Nógrád. 1981. augusztus (37. évfolyam. 179-203. szám)

1981-08-07 / 184. szám

II !ÍGST «e^ítségével Hegyi pataksktM az atomenergiáig A néphagyomány gyakran és szívesen hivatkozik arra, hogy a bolgárok hazája egy véletlennek köszönheti létét. Amikor ugyanis az Isten — a biblia szerint — az / egyes népek között szétosztotta a föl­det, elfeledkezett a bolgárok­ról. ök ugyanis az osztás ide­jén éppen dolgoztak. Amikor előkerültek, az Isten össze­csapta a kezét: most mit csi­náljon? Nem volt mit tennie: a paradicsom egy részét jut­tatta a bolgároknak. S mind­két fél elégedett volt: Isten megnyugodva felment az ég­be. a bolgárok pedig tették a dolgukat. Arra azonban egyikük sem számított, hogy egyszer ener­giaválság tör a világra és a bolgár „paradicsom” sem olaj­jal, sem szénnel, de elegendő vízi energiával sem rendelke­zik. így a bolgárok rákény­szerültek, hogy a turbinák hajtására a viszonylag kis­számú hegyi patakok vizét, il­letve a létező legalacsonyabb fűtőértékű szenet hasznosítot­ták. Bulgária energiatermelése 30 év alatt mintegy megszázszo- rozódott — napjainkban há­rom nap alatt termelnek any- nyi energiát, mint 1944-ben egy esztendő alatt. A kény­szer hozta magával, hogy Bul­gária volt az első Balkán ál­lam. a világon pedig a 19., amelyik atomerőművet épített. A „KOSZLODUJ” atomerő­mű 1974-ben, 440 megawatt teljesítménnyel kezdte meg működését az ország észak- nyugati részén. Hat év alatt megháromszorozták az erőmű kaoacitását. Jelenlegi 1320 me­gawattos teljesítményével megelőzi a második bolgár (várnai) 1260 megawattos tel­jesítményű erőművet. Évente 12 milliárd kilowattóra elekt­romos energiával járul hozzá a bolgár népgazdaság szük­ségletéhez. A tudósok azonban a jövő egyre növekvő energiaéhségé­vel is számolnak. Az 1990-ig, illetve a 2000-ig szóló tervek­ben továbbra is nagy helyet foglal el a kis fűtőértékű szén még racionálisabb kihaszná­lása és az atomenergia to­vábbfejlesztése, az energia- mérlegben ez utóbbi 20 szá­zalékkal szerepel. Ennek 1985- ig 26, 1990-ig 44, 2000-ig pe­dig 50—55 százalékra kell nő­nie. A következő két évben a „KOSZLODUJ” teljesítményét meg akarják duplázni. Jelen­leg a negyedik 440 megawat­tos teljesítményű reaktort szerelik, a következő reaktor pedig már 1000 megawattos lesz. Később még egy hason­ló óriási teljesítményű reak­tort kívánnak beállítani. Így a KOSZLODUJ atomerőmű összteljesítménye eléri majd a 3760 megawattot. Az atomerőmű szovjet ter­vek alapján és szovjet szak­emberek közreműködésével éoült és épül; fejlesztésében Magyarország, az NDK és Csehszlovákia is részt vett. így valóban elmondható, hogy a nagy mű a KGST-országok közös erőfeszítéseinek ered­ménye. , Gáti István Több hús, te| és gyapjú Az NDK mezőgazdaságá­ban az állatállomány a főbb fajták szerint: 12,8 millió ser­tés, 5,7 millió szarvasmarha, 2 millió juh és 26,8 millió to­jótyúk. Az ország 19 szarvas­marha-tenyésztő központjá­ban sikerült az új, úgyneve­zett fekete-tarka fajtát kite­nyészteni, amelynék átlagos év; tejhozama 6 222 kilo­gramm helyett, 7 100 kilo­gramm. Jelenleg az állomány héttizede 'fekete-tarka faj­ta. Gyarapszik a jobb húsér- tékesítésű sertés- és a nagyobb gyapjúhozamú juhfajták szá­ma is. Lakások — biztosítás nélkül Nyolcmillióval több kárkifizetés Beszélgetés Balatoni Józsefié!, az AB megyei igazgatóiéval Biztosítás — biztonság! A lózung változatlan, s a tarta­lom is. Erről legtöbbet az Állami Biztosító Nógrád me­gyei igazgatója, Balatoni Jó­zsef tud. Az elmúlt esztendő­ben derekasan dolgoztak, ezt igazolja a Kiváló igazgatóság cím, amelyet a Pénzügymi­nisztérium adományozott a megyeieknek. Sőt. az Állami Biztosító megyei igazgatóságai között meghirdetett munkaver­senyben is a nógrádiak vé­geztek az élen. — Vajon 1981 hasonló si­kereket hoz-e a biztosítónak Nógrádban? — Azt szokás mondani: az eredmények köteleznek. Biz­tos vagyok benne, sikereinkre ráteszünk még néhány lapát­tal. S nem az számít, milyen címeket kap mellé a kollek­tíva. Az érdemjegyet ügyfe­leinktől kapjuk, örvendetes, hogy minimálisra csökkent a velünk kapcsolatban állóktól érkezett panaszok száma. — Korábban az ügyfelek úgy mondták: a biztosító két nyelven beszél. Másként, ami­kor köti az üzleteket, s me­gint másként, amikor a kár­rendezésre kerül sor... — Mi is tapasztaltunk ilyet, de nyugodtan állíthatom, si­került megtalálni az „egy nyelvet”. Egyaránt fontosnak tartjuk a szerződéskötést, s az ebből fakadó kötelezettségein­ket. — Milyen tervekkel vágtak neki az évnek? — Két jelentős célfeladat áll munkánk középpontjában. A nagy-életbiztosítások és a lakásbiztosítások számának növelése. Az előbbit már a fél évben 61 százalékra tel­jesítettük. — S a lakások biztosítása? — Ha az,arányokat nézzük, alatta vagyunk az országos­nak. Ügy tűnik ez a nógrádi családiház-tulajdonosok opti­mizmusának következménye. Holott a NÓGRÁD-ban is rendszeresen jelennek meg hí­rek lakástüzekről. Volt rá példa, hogy a kárt felmérve 130 ezer forintot is kifizettünk a károsultnak. Akinek nincs kötvénye, később jön rá, meg­gondolatlan volt. — Miként alakult az első fél év mérlege? — Bizakodóak vagyunk, hi­szen az első hat hónapban igazgatóságunk a díjbevételi és állományfejlesztési tervét egyaránt túlteljesítette. Ez idő alatt megközelítőleg tizenkét­ezer új biztosítást kötöttünk, amelynek egyharmada va- gvonbiztosítás. Ezzel egviitt 156, ezer személyi biztosítást •kezelnek fiókjainkban. To­vábbra is változatlan népsze­rűségnek örvend a CSÉB/80- as biztosítás, és tavaly szep­tembertől bevezettük az új CASCO-t, amellyel eddig két­ezren éltek. — A biztosítónál dolgozók száma csökken. A munka több. Miként sikerül a na­gyobb feladatoknak eleget tenni? — Elsősorban a fiókjaink­nál alkalmazottak hatéko­nyabb munkájával. Az ered­ményekhez segítséget nyújta­nak az üzemekben, szövetke­zetekben, intézményekben te­vékenykedő megbízottaink is. Ezt bizonyítja, hogy a lakos­sági díjbeszedések 47 százalé­kát az üzemekben, 18 száza­lékát az OTP-ben végzik. — A biztosító évek óta meg­bízható partnere a mezőgazda- sági üzemeknek is... — Az első fél évben el­végeztük a tsz-ek, állami gaz­daságok adatfelvételi mun­káit. Jó néhány üzem, a ko­rábbi időszak kevesebb kára miatt, alacsonyabb díjosztály­ba került. Máshol viszont a károk felmérése jelentett nagy feladatot. A hat hónap alatt jelentős összeget fizettünk ki a mezőgazdasági üzemeknek víz-, fagy-, jégkár, viharok okozta veszteség miatt, ösz- szes kifizetésünk meghaladta az 52 millió forintot. ami nyolcmillióval több mint ta­valy ilyenkor. Az a célunk, hogy a hozzánk fordulók igé­nyeit maradéktalanul kielégít­sük, akár üzletkötésről, akár kárrendezésről van szó. — Időnként hallani arról is, hiába az Állami Biztosító kor­rekt magatartása, az ügyfelek megpróbálnak visszaélni az adott helyzettel. Mi a leggya­koribb? — Idén négy esetben tet­tünk feljelentést rendőri szer­veknél biztosítási csalás kí­sérlete miatt, amelyre a gép­jármű kárrendezése során de­rült fény. Köztudott, hogy is­meretlen jármű okozta kárt a biztosító nem térít. Egyéb­ként elég egy hátrahagyott, kitöltött betétlap, amelyen a károkozó elismeri felelősségét. Ennek híján, vagy mert nem rendelkezik a gépkocsi tulaj­donosa CASCO-val, keresnek egy autóvezetőt, aki vállalja a károkozást. A szemlén azon­ban kiderül, hogy a másik járművön nincs sérülés, s így társadalmi tulajdon elleni vét­ség miatt kénytelenek va­gyunk eljárást kezdeményez­ni. — Hallhatnánk néhány szót az év hátralevő feladatairól? — Azzal a gondossággal sze­retnénk dolgozni, ami eddig is jellemezte a megyei biztosítót, kulturáltan, gyorsan szeret­nénk a továbbiakban is szol­gálni ügyfeleinket. A felvi­lágosító munkánkat is széle­sítjük, s bízunk abban, hogy a lakásbiztosítások száma el­éri az országos átlagot. Nem a mi érdekünk, de természe­tesen nekünk sem közömbös — fejezte be a beszélgetést Ba­latoni József. M. Szabó Gyula Alkalom az önvizsgálatra A _ első napokban fölbolydult az élet a bá- *** nyákban. Műszak után a szokottnál is jobban rohantak az emberek, attól félve, hogy a buszosok nem tartják be az új me­netrendet, ők meg kutyagolhatnak hazáig. Akadtak, akik — nem is oktalanul — amiatt zúgolódtak, mert most naponta huszonnégy perccel többet töltenek a föld mélyén, hogy kiteljen a heti kötelező munkaidő. Aki csak látásból ismeri a bányát, megérti őket, hiszen odalenn a kemény munka, a nehéz körülmé­nyek közepette nem éppen „bársonyon fut­nak a percek”. A háborgók nem értették, mi végre ez a nagy óvatosság. Ha 40 órára csökkentik a munkaidőt, nincs az a majd­nem félórányi többlet, ám az előírt mennyi­ségű szenet akkor is fölküldik dudaszóig. A vállalat vezetői azonban inkább lassabban haladnak. Óvatosságuk félig-meddig érthe­tő, hiszen úttörő feladatot vállaltak. Elsők között tértek át az ötnapos munkahétre. Július elsején a munkarend változása, vagyis az „5+2” — bevezetése 200 ezer em­ber életében, megszokott időbeosztásában hozott változást, szerte az országban. Az „első fecskéket” egyre-másra követik a töb­biek, hiszen — kormányhatározat értelmé­ben — 1982 végéig, ahol csak lehetséges, be kell vezetni az ötnapos munkarendet. Miért éppen most? Mi indokolja ezt a tempót? Va­jon a közismert gondok közepette nem túlsá­gosan kockázatos-e az ilyen változás? Kérdé­sek, melyeket a növekvő szabad idő, a hosz- szabb hét végék fölött érzett öröm sem tesz feleslegessé. Az ötnapos munkahét bevezetése egy évek óta tartó folyamat állomása. Tavaly mond­hattuk ki először, hogy a népgazdaság vala­mennyi ágában, — így a közlekedésben és a szolgáltatásban is — heti 44 óra lett a mun­kaidő. Ezzel megértek a feltételek az újabb lépésre. Ugyanakkor a 44 órás munkahét ál­talánossá tétele azzal a tanulsággal szolgált, hogy nem helyes az effajta átállásokat túl­ságosan elnyújtani. A bolti kiskereskedelmet például sokan hagyták ott pusztán azért, mert még mindig 48 órát kellett hetente dolgoz­niuk, amikor az iparban vagy a kereskede­lem más területein a heti 44 óra már meg­szokott volt. Most, a sürgető határidő eny­híti az ilyen feszültségeket. Az „5+2” nem jelent olyan radikális mun­kaidő-csökkenést, mint annak idején a 44 órás munkahét levezetése, hiszen az egy műszakban dolgozóknak egységesen 42 órát, a több műszakosoknak pedig — a munkahelv döntőiétől függően — 40—42 órát kell dol­gozniuk — öt nap alatt. Ám ezúttal a válla­latok alapos önvizsgálatra kényszerítő lec­két kaptak. Az áttérés mikéntjére ugyanis nincsenek ukázok. Mindenütt önerőből, a tartalékok feltárásával — szervezéssel, ne­tán a teljesítménykövetelmények szigorítá­sával — kell megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy az új munkarend ne vezessen a termelés csökkenéséhez. Egyetlen parancs van csupán: A dolgozók bére sehol sem csökkenhet 1 No, tessék: újabb terhet akasztottak a vál­lalat nyakába — dohognak imitt-amott a végrehajtás felelősei. Pedig ők tudják a leg­jobban, hogy — egy friss kimutatás szerint — a teljes munkaidőnek országos átlagban több mint 20 százaléka megy veszendőbe. És akkor még egy szót sem szóltunk az órá­ban, percben nem mérhető fegyelmezetlen­ség okozta veszteségekről, vagy a sok helyütt rejtélyesen „munkahiánynak” titulált szer­vezetlenségről. Lassan közhellyé válik, hogy a munka­idő többnyire nem a feladatokhoz igazodik. Az „5+2” alkalmat ad ennek a felülvizsgálá­sára is. Aligha kell mindenütt a normákat „igazítani”, vagy más szigorításokon gon­dolkodni— bár adott esetben, ha a vizsgáló­dás ilyen eredményre vezet, ez sem hátrány. Emellett azonban itt az alkalom, hogy a lépcsőzetes, rugalmas, osztott és más kor­szerűnek ismert munkarendek — ahol lét- jogosultságuk van — életre keljenek. Ehhez viszont nagyobb fegyelem, jobb munkaszer­vezés és kölcsönös bizalom kell vezetők és beosztottak között a _ „5+2” be sem vezethető a dolgozók ÁÁ» cselekvő támogatása nélkül. Ha úgy tetszik, vizsgalehetőség a munkahelyi demok­rácia korántsem könnyű és brosúrákból el sem sajátítható ismereteiből. Olyan megol­dást, amivel a nagy többség szívesen azo­nosul, csakis kollektív bölcsesség hozhat. Rossz szokás, hogy mikor sürget az idő, sok helyütt a véleménycserére sajnálják az órá­kat és pusztán a forma kedvéért, a „kész” tervezetet tolják a dolgozók orra alá. Ahol éppen most, az „5+2” kapcsán szakítanak a hibás gyakorlattal, könnyen lehet, hogy olyan javaslatokat, ötleteket kapnak, amelyek mesz- sze túlmutatnak a munkarend változásán. Ér­dem“' "''““fontolni: csak a kezdet nehéz.. G. F. Nyomda Rétságon A GLÖBUS Nyomda legnagyobb vidéki üzemegysége Rétsá­gon található. A hazai igényeken kívül exportkötelezett­ségeik is jelentősek. A felhasznált papíranyag 90 %-át tő­késimportból fedezik. A közelmúltban felújított üzemrészben világszínvonalon dolgoznak az NSZK gyártmányú gépsoro­kon. A P—24-es gépen Bagyinszki Antalné a festés minőségét el­lenőrzi. Rebenda János a TUNGSRAM-dobozok méretre darabolásán dolgozik. A DIANA 15-ös gépsoron Potolecki Jánosné és Balogh Ferencné kartondobozok ragasztását végzi. Gyurkó Péter képriportja Szerszám á rf és mogiis színvonalon A szerszámgépgyártás az dául a kongresszusi munka­egyik leggyorsabban fejlődő versenyben 94 új termelési iparág a Koreai Népi Demok- eljárást vezettek be, illetve ratikus Köztársaságban. Az új gépeket terveztek. Ezek elmúlt években korszerű sze- között van új öntési módszer, relőszalagokkal és automata új forgácsolási eljárás. Ezek vezérlésű gyártósorokkal el- révén a munka termelékeny­látott szerszámgépgyárak ségét a 8—10—16-szorosára épültek országszerte. növelték meg az egyes rész­A hujcsoni szerszámgép- legekben. Az itt készült esz- gyárban az új gépsorok mun- terga-,. fúró- és szerszámgé- kába állítása óta 20-szorosá- pék egy részét exportálják, ra növekedett a termelés. Je- Az újítások, új módszerek lentősen hozzájárult az ipar- bevezetése és a munkaver- ág dimanikus fejlődéséhez a seny további eredményei le- pártkongresszus tiszteletére hetővé teszik, hogy 1984 i a rendezett munkaverseny és második hétéves terv végire a megalakult újítási és éssze- a KNDK szerszámgépe rűsítési brigádmozgalom. Az sa elérje az évi 50 ezer dara- Április 3. Gépgyárban pél-bős termelést NÓGRÁD - 1981. augusztus 7., péntek 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom