Nógrád. 1981. július (37. évfolyam. 152-178. szám)
1981-07-05 / 156. szám
Telepdlésfeileszfés A jövőben kapjon többet a falu Beszélgetés Jantner Antal miniszterhelyettessel A Minisztertanács egyik legutóbbi ülésén elfogadták a településfejlesztési koncepció módosításáról szóló előterjesztést. Arról, hogy miért volt szükség a változtatásra — Jantner Antal építésügyi - és városfejlesztési miniszter- helyettestől kértünk nyilatkozatot. — Tíz éve lépett életbe a településfejlesztési koncepció. Mi indokolta ennek felülvizsgálatát? — Éppen az, hogy egy évtized alatt sok minden változott, igen nagyot fejlődött az ország. Ezekben az években lényegében befejeződött a szocialista iparosítás extenzív szakasza, az ezzel együttjáró ipartelepítés, aminek viszont óriási hatása volt a településfejlesztésre. Korábban teljesen, vagy nagyobb részben mezőgazdasági jellegű helységek iparosodtak, s ' ez sok tekintetben új helyzetet jelent. Ugyancsak hatással volt a település fejlesztésére a mező- gazdasági nagyüzemek kialakulása, a korábbi kis szövetkezetek egyesülése, összegezve tehát elmondhatjuk, hogy egy évtized alatt a makró- szerkezet stabilizálódott, ezért is át kellett tekinteni a településhálózat-fejlesztési elképzeléseket és teendőket. — Igazolta-e az élet a tíz év előtti elképzeléseket? — Éppen ezt vizsgáltuk, mielőtt a Minisztertanács elé terjesztettük a módosításokat. Természetes, hogy hosszú távra csak nagy vonalakban lehet tervezni, a részletekbe nagyon is beleszól a mindennapi gyakorlat Nagyon fontos célja volt a településhálózat-fejlesztési koncepciónak a város és, falu közti különbségek"” "'csöKkén- tése. Most megállapíthattuk, hogy ezek a különbségek valóban csökkentek —, ami az átlagot illeti. Voltak és vannak azonban helyek, ahol a különbség tovább nőtt. Célul tűztük azt is, hogy Budapest „egyeduralkodó” szerepét mind jobban ellensúlyozzák az ország más nagyvárosai, elsősorban az úgynevezett kiemelt felsőfokú központok, a megyei városok. Ez nagyrészt valóra vált, bár a szellemi élet még mindig túlságosan centralizálódik a fővárosba. Hozzátehetem: ezzel szinte egyedül állunk Európában, minden más országban nagyobb súlyuk van a szellemi életben is a vidéki városoknak. — Mennyiben hatott a településfejlesztési koncepció az aprófalvak elnéptelenedésére? — Divatos téma lett ez mostanában, sokat olvasunk, hallunk a falvak elnéptelenedéséről, méghozzá, mintha ez valami magyar sajátosság lenne. Pedig ilyen mindenütt volt, a legtöbb európai országban korábban zajlott le. Ügy is mindhatjuk: ez törvényszerű, de nálunk késett. Magával hozza ezt az iparosítás ami nálunk a mezőgazdaság átszervezésével nagyjából egyidőben zajlott le. A fiatalabb korosztályok városba költözésének elsőrendű oka az, hogy ott több és jobb munkaalkalmat lehet találni, s egyáltalán nem a település- fejlesztési koncepció hatott így. Annál kevésbé, mert a koncepció gyakorlatilag az ötödik ötéves terv időszakában kezdett hatni, a falusiak nagymértékű városba költözése pedig ennél jóval korábban elkezdődött. — Mégis: gyakori és jogos panasz, hogy a kis községek nem csak, hogy nem kapnak, hanem szinte „mindenl elvisznek’’ belőlük. — A tendencia kétségtelenül az, hogy a városoknak, nagyobb településeknek többet kell kapniuk központi és megyei erőforrásokból is. A koncepció módosításában azonban szerepel az 'is, hogy ezentúl többet kell kapnia a falunak, de anélkül, hogy az arányt megfordítanánk. Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az alapvető ellátási szintet a legkisebb falvakban is biztosítani kell, tehát legyen mindenütt villany, víz, nani áru- szükségleteket kielégítő bolt, továbbá az alapellátást adó egészségügyi, oktatási intézmény és megfelelő út, olyan közlekedési lehetőséggel, hogy a további igényeik kielégítését könnyen elérhessék a kis falvak lakói a legközelebbi nagyközséget, várost. Hiba volt eddig, hogy a településfejlesztési koncepcióban szereplő „központi szerepkör nélküli település” meghatározásból sok helyen önkényesen elhagyták a „központi” szót, tehát egyszerűen „szerepkör nélküli település”-nek tekintettek egyes községeket, ebből kiindulva elvonták tőlük a helyben képződött eszközöket, s ezek egy részét városfejlesztési célokra használták feL Ez viszont a falu és város közti különbségek 'növekedéséhez vezetett — Milyen változások várhatók a módosítás nyomán? — Például a magasabb településhálózati szerepkör eléréséért mesterségesen duzzasztották fel egyes városok népességszámát, és ezért nem tudott lépést tartani a városok népességnövekedésével az infrastruktúra fejlesztési Ezentúl nem orientálhat a népességszám ilyen fejlesztésekre, ezért várhatóan gyorsabban javul majd a városok ellátottságának helyzete. Változás az is, hogy a jövőben a településeket nem önmagukban vizsgáljuk és tervezzük, hanem településcsoportonként, ha úgy tetszik: a vonzásközpontot vonzáskörzetével együtt. Ismét nemzetközi tendenciára hivatkozom: sok város számára előnyös lehet, ha nem saját területén, hanem a szomszédos, közeli községekben lesznek az új lakóépületek. — Ugyancsak a kormány által elfogadott módosításban olvasható, hogy „az agglomerációk összefüggő városias térségeként fejlesztendők”. Mi tette szükségessé ezt? — Egyre erősebb —,' csakúgy. mint világszerte — az agglomerálódási tendencia, vagyis, a különböző településekről, kis falvakból elköltözők mindinkább a nagyvárosok, elsősorban Budapest közvetlen környékén telepszenek le. Ez teljesen . érhető, hiszen ott még megtarthatják bizonyos mértékig falusi szokásaikat, kevésbé kell megváltoztatniuk életmódjukat, mint a városokban, esetleg la- kóteleneken. Ermatt egves nagyváros-környéki települések lélekszáma sokkal gyorsabban nő, mint a városoké, ezzel pedig nem tud lépést tartani az infrastruktúra fejlődése. A településfejlesztési koncepció módosítása most ezen a helyzeten kíván változtatni az agglomerációk fokozottabb, városihoz hasonló fejlesztésével a közművesítésben, szociális-kulturális ellátásban, általában az infrastruktúrában. Az összefüggő városias térség azt is jelenti, hogy az agglomerációba tartozó településeket egy összefüggő, nagy fejlesztési egységnek kell tekinteni, ahol a regionális létesítmények kialakítását kell az egyedi megoldásokkal szemben előtérbe helyezni. A közös létesítmények kialakítása, fenntartása megköveteli az agglomerációba tartozó tanácsok szoros együttműködését. — A határozat hangsúlyozza, hogy nagyobb mértékben kell törekedni „az egyes települések természeti, demográfiai, gazdasági erőforrásainak alapulvételével az öntevékenység kibontakoztatására, a helyi kezdeményezések támogatására”. Mit jelent ez a gyakorlatban? — Igen sok lehetőség van még, amit nem aknáznak ki kellően a helyi lakosok, csak a központi támogatásra várnak. Például: a balatoni idegenforgalomba bekapcsolódhatnának zalai, bakonyi falvak is, s ez ugyanúgy áll más vidékek községeinek ma még kihasználatlan lehetőségeire. Ilyen helyeken a megyei eszközöket annak arányában fogják szétosztani, amennyire maguk a helybeliek mozgósítják erőiket. Vonatkozik ez a helyi erőből történő kisebb építésekre éppúgy, mint a társadalmi munka igénybevételére. Másrészt: mindenütt szükség van nyílt településpolitikára, a lakosság bevonására, a tervek elkészítésébe és jóváhagyásába. Ahol így készítik el a terveket, ahol a lakosságot bevonják a tervezésbe és a kivitelezésbe egyaránt — ott a helybeliek jobban vigyáznak a megteremtett értékekre, mert valóban sajátjuknak érzik — mondotta befejezésül Jantner Antal miniszterhelyettes. 1 » Várkonyi Endre Nyár a A kora délelőtti órák általában csendesek hétköznaponként a művelődési intézményekben. Különösen így van ez nyáron. Így van ez a salgótarjáni Kohász Művelődési Központban is. Ám hosszú évek tapasztalata azt bizonyítja, ebben az intézményben nem szokott nyár lenni, azaz nem szünetel a tevékenység. Legfeljebb kicsit nyárias színt és tartalmat vesz fel. Például jelzi a nyarat, hogy a kohászati üzemekben s néhány hónapban kevesebb az ismeret- terjesztő előadás, ősszel majd újra fellendül, gazdagodik ez a tevékenység is. De a könyvtár folyamatosan és teljes intenzitással tevékenykedik, amint azt pár adat is jelzi. A művelődési központban lévő könyvtár könyvállománya jelenleg' 35 500 kötet. Ellentétben bizonyos tendenciákkal, a látogatók és az olvasók száma itt nem csökken, sőt szerény mértékben növekszik. A tavalyi első fél évben 4 904, idén 4 988 volt a látogatók száma. A kölcsönzött kötetek száma pedig a múlt év adott időszakához képest 17 558-ról 17 759-re nőtt. Jelenleg 1519 beiratkozott olvasója van a könyvtárnak. Könyvtári rendezvény is lényegesen több volt. Tavaly ugyancsak az első fél évben 11 rendezvénynek 530, idén 18 rendezvénynek 1 080 látogatója volt. Az ifjúsági klub is — szerda kivételével — a hét valamennyi napján várja vendégeit délután öttől. A szerdai napot az esetleges kötött programú ifjúsági rendezvényeknek tartják fenn. Minden második szombáton disco vonzza ide a fiatalokat. A felnőttklub ajtaja szintén tárva-nyitva, szeszmentes büfé és rengeteg játéklehetőség teszi vonzóvá. Július 1-től délután háromkor nyitnak és este kilenckor zárnak. Egyébként két klub tart nyári szünetet, a szocialista brigádvezetők és a nyugdíjasok klubja. Az előbbi klub nemrég tartotta nyár előtti utolsó foglalkozását. ahol megbeszélték a forró napok programját. Az idén nyáron kirándulásokat tesznek, többek között megismerkednek Nógrád megye múezumaival, Budapest kulturális értékeivel és természetjáráson vesznek részt. A nyugdíjasok szintén terveznek kirándulást a nyáron. Kohász Központban A mozi hetente négyszer játszik, a gyermekszakkörök természetesen szünetet tartanak, de valamennyi többi szakkör folyamatosan működik, csakúgy, mint a művészeti csoportok. Ezekről érdemes külön is ejteni egykét szót. A Petőfi Kohász Színpad Tatabányára készül, ahol augusztus 28-tól 30-ig rendezik meg a munkásszínjátszók országos találkozóját. Az előző tatabányai szereplésükkor nívó-díjat kaptak. Ebben az évben a város tizenkét csoportot fogad, a Kohász Színpad idén is szeretné öregbittetnl jó hírnevét, ennek érdekében zajlanak a próbák, folyik a munka. Még ebben az évben Balassagyarmatra is készülnek, az irodalmi színpadi napokra. A néptánc- és a jazzbalett- csoport nemrég részt vett a salgói továbbképzésen. A népitáncosok augusztus 20-ra Bárósra kaptak meghívást, erre készülnek. A kohász fúvószenekar június végén Várpalotán minősítésen vett részt. Ezen az ötödik országos fúvószenekari minősítésen aranydiplomát ért el, egyébként már a negyedik alkalommal. A bányászzenekar múlt nyári vendégjátéka során az NSZK-beli Leonberg-Eltingenben a kohász fúvószenekar néhány tagjával is megismerkedtek a vendéglátók. Ez a kapcsolat tovább erősödik azzal, hogy az ottani Lyra 1897 Zeneszövetség vendégszereplésre hívta meg erre a nyárra a kohász fúvószenekart. Az NSZK-ban bemutatandó programot természetesen itthon is bemutatják a közönségnek és a zenekar augusztusi programjában több térzene is szerepel. Itt említjük meg, hogy a tavaly átadott, az intézmény szomszédságában lévő szabadidő-park sokszínű művelődési és szórakozási, valamint sportolási lehetőséget kínál egész nyáron. Többi között fellépnek itt néptáncosok, játszik a zenekar és így tovább. Az év második felében társadalmi vezetőségválasztást tartanak az intézményben. Beszámolnak öt év tevékenységéről, újjáválasztják a vezetőséget. A nyári hetek tehát alkalmat nyújtanak hosz- szabb időszak tartalmi munkájának értékelésére, az újabb feladatok megfogalmazására is. T. E. Ütoniáró Veszendő fejszék, nyelestől ? Az ember értékteremtő, értéket megőrző, újat is létrehozó örök szenvedélye — gyakorta úgy tűnik — szinte kizárólag a magánszférában érvényesül. Ott hoz létre egészen kiemelkedő dolgokat (fantasztikus méretű családi házakat, kerítéscsodákat például), ott jut figyelem és szellemi, meg anyagi erő is a régi konzerválására, felújításra, sőt az archaizáló darabok (bútorok), a múlt építészeti ismereteit hasznosító megoldások létrehozására- alkalmazására. Mondom, egészen fantasztikus dolgokat művelt ugyanaz az ember, amelyik másfelől viszont egy- egy terület, értékét naponta vesztő, valamikor még megmenthető műérték, vagy műemlék jellegű épület (vagy még az sem, csak egyszerűen építészeti érték) hivatalos gazdája, használója, „gondozója”. .. Lehet, hogy a személyek nem mindig azonosak, de a tulajdonos mégis a köz. A közérdek, amely „úgy általában” magába vonja az elhanyagolt kastélyt, annak megőrzését, hasznosításának szándékát, de a következetes cselekvés már hiányzik. Alighanem azért is, mert a közérdek és a közösség „úgy általában” nem is képes cselekvésekben megnyilvánulni. xxxxxxxx Valamivel koncepciózusabb, következetesebb gyakorlat pedig mindenképpen elkelne most már. Egyfelől ott a társadalmi szintre em,elt elhatározás akárcsak a kis Nógrád megyében is arra, hogy a következőkben törekedni kell a megyébe látogató —, s rajta úgyszólván éppen csak átguruló — vendégek helyben- marasztalására, az itt töltött éjszakák számának gyarapítására, az „éjszakai átlag” (ebben számol, ebben mér ugyanis az idegenforgalom) növelésére. Hogyan, mivel, hol? Íme egy „nem hivatalos 'vélemény”: — Ugyan, ugyan! Nógrád megye nem nyújt semmit, ami az idegen- forgalmat ide tudná vonzani. .. Nincsenek produkciói a megyének... Hát szálláshely van talán elegendő, s hozzá még — jó, megfelelő, valóságos lehetőségeket nyújtó választék ki- sebb-nagyobb területenként van-e? És ami már létezik, „üzemel”, az is milyen, vagy mikorra, hogyan, ki által lesz vonzóbb? Hagyjuk most Bánkot, Diósjenőt, a Salgó környékét, lesz még szó róluk alighanem éppen elég, mint ahogy eddig is volt. Hogy mi, mikorra és hogyan* na, meg ki által változik — az is megérne nem egy, több misét is, ahogy mondani szokás... XXXXXXXX Jő régen így van ez valahogy: a tulajdonos (tanács, szövetkezet) valóságos istenverésnek tartja a málló vakolatú, mit vakolatú? málló falu, omladozó tetejű ilyenolyan kastélyt. Csak a gond van vele. Meg a felelősségi). Pénz meg sehonnan nem csörgedezik, sem a „műemlékesektől”, sem a megyétől, sem a járástól, sem a községtől. Nekik sincs elég. Meg aztán mit is lehet kezdeni egy ilyen elárvult kötö- meggel, ami semmi hasznot nem hoz... ? Nincs elég produkciója a megyének, nincs megtartó ereje az idegenforgalom számára? Ide kellene a koncepció, meg a következetesség, meg az időbeni kapcsolás, a nagyobb társadalmi igények gyorsabb és rugalmasabb érzékelése. De ez nem az útonjáró feladata. Nem azoknak kell megoldani, akik legfeljebb az érzékelésig és azon túl a gyakorta ellentmondást mutató, sőt, egymásnak is ellentmondó bátortalan törekvések, a következetlenség felismeréséig jutnak el „saját hatalmuknál fogva”. XXXXXXXX Van, aki így vélekedik, talán „végső” elkeseredésében, a sok veszendőbe kerülő megyei kastély, régi épület, egykor még megmenthető, azóta már csákány alá került érték láttán: „ahogy a Duna partján osztrák hitellel építünk szállodasort, éppúgy kellene az idegenforgalom céljaira felhasználni ezt a sok szerteszét heverő épületértéket!’' Lehet benne valami racionális mag. Van is talán valamiféle kései felismerés, vagy legalább támadhat ilyenféle igény. Ugyancsak nem hivatalos értesülés: komoly munkával elkészült (vagy készül) a megye kastélyainak sajátos „térképe”, azaz pontos kép arról; hol és milyen építmények, értékek állnak még, s talán arra nézve is valami, hogy milyen erőkkel, milyen módon lehetne ezeket magunknak (és unokáinknak) megmenteni. Amíg nem késő. De nem késő-e már egészen? Hiszen a rosszul lakott, vagy különösen, a sehogyan sem lakott épület gyorsabban omlik, mint az ostromlott vár fala ágyútűzben. XXXXXXXX Nálamnál jóval tájékozottabb tájszerelmes ember mondja, nem is egy, nem is kettő, olyan, aki ezen a gyönyörűséges vidéken, ebben a kis Nógrádban látta meg a napvilágot és nőtt bele maga is a szülőföldbe élő gyökérként : természeti szépségben az országnak kevés tája versenghet éppen Nógráddal. Hpgy a produkció csak az lenne, ha két fedőt összevernek valahol? A látványos „kultúrszenzáció” ? Hogy nem kiaknázható produkció maga a táj? Hogy az abból elkerített ásónyomni résznél mindenképpen többet érő ez a vidék, mint azt magunk elhinnénk? A nógrádi vidék számos — hely hiányában felsorolhatatlan — pontja valóságos attrakció! És a legtöbb pontján ugyanott romlik a rossz gazda tulajdona, vagy inkább így: a kelletlen gazda jószága, a talán mindmáig a „múlt átkát” megszemélyesítő egykor volt kúria, kastély, közép- és kis- nemesi porta, ki tudná felsorolni valamennyit? Tolmácson —, hogy példát is soroljak néhányat —mindmáig kétséges a sok funkciót ellátott, mostanra funkciót vesztett egykori Herczfeld- féle tekintélyes kastély sorsa. A tanács ezúttal tanácstalan. A megyei érdeklődés elapadt (valami volt korábban ugyanis), de ezen a Börzsöny-aljai környéken maga a táj is aranyat érne egy nagyobb szabású koncepció nyomán és persze kellő áldozattal. Csak azt ne mondja valaki, hogy a manapság valóban hiányzó pénz vissza nem térülő áldozat, csak azt ne hirdesse az ige, hogy „már csak ez hiányzik a nyakunkból... ” Pedig ezt hirdeti, pedig erre hivatkozik mindenhol mindenki manapság, különösen: nincs rá pénz! Hát nincs is! De nem is lesz abból, amibe beletenni nem tud, vagy nem képes az ember. XXXXXXXX A sziráki Teleki-féle kastély „megfogta az isten lábát”, oda az olajosok költöznek, de aligha túlzás — nyer velük egész Szirák, sőt, a környék is, mert igényt is hoznak magukkal. A kistere- nyei kastély megtalálta a gazdáját a csomagolástechnikai szakemberek által. Más kérdés, hogy mennyire van kihasználva, hogy a karbantartás milyen mértékben történik, de van ugyanott más is, ami figyelmet érdemelne, akárcsak a ma még jó karban levő egykori istállók sora... Nagy fantázia kell a hasznosítására? Fura képet mutat szúnyoghálós, omladozó oszloptestű, málladozó vakolatú, többnyire néptelen megjelenésével, villanydrótjaival, faoszlopaival, a szandai elágazásnál levű gyönyörű, tájat a fókuszába húzó kastély is, a magyarnándori gazdaság tulajdona. Sorolni szinte kisebb tájanként lehetne, de minek? A táj önmagában gyönyörködik... T. Pataki László NÓGRÁD — 1981. július 5., vasárnap 7
