Nógrád. 1981. augusztus (37. évfolyam. 179-203. szám)

1981-08-05 / 182. szám

Szécsényi vallomás Interiú Lukács Sándor színművésszel Lukács Sándor színművész, a Vígszínház tagja több alka­lommal szerepelt önálló elő­adóesteken megyénkben. „Hő­sök. antihősök” címmel ösz- szeállított pódiumműsorával legutóbb Szécsényben aratott nagy sikert. Az előadás után munkájáról, a színészi hiva­tásról beszélgettünk a nép­szerű. fiatal művésszel. — A „Poláris” cím is sej­teti azt a kontraszt hatást, amely műsorod gondolatme­netén végighúzódik... — Igen. Az ellentmondás motívuma mintegy vezérfo­nala ennek a műsornak. A szép és a rút. a jó és a go­nosz. az igazság és hamisság egymás mellé állításával plasztikusabban érződik a fo­galmak közötti különbség. Az az ellentmondás, amely saj­nos az életünk nagyon sok területén tapasztalható. A világ, amelyben élünk az el­lentmondásoktól és az ebből fakadó feszültségektől terhes. Ha szűkebb hazánkat néz­zük, sok minden megváltozott az elmúlt évtizedekben. De vajon az emberek lelkében, gondolkodásában is bekövet­kezett ilyen arányú változás? Aztán az anyagiak féktelen hajszolása mellett milyen mér­vű a szellemiek iránti vágy? Ebben is sok ellentmondás fedezhető fel, s hogy ne így legyen, az rajtunk is múlik. — Gyakran szerepelsz a ív­ben, rádióban, színházban, filmen, önálló esteket adsz. Melyik áll hozzád a legköze­lebb? — Az élő színházat szere­tem, ahol közvetlen kapcso­latot tudunk teremteni a kö­zönséggel Ezért az önálló es­tek állnak hozzám a legköze­lebb. Itt a színész nincs tár­sakra utóivá. Igazi erőpróbá­ja ez a mi pályánknak. Szí­vesen filmezek, vállalok tv- szerepiést vagy rádiófelvételt. Minden műfajnak megvan a maga szépsége. Az ember él­tető eleme a munka. Ez alól a színészi pálya sem kivétel. Sőt, nálunk hatványozottan igaz. — Értek az életben kudar­cok, csalódások? — Ügy gondolom, hogy nincs tökéletesen boldog em­ber. Az elért siker már ma­gában hordozza a másik utáni vágyat. Sohasem lehettünk elégedettek azzal, amit elér­tünk, mert ez önteltséghez ve­zet. Gyarló és nemes emberi tulajdonságunk, hogy mindig többre és többre vágyunk. Az teszi nemesveretűvé, hogy a munkában és munka révén akarjuk elérni. Voltak kudarcaim. Az első nekifutás a Színház- és Film- művészeti Főiskolának... Ké­sőbb is adódtak nehézségeim Azért vagyunk emberek, hogy mindezeken túltegyük magun­kat. — Vannak szerepvágyaid, -álmaid? — Minden színésznek van. De egyetlen színész sem attól lesz nagy, hogy eljátszhatja élete várva-várt szerepét. La- tinovits Zoltán mondta egy­szer, hogy őt álmai nagy klasz- szikusai mindig „kikerülték”, egyszóval nem játszhatta el őket. Mégis a pálya legna­gyobbjai közé tartozott. — Mi a színészi hitvallásod? — • Kedvenc költőm Váci Mihály. Versei közül is az „Ezt! Itt! Most!” című költe­ménye áll legközelebb a lel­kemhez. Életcélom, hitval­lásom, ars poeticám ez a vers: Ebben a földben kell meggyö­kereznem, itt kell a napok hordalékából kimosni életem maroknyi aranyát, ezt az éle­tet kell megértenem, ezt a kitépett szívnél nem nagyobb hazát kell szolgálnom a mű­vészet eszközeivel. sz. f. Magyarország a külföldi történetírásban „SINE IRA ET STUDIÖ”, „harag és előítélet nélkül” — így fogalmazta meg Tacitus a történetíró alapvető köteles­ségét. Maradéktalanul ez so­sem valósulhat meg, hiszen minden történelmi munka szükségképpen korának ter­méke. magán viseli szerzője világnézeti, nemzeti és tár­sadalmi hovatartozásának je­gyeit, ezek pedig meghatá- rozzáík a téma megközelítését. Mégsem érvénytelen a tacitu- sí szabály, hiszen a történé­szeknek választ kell adnia a „miért”-re is, az események okait, mozgatórugóit is föl kell tárnia, márpedig tudatos elfogultsággal, a válasz előze­tes eldöntésével ez lehetetlen. Az állásfoglalás, sőt az elkö­telezettség nem összeegyeztet­hetetlen a jó történetírással, de a hamisítás, a tudatos fer­dítés, az idealizálás vagy a megalapozatlan bemocskolás igen. Természetesnek kell ven­nünk, hogy közelebbi és tá­volabbi szomszédaink, s álta­lában a külföld Magyarország és a magyar nép törtöleimét, sok esetben őket, illetve elő­deiket is érintő múltbeli sze­replését nem ítélhetik meg teljes pártatlansággal, a Ma­gyarországhoz fűződő kapcso­latok pillanatnyi állása min­dig jelentős mértékben befo­lyásolta a történészek gondol­kodását és tollát. Azt ugyan nem mondhatjuk, hogy a megrajzolt kép tónusát ele­ve meghatározza a két or­szág politikai kapcsolatainak minősége, de az bizonyos, hogy ellenséges viszony esetében könnyen válik torzzá az áb­rázolás. A másik meghatáro­zó szempont a politikai-tár­sadalmi berendezkedés. A tudományos igényű, mo­dern történetírás alig több mint másfél évszázados múltra tekint vissza. Ez az időszak egybeesik a polgári nemzetek kialakulásával, a kapitalizmusból fakadó gaz­dasági és politikai ellentétek elmélyülésével, Kelet-, Kö- zép-Európa népeit egymás­sal szembeállító véres hábo­rúkkal és társadalmi-politi­kai forradalmakkal. E 150 év alatt Magyarország hol a szabadságért és a társadal­mi haladásért folytatott küz­delem élharcosa volt, hol pe­dig a legsötétebb politikai erők eszköze és részben ki­szolgálója is. Ennek megfe­lelően mindenkori jelenének és múltjának az értékelése a szélsőségek között mozgott. A szomszéd népek polgári na­cionalista történetírása haj­lamos volt a múltra is visz- szavetíteni az újkeletű nem­zeti ellentéteket, és a ma­gyarságot a feudális nemes­séggel azonosítva, ezeréves nemzetiségi és osztályelnyo­másról beszélt. A két világ­háború között a kisantant- országok történetírása nem is igen próbálta leplezni ma­gyarellenes elfogultságát. A Habsburgokkal és birodal­mukkal rokonszenvező oszt­rák történészek és publicis­ták a magyarokban elmara­dott szomszédot, állandó re­bellist, majd elégedetlenkedő partnert, 1918 után pedig az összeomlás fő okozóját látták: a német történetírás alap­hangját a magyarországi né­met nemzetiség szerepének és helyzetének túlzott előtérbe helyezése határozta meg. A német nyelvű munkák a ma­gyar történelem negatívumait hangsúlyozó szemléletüket a távolabbi európai országok felé is jórészt sikerrel köz­vetítették. A francia és az angol— amerikai történetírásban — a politikai ellentétek hiánya következtében — a magyar kérdésekben a XX. század elejéig kevesebb elfogultság­gal találkoztunk, de az I. vi­lágháború Magyarországot a demokratikus politikai mód­szerekben és a szociális kér­dések iránti érzékenységben, az addig legmesszebbre jutó államokkal szembenálló tá­borban találta, s ebből nem­csak a trianoni békeszerző­dés igazságtalanságai fakad­tak, de a békének mintegy jogalapjaként a magyar tör-' ténelem egészében leértéke­lésre került A NEM VOLNA AZONBAN helyes, ha csak panaszkod­nánk a történelmünkről 1945 előtt külföldön kialakított kép miatt. Eltekintve attól, hogy sok tekintetben magunk vol­tunk okai a kritikus hangnak, voltak kifejezetten tárgyila­gos vagy egyenesen baráti írá­sok is, nem csak a régi rolton- szenv, vagy az újabb politi­kai számítások miatt „bará­ti” néhány nép (pl. a lengye­lek, finnek, olaszok! történet- írásában, hanem semleges, sőt „ellenséges” oldalról is. A XVIII. századig terjedő kor­szak a komolyabb szakembe­rek írásaiban jórészt men­tes volt az elfogultságtól, a XIX. és XX. század esemé­nyeinek értékelésében pedig mind gyakrabban a politikai és világnézeti hovatartozás vált irányadóvá. így 1848 progresszív vonásai többfelől is méltánylásra találtak. a Tanácsköztársaság és általá­ban a forradalmi hagyományok pedig elsősorban a szovjet és általában a marxista histori­ográfiában. A II. világhábo­rú és Magyarországnak ab­ban játszott szeiepe termé­szetesen ismét megerősítette a negatív értékelések hitelét, sőt a „bűnös nép” fogalmát is megteremtette. Az előbb a fasizmus, majd a kelet-euró­pai szocialista átalakulás elől Nyugatra távozó emigránsok magukkal vitték a magyar történelemnek mind az indo­koltan, mind az indokolatla­nul kritikus szemléletét. AZ 1945 UTÁN Magyar- országot és szomszédait egy­aránt érintő nagy társadalmi átlakulás viszont megterem­tette a lehetőséget a nemzeti előítéletek fölszámolására. a közös múlt jó és rossz voná­sainak elfogulatlan, kritikus és önkritikus tanulmányozá­sára. A hidegháború lezáru­lása és a nacionalista törté­nelemszemlélet világméretű háttérbe szorulása a nyugati országok történetírásában is lassú fordulatot eredménye­zett a magyar múlt ábrázo­lásában, s ehhez kétségtelenül nagyban hozzájárultak az utol­só 25 év hazai politikai és gazdasági eredményei. Az utóbbi években a magyar származású külföldi tudósok is aktívabbá váltak. Remél­hető, hogy a romantikus­nacionalista történelemszem­lélet helyenként tapasztalható újraéledése (aminek a tavalyi bukaresti nemzetközi törté­nészkongresszuson is tanúi voltunk) csak múló jelenség­nek, gyermekbetegségének fog bizonyulni. Jeszenszky Géza Idegenforgalmi kaleidoszkóp (II.) Megkérdeztük az utazási irodákat Mit ígérnek az utószezonra? COOPTOURIST: Az utósze­zonban sem csökken az utazá­si iroda programválasztéka: erre az időszakra a kedvezmé­nyes akció jellemző. Többen őszre tartogatják a szabadsá­gukat állítva. hogy nyáron nem lehet igazán pihenni. a nagy hőség és a zajos sokada- lom r iatt. Rájuk gondoltunk, amikor újból meghirdettük „ötöt fizet, hetet kap” ajánla­tunkat: Felsőtárkányban, a festői környezetű Szikla Szál­lóban egy hetet tölthetnek azok, akik szeretnek az Eger kör­nyéki hegyekben barangolni. Tovább folytatódik Tokaj új szállodájában is az üdültetés, különösen ősszel érdemes ide utazni, szüret idején. Mindkét helyen félpanziós üdülést szer. vezünk szeptember 6-tól. Az évszak a gyógyfürdők szezonja is. Kibővítettük szol­gáltatásainkat: az augusztus 1-én megnyílt Büki Thermal üdülőszövetkezeti Szállóban szintén turnusok váltják egy­mást. Harkányba, Hajdúszo­boszlóra is várnak utazási iro­dáink jelentkezőket, ezeken a gyógyfürdőhelyeken appart- man. illetve fizetővendég-szol­gálatos szállásról gondosko­dunk, félpanziós ellátással. Bár augusztussal a balatoni idegenforgalmi csúcsidény mondhatni lezárul, azért a nagy tó szépsége ősszel is von­zó. Hajókirándulásokon, szüre­ti mulatságokon, pinceparty- kon, Szórakoztató műsoros ren­dezvényeken lehet részt venni a balatoni utószezonban. A COOPTOURIST-irodákon ke­resztül összkomfortos szállás­helyeket és félpanziós ellátást kaphatnak kedvezményes áron a szeptemberi nyaralók. Az őszi külföldi programok között talán a legkedvezőbb az au­gusztustól minden csütörtökön kezdődő teljes panziós bolgár tengerparti üdülés a Napos­parton a Hotel Borban. A Vil­la Zora pedig szeptember 5-től Ősszel is szép a Balaton október 3-ig várja a COOP- mely igazodva a kerestethet TOURIST vendégeit. Ezek sok olcsó utat kínál a közeli egyéni utazások. országokba, például a 3 napos A hónap végéig megjelenik szlovák, a drezdai, a berlini az utazási iroda 1581/82-es programokat, őszi-tavaszi programfüzete, — ha — Női furfang Ha a házasságkötés előtt a menyasszony nem 14, hanem 18 karátos arany jegygyűrűt ajándékoz a vőlegénynek —, akkor ez a házasság feltehető­leg 4 évvel tovább tart majd. ☆ A hölgyvevő méltatlankodva magyarázza az üzlet tulajdo­nosának: — Tegnap, amikor ezt a pu­lóvert vettem, ön kijelentette, hogy százszázalékos gyapjú, otthon pedig észrevettem, hogy ezen a címkén ez áll: „Százszázalékos pamut!” — Ne izgassa magát asszo­nyom. A címke kizárólag a molyok megtévesztésére való! „Aranytyúk" Egy ízben betértem az „Aranytyúk” nevezetű ven­déglőbe és tyúklevest rendel­tem. — Jó ízlése van — mondta a pincér. — Ez cégünk rek­lámja — és hamarosan egy porcelán levesestálat hozott. Megkavargattam a kanállal a tál tartalmát, de semmi tyúk­félét nem fedeztem fel benne. Orromra biggyesztettem a szemüvegemét, úgy néztem be­le a tál belsejébe, de ez sem változtatott a helyzeten. — Legyen szíves! — szólí­tottam a pincért. — Magyaráz­za meg, mit hozott nekem? — Tyúklevest. — Dehát ebben a levesben nincs semmi. — És mit szeretne találni benne? — Azt, amiből a leves főtt. Legalább egy darabka tyúk­húst. — ön ezek szerint tyúkhúst óhajt. Akkor rendeljen tyú­kot fazékban. Ez cégünk rek­lámja. .. Jó óra múlva a pincér egy agyagfazekat tett le az asztal­ra. A fazékban néhány tyúk­csont úszkált, valamilyen már­tásban. Akkor fogtam a faze­kat, tartalmával együtt, és ki­fősza­vittem a konyhába, a kácsnak. — Mester — mondtam — ebben csupa csont van. — Rendkívül sajnálom — vont vállat a szakács. — ön­nek csontos tyúk jutott. — De hány gramm tyúkhús­nak kell lennie a fazékban? — tudakoltam. — 300 grammnak. — A fő­szakács a fazekat rátette a mérlegre. — No látja, itt még ráadás is van... 20 grammal több. A mérleg valóban 320 grammot mutatott. — De hiszen a fazékkal együtt! — kiáltottam. — ön talán fazék nélküli tyúkot rendelt? — Tehát fazék nélkül is le­het? — Lehet. Rendeljen grill­csirkét. Ez cégünk reklámja. A jó tanáccsal nem éltem. Attól féltem ugyanis, hogy fel­szólít: a grillsütővel együtt kebelezzem be a tyúkot.... Amikor kiléptem a vendég­lőből, egy pillantást vetettem a cégtáblára. „Ugyan kinek tojik arany-1 tojást ez a tyúk? — tűnődtem. — Legfeljebb csak a személy­zetnek. ..” — állapítottam meg magamban. Szpasz Butev Arab nyelvű sírkövek Minaret tövén, de csador nélkül Kevesen tudják, hogy Len­gyelországban élnek muzul­mánok is, akiknek családja több mint öt és fél évszáza­da Allah dicsőítésébe fog, mikor a mullah, a kecses mi­naretből, a mecsetbe invitálja őket. A lengyelországi muzulmá­nok többségükben a tatárok leszármazottai. 1410-ben, Wla- dyslaw Jagiello király kíván­ságára, a krími tatár hadse­reg részt vett a keresztes lo­vagok elleni hadjáratban. A Grünwald alatt aratott győ­zelem után, a tatár harcosok egy része élt a királyi meg­hívással és Lengyelországban maradt. A MULLAH SZAVÄRA Jelenleg az ország keleti részén két olyan falu is van, ahol a lakosok többsége muzul­mán: Bohoniki és Kruszyni- any. Mindkét helyen van egy - egy fából épült mecset, mel­lettük pedig minaret, s a nők és a férfiak a mullah hívásá­ra mindkettőben arccal a szent város — Mekka felé fordulnak. A lengyel tatárok fő fog­lalkozása évszázadokon ke­resztül a katonai szolgálat volt. Csak békés időben gaz­dálkodtak, pásztorkodtak, va­dásztak, halásztak. A tatár telepesek Lengyel- országot hazájuknak tekin­tették és lassan elfelejtették ősi nyelvüket. A beszélt nyelvvel együtt a folklór is kiveszett. Fennmaradtak azonban a vallásukkal' össze­függő, hagyományos szer­tartások, különös, de a me­csetekben az arab nyelv vissza hangzik. Arab nyelvűek a te­metők kőből készült síremlé­kein a feliratok is. És a mai napig élnek bizonyos szoká­sok. A muzulmán nők Lengyel- országban — néhány százan vannak — jóval hamarabb emancipálódtak, mint Afriká­ban és Ázsiában élő hittársa­ik. Rég levetették a csadort, az arc előtti fátylat, és már a XIX. században iskolába jar- ,tak. Később maguk válasz­tották meg jövendőbelijüket, nempedig a szüleik. Önálló­sodásukra hatással volt, hogy amikor férjük háborúban volt — ők gazdálkodtak. LAKOMA A SÍROKON Bochnikiben és Kruszyni- anyban minden gazdaasszony ambíciója, hogy a lehető leg- dúsabb asztalt terítse a tava­szi hajrám ünnepre, ilyen­kor marha- vagy bárányhús­ból készült ételek kerülnek az asztalra, melyeket a me­cset előtti téren, rituálisan le­olt állatok húsából készítenek. Ehhez jön az úgynevezett kol- dun, a pirog változata és többféle édes sütemény. Az ünnepi rítushoz tartozik, hogy az egész család kimegy a mi- zarba, azaz a temetőbe, kar­jukon finomságokkal megra­kott kosarak. Legközelebbi hozzátartozójuk sírjánál- le­telepednek, a félholddal díszí­tett sírkövek árnyékában la* komáznak, majd az ételek egy részét, a süteményeket a sí­ron hagyják. Wieslaw Danielak

Next

/
Oldalképek
Tartalom