Nógrád. 1981. augusztus (37. évfolyam. 179-203. szám)

1981-08-29 / 202. szám

Filmiegyzet Márton comes monostora Aki a történelmünk mesz- szi századairól hallott fogal­makat. megelevenedve, térbe­li valóságként át akarja élni, egy kis varázslathoz folya­modjék! Mi kell e varázslat­hoz? Utazzon el a Dunántúl nyugati végére, Szombathely­re, onnan a mintegy tíz kilo­méternyire fekvő Jákra. S mikor a Sokoro-patak völgyé­ben települt faluhoz ér, fe­ledkezzen meg a mai jármű­vekről, a tévéantennákról és telefondrótokról, úgy nézzen föl a községet uraló dombra, amelyről messzire látszik egy kéttornyú templom tömör, mozdíthatatlan, mintegy a tér, s az idő fölé emelkedő tömb­je. BÁNK BÁN KORA Mielőtt megközelítené és körüljárná a vándor ezt a monumentális hatású, idő­marta, faragott kockakövek­ből emelt, megviselten is re­mek kőfaragásokkal, szobrok­kal ékesített építményt, idéz­ze föl a múltját! Két évtizeddel a tatárjárás előtt vagyunk. Másfél évti­zede II. Endre ül a trónon, akinek feleségét, meráni Gert- rúdot, az összeesküvők — Bánk Bán története! — im­már meggyilkolták. A király csak nemrég tért vissza a Szentföldre vezetett — ered­ménytelen és költséges — ke­resztes hadjáratából, s rövi­desen kiadja az aranybullát az elégedetlen szabadok — ettől fogva mondhatni közne­mesek — követelésére. Ek­kor, 1220 körül a Ják —, avagy, ahogy az oklevelek ír­ják: Tyak, Thyak, Shak, ne­tán Chak — nemzetségbeli, Nagynak mondott Márton co­mes a nemzetsége után elne­vezett központjában bencés monostort alapít, amelyet Szent Györgynek, a harcos szentnek a tiszteletére szen­telnek. RANGOS KŐFARAGÓK I A templom sokáig, s több szakaszban épült. Mesterek váltják egymást a munká­ban — bizonyára a tatárjárás miatt is. Kőfaragói azt köve­Messzelátó erődként áll a templom a magas­laton ü A díszes főkapu utáni időbén Ausztriában je­leskednek. Lássuk remekmű-' veiket. Mai valójában igaz, a múlt századi lelkes helyreállító, a romantikus lelkű építész, Schulek Frigyes szellemét is őrzi a templom. Sok romlott kőfaragványt újjal pótolt, ügyelve, hogy olyan legyen, mint a régi (akkor még nem volt szempont az, hogy az eredetit világosan meg lehes­sen különböztetni a pótlástól). Ö emeltette a két torony mai vaskos, enyhén domborodó kősisakját is. Mindennek ellenére feltá­rulkozik előttünk a régmúlt. POMPÁS SZOBROK Közeledve, egy melléképít­ményt, egy kisebb templo­mot is látunk. Ez a SzentJa- kob-kápolna, amelyet Csont­háznak is neveznek, de való­színűleg azért épült még a XIII. században, mert az idő tájt a szerzetesek nem szol­gáltathattak a laikus lakos­ságnak olyan szentségeket, mint a keresztelés, az eske- tés, vagy a temetés. Ez a „vi- tően az erdélyi Gyulafehér- lági” templom nyilván nem váron tűnnek fel, illetve má- szerzetes papjával szolgálta sok az 1256. évi felszentelés ezt. A Szent Jakob-kápolna, vagy Csontház A kápolna felől elénk tá­rul teljes szépségében a templom főkapuja. Elképzel­hetjük, amint' ünnepeken az előkelő nemzetség urai, asz- szonyai pompás viseletűkben megjelentek itt! A régi embereket, egyházi­akat, s világiakat, segítenek elképzelni a századok pusztí­tó hatása után is pompás szobrok a kapu körül, s a templom oldalain a kis fül­kékben. És a kőfaragások még pompázatosabb és változatos díszítésvilága mértani alakza­taikkal, növényt és állatot utánzó formáikkal! Oroszlán és sárkány, bárány és ma­dár . . . A templom belseje nem ke­vésbé lenyűgöző, s ott még elhalványult festés is gazda­gítja a képet. A toronyalj dé­li oldalán öt alakot ábrázolt a festő, közepén valószínűleg a monostoralapító comest, Jáki Nagy Mártont örökítve meg 'rokonai között a művé­szettörténészek szerint. Kilépve, s messze tekintve a vasi tájon, régmúlt hadak lovas vonulását, a föld népe szorgos kézi munkálkodását képzeljük el a magyar közép­kor századai távolában. Németh Ferenc Solo Sunny Konrad Wolf alkotásá­nak —, mely a DEFA stú­dióiban készült — fiatal nő a hőse. Sommer kisasszony (ez a becsületes neve) Sunnyként énekel a Tor­nádó együttesben, s az a vágya, hogy népszerű elő­adóművész váljon belőle. A program megvalósítása — erről szól a színvonalas film — nehézségekbe ütkö­zik. Sunny, aki mindenkép­pen szeretné „megvalósíta­ni önmagát”, folyton fala­kat és akadályokat talál maga körül . . . A rendező a következő­ket mondotta nyilatkoza­tában a Solo Sunny kon­cepciójáról: ..Egy sláger­énekesnő regényét akar­tam elmondani. • A tör­ténet a hivatás- és sze­relemkeresésről. a párvá­lasztás nehézségeiről, a csa­lódás és beteljesülés mély­ségeiről és magasságairól, valamint az újrakezdés ké­pességének kialakulásáról szól. Szeretem Sunnyt. Mi­vel nem hal meg. tovább fog élni — és csak remél­hetjük. hogy sikeresebben és boldogabban, mint ed­dig . . .” , A sorokat olvasva akár rrlaximalizmussal is vádol- h'atnánk Konrad Wolíot, hiszen az élet legsúlyosabb problémáit szinte kivétel nélkül műve fókuszába ál­lította (legalábbis az inter­jú szövegéből ítélve). Va­lójában sokkal egyszerűbb a képlet. Sunny története — a neve elé biggyesztett jelző részben magányos­ságára utal, másrészt meg arra, hogy egymaga dalol a pódiumon — csöppet sem bonyolult. Minden ember szükségszerűen és elkerül­hetetlenül találkozik azok­kal a kérdésekkel, melyek a lányt foglalkoztatják. Ve­gyük sorba őket címszó- szerűen. Hivatás. Sunny szövőgyári munkásnőként kereste meg eleinte a ke­nyerét. Többre vágyott, amiért nem róhatjuk meg. Kiemelkedéséhez — sok minden egyéb mellett — tehetségre és kitartásra van szükség. Ami a talentumot illeti, a rokonszenves te­remtés nem tartozik az el­sőrangú klasszisok közé. Kezdetben „állóképességé­vel” is baj van . . . Szere­lem. Sivár érzelmi környe­zetben, ahol főleg a perc érzéki örömeit hajszolják; roppant nehéz megtalálni az igazit. Sunnyt férfiak veszik körül, mégsincs iga­zi társa. Csalódás. Azt mondják, a kudarcokból so­kat lehet , tanulni, ami vi­tathatatlan, de az is, hogy tűrőképességünk foka el­térő. Sunny „kiborulása” majdnem végzetes követ­kezményekkel jár. Szeren­csére megmentik az élet­nek. Újrakezdés. Solo Sun­ny „sztorijának” ez a leg­nagyobb tanulsága, egy­szersmind egyértelmű esz­mei-művészi „üzenete”. Talpra kell állni! Nem sza­bad belesüppedni a fájda­lomba. Addig folytassuk a küzdelmet kibontakozá­sunk érdekében, amíg csak lehet. Megragadó a film befejezése. Komorságában is felemelő. Sunny így ko­pogtat be a kezdőkhöz: „A hirdetésre jöttem, amelyben énekesnőt keresnek. Én szí­vesen vállalnám. Akkor fekszem le valakivel, ami­kor kedvem tartja . . . Én vagyok az. akit a Tornádó kirúgott. A nevem Sunny”. Wolf rendezői erénye á szűkszavúság. Néhány snit­tel, erőteljesen felvázolt drámai helyzettel szinte „robbanó” atmoszférát ké­pes teremteni. Különösen az emberi viszonylatokat rajzolja meg érdekesen (nemcsak a „szerelmi” jele­netekre, hanem a függőség ábrázolására, bizonyos mo­rális értékek devalválódá­sára, s a zenei „holtudvar”, a Tornádó és társai pro­dukcióinak fogadására is gondolunk). Néhány ismét­lődő szituációt (Sunny ost­romlói!) és egy-két didak­tikusnak tetsző mozzanatot (a filozófus monológjai) fe­szesebbre foghatott volna.' ám egészében véve így is pontos látleletet készített az érvényesülés kék mada­rát kergető nő világáról. Renate Krössner alakítjai Solo Sunny szerepét. Min­den sztáros allűrtől mente­sen, sok színnel és meleg­séggel. Oroszlánrésze van a sikerben. A Solo Sunny számos országot meghódí­tott. A tavalyi nyugat-ber­lini fesztiválon nagy vissz­hangot keltett. Reméljük, nálunk is kedvező lesz a fogadtatása. — ko — ‘--<V •*--**--4 Útonjáró — két keréken (1.) Kit fogad a vendégfogadó ? A prágai ÓVároe tér szé­lén, a Tyn-templom restaurá­lási munkálatait körülkerítő palánk egyik falragasza a századelő hangulatát idézi. A rekonstruált és újra felhasz­nált plakát a Mladá Boleslav- ban Laurin és Klement úr műhelyében gyártott „Slavia” kerékpárt reklámozza sze­cessziós stílusban. Egy sap­kás, buggyos nadrágú sport- lady könnyedén magasba emeli a „Slaviát”. A szöveg­ben arasznyi betűkkel a „velocipedy”, a kor divatját képező kerékpár (úri passzió volt sokáig) és sokkal kisebb betűkkel a „motocykle” és az •„automobily” ... Ja, igen, Mindketten egy stílmérlegen láthjlók, amelynek mutatója valahol a negyven és az öt­ven kiló körül időzik. Régi, szép, békebeli idők, amikor ötven kilót sem nyomott egy hölgy és egy gép... X X X X X Az autótól sokat kaptunk. Például súlyfelesleget testben, lélekben. A kényelemért úgy tűnik sokat odaadtunk mind­abból, amely valaha az uta­zást jelentette. Vállalkozás, kaland, erő- és leleménypró­ba. Utazási irodák nélkül nincs utazás? Steinbeck spor­tos-kalandos csavargásainak elméleti alapja ez: ha egy úti vállalkozásról kiderülhet, hogy az ember már gyenge hozzá fizikailag, akaratilag és így tovább, nos, akkor éppen ideje útnak indulni (jobb megtudni az igazat). De hogy valaki felnőtt fejjel kerék­párral járja a külföldet vagy „csak” a hazát — erre kevés a példa. Nem is példaadás kedvéért, csupán a tapaszta­lástól vezérelve adja át a két keréken járó krónikás (egész évben éppen eleget ült autóban) a kényelemből és propagandából összeállt ha­mis tudat leleplezésének re­ceptjét. X X X X X Salgótarján—Ceské Bude- jovíce éppen 638 kilométer, s közben nyolc szálláshely, nyolc, előre csak részben le­küzdött akadály. Kit fogad a vendégfogadó itthon és Cseh­szlovákiában? Azt, aki hóna­pokkal előre mindent megren­delt, vagy azt is, aki régimó­di utasként az útról betér? Hároméves, nyaranta vissza­térő tapasztalat (csehszlová­kiai), hogy mindenkit. Ezt számlákkal lehet bizonyíta­ni. ha szükséges. Bármilyen hihetetlenül hangzik: a leg­több gondot a kerékpáros tu­ristának a magyar szakasz úti kultúrája (inkább ennek ellenkezője) okozza és nem a szállás hiánya! Egy nő és egy férfi az autókkal szabdalt ma­gyar utakon! Egy azonnal lát­ható szándék (csomagokról látható elsősorban) az, hogy „ezek mennek valahova!’’ Va­lahonnan, ahol ki tudja miért, nem lehettek egymáséi. Most oda mennek, ahol egymáséi le­hetnek. .. De minek ennyit tekerni? Közben itt a sok csalit, erdő, miegyéb... Nyom­juk a dudát, egyértelmű vi- gyorral azon a sokat-látott- átélt-l'enemód dörzsölt képün­kön. A kocsikísérők még meg is mutatják azt, hogy vélemé­nyük szerint mit kellene ke­rékpározás helyett itt és most csinálni... Nem ők a hibásak. Nem szoktak hozzá a látvány­hoz. A turisztika nagy része nálunk papíron zajlik. Vagy máshol. Nem az utakon. Nem lehet hát más, mint gyakorta rosszindulatú, feleslegesen aggályoskodó (beledudál a hátadba) és néha jjabszcén a reagálás. Hogyisne! Egy fér­fi és egy nő! Hova mennek, ha nem oda...?! X X X X X A túra útvonala szerencsére nagyrészt szlovák, morva és cseh földön húzódik. Salgó­tarján—Balassagyarmat— Bánk, mint az első állomás. A Tó motel pazarló nyuga­lommal fogad Jó étellel a Bárka, és jégbefagyott hűsí­tővel, tó körüli sétával (a szoba a lehető legjobb fekvé­sű) a párásodó, hajnalban ne­szező tóra nyíló franciaerké- lyes ablakkal, tisztasággal, renddel... X X X X X De végre a teljes útvonalat: Bánk után Esztergom majd Komárom, Dunaszerdahely, Pozsony, Breclav, Brno, Tre­ble Jindrichuv Hradec (va­lamennyi szálláshely, pihenő­hely is, esetenként két éjsza­kára) és végül az úticél: Ja- roslav Hasek által a világhírű cseh regényben megénekelt Ceské Budejovice. Ahol a „derék katona”, Svejk bolyon­gott. .. Ez éppen nyolcszoros kockázat lenne, ha néhány szállás (Dunaszerdahely, Esz­tergom és Pozsony) nem volna előre lekötve. De Búdejovicé- ből még Prágába is elvezet az út. Onnan már vasúton. X X X X X Jól figyelj, kedves vándor! Járd körül az esztergomi Für­dő Szálló recepcióját mi­előtt a szobát kivennéd. Itt is kedvesen fogad a portás, a gépeknek az udvart jelöli ki (csehszlovákiai elkényez- tetéseink után ez valóságos sértés!) és így nincsenek iga-< zán biztonságban. Az udvarra, százfelől be lehet jönni. . Nagyobb baj. hogy a konyhá­val közös udvarra néző (ott tárolják a teljes üdítő- és sö­rösüveg-készletet) szobát ka­punk. Az éjszaka fele a konyhalányok ricsajának, az edénycsörgésnek, a másik fe­le a sörösüvegek éktelen csö­römpölésének kíséretében te­lik. Reggel aztán szabályosan menekülünk. Fel a gépre! Ott talán még aludni is lehet... X X X X X Komáromban megszokták a nyugati, keleti, déli és északi külföldi kerékpáros turistát. Őszintén örülnek, hogy ma­gyar is vállalkozik ilyesmire (kicsit helyreáll hazaíiúi ön­bizalmunk). A gondnok úgy vezet a bungalóhoz, mintha olajsejkek lennénk, mintha nem „velvárt” és cseh „Fa­vorit” géppel, hanem — mi­ként szomszédunk ebben a szép kempingben — Mercé­desszel érkeztünk volna. A szövetkezeti vendéglő kony­hája talán az egyik legjobb az országban. Reggel további szerencsés utat kíván a so­rompót kezelő gondnok, mi­közben szabadkozik, hogy azok, akik egész este elvisel­hetetlenül hangosan nyerí­tettek a bortól, sertől: hazai törzsvendégek, komáromi if­jak voltak a vendéglőben. Dunaszerdahely; a Tiotel Du- naj „lefoglalt" hely, a szoba elérhető áron kelt el. de a kötelező étkezés alaposan megdrágítja! A pozsonyi Ho­tel Palace portása szives en^ gedélyt ad a gépek fenti táro­lására, sőt másnap újabb éj­szakára is kiadja a szobát. Brnoban a Hotel Moravában ugyanez a helyzet. De amikor megtudják: kerékpárral jöt­tünk — az első emeletre ad­nak szobát. Hogy ne kelljen magasra vinni á gépeket... Borravaló előre? Beígért jatt­pénz, száz korona, úgy mint az itthoni gyakorlatban? Az em­ber társadalmi reakcióit is hazulról hozza. A „legmele­gebb” helyzetben sem kellett az előre összehajtott száz­koronást odacsúsztatni. Ki ér­ti ezt? Nálunk a minap egész rádióműsor erről a „csúsztatott százasról” szólt. A hazai szál­lások portáján ez a lózung. De még előbb Breclavban, már morva földön — igaz, szeren­csénk is van — a nyitrai Ben- kő Jóska majdnem sírva fa­kad bánatában, hogy csak két egyágyast tud adni a Grand Hotelben. Így a gépek külön szobában töltik az éjszakát, így mulat egy magyar úr (?). A „nem lehet elindulni csak úgy...” hamis tudat léket ka­pott (minden nyáron léket kap) Trebicben, ebben a tün­dérszép cseh városkában is, ahol nálunk ismeretlen szál­láslehetőséggel találkozunk az úgynevezett „vasúti szállo­dában”. Hradec óvárosi fő­terén három szálló fogad, s bár egyet ebből éppen renoválnak, a Hotel Vajgar két éjszakát „ad” minden külön prémium nélkül. És végtére maga Ceské Budejovice! A Hotel Zvon te­levíziós, egyszemélyes, ketten is lakható apartmannal szol­gál a „kedves magyar turis­táknak. ..” T. Pataki LászIA 4 NÖGRÁD - 1981. a*gusztus 29., szombat

Next

/
Oldalképek
Tartalom