Nógrád. 1981. július (37. évfolyam. 152-178. szám)
1981-07-05 / 156. szám
Rétság dinamikusan feilődik Kétségtelenül sokat változott az elmúlt néhány év során ez a nyugat-nógrádi nagyközség. Egyre-másra épülnek a korszerű családi házak, újabb otthonokkal szaporodik a terebélyesedő lakótelep, bővülnek a szolgáltatások, javul az ellátás színvonala. Ha a korábbi ütemben nem Is, de határozottan tovább akar fejlődni Rétság. A hatodik ötéves terv készítése — nemrég fogadta el a tanácsülés — mindenképpen ezt bizonyítja. AMI A LEGFONTOSABB A látványosan terjeszkedő nagyközség életében a legfontosabb a közműfejlesztés, ezen belül is a jó minőségű ivóvíz biztosítása, A regionális vízmű vezetékein érkezik majd a víz, Bánkon és Rétságon vízműtársulat szükséges az azt fogadó hálózat kiépítéséhez. A teljes rendszert 1984- re tervezik befejezni. Folytatódik a nagyközség központjának kialakítása. A tervek szerint még az idén elkezdődik annak az irodaháznak az építése, amely az autóbuszállomás mellett magasodik majd. Itt kap helyet a termelőszövetkezet irodája, az Állami Biztosító kirendeltsége, megfelelő körülmények közé költözhet az ügyvédi munkaközösség. Az irodákon kívül hat lakás lesz a felső szinten. UJ LAKÁSOK Az elmúlt tíz évben létesült munkahelyek, ipari üzemek szívóereje nagy — sok a beköltöző. Nekik épít az OTP a tervciklus ideje alatt 84 lakást Csoportos, korszerű családi házak is készülnek majd a jövőben, csakúgy, mint hagyományos kislakások. Az előzetes számítások szerint a norvég típusú otthonokból 75, a kislakásokból 20 kerül tető alá öt év alatt Az elkövetkezendő években egészségügyi objektummal is gazdagodik Rétság, amelynek kivitelezéséhez 1983-ban kezd hozzá az ÉPSZÖV. Bővítik a November 7.-la- kótelep úthálózatát két ütemben. Az elsőben a Takarék utcát építik, a másodikban a lakótelep északi részén több, mint fél kilométeres útszakaszt burkolnak. Bánkon a Szondi, Tolmácson a Sport és a Béke utca javítására fél-fél milliót költenek. Rendezik — a tervciklus vége felé — a tolmácsi patak medrét is. Ebben a társközségben az általános iskola épülete felújításra szorul, több , mint 1 millió 200 ezer forintot terveztek erre a célra. A tanácsülés a terveket elfogadta, megvalósításukhoz a három település — Rétság, Tolmács és Bánk — lakóinak segítségét, önkéntes társadalmi munkáját kérte. Bényei József: Magyar írók perei 5. A fejedelem közbeszól A hafos fogat utasai John Ford-sorozat kezdődik ma a tévében "Amikor a film igazán jó, akkor sűrű a cselekmény, és kevés a dialógus. Amikor a szereplőket egyszerű mutatós és mozgékony plánok örökítik meg — biztosak lehetünk benne — ez tényleg mozi a javából.” — vallotta az a John Ford, akinek hihetetlenül gazdag életművéből mától vasárnap délutánonként sorra mutatja be filmjeit — az életművének szentelt sorozatban — a televízió. A csaknem 150 (!) filmet rendező mester, akinek megadatott ott1 lennie, sőt részt vennie az amerikai filmhistória szinte minden jelentős eseményén, s akit már életében klasszikusként ünnepeltek. Azok közé a kevesek közé tartozott, akinek a filmjeit nem elsősorban ezért, vagy azért a sztárért mentek megnézni az emberek, egyszerűen csak azt mondták: ma megy egy Ford-film! — éa jegyet váltottak. John Ford, az amerikai filmet megalapozó nagy nemzedék tagja Írországban kezdte karrierjét, s mivel akkoriban még senki sem vette komolyan azt az új találmányt, amely a kinematográph névre hallgatott, — jobb híján — katonának készült, aztán bátyja unszolására úgy döntött, mégiscsak kipróbálja ezt az új lehetőséget, és családi kapcsolatai révén állást vállalt az egyik stúdiónál. Az új csodamutatvány kezdte lázba hozni az embereket, egyre több film kellett, így hát mint sok pályatársa, Ford is mindent csinált: könyvet írt, asszisztenskedett, rendezett, sőt olykor-olykor játszott is azokban cowboytör- ténetekben, amikre olyan nagy szerep hárult egyfajta amerikai történelemtudat kialakításában, s amelyek nem is mellesleg kitűnő üzletnek is bizonyultak. És John Ford egyre jobban beleszeretett ebbe a műfajba, ami azóta is tipikusan amerikai — és egyben talán a leginkább filmtéma is, a legtipikusabb filmműfaj, ami éppen ezért máig nehezen viseli az újításokat, a modernizálást, s voltaképpen sehol sem tudott Amerikán kívül igazán gyökeret ereszteni, pedig hányán, hányszor próbálkoztak átültetésével... A Jó és a Rossz örök küzdelme, lovaikkal, indiánokkal, egyfajta megunhatatlan képeskönyv, a Vadnyugat legendái számára kimeríthetetlen ötletforrások. Akár a Hatos fogat, akár az Elveszett őrjárat, vagy A chayenne ősz, az Apacserőd, Az ember, aki megölte Lo- berty Valance-t kockáit figyeljük, alkotójuk nagyon is tisztába volt azzal, mi a mozi, mi kell a nagyközönségnek, anélkül azonban, hogy olcsón, szolgaian kiszolgáltatta volna ennek, vagy annak a producernek, stúdiónak, sztárnak merőben üzleti szempontjait. Ford ezekben a bizony sok mindenben vészesen hasonlító, egyetlen alaptémát variáló műveiben éppen azzal lépett túl a korábJelenet m Apacserőd cimfl filmből. bi Tom Mixek hagyományán, hogy sohasem vetette meg a pszihologizálást, éa hőseit — akik mind-mind rettenthetetlen férfiak, félelem és gáncs nélküli lovagok —, éppen gondolkodásmódjukban, érzékenységükben, magányosságukban találta esendőnek. Ettől aztán a westernek megszabadulnak az ilyesfajta históriákat belengő álpátosztól, valahogy minden nem csak hihetőbb, de átélhetőbb is. Ford voltaképpen egyetlen mesét variált — ezt különben maga is beismerte —, egy dolog foglalkoztatta: milyen lehet egy maréknyi ember helytállása valamilyen extrém helyzetben, a halál árnyékában. Ami a stüusom kívül leginkább egységbe fogja ezt a nem mindennapian gazdag életművet — amelyet a különben nem kevesebb mint hat Oscar-díj is méltat —, az a rendező minden művében azonos érdeklődése: hogyan is jelentkezik a hétköznapokban a hősiesség? Még az olyan, nemrég a tévében is sugárzott filmre is illik ez, mint a Steinbeck- regény nyomán született Érik a gyümölcs, a szintén képernyőre kerülő Dohányföldek, a Hosszú az út hazáig, a meg- rázóan tömör, balladaszerű A besúgó, vagy Az egész város beszéli című filmre. Amikor már egyetemi tantárgyként ott szerepeltek a Ford-művek az egyik amerikai egyetem tantervében, maga a rendező a következőképpen határozta meg munkássága lényegét: „Mindig és mindenütt az egyszerűt kerestem, és azt igyekeztem kifejezni — lehetőleg cselekményesen, erőteljesen.. Ami a legjobban izgatott, azaz volt, hogy bemutassam, hogyan nyilvánul meg egy tragikus pillanat valamennyi következménye a különböző karakterű emberek viselkedésében. Hogy megnézzem, ki hogyan reagál a rázúduló rendkívüli kalandokra! Eny- nyi az egész”. Leghíresebb műve, a világ filmkritikusai által nagyra értékelt Hatos fogat ma már nem csak egyike a legsikerültebb, legsodróbb, leghihetőbb vadnyugati történeteknek, de a filmesztéták egybehangzó véleménye szerint, maga a WESTERN — így csupa nagybetűvel, az iskolapélda, amelyik szerencsére nem csak filmtörténeti adalék, szemléltetőanyag, de mindmáig élvezhető, mértanilag pontosan kiszámított hatásokkal, remek színészekkel operáló nagyszerű fiimis. Ford említett nyilatkozatában a szűkszavú filmhősök, a mozgalmas művek mellett adta le voksát, s az elméletet gyártó rendezők ritka kivételeként, maga is ilyen filmeket forgatott. Talán az örökifjúságának is nagy varázsa, hogy csak olyan filmeket készített, amit mint néző maga is megnézett volna. N. Gy. Nyilvános vitára gyülekezett 1655. szeptember 24-én Gyulafehérvárott néhány igen tekintélyes személyiség. A legtekintélyesebb maga II. Rákóczi György, erdélyi fejedelem, továbbá Csulai György, Erdély püspöke, Keresztúri Pál, a fejedelem egykori nevelője, Basirius Izsák, a gyulafehérvári kollégium rektorprofesszora, s Apáczai Csere János, a kollégium classis poetica rektora. A TUDÓS SZÁMADÁSA Nyilvános vita? Ennek nevezték, nem is volt valódi per sem a világi, sem az egyházi jog értelmében, vita volt csupán, ennek célja azonban, az, hogy ítéletet üljenek- mondjanak a kor legkiválóbb szelleme, pedagógusa, filozófusa, tudósa, a hollandiai Ut- rechtből épp Csulai püspök által hazahívott Apáczai fölött. A számadás minden bizonnyal Basirius ötlete volt, az ötletet azonban a fejedelem emelte határozott szándékká. Basirius 1655 márciusában foglalta el azt a professzori széket, amely Bister- fild János halála után tulajdonképpen Apáczait illette volna. Csakhogy a fejedelem igen élesen fordult szembe az Apáczai által képviselt egyházpolitikai irányzattal, a puritanizmussal. A puritanizmus angol vallási mozgalom (purus egyenlő tiszta), a kálvini reformáció alapján fordul szembe az anglikán egyházzal. Teológiájuk szerint a hitben a meggyőződés, kegyesség, lelkiismeretesség a döntő. A mozgalomnak az egyházak irányítása szempontjából két irányzata volt, a mérsékeltebb presbiteriánusok, akik az egyház irányítását nemesek és jobbágyok közül választható presbiterek kezébe akarták adni, s a radikálisabb independensek, akik teljes függetlenséget és önkormányzatot követeltek minden gyülekezet számára. Erdélyben ugyanakkor az államegyház eszméje érvényesült, a fejedelemnek egyházvédő szerepe volt, ugyanakkor az egyháznak a fejedelmet, mint védelmező urát kellett szolgálnia, támogatnia. Ennek az az ideológiai alapja, hogy a kor felfogása szerint a fejedelem hatalma Istentől ered. Ez jellemezte az erdélyi fejedelemség egyházi és világi hatalmi szervezetét is. A puritánokat vitákban is, adminisztratív intézkedésekkel is igyekeztek „lebírni”. Ez a harc Basirius Erdélybe érkezésével megerősödött. ö ugyanis az angol polgári forradalomban kivégzett I. Károly angol király udvari papja volt, s Angliából menekülnie kellett. Ez magyarázza fanatikus gyűlöletét a puritánok iránt. Lehet a Basisirus—Apáczai vitának más oka is. Köztudott, hogy Apáczait diákjai nagyon szerették, műveltsége, embersége igen nagy hatást gyakorolt a fiatálokra. Basirius viszont — Bethlen Miklós szavait idézve — pedagógusként a „jóindulatú ifjúság előtt unalmas volt... haszontalan disputációi miatt”, sőt tanítványai szerint az általa betöltött tisztségre és jövedelemre nem is volt érdemes. Féltékenység tehát? Lehetséges, nem idegen ez a tudomány kisszerű művelőitől. KI GYŐZÖTT? A számadást maga Basirius vezette be előadással, amelyet a puritanizmus ellen irányított hevesen, támadó szellemben. A forradalmi terror és a királygyilkosság rémét rajzolta az amúgy is ingerlékeny, labilis fejedelem elé. Apáczai maga is úgy látta, hogy az independensek és presbiteriánusok „bűneinek” emlegetésével Basiriusnak az volt a szándéka, hogy II. Rákóczi Györgyöt az erdélyi újítók ellen hangolja, hiszen egyenesen javasolta néhány „independens nebuló” kivégzését. Komolyan vette? Csak ijeszteni akarta őket? Ki tudja ezt már. Azt azonban elérte, hogy a fejedelem roppant indulatba jött. Seivent János kivonatos feljegyzései szerint ezt a professzori sugalmazást és fejedelmi indulatot az alábbi heves párbeszéd követte: — Ha a tanítók között akad independens — harsogta a fejedelem —, az nyilvánosan tegye meg az ellenvetését. Basirius pilátusi pózban válaszolt: — Nem hiszem, hogy akadnak. közöttünk ilyenek. — De én bizonyosan tudom, hogy van néhány ilyen tanító. NÓCRÁD - 1981. július 5., vasárnap Henrich Böll kétségtelenül a mai német nyelvű irodalom legkimagaslóbb alakja. Regényeit, elbeszéléseit jól ismeri a magyar közönség. Az Ádám hol voltál? című regényének magyarországi vonatkozásai különös figyelmet érdemelnek, de bármely művét is említjük, akár a Billiárd fél tízkor vagy az Egy szolgálati út vége vagy Katherina Blum elveszett tisztessége című regényeit, akár dr. Murke összegyűjtött hallgatásai című kisregényeket, novellákat, vallomásokat, esszéket tartalmazó kötetét — mindig egy hatalmas, humánus értékeket hordozó alkotó jelenik meg előttünk. 1979 nyarán jelent meg az NSZK-ban a Gondviselő ostromzár című regénye, s 1980-as impresszummal Budapesten a Magvetőnél. Példás gyorsaság, ismerve nyomdai viszonyainkat, papírgondjainkat. Az új Böll- regényt is Bor Ambrus fordította, mint az utóbbiakat általában. A Nobel-díjas Böll új művét nagy vihar fogadta szülőhazájában, szentimentális giccsnek, riasztó politikai kriminek nevezték, azzal támadták, hogy „Prae- ceptor Germaniar”-nak (a németség kioktatójának) véli magát, s a kíméletlen kritikusok még a „kölni bohóc” jelzőt is ráakasztották. Gondviselő ostromzár kell Fritz Tóim, az öreg sajtófejedelem köré. Titkosrendőrök, géppisztolyok, helikopterek, páncélautók védik őt és csaÜl KÖNYVEK ládi körét. Szükséges ez, hiszen többszörösen sebezhető ez a félpr.oletár sorból felkapaszkodott sajtófejedelem. Fiai baloldaliak, az egyik kommunista asszonnyal él együtt, a másik egy környezetvédő balos „zölddel”, egy istápoltja terrorista valahol, aki volt menyével bujkál. Titkosrendőrök futkosnak, nagyságok hullanak szét, és egy napon lángokban áll a sajtófejedelem kastélya. Nem véletlen a nagy kritikusi hév. Böll erősen üt, s oda vág azok szeme közé, akik anyagi és hatalmi fellegvárak s az úgynevezett szabadság nevében követnek el erőszakot. Vajon miért semmisíti meg valaki tulajdon életművét, mely egész munkásságának gyümölcse? Rogalla Nyugat- Németország mazúriai részét tekintette szülőföldjének, s gyűjtött minden írást, dokumentumot, mely erre a vidékre vonatkozott. S egy napon felgyújtja. A közvélemény felháborodik, s értetlenül fogadja. Siegfried Lenz új regénye, a Honismereti gyűjtemény tulajdonképpen Rogalla hatalmas monológja, miután súlyos égési sebekkel kórházba szállították. Mazúria kultusza néha délibábos ábrándokkal, rosszabb esetben soviniszta-revizionista felhangokkal teli. Mazúria Lenznek is szülőhazája, erről ír nagy szeretettel, ismerve annak minden zugát. Nem tagadja meg érzelmeit a múlt iránt, de elutasít minden „nagynémet” mítoszteremtést és revansiz- must. Műve egyszerre jelentős irodalmi alkotás és politikai tett. A Németóra és A példakép neves írójának művét szintén Bor Ambrus fordította magyarra. A sváb protestáns illetve észtországi származású Hermann Heset igazán a magukénak a svájciak vallják. Az első világháború idején pacifista magatartása miatt támadták, s ezért telepedett le Svájcban, s élt itt 1962-ig. Ma már szinte elfeledett regényíró egy korai művét, a Csillagsorsot adta közre a Magvető Kiadó. Veraguth a regény festőművész hőse. aki „elsétált az élet kertje mellett”, s csak a művészet töltötte ki életét. Képes-e egy művész egyáltalán házasságra? Ez az 1946-ban Nobel- díjat kapott író kérdése. A nagy művész — eltérően a közhiedelemtől — etikus, mélyen érző ember, küzd a rideg, önző világgal s társával is. A boldogtalan házasság nem a rossz választáson múlik — mondja Hesse —. hanem a „művészházasság,, problémájában rejlik. Aki egy önmaga alkotta világért harcol és küzd, mely a társadalom javát is szolgálja — óhatatlanul magányos marad. Egy társ, egy feleség nem követi, önmagát fosztja meg az élet hétköznapi szépségeitől, s a világ, de még a társ sem kíméli. A feltett kérdésre a válasz meglehetősen negatív. Előre megbeszélt „provoká- * ció” volt ez? Nincs kizárva. Apáczai mindenesetre ekkor szólt közbe, miután megérezte a neki szánt szúrást. — Nagyságos fejedelem, legkegyelmesebb uram! Olyat nem is hallottunk, hogy köztünk valaha is independensek lettek volna, azt sem hiszem, hogy most, lennének. Hanem amennyiben vannak néhá- nyan, úgy azok presbiteriánusok. Ami engemet illet, én sohasem voltam independens, most sem vagyok az, és nem is leszek soha, hanem igenis presbiteriánus vagyok. — A presbiteriánizmus út az independentizmushoz — szólt közbe a fejedelem. — Kegyelmes uram, természetesen így mondják. A DEÁKOK SZERETIK Basirius persze erre a finom válaszra gyorsan a pres- biteriánusra támadt (a korabeli tanúk szerint meglehetősen összekeverte a két irányzatot), s most már megindult a vita a két ellenfél között. Apáczai, bár nem készülhetett fel előre, érvelt, bizonyított. Nincs ugyan pontos, korabeli híradás erről, de bizonyosnak látszik, hogy csakhamar Apáczai kerekedett felül. A fejedelem ugyanis hevesen, keményen szólt közbe, s kelt védelmére sugalmazójának, Szathmáry Pap Mihály tanúsága szerint az alábbi szavakkal : — De Isten engem úgy se- géljen, Apáczai uram, a Me- gyesi presbitériumot, amíg én élek, ide bé nem hozza kend. Mást ne tanítson, mert Isten engem úgy segéljen, valaki mást tanít, a Marosba vettetem, vagy a toronyból hányatom le! Erre még Keresztúri Pál Is közbeszólt (aki pedig tisztelte a kiváló nevelőt, s később is védelmében befolyásolta a fejedelmet) imigyen: — Bezzeg kimutatná ám kegyelmed, Apáczai uram, foga fehérjét. Bizony valójában gyermeki argumentumokat hoza kegyed elő, s a többi. Hermann Dávid arról is tudósít, hogy a fejedelem süvegét az asztalra vágva, magából kikelve kiabált, s fo- gadkozott, hogy a puritánokat nem tűri országában. Sőt, azt is bejelentette volna, hogy Apáczait 2000 tallér pénzbüntetésre és száműzetésre ítéli. Végül is — a tekintélyes pártfogók segítették Apáczai ügyét — a fiatal tanár büntetése a következő lett: állását elvesztette, a püspök megvonta fizetését. Szolgálati lakásából is ki akarták tenni, bár erre nem került sor. Sőt, állítólag lelkészi állást is kínáltak neki, Kézdivásárhe- lyen, vagy Nagyenyeden. Apáczai azonban ezt is, a marosvásárhelyi rektorságot is visszautasította. 1656 tavaszára a fejedelem haragja megenyhült, s Apáczai megkapta kinevezését a kolozsvári reformátusok triviális iskolájához, amely név- leg a gyulafehérvári kollégium partikulája volt ugyan, de tartalmi munkáját tekintve méltó vetélytársa az anyaiskolának. Itt folytatta kiváló pedagógiai munkáját haláláig. Így végződött hát a vitának indult nagy per. Igaz, Apáczainak Kolozsvárott is volt egy kisebb konfliktusa Bátai B. György kolozsvári lelkésszel. Geleji Katona Istvánhoz írott levelében így számol be erről: „Bántásom is nagy vagyon, a’mián a kevély Bátai miá’n. Tellyességgel azon vagyon, mint kevés böcsületecskémben megkárosíthasson. Vasárnap a titulusért erősen ki praedi- cala. A deákok fogják fel ügyemet”. Az öntudatos pedagógus szólal itt, s ezt a tanárpártoló diákmagatartást még később is látni fogjuk ismétlődni, egy másik kollégium ugyancsak újat akaró tanítója. Csokonai esetében. Igazi elégtételt azonban mindkét-' tőjüknek az utókor adott.
