Nógrád. 1981. augusztus (37. évfolyam. 179-203. szám)
1981-08-23 / 196. szám
Áz SZKP Politikai Bizottságának határozata a krím-félszigeti találkozókról Az SZKP KB Politikai Bizottsága határozatot hozott azokról a találkozókról, amelyék ez év júliusában és augusztusában mentek végbe Leonyid Brezsnyev és a szocialista államok párt- és állami vezetői, köztük Kádár János, az MSZMP KB első titkára között, a Krím-félszi- geten. A Politikai Bizottság teljes egyetértését fejezi ki a tárgyalásokkal kapcsolatban és köszönetét mond az azon részt vett vezetőknek. A határozat részletesen elemzi a szocialista országok együttműködésének feladatait, a gazdasági teendőket, utal a lengyelországi helyzet tanulságaira és foglalkozik az időszerű nemzetközi kérdésekkel Mint a határozat megállapítja, a krím-félszigeti találkozók során létrejött a szocialista országok együttműködésének fejlesztésére vonat- ko í határozatok végrehajtása feltétlenül elősegíti az érintett országok sikeres fejlődését, a szocialista közösség egységének és összeforrott- ságának megerősödését. A kapcsolatok sokasodása az élet minden területén egyik legfontosabb feltétel ahhoz, hogy teljesen megvalósuljanak a kommunista és munkáspártok legutóbbi kongresz- szusain meghatározott feladatok, segíti a nemzeti gazdaságok fellendítését, az egy- gyüttműködésben részt vevő testvérországokban a nép jólétének emelkedését. A szocialista országok többsége a fő feladatnak most a gazdaság intenzifikálását tekinti. Ezt mindenekelőtt saját nemzeti erőfeszítéseikkel oldják meg, de amellett állandóan növekszik két- és a KGST keretei között megvalósított több oldalú együttműködésük jelentősége — húzza alá a határozat. — A szocialista országok egésze képes az olyan feladatok megoldására, mint az energetikai kapacitás fejlesztése, a gépgyártás minőségileg új színvonalának biztosítása, a közfogyasztási cikkek és a mezőgazdasági termékek iránti igény teljes kielégítése. Éppen ez a célja a szocialista gazdasági integráció fejlesztésének, a szocialista gazdasági munkamegosztás most végbemenő elmélyülésének. Mint a most megtartott krím-félszigeti találkozók eredményei is tanúsítják, a jelenlegi ötéves tervidőszakban különösen nagy jelentőségű a szocialista országok együttműködése azokon a gazdasági területeken, amelyek mind a tudományos-műszaki haladás, mind pedig a népjólét emelésének alapjait teremtik meg. Ezzel kapcsolatban a határozat emlékeztet arra, hogy tervbe vették a szocialista országok részvételét a Szovjetunióban folyó nagy építkezésekben, gázvezetékek, más fontos objektumok építésében, a szovjet könnyűipar és élelmiszeripar rekonstrukciójában, korszerűsítésében. A szocialista országok új sikereket értek el az új társadalom építésében is — állapítja meg az SZKP KB Politikai Bizottságának állásfoglalása. — Ezzel együtt azonban, számos ok következtében előrehaladásuk nem mentes a nehézségektől. A népi Lengyelország súlyos válság- jelenségekkel került szembe. A szocialista fejlődés gyakorlata újra és újra arról győz meg, milyen fontos a kommunista párt számára az, hogy szigorúan a pártélet lenini normái vezessék, gondoskodjék tömegkapcsolatainak erősítéséről, korszerűsítse a szocialista demokráciát, reális gazdaságpolitikát folytasson, ne engedje meg, hogy országa túlságosan eladósodjék a tőkés államoknál, internacionalista szellemben nevelje a dolgozókat, forradalmi éberséget tanítson, idejében és határozottan verje vissza a szocialistaellenes erőket. A szocialista közösség egymás közti kapcsolataira az jellemző, hogy nem csak saját érdekeikre gondolnak, hanem barátaik és szövetségeseik érdekeire is. Ez az igazi elvtársi, testvéri megközelítési mód, amelytől idegen a nemzeti önzés, segíti a szocialista országokat abban, hogy sikerrel birkózzanak meg a legnehezebb gazdasági, vagy más természetű problémákkal is. A szocialista országok, egymás közötti kapcsolataikat erősítve készek arra, hogy a világ más országaival fejlesz- szék a kölcsönösen előnyös kapcsolatokat. Ha az ilyen kapcsolatok az egyenjogúság, a felek érdekei kölcsönös megbecsülésének egészséges és szilárd alapjára épülnek, ha nincs bennük megkülönböztetés és politikai nyomás, minden részvevő számára valóban hasznosak lehetnek. Ezek a kapcsolatok létfontosságúak ahhoz is, hogy megoldhatók legyenek az emberiség előtt álló világméretű feladatok — hangoztatja a határozat, leszögezve, hogy az ilyen együttműködéshez az egyetemes béke megszilárdítására is szükség van. A most végbement találkozók ismét meggyőzően bizonyították, hogy a testvérpártok, testvérországok megingathatatlanul kitartanak a béke, a népek a szabad és független fejlődéshez való jogának védelme mellett — szögezi le a dokumentum. Az imperialista, mindenekelőtt az amerikai erők növelik a nemzetközi feszültséget, mert ebben eszközt látnak arra, hogy nyomást gyakoroljanak a szocialista országokra, a fejlődő országokra, a közismert NATO-határozat, amelynek értelmében közepes hatótávolságú amerikai nukleáris rakétákat gyártanak és telepítenek Nyugat-Euró- pába, az Egyesült Államok, és partnerei katonai költség- vetésének felduzzasztása, a Reagan-kormányzat által a neutronfegyver gyártásáról hozott döntés, az állandó törekvés arra, hogy a válság- helyezeteket mindig kiélezett formában tartsák, a más országok belügyeibe történő beavatkozási kísérletek — az imperialisták mindeme, a szocialista országok és sok más ország biztonságát fenyegető akicói azzal a következménnyel jártak, hogy lelassult a nemzetközi enyhülés folyamata, általában megromlott a nemzetközi politikai légkör. Az imperializmus irányvonalával és Peking ehhez mind szorosabban kapcsolódó politikájával a szocialista közösség országai szembeszegezik világos, következetes, a béke megvédésére, a fegyverkezési verseny megfékezésére és megszüntetésére, a válsághelyzetnek a tárgyaló- asztal mellett történő igazságos rendezésére irányuló politikájukat. A szocialista országok úgy vélik, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok kapcsolatainak, különösen nukleáris korunkban, a békés egymás mellett élés elveire kell épülniök, s ez feltételezi a katonai szembenállás szintjének csökkentését, az állandó konstruktív párbeszédet, a kölcsönösen előnyös békés együttműködés fejlesztését. Adva van a lehetőség a vitás nemzetközi problémák ésszerű és igazságos rendezésére, de az erő, vagy erővel történő fenyegetés nyelve nem alkalmas erre — hangoztatja a szovjet állásfoglalás. A szocialista országok minden szükséges eszközzel rendelkeznek ahhoz, hogy megvédjék létérdekeiket, és ezen a téren minden szükségeset megtesznek. Ugyanakkor azonban az volt a véleményük, s az ma is, hogy minden népnek, minden országnak egyaránt szüksége van a béke áldásaira. A béke közös ' vívmány, és védelme, megszilárdítása is minden ország közös ügye. Mint az idei krím-félszigeti találkozók is világosan bizonyítják, a szocialista országok készek arra, hogy mindenkivel párbeszédet folytassanak, aki aggódik a nemzetközi helyzet jelenlegi állapota miatt és a nemzetközi biztonság megerősítésére törekszik. Az SZKP KB Politikai Bizottsága a határozatban megállapítja: a krím-félszigeti találkozók megvalósították a szocialista közösség országai külpolitikájának szükséges egyeztetését. Ez kétségkívül elősegíti majd, hogy a szocialista országoknak a jelenlegi világpolitika legbonyolultabb, leginkább robbanás- veszélyes problémái, megoldására tett békés kezdeményezései a gyakorlatban megvalósuljanak. (MTI) Románia ünnepén Ma ünnepük hazájuk fel- szabadulásának 37. évfordulóját a Román Szocialista Köztársaság népei. 1944 augusztusában, amikor a román kommunisták vezetésével a nemzeti demokratikus arcvonal megszervezte a fasiszta Antonescu-rezsim elleni felkelést, nyilvánvalóan beigazolódott, amit a haladó erők régóta hirdettek: csak a román—szovjet barátság és együttműködés felel meg a nép érdekeinek. Az antifasiszta fordulat kivívásában döntő szerepet játszott a Vörös Hadsereg diadalmas kisi- nyov—iasi hadművelete. A kommunisták vezette romániai népi erők ezután a szovjet hadsereg oldalán resztvettek a hitleristák leverésében a második világháború befejező szakaszában. Az azóta eltelt évtizedek során Románia népei nagy utat tettek meg a szocialista társadalom építésében. Joggal büszkék alkotómunkájukra eredményeire: 1950-hez képest 33-szorosára nőtt az ipari termelés, 14-szeresére az egy főre jutó nemzeti jövedelem. A szocialista Románia dolgozói a kommunista párt vezetésével fejlett ipari-agrár országgá tették hazájukat, s jelenleg a fejlett szocialista társadalom építésén munkálkodnak. Hazánk és Románia közös szocialista céljaink valóra váltását a Varsói Szerződés szervezetében és a KGST-ben való részvétel, legalapvetőbb érdekeink azonossága, marxista—leninista és proletár internacionalista eszméink közössége biztosítja. Sok lehetőség van az országaink közötti politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok továbbfejlesztésére, népeink, a szocialista közösség egysége, a béke, a társadalmi haladás érdekeinek szolgálatában. Az együttműködés fejlesztésében nagy szerepe van a Magyarországon élő román, iüeive a romániai magyar nemzetiségnek, amelyek kiemelkedő jelentőségű összekötő kapocsként szolgálhatnak népeink barátságának elmélyítésében. Nemzeti ünnepükön köszöntjük Románia népeit, és kívánjuk: nehézségeiket legyűrve érjenek el újabb sikereket szocialista hazájuk felvirágoztatásában. Á hét 3 kérdése Milyen új elemek jelentkeztek a héten a szovjet— amerikai viszonyban? A moszkvai Kreml és a washingtoni Fehér Ház között közvetlen összeköttetés van az úgynevezett „forró drót” segítségével. (Ez éjjelnappal működő telexvonal), s léteznek az úgynevezett szokványos „diplomáciai csatornák”. Hartman, eddigi párizsi nagykövet, épp most nevezte ki Reagan az USA új moszkvai nagykövetévé, Dobrinyin már huszadik esztendeje áll a washingtoni szovjet nagy- követség élén. Az egyik esetben az a figyelemre méltó, hogy új ember minden bizonnyal új megbízatással megy Moszkvába, a másik esetben a szovjet tárgyalási szándék állandóságát is jelzi a nagykövet szokatlan hosszú szolgálati ideje. El nem hanyagolható tényező a két nagyhatalom viszonyában, ha az amerikai közvéleményhez eljutnak a szovjet nézetek. Bármennyire is hihetetlennek tűnik: az a „szabad sajtó”, amelyre Amerikai oly büszke, rendkívül manipulált, gyakran épp azáltal, hogy befelé forduló, a külvilágra oly keveset adó módon tájékoztatja olvasóit, nézőit, hallgatóit. Jó példa volt erre, hogy a neutronfegyver elleni tiltakozásról napokig hallgatott az amerikai sajtó, amikor aztán kényszeredetten említést tett a Há■£ NÓCRÁD — 1981. augusztus 23., vasárnap J gától Rómáig, Stockholmtól Bonnig terjedő tiltakozó akciókról, akkor egyszerűen „moszkvai kezdeményezésnek” minősítette az egészet. Reagan, Haig, Weinberger érveit, vagy álérveit nap mint nap hallhatja az amerikai polgár, a szovjet ellenérveket azonban ritkán. Erre nemrégiben akadt példa. A Soviet Life, a szovjet életet ameri- kában bemutató folyóirat — megjelenésének 25. évfordulója alkalmából — Leonyid Brezsnyevnek, az amerikai néphez intézett üzenetét közölte, s ha nem is ez az eredeti példány került sok amerikai kezébe, hiszen a folyóirat példányszáma alacsony, de az üzenet tartalmáról már az amerikai lapok, rádiók, tévéállomások is kénytelenek voltak szólni. Ez a tartalmi lényeg pedig a szovjet tárgyalási ajánlat megismétlése volt. Arbatov professzor, a moszkvai Amerika-kutató intézet igazgatója pedig az ABC amerikai tévétársaságnak adott interjút. A jelenlegi légkörben nem mutatkozott túlságosan derűlátónak a szeptemberi Gromiko—Haig találkozó eredményeit illetően. „Az amerikai vádaskodások és a fegyverkezés folytatása csak azt eredményezheti, hogy a két ország továbbra is ütközőpályán halad”. Ugyanakkor lehetségesnek tartotta a-tény- leges párbeszéd megkezdését, és annak a meggyőződésének adott hanngot, hogy egy csúcstalálkozó „komoly és pozitív változásokhoz” vezethetne a két nagyhatalom viszonyában. Mi jellemzi az iráni válságot? Irán mindennap hallat magáról : hol teheráni kivégzések, hol egy elrabolt őrnaszád révén. Ez utóbbiakkal kezdve: Baniszadr, a tisztétől megfosztott és Franciaországba menekült köztársasági elnök mind több interjút ad lapoknak és tévétársaságoknak, mondván, hogy rövidesen összeomlik Khomeini rendszere. Ugyancsak sűrűn nyilatkozik Radzsavi (nem tévesztendő össze Radzsaival, a jelenlegi iráni államfővel). A Modzsahedin Khalk elnevezésű iszlám szervezet szintén Franciaországba szökött vezetője, ellenállásra tüzelve otthon maradt híveit. A Modzsahedin Khalk nem is tétlen, sokasodnak a merényletek, amelyek mögött e szervezet embereit lehet sejteni. S az iráni hatóságok lecsapnak rájuk, június 22-e óta több mint 2000 személyt tartóztattak le. közülük 504- et ki is végeztek. A hét leglátványosabb, Iránnal kapcsolatos eseménye — P. Howard címét köl- csönvéve — „Az ellopott cirkáló” ügye volt. Monarcbista irániak ha nem is cirkálót, de egy őrnaszádot elraboltak abból a három hajóból, amelyet egy francia hajógyár készített még a sah megrendelésére. A számlát ki is fizették, de a teheráni fordulat után Párizs nem engedéElhunyt Radó Sándor Csütörtökre virradó éjjel, életének 82. évében elhunyt Radó Sándor Kossuth- és állami-díjas földrajztudós, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő alakja. Radó Sándor 1899. november 5-én született Újpesten. Budapesten jogot, Bécsben, majd Németországban földrajzot tanult. Közben, a Magyar Tanácsköztársaság Vörös Hadseregében Münnich Ferenc. beosztottjaként, mint politikai megbízott szolgált. A tanácshatalom bukása után Becsbe emigrált. Nevéhez fűződik az akkori szovjet távirati iroda, a ROSZTA első külföldi kirendeltségének létrehozása. Lipcsében 1923-ban a szász proletárszázadok parancsnokaként tevékenykedett. Ezt követően 1924- és 1926. között Moszkvában, a kulturális kapcsolatok intézetének szerkesztője, majd a kommunista akadémia tudományos főmunkatársa volt. 1927-től 1943-ig a földrajzi tájékoztató iroda igazgatójaként tevékenykedett. Berlinben, Párizsban majd Genf- ben. Közben 1933. és 1936. között Párizsban az antifasiszta sajtóirodát is ő igazgatta. Az 1930. és 1944. közötti időszakban egy szovjet hírszerző szervezet vezetője. Svájcban. Erről a korszakról írta nagy sikerű, 19 nyelvre lefordított „Dóra jelenti...” című memoárkötetét. Radó professzor akkor már nemzetközileg elismert térképész., a Brit Királyi Földrajzi Társaság és sok más amerikai, ■olasz, német földrajzi társaság tizteletbeli tagja. Budapesten 1955-től élt ismét, egyetemi tanárként dolgozott és az Országos Földügyi és Térképészeti Hivatal főosztályveztőjeként ment nyugdíjba. 1925-től napjainkig számos, több nyelven megjelent földrajzi és világ- gazdasági atlasz, útikalauz, almanach összeálítója és szerkesztője volt. Munkásságát állami és Kossuth-díjjal is elismerték. A Magyar Földrajzi Társaság, tiszteletbeli elnökét gyászolja halálával, amely egyben a hazai és nemzetközi tudományos élet, a munkásmozgalom fájdalmas vesztesége is. Veszélyes tépések Lengyelországban Zsebesi Zsolt, az MTI tudósítója jelenti: A szerda-csütörtöki sajtósztrájk után teljes terjedelemben és példányszámban megjelenő lengyel napilapok értelmetlennek és az ország érdekeivel ellentétes akciónak nevezik a Szolidaritás által rendezett sztrájkot. Különösen megengedhetetlennek és veszélyesnek ítélik a Szolidaritás helyenként erőszakos fellépését azokkal szemben, akik nem kívántak csatlakozni a munkabeszüntetéshez. A sajtósztrájkhoz kapcsolódó hír, hogy a Szolidaritás „aktivistái” immár negyedik napja akadályozzák a Sazeta Olsztynska : nyomdájának munkáját, és ezért a lapot másutt kell készíteni. Mint a lengyel rádió jelentéséből kitűnik, az akciót a Szolidaritás erőszakos fellépése ügyében indított ügyészi vizsgálattal szembeni tiltakozásnak szánja a szakszervezet. Varsóban pénteken Stanislaw Kania, a LEMP KB első titkára és Stefan Ignar, az lyezte a hajók leszállítását. Most annak ellensúlyozására, hogy Baniszadr Francia- országban menedékjogot kapót, a párizsi kormány útnak indította a hajókat. A spanyolországi Cadix kikötője közelében a „Tabarzin”-t mo- narchista ellenállók kaparintották kezükbe, de aztán egy marokkói kitérő után Marseille előtt megadták magukat. Az eset arra irányította rá a figyelmet, hogy Kairóban, él a néhai sah fia, akit a mo- narchisták II. Reza Pahlavi néven sahnak kiáltottak ki. Ö is arra számít, akárcsak Baniszadr, Radzsavi, vagy a szintén Párizsban élő Bakhti- ar volt iráni miniszterelnök, hogy Kohmeini rendszerének bukása után hazatérhet, s magához ragadhatja a hatalmat. Az iráni belső események el nem hanyagolható új tényezője, hogy megalakult — és egy miniszter kivételével, — megkapta az iráni parlament jóváhagyását Bahonar miniszterelnök új kormánya. Musszavim Khamenei külügyminiszter az új kormány külpolitikai céljaként a külfölddel való kapcsolatok bővítését jelölte meg. Miért nem tudott egységes olajárban megegyezni az OPEC? Az OPEC az olajexportáló országok szervezetének miniszteri szinten Genfben ösz- szeüit értkezletétől olajtermelők és -fogyasztók egyaránt azt várták, hogy talán sikerül az egységes olajárat kialakítani. Az elmúlt decemberi döntés még igen széles árskálát engedett: 32 és 40 dollár közti árakon adhatták egyesült parasztpárt elnöke megbeszélést folytatott Lengyelország jelenlegi nehéz politikai és társadalmi-gazdasági helyzetéről. Pénteken a Szolidaritás szak-' szervezet újabb sztrájkfenyegetéséről érkezett hír. ezúttal Ra- domból. Egyórás figyelmeztető sztrájkot helyezett kilátásba a Szolidaritás radomi vajdasági szervezete arra az esetre, ha a kormány nem küld az általuk megkívánt összetételű tárgyaló küldöttséget a szervezet pontos követelésének megvitatására. A szovjet—lengyel fegyverbarátság elleni támadásként bélyegzi meg a lengyel nemzeti emlékhelyek felügyelő tanácsa a Szolidaritás újabb gdanski provokatív akcióját. A lengyel néphadsereg lapja, Zolnierz Wolnosci szombati számában megjelent állásfoglalás leszögezi, hogy a Szolidaritás egy olyan emlékmű lebontását követeli, amelyet a szovjet hadsereg oldalán Lengyelország felszabadításáért harcoló lengyel néphadsereg hősi halált halt katonáinak emlékére állítottak. olajuk hordóját (159 liter)'.’ Most a genfi viták középpontjában az a kérdés állt, hogy 34 vagy negyvendolláros egységes árat alakítsanak ki, ugyanakkor pedig csökkent- sék-e az olaj termelését? A háromnapos vita végén sem született eredmény. Sza- úd-Arábia híres-hírhedt olajminisztere, Jamani sejk, nemet mondott, mind a 34 dollárosnál magasabb egységárra, mind pedig a többiek ama követelésére, hogy Szaúd- Arábia, oljkútjaiból naponta 2 millió hordóval kevesebbet hozzanak a felszínre. Főként Nigéria, Algéria, és Líbia sürgette, hogy a szaú- diak csökkentsék a termelést, mert a világ olajpiacán már túlkínálat jelentkezik. Azok, az országok, amelyek 36 dollárt meghaladó árat kértek olajukért, értékesítési nehézségekkel kellett, hogy szembenézzenek. Szaúd-Ará- bia (az Egyesült Államok első számú szövetségese az arab világban!) ugyanakkor valósággal ontja az „olcsó” olajat, főként az USA gazdaságát látva el vele. S fontos szerepe van annak, hogy az olaj általában dollárért talál gazdára, az amerikai vevő tehát saját pénzéért valóban viszonylag „olcsón” vásárolja meg. Mindenki más viszont — aki a dollárt a rendkívül magas árfolyamon veszi meg — nagy árat fizet érte. Ezért hiába hullámzik az olaj ára néha már lefelé is, a benzinkútnál még mindig igen sokat kell fizetni a benzinért. Az NSZK-ban például az idén nem kevesebb, mint nyolcszor emelték a benzin árát! Pálfi József
