Nógrád. 1981. augusztus (37. évfolyam. 179-203. szám)
1981-08-18 / 193. szám
Az Amfora üveg-, porcelán-, kerámia-, műanyag-kereskedelmi vállalat üzlete két éve nyílt meg Salgótarjánban. A bolt árukészlete hatszázezer forint. Az ország minden üveggyárának termékei kaphatók itt. Különlegesség az angol Pirex hőálló edény. Képünkön Kohárik Kálmánné eladó látható. Társaság a húsexport növeléséért DIVATTÁ LETT (egyebek között gazdasági, életünkben) a különböző társaságok, egyesülések létrehozása. A szándék, amellyel az ügyben érdekeltek összefognak az ese_ tek többségében — dicséretes. A jobb, a szervezettebb, s főként a gazdaságosabb termelést, az összehangolt piac- politikát szolgálják. Hasonlóan nemes szándékkal szövetkezett a közelmúltban kilenc Pest és Nógrád megyei gazdaság, valamint a Pest—Nógrád megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat. A társaság, melynek gesztora — a tagok képviselője, a közös dolgok intézője — az ízes termékeiről híres PENOMAH, nem kevesebb cél tűzött maga elé, mint a két megye területén a sertéshústermelés mennnyiségi és minőségi mutatóinak javítása. Tatár Sándor, a PENOMAH kereskedelmi igazgatóhelyettese arról a sürgető szükségszerűségről is beszámolt, amely a társaság létrehozását eredményezte. Az utóbbi években a felvásárlási árak emelkedése és a felvásárlási szervezet korszerűsítése révén alaposan növekedett a vállalat működési területén a sertéstenyésztés. A hetvenes években mindössze 12Q—Í40 ezer jószágot vásároltak fel a kirendeltségek, ma 450 ezerrel számolnak. De nem elérhetetlen álom az évi félmillió sertés felvásárlása sem. Közismert, hogy a vágásra kerülő sertések zöme a háztáji gazdaságokból kerül ki — ez azonban nem mindig kedvező tény a hús minőségét tekintve. A hazai fogyasztók, de a külhoni vásárlók érdeke is mindinkább azt követeli, hogy az értékesebb húsrészeket — lapocka, comb, karaj stb. — előállító fajtákat részesítsék előnyben a tenyésztésnél. HÁRMAS ÉRDEKET — a népgazdaság, a termelő és a feldolgozó közös kívánalmait — szolgálja ez a frissen alakult társaság. A tudományos alapossággal kiválasztott fajták tenyésztésével ugyanis növekszik a termelés gazdaságossága, az értékesítés biztonsága, a húsüzemekből a világpiacon is keresett termékek kerülhetnek ki. Nem vitás, magasra tette a mércét az újdonsült társaság, s ahhoz, hogy sikerrel Vegyék a magasságot a termelő gazdaságoknak és a húsiparnak is tenni kell. Nem is keveset! Az alapító okirat tanúsága szerint a mezőgazdasági nagyüzemekben a ' tenyésztő-hizlaló munkát a társaság érdekeit szem előtt tartva végzik majd: azaz a fajták kiválasztásán túl a legcélszerűbb tartási-takarmányozási módszereket alkalmazzák. Lényeges szempont az is, hogy a tartástechnológia szigorú betartásával igyekeznek jó minőségű alapanyagot adni a feldolgozónak. Mégpedig oly módon, hogy a vágósertések mennyiségét sem csökkentik... * De mi ebben az üzlet a gazdaságok számára? A PENOMAH az úgynevezett ha- sítotí'-'súlyban minősített sertések után kilogrammonként 40 fillér termeltetési térítést fizet s gazdaságoknak, s ha a sertések számát is növelik, további 20 vagy 30 fillér többletet kapnak. Természetesen az alapítók és a nagy sertéstenyésztő rend" szerek — a KAHYB, HUNGA- HYB — további munkáján múlik, miként váltja be a hozzáfűzött reményeket a társaság. A sertéshús minőségének javulásából származó többletértéket 1983 januárjától osztják el maguk között a tagok. A CEGLÉDI Lenin, a törte- li Dózsa, a tápióbicskei Április 4., a péceli Rákosvölgye, az abonyi Ságvári, az albert- irsai Micsurin Tsz, a Ceglédi Állami Tangazdaság, a Magyar- nándori Állami Gazdaság és az érsekvadkerti SERKÖV másfél esztendős munkájától függ mekkora összeget kell elosztaniok. Nekik is, a népgazdaságnak is annál jobb, minél nagyobb a nyereség! G. M. Három esztendő — tanulságokkal A politikai képzés helyzetéről, lehetőségeiről a BRG salgótarjáni gyárában Ennek az új oktatási évnek az előkészítését még áprilisban elkezdték a BRG salgótarjáni gyárában. A pártbizottságon és az alapszervezetekben is úgy beszélnek a testület üléséről, hogy jó tanácskozás volt. Nem csupán egyetlen esztendőt értékeltek. Ennél egy kicsit messzebb néztek: három év tapasztalatait vizsgálták, nem kevés kritikával, önkritikával. Még 1978-ban született határozat arról, hogy alapfokú politikai végzettséget tanúsító oklevelet kaphat az a hallgató, aki három esztendőn át tanul a tömegpropaganda-tan- folyamokon. Most került volna sor először az elismerésre a BRG-ben, ám a száz hallgató között egyetlen sem akadt, akinek átadhatták volna az oklevelet. Csak a iele Vincze József, a gyári párt- bizottság titkára nem kertel, amikor az oktatási év gondjait, bajait bogozzuk. — Már az oktatási év előkészítése sem volt igazán megalapozott — mondja. — Az alapszervezetekben beszéltek ugyan a párttagokkal és megkerestek jó néhány pár- tonkívülit is, hogy tanuljanak. Arra azonban jóformán senki sem ügyelt, hogy a jelentkezők hallgatják-e az előadásokat, látogatják-e a foglalkozásokat, milyen az érdeklődés, a vita, s mit hasznosíthatunk ebből a politikai munkában. Az induláskor legalább 20 hallgatót számoltak egy-egy csoportban. A foglalkozásokon a jelentkezők felénél aligha voltak többen. S igazán jó, tartalmas beszélgetés is csak akkor alakult ki, ha a gyár dolgai, gondjai kerültek szóba. Pedig a propagandisták közül a legszerényebb felkészültségű is marxista—leninista esti egyetemet végzett. Kovács József, aki évek óta propagandista, azt mondja: — Elvégeztem a marxista- leninista esti egyetem szakosító tagozatát. A propagandistaklub minden olyan elméleti felkészítőjén részt vettem, mely épülésemre szolgál. Mégis gyakran volt olyan érzésem, hogy nem állok biztosan a lábamon. Ami a pedagógiai, módszertani kérdéseket illeti, mindannyiunknak van pótolnivalónk... Az utóbbi két évben erőteljes tagépítő munkába kezdtek a gyárban a pártalapszer- vezetek. A félszáz új párttag átlagos életkora nem több huszonhárom évnél. így aztán ahogy az alapszervezetekben, a tanfolyamokon is együtt voltak a nagyobb tapasztalattal rendelkező párttagok az egészen fiatalokkal, a képzettebb, az igényesebb emberek a kevésbé érdeklődőkkel. A felkészültebbek, jó szándékú törekvésük ellenére sem tudták mindig a kívánt hatást gyakorolni társaikra. A számok bűvöletében Mátyus Miklós alapszervezeti titkár a tmk-szerszámmű- helyben: — Az igazsághoz tartozik az is, hogy a propagandisták ugyan felkészült, de jórészt olyan gazdasági vezetők voltak, akiket lefoglalt a munkájuk. Nemegyszer azért maradt el a foglalkozás, mért a propagandistának nem jutott ideje rá... Az alapszervezetek meg az előkészítéssel elvetették az oktatás gondját, nem is vették újra elő csak az esztendő végén. A politikai oktatás, s a gyakorlati pártmunka között alig volt élő kapcsolat. S ebben nem hozott lényeges változást az a munkabizottság sem, amelyet az oktató, nevelő munka támogatására, ellenőrzésére hívott életre a párt- bizottság. Báli Péter szervező titkár az alapszervezetek segítségére siet: — Az ellenőrzés, az információ visszacsatolása egyáltalán nem volt egyszerű. Égy- egy csoportban több alapszervezet tagjai tanultak... Vincze József azonban nem ilyen elnéző: — Egyszerűen nem találtuk meg a helyes arányokat a munkában! A káderképzés tervezésében, szervezésében is elszakadtunk a reális igényektől. A vasöntöde és tűzhelygyár példáját hozza, ahol csaknem félezer a párttagok száma és harmincötén vettek részt a különböző káderképző tanfolyamokon. A BRG-ben félszáznál többen tanultak. A párttagok felének van valamilyen politikai végzettsége. Kovács József végül így summázza véleményét: — És végül is nem lenne baj. Csakhogy mi a számok bűvöletébe estünk. Nem vettük észre, hogy a gyakorlati munkában, az alapszervezetek tevékenységében nem jelentkezik mindig megfelelően az a sok-sok ismeret, tapasztalat, amelyet az elmúlt években a párttagok összegyűjtöttek. Kevesebb is elég A nélkül, hogy naponként gondolnánk az energia- válságra, egyre takarékosabban gazdálkodunk a különféle energiahordozókkal. Az ok nyilvánvaló: a növekvő energiaárak. Ennek hatására a lakosság fogyasztásában új szemlélet alakult ki. Ennek jelei: mintha a korábbinál nagyobb lenne a kereslet az energiatakarékos készülékek iránt. Egyre többen keresik a jó hőszigetelő építőanyagokat, a nyílászáró szerkezeteket. Jelentősen nőtt az ablakszigetelő szalagok forgalma is. A használt gépkocsik piacán pedig a ..mennyit fogyaszt” egyre fontosabb kérdésnek számít. Lakásonként — folyóárakon számítva — évente 6000 —10 000 forintot költünk energiára (nem számítva a benzinköltséget). Ez az energia- költség sajnos, egyre nagyobb lesz, minden érv tehát a takarékosság mellett szól. A jövőben épülő lakások már jobb hőszigeteléssel készülnek, ennek révén évente több mint ezerforintnyi költséget lehet megtakarítani. S, aki még nem jött volna rá: az olajkályhák és a hozzá tartozó kémények karbantartásának, a készülékek beszabályozásának kézzelfogható eredménye van. Ez azt jelenti, hogy a fogyasztás 15—20 százalékkal csökkenthető. (A karbantartóhálózat fejlesztésére a VI. ötéves tervben 400 millió forintot költenek.) Minden lakosnak érdeke tehát, hogy több figyelmet fordítson háztartásának energiafogyasztására. Ezért hasznos lehet az alábbi néhány jó tanács : , Egy teljesen tranzisztori- zált televízió évente 400—500 kWh-val kevesebb energiát fogyaszt, mint a csöves készülék, aminek eredményeként vidéken évente 800— 1000 forinttal kevesebb a villanyszámla. A különféle hűtőszekrények napi energiafelhasználása 0-8 és 2,5 kWh között változhat. Nem mindegy tehát, hogy vásárláskor milyen hűtőszekrény mellett döntünk, lehet, hogy a drágább olcsóbb! Akárcsak azok az automata mosógépek, melyek ..hagyományos” elődjeiknél ugyan ezer forinttal drágábbak, ám energiatakarékos programjaik miatt az a befektetés pár év alatt megtérül. A lakosság energiafogyasztása — bár nem elhanyagolható — mégiscsak része az ország összes energiafelhasználásának. Az energiagazdálkodásnak —, ami egyet jelent, az ésszerű felhasználással —, tehát rendkívül tág tere van. Ezt fogalmazza meg az elkövetkező öt évre szóló energiagazdálkodási program. S, hogy miért volt erre szükség egyáltalán? Nézzünk egy pillanatra a közelmúltba. 1973. és 1980. között a világpiacon a szén ára mintegy négyszeresére, a koksz és az urán ára ötszörösére, a kőolaj ára pedig tízszeresére emelkedett. Az energiahordozók árnövekedése részint azt eredményezte, hogy az importőr országok fizetési mérlege deficitessé vált, másrészt, sok országban a gazdaság növekedési üteme lelassult, vagy visszaesett. s csökkent az életszínvonal. A kőolaj jelenlegi árának fenntartása —, ami természetesen az exportáló országoknak busás hasznot hoz —, vagy emelése, (ami az olaj- monopóliumok közös érdeke). elgondolkodtatta az importőröket. Már csak azért is, mert a prognózisok szerint a kőolaj 1990-ig gazdaságosan nem helyettesíthető, s addig megduplázódhat az ára. Marad tehát az egyetlen megoldás: takarékoskodni kell az energiával! A jelentős importra szoruló országok — hozzánk hasonlóan — nehézségekkel terhes évtizednek néznek elébe, s védekezésül új energiastratégiát dolgoztak ki. Ennek lényege- hogy a szükségletek növekedését lassítják, a hazai forrásokat fokozottabban hasznosítják, új eljárásokat, kutatásokat kezdenek mind az energiatermelésben, mind a -felhasználásban. Magyarország — talán felesleges is mondani — kénytelen lemondani az új eljárásokoról, s önellátásra sem rendezkedhetünk be. (2000-re a hazai energiahordozók részaránya legfeljebb 65 százalék lesz). Az energiaszükségletek növekedési ütemének csökkentését alátámasztja az előttünk álló időszak lassúbb gazdasági növekedése. a termelési szerkezet kevésbé energiaigényes fejlesztése és az energiahordozók termelői és fogyasztói áremelésének hatására kibontakozó takarékosság. A hazai energiagazdálkodási program célja, hogy az energiaszükséglet — az elmúlt öt év mintegy 20 százalékos növekedésével szemben — legfeljebb 10 százalékkal növekedjen a VI. ötéves terv során. A program szerint a felhasználás 2—3 százalékának megfelelő import-energiahordozót (kőolajtermékeket és kokszot) olcsóbb tüzelőanyagokkal, (földgázzal, szénnel, hulladékokkal, geotermikus energiával stb.) kell helyettesíteni. A cél az, hogy a kőolaj és kőolajtermékek részaránya csökkenjen. A takarékosság persze, magától nem valósul meg. A vállalatokat, a lakosságot az energia ésszerű felhasználására kell ösztönözni. A nehéz esztendőket csak így tudjuk átvészelni. Nagy György A realitások talaján Azon az áprilisi pártbizottsági ülésen döntöttek arról is, hogy változásokat hajtanak végre a politikai képzés rendszerében. Hozzáigazítják azt a reális igényekhez, a munka szabta politikai szükségletekhez. Vincze József a változásokat sorolja: — A tanfolyamok szerkezetén nem változtattunk. ám annál inkább az előkészítés, az ellenőrzés és propagandisták felkészítésének gyakorlatán. öt évre szóló képzési, továbbképzési tervet készítettek és kialakították az 1981—82- es oktatási év programját is, Egy-egy tanfolyamon közel azonos érdeklődésű emberekkel számoltak az alapszervezetekben. Külön gondot fordítottak arra, hogy a tanfolyamok egymásra épüljenek. A gazdaságpolitikát a szocialista kultúra és ideológiai kérdései kövessék, hogy az alapfokú politikai képzettséget mind többen szerezzék meg. A továbbképző jellegű tanfolyamokra meg azokat tanácsolták, akik megfelelő alapképzettséggel rendelkeznek, szeretnék frissíteni, bővíteni politikai ismereteiket. Káderképző tanfolyamokon pedig azok tanulnak, akik a párt- és tömegszervezetekben mint leendő tisztségviselők jönnek számításba. S keresik az útját, módját az egyéni tanulásnak. Újjászervezték az oktatást ellenőrző bizottság munkáját, s az alapszervezeteket is arra ösztönzik, hogy folyamatosan ellenőrizzék, segítsék és ne csak az esztendő végén vessenek számot a politikai képzés helyzetével. Felülvizsgálták a propagandistaklub munkáját is. A klub vezetőjének Kovács Józsefet tették meg. — Célunk az, hogy az eddiginél hasznosabb segítséget adjunk az oktató, nevelő munkához. Azért is szükséges ez, mert a propagandista nagy része kicserélődött, s tapasztalatok hiányában több gyakorlati segítséget igényelnek... Amellett, hogy folyamatossá tesszük a klub munkáját, az elméleti, módszertani felkészítőket, arra törekszünk, hogy élő, eleven kapcsolatot alakítsunk ki a gyári munkával, az alapszervezetek gyakorlati tevékenységével... Mátyus Miklós magyarázza: — Mindezek nem öncélú dolgok. Azt tapasztalom, a tájékozottabb, felkészültebb párttagok bátrabban szólnak gondjainkról, bajainkról a taggyűléseken. Ugyanakkor felelősségteljesebben teszik a napi dolgukat is, hogy fogyjanak ezek a gondok... Vincze József fogja össze végül is a beszélgetést: — Igaz, hogy vannak párttagok, akiket még győzködnünk kell igazukról. A többség azonban olyan, hogy ők győzködnek másokat. Azon munkálkodunk, hogy egyre több legyen azok száma, akik ismerik, értik, s következetesen képviselik a párt politikáját. Egyre többen ítéljék meg reálisan helyzetünket itt a gyárban is. V. G. NÓGRÁD - 1981. augusztus 18„ kedd
