Nógrád. 1981. július (37. évfolyam. 152-178. szám)

1981-07-29 / 176. szám

Megnyílt a Spanyol Kommunista Párt X. kongresszusa Lehel Miklós, az MTI tu­dósítója jelenti: Kedden délelőtt a madridi Qüevedo Filmszínházban meg­nyílt a Spanyol Kommunista Fárt X. kongresszusa. A kül­döttek és a meghívottak nagy tapssal fogadták az elnöki emelvényre elsőként fellépő Dolores Ibarrurrit, a párt el­nökét, majd megválasztották a kongresszus elnökségét, amelyben az első helyet Do­lores Ibarrurri foglalta el. Az elnökség tiszteletbeli tagjává választották Rafael Albertit, a nagy spanyol veterán kom­munista köitöt. A kongrész- szus elnökének tisztségére Ge­rardo Iglesiast, az Asztúriai Kommunista Párt főtitkárát választották meg. A kongresszus ezután jó­váhagyta a tanácskozás napi­rendjét és ügyrendjét. Az ügy­rendhez több módosító indít­ványt terjesztettek elő, ezek közül a kongresszus egyet — kis többséggel — a lelépő Központi Bizottság elutasító álláspontjával szemben elfo­gadott, Ez a módosítás az ere­detileg javasolt egyharmad helyett egynegyedben állapítja meg a minősített kisebbség kritériumát, azaz a bizottsá­gi vitákban ilyen arányban alulmaradt kisebbségeknek is joguk lesz a plénumon va­ló felszólalásra. Az elutasított módosító in­dítványok közül a’ legjelentő­sebb azt javasolta, hogy a ve­zető szerveket is a kongresz- szus nyílt ülésén válasszák meg. A napirend és az ügyrend elfogadása után Santiago Car­rillo főtitkár lépett a szóno­ki emelvényre, hogy ismertes­se a Központi Bizottság be­számolóját. A kongresszuson -számos kommunista és munkáspárt küldöttsége van jelen, Közöt­tük az MSZMP küldöttsége, élén Győri Imrével, a Köz­ponti Bizottság tagjával, a KB agitációs és propaganda­osztályának vezetőjével. Santiago Carrillo beszámolója Santiago Carrillo, a Spanyol Kommunista Párt főtitkára a Központi Bizottság nevében előterjesztett beszámolójában újra elítélte a katonai töm­bök politikáját és ennek meg­felelően élesen szembehelyez­kedett az országnak a NATO- ba való belépésére irányuló tervekkel — Spanyolország nemzeti érdekeit fejezi ki, szemben állunk a NATO- ba való belépéssel — mond­ta. Tagadta, hogy a belépés­re a demokrácia stabilizálása szempontjából volna szüség, és Rámutatott: ilyen súlyos döntést nem hozhat egy par­lamenti többség: népszavazás útján ki kell róla kérni a spanyol nép'* véleményét. Üd­vözölte, hogy ebben a kérdés­ben a Spanyol Szocialista Munkáspárt álláspontja közel áll a kommunistákéhoz. Beszámolója további részé­ben az SKP főtitkára részle­tesen indokolta és védelmez­te a pártnak a Franco-rend- szer fennállása alatt és a de­mokratikus átmenet éveiben folytatott politikáját, elismerte azonban, hogy hibákat is kö­vetett él. Ezek legfontosabbi­kát abban látja, hogy a kom­munisták parlamenti tevé­kenységének nem volt meg­felelő visszhangja a tömegek között. A jobboldali kormány el­len megkísérelt február 2j-i államcsínyről szólva megái* Hivatalosan is Mohammad Radzsai az elnök Mohammad Ali Radzsai lett Irán választott elnöke — je­lentette be hétfőn a belügy­minisztérium a pénteki vá­lasztások szavazatainak hiva­talos végeredménye alapján. Hétfőn Iránban 19 személy kivégzését jelentették be a hatóságok. Halálos ítéletet hajtottak végre a Modzsahe- din Khalk gerillaszervezet egyik vezetőjén, Mohammed Reza Szaadatin. Szaadatit, aki a szervezet központi bizott­ságának tagja volt, két évvel ezelőtt, 1979 áprilisában tar­tóztatták le kémkedés vádjá­val. A teheráni ügyész sze­rint Szaadati a börtön falain belül is folytatta kémtevé­kenységét, s fogsága alatt is fenntartotta kapcsolatait sa­ját szervezetével. A kivégzések bejelentésé­nek napján újabb merénylet­ről érkezett hír; hétfőn nagy­erejű pokolgép robbant a főváros központjában egy filmszínház közelében, s en­nek következtében kilenc személy vesztette életét — jelentette be a teheráni rádió. Hivatalosan nem erősítették meg az áldozatok számáról szóló információt, egyelőre ismeretlen a merénylők kilé­te. Behzad Nabavl, a végrehaj­tási ügyek államminisztere hétfői teheráni sajtótájékoz­tatóján az iráni merényletek­ről is szólt Elmondta, hogy az országban rendkívül fe­szült helyzet alakult ki a kor­mányellenes szervezetek te­vékenysége miatt, majd meg­állapította: Iránban naponta átlag 10—20 robbantást és gyújtogatást hajtanak végre. Hétfőn az iraki—iráni frontról Is érkeztek jelenté­sek. Iraki bejelentés szerint az elmúlt 24 órában 524 iráni katona halt meg a heves ösz- s/ecsapások során. E forrá­sok arról adtak hírt, hogy az Iraki haderők több kato­na1 akciót hajtottak végre a nyugati fronton, Abadan kör­nyékén, heves tüzérségi tá­madást indítottak az e tér­ségben összpontosított iráni harckocsiegységek ellen. Az iráni Pars hírügynökség ugyanakkor iraki állások el­leni támadásokról és iraki veszteségeiéről számolt be. (MTI) lapította, hogy az meggyőzte az ország politikai tényezőit a demokratikus rendszer tö­rékeny voltáról, és arról a kö­rülményről, hogy a puccsve- szély még nem múlt el. Rá­mutatott, hogy négy feltételt kell teljesíteni ahhoz, hogy a puccsista irányzatok eltűn­jenek a hadseregből, mert ezt sem tisztogatással, sem rövid időn belül nem lehet elérni. A négy feltétel: 1. erős és rendszerhez hű katonai félde­rítő szolgálat, 2. hatékonyabb és gyors bevetésre kész egy­ségek szervezése minden pucs- csista kísérlettel szemben, 3. a puccsisták szigorú megbün­tetése a törvényeknek meg­felelően, 4. a szélsőjobbolda­li propaganda megszüntetése a hadseregen belül. A párt munkájában elköve­tett tévedéseket elemezve San tiago Carrillo első helyen em­lítette, hogy a vezető szervek elhanyagolták az alapszerve­zetekben folytatandó tevé­kenységet, távolság keletke­zett a pártnak választott párt és közfunkciókban tevékeny­kedő vezetői és a párttagság között. Hangoztatta a párton belüli demokrácia erősítésé­nek szükségességét. — Ennek megvalósítását azonban nem ott ^ell keresni, ahofl sok elv­társ követeli. A párton belüli demokrácia az alapszerveze­tekben folyó munka élénkíté­sét követeli meg. A szervezett irányzatok, áramlatok, vagy frakciók létesítése, amit a le­lépő Központi Bizottság nagy többséggel elutasított, nem a demokrácia erősítéséhez, ha­nem a párt bomlasztásához vezetne. — Tagadta, hogy az SKP-nak a társadalom tükör­képévé kellene válnia. A párt mindenekelőtt a munkásosz­tály, a marxista értelmiség, a dolgozó tömegék eszköze a társadalom alakítására — mu­tatott rá. Hangoztatta a vezető szer­vek átalakításának szükséges­ségét, a túl nagy létszámú szervek létszámának csökken­tését. Fellépett az ellen a né­zet ellen, hogy a vezetés meg­újítása egyet jelentene a ré­gi gárda leváltásával. Hangoz­tatta, hogy új fiatal erőket, vezetőket kell bevonni az irá­nyító szervekbe, elutasította azonban a mechanikus rotá­ció gondolatát. Beszámolója befejező részé­ben Santiago Carrillo meg­erősítette a Spanyol Kommu­nista Párt politikájának .eu- rokommunista” jellegét. Brandt cikke Enyhülésre van szükség Willy Brandt, a Nyugatné­met Szociáldemokrata Párt elnöke a The Washington Post című amerikai lapban megje­lent cikkében meggyőződését fejezte ki, hogy a Szovjet­unió békére törekszik. Hang­súlyozta, hogy az enyhülésre mind á nyugati országoknak, mind pedig a Szovjetuniónak szüksége van. Brandt visszautasította a Reagan-kormányzat elméle­tét arról, hogy a nyugat még nem készült fel a Szovjetuni­óval való tárgyalásokra, mert ehhez az Egyesült Államok­nak először katonai fölényre kell szert tennie a Szovjet­unióval szemben. Ezzel ösz- szefüggésben hangsúlyozta: a nyugat elég erős ahhoz, hogy már a legközelebbi jövőben megkezdődjenek a tárgyalá­sok- A szovjet—amerikai tár­gyalások számára megfelelő alapok állnak rendelkezésre, s témában sincs hiány. „Ha az első alkalommal kudarc is ér bennünket, ismét fel kell újítanunk a tárgyalásokat, sőt újabb és újabb erőfeszí­téseket kell tennünk” — írta. Brandt cikkében rámuta­tott, hogy Washington még mindig nem képes megérteni azt a riadalmat és félelmet, ami Nyugat-Európában, mind a szociáldemokraták, mind a konzervatívok körében ural­kodik amiatt, hogy az NSZK területén levő több ezernyi nukleáris robbanófej mellett még Pershing—2 és szárnyas rakétákat is telepíteni akar­nak­A hadászati fegyverzetek korlátozásának folyamatát to­vább kell vinni — mutatott rá Willy Brandt. (MTI) Amnesztia Csádban A csádi ík ormány amnesz­tiában részesítette az ország összes, politikai okok miatt külföldre távozott állampol­gárait — jelentették hétfőn hivatalos forrásból. A ren­delet nem vonatkozik Hlssene Habre egykori hadügymi­niszterre, aki már hosszabb ideje harcot folytat Goukouni Oueddei csádi elnök erői el­len. öt, a mostani amnesz­tiából szintén kizárt négy társával együtt öt évvel ez­előtt távollétében halálra ítél­tek. Egyidejűleg hivatalos sze­mélyiségek kijelentették, hogy a csádi kormány katonai tör­vényszék felállítását határoz­ta el. (MTI) m Árrendezéseket terveznek Lengyelországban Scipiadds Iván, az MTI ki­küldött tudósítója jelenti: A lengyel kormánynak az ár­reformmal kapcsolatos elkép­zelései a jelek szerint nem ta­lálnak kedvező fogadtatásra a szakszervezetek körében. Mint a Trybuna Ludu, a párt köz­ponti lapja keddi számában beszámolt róla, a LEMP esz­mei vezetése alatt álló és a párt támogatását élvező ága­zati szakszervezetek elutasít­ják az áremelések végrehajtá­sával kapcsolatos jelenlegi terveket. Az ágazati szakszervezetek egyeztető bizottságának leg­utóbbi ülésén azt hangoztat­ták, hogy a szakszervezeti tag­ságot és a vezetőséget ag­gasztják az egyfázisú áreme­lésről szóló sajtójelentések. Az ágazati szakszervezet kifogá­solja, hogy az áremelési ter­vekről szóló cikkekben, In­terjúkban nem esik szó ar­ról, hogy milyen forrásokból fogják fedezni a kompenzáció­hoz szükséges összegeket. Az ágazati szakszervezetek azon az állásponton vannak, hogy az árreformnak a gazdasági reform szerves részét kell ké­peznie — írja a LEMP lapja. NŰGRÁD - 1981. július 29., szerda A Trybuna Ludu cikke sze­rint a Szolidaritás szakszer­vezet különböző szerveiben is vita tárgya az áremelés. Az áremelések kérdésében még nincs végleges döntés. A gazdasági szakértők egyetérte­nek abban, hogy szükség van az árak rendezésére, mivel az utóbbi évek nem megfelelő gazdasági irányítása következ­tében az árak nagyon elsza­kadtak a termelési költségek­től. A kormány gazdasági sta­bilizációs és válságellenes programja, amely csütörtökön kerül a szejm elé, két al­ternatívát kínál ezzel kapcso­latban: az első szerint az ár­emelés egy fázisban történne, legkésőbb 1981. második felé­ben. Az áremelés gyakorlatilag kiterjedne valamennyi élelmi­szerre, az iparcikkekre, a fűtő­anyagokra és az energiára, a gépkocsikra, rádiókészülékekre és olyan szolgáltatásokra, mint a kozpontifütés- és melegvíz­ellátás is. Az áremelés ebben a formában körülbelül 55 szá­zalékkal emelné a megélheté­si költségeket. A második vál­tozat szerint a második félév­től kezdve több szakaszban emelnék előbb a legalapve­tőbb, majd más élelmiszerek árát, jövőre az ipari fogyasz­tási cikkeket, ugyancsak 1982- ben a közlekedés, valamint né­hány szociális szolgáltatás árát. Mindkét elképzelés sze­rint az állam úgy fogja kom­penzálni az áremeléseket, hogy a legalacsonyabb jövedelmű­ek életszínvonala ne csökken jen. A magasabb jövedelműek a kompenzáció egy részét el­képzelhetően államkölcsön- kötvényekben kapnák. Zdzislaw Krasinski minisz­ter, az állami árbizottság el­nöke a közelmúltban a gyors, de több szakaszban történő áremelések mellett szállt sík­ra. Elmondta, hogy mármost is 100 vásárolni szándékozó közül csak 70-nek van esélye arra, hogy árut kapjon pénzé­ért, a helyzet pedig napról napra romlik, s ha nem lesz árreform, akkor hamarosan már csak a vásárolni szándé­kozók fele kaphat árut. A mi­niszter hangsúlyozta, hogy a piaci egyensúly helyreállítása a normális termelés biztosítá­sához Is szükséges, hiszen most a dolgozók egyharmada mun­kaidőben élelmiszerért és ci­garettáért áll órákig sorba. A miniszter szerint a „drasz­tikus”, egyszeri áremelés 1— 1,5 év alatt meghozhatná a kí­vánt eredményt, míg a több fázisú, kisebb mértékű ár­emelésekkel ez a folyamat több évre húzódna el. Kambodzsai esküvő Szinte hihetetlen, de ez a kép a kam­bodzsai fővárosból érkezett! Abból a Phnom Penhből, amelyet két évvel ezelőtt még halott városnak nevezett a világsajtó. Ki ne tudná, hogy a pol- potlsta rezsim milli­ók életét oltotta ki, mérhetetlen pusztí­tást végzett az or­szágban. A gyilkos bandákat 1979 janu­árjában vietnami se­gítséggel elűzték a kambodzsai hazafi­ak. A népi Kam­bodzsa kormánya azóta nagy lépést tett a károk eltün­tetése, az ország konszolidálása, az emberhez méltó élet megteremtése érde­kében. Hogy az élet lassan visszatér a rendes kerékvágás­ba, arról tanáskod-k ez a felvétel, amely egy fiatal pár eskü­vőjén készült Phnom Penhben. Képünkön: Reménység sugárzik arcukról Találkozó a Krímben Bátran tekinthetjük hagyománynak, hogy ilyenkor, jú­lius derekán a szocialista országok pórtvezetől rövid lá­togatást tesznek a Szovjetunióban, pontosabban a Krim- félszlgeten. Ebben a szépséges környezetben jó alkalom nyílik a protokoll nélküli, termékeny eszmecserékre, a világhelyzet és a kétoldalú kapcsolatok áttekintésére. Hét­főn került sor Kádár Jánosnak és Leonyld Brezsnyevnek a barátság, a szívélyesség és a kölcsönös megértés légkö­rében lezajlott találkozójára. A két párt politikai és ideo­lógiai együttműködéséről szólva annak további bővítését hangsúlyozza az eszmecseréről kiadott közlemény. Kap­csolataink szorosabbra fűzése eszméink és . eredményeink népszerűsítéséhez éppúgy hozzájárul, mint a világszerte erősödő kommunistaellenes kampány visszaveréséhez. Szóba került természetesen Kádár János és Leonyid Brezsnyev találkozóján a két ország gazdasági kooperá­ciója. Bizonyára közismert, hogy a népgazdaság hány ága­zatában jelentkezik közvetve, vagy közvetlenül ennek az együttműködésnek a jótékony, kölcsönösen gyümölcsöző ha­tása. Egész népgazdaságunkat, mindennapi életünket be­folyásolja a szovjet—magyar gazdasági kapcsoiatok rend­szere: példaként elegendő, ha a nélkülözhetetlen olajra, a villanyáramra, vagy a földgázra gondolunk, nem is szólva az energiaforrásokkal egyenrangú alapvető nyersanyagokról; amelyek nélkül nem fejlődhetne gépiparunk, vaskohásza­tunk. Korántsem merítettük még ki a lehetőségeket az áru- és szolgáltatáscserében, különös tekintettel a szovjet könnyű- és élelmiszeripar, kereskedelem és szolgáltatások tervezett korszerűsítésére, fejlesztésére. A két pártvezető áttekintette a nemzetközi helyzet alakulását is. Megállapították, hogy „a nemzetközi politi­kában jelenleg a feszültség éleződésének leküzdése, a fegyverkezési hajsza korlátozása, illetve megszüntetése a központi feladat”. Mint a múltban, most is azonos módon ítélte meg a két ország vezető politikusa a feszültség ere­dőjét: az USA kormányának katonai fölény megszerzésére irányuló törekvése hátráltatja a tárgyalásokat, növeli a vi­lágban a békét és a biztonságot fenyegető veszélyeket. Pe­dig sok értékes, hasznos és konstruktív elképzelés született a különböző leszerelési tárgyalásokon, a bécsi és a SALT—II keretében folytatott eszmecseréken, az ENSZ leszerelési bizottságában. A krimi találkozón mindkét politikus azt a meggyőződését fejtette ki, hogy ezeknek a megfontolandó javaslatoknak a felhasználásával — bármely bonyolult nemzetközi kérdést tárgyalások útján lehet és kell rendezni., Ez a megállapítás híven illusztrálja a magyar és a szovjet békepolitikát. Egyszersmind jól Illeszkedik a többi testvérpárt vezetőjének Leonyid Brezsnyevvel folytatott' megbeszéléseinek fő mondanivalójához, Kifejezi ugyanis a szocialista országoknak a béke megőrzéséért érzett felelős­ségét, ‘az SZKP XXVI. kongresszusán született nyezések egyöntetű támogatását. Gyapay Dénes Összehívják a szovjet szakszervezetek kongresszusit A jövő év márciusára hív­ták össze a szovjet szakszer­vezetek kongresszusát. A dön­tést a szakszervezetek köz­ponti tanácsa hozta, kedden Moszkvában megtartott ülé­sén. A több mint 130 millió dolgozót egyesítő szovjet szakszervezeti mozgalom az ősztől kezdve készül fel a nagyszabású tanácskozásra: újjáválasztják az üzemekben a szakszervezeti bizottságo­kat, tanácskozásokat tarta­nak a területi és iparági szak- szervezeti szervek és megvá­lasztják a kongresszusi kül­dötteket. A kongresszus fő témája az lesz, hogyan se* gítsék a szakszervezetek az SZKP XXVI. kongresszusán megjelölt feladatok megva­lósítását. India aggodalma a pakisztáni fegyverkezés miatt Az India és Pakisztán kö­zötti viszály élezése nem szolgálja egyik nép érdekeit sem — hangsúlyozta Indira Gandhi Űj-Delhiben megtar­tott sajtóértekezletén. Ezzel kapcsolatosan Indira Gandhi leszögezte, hogy a Pakisztánba irányuló ameri­kai fegyverszállítások aggo­dalmat váltanak ki Indiá­ban, Nem felel meg a való­ságnak a pakisztáni külügy­miniszter állítása, hogy az újonnan beszerzett amerikai F—16-os vadászbombázók nem biztosítanak légifölényt Pakisztán számára Indiával szemben — mondotta. Az indiai kormányfő kije­lentette, hogy nem látja ér­telmét egy, a két ország kö­zötti háború kizárását szol­gáló egyezmény megkötésé­vel kapcsolatos javaslat fel­újításának. Mint rámutatott: ez eredetileg Pakisztán ja­vaslata volt, de most ő maga állt el ettől, Az indiai—kínai kapcsola­tokról szólva rámutatott, hogy Kínának vissza kell ad­nia az elfoglalt indiai terü­leteket. Addig' —, mint rá­mutatott — nem lehet a két ország közötti viszony tény­leges javításáról beszélni. ÍMTP

Next

/
Oldalképek
Tartalom