Nógrád. 1981. augusztus (37. évfolyam. 179-203. szám)
1981-08-25 / 198. szám
Kesztyűk az iparnak VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! NOGRAD AZ MSZMP NOGRAD MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA A Salgó Cipőipari Szövetkezetben mintegy negyvenféle munkavédelmi kesztyű gyártása folyik. Az ügyes kezű asszonyok napi ezerkétszáz párat készítenek az ipar különböző területeire. Speciális kesztyűket szállítanak a bánya-, az üveg-, a kohóipar számára. Éves termelési értékük 320 ezer forint. Képünkön Gácsi Katalin tűzőnő munka közben. NCB-vitct a környezetvédelemről Tiszta a levegő? ülést tartott tegnap Salgótarjánban a Nógrád megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. A testület — egyebek között — megvitatta „A környezetvédelem helyzete és feladatai Nógrád megyében” című vizsgálat összefoglaló jelentését. A vizsgálattal megbízott szakemberek idén júniusban és júliusban úgyszólván az egész megyének — tüzetesebben Salgótarjánnak és környékének — a helyzetét elemezték környezetvédelmi szempontból. Munkájuk közben sorra vették az V. ötödik ötéves terv idejében tett intézkedéseket és a jelenlegi tervidőszak — témájukhoz kapcsolódó — legfontosabb teendőit. Nem csak pénzen múlik! A NEB megbízottal külön taglalták a légszennyezés, a vízvédelem, a köztisztaság, a földjavítás, és a természetóvás sajátosságait. Mint megállapították: sok még a - megoldásra váró feladat a levegő tisztaságának megőrzéséért, illetve fokozásáért. A Tarján környéki természeti szépségek, a megyeszékhely idegenforgalma és főként lakossága megköveteli ezt. Mint a jelentésben olvasható: az esetek jelentős részében nemcsak „anyagi eszközökön” (pénzen) múlik, hogy egy berendezés szennyezi-e a levegőt vagy sem. Sűrűn megesik, hogy a karbantartás felületes, vagy az üzemeltetés szakszerűtlen. Emiatt sokasodik a fust. Pénzről szólván megemlítendő, hogy az utóbbi öt évben majdnem kilencmillió forint légszennyezési bírságot fizettek a megyénkben üzemek. Megyénk illetékesei sokat tettek a vízkészlet megóvásáért az utóbbi fél évtizedben, ennek dacára a helyzet tovább romlik. A „felszíni vízfolyások” (patakok) állapota alig ' valamicskét javult; számos üzem, intézmény, meg a lakoság szennyezi őket. A Tarján-patak jelenleg a szennyvízcsatorna szerepére van kárhoztatva. A felszín alatti vizek minősége megállíthatatlanul rosszabbodik. Zugszeméttelepek A nógrádi települések egyötöde, a lakások negyven százaléka bekapcsolt a rendszeres szemétszállításba. Ezt a munkát két városgazdálkodási, valamint öt költségvetési üzem végzi el. Sajnos, csupán Tarjánban megfelelő a géppark; a gyarmatiak fölszerelése hiányos, éppúgy mint a bátonyiaké, a szécsényieké, a pásztóiaké és a rétságiaké. A megye üzemeiben évi nyolcvanezer tonna hasznosításra alkalmatlan hulladék keletkezik. Ezek elhelyezésére számos engedély nélküli telepet „alakítottak ki”; például az SKÜ a salakhegyen. Nógrád talajának fele erős- sen, illetve közepesen erodált, így ilyen szempontból a legrosszabb adottságú megye az országban. Az utóbbi öt évben 146 millió forintot költöttek meliorációra, az Ipoly vízgyűjtő területén a pénzt meszezésre, valamint a káros vizek elvezetésére használták fel. A jövőben is sok milliót kell áldozni a földjavítás különböző módjaira. Szűkebb pátriánkban négy országos jelentőségű természetvédelmi terület található. Ezek fejlesztéséről a természetvédelmi hivatal gondoskodik. Káros „takarékosság1 A helyzetelemzésen túl javaslatokat is megfogalmazott a NEB. Szerintük a kiemelt településeken rendbe kell hozni az elvűit szenes kazánokat, sőt — ahol lehet — ki kell őket cserélni. Szigorítani érdemes a hatósági ellenőrzéseket. Valamint: elejét kell venni az olyanfajta „takarékosságnak”, amelyre hivatkozva egyes beruházók a létesítményekből kihagyják a környezetvédelmi berendezéseket! XXXVII ÉVF 198. SZÁM ARA: 1,40 FORINT 1981 AUGUSZTUS 25., KEDD Köszönet a helytállásért fi nehézségek ellenére jelentős eredmények — Értékelték ai aratást Hőgrödban Igaz, az ország kenyérgabona-vetésterületéből Nógrád mindössze kétszázaléknyit tudhat magáénak, de a megyében mindig nagy jelentőséget tulajdonítunk a búza, árpa elvetett mennyiségének, hiszen mezőgazdasági nagyüzemeink szántóterületüknek csaknem felén termesztenek gabonát, s ennek is 30—32 százalékát adja a búza. Népgazdasági vonatkozásban is fokozott figyelemmel kísérik a betakarítás eredményeit, hiszen a kenyérnekvaló, a hús mellett, fontos bel- és külgazdasági — mondhatni — stratégiai tényező. Megyénkben június 29-én kezdődött meg az aratás és a saját tulajdonban levő 334 kombájn, a Szlovákiából érkezett 11 és a más megyékből átirányított 64 kombájn segítségével augusztus első napjaiban véget is ért. Az aratásról, annak eredményeiről és a jövőbeni teendőkről tanácskoztak tegnap a megyei tanácson, ahol megjelent Ozsvárt József, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának titkára, Devcsics Miklós, a Nógrád megyei Ta- .nács elnöke. Havas Ferenc, a megyei tanács elnökhelyettese tájékoztatta a résztvevőket a nagy nyári munka menetéről, lezajlásáról, elemezve gondokat és eredményeket. Részletesen szólt mindenről — kellett is, mert a kalászosok termésátlaga jóval szerényebb volt a múlt esztendeinél. Annak ellenére, hogy az 1975—81-es évek hozamain belül éz volt a harmadik legeredményesebb aratás. Az idei esztendő eredményeit megalapozó őszi munkákat a kedvezőtlen időjárás miatt csak későn és hiányosan tudták elvégezni. 3200 hektáron maradt el a mélyszántás. A vetésterület kétharmadán került optimális időben földbe a mag, s a hozam mennyiségét befolyásolta, hogy az üzemek az előirányzottnál 730 hektárral kevesebb búzát vetettek el. Az elhúzódó vetés és a vontatott kelés már magában hordozta a gondokat, melyeket a bokrosodás és a szárba szökkenés időszakában bekövetkezett nagyfokú lehűlés s azt követő aszály még csak tetézett. A lehullott csapadék mennyisége az első fél évben 150—170 milliméter volt; nem érte el a korábbi évek átlagának 60 százalékát sem. Sőt áprilisban és májusban, amikor a gabona legjobban igényelte volna a csapadékot, mindössze 20—40 milliméter eső esett. Evégett több mint 1000 hektár ki nem nőtt búzát kellett kiszántani, s a bajokat tetézte, hogy a vegyszeres gyomirtás, a már említett csapadékhiány miatt nem fejtette ki kellő hatását. Természetesen az eredményeket néhány közös gazdaságban — Nézsán és Mátra- mindszenten s másutt — szubjektív okok: hozzá nem értés, gondatlanság és szervezetlenség is befolyásolta. Nehezítette az aratási munkákat a kellő időben megrendelt, ám meg nem érkezett kombájnok hiánya, valamint az újólagos alkatrészhiány. Mindezek ellenére a gabonaforgalmi vállalatnak sikerült 60 ezer tonna jó minőségű kenyérgabonát és több mint tíz és fél ezer tonna egyéb kalászost felvásárolnia. A búza hektáronkénti terméseredménye egyébként a szurdokpüspöki közös gazdaságban volt a legmagasabb: 45 mázsát is meghaladó hektáronként, majd sorrendben a Mátraaljai Állami Gazdaság,' a tolmácsi és a szécsényi termelőszövetkezetek, a Magyar^ nándori Állami Gazdaság, valamint a nagybárkányi, a nagyoroszi és a ludányhalászi tsz-ek következtek. Az aratási ankéton sok sző esett az elkövetkezendő időszak feladatairól is, amelyek sikeres végrehajtása már a jövő esztendő eredményeit hivatott megalapozni. Mindenképp ki kell használni az aratásnál nyert tíznapos előnyt,’ s mindamellett, hogy az e munkákban dolgozott vala- m nnyi résztvevő elismerést,’ dicséretet érdemel, az erőt és energiát már az újabb teendők szervezett, jól átgondolt végrehajtására kell összpontosítani. Kitüntetések a könnyűszerkezetes épitésmód meghonosításáért Befejeződött a központi fejlesztési program Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban a komplex könnyűszerkezetes központi fejlesztési program befejezése alkalmából hétfőn ünnepséget tartottak. Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter méltatta az új építési eljárások meghonosítóinak munkáját, érdemeit. A központi fejlesztési program megvalósításában végzett kiemelkedő munkájuk elismeréséül két-két szakembernek adta át .a Munka Érdemrend ezüst és bronz fokozatát, egynek pedig a Kiváló munkáért kitüntetést. Ezenkívül átnyújtotta a könnyű- szerkezetes program emlékplakettjét 26 szakembernek. A következő napokban még 120-an kapják meg az elismerő emlékplakettet. Az Állami Tervbizottság és a kormány elé terjesztett és általuk tudomásul vett jelentéssel a közelmúltban zárult le a komplex könnyű- szerkezetes központi fejlesztési program, amelyet 1970. decemberében hagyott jóvá a Minisztertanács. így a program megvalósításának irányítására létrehozott tárcaközi bizottság is teljesítette feladatát, s most kimondta feloszlását. A központi fejlesztési program alapján 11 könnyűszerkezetes építési rendszert valósítottak meg a hazai tervezési, gyártási és kivitelezési bázisok létrehozásával, amelyeknek teljesítménye összességében évente 1,4 millió négyzetméter alapterületű, könnyűszerkezetes épület. Már eddig is évente 500—600 ezer négyzetméter alapterületen létesítettek különböző könnyűszerkezetes építményeket; üzemcsarnokokat, ipari és mezőgazdasági, tárolási épületeket, ÁBC-áruháza- kat, iskolákat, óvodákat, bölcsődéket és,más közösségi épületeket. Az új könnyűszerkezetes építésmódok többsége hazai alkotás; s mindössze hármat — az angol Clasp és Conder valamint a francia Fillod rendszert honosították meg licencvásárlás révén. Az országban kiépített gyártóbázisok mintegy 85 százaléka a csarnokjellegű építmények, 15 százaléka pedig a kisebb helyiségekből álló épületek, megvalósítását szolgálja. A Clasp-féle építési rendszerrel péládul a múlt év végéig 250 tantermet és több mint 1700 kisgyermeknek óvodát, bölcsődét építettek. A gyakorlatban is bebizonyították az építők, a beruházóknak, hogy gazdaságosságban is felveszi a versenyt a köny- nyűszerkezetes építésmód a többi építési eljárással. Kitűnt, hogy a műszaki-gazdasági normákhoz viszonyítva, csaknem 5 millió forinttal olcsóbban építhetnek egy 16 tantermes iskolát, s a régi iskolák bővítésénél különösen, gyors és gazdaságos megoldást hozott a könnyűszerkezetes módszer. A létrehozott gyártóbázisok az utóbbi időben nagy segítséget nyújtottak a paksi atomerőműhöz és a diósgyőri új kohóhoz szükséges acél- szerkezetek hazai gyártásában is. Építőiparunknak új és egyik alapvető exportterméke lett a könnyűszerkezetes épület, amelynek szállítása nagy távolságon is kifizetődő. Egyebek között magyar (Folytatás a 2. oldalon.) Héi főn érkezett Kemerovói szakszervezeti küldöttség a megyében A Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsa meghívására tegnap a késő esti órákban Salgótarjánba érkezett Nemi- ro Vera Uljanovna, a Kemerovo területi szakszervezet titkára és Fisko Viktor Kar- povics, a prokopjevszki bányászszakszervezeti bizottság elnöke. A Nógrád szovjetunióbeli testvérmegyéjéből érkezett küldöttséget ma fogadja Medved Károly, az SZMT vezető titkára, aki tájékoztatást ad a megye szakszervezeti életéről. A delegáció az egyhetes nógrádi \ tartózkodása alatt egyebek között ellátogat a Salgótarjáni Ruhagyárba, a BRG gyáregységébe, a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárba. Felkeresik a dré- gelypalánki termelőszövetkezetet, a Magyarnándori Állami Gazdaságot és az Ipolyvi- déki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságot. A kemerovói küldöttség az ipari és mezőgazdasági üzemekben a szak- szervezetek munkájával ismerkedik. Tanulmányozza a szocialista munkaverseny szervezésének tapasztalatait, a dolgozók termelésirányításban való részvételét. A programjukban szerepel városnézés, a bányamúzeum és a salgótarjáni Bányász Művelődési Ház megtekintése is. Kertbarátköri vezetők országos találkozója Naszályon Háromnapos országos találkozó kezdődött hétfőn Naszályon a kertbarátkörök vezetőinek részvételével. A Hazafias Népfront és a Népművelési Intézet meghívására az ország minden megyéjéből érkeztek kistermelők a Komárom megyei faluba, hogy kicseréljék tapasztalataikat. Mint a találkozón elmondották, hazánkban sokan foglalkoznak háztáji kertészkedéssel, a lakosság egyharmada ugyanis kertes házban lakik, több mint 5 millióan közvetlenül, vagy közvetve kapcsolatba kerültek a kertészeti termeléssel. Szerepük meghatározó az ellátásban, hiszen a zöldség- és gyümölcsfélék több mint egyharmada a kiskertekben terem meg. Az első kertbarátkörök másfél évtizede spontán módon alakultak meg hazánkban. A népfront támogatásával ez a kezdeményezés szervezett tömegmozgalommá vált. A falvak többségében a művelődési házak és a klubok adnak otthont a szakköröknek, amelyekben a legkülönbözőbb foglalkozásúak: munkások tsz-tagok, tisztviselők, háziasszonyok és nyugdíjasok tevékenykednek. A helybeli népfrontbizottságokon kívül az üzemek, vállalatok és a TIT Is támogatja a szakkörök munkáját. A legtöbb helyen az ÁFÉSZ-ek gondoskodnak arról, hogy elegendő műtrágyát, fóliát, szaporító anyagot, vetőmagot és kisgépeket kapjanak a kerttulaj- donosok. A kecskeméti zöldségtermesztési kutató intézet és a debreceni agrártudományi egyetem kertészeti tanszéke bemutató parcellákat alakított ki azzal a céllal, hogy megismertesse az új, fajtákat a kerttulajdonosokkal. Hagyománnyá vált a szervezett „szomszédolás” is, minden évben más-más mezőgazdasági vidéken ismerkednek a kertbarátkörök egymás munkájával, programjával. Számos faluban a kertbarátkor kezdeményezi és szervezi a különféle kulturális programokat. A háromnapos találkozón a kertbarátköri vezetők ösz- szegezik /& mozgalom eddigi tapasztalatait.
