Nógrád. 1981. augusztus (37. évfolyam. 179-203. szám)

1981-08-09 / 186. szám

Diadem ^ t a várdomb alatt Múltidézőben Gyöngyöspalán Az épület a falu fölé ma­gaslik. Nem hivalkodóan, gő­gös merevséggel, hanem szép­ségének, értékének biztos tu­datában, szerényen. Mégis minden arrajáró felpillant, felfigyel rá, megcsodálva a patai várdomb híres diadémá- ját. A régész errefelé népvándor­lási edényt talált, s meg­lelte egyik honfoglaló ősünk sírját is. Mindkét adalék ar­ra utal, hogy eleink szívesen telepedtek meg ezen a he­lyen. Anonymus részletesebb in­formációkkal is szolgál: „Árpád vezér a Mátra er­dejében nagy földet adott Eönek, és Edömérnek, ahol később unokájuk Pota várát „építette”. Méghozzá földből és fából formálva meg ezt az erősséget. Róla egyébként azt is tudjuk, hogy apja volt egyik királyunknak, Aba Sá­muelnek. ők arra gondoltak, hogy Szent Péter tiszteletére templomot emeljenek. Ez in­kább amolyan diplomatikus húzás volt, mint hitből fo­gant lépés, hiszen mindkettő­jüket a múlt bűvölte el, _s a messzi Keletet időző sámánok álltak hozzájuk közel. nem pedig a keresztény papok, akiknek hűvösségét, rideg ke­gyetlenségét elítélhették. Elő­ször csak egymás közt, pórá­zon tartva az áruló, a vétkes szót. Utódaik — többek kö­zött — a II. András által bő­kezűen megjutalmazott De­meter mester mélyen hallgat­tak ezekről a történetekről, s a kegyeskedők sorát gyarapí­tották, mivel így kívánta meg egvéni érdekük, érvényesülé­sük. Nem véletlen, hogy már 1100 körül a faluban Is el­készült egy egyhajós kis — 8,5x6,5 méteres — épít­mény. Ezt az 1200-as évek Vége felé kápolnával bőví­tették, s tornyot is csatoltak elé. Mindez bizonyítható tény, hiszen az ásatások során elő­kerültek az alapfalak ma­radványai. Később — valószí­nűleg az 1300-as esztendők elején — Nekcsei Demeter tárnokmester, aki korának leg­műveltebb főurai közé tarto­zott, erőteljesen átformáltatta az épületet: elkészítette a szen­télyt. a fő, a déli oldalhajót, a sekrestyét, valamint egy ol­dalkápolnát. Arról sem feled­kezett meg, hogy vonzóbbá, szemet gyönyörködtetőbbé te­gye a belső teret, ezért fal­képeket festetett. Az Orszá­gos Műemléki Felügyelőség feltárást és renováltást végző munkatársai ezekből is meg­találtak néhányat. Honnan kerülhetett ide a hajdani mes­ter? Erre már aligha kapunk választ, az azonban aligha vi­tatható, hogy az egykori pik­tor még nem ismerte a pers­pektivikus ábrázolásmód rej­télyeit, mert beállításaira az egysíkú megközelítés jellem­ző. 1420. körül az új nagyúr, Szécsényi Simon szintén iga­zolni óhajtotta mecénási in­dulatát. Nem sajnálta a pénzt, ő és leszármazottai építették a régi anyagának felhaszná­lásával — a ma is álló, jelleg­zetes, párját ritkító tornyot. A gondok-bajok ezt a vi­déket sem kerülték el. Akkor is, ha később kopogtattak, mint másutt... 1460-ban Giskra huszita se­regének két vezére, Zagyvafői Andriskó és Úrik befészkel­ték magukat a várba, s innen indultak pusztító portyákra, rettegésben, létbizonytalan­ságban tartva az egész kör­nyéket. A garázdálkodás ak­kora felháborodást váltott ki, hogy a fiatal Mátyás király elhatározta, nem tűri tovább a zűrzavart, s maga bünteti meg az önkényeskedőket. Jú­lius nyolcadikén győzött is az általa vezérelt sereg. Való­színűleg kellemes napokat töltehetett itt, s ezeket hono­rálta azzal, hogy mezővárosi rangra emelte a települést, az­az kiváltságok sorát biztosí­tottá számára. Elképzelhető, hogy a könnyen szenvedélyre lobbanó fenséget szép sze­mek tekintete babonázta meg. Ha így történt is titok ma­rad. .. A krónika megőrizte Király Mihály plébános nevét is, aki az 1650-es években felállítot­ta a ma messze földön hí­res Jessze-oltárt, amely tu­lajdonképpen Krisztus család­fájának érzékletes ábrázolá­sa. A monumentálitásával is megragadó faszobor-kompozí­cióban még nem gyönyörköd­hetünk, mert jó néhány darabja az OMF restaurátorainak bu­dapesti műhelyében pihen, várva, hogy újjávarázsolva visszaküldjék. Fontos forduló még 1740. Ekkor és az elkövetkező esz­tendőkben lebontják a megroz­zant kápolnákat, és a sekres­tyét, majd kibővítve újjáépítik az északi oldalhajót. Több mint tíz éve serény­kednek itt a műemlékes szak­emberek. Nekik köszönhető, hogy fellebbent a titkok fáty­la. s minden rejtély megoldó­dott. Helyreállításból minden­esetre jelesre vizsgáztak, mert úgy dolgoztak, hogy a látoga­tók előtt felvillantsák az egyes stílusok legmarkánsabb jellemzőit. Az élmény megba­bonáz bennünket. Harmoni­zál itt egymással az erőt, a robusztusságot sugárzó ro­mán, a könnyedebb, az ele­gánsabb, a magasba szökkenő gótikával, s a díszítéseiben, színeiben pazarló barokkal, s a szobrokon felbukkanó csip- kefinom rokokóval. Mindegyik más, valamennyi újat hoz, ám mégis szerves folytatása a ko­rábbinak. Ahogy a fiúk és az unokák örökítik tovább a déd- és az ükapák karakterét; Pécsi István — özvegy Spagina Bélá- né vagyok. Hatvannégy éves. 1970-ig a tűzhelygyárban dolgoztam. Akkor mentem nyugdíjba. — Ezt is 21 éve csinálom. Tavaly már ötödször válasz­tottak meg. Igen, igen, ezt a Hazafias Népfront intézi. De kell a munkahely javaslata is. Társadami megbízatás, úgy, ahogy mondja. Amíg az ember dolgozik, egy-egy hó­napig van benn. Ezt a mun­kahely lehetővé teszi. Ami­óta nyugdíjas vagyok, he­tente háromszor-ötször hív­nak be. Olyankor én érke­zem elsőnek. Mindig a fél nyolcas busszal. Ha egyszer lekésném, már azt hinnék, nem is jövök. Átnézem a da­rabokat”, megismerkedem az üggyel. Ott vagyok a tárgya­láson, és, ha van kérdésem, nyugodtan feltehetem, mert a bírák erre lehetőséget ad­nak. Ezt azért mondom, mert sokan azt hiszik, hogy a népi ülnök csak úgy van, semmi joga, vagy dolga. Az tévhit, hogy nekünk nincs beleszólásunk. Az ítélethoza­talnál a bíró megmondja Idegenforgalmi kaleidoszkóp ^VT.) Megkérdeztük: az utazási irodákai BUDAPEST TOURIST: A nyári forró napok elmúltával megjön az emberek kiránduló­kedve, a több mozgás, a nagy erdei séták hozzátartoznak az egészséges életmódhoz. Bel­földi túraajánlataink épp ez­ért a testi és szellemi fel­frissülést kínálják. Szolnokon, a folyó partján 130 hektáron fekszik Tiszali- get, mely négymedencés strandjával, finn rendszerű szaunával, sportcsarnokkal, erdei tornapályával várja augusztustól a kondicionáló túra résztvevőit. A sportked­velő turisták az egy hét alatt motelben laknak, az ellátás félpanziós. Ugyancsak itt he­lyezzük el az evezőstáborba jövőket augusztus 22-től. Sop­rontól alig pár kilométerre van Fertőhöz, a csendre vá­gyók paradicsoma. Az idősebb korosztály, nászutasok és csa­ládok kedvelt üdülőhelye. A Gloriette fogadó 2—3 ágyas szobáiban foglaltunk helyet az egyénileg utazó turisták­nak. Augusztus 16-tól október végéig nyolcnapos turnusok váltják itt egymást. Evezősök a Tiszán őszi kikapcsolódásra ju­goszláv útjainkat ajánljuk — autósoknak. Rabacba és Porecba nyolc-, illetve tizen­két napos tengerparti üdülést szervezünk augusztus végén és szeptember elején, teljes ellátással és összkomfortos el­helyezéssel. Aki fényűzőbb helyre vágyik az a dubrot niki riviérát válassza: Kupa riban a Hotel Grand szállód« komplexumban lakhat. Id augusztus 27-től indítunk 1 napos turnust egyéni utazók nak. —ha— Nyugodtan járok az utcán Monológ mennyi a kiszabható bünte­tés, és azon belül a népi ülnökök döntenek. Volt itt egy bíró. Azzal mi mindig egyet gondoltunk. Sokszor mondta is: hát, Erzsi néni, én is éppen ennyit gondoltam. Mert ugye nekem nincs jogi végzettségem, a népi ülnök az igazságérzetével dönt. De a gyakorlat, az idő is sokat számít. — Az emberek? Nem, nem mondhatom, hogy nem sze­retem őket, vagy kiábrán­dultam. De mindig megdöb­bent és elszomorít, hogy húsz centi földért képesek perre menni. A tárgyalásért fizetni kell. Hát megéri ne­kik, hogy egy rossz helyre tett kerítésért civakodjanak? Meg van olyan, aki még ki sem jön a börtönből, és már tárgyaláson van. Hát persze, hogy másként ítéljük meg azt, aki megtévedt, véletle­nül belekeveredett a bűnbe, bevallja, megígéri, hogy jó útra tér, mint azt, aki még a tárgyaláson is pimaszko- dik, arogáns. — Mostanában sokszor vagyok válópereknél. Meg­szaporodtak a válások. Pe­dig kanál sincsen zördülés nélkül. Manapság már a nők is dolgoznak. Nem függnek anyagilag a férfitól, ugyan­akkor sok az iszákos, randalí­rozó férj. Vagy az a baj, hogy mindent egyszerre akarnak: lakást, kocsit, nya-, ralót és a hajszában csöpp idejük sem marad a másik­ra. Azért szeretek inkább békíteni, mert minden vá­lásnak a gyerek issza meg a levét. Persze, az sem jó, ha úgy kényszerítjük össze a házasokat, hogy ők nem akarják. De aztán jön a gye­rektartás körüli vita. . . Van­nak, akik inkább elmennék alkalmi munkára, csak ne kelljen fizetni. Ilyenkor az állam segít■ De nagyon ne­héz így gyereket nevelni, ta­nítattni. En tudom. Mi ne gyón jól éltünk a férjemmé Mégis nehéz volt, meg U tom a fiamékat is. Nagyo szépek az unokáim, szeretjü egymást mindannyian, még nehéz gyereket nevelni. B( csületes emberek az enyi mek. Büszke vagyok Tájul — En ide, a bíróságra mc szinte hazajövök. El is he tároztam, hogy ameddi egészséggel bírom és met választanak, csinálom. Igyel szék becsülettel helytállni — Nekem még lelkifurde lásom nem volt. Pedig U vedni emberi dolog és 21 é nagy idő. Az emberek sei haragudtak rám soha. Eg% szer a bíróságon kezet eme rám egy férfi, de idejébe belátta, hogy butaságra ki szül. Én nyugodtan járok a utcán. A bíróságon is elit merik a munkám. Múlt é áprilisában miniszteri kitün tetőst kaptam. A fővárosba adta át a miniszter. Nagyo jólesett, hogy még Pesten i találkoztam ismerősökké akik gratuláltak. Lejegyezte: Veszprémi Erzsébet N em egy helyütt akad gond a vidékre települt nagyüzem és a tanács között. Oka számtalan lehet, de leggyakrabban az, hogy az üzem nem érzi magáénak a jyia már fizetésben is utolérte — így is vállal a közös ter- település dolgait, a tanácsok nálunk az ipart bekből. Csali a legutóbbi né­pedig sértetten tekintenek a — Megszűnt hát egy Se- hány év során is számtalan betolakodó gyáriakra. Vádas- szültségforrás. nyoma van jelenlétének a kodás, vita megnem értés — Így van. Egyébként sem település életében. Együtt mindkét részről akad bőven, telepedett ránk a gyár, nem építettük a bölcsődét a tor zárkózott be. Világos volt a nacsarnokot, a Nagy gyár a faluban a közösség dolgai tója fontos mondattal kezdte kenység mondandóját iránt. — Szerintem, ahol ipari — Meggyőződésem. Vegyük üzem van falun, az ott a te- Például az óvodát! Nekünk Södét a tor- lenüléQ része akár fölismerik ^yaitalän nem mindegy, hogy továbh bővít- ,U , .resze> akar, dolgozóink gyerekei megfe­Romhányban másként -ran. vezet5k és a tanácsiak előtt hető szennyvíztisztítót, a kínálkozik.116A gyár. ^ép gaz- !e?°.,he!yen’ ,ke7;akben és Hogy miért. Ezt boncolgat- is> hogy a fejlesztés számta- gyár vízhálózatáról kapjavi- dasági érdekekre hivatkozva körülmények kozott vannak- tuk Tuskó Mihály tanácséi- jan ^j megoldandó feladatot zét minden közintézmény, befelé fordul és azt hangoz- e’ |^,lszerl.ez visszahat a ter- nökkel es Fábn Istvánnál, az hoZj de ez nem tekinthető Nem csupán az építésben vet- tatja nekem csupán a tér- Arra törekszünk építési keramiagyár igazgató- külön gyári & külön tanácsi tek anyagiakkal részt, hanem melé,s a fontos. Ez merőben működése^lehető te!? íaval- problémának. Éppen ezért kö- a fenntartáshoz is hozzaja- hibás szemlélet A másik le- ov ,a, , a Ghe!í , — Nem volt ugrásszerű a zös asztalhoz ültünk és kol- rulnak, így körülbelül fél- hetőség — a mi gyárunkban Srdízté^^’minek8 a^'a fejlődés - véli Tuskó Mi- lektív döntéseket hoztunk, millió forintra építhetünk így gondolkodunk -, hogy cJamok és főként miért ad hály. — Már korábban is lé- Évente legalább négyszer te- minden évben a bölcsödénél, tudják, többről van itt szó, nénVt éhhé/ » Terám ® > tezett községünkben a cse- lálkozunk hivatalosan a helyi óvodánál. Ez ügyben most mint csupán termelésről. A Kerámia. répkályhagyár, ha azt nem üzemek vezetőivel. Ilyenkor a folynak tárgyalásaink a Hír- hetvenes évek végén a mun­is lehet a maihoz hasonlítani, kerámia, a VIDENTA, a Hír- adástechnikai Anyagok Gyá- h ás lé tsz ám duplájára, a ter- Aztán ez a kis gyár fejlődött adástechnikai Anyagok gyár- ra romhányi telepével és a meléf5 háromszorosára emel- m,nniJ„v _llrj_T a felszabadulás után, majd egysége és a termelőszövet- Videnta üzemmel. Velük már kedett a kerámiában. Ez olyan iJSntátit jött a hetvenes évek eleji kezet képviselői elhozzák a nehezebb a dolog. Hiszen az dj helyzetet teremtett, amin y rekonstrukció, amikor ötszáz maguk terveit, mi pedig vá- igent Budapesten, a központ- egyedül a gyár úrrá nem le­ember kapott kenyeret. A zoljuk a mienket, aztán ^meg- bon mondják ki, és ott a mi hetett Ha addig nem talált vánkőzna* ei"”h^"tervéécmt jelentősebb változás pedig a keressük a közös nevezőt. sajátos problémáink nem je- egymásra a két „cég”, a kény- na^hw hetvenes évek vége felé kö- —Meg is találjak. lentkeznek olyan élesen. Saj- szer akkor is szükségszerűen po m^sypmnvit ó vetkezett be, a második re- — Mindig. Addig boncolga- nos! A kerámiával szeren- magával hozta volna az konstrukcióval. Az ezer mun- tunk egy kérdést, amíg meg- csénk van, szervezeti önálló- együttműködést. Nem épít­kahelyes gyár Romhány la- nyugtató választ nem tudunk ságuk révén a gyár vezetői hettünk, bölcsődét, óvodát, kosságának gyakorlatilag a rá adni. A válasz pedig csak azonnal dönthetnek. Éppen élelmiszerboltot, vagy netán ... „ felét tudná alkalmazni, vagy- akkor jó ha a közösség ér- ezért tanácsülésekre, megbe- utat Pedig ezek az igények . nafivohh is, jószerivel a teljes munka- dekeit szolgaija Az előbb szelesekre a kozpontt gyárak szinte egyik napró] a mósik_ fmumerték éTa váró kénes népességet. Valójában a hivatalos találkozások szá- vezetőit is meghívjuk ok az- ra jelentkeztek. Mindig tudta ^khan e^ mpo valósftot persze, nem így van, hiszen mát emlegettem. Ennél jóval tán tovább viszik a rájuk eső a gyár vezetése, hogy sok dől _ néteá.ü Cvőrhln n Rá sokan járnak be a társkozsé- gyakoribbak a nem hivatalos részt a maguk vonalán. Így got magara keu vállalnia a vaev Tászheránvhen á gekből. de távolabbról .is a beszélgetések, hiszen a rész- volt ez a hatodik oteves terv kerámiának, azaz nyitottnak, r p’hJ _ C m lwhh kerámiába. A nagyfokú ipa- létkérdések miatt te és per- készítésé során ehhez min- a gondokra érzékenynek kell ^r falún ugyanez! nem ér­volt mondandója lennie. Meggyőződésem, hogy, ^ e]? Dehogynem! Hosszabb távon kell gondol­kodni. A gyárban nagyon sok a fiatal és egyáltalán nem mindegy, miként érzi magát, a mun­kahelyéhez. Azt szeretnék, ha otthon lenne, ha nem ki csu­pán egy mákszemnyit segített a tonacsamok, ahol a sporto­lást biztosítni tudjuk, már megérte. Pedig csak egy ada­lék a komfortérzéshez. Ha volt a legfontosabb, azt igye kezett végigvinni. Most egy más felé is nyitottabbak va gyünk. Persze, eleinte a komp lex gondolkodás neheze ment, de törekszünk erre é nem eredménytelenül. — Bölcsőde épült, torna csarnokot avattak, javult a ellátás, korszerűsödött az úl hálózat. Mind-mind a gyá támogatásával, minden bi zonnyal gyorsabban, min egyébkét történt volna. — A település életébe: ezek nagy dolgok, de szám tálán apró dologban is tehe tünk még. Itt van például gyár szellemi kapacitásának nagyobb mérvű mozgósítása a község javára! Fontos fel adatunk az elkövetkező idők ben. De mondhatnám a Las káry-kastély sorsát is. A ta nácsnak erre pénze nine: Nekünk viszont szükségünk volt reprezentatív mintabolt ra. Hazai és külföldi vevő inknek szeretnénk termékein két megfelelő környezetbe: bemutati. A gyár mintabolt hoz jutott. Ennek fejében vi szont vállaltuk a műemlék jellegű éoület karbantartásál Megőrzőnk tehát egy mute tós kastélyt és a mi gondun] is megoldódott . . . ☆ rosodás a létkérdések miatt is, és per- mezőgazdaságnák sze, a baráti kapcsolat okán denkinek okozott inkább gondot, elszív­ta a munkaerőt, hisz az üze­mek több pénzt fizettek. A termelőszövetkezet azután génnel pótolta a munkaerőt. is többször esik szó közsé- Velünk ismertették az üze- ka a k^ f^j nem érzékeny a günk dolgairól. mek elképzeléseit, mi a ma- másik problémáira, az előbb- — Mintha az együttgondol­— A helyi üzemek közül a gunk lehetőségeit mondtuk el, u^hb feszültséget hoz a kö- kodás óta a község termelő- legnagyobb kétségkívül az ezeket összevetve született zösség életében. egységei is közelebb kerültek építési kerámiagyár. meg a középtávú terv. — A jó kapcsolat alapja te- volna egymáshoZ'----------------- -----------——--------------------------r Fábri István, a Romhányi hát Romhányban az együtt- — Valóban így van. Addig N ÓGRÁD - 1981. augusztus 9., vasárnap | Építési Kerámiagyár igazga- működési szándék és az érzé- kinek-kinek a maga dolga Sok mindenről esett méj szó. Ügy vélem, az elhangzót tak másutt legalább így föl használhatók. Ami a legfon tosabb: a közösség érdekébei együtt gondolkodni. Ez az a bizonyos valami, ami Rom' hányban másként van, ami' fölismertek, és amit meg ií valósítottak. Hortobágyi Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom