Nógrád. 1981. augusztus (37. évfolyam. 179-203. szám)
1981-08-18 / 193. szám
A gúzsbafont szellem Ahogyan a hét végén megkezdődött nemzeti labdarúgóbajnokság figyelmeztet az ősz közeledtére, úgy előlegezi a gyakorlott tévénézőnek a saját produkciók számának növekedése is a borúsabb, hűvösebb évszakot. A korábbi hetek gyakorlata megváltozott: egy magyar tévésprodukció helyett „már” két újat láthattunk, s kedvünkre felújításban sugározták a tíz évvel ezelőtt készült Sarkadi- mementót, A gyávát. Összességében élményt adó, tartalmas, szórakoztató hét volt — olyan, amilyent egy ideig nélkülöztünk. A hatvan éve született és húsz éve halott Sarkadi Imre kisregényéről és a belőle készült, Mihályfi Imre rendezte tévéfilmről minden lényeges dolgot megírtak eddig. Nekem ilyeténképpen az a feladat jutott, hogy a műnek azokat a mozzanatait kíséreljem meg hangsúlyozni, amelyek a múló időben sem vesztették el társadalmi, közösségi érvényüket, ma is olyan — bizonyos elemeiben ha nem erőteljesebben — időszerűek, mint a megíráskor, a film készítésekor. Mindenekelőtt ilyennek — egyetemes típusnak — érzem a címszereplő, Éva figuráját. A hozzá hasonló magatartású, életfelfogású, tehetségéhez, ifjúkori eszményéhez méltó cselekvésre képtelen emberek száma a hetvenes évek tudott és ismert társadalmi változásai következtében tapasztalataim szerint még gyarapodott is, tehát sorsa, példája még figyelemztetőbbé vált. Korai felfedezésében Sarkadi zsenialitását látom. Pontosan fel- rajzoltnak hat ellentétje, a nehézségeken céltudatosan úrrá levő, energikus Pista, akiből egyre nő a kereslet napjainkban. Továbbá úgy érzem, semmit sem változott az a Igazi nyelvtudósokká vál" nak a KGST-tagországok gépipari vállalatainál működő számítógépek. Bolgár, magyar, lengyel és szovjet szakemberek egységes ábécét dolgoztak ki ezeknek a számítógépeknek. Így a számítógépes gyártmánytervezés programjait az együttmiliő, amelyikben „a gyáva" éli kényelmes, emberi érzésektől kilúgozott, kirakatszerű éleiét. Személyes tapasztalataim — szerencsére (?) — ugyan, erre vonatkozóan nincsenek, mégis biztos vagyok az állításban, mert számos mai művészeti alkotás tudósít róla, nemrégiben éppen egy megyénkből elszármazott filmrendező, Gaál István a Cserepek című, Cannes-ban is bemutatott munkájában. Jók a színészi alakítások: Huszti Péter, Kállai Ferenc, Kálmán György, Spányik Éva.. Tordai Teri a címszerepben! jól tartja vállain a produkciót. Vajon miért látjuk olyan ritkán tévében, filmen ezt a gyönyörű, művésznek sem utolsó színésznőt? Zsurzs Éva ismét elővette a toliseprűt és leporolta a jó kétszáz évvel ezelőtt íródott vígjátékról, Bessenyei György A filozófus című művéről a rárakódott szemetet. Kitűnő segítőkre akadt Kőváry Katalin forgatókönyvíró, Vargha Balázs „versfaragó”, Mezey Emőke dramaturg és a Kaláka együttes tagjainak személyében. E közösség munkája nélkül ugyanis aligha lehetett volna úgy „eladni” A filozófust, mint ahogyan sikerült pénteken este. Az utókor által lekicsinylőén testőrírónak nevezett Bessenyei műve eredeti formájában ma nem játszható. Zsurzs rendezése annak példája, miképpen lehet mégis feléleszteni, élvezhetővé tenni a klasszikus értékeket. A neveket nyugodtan meg lehet változtatni, hiszen a korabeliek, a Párménió, az Ángyélika, a Szidalisz, Lidás a mai fül számára szokatlanságuknál fogva túlságosan lekötnék és a lényegről terelnék el a figyelmet. Nyugodtan komponálható a' vígjátékhoz zene és táncbetét is — ha, mint eseműködő szocialista országok bármelyike hasznosíthatja. Ez lehetővé teszi a párhuzamosságok kiküszöbölését. a költségek jelentős mértékű csökkentését, valamint a tervezői és konstruktőri munkákra fordított idő lerövidítését. tünkben, harmonikusan illeszkedik a játékhoz, erősíti a kor hangulatának kifejezését, s időnként mozgalmasságával felfrissíti a néző koncentrációját. Zsurzs Éva humoros-günyo- ros tévéjátékot rendezett A filozófusból. ízléssel, mértékkel. Nemcsak a kíváncsi, képzelgő, rémhíreknek felülő, műveletlen Pontyit kacagtatta ki, vagy a „földi” szerelem tenyeres-talpasságát képviselő szolgálókat, nevetségessé tette a széplelkeket is, akik a valóságtól elrugaszokdva építik fel vágyaikat, s metafizikusán választják szét a testet és a szellemet. Ifjú színészeink — Benedek Miklós, Hernádi Judit, Bánfalvi Ágnes, Mikó István, Vajda László — kedvvel és sikerrel formálják meg a figurákat, átélik, egyben távol is tartják magukat tőlük. A vasárap sugárzott Gyilkosság a 31. emeleten című Málnav Levente-tévéjáték — Per Wahlöö svéd író munkájából — elsősorban gondolati szempontból érdekes; maga a megvalósítás eléggé lassan hömpölygővé, drámaiat- lanná sikeredett. A gúzsbafont szellem, a gúzsbafont létezés ennek is középponnti problematikája. Annyi különbséggel, hogy míg A gyávában és A filozófusban a korlátokat a szereplők saját maguknak állítják fel, tehát a jellem fejlődésével ledönt- hetők, addig ebben a kriminek álcázott tévéjátékban a társadalom egyik hatalmi csoportja állít csapdát az egyes embernek. Az újságkonszern a legjobb újságírókat vásárolja meg csalárdul, s ítéli őket tétlenségre, azért, hogy írásaikkal, gondolataikkal ne ártsanak az olajozottan működő kizsákmányoló berendezkedésnek. Per Wahlöönek nincsenek illúziói: az értelem fölött a hideg, számító hatalom diadalmaskodik. Nagy kár, hogy ezt a gondolatot fáradtan közvetítette nemcsak a rendezés, hanem a színészi játék is, pedig néhány „nagyágyú” — például Márkus László, Kertész Péter, Mécs Károly — lehetőséget kapott. A levegő egyedül Tordy Géza megjelenésével forrósodik fel néhány percre. Tehetsége, munkabírása bámulatos. Sulyok László Számítógépes ábécé Budapest legmagasabb pontján Az impozáns kilátó tetejét vörös csillag díszíti. A főváros legmagasabb pontja, a széles panorámát kínáló János-hegy. A budapestiek és a turisták kedvelt kiránduló- helye. Különösen azóta keresik fel sokan a hegyet, s a tetején épült kilátót, amióta a népszerű libegővei is megközelíthető. Vezet a hegyre jól kiépített autóút, közlekedik autóbusz, elérhető az úttörővasút egyik állomásáról, ám az igazi kirándulók a gyalog- utakat választják. Árnyas fák, virágos bokrok, erdei növények szegélyezik a turistajelzéssel ellátott utakat, amelyek jó levegőn, kisebb-na- gyobb erőfeszítést igényelve vezetnek a hegyre. Már a szelíd lejtők vagy meredek kaptatok megmászása is megéri a fáradságot. De fokozza az élményt a János-he- gyi kilátótól elénktáruló panoráma. A hegy legmagasabb pontján, 529 méter tengerszint feletti magasságban áll a Schu- lek Frigyes tervezte Erzsébet- kilátó körteraszos épülete. 1908- ig ezen a helyen csak fából épült egyszerű kilátó állt. Az új, díszesebb torony gondolatát a nemzetközi szállodások 1902- ben Budapesten tartott kongresszusán vetették fel. A cél megvalósításáért gyűjtést indítottak. össze is jött 51 ezer korona. Az építkezést 1908 tavaszán kezdték meg Schulek Frigyes építésztanár tervei szerint, aki kúpban végződő tornyot akart felállítani. Nem volt egyszerű feladat a hegy csúcsára feljuttatni a vizet, az építőanyagot. Ez utóbbi szállítására a hegykúp tövében lévő teraszról sodronypályát létesítettek. A vizet a Svábhegyről puttonyos kocsik szállították. Gondot okozott az alapozás, a porhanyós mészkőtalaj miatt. Időközben az eredeti elképzelést megváltoztatták, a torony kúpvégződéseit elhagyták. így alakult ki a neoro- mán elemeket felhasználó, 26 méter magas. 16,5 méter átmérőjű torony, körfolyosókkal. teraszokkal. A földszinti folyosó egyik fülkéjébe Stróbl Alajos Erzsébet királynét ábrázoló carrarai márvány mellszobrát helyezték el, egy másik fülke a kilátó létesítésének emléktábláját őrzi. A haraszti és borosjenői mészkő torony tervezésében Schulek mellett KMunczinger Pál és Hofbauer János mérnök is részt vett. Az akkori Európa egyik legimpozánsabb kilátójának ünnepélyes felavatására 1910 szeptemberében került sor. A máig kedvelt toronyból 60—70 kilométeres körzet panorámája tárul a látogatók elé. Jó időben még ennél is messzebbre, egészen Nógrádig lehet ellátni. A János-hegy tetején a megfáradt turistát vendéglők, büfék, süteményes-, szenvicses- pavilonok is Várják. Az egyik étterem, söröző, éppen a kilátó földszintjén kapott helyet. K. M. Több mint száz filmszínházban Magyar filmek hete Nógrádban 1948. augusztus 19-én minisztertanácsi rendelet intézkedett a magyar filmszakma államosításáról. A történelmi esemény harmincadik évfordulóját három évvel ezelőtt országszerte megünnepelték a moziüzemi vállalatok, s akkor a filmfőigazgatóság az évet a magyar film évének nyilvánította. A megyék közötti versengésben a Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat dolgozói kiemelkedő’ eredményeket értek el, s olyan látogatottsággal büszkélkedhettek, min‘t utoljára a hatvanas évek elején: több mint kétmillió néző váltott jegyet a megye mozijaiba. Az 1978ras sikerek sugalmazták az ötletet a vállalat vezetésének, s azóta minden esztendőben az államosítás idején Nógrádban megrendezik a magyar film hetét. A rendezvénysorozat tegnap kezdődött és vasárnap fejeződik be. A megye csaknem valamennyi — száznál több — mozijában ezen a héten régi és új magyar filmalkotásokat vetítenek. Etesen és Jobbágyiban például olyan régi sikert láthatnak a nézők, mint a Gábor diák, a salgótarjáni November 7. Filmszínházban a Rákóczi hadnagya, a közel- .,nagyságai” közül Ba- yarmaton A veréb is madár, az újabbak közül Szé* csériyben, Kisterenyén, Nagy-; lócon a Fogadó az örök világossághoz', Rútságon. Nógrá- don, Érsekvadkerten A pogány madonna, Pásztón a Cserepek. A rövid felsorolásból is kitűnik, hogy a kiváló címet többször elnyert Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat az idei magyar filmhéten is változatos programmal rukkol elő. lehetőséget teremt a legkülönfélébb nézői igények kielégítésére. A vállalkozás külön érdeme, hogy igyekszik hidat verni a magyar film és közönsége közé, mely köztudottan eléggé eltávolodott egymástól az utóbbi évtizedben. R itkán lát ekkora forgalmat a szentkúti elágazó. Dehát nem is akármilyen nap volt a vasárnapi: Nagy Boldogasszony napja, Mária mennybevételének ünnepe, mit államalapító királyunk ideje óta tartanak a hívő keresztények. A szentkúti kisbazilika környékét már kora reggel el- özönlötte a nép. Mondják, kik gyakran járnak, ennyire mo- torizáltan még sohasem esett meg a szentkúti búcsa: nemhogy a személygépkocsik, de az autóbuszok számát is lehetetlenség lett volna elsorolni. A valamennyire is lapá- lyos részeken szombat éjszakára sátrakat ütöttek fel a búcsúsok, mások az erdőben, a puszta földön töltötték az enyhe augusztusi éjjelt. Utcasorok hosszán álltak az árusítóbódék, -pavilonok. Az egyházi ünnep a kereskedők naptárában is „piros betűs”: megérte a fáradságot a felkészülés, szépen hízott a haszon a bukszákban. Fáradhatatlan hömpölyög az emberfolyam, a hatalmas, eleven kohó gyúrja-olvasztja egybe az embermasszát. A szentkúti búcsú A fenti sorokon az árusok készletét veszik szemügyre a ráérősök. Alant templomi lobogókat magasra emelve a templom felé vonulnak — melyik énekszóval, melyik csendesen — a csapatok. A körmenetnek nincs még itt az ideje, óriási a forgalom a ba- zárosok előtt. Mit lehet itt kapni? Köny- nyebb volna számba venni, mit nem. Viaszgyertyát és mézeskalácsot. Falvédőt és rugós békát. Melltartót és vizet spriccelő fényképezőgépet. Művirágot és háztartási eszközöket, vattacukrot, rózsás kanalat, sült kolbászt és ki tudja, mit még. ök tele kocsival, pénzsóváran, és nem az ünnep előtt kitárt szívvel jöttek. Nekik a bevétel fényesíti meg a Mária-napi búcsút. Univerzális szentkúti emlék. — Gyümölcsnek, tortának, kézimunkának, aprósüteménynek, mindennek jó. Ha üres, lakása falát díszíti! — harsogja az asszonyság portékáját NÓGRÁD — 1981« augusztus 18., kedd —1 dicsérve. — És rozsdamentes, uram, ez húsz év múlva is ilyen! „Úgysem hiszek a férfiaknak” — hirdeti dacosan a falvédő. Előtte gumin ugráló skorpióval játszadozik az unott árus. És a képek, a képek...! Űszó hattyú és lantkísérettel szere- nádozó spanyol ifjú és gombolyagot pofozgató kiscikák és üvegben úszkáló korallhalacs- kák — mindez szemfájdító színekben és kivitelben a vásári giccsgalérián. — De szép! — gyönyörködik benne a farmeros leányzó, nadrágján Wrangler címke. — Kár, hogy nem nagyobb. A nézelődők egyik kezében összecsukható kempingszék, másikban táskájukat markolják. Jó erősen, mert itt is, ott is feltűnnek a zsebesek, az ismert ábrázatúak és a kezdők. Másfajta zsebelés. amit egves árusok művelnek. A kidőlt- bedőlt tetejement bodegában engedély és minden más szükséges papír nélkül árul a testes asszony. „Jaj, olyan bajban vagyok. A lányom elvitte mindenemet!” — sopánkodik, és szó nélkül kifizeti a bírságot, amit a kereskedelmi felügyelő rámér. Megtoldaná még egy százassal is, ám az ellenőr ingerülten figyelmezteti: újabb büntetést vívhat ki a vesztegetési kísérlettel. — Ötven éve kereskedek én, uram, ismerem a dörgést! — henceg özvegy Kelemenné ba- zárosnő. Zavarba csak akkor jön, mikor a vele együtt eladók papírjai után érdeklődnek. — Nem alkalmazottak ezek, csak hoztak egy kis ebédet, aztán beálltak segíteni. Megkínáljuk egy kis sült csirkével, jó? Nem ez az első eset, hogy kisebb-nagyobb „figyelmesség- gekkel” igyekeznek meglágyítani az ellenőr szívét. S látván, hogy nem sikerül, rosszallóan ingatják fejüket: hogy lehet ilyen könyörtelen ezen a szép napon? No, ezt éopen=éggel tőlük kellene megkérdezni, a sunyi manipu- lálóktól, akik bőséges aratásra fogtak össze az emberek pénztárcája ellen. Három szál habszivacs rózsát tart kezében a kisfiú, s kérdi apjától: ez mostan divat vagy nem divat? Első áldozó kislány, hófehér ruhában, fején habos koszorú, elmerül- ten bámészkodik, s fújja a rágógumigömböket. Üvegdíszek, egyenes Tatabányáról. Ezüstös hattyú és likőröskészlet, már ami Nagy Józsefnek a hortobágyi lovasnapok után még megmaradt. — Viszi ezt úriember is, nem afféla kacat! — bizonygatja a kisiparos. — Hogy a rózsás fal védő? — Nyolcszáz vagy ahogyan . megegyezünk — így a nagyvonalú cigányasszony. Pestről jött, és esküdözik, Pásztón vette észre, hogy otthon maradt minden igazolványa. — Legalább a benzinrevalót áruljam ki, egyem meg a drága, aranyos lelkét. Csakhogy a felügyelők már ismerik az afféle lamentációt, nem most találkoznak először az emberi hiszékenységet durván kihasználó seftelőkkel. Azonnali összekapolásra szólítják föl a falvédőst. Fél óra múltán arra járva ott látjuk az asszonyt, magát cseppet sem zavartatva kínálja szörnyűséges portékáját. Ügy tűJ nik, előtte egyedül a rendőr szavának van tekintélye, most már valóban sebesen rámol. A fűre plédet terítenek, előkerül az otthoni elemózsia és buggyan a sörösüveg. Ahogy múlik az idő, úgy emelkedik egyes helyeken a sör ára: a Kisterenyéről kitelepült ABC- bolt már tízért adja. Ruszó József is jobban meggondolta volna, ha sejti, milyen közel járnak a felügyelők. Néhány perccel múlt tíz óra. Harangszó kondul, rövid kocsisor érkezik. A lehúzott kocsiablakon kézi hangszóróval hajol ki egy fiatalember: — Álljanak félre, emberek! Itt a püspök úr. Adjanak utat a püspök úrnak! folyam szétnyílik, majd újra összezárul. Megjött Pálos Iván esztergomi segédpüspök, kezdődhet a Nagy Bologasszony-napi körmén.'*1 A nézelődők már a kifelé vezető utat fürkészik. És fergeteges, mindent elsöprő roham a buszok ellen. Kordon a járművek ajtaja előtt, testi épségben kár ne essék. Felberregtek a Trabant-, Moszkvics- és Lada-motorok, húztak kifelé a gyalogosrajok. Véget ért Szentkúton az idei Mária-napi búcsú. Szendi Márt»
