Nógrád. 1981. július (37. évfolyam. 152-178. szám)
1981-07-08 / 158. szám
Az aratás a mai korszerű gépekkel mindössze két hét. De ezt megelőzően több hónapos kemény munkára van szükség. Az idei időjárás próbára tette a gabonát, a nem hátrány a jó idő sem. 'A sokéves tapasztalat, hozzáértés felér a legjobb műszerekkel. A Mátraaljai Állami Gazdaság három vezetője az indulás előtti pillanatokban. A búzavizsgálat eredményeként indulhatnak a gépek. Mint a hajók a tengeren, úgy haladnak a kombájnok a bő termést ígérő búzamezőkön, miközben a magtartályokban szüntelenül gyűlik az életet adó szem. Aratás 1981 Nógrádi búzamezőkön a főszereplők Az idén a szokásosnál — és talán a kívánatosnál is — korábban indult meg Nógrádban az aratás. Ezen a nyáron csak- nem 38 ezer hektár területen kell megbirkóznia embereknek és gépeknek a legnagyobb és leglátványosabb mezőgazdasági munkával, a kalászosok betakarításával. HÉTFŐ DÉLUTÁN 12 ÓRA 30 PERC A Mátraaljai Állami Gazdaság hét kék-fehér színű kombájnja méltóságteljesen várakozik a hullámzó búzamezőn. Vezetőik kis csoportokban emlékeznek a múlt heti sikeres főpróbára, az őszi árpa aratására. Tanácsokat adnak egymásnak. Gyorsan elvégeznek egy-két kisebb átalakítást, módosítást a masinákon — bár ez a szó nem nagyon illik a korszerű E—516-os kombájnokra — és közben nyugtalanul tekingetnek az út felé. — Mintát vittek a víztartalmat megmérni — tájékoztat Krajcs Pál. — Várjuk az eredményt, meg azt, hogy indulhatunk-e. — Nem lesz korai? Néznek rám, majd egymásra. — Tavaly jóval később kezdték. Ezen már vitáznak, de mivel pontos dátumot egyik sem tud, Géczi István elszalad a kombájnjához a munkanaplóért. Igaz, ő a jelenlevők közt a legidősebb, de az ő gépe áll a legközelebb, s ez korántsem elhanyagolható szempont a nyári melegben. — Igazam volt — mondja az ősz hajú kombájnos, tavaly július 18-án kezdtünk a búza aratásához. Zöld színű terepjáró porzik végig az úton, benne az állami gazdaság fél vezérkara: Vida István termelési igazgatóhelyettes, Juhász István, a pártvezetőség titkára és Réde Ferenc személyzeti és munkaügyi osztályvezető. A „triumvirátus” belegyalogol a búzába. Le-letörnek egy-egy kalászt, csavarják a szalmát, az igazgatóhelyettes fölkapaszkodik az egyik kombájn szemtartályába, aztán meghozza sommás ítéletét: — Indulás! A hét hatalmas kombájnmotor egyszerre bődül fel, fütyülnek a turbófeltöltők, összesen több mint ezerötszáz lóerő tombol a kék-fehér testekben. Lassan leereszkednek a vágószerkezetek, a motollák egyre gyorsabban forognak, az éles kések belakapnak a törékeny gabonába, porfelhő kavarog a levegőben, míg a csatárláncban haladó gépek el nem tűnnek a dombhajlat mögött. — Reggel tartottuk az eligazítást az aratásban részt vevő több mint. ötven dolgozónak — mondja Vida István. — Ismertettük a prémiumfeltételeket. Ezek véleményem szerint ösztönzőbbek a tavalyinál. — Tovább javult a technikai színvonal és ezzel párhuzamosan a szociális ellátás, étkeztetés, szállítás is — teszi hozzá Juhász István. S ezek nem mellékes kérdések, mert az aratás eredményessége nagymértékben ezen múlik. Micsutka András növény- termesztési ágazatvezető, a gazdaság aratási felelőse is megérkezett a gabona víztartalmának eredményével, s ez mindenben alátámasztotta a kezdés jogosságát. — Még a hét végén is úgy terveztük, hogy szerdán indulunk, főleg a szombati nagy eső után, most mégis másként alakult. A fiatal agronómus máris felkapaszkodik az egyik arra haladó tehergépkocsira és a kombájnok után ered, nehogy valamelyiküknek is várakozni kelljen. Gócza István zöld IFÁ-ja hamarosan visz- sza is fordulhat a sárga villogó lámpás kombájnoktól, az első szállítmány idei búzával. A kezdéstől alig félóra telt csak el, s a termény máris útban van a tároló felé. KALLÓN — KÉNYSZERBŐL A káliói termelőszövetkezet — kevesen tudják — a megye legnagyobb gabonatermő területtel rendelkező gazdasága. Az idén is 2200 hektáron adnak a kalászosok munkát a növénytermesztőknek. — Sajnos, már péntektől aratunk — mondja Varga Lajos elnök csöppet sem jókedvűen. — Jóformán egyidőben kerül sor a búza és az őszi árpa betakarítására, holott ez tisztességes esztendőben merőben szokatlan jelenség. A Rana fajtájú búzánk — 350 hektáron termesztjük — ugyancsak besült, s erre nincs más gyógymód, csak az aratás. De talán nézzük meg... A mikrobusz bohókás bakugrásai kívülről talán mulatságosak, idebent azonban az embernek minden ügyességére szüksége van, hogy beszéd közben ne harapja el a nyelvét a tarlón járás közben. A lejtős gabonatáblán négy E—516-os birkózik a sárga gabonatengerrel. Az ötödik gép áll, arra indulunk. — Csapágyas — közli tömören Czeba János, a „pilóta”, aki most éppen nem repül, s ahogy egyre újabb és újabb ékszíjtárcsákat kapkod le, úgy tűnik egy darabig nem is fog. — Soká tart? — kérdi aggódva az elnök. — Pár perc — hangzik a válasz. Az elnök a földet kémleli. Lehullott búzaszemek után kutatva, de vajmi keveset talál. — A legjobb kombájnosunk — bólint a fiatalember felé — ő a munkagépjavító-cso- port vezetője. Ezenkívül KISZ-titkár, megyei tanácstag. Szerelőnek sem lehet utolsó, mert a kombájn hamarosan elindul a többiek után, alig arasznyi tarlót hagyva a sárga búzamezőből. KÉREM A KŐVETKEZŐT! Innen is, onnan is megrakott szállítójárművek kapaszkodnak a domboldalon fölfelé, hogy értékes terhűktől megszabadulva újból és újból a kombájnok mellé állhassanak a következőért. Az aratás megkezdődött. A csaknem egyéves munka gyümölcse megyeszerte beérett. Zilahy Tamás Fotó: Kulcsár József Géczi Istvánnak, az állami gazdaság rangidős kombájno- sának ez a huszonötödik aratása. Neki már nincs új a nap alatti A Libellulának — ennek a dallamos nevű búzafajtának — viszont fejet kell hajtani a kombájnok vágószerkezete előtt, hogy néhány perc múlva. .. .. .teherrel)kocsin folytassa útját a biztonságos tároló felé. Míg ürít a kombájn, Micsutka András ágazatvezető és Gócza Péter gépkocsivezető néhány szót vált.
