Nógrád. 1981. augusztus (37. évfolyam. 179-203. szám)
1981-08-30 / 203. szám
A tágas művelődési ház. Diákokra vár u iskola. Néha így könnyebb. Ugye, hogy lefotózott? KÁRA Ä G A nevek körül volt már fejtörés korábban is — éppen, mert az évek múltával egyre inkább megszokott a gondolat: együvé tartozik itt ez a három nagy múltú település. A központ, Karancsság éppúgy a forgalmas út mentén húzódik (kis betérővel lehet a község közepébe kerülni), mint a társközségek: Ságujfalu és a közeli Szalmatercs. De még az „Egyesült Erő” Mezőgazdasági Termelőszövetkezet is ezen a területen fogja egybe nem csupán elnevezésében, de egyre inkább a mindennapi gyakorlatban-munkában a három határt. Persze, a közös közigazgatás, a földművelőmunkában az egyesült erő és akarat nem valósulhatott meg errefelé sem minden vita nélkül. A viták azonban nagyobbrészt ma már a múlt dolgai közé sorolódtak, s mostanában komolyan is szóba kerül itt-ott; milyen nevet választhatna majdan egyszer a három település, amely aztán igazságosan kifejezné valamennyi tagját? ☆ A fiatal tanácselnöknek, Juhász Mártonnak „kijutott“ a nap, amikor a krónikások is betoppantak, szokás szerint mindenféle előzetes bejelentkezés nélkül, mert „úgy az igazi, úgy látszik az élet a maga rendezetlenségében”, amelyben az ember csinál értelmes rendet. Az elnök nem volt Karancsságon. A korai járattal buszozott Lapujtőre, fontos, közérdekű ügyben járva. Megvalósul végre a helybeliek régi terve: központi fekvésű községként felépítik szinte teljes egészében társadalmi erővel (!) azt a ravatalozót, amelynek még a tervrajza is készen áll egy évtizede. A lapujtői tanácsi költségvetési 'üzem segít a szakipari munkákban, de ami már eddig megépült — az egy fillérbe sem került, azt a közös összefogás emelte alaptól tetőig. Hát, ha csak ennyi dolga lett volna aznap a bányagépgyári műszakiból lett karanessági tanácselnöknek! De akkor még a krónikásokon kívül ott termett a bányagépgyártó vállalat két brigádjának képviseletében néhány kedves, szívesen látott vendég. Egy hét sem telt el azóta, hogy augusztus húszadikán a községi ünnepségen és ' a közös sportnapon szóba került at ötlet: a szövetkezeti brigádok szívesen kapcsolatba lépnének más, elsősorban tarjáni, ipari területen dolgozó szocialista brigádokkal. A barátság, a közös programok, a brigádélet élénkítése céljából . . . Ilyenformán a tanácselnök közvetítésével minden remény megvan arra, hogy rövidesen — talán már a jövő hónapban! — a gyár „Űj élet” és „Május 1.” nevű brigádja, családtagokkal együtt találkozzék a termelőszövetkezet „Ságvári” brigádjával, és családtagjaival egy szabad idős, szabadban eltöltött jó program keretében. ☆ Karancsság sem most kelt ki a tojásból —, ahogy mondani szokás. Múltja, akárcsak egyetlen ponton megragadva is kisejlik: a Ság helységnévben alighanem kabar törzsnév rejlik, némelyek azonban máshogy vélekednek: a „ság” dombos, erdős területet jelentő köznév lenne . . , Bárhogy is van — jövőjénél majdnem nagyobb a múltja. Van is becsülete a mindmáig legtökéletesebb (helytörténeti szempontból) leírásnak, dr. Borovszky Samu megyei monográfiájának, amelyet a páncélszekrényben őriz a tanácselnök és csak helybeni olvasatra adta ki a kezéből. A Záh nemzetség ősi birtoka volt ez a táj, majd pedig, mivel Záh Felicián I. Károly király és családja ellen gyilkos merényletet kísérelt meg 1330 április 17-én (a király sátrába lopódzott gyilokkal a kézben) a királyhű Csellenfiek ne- gyediziglen kiirtották a Záh nemzetséget. így aztán az is érthető, hogy egykoron itt álló várát lerombolták, és abból épült a monda szerint, a mai barokk külsejű műemlék értékű kápolna. Karancsságnak volt vásártartási joga is, ami szerepére utal. Utolsó földesura a környék hatalmasa, Prónay volt . . . Ide tartozott Csomapuszta, Bedevölgy, a fura nevű Lófar és Telek-puszta is . . . ☆ Telek. Na, a telkekkel éppénhogy elég gondja volt, meg van is a tanácsnak. Sokáig hevesen vitatták a ságujfaluiak a községük szélén épített új lakóterület igazi hovatartozását. A nagyon szép, új házakból álló terület az 1864-es térkép tanúsága szerint is Karancssághoz tartozik. Vita kerekedett szenvedélyes (sokak számára azonban érthetetlen), arról, miért karanessági most már a ságujfalui lakos, ha egyszer oda épített? A vita — minden vita sorsa ez — végül is elült. Senkinek sem hiányzik, hiszen mondhatja magát ságujfaluinak az, aki ott él szép házában kedve szerint, senki sem vitatja el tőle a szülőhelyi kötődés jogát. Nagyobb baj az, hogy hiába mérték ki évekkel ezelőtt a hetven telket Karancsság egyik szélén; arra a területre nem nagyon törekednek az új házat építők. Igaz, közben fokozatosan megszűnt (alig néhány házacska áll már) a cigánytelep az út mentén, és kölcsönökkel az új területen építettek szép házakat a cigány származású lakosok. A Palóc utca és környéke egyelőre „nem nagyon kapós”. Inkább várnak az építéssel a karancsságiak, s ha lehet a belső telkekre alkudnak. Többnyire persze, rokoni telkekről, régi házakról van szó. Azokat aztán lebontják és olyan szemrevalókat építenek a helyükre, hogy csak ámul a városi látogató. Nem a semmiből. Keményen megdolgozik a karanessági ember is a jólétéért, csakúgy, mint a többi, manapság „irigyelt” vidéki, vagy inkább így — vidéken lakó . . . ☆ A karancsságiak túlnyomó része Salgótarján ipart üzemeiben gyarapítja a nemzeti vagyont, s nem más kérdés, hogy itt helyben szívesen él — az nem mindegy, hogyan, milyen körülmények között?! Egyre több az idős ember is. Számukra önerőből nem képes a község megfelelő szociális ellátást (napközit, étkeztetést) nyújtani. Nem sokat várhat egy minden tekintetben megfelelő új iskola építése sem. Tény, hogy egyszer már tervbe vették a mostani ciklusban az iskolaépítést, de, mert a járások átszervezésével „máshová kerültek a hangsúlyok” — ez a terv lekerült a napirendről. Pedig hát, ide jár még a közigazgatásilag máshova tartozó kishartyáni gyereksereg is! ☆ Szembetűnő a szövetkezeti bolthálózat — enyhén szólva — szerény megjelenése, külseje, a szolgáltatóház színvonala, az iparcikkeket árusító bolt és mind a többi, egészen a korszerűnek éppen nem mondható húsboltig. S bár a közlekedés jó, sok családos asszony, vagy családalapítás előtt álló lány szívesen dolgozna helyben — tudják ezt a szövetkezetben is. Hanzélik Ferenc elnök három dolgot említ, mint a helybeli szövetkezeti gazdálkodás legfőbb eredményeit: a munkafegyelem megerősítését, a növénytermesztési árbevétel megháromszorozódását, és a tejtermelési átlag ugrásszerű növekedését (az idén megközelítőleg ötezer literrel számolnak!). De van tovább is. Szeptember első napjaiban megkezdődik a kisméretű gázpalackok töltése (francia export) az új üzemben. Mindez további fejlesztést feltételezve, növekvő számú munkaerőt helyhez kötve . . . Karancsság életében a legmegkapóbb a realitás iránti érzék, amely mindenben tapasztalható. Az életet létrehozó erő, amely társadalmi keretei között feszülve a leghasznosabb energia. T. P. L. Képek: Gyurkó Péter Legfontosabb a jó ivóvíz. Elkészült az új teniszpálya.
