Nógrád. 1981. augusztus (37. évfolyam. 179-203. szám)

1981-08-28 / 201. szám

Bui Tcm Linh saHéé^eVezlete Az crfcrcm Á Vietnami Szocialista Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Hazájának nemzeti ünnepe, a függetlenség kikiáltásának közelgő 36. évfordulója al­kalmából Bui Tan Linh, a Vietnami Szocialista Köz­társaság budapesti nagykö­vete csütörtökön sajtóértekez­letet tartott a nagykövetségen. Bevezetőben elmondotta, hogy a vietnami nép minden erejével országa felvirágozta­tásán munkálkodik. Az el­múlt öt esztendő különleges jelentőségű volt a forradalmi fejlődésben. A gazdasági és kulturális életben gyors ütem­ben helyreállították az ameri­kai imperialisták és a kínai agressziős körök háborúja okozta súlyos károkat. Szép sikerek születtek a mezőgaz­daságban; az 1980. évi mező- gazdasági össztermelési érték az 1975 évinél 18,6 százalék­kal volt nagyobb. Tavaly az ipari össztermelési érték 20,4 százalékkal haladta meg az 1975. évit. A közoktatásban és kultúrá­ban — az egyik legnagyobb vívmányként létrehozták a szocialista közművelődést, ha. sonlóan gyorsan, dinamikusan fejlődött az egészségügyi el­látás, a betegségek megelőzé­sét szolgáló tevékenység. A történelmi jelentőségű eredmények ellenére még szá­mos nehézséggel kell azonban szembenéznie a vietnami népnek — hangsúlyozta a to­vábbiakban a nagykövet. Az ellene indított háború és az újragyarmatositási törekvé­sek súlyos következményeket hagytak hátra. Tetézték a gondokat a pekingi expanzio- nisták agressziójának és há­borús fenyegetéseinek kö­vetkeztében keletkező károk. Vietnam népe azonban a ne­hézségek közepette Is megőr­zi forradalmi vívmányait. Egyszerre több fronton — po­litikai, katonai, diplomáciai téren, továbbá a létfontosságú gazdasági építőmunkában — is folytatja küzdelmét. Végezetül a nagykövet hang­súlyozta; a vietnami nép nagy­ra értékeli azt az odaadó tá­mogatást és hathatós segítsé­get, amelyet a magyar nép nyújtott a vietnami népnek az amerikai imperialisták el­leni háborúban, a pekingi ex- panzionisták elleni harcban csakúgy, mint most, a szocia­lista építésben. (MTI) Namíbia na pia az ENSZ-ben Namíbia napja alkalmából nagyszabású ünnepséget ren­deztek az ENSZ New York-i székházában. A gyűlés részt­vevői teljes támogatásukról biztosították az ország füg­getlenségéért, a dél-afrikai megszállók ellen harcoló na- míbiai népet. Az ünnepségen elhangzott felszólalásában Frank Owen Abdullah a gyarmatosítás el­leni küzdelemmel foglalkozó ENSZ-bizottság elnöke hang­súlyozta, hogy Dél-Afrika az ENSZ Namíbia függetlenné tételére vonatkozó határoza­tának szabotálásával a térség és az egész világ békéjét és biztonságát veszélyezteti, majd bírálta a nyugati hatal­makat, amiért túlságosan el­nézőek a fajüldöző rezsimmel szemben. — Pretória csak azért tart­hat ki, mert a jelenlegi ame­rikai kormányzat nyílt tá­mogatását élvezi — állapítot­ta meg a ghanai D. W. ®be­nő. .■ ■ jA kelet-európai országok csoportjának képviseletében felszólalt Ilja Hűlinsky (Csehszlovákia) követelte, hogy feltétel nélkül, azonnal vonják ki a dél-afrikai csa­patokat Namíbia területéről és a teljes hatalmat adják át a függetlenségi harcot irányí­tó Délnyugat-afrikai Népi Szervezetnek, a SWAPO-nak. Theo-Ben Gurirab, a SWA- PO állandó ENSZ-megfigye- lője üdvözölte, hogy a namí- biai probléma megvitatására összehívták az ENSZ rendkí­vüli közgyűlését. (MTI) Szoviet-japán exportmegállapodás Flesch István, az MTI tu­dósítója jelenti: Japán megállapodott a Szovjetunióval 750 ezer tonna nagy átmérőjű acélcső ex­portjában. A jelentős üzlet végső megtárgyalására Moszk­vában került sor az utóbbi napokban, négy japán acél­ipari vállalat, valamint szov­jet külkereskedelmi szakem­berek között. A szigetországi delegációt Ohasi Tokudzsi, a Sin Nihon Szeitecu vállalat vezérigazgatója vezette. Az üzlet értelmében a ja­pán cégek a tokiói export­import bank által számukra rendelkezésre bocsátott ösz; szeggel finanszírozzák a szov­jet vásárlást. A hitelt a Szov­jetunió évi 7,75 százalékos ka­matra és öt évre szóló visz­szafizetési kötelezettséggel kapta. A hajón történő szál­lítást a jövő hónap végén kez­dik meg. A tokiói sajtójelentések sze­rint a hitelfelvételekről szóló júliusi elvi megállapodás után még át kellett hidalni a vásárlási összeg első visszafi­zetési részletének időpontjá­val összefüggő problémákat, a szerződő felek azonban kompromisszumra jutottak. Megfigyelők az üzlet létre­jöttét jelentős fejleménynek tartják a két ország gazdasá­gi kapcsolatainak jövendő ala­kulása szempontjából is, mi­vel a hitelnek a japán kor­mány által történt engedé­lyezése rést ütött a Washing­ton szorgalmazta embargópo­litikán. Hua hulló csillaga Kínában országszerte folyik a KKP KB VI. plénumán el­fogadott dokumentumok ta­nulmányozása, amelynek so­rán a volt pártelnök, Hua Kuo- feng lefokozását is megtár­gyalják. A kínai sajtó beszá­molóiból kiderül; a pártalelnök Hua Kuo-feng egyetlen érde­mének jószerivel csak azt tudják be, hogy része volt a „négyek bandája” szétveré­sében. A beszámolók minden­esetre azt állítják: a Huával szembeni eljárás „megfelel annak az elvnek, hogy — az újabbakat elkerülendő — ta­nulni kell a múlt hibáiból, s a beteg megmentése érdeké­ben ki kell irtani a betegség “Ííiízei ^rínizamosan sza­porodnak annak apróbb jelei is, hogy Hua csillaga változat­lanul leáldozóban van. A pekingi előfizetők figyelmét nem kerülte el, hogy a Sang­hajban kiadott Venhuj Pao című napilap egy idő óta nem a Hua írásjeleit felhasználó fejléccel jelenik meg. A kí­nai központi televízió esti mű­sorának feliratát egykoron ugyancsak Hua Kuo-feng ké­szítette el, ezt azonban már régebben közönséges nyom­tatott betűkből álló feliratra cserélték fel. (MTI) miniszterelnök nyilatkozata Nagy kárt okoznak az országnak a felforgatok Az Afganisztánba beszivár­gó felfegyverzett zsoldosok felforgató tevékenysége nagy károkat okoz az ország gaz­daságának — mondotta nem­zetközi sajtóértekezletén Szultán Ali Kestmand, az Af­ganisztáni Népi Demokrati­kus Párt KB Politikai Bizott­ságának tagja, miniszterel­nök. Kijelentette: a banditák ki­rabolják, tönkreteszik az ál­lami és társadalmi javakat, iskolákat, kórházakat, lakó­házakat gyújtanak fel, s ál­talában éppen azok ellen az épületek, intézmények ellen támadnak, amelyek leginkább fontosak a nép jóléte, a gaz­daság fejlesztése szempont­jából. — Ezeket a cselekmé­nyeket amerikai és más or­szágokban gyártott, az or­szágba kívülről bejuttatott fegyverekkel követik el — mutatott rá az afgán kor­mányfő. Biztonsági szerveink pakisztáni, egyiptomi, ameri­kai állampolgárokat tartóztat­tak már le, akik együttmű- küdtek a felforgatókkal. Ez közvetlen bizonyítéka annak, hogy külföldről beavatkoznak Afganisztán belügyeibe — hangsúlyozta Kestmand. — Az ország ellen folyó hadüzenet nélküli háborúban különösen fontos szerep jut a kínai vezetésnek. Peking a tömegtájékoztatási eszközök segítségével a sajtóban és az éterben propagandaháborút visel ellenünk — mutatott rá a kormányfő, majd elmondta, hogy kínai tanácsadók részt vesznek a beszivárgó bandák kiképzésében, és sok kínai gyártmányú fegyvert zsák­mányoltak. A továbbiakba» a?, ország fejlődésének Iceirdéseit érin­tette a miniszterelnök. Kitért a gazdasági sikerekre, ame­lyeket az imperialista erők és bérenceik minden próbál­kozása ellenére sikerült elér­ni. — Az ország költségveté­sének egyharmadát az iparo­sításra, fejlesztési tervek megvalósítására fordítják — mondotta Szultán Ali Kest­mand. Ezzel kapcsolatban kö­szönetét mondott a szocialis­ta közösség országainak, el­sősorban a Szovjetuniónak, az Afganisztánnak nyújtott se­gítségért. (MTI) Szovjet-amerikai viszony Gromiko útipoggyásza New Yorkban rövidesen összeül az ENSZ közgyűlésé­nek újabb ülésszaka. Tulaj­donképpen ennek a tanácsko­zásnak a kezdete jelenti azt az önkényesen megszabott határidőt, amelyet a Reagan- kprmányzat annak idején megjelölt a magas szintű tár­gyalás megkezdésére a Szov­jetunióval. Az ígérettel War shington vajmi keveset koc­káztatott, hiszen az ENSZ- közgyűlés ülésszaka idején a szovjet külügyminiszter ed­dig is mindig találkozott amerikai kollégájával, s raj­ta kívül még más országok képviselőinek tucatjaival. Most azonban sokakat fog­lalkoztat a kérdés, hogy va­jon ezúttal csak rutinszerű, netán formális találkozóról lesz-e szó, vagy a New York-i megbeszélés valóban kezdetet jelenthet a szovjet—amerikai párbeszéd felújításában, le­hetőséget nyújthat az érdemi eszmecserére is? A szovjet vezetés, mint ed­dig mindig, most is kész erre. A moszkvai magatartást min­dig is a nyitottság jellemezte: aki őszintén tárgyalni akar, akinek konstruktív elképze­lése van a vitás kérdések ren­dezésére, a sürgető problé­mák megoldására, azt bármi­kor szívesen látták, érdem­ben és őszintén, jó akarattal tárgyaltak vele. Szovjet rész­ről a kaput még februárban megnyitották az új amerikai kormányzat előtt, az SZKP XXVI. kongresszusán előter­jesztett békeprogram a lehe­tő legszélesebb alapot nyúj­totta a tárgyalások megkezdé­sére. Az Egyesült Államok azon­ban eddig nem volt hajlandó átlépni a küszöböt, s számta­lanszor jelezte, hogy ha vala­mikor mégis megteszi ezt a lépést, — akkor csak vaskos bunkósbottal felfegyverkezve. A Reagan-kormány nyilván­valóan és nyíltan hirdeti: bármiféle tárgyalásra csak az erő helyzetéből hajlandó. Ez pedig az új washingtoni ad­minisztráció számára nem az erők egyenlőségét, hanem az egyoldalú erőfölényt jelen­ti. Az év első nyolc hónapjá­ban megtett intézkedései, döntései kivétel nélkül en­nek elérésére irányultak. A katonai költségvetés mérhe­tetlen felduzzasztása, az újabb és újabb hadászati támadó fegyverek bevezetésének elő­készítése, az amerikai katonai pozíció nyílt megerősítése a világ válsággócaiban, a NATO rakétadöntése vég­rehajtásának erőszakolása, a neutronfegyver sorozatgyár­tásának elrendelése a más országok belügyeibe történő nyílt beavatkozással, a leg- reakciósabb rendszereknek nyújtott támogatással páro­sult. Eközben a Reagan-kor­mány sorra elutasította a tár­gyalási javaslatokat, késlel­tette, megtorpedózta a folya­matban levő megbeszéléseket, durván fenyegette és rágal­mazta a Szovjetuniót. Mindez aligha jó előjel a tárgyalásokhoz. Szovjet rész­ről határozottan figyelmez­tettek is erre, de a Szovjet­unió mégsem tartja lehetet­lennek, vagy eleve kudarcra ítéltnek a párbeszéd felújítá­sát. Az SZKP KB Politikai Bizottsága a krím-félszigeti találkozókról hozott határo­zatában újból azt húzza alá, hogy a kapu nyitva áll. „A szocialista országok úgy vé­lik, hogy a különböző társa­dalmi rendszerű országok kap­csolatainak, különösen nuk­leáris korunkban, a békés egymás mellett élés elveire kell épülniük... Megvan a lehetőség a vitás nemzetközi problémák ésszerű és igaz­ságos rendezésére” — hangoz­tatta, de azt Is leszögezte, hogy „az erő, vagy az erővel történő fenyegetés nyelve nem alkalmas erre”. Andrej Gromiko tehát olyan gyalási javaslatai. A két legfontosabb témakör, ame­lyekben a Szovjetunió feltét­lenül szükségesnek tartja az azonnali cselekvést: a közép­hatótávolságú neukleáris ra­kéták és a hadászati táma­dó fegyverek kérdése. Ez utóbbihoz bizonyos értelem­ben kapcsolódik a neutron­fegyver ügye is. Moszkvában többször alá­húzták, hogy a Szovjetunió nem tekinti saját javaslatait az egyedül lehetséges tár­gyalási alapnak. Ha Wa­shington ésszerű, megoldást ígérő indítványokkal áll elő, kész azok alapján folytatni a párbeszédet. A szeptemberi találkozó si­kere így nem a szovjet félen múlik majd. Leonyid Brezs- nyev az amerikai közvéle­ményhez intézett üzenetében éppen a napokban szögezte le ismét: a Szovjetunió jó kap­csolatokat, kölcsönösen elő­nyös együttműködést akar és kínál az Egyesült Államoknak, becsületes és konkrét tárgya­lásokat javasol, a tárgyaló- asztal mellett akar megolda­ni minden nehéz és bonyolult vitás nemzetközi kérdést. Lényegében ez „található” Gromiko New York-i úti­poggyászában. De ahhoz, hogy a kapcsolatfelvétel sike­res legyen, hogy valóban meg­nyithassa az egész világon 2 NÚGRAD - 1981. augusztus 28., péntek vart párbeszédet, Haignek a bunkósbotot a tárgyalószobán útipoggyásszal érkezik New kívül kell hagynia. Yorkba, amelyben ismét ott lesznek a Szovjetunió tár- Kis Csaba Letartóztatták a lengyel emlékműgyalázókat Mint a PAP hírügynökség jelentette, Lengyelországban letartóztattak két embert, aki július 1-re virradóra meggya­lázott egy szovjet hősi emlék­művet. A közfelháborodást kiváltó bűntény színhelye a piotrkowi vajdaságbeli Ra- domsko város volt. A ra- domskói üzemek munkásai később helyreállították az emlékművet. A rendőrség azt követően bukkant az emlékműgyalázók nyomára, hogy augusztus 11- én Andrzej Szymczyk fog- Iglkozásnélküli megkísérelt eltéríteni egy lengyel repülő­gépet. Kísérlete kudarcot val­lott és Varsóban letartóztat­ták. Piotrkowból jelezték, hogy Szymczyk az emlékmű- gyalázással gyanúsítottak lis­táján szerepel. A kihallgatá­sok során Szymczyk beval­lotta tettét, és elmondta, hogy külföldön erre hivatkozva akart volna menedékjogot kérni. Megnevezte bűntár­sát is; egy radomoskói lakost, aki később ugyancsak beis­merte, hogy részt vett az em­lékmű meggyalázásában. ☆ Lengyelországban a Szoli­daritás szakszervezet újabb, ezúttal egyhetes sajtósztráj­kot helyezett kilátásba, hogy így próbálja megszerezni az ellenőrzést a tömegtájékozta­tási eszközök fölött. A Szolidaritás országos, egyeztető bizottságának, Gdanskban tartott kétnapos ülésén ezt határozatba foglal­ták, miután „nem kielégítő­nek” minősítették a kor­mány válaszát a Szolidaritás követeléseire. A gdanski ülésen, amelyen Lech Walesa elnökölt, úgy határoztak, hogy a vállalati, „önigazgatás” önhatalmú be­vezetésével, valamint az élel­miszer-gazdálkodás kérdései­ben megkísérlik kész tények elé állítani a kormányt. Az egyoldalú állásfoglalás szerint a vállalati igazgatói posztok betöltésére, a Szoli­daritás „pályázatot” hirdet, ezen kívül — ugyancsak ön­hatalmúlag — megkezdi aZ országos ipari társulások „fel­oszlatását”, és egyidejűleg az egész iparra kiterjedő „fel­mérést” végez. Mindennek célja, az, hogy a Szolidaritás gyakorlatilag ellenőrzése alá vonja a vállalatok irányítá­sát. A határozat azt is tartal­mazza, hogy a szakszervezet ellenőrizni akarja az élelmi­szer-termelést, valamint a népgazdaság mindazon ága­it, amelyeket érint a szabad szombatokon való munka­végzés. Az országos egyez­tető bizottság „egységes fel­lépésre” szólította fel a szer­vezet tagjait. Fulbright nyilatkozata William Fulbright, az ame­rikai szenátus külügyi bizott­ságának volt elnöke a TASZSZ washingtoni tudósí­tójának adott nyilatkozatá­ban elítélte a neutronfegyver gyártásáról hozott washing­toni döntést. A döntés kedvezőtlenül be­folyásolja a fegyverzetellen­őrzés érdekében kifejtett erő­feszítéseket és tovább ösztö­nözheti a fegyverkezési ver­senyt — mutatott rá Fulbright,' az amerikai politikus nyilat­kozatában üdvözölte a Szov­jetunió Legfelsőbb Taná­csának a világ parlamentjei­hez és népeihez intézett fel­hívását és rámutatott, hogy az amerikai törvényhozóknak követniük kell a felhívást és hozzá kell járulniuk az em­beriséget fenyegető nukleáris konfliktus elhárításához. (MTI) Fegyverkezés Miniszterek dilemmája Négy és fél órát tárgyalt szerdán a kaliforniai Santa Barbárában az amerikai kor­mány három kulcsminiszte­re arról, hogy miként old­hatná meg Reagan elnök di­lemmáját; a fegyverkezési szuperprogramok beindítá­sát anélkül, hogy kudarcra ítélné „a gazdasági felépü­lés” tervezetét. Edwin Meese elnöki főta­nácsadó, Caspar Weinberger haciugyminiszter és David Stockman költségvetési igaz­gató a tanácskozás befejezté­vel együtt kereste fel Rea­gant. Pentagon-források szerint, Weinberger legújabb javas­latai között szerepelt az MX- rendszer 100 rakétából és 1000 silóból álló változatának kiépítése és rakétaelhárító rakétákkal való körülbástyá­zása, továbbá 100 darab mo­dernizált B—1 hadászati bom­bázóból álló új légiflotta megteremtése, az amerikai nukleáris erők hírközlő rend­szerének felújítása, és a lég­védelem új, nagy teljesítmé­nyű radarokkal és F—15-ös, repülőegységekkel való meg­erősítése. Weinberger a megbeszélé­sek után kijelentette, hogy „megérti” Stockman problé­máit, de éppoly fontosnak tartja a fegyverkezési szem­pontokat. Reagantól távozó­ban a hadügyminiszter elis­merte, hogy nem sikerült döntésre jutni. David Stockman költség- vetési igazgató, aki kényte­len abból kiindulni, hogy az országot elsősorban gazda­sági depresszió fenyegeti, hangoztatta: „nincs olyan té­tele a szövetségi költségve­tésnek, amelyből ne lehetne levenni”. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom