Nógrád. 1981. augusztus (37. évfolyam. 179-203. szám)

1981-08-23 / 196. szám

Folklór 1— minden mennyiségben! Bemutatók Hollókőn és Ráróspusztán Palóc szőttes — Hollókőn Ä színhely: hacsak lehet, szabadtéri szín­pad. Szereplők: általában hagyományőrző, amatőregyüttesek, énekesek, táncosok, szólisták. Országszerte és Nógrádban is szá­mos városban, járási székhelyen, körzeti központban rendeztek bemutatókat, színes műsorokat. Az a kettő, amelyről az alábbi­akban szóban és képben „felvillanásokat” adunk, megyénkből Hollókőn és Ráróson volt. Mindkettő immár a hagyományőrzés egy-egy fóruma, a körzetbe tartozó etnikai­lag rokon községek visszatérő találkozási, bemutatkozási alkalma. Az idetartozó fal­vak amatőregyüttesei és szólistái felmérhe­tik, a többiekhez képest hol állnak, mások mennyit fejlődtek. Ha csak ennyik lenne a dolog lényege, bármikor megrendezhetnék a találkozókat —, de egyetlen szórakozás, ki- kapcsolódás, ünnep is ez a nap...! ' Lentről még csak a kanyar­gó kocsisort, az egymás mel­lé besorakozott gépkocsik szí" nes kockáit láttuk. Azután felérve, ügyesen helyet keres­ve érzékeltük igazán, micso­da tömeg volt kíváncsi a nyolcadik Palóc szőttes hol­lókői rendezvényre. A hegy­oldal egy nyári és népi am­fiteátrummá alakult át, fél­körben karéjozó nézősorok­Etesi citerazenekar. Szlovákia jellegzetes hagyo- ir> 'lyait a zsolnaiak mutat­tak be. kai. A szabadtéri színpad fp- fótti nézőseregen kívül itt-ott sok szabálytan csoport üldö­gélt a leterített pokrócokon, a bokrok tövében. A lényeg: rá­látni a pódiumon folyó törté­nésekre, szinte beleépülve a tájba. Az egyik „közösségi hely” a büfésorokat, a játék-, édes- ségárusító-bódékat leszá­mítva) a színpad lábánál ma­gasló radkörte- (vadalma?!?..) faóriás töve. Ide jöttek a sze­replők, itt kaptak eligazítást a vendégek, a pódiumközei von­zásában, sokan itt töltötték a nap nagy részét. Nem unat­koztak... Nógrádsipek kezdett az öt szomszédos község közül. Jó vagy rossz elsőként fellépni — nehéz eldönteni. Hogy szép közönségsikert értek el, az bi­zonyos. Akik tavaly is látták őket, érezték: sokat léptek előre, nagy munka van a fel­készülésben. A varsányiak aratási népdalcsokrokkal, gyermekjátékokkal rukkol­tak elő, újjászervezett közös­ségükkel. Volt citeramuzsika, énekszóló, közös éneklés egy­aránt — a női citerás üde zenélését sokan észrevették. Ezután az eddiginél nagyobb érdeklődéssel, izgalommal fi­gyeltek sokan a színpadra; a helybeli, hollókői összeállítás következett. Először a kicsik léptek színre, népi gyermek- játékokkal, majd a fiataloktól hollókői táncokat láthattunk. Ez a bevezetés — minden ígé­retes és kedves mozzanata el­lenére — a várakozás alatt maradt. De végül jött a Rö­pülj, páva-győztes asszony­kórus, az utánozhatatlan pa­lóc karikázó tánccal, a már- már profiszintű, együtthang- zó, tiszta énekléssel, egysé­ges, valódi népviselettel. „Hozták a szokott formájú­kat”... „Egyszerűbbek, . job­bak voltak, mint a tévében”. „Na, eddig ez volt a leg­szebb!...” — hallottam a „kö­zönség zsűrijének” hangját. De a színpad csak pár percre ürült ki — jöttek a nagylóci- ak. Itt is minden korosztály képviseltette magát. A nyitó­kép meglepően jól sikerült, a nagy létszám ellenére sem gabalyodtak össze. Talán túl sokfélét akartak hozni — ta­lán hosszabb volt a műsoridő a megengedettnél — sokan érezték, szigorúbb szerkesz­tésre lett volna szükség. Ak­kor jött Rimóc — felrázták a már-már ellanyhuló érdeklő­désűeket is. Őszi falusi va­sárnap délután — ezt a címet adták szerkesztett műso­ruknak. Volt ebben íz-zamat a palóc népszokásokból, ré­gi szórakozási lehetőségek­ből, kitűnő fiatal táncosok, sok játékos, humoros elem, jó éneklés, és mindennek te­tejében a rimóci rezesbanda kísért. Hogy legnagyobb si­kerük nekik volt, azt bizo­nyíthatják maguk a hollókő­id is, akik szakavatott szem­mel, füllel kísérték a műsort, és nem hallgatták el elisme­rő véleményüket. Volt, aki hozzáfűzte: ilyet mi is csinál­tunk már — szép volt... Ez volt az a Palóc szőttes, ami az öt község bemutatko­zását nyújtotta. De még a délelőtti műsor szerves részét jelenthette két szólista fel­lépése. A közönség már tá­vozni készült, amikor a be­mondó kislány közölte: dél­után palotási meghívásuk mi­att most lépnek fel a tévés­vetélkedőn szereplő nógrádi asszonyok, Sípos Józsefné, Nemtiből és Holecz Istvánné Rimócról. „Tágasságot, ha ki­csik is vagyunk...” — énekel­te megkapóan Siposné; Ho- leczné csokra is nagy tapsot aratott. Szünet. Szünet? Sokaknak most jött el a „főidő”, a ri­móci rezesbanda muzsikájára egyre többen ropták a tán­Hollókői asszonykórus. cot a programon kívüli mű­sorban. A délutáni műsorban a megyebeliek közül itt ven­dégszerepeit a legéndi páva­kor, a magyarnándor—moho- rai, a ceredi együttes, többek között, voltak megyén kívüli fellépők, énekelt Szvorák Ka­talin és jöttek csehszlovákiai vendégek. Róluk érdemes külön szót ejteni: a legna­gyobb közönségsikert érde­melték ki a zsolnaiak — fe­ledhetetlen pillanatokat, iga­zi humort, vérbő táncot, ná­lunk alig ismert hangszert ötvöztek az énekkel. Az ipolyvarbói és a nagykürtösi együttesek műsorszámainál sem takarékosodtak a nézők a tapssal. A „függöny” előtt ezen a szabadtéri színpadon rövid záróbeszéd jelezte a program befejeztét. Nem díjakat osz­tottak — a rimóci, a nógrád- sipeki, a hollókői, a varsá­nyi és nagylóci amatőröknek pénzjutalommal köszönték meg éves .tevékenységük ered­ményeként bemutatott pro­dukcióikat, különdíjakat ad­tak ki. A szőttesről szőtt kis beszámoló végére kívánkozik, egy olyan magánvélemény, amely sokakéval egyezik: színesebb, nívósabb volt ez a program a korábbinál. Vi­szontlátásra 1982-ben! A nézők egy csoportja Hollókőn. Kulturális és if/úsági nap — Ráróson A reggeli órákban egymás után érkeztek a különjáratú autóbuszokon, személygépko­csikon, vonaton az érdeklő­dők Rárósra, a kulturális és ifjúsági napra. Pár éves szü" Nagy a keletje a köcsögöknek. net után ismét randevút ad-\ tak egymásnak az Ipoly part­ján az amatőr művészeti cso­portok. Korábban csak a környező települések együtte­sei léptek a közönség elé. Az idén a salgótarjáni járás 11 községének művészeti cso­portjai, szólistái adtak ízelí­tőt tudásukról. Délelőtt több ezren hallgat­ták Tőzsér Gábor országgyű­lési képviselőt, a nagygyűlés előadóját. Ezt követően a sal­gótarjáni járás amatőr nép- művészeti csoportjai, szólistái vették birtokukba az új, sza­badtéri színpadot. Az 500 ülő­hely • kevésnek bizonyult. Több mint ezren voltak azok, akik kíváncsiak voltak a színes, változatos, 2 és fél órás be­mutatóra. Tetszett a zabari pávakör szerkesztett, hangu­latos műsor. Sokat fejlődtek a kazári táncosok, összehan-. golt csoport benyomását kel­tették az etesi citerások. Jó volt a karancslapujtői, ka- rancskeszi kórus. Kár, hogy a szólisták nem használták a mikrofont. Jó úton járnak a titkei táncosok. Nagy közön­ségsikert aratott a két ven­dégcsoport, a salgótarjáni Ko­hász néptáncegyüttes és a Heves megyei terpesi asszony­kórus. A szakmai zsűri érté­kelése után a rendezők em­léklapot adtak át a műsorban közreműködő csoportoknak. Jó ötlet volt a szervezők­től, a salgótarjáni járási mű­velődési osztálytól és a járá­si KISZ-bizottságtól, hogy népművészeti vásárral bőví­tették a nap programját. Ha nem is nyílt ki mindenkinek a pénztárcája, idős Fazekas Lajos nádudvari fazekas­művész sátra előtt, azért so­kan megcsodálták alkotásait. Ez a nap egy kcsit kikapcso­lódás, az ünneplés, a szórako­zás napja. A körhinta, és a céllövölde .főleg a gyermeke­ket és a fiatalokat vonzotta. A szomjúságot és éhséget a helyi büfében és a szécsényi ÁFÉSZ sátraiban lehetett csillapítani. Délután a Mák­virág együttes szórakoztatta a mintegy kétezres közönséget. A fiatalok a járási KISZ-bi- zottság által szervezett sport- vetélkedőn mérték össze tu­dásukat. A nap hangulatos bállal zárult. Szöveg: G, Kiss Magdolna Szenográdi Ferenc Képek: Gyurkó Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom