Nógrád. 1981. augusztus (37. évfolyam. 179-203. szám)
1981-08-23 / 196. szám
Folklór 1— minden mennyiségben! Bemutatók Hollókőn és Ráróspusztán Palóc szőttes — Hollókőn Ä színhely: hacsak lehet, szabadtéri színpad. Szereplők: általában hagyományőrző, amatőregyüttesek, énekesek, táncosok, szólisták. Országszerte és Nógrádban is számos városban, járási székhelyen, körzeti központban rendeztek bemutatókat, színes műsorokat. Az a kettő, amelyről az alábbiakban szóban és képben „felvillanásokat” adunk, megyénkből Hollókőn és Ráróson volt. Mindkettő immár a hagyományőrzés egy-egy fóruma, a körzetbe tartozó etnikailag rokon községek visszatérő találkozási, bemutatkozási alkalma. Az idetartozó falvak amatőregyüttesei és szólistái felmérhetik, a többiekhez képest hol állnak, mások mennyit fejlődtek. Ha csak ennyik lenne a dolog lényege, bármikor megrendezhetnék a találkozókat —, de egyetlen szórakozás, ki- kapcsolódás, ünnep is ez a nap...! ' Lentről még csak a kanyargó kocsisort, az egymás mellé besorakozott gépkocsik szí" nes kockáit láttuk. Azután felérve, ügyesen helyet keresve érzékeltük igazán, micsoda tömeg volt kíváncsi a nyolcadik Palóc szőttes hollókői rendezvényre. A hegyoldal egy nyári és népi amfiteátrummá alakult át, félkörben karéjozó nézősorokEtesi citerazenekar. Szlovákia jellegzetes hagyo- ir> 'lyait a zsolnaiak mutattak be. kai. A szabadtéri színpad fp- fótti nézőseregen kívül itt-ott sok szabálytan csoport üldögélt a leterített pokrócokon, a bokrok tövében. A lényeg: rálátni a pódiumon folyó történésekre, szinte beleépülve a tájba. Az egyik „közösségi hely” a büfésorokat, a játék-, édes- ségárusító-bódékat leszámítva) a színpad lábánál magasló radkörte- (vadalma?!?..) faóriás töve. Ide jöttek a szereplők, itt kaptak eligazítást a vendégek, a pódiumközei vonzásában, sokan itt töltötték a nap nagy részét. Nem unatkoztak... Nógrádsipek kezdett az öt szomszédos község közül. Jó vagy rossz elsőként fellépni — nehéz eldönteni. Hogy szép közönségsikert értek el, az bizonyos. Akik tavaly is látták őket, érezték: sokat léptek előre, nagy munka van a felkészülésben. A varsányiak aratási népdalcsokrokkal, gyermekjátékokkal rukkoltak elő, újjászervezett közösségükkel. Volt citeramuzsika, énekszóló, közös éneklés egyaránt — a női citerás üde zenélését sokan észrevették. Ezután az eddiginél nagyobb érdeklődéssel, izgalommal figyeltek sokan a színpadra; a helybeli, hollókői összeállítás következett. Először a kicsik léptek színre, népi gyermek- játékokkal, majd a fiataloktól hollókői táncokat láthattunk. Ez a bevezetés — minden ígéretes és kedves mozzanata ellenére — a várakozás alatt maradt. De végül jött a Röpülj, páva-győztes asszonykórus, az utánozhatatlan palóc karikázó tánccal, a már- már profiszintű, együtthang- zó, tiszta énekléssel, egységes, valódi népviselettel. „Hozták a szokott formájúkat”... „Egyszerűbbek, . jobbak voltak, mint a tévében”. „Na, eddig ez volt a legszebb!...” — hallottam a „közönség zsűrijének” hangját. De a színpad csak pár percre ürült ki — jöttek a nagylóci- ak. Itt is minden korosztály képviseltette magát. A nyitókép meglepően jól sikerült, a nagy létszám ellenére sem gabalyodtak össze. Talán túl sokfélét akartak hozni — talán hosszabb volt a műsoridő a megengedettnél — sokan érezték, szigorúbb szerkesztésre lett volna szükség. Akkor jött Rimóc — felrázták a már-már ellanyhuló érdeklődésűeket is. Őszi falusi vasárnap délután — ezt a címet adták szerkesztett műsoruknak. Volt ebben íz-zamat a palóc népszokásokból, régi szórakozási lehetőségekből, kitűnő fiatal táncosok, sok játékos, humoros elem, jó éneklés, és mindennek tetejében a rimóci rezesbanda kísért. Hogy legnagyobb sikerük nekik volt, azt bizonyíthatják maguk a hollókőid is, akik szakavatott szemmel, füllel kísérték a műsort, és nem hallgatták el elismerő véleményüket. Volt, aki hozzáfűzte: ilyet mi is csináltunk már — szép volt... Ez volt az a Palóc szőttes, ami az öt község bemutatkozását nyújtotta. De még a délelőtti műsor szerves részét jelenthette két szólista fellépése. A közönség már távozni készült, amikor a bemondó kislány közölte: délután palotási meghívásuk miatt most lépnek fel a tévésvetélkedőn szereplő nógrádi asszonyok, Sípos Józsefné, Nemtiből és Holecz Istvánné Rimócról. „Tágasságot, ha kicsik is vagyunk...” — énekelte megkapóan Siposné; Ho- leczné csokra is nagy tapsot aratott. Szünet. Szünet? Sokaknak most jött el a „főidő”, a rimóci rezesbanda muzsikájára egyre többen ropták a tánHollókői asszonykórus. cot a programon kívüli műsorban. A délutáni műsorban a megyebeliek közül itt vendégszerepeit a legéndi pávakor, a magyarnándor—moho- rai, a ceredi együttes, többek között, voltak megyén kívüli fellépők, énekelt Szvorák Katalin és jöttek csehszlovákiai vendégek. Róluk érdemes külön szót ejteni: a legnagyobb közönségsikert érdemelték ki a zsolnaiak — feledhetetlen pillanatokat, igazi humort, vérbő táncot, nálunk alig ismert hangszert ötvöztek az énekkel. Az ipolyvarbói és a nagykürtösi együttesek műsorszámainál sem takarékosodtak a nézők a tapssal. A „függöny” előtt ezen a szabadtéri színpadon rövid záróbeszéd jelezte a program befejeztét. Nem díjakat osztottak — a rimóci, a nógrád- sipeki, a hollókői, a varsányi és nagylóci amatőröknek pénzjutalommal köszönték meg éves .tevékenységük eredményeként bemutatott produkcióikat, különdíjakat adtak ki. A szőttesről szőtt kis beszámoló végére kívánkozik, egy olyan magánvélemény, amely sokakéval egyezik: színesebb, nívósabb volt ez a program a korábbinál. Viszontlátásra 1982-ben! A nézők egy csoportja Hollókőn. Kulturális és if/úsági nap — Ráróson A reggeli órákban egymás után érkeztek a különjáratú autóbuszokon, személygépkocsikon, vonaton az érdeklődők Rárósra, a kulturális és ifjúsági napra. Pár éves szü" Nagy a keletje a köcsögöknek. net után ismét randevút ad-\ tak egymásnak az Ipoly partján az amatőr művészeti csoportok. Korábban csak a környező települések együttesei léptek a közönség elé. Az idén a salgótarjáni járás 11 községének művészeti csoportjai, szólistái adtak ízelítőt tudásukról. Délelőtt több ezren hallgatták Tőzsér Gábor országgyűlési képviselőt, a nagygyűlés előadóját. Ezt követően a salgótarjáni járás amatőr nép- művészeti csoportjai, szólistái vették birtokukba az új, szabadtéri színpadot. Az 500 ülőhely • kevésnek bizonyult. Több mint ezren voltak azok, akik kíváncsiak voltak a színes, változatos, 2 és fél órás bemutatóra. Tetszett a zabari pávakör szerkesztett, hangulatos műsor. Sokat fejlődtek a kazári táncosok, összehan-. golt csoport benyomását keltették az etesi citerások. Jó volt a karancslapujtői, ka- rancskeszi kórus. Kár, hogy a szólisták nem használták a mikrofont. Jó úton járnak a titkei táncosok. Nagy közönségsikert aratott a két vendégcsoport, a salgótarjáni Kohász néptáncegyüttes és a Heves megyei terpesi asszonykórus. A szakmai zsűri értékelése után a rendezők emléklapot adtak át a műsorban közreműködő csoportoknak. Jó ötlet volt a szervezőktől, a salgótarjáni járási művelődési osztálytól és a járási KISZ-bizottságtól, hogy népművészeti vásárral bővítették a nap programját. Ha nem is nyílt ki mindenkinek a pénztárcája, idős Fazekas Lajos nádudvari fazekasművész sátra előtt, azért sokan megcsodálták alkotásait. Ez a nap egy kcsit kikapcsolódás, az ünneplés, a szórakozás napja. A körhinta, és a céllövölde .főleg a gyermekeket és a fiatalokat vonzotta. A szomjúságot és éhséget a helyi büfében és a szécsényi ÁFÉSZ sátraiban lehetett csillapítani. Délután a Mákvirág együttes szórakoztatta a mintegy kétezres közönséget. A fiatalok a járási KISZ-bi- zottság által szervezett sport- vetélkedőn mérték össze tudásukat. A nap hangulatos bállal zárult. Szöveg: G, Kiss Magdolna Szenográdi Ferenc Képek: Gyurkó Péter
