Nógrád. 1981. augusztus (37. évfolyam. 179-203. szám)
1981-08-30 / 203. szám
Leltár — d;szlsó helyett Pasztán A karancsságl termelőszövetkezetben a nyári betakarítási munkák után megkezdődött a géppark karbantartása, és ezzel egyidőben megkezdődött a kombájnok átszerelése a napraforgó betakarítására. Képünkön Baksa János és Puszta Zsolt gépszerelők a vágólapok felszerelését végzik. _ Fotó: Gyurkó Péter — Segített a gazdaváltás ÚJ utakon Keszeg VÁC határától tizenkilenc, a Dunai Cement- és Mész- műtől huszonkét kilométer választja el a keszegi kőbányát. Azt a roppant fontos alapanyagnyerő helyet, amely eddig hosszú éveken át az ÉSZAKKÖ Pestvidéki Kőbányák üzemeként látta el a tőle szinte csak karnyújtásnyi távolságban levő, hatalmas ipari kombinátot mészkővel, s ahonnét a DCM zavartalan üzemelésének biztosítására esztendőnként háromszázezer tonna alapanyagot kellett volna elszállítani. Ez azonban hosszú időkre Visszatekintve csupán egyetlen alkalomal: 1978-ban sikerült, s gyakorta előfordult, hogy a tervezettnél nyolcvan, meg kilencvenezer tonnával kevesebb alapanyagot tudtak csak kibányászni. Igen, a kudarcok elemzésénél csupán ez eshetett szóba, mert a fuvarozópartner, a megyei Volán vállalat akkora szállítási kapacitást biztosított számukra, amilyent igényeltek. Persze, a folyamatos, eredményes bányászkodásnak számtalan olyan feltétele van, melyeknek megfelelő anyagi bázis birtokában az ÉSZAKKÖ nem tudott eleget tenni. Mi több, az új szervezeti „felállás”,. amely az észak-magyarországi kőbányák központjául a nem éppen a szomszédban levő Tárcáit tette- meg, amelytől a megyei nógrádkövesdi központ — hát még Keszeg! — több száz kilométerre van, egyáltalán nem biztosította a rugalmas vezetést, az azonnali intézkedések lehetőségét. És pénz híján képtelenek voltak olyan, a termelést elősegítő, s abban igen hagy szerepet játszó berendezéseket megvásárolni, amelyek ontották volna a követ. Főként az elavult géppark, no meg jó néhány olyan tény, melyek összefoglaló néven szervezetlenségnek titulálhatók, eredményezték a keszegi kőbánya „leülését”. S,. hogy ennek következményeként visszaesett, esetenként akadozott a DCM mésztermelése, már mondani sem kell. A bajban csupán az mentette meg a nagyvállalatot a kudarctól, hogy máshonnan, nagy erőfeszítések révén teremtette elő az alapanyagot. Egy, a számukra is olyan nehéz időben, amikor bizonyos kormány- szintű intézkedések csökkentették a cement termelését, s előirányozták a mész és mészhidrát nagyobb tömegű előállítását. A bizonytalan helyzet természetesen nem volt tová’bb tartható. Így már a múlt évben, a DCM és az ÉSZAKKÖ vezetői több ízben folytattak tárgyalásokat, melynek végeredményeként 1981. január elsejével gazdát cserélt a keszegi kőbánya, s a vállalat birtokába került. Azóta jóval több mint fél év. telt el. S mintegy varázsütésre, a hajdan volt keserű, kellemetlen, gondokat okozó állapotok szinte egy csapásra megszűntek. Hiszen a DCM- hez kerülést követő első három hónap alatt már több alapanyagot adtak, mint az ezt megelőző esztendők bármelyikében és a fél évet már több mint 20 ezer tonna többlettel zárták. — HOGYAN vált valóra mindez? — kérdeztük a keszegi kőbánya párttitkárát, Ujj Antalt. — Az üzemben dolgozó emberek régen is szívüket-lel- küket kitették azért, hogy mennél jobb eredményeket érjenek el. Mert tudja, a kőbányász az a fajta, aki hajlamos nekifeszülésig dolgozni. Mert akik kevesen itt vannak — mindössze 137 fő a teljes létszámunk —, azok nemcsak most iparkodnak, a régi vállalat bosszantására. Csak hát követ ma már kézzel, ekkora mennyiségben nem lehet fejteni . . . A DCM-nek a keszegi kőbánya odakerülésekor az volt a legelső dolga, hogy szépen „felruházta” őket. Hivatalos szóhasználattal élve biztosította a munka végzésének tárgyi föltételeit: automata fúróberendezéseket, hatalmas teljesítményű és teherbíró képességű BELAZ dömpereket, korszerű markoló- és rakodógépeket irányított át Keszegre. S biztosítja úgy a régebben rettentő gondokat okozott alkatrészellátást, hogy emiatt, eleddig alig-alig kel-' lett „kényszerpihentetni” a dolgozókat. Ékes bizonyíték egyébként erre, hogy a kieső idő a tavalyihoz képest csaknem húsz százalékkal csökkent. Persze, történt még egy, s más. Amelyekben nem az a fő említésre méltó, hogy a régebbi üzemvezető és a tmk-főnök megvált a cégtől, hanem, hogy sok olyan szervezési intézkedést is végrehajtottak, melynek eredményeként most már mindenki a megfelelő helyére került. Ezáltal, s a gépesítés segítségével sikerült elérniük, amiről hajdanán még álmodozni sem mertek: a jelenlegi három műszakot eggyel csökkentve is biztosítani tudják a DCM-nek az idénre előirányzott 296 ezer tonna mészkövet, s emellett a tervben szereplő 304 ezer tonna mészkőőrlemény és egyéb vegyes kő kitermelését. — Tehát — mondom a párttitkárnak — zökkenők nélkül történt a gazdaváltás? — Szó sincs róla! A jelen kellemes pillanataiban sem szabad megfeledkezni az „átváltás” előtti nehézségekről. Sokan nagyfokú bizonytalanságot érezve, bizony, itt akarták hagyni az üzemet. Ez volt nagyon nehéz: megtartani az embereket. De sikerült! S, hogy már az esztendő első hónapjában, a megfelelő teljesítmény alapján 100 százalékos fizetést kaptak, ami régebben csak elvétve volt így, nem tagadható, hogy bi- zakodóbban tekintettek a jövőbe. A DCM egyébként sok más, Keszegen újnak tűnő intézkedés között a legelsőként határozta el, hogy az itteniek alacsony bérét előbb közelíti, majd hasonlóvá teszi saját dolgozóiéhoz. Lerövidítették a munkaruhák, bakancsok, s más anyagok kihordási ' idejét, megkezdik a fürdő és az öltöző teljes felújítását, s minden igyekezetükkel azon vannak, hogy könnyítsék a kőbányászok munkáját És, hogy a jövő még biztosabb legyen, néhány nap múlva háromhetes, teljes nagyjavítást hajtanak végre. Üj törőkét, adagolóberendezéseket építenek be, új technológiákat alakítanak ki. S esküsznek, hogy a huszonegy napos leállás sem akadályozza őket az idei terv maradéktalan végrehajtásában. — SŐT — mondja mosolygós arccal, hosszú évek gondjaitól megkönnyebbülten Ujj Antal — még arra is van időnk, hogy a faluban szép sportkombinátot csináljunk. Majd, ha kész lesz, meghívom egy teniszmeccsre. Hát, ilyen változások is megtörténhetnek nyolc hónap alatt . . . ^ Karácsony György Vizit az asztalok körül Már szürkül, amikor személygépkocsiba szállunk. Bölcső Pál, a megyei tanács kereskedelmi felügyelője, Király Mihály főhadnagy, a megyei rendőr-főkapitányság ifjúságvédelmi előadója, s a sorok írója. Kétnaposra terveztük az akciót, elsősorban meggyőződni arról: az esti-éjszakai órákban mi jellemzi a nyilvános szórakozóhelyeket. Egy ilyen ellenőrzés fontos kelléke a váratlanság. E csütörtöki és pénteki estén aligha várták a csoportot. Búcsú az ezresektől... Az első állomás Balassagyarmat. A vendéglátó-vállalat Kedvenc presszója kedvenc helye a lakótelepieknek. Fiatalkorúak sehol. Jön a próbavásárlás. Amíg kihozzák az italokat van idő elhessegetni a legyeket a II. osztályú helyen, meggyőződni róla. hogy az italárlap egyetlen asztalon sincs, holott ez előírás. A rövid ital valóban rövid. A kereskedelmi felügyelő a megszeppent hölgytől kérdezi a pult mögött: — Mivel mér? — Mércével. — Melyikkel? — érdeklődik tovább. — Most nem azzal mértem! — hangzik a válasz, ami enél- kül is kiderült volna, hiszen az 50 milliliter helyett a poharakban 41, 46 az adag. A számla bélyegző, dátum, aláírás nélküli, s két forinttal több. — Huszonhárom éve ilyen nem fordult velem elő! — szabadkozik Nagy György. Beismeri és mérges. — Nem kaptam meg az ipart, különben régen itthagytam volna már— A hiányosságokért ezer forint a helyszíni bírság. Szó nélkül fizet. Bekukkantunk az ÁFÉSZ vasút melletti 14-es számú egységébe is. Szokatlan dolog történik: Dallos László felszolgáló tisztára törli az asztalt, kiüríti a hamutartót. Pontosan mérnek, s rend mindenütt. A Tünde presszóban az időt is mérjük. Pihen a zenekar több mint húsz percen keresztül. Hiányoljuk az ítaláriapot. — összefirkálják! H magyarázzák. Fizetünk. A százhaitvan forint tíz százaléka azért a számlában, mert zenés felárt számolhatnak. Akkor is ha nincs zene. Csontos Erika felszolgáló megússza 200 forint bírsággal — az elfelejtett italárlapok miatt. Jó emlékeztető! A túloldalt, a balassagyarmati ÁFÉSZ Balassa presszójában este fél tíz felé már hat az alkohol a fejekben. Rendelünk. — A számlát legyen szíves! A felszolgálónő megrándul. — Mindjárt írok másikat! Már késő. Nyolc forinttal többet számol. A csapos izgatottan figyeli, hogyan mért. Rosszul! Az előírt ötven milliliter helyett: 37, 38, 39. Tizenhárom forint húsz fillérrel károsított volna meg. Bölcső Pál humánusan magyarázza az irodában a kereskedők etikettjét. Jusztin Erzsébet és Mészáros Ildikó ezer-ezer forint bírságot a helyszínen fizet. örülnek. Így legalább nem marad nyoma. Kislány az éjszakában A főhadnaggyal az asztal- társaságokat fürkésszük Illedelmesen bemutatkozik kéri a személyigazolványokat a Balassa étteremben. Az asztalnál tizenévesek is, előttük üres féldecisek, sörök s egy kóla.. — Csak kólát iszunk! — állítják többen is. — Nyolcán, egy üveggel? Az egyik megszeppenve nyújtja át a személyit. Oka van rá. B. Erika tizenöt éves, salgótarjáni. — Mit keresel Balassagyarmaton — éjjel? — Itt nyaralok, rokonoknál — mondja az előbb még a sört kortyolgató kislány. — Szüleid tudják, hogy ilyen későn étteremben vagy? — Otthon is fél tizenegykor szoktam hazajárni... A főhadnagy kocsiba ülteti és hazavisszük. Idős házaspár nyit ajtót Balassagyarmaton. Igazolják, B. Erika náluk lakik. — Mi van vele? — kíváncsiskodnak joggal. — Elmondjuk. — Nahát! — csodálkoznak. — Mit kerestél te ilyenkora Balassiban? — s becsukódik az ajtó. Benézünk a szécsényi Rákóczi étterembe. Záróra, né-; hány üveget becsomagol tatunk. Pontosan számolnak. Prókai Antal üzletvezető nyugodt — Vigyázunk a hírünkre! — teszi hozzá. A pásztói Cserhát vendéglőt zárva találjuk. Pedig biztosra vettük, hiszen csütörtökönként köztudott, diszkót rendeznek. Az okát másnap tudjuk meg. Az üzletvezető- helyettes magyarázza: — Ellenőrző leltárt tartott a központ! — Csütörtökön? Amikor a fiatalok jöttek volna szórakozni? S semmi értesítés róla? Így nehéz törzsvendégeket toborozni... Egyetértünk. Abban is, hogy tényleg sok húsz percet várakozni á teraszon, amíg kiszolgálnak, s féltucatnyian lehetnek az étteremben. S abban is, hogy a zöldre mázolt lemezasztalra nem ártana abrosz. — Most szedtem le — állítja a pincér. — A presszó lenn mikor nyit? — Nyitva kell lenni! — Zárt ajtókat találtunk.J Az üzletvezető-helyettes szerint hétkor, a felszolgáló szerint nyolckor, a nyitvatartási idő szerint hatkor. Bizonyára azóta sikerült az órákat egyeztetni. Hol vagytok személyi igazolványok? — Jó estét kívánunk! Kérjük a személyi igazolványokat! — mondja a főhadnagy a pásztói Mátra étterem asztalainál. A fiatalok közül néhány nyújtja, a többség a fejét vakarja. — Otthon felejtettem. — Nem szoktam magammal hordani... — Tudják, hogy ezzel szabálysértést követnek el? — kérdezi az if júságvédelmi előadó. Azok gyorsan bólogatnak. — Itt lakunk a közelben.' Hazaszaladunk érte... Darabig várunk rájuk, fölöslegesnek tűnik. Megjelenik Bakallár Sándor, az étterem vezetője. Régi, elismert és tapasztalt szakember. Az ellenőrzés nem véletlenül talál mindent a legnagyobb rendjén. Miként a salgótarjáni Tarján vendéglőben is, ahol a pincér hajszálra számol, a csapos hajszálra pontosan mér. Útközben még helyszíni bírságot fizet Mustó István^ a vendéglátó-vállalat nagyba-; tonyi I10-es presszójának vezetője. Kevesebbet mértek: Azért nem jár bírság, mert a zenekar fél órán keresztül hallgat, mivel az egyik zenész kiszaladt a vasútállomásra. A kétnapos akció a Ka-' rancs Szálló presszójában ér véget. Keresve sem találni hibát, de hát nem is az a cél. A törekvés a fogyasztók,’ és a fiatalkorúak védelme ezen a két estén. * ' - ’■! Néhány nap máivá á K5J vár presszóba térünk be. Ma-: gánemberként. Két rendelést két felszolgálónő szervíroz.1 A számla is kettő, s nem egyezik. Ráadásul se bélyegző, se aláírás rajta. Este a Kulacs étteremben hiányolhatja a vendég a hivatalos ellenőr távollétét. Jó pénzért csak kóstoló kerül az asztalra. De hát nem állhat minden helyen ellenőr! S bizonyára hatékonyabb módszer lenne megértetni- legalább azt a vendéglátásban dolgozókkal: a kockázat nem kevés! Hiszen, akit két év alatt háromszor érnek a vásárlók megkárosításán, el kell hagynia a kereskedelmét. Valószínű, lenne néhány önkiszolgáló egység! M. Szabó Gyula Őrjárat a gyümölcsösekben A mezőgazdasági termékek exportjában jelentős hányadot képviselnek a gyümölcsfélék. A VI. ötéves terv célkitűzései e lehetőségek korlátlan kiaknázását, valamint a belföldi ellátás javítását célozzák. A Balassagyarmati járási- városi Népi Ellenőrzési Bizottság a közelmúltban vizsgálatot végzett a járás négy termelőszövetkezetében annak megállapítására, hogy a támogatási rendszer mennyire hat ösztönzőleg a gyümölcsösök területének növelésére, illetve szintentartására. A vizsgált négy üzemnél 1975-ben 579 hektár, míg 1980-ban 455 hektár gyümölcsösterület volt, amely .22 százalékos csökkenést mutat. A szécsényi termelőszövetkezet alma, málna, szamóca, a szügyi málna, szilva, fekete ribizli, a drégelypalánki málna, szamóca, fekete és piros ribizli, a magyarnándori pedig málna- és feketeribizli-ter- mesztéssel foglalkozik. A vizsgált időszakban a szécsényi és a szügyi termelőszövetkezetekben kismértékben, de növekedett á gyümölcsösterület, a drégelypalánki termelő- szövetkezetben negyvenszázalékos területcsökkenés volt, de még így is jelentős, 200 hektár feletti gyümölcsössel rendelkeznek. Legrosszabb a helyzet a magyarnándori szövetkezetben, ahol a jövőben nem kívánják a kiselejtezésre kerülő gyümölcsösterületet pótolni, így rövid időn belül felszámolják a gyümölcstermesztést. A drégelypalánki és a szügyi termelőszövetkezetben hagyománya van a családi művelésnek, míg a másik két üzemben a közös termesztést alkalmazzák. Megállapítható, hogy a családi művelésben termesztett gyümölcsfélék termésátlaga magasabb a közös művelési területekhez viszonyítva. A nagy termésingadozások — az időjárási tényezők hatására — befolyásolják A vizsgálat kitért a munkaerőhelyzet felmérésére, valamint a gépesítés milyenségére és az öntözési lehetőségekre is. A gyümölcsfélék értékesítése megoldott. A termejő- gazdaságok szerződésben kötik le az értékesítésre szánt mennyiséget főleg a dunakeszi konzervgyárral és a területi ZÖLDÉRT-tel. Exportra csak a drégelypalánki termelőszövetkezet szállít a Hunga- rofructon keresztül, és csak itt kerül sor helyi feldolgozásra. A járási nép ellenőrzési bizottság, a vizsgálat tapasztalatait figyelembe véve javasolja, hogy a termelőszövetkezetek a jövőben a helyi lehetőségek figyelembevételével, úgy az üzemi, mint a háztáji gyümölcstermesztés fenntartására, fejlesztésére törekedjenek. Szorgalmazzák a gépesítés további szélesítését, hogy a piacra elegendő és jó minőségű gyümölcs kerüljön. ÜZEMEK A BARÁTSÁG FOLYÖJA MENTÉN A Duna alsó folyásának mindkét partja hatalmas ipari területté fejlődött az elmúlt években. A két szomszédos ország, Románia és Bulgária számos nagyberuházását itt létesítették. A többi között itt épült meg a Rusze —Giurghiu nehézgépgyár bolgár—román üzeme, a niko- pol—turnu—negurelei hidrotechnikai kombinát és a Duna vegyes gazdasági társaság. Negyedszázada építették meg a Barátság-hidat Rusze és Giurghiu között, amely a két ország baráti, gazdasági szövetségének jelképe. Ezen a hídon keresztül érkeznek a román partnervállalatokhoz a Balkancar emelő- és szállítógépei, elektronikai termékei, szerszámgépei, textil- és élelmiszeripari gépei, berendezései és ugyanilyen úton kapja meg Bulgária a megrendelt Diesel- és villanymozdonyokat, kőolajtermékeket, magasfeszültségű vezetékek műszereit és egyéb termékeket,' a gyümölcstermesztési vet. kedNÓGRÁD - 1981. augusztus 30., vasárnap 3
