Nógrád. 1981. július (37. évfolyam. 152-178. szám)

1981-07-12 / 162. szám

Salgótarján, Nógrádi Sándor Múzeum ü MBVOSZ centenáriuma alkalmából Vadászati kisposztersorozat A múzeum épülete 1848-as emlékek Tavaly, a múzeumi és mű­emléki hónap alkalmából új múzeumot avattak; a salgó­tarjáni Nógrádi Sándor Mú­zeumot. Tervezőjét, Magyar Gézát, a LAKÖTERV építé­szét az idén április 4-én Yhl- tíijjal tüntették ki e munkájá­ért. A vadonatúj épület, amely múzeum céljára létesült: mérföldkő. A felszabadulás óta az első múzeumépíté­sünk. Persze, önmagában egy — bármilyen esztétikus, im­pozáns, funkcionálisan is maradéktalanul megoldott — épület, aligha elegendő új múzeum létrejöttéhez. Anyag is kell, amely a falakat élet­tel tölti meg. S ha szokatla­nul hangzik az élet kifeje­zés a múzeum esetében, még­sem túlzás. Az anyag ugyanis jóval előbb összegyűlt, mint, ahogy a falak megszü­lettek. Salgótarján nagy munkás- mozgalmi múltú település. A természeti környezetből szer­vesen nőtt ki a modern vá­ros, a tegnapelőtt nyomorúsá­gából a kiegyensúlyozottabb élet. Itt valóságot, mozgást fe­jez ki a szó, a munkásmozga­lom. A nógrádi-tarjáni termé­szeti adottságok — a felszí­niek és föld alattiak — életre- szólóan meghatározták gene­rációk sorsát. A salgótarjáni szénmedence a megyét — túl- szárnyalóan meghatározó té­nyező volt és lesz, amíg a szén energiahordozó marad sokáig. A szénvagyon tette sanya­rúvá eleik életét, s vált a fejlődés zálogává a jelenben. Itt nemcsak látványként épült minden a szénre. Mint napjainkban már csak kevés helyen, itt nem csupán a tankönyvekből ismerték meg a gyerekek a múltat, hanem b szülők, a nagyszülők elbe­széléseiből, a szemléltető áb­rául szolgáló múltnyomok­ból. All még néhány régi bá­nyászlakás, csaknem mind­egyik otthonban akad féltve őrzött relikvia a munkás- és a mozgalmi múltból. Nem csoda hát, hogy már hosszú évekkel ezelőtt fellendült a kollektív gyűjtőmunka, amely a KMP megalakulása és a Tanácsköz­társaság jubileuma idején újabb inspirációt kapott. Vé­gül töméntelen dokumentum, sajtó-, fotó-, tárgyi emlék, hangszalag gyűlt össze — olyan tömegű tárgy, hogy ki­követelte magának a falakat. S többlépcsősen, átmeneti megoldások állomásain át el­jutott ez a rendkívül gazdag és sokrétű tanulságot felmu­tató gyűjtemény — a repre­zentatív, állandó múzeum lét­rejöttéig. Nógrádi Sándorról, a megye szülöttéről nevezték ' . , . . *>1 a környékbeli oártizánhar- aTra a SondoJat.ra jut, hogy esztendeje huszonegyezer csa- el a környékbeli parazannar az újban egyénj arcot ^ lá(J dolgozoU Közöskonyhájú cok vezetőjéről, akme.c szel- érdemli ki egy megújhodó vályog- és vertíalú épületek lerne a város hétköznapjai- város, hogyha megőrzi íolya- egy-egy szobájában — három­ban él mindmáig. matosságát, ha hűséges a ko- három család zsúfolódott ösz­misz tegnapjaihoz is. Salgó- sze. Egy családra egy fal és Ebben a városban — ezt az tarján, ezt a sokfelé ágazó, egy ágy jutott, a többiek a ideérkező egy pillanatásba is szerves együvétartozást mu- földön aludtak. Az 1848-i job­hpfnvfldin — sokféle ellentét tatía fö1- Nem véletlen, hogy bágyszabadságot ' kimondó Deiogaaja simieie = az múzeumot éppen itt törvény által is megoldatla- égyesul harmonikusan. Hegy- avattak föL nul hagyott főkérdések a job_ vonulat — és keskeny, szin- bágymegmozdulások fölerő­te egyutcányi völgy. Évről év- S mit falai között bemutat: södéséhez vezettek. Az 1853. re sokasodó modern város- , eeo ogia’. műYe' évi tagosítás javulást ígért, re sokasodó modem var lodéstorténet, szociográfia, de az apró termőföldek elsze­reszek — és a varos szivéig életmódfejlődés-törtenet. gényítették a parasztokat, nyúló, megbecsült, féltve meg-. állandó főtá..lat címe «kik ismét cselédsorba, bá­őrzött fák, bokrok, növények. ez* „Munkásélet Nógrádban a nyába, iparba kényszerültek. Szobrok sokasága. Tán nincs XIX—XX. században.” Ke- A mezogazdasagnak nemked­_. vezo adottságok miatt sokan m eg ennyire szobrokkal tele- resztmetszet folytattak háziipari tevékeny­hintett városunk, mint ez a ^ £Lös ídekes séget’ s erulek sokhelyütt munkásváros. Szépülő, dina- Se|jelen&ű enület földszint- ^efI?aYadr^k ,prn°d,ukt^al- A mikusan korszerűsödő város, j^n 110 négyzetméteres kis- ?arlat bemutat néhányat, s sm,,v *«. U™ v,„ i «J»« jjg. Sí megújhodásának mértékétől, tok céljai. szolgáló 170 négy- o ao zetméteres előcsarnok, az emeleten három, egyenkint előtti nyomorúsága emléke- 320 ^ beí hlfadfff sTéíelőf^ it, mai otthonainak is embe- az allandó, és ld0sZak0S tar' dulásokról; de csak 1846-ban ri léptékét, sokféleséget ki- latok szamara- , kezdték el a feltárást, kezdet­követelve, Városok sokasága Az állandó kiállítás az 1813. l^ntumokTzemíéUetik. Ame- riasztóan egymást utánzó új- előtti mezőgazdaság, a cseléd- gye politikáját a birtokos jászületésének, szürke kaszár- élet bemutatásával kezdődik. köznemesség leÄj„bbjai iré- nyasorainak láttán az emberNógrád uradalmaiban száz nyították; csatlakoztak Kos­----r suthoz, vállalták 1848-at is, a I nógrádi fiatalok, főleg a két­kezi munkások pedig nemzet­őrként, vagy gerillacsapatok­ban fegyveresen is harcoltak a szabadságért, a nemzet sza­badságáért. Az ipar fejlődését az oszt­rák függőség határozta meg. Nyomon követi a kiállítás (a tarján! szénmedence bányá­szata jóvoltából) az országos­nál gyorsabb ipari fejlődést, a vas- és üveggyártását. S most átugorva számos, sor­rendben közbeeső fejezeten: feltárul előttünk a felszaba­dulás utáni idők harca, a po­litikai és helyreállítási küz­delmek, az építőmunka első eredményei, a munkásélet fej­lődésének állomásai napjaink­Rcgi bányászkonyha ban, Nógrád és Tarjáit üze­mednek, bányáinak korszerű­södése, közművelődésének óri­ási változásai, lendületes és koncepciózus városrendezése. Lényegében nem idegenfor­galmi, nem turistalátványos- ságú környék. Mégis lenyű­göző hatást gyakorol az ide­utazóra, ez a mélységes-mély sorból magát felküzdő mun­kástelepülés és új múzeum. Péreli Gabriella A MA VOSZ, a Magyar Va- ' dászok Országos Szövetsége centenáriuma alkalmából Va­dászati kisposztersorozat je­lent meg, a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata gondozá­sában. A sorozat nyolc vadá­szati témájú reprodukciókat tartalmaz, főképpen a múlt század képzőmévészeti anya­gából válogatva. A vadászat története az emberiség történetének kez­detéig nyúlik vissza, az em­beri gazdálkodás bontakozá- sakor a gyűjtögetésből ala­kult ki. Ez az emberi ősfog­lalkozás, természetesen élet- fenntartó tevékenységként rúára szűk körre szorult visz- sza, bár a vadászat némely ágát napjainkban is sokan keresetszerűen űzik a világ különböző tájain. Másutt — Így hazánkban is — inkább sporttá alakult át, jóllehet gazdasági jelentősége így sem lebecsülendő. ösfoglalkozásról lévén szó mi sem természetesebb an­nál, hogy a vadászat történe­te az emberi történelemmel, többi között, a művészetek történetével is szorosan össze­függ. Csak utalásként említ­jük az őskor művészetét, a kőkorszakot, amikor a cro- magnoni ember idején meg­jelenik a barlangok falán a művészi ábrázolás. És ez va­dászati témájú, amint azt az egyik legismertebb őskori rajz, a spanyolországi alta- mírai barlang bölényképe is mutatja A későbbiekben a népek történetének homályba vesző kezdeteinél is ott ta­láljuk áz erdők, • mezők vad­jait, halait, madarait, amint arra a mitológiák, a regék és mondák, valamint a velük kapcsolatos irodalmi, képző­művészeti stb. ábrázolások oly gazdagon utalnak. (Közé­jük tartozik a mi csodaszar­vasunk is.) Nadler Herbert szerint (emlékszobája látható a szé- csényi Kubinyi Ferenc Múze­umban): „Az esztendő min­den hónapjának, sőt minden hetének megvan a maga je­lentősége vadászati szempont­ból az olyan vadász számára, aki hazánk földrajzi, éghaj­lati és állattani viszonyait és a vadászható állatok termé­szetrajzát s életmódját isme­ri. és aki vadászni szeret: nem is szólva arról, hogy a vad óvása, gondozása, figye­lemmel kisérése és megisme­rése céljából sohsem lehe­tünk kint eleget a vadászte­rületeinken." Akik sohasem vadásztak, azok számára Is sok élvezetet, maradandó él­ményt jelenthetnek a vadá­sztáról szóló történetek, hogy csak néhány példát említ­sünk, Bársony István, Nadler Herbert, Szécshenyi Z sig- mond, Kittenberger Kálmán, Fekete István vadászati elbe­szélései és könyvei. Így va­gyunk számos képzőművésze­ti alkotással is. Többi között, azokkal, amelyeket most a kisposztersorozat kínál. így az az 1857-ből szárma­zó színes litográfia, amely a Vaddisznóvadászat címet vi­seli s eredetije a Nemzeti Múzeum történelmi képcsar­nokában látható. Ez a litog­ráfia a múlt századi vadász­életkép jó átlagát képviseli, tájábrázolása a német ro­mantikus festészetre emlékez­tet. Györgyi (Giergl) Alajos (1821—1863) Vadásztársaság a Gerecse-hegységben című olaj­képe a Magyar Nemzeti Ga­lériában van. Polgári életké­peit gyakran nehézkesség jel­lemzi. későbbi portréi velen­cei mesterek hatására oldot­tabbak, Ez a képe a bieder­meier eszményeket , tükrözi, kedélyességet sugall. A Tú­zokvadászat című színes li­tográfia Steiró Károly (1821 —1862) rajza után készült, aki korábban keresett arc- és életképfestönek számított, a hazai polgári romantika egyik legismertebb képviselője volt. Szabó Vladimír kivétel a sorozatban. Mátyás király va­dászaton című képét 1970-ben festette, magántulajdonban van. A Munkácsy-díjas ki­váló művész előadásmódjának sajátosságai, a mesés hangu­lat, a gazdag részletezés, a fantázia és a groteszk e ké­pen is élvezhetlek. A művész Balassagyarmaton született 1905-ben. A Szarvasvadászat című színes litográfia Orczy Béla rajza nyomán készült, id. Markó Károly nyomán, korai romantikus stílusban. Szinyei Mer se Pál Oculi című .olajké­pe a művész későbbi kor­szakából való, keserű hangu­latú téli táj. Id. Markó ká­roly, a magyar tájképfesté­szet kimelkedő alakja, egyik fő műve, a Diana a vadásza­ton, 1833-ban festette Rómá­ban. Amint azt Lyka Károly írta, Markónál típusos a fák, bokrok és sziklák kulisszái közé zárt szcéna’’. Bosznay István (1868—1944) naturalis­ta tájképedről vált ismerté, Vdászat című képét 1903-ban festette. A kisposztersorozatot ta- sakban vásárolhatják meg az érdeklődők, illetve a kiadó­vállalat címére (1148 Buda­pest,- XVI., Kerepesi út 26.) érkezett megrendelésekre postán is elküldik. T. E. A Nógrádi-partizánegység dokumentumai (Csontos Gábor felv.j hanem megőrzi öntudatát, megőrzi tegnapjait, tegnap­a textil-, és üvegmunkások életéiről és termékeikről is. 8 NÓGRÁD - 1981. július 12., vasárnap ű I NTT Bethlen Gábor a nagy ’ er­délyi fejedelem születésének 400. évfordulójára két im­pozáns kötetet is megjelentet­tek a közelmúltban kiadóink. (Bethlen G. emlékezete és Bethlen krónikásai.) A Maros mentén született fejedelem emlékére egy terjedelmében kisebb, kivitelében nem káp­rázatos, de igen jelentős kö­tetet jelentetett meg a buka­resti Kriterion Kiadó a jól ismert Téka sorozatában. Szi­lágyi Sándor múlt századvégi gyűjtőmunkája után ez a leg­terjedelmesebb válogatás Beth­len megmaradt írásaiból. Min­den egyes levélben — legyen az beteg feleségéhez, testvéré­hez írott — az államférfi szó- lala meg, aki a magyar haza sorsáért aggódik. Kiváló és szorgalmas levelező, nem írói ambícióból, de szükségből. Küldetése avatja íróvá — ahogyan ez leveleiből egy­értelműen kirajzolódik. A le­vélírás számára a szüntelen csaták, tárgyalások, követjá­rások szünetében, hajnalban vagy késő éjszaka, az intellek­tuális önmegvalósítás for­mája, s egyben a politika vagy a hadviselés egyik esz­köze, üzenetváltásai Páz­mánnyal vagy a török portá­val logikai okfejtésükben, stí­lusukban. is igazodnak a cím­zetthez, mindig azt a fegyver­nemet választva, mely az el­lenfélnél a leghatásosabb le­het. Van öniróniája, kedves szava, dühe s csodálatos nyel­ve, melynek fordulatait, szó- használatát ma is élvezheti az olvasó. A kézhez álló kis kö­tetet Sebestyén Mihály válo­gatta, s egészítette ki szó- és helynévmagyarázatokkal, s a levelekben említett személyek rövid, néhány soros biográfiá­jával. Egy másik emberi nagyság­ról, ugyancsak e vidék szülöt­téről, Orbán Balázsról írt életrajzot Dávid Antal, kinek háromkötetes történelmi re­gényét, az Erdély nagy rom­lását, ugyancsak jól ismeri és szereti a magyar közönség. Csontbárónak is nevezték Orbán Balázst, soványsága miatt, leginkább azonban , a „legnagyobb székely" elneve­zéssel illették. Ki is volt t. k. Orbán Balázs Kalandos életű ifjú, aki megjárta a Kö­zel-Keletet, évekig élt London­ban és a Csatorna-szigeteken mint emigráns, hogy hazatér­ve megírja hatalmas, ma is pótolhatatlan nagy művét, a Székelyföld leírását, ötszáz­húsz székely községet járt be, várromokat, elhagyott, eltűnt falvakat, templomokat kere­sett fel, hogy feljegyezze mind­azt, ami késő utódok számára is emlékezetre méltó, hogy az írás s a fénykép megőrizze mindazt, amit az erdélyi ma­gyarság alkotott anyagi és szellemi kultúrájában egya­ránt. Ha már Orbán Balázs eredeti műveihez nem is fér­het hozzá az olvasó, örven­detes, hogy legalább életrajza napvilágot látott a Móra Ki­adó jóvoltából. Dávid Antal új történelmi regénye csak annyiban ifjúsági regény, hogy az ifjabbak is könnyen, s re­mélhetően szívesen olvassák. „Gazda Klára a romániai magyar néprajztudomány egyik legnagyobb egyéni tel­jesítményét valósította meg, mennyiségi és minőségi érte-- lemben egyaránt.' Helytállása, munkabírása és erőfeszítése minden fiatal értelmiség szá­mára példamutató” — írja Faragó József Gazda Klára Gyermekvilág Esztelneken cí­mű monográfiájának ajánlá­sában. Gazda Klára szívós munkával összegyűjtötte és megírta egy háromszéki ma­gyar falu gyermekvilágának néprajzi monográfiáját. A születéstől az ifjúkorig be­mutatja a szokásokat, a neve­lés’ s a munka apró mozzana­tait. A kötet leggazdagabb ré­sze . a játékkincs bemutatása: játékszerek, az énekes-táncos játékok, mozgásos vagy test­edző játékok ilyen mélységű leírását nem találhatni a gaz­dag néprajzi irodalomban. A könyv jegyzetanyaga szinte külön kötet is lehetne, hiszen a szokásos irodalomjegyzéken felül tájszójegyzéket, jeles na­pok jegyzékét, a növénynevek, népi gnmbanevek jegyzékét is adja. A gazdag szövegközti áb­raanyag és a tárgyfotók te­szik szemléletessé, s gazdag tartalmán felül is vonzóvá % monográfiát.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom