Nógrád. 1981. augusztus (37. évfolyam. 179-203. szám)

1981-08-26 / 199. szám

Ülésezett a Legfelsőbb Tanács Elnöksége Napirenden a békefelhívás A világ parlamentjeihez és népeihez intézett szovjet fel­hívás nemzetközi* visszhangjá­ról tárgyalt a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnök­sége kedden megtartott ülé­sén. Vaszilij Kuznyecov, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának póttagja, az elnökség elnökének első helyettese a többi között elmondotta: a felhívás, amelyet a tanács legutóbbi ülésszakán Leonyid Brezsnyev terjesztett elő, nagy visszhangra talált az egész vi­lágon' mély benyomást tett a nemzetközi közvéleményre. „A világ közvéleménye igen fontos, 'időszerű politikai lé­pésnek tekinti a felhívást, amelyre feszült pillanatokban került sor, és amely a nuk­leáris háború fenyegetésének elhárítására irányul — muta­tott rá Kuznyecov. — Külön is kiemelik az állásfoglalás ér­velő, kiegyensúlyozott hang­vételét.” Az elnökségnek az előter­jesztéssel kapcsolatban elfo­gadott határozata megállapít­ja: a felhívásra érkező vála­szok arról tanúskodnak, hogy az abban foglalt javaslatok el­fogadása, azok széles körű el­terjesztése elősegíti az SZKP XXVI. kongresszusán elfoga­dott békeprogram megvalósí­tását. fokozza az erőfeszítése­ket. amelyeket az enyhülés ki­szélesítése, elmélyítése érde­kében fejtenek ki az egész vi­lágon, segíti a fegyverkezési hajsza megfékezését. Az el­nökség javaslata, hogy a Leg­felsőbb Tanács bizottságai, a parlamenti csoport tagjai foly­tassák a felvilágosító munkát a többi ország parlamentjei­vel, képviselőivel fenntartott kapcsolataik során, ismertessék meg velük a felhívást, az ab­ban foglalt javaslatokat. Az ülésen több más idősze­rű kérdést is megtárgyaltak. A többi között megvitatták, hogyan halad a háziasszonyok munkáját megkönnyítő ház­tartási gépek, berendezések gyártása. Az elnökség határo­zatában felhívta a helyi taná­csokat, segítsék elő a köz­szükségleti cikkek gyártásának fejlesztését, az igények jobb kielégítését. (MTI) Költségvetési problémákat okoz az MX-rakéták telepítése fíokor Pál, az MTI tudósí­tója jelenti: „A Fehér Ház” szóvivőjé­nek, Larry Speakesnek hét­fői bejelentése szerint a San­ta Barbarában nyaraló Re­agan elnök „előzetes döntése­ket” hozott az MX-rakéta- rendszerrel kapcsolatban. E bejelentés kapcsán az amerikai sajtó kedden közöl­te: az elnök aki korábban el­lenezte az új rakéták föld alatti folyosórendszerben va­ló elhelyezését, most hajlik az eredeti Carter-féle terve­zet legalábbis részleges meg­valósítására. A The Washington Post értesülése: a legújabb fehér házi elgondolás alapján a „sebezhetetlen” MX-rakéták felét helyeznék el a folyosók­kal összekötött silók rendsze­rében. Az ezer silóból álló rendszert 1986-ban kezdenék építeni Las Vegas környékén, Névadóban. A másik száz ra­kétát viszont hagyományos si­lókban helyeznék el és raké­taelhárító rakétarendszerrel próbálnák sebezhetetlenné tenni. Reagan várhatóan szep­temberben hoz végleges dön­tést a stratégiai fegyverrend­szerek ügyében. Az MX-szel kapcsolatos értesülések és híresztelések egy kövekezete- sen visszatérő eleméből azon­ban arra lehet következtetni, hogy a huzavonának nemcsak technikai okai vannak. Les­lie Gelb, a The New York Times katonai szakértője szá­molt be arról is, hogy a Los Angeles-i tanácskozáson egyetértés volt az amerikai kormány tagjai között abban, hogy túlbecsülték anyagi le­hetőségeiket. Kabul a rendezésért Ügy tűnik, Afganisztán körül élénkül a diplomáciai moz­gás. Az úgynevezett afgán kérdéssel összefüggésben egy­szerre három eseményre irányul a figyelem: Kabulban nyil­vánosságra hozták az Afgán Demokratikus Köztársaság kormánynyilatkozatát, Nyikoláj Firjubin szovjet külügy­miniszter-helyettes Pakisztánban tárgyal, Claude Cheysson francia külügyminiszter pedig befejezte látogatását Űj- Delhiben. Ami az afgán kormány álláspontját illeti, a nyilatkozat rendkívül reális hangnemben fogalmazódott, s érződik belő­le a rendezésre irányuló őszinte törekvés. Abból indul ki, amit a kabuli kormányzat minden korábbi állásfoglalásában világosan értésre adott: azt követeli, hogy szavatolják az Afganisztán belügyeibe való mindenfajta beavatkozás teljes megszüntetését. Közismert, hogy az ellenforradalmár ban­dák elsősorban Pakisztán területéről érkeznek, illetve on­nan kapnak utánpótlást. Kabul most ismét kinyilvánítja azt a készségét, hogy vitassák meg Pakisztán képviselőivel a kapcsolatok rendezéséről indítandó tárgyalások feltételeit. Iránnak már korábban javasolta, hogy kezdjenek két­oldalú eszmecserét. A baráti és kölcsönösen előnyös együtt­működésről szóló megállapodás kidolgozása elé Afganisz­tán semmiféle akadályt nem gördít — állapítja meg a kor­mánynyilatkozat, hangsúlyozva, hogy mind Teheránnal, mind Islamabaddal kész akár két- akár háromoldalú tárgyalásokat kezdeni. Kabul hozzájárul ahhoz is, hogy ezeken az esz­mecseréken részt vegyen az ENSZ főtitkára vagy annak kép­viselője. Emlékezetes, hogy a francia kormány korábban java­solta: hívjanak össze nemzetközi konferenciát az úgynevezett afgán kérdés rendezésére. Bár erről nem tesz említést a nyilatkozat, arra viszont utal, hogy a nemzetközi biztosíté­kok kidolgozásában és az Afganisztán érdekeit érintő va­lamennyi más kérdés megtárgyalásában a törvényes ka­buli kormány ragaszkodik részvételéhez. Tom Wicker, ugyancsak a New York-i lap keddi szá­mában azt az értesülését köz­li, hogy Reagan elnök és Da­vid Stockman költségvetési igazgató nehéz dilemma elé került: 75 milliárd dollárral kell csökkenteniük a költség- vetést 1984-ig az ígért egyen­súly eléréséhez, ha a kormány nem talál újabb lehetőséget a takarékoskodásra, a költség- vetési deficit' már az első év­ben 20 milliórddal lesz több, mint Reagan ígérte. Ennek a felismerésnek tulajdonítják a kedd reggeli amerikai lapok, hogy hétfőn a New York-i tőzsde legrosszabb napja volt 1980 januárja óta — a rész­vényárfolyamok egyetlen nap alatt húsz ponttal zuhantak, s a Reagan-kormány hata­lomra jutása óta legalacso­nyabb szintre estek vissza. A The New York Times kolumnistája ebben a hely­zetben azt tanácsolja a kor­mánynak, hogy egy csapásra oldja meg gondját: mondjon lé a TégkeVéseob 7Ö milliár­dos költséggel tervezett MX- rakétarendszer építéséről, mivel arra amúgy sincs szük­ség az Egyesült Államok vé­delméhez. Ennek az állításá­nak az igazolására Wicker a konzervatív Strategic Re­view véleményét idézi, amely szerint az úgynevezett szov­jet veszély nem bizonyított tény, hanem annak hangozta­tása csupán „bizonyos kato­nai körök egyeztetett taktiká­ja”. * Paul Warnke, a fegyver­zet-ellenőrzési és leszerelési hivatal volt igazgatója a Los Angeles Times című lap­nak adott nyilatkozatában felhívta a washingtoni veze­tést, hogy mondjon le az MX-típusú interkontinentá­lis ballisztikus rakétarendsze­rek fejlesztéséről. A cikk író­ja megállapítja: az MX-raké­ták legnagyobb veszélye, hogy kifejlesztésük az úgynevezett korlátozott atomháború gya­korlati előkészítésének a ré­sze. Egy ilyen háború elkerül­hetetlenül általános atomka­tasztrófához vezetne — írta Warnke. Afganisztánt ma szüntelenül fenyegetik az imperialista körök által támogatott belső és külső ellenforradalmi erők. Ha a Szovjetunió és az Egyesült Államok, valamint más or­szágok szavatolják a beavatkozás minden formájának meg­szűntét, az agressziót kizáró megállapodások érvényesülésé­vel egyidőben megkezdődik és befejeződik a szovjet csapa­tok kivonása. Világos, ésszerű és rendkívül reális álláspontot tükröz a kabuli nyilatkozat. Feltehetően ugyanebben a hangnemben fogalmazta meg Firjubin szovjet külügyminiszter-helyettes kormányának véleményét a pakisztáni vezetőkkel folyta­tott tárgyalásokon. A Szovjetunió fontos érdeke, hogy a térség nyugalmát, biztonságát ne veszélyeztesse az Afga­nisztán és Pakisztán közti feszültség. Moszkva ezt most Nyi­koláj Firjubin közvetítésével félreérthetetlenül Pakisztán tudomására hozta. Valószínű, hogy a francia diplomácia vezetőjének indiai megbeszélésein is szóba került Afganisztán. Annál is in­kább, mert Indiát ugyancsak nyugtalanítja a válság elhúzó­dása. Most azonban — legalábbis a jelekből ítélve — ko­moly remény mutatkozik arra, hogy az érdekelt felek kö­zött megkezdődik a párbeszéd. Persze csak akkor, ha a ren­dezést Pakisztán és Irán őszintén óhajtja. Kabul jó szándé­kát a kormánynyilatkozat híven tükrözi. Növekszik (Folytatás az l. oldalról.) Az ÁFÉSZ-ek és a szövet­kezeti vállalatok mindenek­előtt mezőgazdasági termé­nyeket, termékeket szállíta­nak külföldre. Jó keletje van a kisállatoknak, a friss és tar­tósított zöldségnek és gyü­mölcsnek, a méznek és egye­bek között a gyógynövények­nek: ezek kedveltek a nyugat­európai piacokon, mindenek­előtt az NSZK-ban, Ausztriá­ban és a skandináv államok­ban. Az exportválaszték az elmúlt "években tovább bővült, például sikert arattak a fatö­megcikkek és a lakberende­zési tárgyak. Gyapay Dénes ‘JL NÚCRÁD - 1981. augusztus 26., szerda A fogyasztási szövetkezetek exportjában mind nagyobb je­lentősége van a határmenti árucserének. A szocialista or­Namibia „Nagyon bízunk ab­ban, hogy kivívjuk függetlenségünket, hiszen nincs olyan hatalom, amely el tudná fojtani az igazi népi felszaba­dító harcot. Már 15 éve küzdünk a szabadságért, és ha kell, akár még 15 évet hajlandók va­gyunk áldozni érte.” Sam Nujoma, a Dél­nyugat-afrikai Népi Szervezet, a SWAPO vezetője budapesti sajtóértekezletén nyi­latkozott így nem­régiben, amikor kül­döttség élén hazánk­ban járt. Szavai op­timizmusról tanús­A, N 0 L A - "'WA ►OKHMlho A r--- iT j£i. •T*um*ík *' * 'MrtMtMllJ NAMÍBIA I , V !! ' *V é*0”"T A " t BOTSWANA HPVMindno«M {% I MarMrail j 2 m1. 4 tói (íC'u A ijijKÍ A rli|MiÍhlim0 | OCt/1'V v*fs |j 'rtftv fipi'llii A- (Sitt d!L ütv < r4^r-\ a tr> ru l Támadás Angola ellen Hétfőn, dél-afrikai száraz­földi egységek két gépesített oszlopban betörtek Angolába és súlyos harcokat vívnak a népi fegyveres erők egységei­vel 150 kilométernyire az or­szág belsejében. Jósé Eduardo dos Santos, az MPLA-Munkapárt elnöke, an­golai "köztársasági elnök le­vélben fordult Kurt Wald- heimhez, az ENSZ főtitkárá­nak tudomására hozva, hogy országát ismét a Dél-afrikai Köztársaságból indított ag­resszió érte. Kérte a világ- szervezet főtitkárát: vesse lat­ba minden befolyását a súlyos következményekkel fenyegető cselekmények beszüntetése ér­dekében. Jósé Eduardo dos Santos levelében megállapítot­ta, hogy az országa elleni újabb súlyos provokációról van szó, amely fenyegeti a térség békéjét és a nemzetkö­zi biztonságot. A kialakult helyzet háborúba torkollhat, amelynek következményei be- láthatatlanok lennének. A le­vél rámutat: Angola — lévén az ENSZ szuverén tagállama — rákényszerülhet arra, hogy éljen az alapokmány 51. cik­kelye által biztosított jogaival szuverenitása és területi sért­hetetlensége megvédésének érdekében. Az említett cikkely értelmében a megtámadott ál­lamnak joga van külső segít­ségért folyamodni más orszá­gokhoz. Vasárnap a Dél-afrikai Köz­társaság repülőgépei felderí­tő repüléseket végeztek az an­golai Porto-Alexandre és Cune- ne tartomány térségében, majd hat gép lakott települé­seket támadott két-három száz kilométerre a dél-afrikai ha­tártól. A határon összevont dél-afrikai erők létszáma több mint negyvenötezer fő. (MTI) Church hányattatásait ismerve — mély elszántságot is tükröz­nek. Namíbia, az egykori Dél- nyugat-Afrika 1920 óta van dél-afrikai megszállás alatt. Ezt az ENSZ 1966-ban tör­vénytelennek minősítette, a világszervezet Biztonsági Ta­nácsa pedig 435. számú hatá­rozatában kimondta: az ENSZ felügyeletével tartsanak sza­bad választásokat Namíbiá­ban. A dél-afrikai fajüldöző rezsim azonban azóta sem vett tudomást ezekről a döntések­ről, sőt, minden eszközzel, minden téren fokozta a ter­rort az országban. Ám az elmúlt két évtized­ben sorra szabadultak fel az afrikai államok, a belga, fran­cia, angol, spanyol, portugál gyarmatosítók sorra kiszorul­tak a földrészről. Ezt látva, egyes nyugati hatalmak, hogy mentsék a maguk számára a stratégiailag és gazdaságilag egyaránt nagyon értékes Namíbiát, maguk is a kérdés rendezése mellett szálltak síkra. Ezt a rendezést azon-' ban, mint kiderült, az Egye­sült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, az NSZK és Kanada nagyon is furcsán képzelik el. Immár nyilvánva­lóan szorosan együttműködve a dél-afrikai fajüldöző re­zsimmel, Namíbiát is ban- tusztánokra kívánják felosz­tani, oly módon, hogy a te­rület 80 százalékát a fehérek kapnák, a terméketlen, víz­ben szegény maradék 20 szá­zalékot pedig az ország ősla­kosai. A nyugati hatalmak ezt „alkotmányozó rendezésnek” nevezik, valójában azonban a namíbiaiak embertelen ki­zsákmányolásának intézmé­nyesítéséről van szó. A SWAPO ezért a fegyveres harc fokozását helyezte kilátásba. A világ közvéleménye nyomá­sára pedig szeptember elején az ENSZ-közgyűlés ismét rendkívüli ülésszakot szentel a namíbiai kérdésnek, így remélhetőleg a politikai-kato­nai küzdelem előbb-utóbb dia­dalmaskodni fog a mardbiai nép javára. K. M. Tudathasadás az amerikai kormányzatban Aránk Church, az ameri­kai szenátus külügyi bizott­ságának volt elnöke a New York Time Magazlne-ben elemzi és bírálja a Reagan- kormányzat külpolitikai te­vékenységét. Az új kormány­zat tevékenységének első hat hónapja során kiderült, hogy az elnök és tanácsadói szov­jetellenes politikája szemben áll a világ realitásáival. Re- aganék politikája eltér az Egyesült Államok szövetsége­seinek politikájától — írja Church. A szenátor rámutat, hogy például a Salvador! esemé­nyeket az amerikai kormány­zat valamiféle szovjet uszítás következményének tartja, míg Mexikó, Venzeuela és nyugat-európai kormányok nem értenek ezzel egyet és a konfliktus gyökerének a sal- vadori nép nyomorúságos életkörülményeit tekintik. Dél-Ázsiában az Egyesült Államok megismétli húsz év­vel ezelőtt már elkövetett hi­báját, amikor szovjetellenes célzattal felfegyverezte Pa­kisztánt — az islamabadi ve­zetés azonban a fegyvereket India ellen fordította. Most, az afganisztáni eseményekre hivatkozva, Reagan több milliárdos katonai segélyt nyújt Pakisztánnak és nyil­vánvaló, hogy ezeknek a fegyvereknek a nagy részét az indiai határ mentén fogják elhelyezni. Az Afrikai Egységszervezet elítélte a Reagan-kormány- zat Namíbiával kapcsolatos álláspontját. Az afrikai kor­mányok a Dél-afrikai Köztár­saságot és nem a Szovjetuni­ót tekintik valódi ellensé­güknek. A nyugat-európai vezetők óva intik Reagant attól az elképzeléstől, hogy mindaddig nem kezdi meg a tárgyaláso­kat Moszkvával a hadászati fegyverek korlátozásáról, amíg nem fejeződik be az Egyesült Államok újrafelfegy- verzése. A szövetségesek fi­gyelmeztetnek: ha az ameri­kaiak nem kívánnak tárgyal­ni az oroszokkal a közép-ha­tótávolságú nukleáris raké­tákról, Nyugat-Európában csökken e rakéták elhelyezé­sére irányuló készség. Church a továbbiakban em­lékeztet a nicaraguai Somoza- diktatúrának és az iráni sah- nak nyújtott támogatás kese­rű tapasztalataira. Van valami tudathasadás a jelenlegi amerikai kor­mányzatnak a Szovjetunióval szemben követett politikájá­a szövetkezetek exportja szágok szövetkezeti szerve vei folytatott kereskedelem — amelynek egy része a ví- lasztékcsere keretében bonyo- lódik le — az elmúlt öl év­ben a Hungarocoop közremű­ködésével mintegy 250 millió rubel értékű áruval egészí­tette ki a hazai választékot. A VI. ötéves terv időszaká­ban a tervek szerint a fogyasz­tási szövetkezetek exportár- bevétele több mint negyedével emelkedik. Továbbra is a me­zőgazdasági és élelmiszeripari termékek kivitelén lesz a fő hangsúly, viszont még ezek­nél a viszonylag kelendő cik­keknél is rugalmasabban kell alkalmazkodni a külföldi fo­gyasztók igényeihez. Ennek érdekében továbbra is céltu­datos fejlesztésre van szükség. A helyi anyagi erők kiegészí­tésére a közös fejlesztési alapból támogatják majd az exportbőví­tő beruházásokat. De szükség van arra is, hogy az ÁFÉSZ-ek bátrabban vegyék igénybe a kivitelt ösztönző hitelforráso­kat is, ezek iránt ugyanis még mindig eléggé lanyha az ér­deklődés. A SZÖVOSZ elnöksége megvitatta a Skála-Coop mű­ködésének tapasztalatait. Meg­állapította, hogy az újszerű ér­tékesítési, munka- és üzem- szervezési, valamint techno­lógiai megoldásokkal sikerült gyümölcsözően működő szer­vezetet kialakítani. Árbevétele két év alatt mintegy 70 száza­lékkal emelkedett. Figyelem­re méltó, hogy a közös válla­lat az árualapok biztosításá­ban alapvetően a hazai iparra támaszkodik. i ban — állapítja meg Church! Hirtelen, anélkül, hogy bár­mi változás történt volna a kelet és a nyugat közötti erő- egyensúlyban, Reagan a bé­keidőbeli fegyverkezés eddi­gi leghatalmasabb növelését javasolta. Azt tervezik, hogy a katonai kiadásokat az el* következendő öt évben meg­duplázzák. Az 1982—1986. kö­zötti időszakban a katonai költségvetés minden pénzügyi évben reálértékben 11 száza­lékkal fog növekedni, tehát gyorsabban, mint a vietnami háború időszakában. Church a továbbiakban be­számol arról, hogy a szenátus külügyi bizottságának elnö­keként, a SALT—II-vel kap­csolatos meghallgatásokon arra a következtetésre jutott, hogy elfogadható az egyenlő­ség hiánya a hadászati fegy­verek ilyen vagy olyan terü­letén, amennyiben egészében fennáll a stratégiai egyen­súly. Weinbergemek „a katonai fölény szertefoszlásáról” tett kijelentése közvetett beisme­rése annak, hogy a jelenlegi amerikai kormányzat nem egyensúlyra, hanem fölényre törekszik. A volt szenátor il­lúziónak nevezi ezt a reményt és felteszi a kérdést: van-e alapja feltételezni, hogy az oroszok, a múlttal ellentétben most nem fognak ugyanolyan szintet elérni mint mi? A nagy távolság, az óceá­nok eddig megvédték az Egyesült Államokat a pusztí­tó háborúktól. A hadászati nukleáris fegyverek korsza­kában azonban ilyen védelem nem létezik. S mégis, jelen­leg olyan vezetésünk van, amely nem rendelkezik poli­tikai bátorsággal és az el­képzelhetetlenen, a nukleáris háborún töri a fejét. Re­ménykedjünk — írja befeje­zésül Church —, hogy a kor­mányzat megrögzött szov- jetellenersége, nukleáris erő­fölényre irányuló meddő erő­feszítései helyett annak meg­értése kerül előtérbe, hogy halaszthatatlanul meg kell kezdeni a tárgyalásokat a ha­dászati fegyverek kölcsönös csökkentéséről. Egyetlen rea­litás fejezi ki a lényeget: a nukleáris háborúnak nem le­het győztese. (MTIl

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom