Nógrád. 1981. július (37. évfolyam. 152-178. szám)
1981-07-14 / 163. szám
Takarmánykeverő üzemek számára négyezer literes keverőberendezéseket készítenek az ÉLGÉP Vállalat 5. számú pásztói gyárában, a termékek nagyobbik része, a termelés 80 százaléka tőkéspiacokra kerül. Képünkön Szabó Imre csoportvezető, egyúttal az üzemrész szocialista brigádjának vezetője és Klonka József szerelőlakatos az elkészült berendezést ellenőrzik Szaporodó árnyoldalak Részkérdés az alkatrész ? Sajnos, napjaink rohamosan fejlődő, modernizálódó világában egyre gyakrabban előfordul, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek vajmi kevés ideig örvendenek az általuk vásárolt betakarító-, . vagy talajművelő gépeknek. Legtöbbször csak addig, míg annak valamelyik alkatrésze fel nem mondja a szolgálatot. Szerencsés esetben — ez a ritkább — sikerül pótolni, de gyakrabban nem lelhető fel a hiányzó darab. Ilyenkor két eset van. Ha akad a nagyüzem tulajdonában hozzá hasonló gép — és miért ne akadhatna —, amelyen ráadásul abban nem ugyanaz romlott el, semmi baj, a kettőből egy működőképessé tehető. Nagyobb üzem, még több gép esetében ez a művelet tovább fokozható és esetenként három, vagy négy masinából lesz egy munkaképes, vagy valami ahhoz hasonló. Ami azonban nem feltétlenül alkalmas a megkövetelt minőségi munka végzésére. Magyarország — szerencsénkre? — a barkácsoló kedvű emberek országa és amióta sikerült leszállnunk a lóról és a különböző oktatási intézményekben a testi fenyítés helyett bevezették a gyakorlati oktatást, egyre többen éreznek olthatatlan vágyat a bütykölés iránt. Nos, ők egy-egy mezőgazdasági üzemben ugyancsak kiélhetik magukat a kampánymunkák előtt, alatt és után. Sőt, a vezetők is örülnek az újító kedvű szakembereknek és anyagilag, erkölcsileg ösztönzik őket újabb és újabb ötletek kiagyalására, megvalósítására. Sokszor sikerül a hiányzó —, vagy gyakran meghibáso- dó —, alkatrészt némi ötlete--éggel pótolni akár átmenetileg, akár véglegesen. Ez azonban a technika fejlődésével, az igények növekedésével egyre kevésué járható út, amely helyett mást kéne kitalálni Nem annyira az üzemekben. .. ☆ Módom volt az idén is több termelőszövetkezeti vezetővel is találkoznom, akiket a gutaütés környékezett az öröm helyett, amikor anyagbeszerzőiknek sikerült fellelniük a résőta hiányzó alkatrészt. Ez uevanis — magyar gyártmányú ékszíj, ekevas — olyan silány minőségű volt, hogy szakszerű használat mellett is mindössze néhány óráig tartott. A kérészéletű, három kilométerenként elfogyó kombájnékszíj, vagy óránként jobblétre szenderülő, másfél ezer forintos ekevasak nem tartoznak azok közé a tényezők közé, amelyek elősegítik a mezőgazdaság fejlődését. Pedig a kezdeményezés — tudniillik hazai gyártásúval pótolni azt, ami importból nem szerezhető be — mindenképp figyelemreméltó. Legfeljebb néha balul sül el. Vitathatatlanul hasznos — eredménye Nógrádban is ér-, zékelhető —, hogy egy-két termelőszövetkezetben hozzáláttak a krónikus hiánycikkek gyártásához. Ilyen például a baksai termelőszövetkezet által gyártott generá- toros feszültségszabályozók az MTZ és Rába-Steiger erőgépekhez, IFA tehergépkocsikhoz. Szolnokon év elejétől az AGROKER gyártja a szalmarázó ládákat az E—516- os és E—512-es kombájnokhoz, -s hamarosan ezekből is több kerül a megyei gazdaságokba. Vajon miért nem foglalkoznak a jelenleginél több mezőgazdasági üzemben a gépekhez szükséges alkatrészek előállításával. Néhány nagyüzemben erre kerestünk választ, miért nem próbálkoznak meg ezzel a tevékenységgel. Kiderült —, s ez volt a TESZÖV illetékesének a véleménye is —, hogy az alkatrész-előállítás olyan színvonalú technikai, technológiai hátteret igényel, amelyet ma még egyetlen Nógrád megyei mezőgazdasági üzem sem tud biztosítani A másik ok, a hatalmas beruházási igény, hiszen egyetlen edzőkemence ára a több százezer forinttól a több millióig terjed, s ennek az összegnek megtérülése ugyancsak kétséges, figyelembe véve az előállítható kis szériákat és azokat az árakat, amelyen értékesíteni lehetne. Ezért nem foglalkoznak ezzel még a „milliárdos” termelőszövetkezetek sem. Másik járhatóbb út az alkatrészfelújítás lenne. Ezzel a kérdéssel már Nógrádban is foglalkoznak, például az ecsegi termelőszövetkezetben, ahol előreláthatólag az év vé- gefelé megindul ez a tevékenység. A felújítás előnye, hogy a költségek az új alkatrészek árának csak 15—20 százalékát teszik ki, az eljárás gyors, beruházási igénye, viszonylag, alacsony. ☆ Bebizonyosodott — lásd ékszíjak —, hogy utánozni nehéz, bármilyen könnyűnek is tűnik. Ez egyébként más hazai gyártmányú importgépekbe való alkatrészeknél is előfordul. És, ha a hazai mezőgépgyártás nem képes megbirkózni a feladattal oktalanság lenne ugyanezt elvárni a termelőszövetkezetektől. Az emberben azért felmerül a kérdés, valóban nem tudna segíteni ezúttal az ipar a mezőgazdaságnak? Vagy legalább a kereskedelem, hogy, l.a a nógrádi gazdaságok, az itteni viszonyoknak megfelelő és jól bevált E—512-es kombájnokat igényelnek —, mint például az idén is —, akkor azt kapjanak és ne más típust, amelynek ára kétszerese a kértnek és a dombos vidékeken nem felel meg a kívánalmaknak. A magyar mezőgazdaság olyan színvonalon áll, amelyre méltán büszkék lehetünk, ugyanakkor sajnálatos tény, hogy a magas színvonalú termelést jól szolgáló gépek aránya egyre csökken, s ez bizonyos szempontból nehezíti a fejlődést. Az alkatrészellátás hiányosságai -sak tovább fékezik az előbbre lépést, drágítják a termelést, lassítják a munkákat. A kérdés csak az. meddig? Zilahy Tamás A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben az elmúlt öt év során mintegy 600 millió forintot fordítottak a technika fejlesztésére, a technológia korszerűsítésére A következő évek során hasonló ütemben fejlődik a gyár. A rugalmas és gyors váltás szükségessé teszi a dolgozók szakmai felkészültségének alkalmazkodását, szakmai és politika^ műveltségének az igényekhez történő igazodását. A változó élet indokolttá teszi a munkahelyi művelődési tevékenység átfogó tervezését. Az általános iskolai oktatást közép- és felsőfokú képNem csak ötlet Sínen a AZ IMMÁRON únos-únta- lan sokszor emlegetett olajár- robbanás, s az a felismerés, hogy szűkebbre kell húzni földünk energiafelhasználásának jelképes derékszíját, lévén efféle készleteink igencsak végesek, mindenkit ezen, aranynál is többet érő kincsek gazdaságosabb alkalmazására késztetnek. Hasonló cipőben jár — természetesen — a Nógrádi Szénbányák is, mint energiatermelő, amely nem csak gazdálkodási eredményei javítása, hanem a kitermelt szén még jobb hasznosítása érdekében keres új utakat. Tóth József, a Nógrádi Szénbányák vezérigazgató-helyettese mondja: — Szénmedencénkben köztudottan a kányá- si szén jelentette, s bizonyítja még most is a jó minőséget, a kitűnő fűtőértéket. Ami lehetne jobb is. De a geológiai viszonyok, a homokbefolyások, iszapömlések lényegesen csökkentik a kalóriatartalmat és esetenként joggal kritizálhatóvá változtatják az onnan kikerülő termel- vény minőségét. A homokkal keveredett szén már nem az igazi. Éppen ezért kezdtünk ho: .á különféle kísérletekhez, amelyektől jelentős árbevétel-javulást és közmegelégedést várunk. Esztendő kezdetén megírtuk már: a Nógrádi Szénbányáktól jelentős mennyiségű szenet szállítottak — kísérletképpen a Mecseki Szénbányák pécsi mosóművébe, de az itteni szén még jobb hasznosítását voltak hivatottak azok a kutatások is elősegíteni, amelyeket a miskolci nehézipari műszaki egyetemen, valamint a központi bányászati fejlesztési intézet laboratóriuméiban végeztek. Kedvező a nSvényegészségiigyi helyzet Országszerte kedvező a növényegészségügyi helyzet. A különböző fertőzések az elmúlt év azonos időszakához képest valamivel kisebb mértékben jelentkeznek. Az ellenőrző állomásokról érkező jelentések szerint azonban a termelőknek július közepén ismét fel kell készülniük egy újabb védekezési főszezonra — erről tájékoztatták az MTI munkatársát a MÉM agrokémiai központjában. A párás, meleg időjárás most a legtöbb gondot azzal okozza, hogy a máskor csak augusztusban jelentkező levéltetvek az idén lényegesen korábban, és nemcsak a zöldségeskertekben, hanem szokatlan módon a kukoricatáblákban is elszaporodtak. Ahol arra szükség van, repülőgépekről és helikopterekről nagyhatású vegyi készítményekkel óvják a növényeket. A gyümölcsös- és a szőlőskertekben a nedvességet kedvelő kórokozók ezúttal a szokottnál kevésbé veszélyeztetik a termést. A peronoszpóra, egyelőre a legtöbb helyen elkerüli a nagyüzemi szőlőskerteket. A gazdaságok azonban folytatják a megelőző védekezéseket. A lisztharmat viszont a tavalyinál Jobban erőre kapót, s ezért a szőlőskertekben a permetezőgépekkel nagyszabású hadjáratot kezdtek ellene. A házikertekből sokat tettek fel kérdést az intézetnek, hogy miért sárgulnak el idő előtt a fák levelei. Ezt a legtöbb esetben a takácsatkák fertőzése okozza, s ilyenkor a védekezést nem szabad halogatni. A kellő hatású készítmények a kistermelők rendelkezésére állnak. zést előrelátó rendszerbe foglalják, úgyis, mint műveltségpótló tevékenységet, úgyis, mint napjaink korszerű képzési követelményét, hogy a gazdálkodási változásokat rugalmasan követni tudják. A gyárban, munka melletti felsőfokú képzésen a következő években 21, a középfokú képzésen 98. a szakmunkás- képzésen 392, a képesítést nyújtó betanító, átképző és egyéb céltanfolyamon pedig 1374 dolgozó oktatását tervezik Emellett a műveltség- pótló általános iskolai képzésben mintegy 80 fő vesz részt. A munka mellett tanulnak Pénz híján más bánja nógrádi Persze, az ez irányú „tapogatózás” nem nógrádi szülemény. Szinte kivétel nélkül valamennyi hazai szénbányavállalat keresi a szén gazdaságosabb felhasználásának lehetőségét és — lehet Így fogalmazni — a tovább feldolgozás útját. Medvesi István, a Nógrádi Szénbányák meo-csoportjá- nak vezetője eképpen fogalmazott: — Érdekünk az eddig szinte teljesen veszendőbe ment. vagy szinte bagóért eladott termelvény gazdaságos hasznosítása. Hiszen a gyakorta meddővel, homokkal telített szenünket az úgynevezett hármas kategóriába, a szabadáras termékek közé sorolták, amelyet olyan alacsony áron vásároltak meg az erőművek, aminél kevesebbért már maguk is szé- gyellték volna. Mi viszont kényszerhelyzetben voltunk, s bár javul a minőségünk, maradunk is még Éppen ezen okek* miatt. — DE HAT — MONDOM Tóth József vezérigazgató-helyettesnek — az esztendő elején már roppant bizakodó hangnemben nyilatkozták, hogy a közeljövőben megoldódnak ebbéli gondjaik. Hogy lesz mosott szén és nógrádi brikett. — ... Említettem már, hogy hosszan tartó kísérleteket folytattunk, amelyek sikerrel jártak, persze, meg kell mondanom, hogy csak a ká- nyási szén esetében A mén- kesi és a szorospataki ter- melvénnyel végzett oly jellegű próbálkozásaink, hogy azokat mosással magasabb kalóriaértékre „hozzuk fel”, eredménytelenek voltak. ígéretes azonban, hogy a kányá- si porból, a Dorogi Szénbányák üzemében, recept szebrikett rinti adalékok hozzáadásával, olyan kitűnő minőségű brikettet sikerült előállítanunk, melynek fűtőértéke elérte a 4595 kalóriát Van hát járható utunk, csak egyelőre nem áll rendelkezésünkre akkora összeg, amelyből a szén mosást és a brikettgyártást meg tudnánk valósítani. Pedig nem csak a Nógrádi Szénbányáknak — és a vásárlóknak, hanem a népgazdaságnak is sokat jelentene ezen elképzelések megvalósulása. A tetemes importköltség megtakarítása — hiszen a mátraaljai, a borsodi és más szénbányavállalatok is szándékoznak jó minőségű brikettet előállítani —, hazánk gazdálkodását is jótékonyan befolyásolná. A szénmosásnak Magyar- országon már jól bevált technológiája van, s honunkban gyártják azokat a berendezéseket, amellyel ez megvalósítható. Nógrádban így hát csak a pénz a kérdés. Amely, vélik, a VI. ötéves terv végére már meglesz; nem csekély összeg: több mint 250 millió forint, s aztán Nagybátony- ban megkezdhetik az új minőségjavító mű építését. — És a brikett? — Alapos, átgondolt tervek szerint, melyeknek gazdasági vonatkozású kérdéseit még vizsgálni kell, arra számítunk, hogy a VII. ötéves tervben Dorogon, megindulhat a kányási brikett gyártása. Ám addig is legfőbb törekvésünk az aknákból kikerülő szén minőségének javítása — mondja Tóth József. a nógrádi ötlet nem marad csupán az. Megvalósulásáért nagy erőfeszítéseket tesznek a szénbányáknál. Karácsony György Egyedi megoldás — de hasznos Mai árakon számolva körülbelül 30 millió forintos beruházástól szabadult meg a hunyai termelőszövetkezet. Pontosabban szólva az évi 15 ezer hízót kibocsátó sertéstelepe ennyivel került kevesebbe azáltal, hogy a hízóalapanyagot, magyarán a malacokat a háztáji gazdaságokban hizlaltatják. A szövetkezet a tenyészállatokat hízóáron, egyéves törlesztésre adja el a vállalkozóknak.' Ezer kocáról lévén szó, ez mintegy 3 millió forinttal csökkenti a nagyüzem forgó- eszközigényét. A termelési szerződésben rögzítik az átvett állatok számát, súlyát, átvételi átlagárát és más, a gazdákat terhelő egyéb technikai feltételeket. A hízóalapanyagot a szövetkezet szállítja el és biztosítja a tenyészállomány különleges takarmányellátását is. Mivel ezt napi piac áron adják, a vállalkozó gazdák inkább maguk gondoskodnak az állomány ellátásáról. Az eddigi tapasztalatok szerint egy koca után, éves átlagban 20 malacot lehet a szövetkezetnek — kilogrammonként 40—45 forintos — áron átadni. Számítások szerint, ha nagyüzemben nevelik a malacot, annak kilogrammonkénti termelési ára ennél 20—25 százalékkal magasabb. Ha a sertéstelep csak hizlaldából áll, akkor egy férőhely feleannyiba kerül, mintha tenyésztőrészleget is építenek hozzá. Az 1 kg sertéshúsra jutó feleannyi amortizációs költség a hunyai szövetkezetben újabb 2 százalékkal csökkentette a sertéshús ellátási költségét. Mivel az 1 kg élősúlyra jutó önköltség és az átvételi ár közötti különbség kb. 8 százalék, ez azt jelenti, hogy a tsz sertéshizlalásának nyereségét gyakorlatilag a háztáji kooperáció révén éri el, másképpen fogalmazva:bár a gazdaság az országos átlagnál kevesebb abrakot használt fel az azonos mértékű súlygyarapodáshoz, az újszerű együttműködés nélkül nem lenne nyereséges a sertéshústermelés. A sertéshústermelésben kialakult együttműködésnek ez a megszokottól eltérő formája meglehetősen egyedi megoldás. Ez mindenekelőtt a tartástechnológiai és szervezési kérdésekre vonatkozik. Például a háztáji malacnevelésnek a nagyüzemi hizlalási rotációhoz kell igazodnia. Elméletileg ez programozható, de a megüresedő hízóférőhelyek felíöltésé- hez gyakorlatilag nagy tartalékkal kell tervezni, ami időnként óhatatlanul azzal jár, hogy malacból a szükségesnél több van. A „fölösleges” jószágokat a tsz eddig vagy a szabadpiacon értékesítette, vagy — a nagyüzemi hízókapacitáshoz képest tartós túltermelési veszély esetén — felbontotta a termelési szerződéseket. Mindkét módszer csak esetleges intézkedés, egyik sem ad rendszerbe illeszthető megoldást. Ezért a sertéstenyésztési integrációt összekapcsolják a sertéshizlalási együttműködéssel, tehát a háztájiban felnevelt, de a nagyüzemi hizlaldákban már nem férő malacokat a szövetkezet kiadja bérhizlalásra. S mivel a hizlalás nem kíván olyan szakértelmet, mint a tenyésztés, a bérhizlalásra bárki vállalkozhat. Annál is inkább* mert szükség esetén a szövetkezet építi és szerszámozza fel a házkörüli hizlaldákat is. Ez a módszer tehát amellett, hogy úgyszólván anyagi befektetés nélkül állandó szinten tartja a sertéshústermelés biztonságát jelentő tenyésztői érdekeltséget, a hizlalásban is megteremti a gazdaságos fejlesztés lehetőségét. NÖGRÁD - 1981. július 14., kedd 3
