában szerdán kezdődik az idei ökölvívó ifjúsági barátságverseny, a baráti országok reménységeinek nagy seregszemléje. Az NDK 1966. és 1975. után harmadszor bonyolítja le a fiatalok nagy eseményét.

A magyar ökölvívás minden súlycsoportban képviselteti magát. Csötönyi Sándor, a fiatalok szakvezetője (segítője Balzsay Károly) az alábbi 11 fiatalt jelölte ki az iBV-re:

48 kg: Árvái Rudolf (Paks); 51 kg: Kincses György (Kecskemét); 54 kg: Lakatos András (Balassagyarmat) ; 57 kg: Almádi László (Építők); 60 kg: Hajdú Zsolt (Vasas); 63,5 kg: Szília Zoltán (Pécsi VSK); 67 kg: Balogh Sándor (Ü. Dózsa)-; 71 kg: Gál Gáspár (Kecskemét); 75 kg: Cseh

Zoltán (Szolnok); 81 kg: Erős Lajos (Paks); 91 kg: Szikora István (Balassagyarmat).

A magyar ökölvívó-küldöttség hétfőn utazik az NDK-ba.

A lisszaboni nemzetközi

labdarúgótornán lejátszotta második mérkőzését is a magyar válogatott. Ezúttal a Sporting volt az ellenfél, s a hazaiak kapuját Lisszabonban először Mészáros őrizte — kitűnően.

Gyors, érdekes játék folyt, a magyar válogatott volt a kezdeményezőbb és a veszélyesebb. Ennek ellenére a vezetést a hazaiak szerezték meg az 50. percben a válogatott Oliveira révén. A 71. percben Bodonyi egyenlített, miután Nyilasi bombáját Mészáros csak kiütni tudta,

a Honvéd-csatár résen volt, és a hálóba talált.

Az 1—1 (0—0) arányú döntetlennel végződött mérkőzésen a magyar csapat így állt fel:

Katzirz — Szántó, Kerekes, Garaba, Tóth J. — Csapó, Nyilasi, Csongrádi (Sallai 61. p.) — Bodonyi (Rab 82. p. ), Törőcsik, Kiss (Kovács 61. P).

A tornán szombaton este játszották a záró mérkőzést a két lisszaboni vetélytárs, a Benfica és a Sporting között.

Időnként jó iram

5TC-Síküveggyár 3-0 (2-0)

Salgótarján, 300 néző, v.: Laczkó. STC: Kocsis (Rédei)

— Cséki, Varga I., Balga, Tóth B. (B. Kovács) — Zsidó, Földi, Tóth D. — Kiss (Pál), Mohácsi (Madarasi), Varga II. (Kerek). Edző: Szabó Géza. Síküveggyár: Rádi (Hupuczi)

— Verbói, Borsos, Gulyka, Kaszanyi — Lisztóczki, Dudás, Marosok (Kasza) — Bodor (Németh), Fehérvári, Szekula. Edző: Szűcs László.

Egy héttel a bajnoki rajt előtt rekkenő hőségben találkoztak egymással a csapatok. Meglehetősen sok érdeklődő volt kíváncsi a mérkőzésre, s főleg az STC új szerzeményeit figyelték. Némi meglepetést keltett, hogy a találkozó első negyedórájában főleg az üveggyáriak vezettek rohamokat. Az első veszélyes lövést Tóth D. küldte a vendégek kapujára. Marcsok, majd Szekula válaszolt. A 20.

percben Dudás faképnél hagyta őrzőjét, tíz méterre a kaputól a kifutó Kocsis lábbal mentette lapos lövését. A 25. percben Tóth D. beívelt labdáját Mohácsi előrevetődve a baloldali kapufa közelében a háló helyett Rádi kezébe továbbította fejjel. A 30. percben Földi Zsidó csúsztatott fejesét fejjel a kapufa mellé juttatta. A 39. percben Földi mintaszerűen kényszerítőzött a lesgyanús helyzetben rohamozó Zsidó elé, aki laposan, közelről lőtt a hálóba. 1—0. A 42. percben Mohácsi 18 méterről csavart szabadrúgással a jobb felső sarkot vette be. 2—0.

Szünet után a 48. percben Zsidó nehéz szögből leadott lövését Hupuczi a léc alól tolta ki. Az 53. percben Földi látványosan tört kapura, ám gólhelyzetben elvesztette a labdát. A 68. percben Mohácsi szabadrúgását a bal kapufa mentette. Két perc múlva Kerek Zsidó átadását egy csel után laposan a hosszúsarokba továbbította. 3—0. A 85. percben Madarasi váratlan lövése adott munkát Hupuczi- nak. A 87. percben az ötös baloldali sarkánál Németh és Rédei összecsapott, Rédei megsérült, a labda a hálóba gurult. A játékvezető akadályoztatás miatt a gólt nem adta meg.

Az időnként jó iramú találkozón harminc percig kiegyensúlyozott volt a küzdelem. Innen jobbára az STC irányított. Szünet után mindkét együttesnél kevesebb volt a villogás. Inkább a fáradtság dominált. Hupuczinak akadt több védenivalója. Az utolsó negyedórában eseménytelenül teltek a percek.

—mátyus'—