Nógrád. 1981. július (37. évfolyam. 152-178. szám)

1981-07-25 / 173. szám

Azért jöttünk, hogy bárótokká! találkozzunk Beszélgetés J. Ny Bodcrevvel és J. A. Zabrogyinnal, a kemerovói spor del^ácié vezetőivel Mint hírül adtuk, Nógrádban tartózkodik a szibériai test­vérmegyénk, Kemerovo hu­szonkét tagú sportküldöttsége. A delegáció gazdag programot bonyolított le a megyében. Mérkőzést játszottak a Pásztó és az STC ellen, ma a balas­sagyarmati együttessel vívnak csatát. Jártak üzemekben, in­tézményekben, kirándultak, pihentek és szórakoztak. Az elutazás előtt beszélgettünk Jevgenyij Nyikolajevics Bo- cajevvel, a kemerovói terüle­ti vegyipari szakszervezet tit­kárával, a delegáció vezetőjé­vel, és Jurij Avanovics Zab­rogyinnal, a Kuzbassz labda­rúgócsapatának vezető edző­jével. — Nógrád megyében alig ismerik testvérmegyénk sport­ját. Kérem, foglalja össze rö­viden a kuzbasszi sportéletet, — kértük J. Ny. Bodajevet. — Kuzbassz a mi hazánk­ban úgy ismert, mint bányász­vidék. De Kuzbassz a tömeges testnevelés hazája is. Ügy is fogalmazhatnék, hogy több mint nyolcszázezer a sportoló, ezért a sportolókkal és a test­Jevgenyij Nyikolajevics Boda- jcv szág legnagyobb tornászaré­nája. Itt több mint ezer fia­tal sportoló tornászik. Nem véletlen tehát, hogy a le- niszk—kuzny'eeki iskola nö­nevelőkkel foglalkozó ,.hadse- venuéke Mária Filatova két­teg” a mi megyénk. A sport- szeretők rendelkezésére áll me­gyénkben 35 stadion, 12 zárt medence, ezer tornaterem, több mint háromezer szabadtéri sporttelep a különböző játé­kokhoz, — A létesítmények biztosí­tása révén évről évre emelke­dik a kuzbasszi sportolók tel­jesítménye Néhány példát em­lítenék. Az utóbbi években a Jurij Avanovics Zabrogyin a jól induló kapcsolat mind a mai napig szünetel. Közben Kuzbassz csapata járt Bulgá riában, Lengyelországban, Romániában, Malasiában, Sri Lankában. Otthon, Kemérovó- ban lengyel, csehszlovák megyében két sportoló kapta Európa-bajnokunk Anatolij szeres olimpiai bajnok lett a Szovjetunió csapatának tagja- finn csapatokat fogadtunk, ként. A tornász' Világ Kupát két ízben nyerte el, többszö­rös kupagyőztes és bajnoka a Szovjetuniónak. A sportok „királynőjének”, a könnyű at­létikának is nagyon sok híve van megyénkben. A legna­gyobb sikereket ebben sport­ágban — váltófutásban — nemzetközi sportmesterünk és meg a Szovjetunió kiváló sportmestere címet, öten büsz­kélkedhetnek a Nemzetközi sportmester címmel. Nálunk évente ötven sportoló kapja meg a Szovjetunió sportmes­tere címét. Azzal is dicseked­hetünk, hogy 27 sportolónk a Szovjetunió különböző váloga­tottjának a tagja. Elmondha­tom, hogy az utóbbi években az egyik alapvető bázisa a nagyszerwerr"fejtódött a hegyi spórtmesterek nevelésének. A sísport, amihez az utánpótlást minőségi és a tömegsporthoz négy sísportiskola biztosítja, jelentős műszaki bázissal ren- Az ott végzett sportolók di- delkezünk, hozzáértő, gondol- csőségigel öregbítik Kuzbassz kodé sportvezetőink vannak, nevét, országunkban és az or- A labdarúgásról szóljon Ju- szághatárokon túl is. 1979-ben ríj Avanovics Zabrogyin, ve­Mégegyszer hangsúlyozom, hogy a kezdőlökést a nemzet­közi kapcsolatok kialakításá­hoz áz STC adta. — Hat évvel ezelőtt, ami­kor a csapathoz kerültem, tud­tam, hogy Van egy testvérvá­rosunk, Salgótarján, sőt azt iS, hogy ennek a városnak van egy jó futballcsapata. Komoly múlttal rendelkezik az NB I- ben, jó eredményeket ér el az NB II-ben. Saját szerveink­hez fordultunk, adjanak lehe- „ „ , , , • . - . ., „ tőséget arra, hogy közöttünk a megyénkben ígéri számottevő munkakapcsolat lehetősége a tomegsportmozgalom, koz- létrejöjjön, tapasztalatszerzés }u c , tálán az egyik legfotn- céljából. Hiszen a mi megíté- tosabb - a rendszeresen meg- lésünk szerint az ilycn kap_ rendezendő spartakiad. Ügy csolat elkerülhetetlen és szük- ^°™f?.S.POr- séges. Most mi jöttünk önök­höz. Jövőre várjuk a salgótar­Verlan, a 100 méteres síkfutás­ban pedig Jurij Koskarev ér­te el. — A minőségi sport mellett például a hegyi sísportolók csapata az első helyet foglal­ta el a Szovjetunió népeinek spartakiádján. zető edző. — Másodszor járok Magyar- országon — veszi át a szót a vezető edző. — Először mint — Híresek a kuzbasszi „erős turista jártam gyönyörű na- emberek” is. A súlyemelés zájukban. Nagyon jól érzem fejlődése egybekapesolódik Rudolf Pljukfelder nevével, 1959—1961. világbajnokával, a tokiói olimpia győztesével. To­kióban ugyancsak aranyérmet nyert tanítványa, Alekszander Voronyin, a hétszeres világ­bajnok. Voronyin két világre­kordot állított fel. Lendnszk— Kuznyeckben működik az or­magam, rendkívül kellemes benyomásokra tettem szert. Ami a labdarúgást, a kapcso­latot illeti. Mi azt tartjuk, hogy valamennyi nemzetközi kapcsolatunk 1968-ban az STC mai elődjével, az SBTC-vel kezdődött. Akkor önök is jár­tak Kemerovóban, a mi csa­patunk is volt itt. Sajnos, ez Atlétika Verseny versenyt követ A szolnoki, valamint a deb­receni edzőtáborozást köve­tően az STC atlétái számos versenyen képviseltetik ma­gukat A Miskolcon lezajlott „Nagy Ferenc”-emlékverse- nyen a nők mezőnyében Szabó Betti elsőként érkezett célba a 100 méteres síkfutásban. Ge- relyhajításban Kovács Ká­roly győzött, míg súlylökésben Hives Attila harmadik lett. Hét közben Budapesten sze­repeltek a tarjániak, az után­pótlás, valamint Budapest összetett bajnokságán. A lá­nyok között Batovszky és Szabó, a férfi ifjúságiak me­zőnyében pedig Czuder, Kas­sai, Andó, Ispán képviselte az STC színeit. A hét végén 12- en szerepelnek a debreceni minősítő versenyen, s ott lesznek a tarjániak a Népsta­dionban sorra kerülő nem­zetközi atlétikai • összecsapá­son is. Ugyanakkor az orszá­gos serdülőversenyen tíz fiatal igyekszik helyezéseket szerez­ni Közben Salgótarjánban az STC rendezésében minősítő verseny zajlott le a Kohász­stadionban. A serdülők me­zőnyében Nyíregyháza, Eger, Nógrádmegyer, Balassagyar­mat fiataljai szerepeltek. Négypróba, fiú serdülő B „B” változat: 1. Jakab (Nyír­egyháza) 1649. 2. Győré (STC) 1610, 3. Matyi (STC) 1576 pont. Négypróba, leány serdülő B „A” változat: 1. Varga (STC) 2964, 2. Kékesi (STC) 2396, 3. Baksa (STC) 2340. Négypróbii, leány serdülő B „B” változat: 1. Deák (Bgy. SE) 2278, 2. Nagy (STC) 2071,1 3. Herczeg (Nyíregyháza) 1997. Négypróba, leány serdülő B „C” változat: 1. Bugya (Nyír­egyháza) 2328, 2. Bakács (Nyír­egyháza) 2290, 3. Bartus (STC) 1796. Négypróba, leány serdülő A: 1. Szalai (Eger) 4475, 2. Gal- bács (STC) 4424, 3. Pozsi (STC) 3791. Egyéni számok. Férfi ifjú­sági 3000 m: 1. Makiári (Nyír- ervháza). 2. Király (STC), 3. Lantos (STC). Diszkosz: 1. Ficsor (Nyíregyháza), 2. Szol­noki (Nyíregyháza), 3. Mol­nár (STC). Nők, távol: 1. Szabó M. (STC). 2 Batovszky (STC), 3. Marczis (Eger). Magas: 1. Horváth (Nyíregyháza), 2. Blaskó (STC). 3. Szabó (Eger). Gerely: 1. Fehér (Eger), 2. Nagy (STC). iá™ — Ami a jövőt illeti: Az ilyen mérkőzéseket úgiy kell megszervezni, hogy az egyik évben itt, a másik évben ná­lunk találkozzanak sportveze­tők és játékosok egyaránt, más sportágban is. — Szeretnék szólni a mi íutballunk szerkezeti felépíté­séről, a bajnokságról. Amint ismert, a felső ligában 18 csa­pat szerepel. Az első osztály­ban 24 csapat, köztük mi is ott vagyunk. Ez a liga 12 éve áll fenn, és ebből a 12 évből tíz évet játszott a csapatom. A második ligában 154 csapat 9 övezetben játszik. Még vissza­térve a Kuzbassz csapatára: voltunk már hatodikok, leg­rosszabb helyezésünk a 16. hely volt. Legyőztük a moszk­vai Szpartakot, a Dinamót, Minszk, Taskent, Álma-Ata- csapatát. — Most nálunk a futball- szezonban szünet Van. Azért jöttünk önökhöz, hogy bará­tokkal találkozzunk, játsz- szunk, nézelődjünk és pihen­jünk. Lassan elbúcsúzunk egy­mástól, de meggyőződésem, hogy valamennyi célkitűzé­sünket teljesítettük — feje­ződött be a beszélgetés. Somogyvárl László Szezon végi számvetés Miért esett ki a Nagybátonyi Bányász? A címbeli kérdés direkt és egyszerű, a rá adható válasz annál összetettebb. Mert a csapatot ért kudarc, az egy­éves vendégeskedés az NB II-ben, a kiesés nem kizáró­lag a játékosok nyakába varr- ható — felelős érte a sport­kör elnöksége, szakmai veze­tése. s bizonyos szempontból a közönség is. Az utóbbi fél­mondat azt is érzékelteti, hogy a felelősség nem egyenlő mér­tékű; ahelyett azonban, hogy egy-egy szóval, kifejezéssel minősítsünk, járjuk körbe az egyes „csomópontokat”. ÉRETT VOLT-E A CSAPAT AZ NB II-RE? Sokan és sokszor feltették ezt a kérdést magukban vagy másoknak, nyilvánosan, vagy egymás közötti fehérasztalos beszélgetésen. A dolog ért­hetetlen. A Nagybátonyi Bá­nyász olyan huszáros rajttal kezdte a bajnokságot, mint ahogyan előzőleg végigját­szotta a megyét, az osztályo­zod győzelmet győzelemre halmozott. Kétvállra fektette a bronzérmes Hódmezővásár­helyt, legyőzte a korábbi el­ső osztályú Salgótarjánt, mégpedig annak otthonában... Nyilván akkoriban véletlenül sem vetődött fel: érett-e a csapat az NB Il-re? Mindenki előtt egyértelmű volt, hogy a Nagybátony jó képességű, haj. tós játékosokból áll, akik­nek helyén a szíve, nem vesz­tik el egykönnyen a fejüket. Csakhát következett a foly­tatás. Kora ősszel MNK-mér- kőzést játszott a csapat a me­gyei I. osztályú Hartával és három nullra simán kikapott. Ettől kezdve nem volt meg­állás: otthon döntetlenezge- tett, végül kikapott, idegen­ből nem tudott pontot hozni. Zsinórban vesztette el a mérkőzéseket nemcsak ősz­szel, hanem a tavaszi bajnok­ság elején is. Ez volt a mély­pont. Ekkor esett ki első ízben a csapat. Aztán akkor, amikor március elsején hazai pályán vereséget szenvedett riváli­sától, a Borsodi Volántól, olyan meccsen, amelyik egy­értelműen neki állt. A Bá­nyász ekkor kapta a „halálos” döfést. Utána már csak két­ségbeesett erőfeszítései vol­tak, s halvány reménye — de hittünk benne — a bentmara- dásra. Akkoriban kezdték szélté- ben-hosszában beszélni: ez csapat éretlen az NB Il-re, nincs helye a másodosztály­ban. Magam nem osztom ezt véleményt. Pontosabban úgy igaz, ha a Nagybátonyi a Gyulához, a DUSE-hoz, az Ózdhoz, a Salgótarjánhoz stb. hasonlítom. De meggyőződé­sem, hogy a gárda volt olyan tehetséges, mint a ma is NB If-es Szarvas, Szolnok, Jász­berény. Nekik sikerült meg­kapaszkodni. S itt jut az em­ber eszébe: mi lehet az oka — a másik két csoportban is jellemző —, hogy a négy újonc esett ki az NB II-ből? Valamiféle klikkszellem tar­tott benn másokat? Vagy: az osztályozó őrölte fel az újon­cok erőit? A szakembereknek kellene ezen elgondolkodni. A Bányász javarészt az NB II-nek megfelelő tudású játékosokból állt. Többen már korábban is játszottak benne. Például Palchuber, Kiss, Jelenet a Nagybátony—Papp J. SE mérkőzésről. Az egy­más elleni teljesítmény egyébként ötvenszázalékos: NagyJ bátonyban a Bányász, Miskolcon a hazai csapat győzött. Loch, Antal — az NB I-ben Szoó. A rejtély kulcsa másban keresendő. FEJBESZALLT DICSŐSÉG A kezdeti sikereket — győ­zelmeket — nem tudta felnőtt módra, vagyis higgadtan, reá­lisan elviselni a csapat. A dicsőség a játékosok többsé­gének fejébe szállt. Kezdtek lazsálni, könnyelműsködni a pályán, magánéletükben ki­lengtek. Hiába tiltotta meg a szakvezetés a kártyát, a kva­terkázást, a játékosok meleg lakások mélyén találtak bú­vóhelyet. A sorozatos veresé­gek tovább rontották a szel­lemet. Rossz lelkiismeret, bűn­tudat hatalmasodott el a játékosokon, romlott fizikai erőnlétük, állóképességük. Erőben, lelkiekben nem bírták a mérkőzések iramát, a közönség bírálatát. A lelátóról is érzékelhetően megbomlott az egység: a vé­dők gyakran a csatárokat kor­holták, azok meg őket vagy a középpályásokat. A Bara­nyai Gyula edző által össze­forrasztott csapat eresztékei az NB II-ben pár hónap utón lazulni kezdtek, mind jobban látszottak a hézagok, a fo­gyatékosságok. A köznyelv úgy szokta mondani, akkor jó egy csapat, ha egy ember van a pályán, azaz, ha mind a 11 ember egyet akar. Saj­nos, az első heteket leszá­mítva, Nagybátonyban nem így volt. VEZETÉSI PROBLÉMÁK Az újonc Nagybátony erő­sítése — vagyis átigazolásai — nem sikerült. A vezetés nem eléggé gondolta végig döntéseit, s olyan játékosokat hozott, amilyen képességűek­kel — ha nem jobbakkal! — a csapat rendelkezett, ráadá­sul saját nevelésben. Ez az idő múlásával mindinkább ér­zékelhetővé vált, s egyik ke­Falusi spartakiad megyei döntője A Nógrád megyei Tanács VB Testnevelési és Sporthi­vatal tömegsportbizottsága az idén augusztus 30-án, Sal­gótarjánban rendezi meg a falusi dolgozók XXX. nyári spartakiádja megyei döntő­jét, A megyei döntőn azok a férfi- és női versenyzők, illet­ve csapatok szerepelnek, amelyek a járási döntőkön részt vettek, s ott különbö­ző versenyszámokban első, il­letve második helyezést ér­tek el. A tömegsportbizottság már elkészítette a megyei döntő forgatókönyvét. Ezek szerint augusztus 30-án a megnyitó ünnepségre Salgó­tarjánban, az Építők sport­telepén kerül sor. A megnyitó ünnepség után az atlétikai versenyszámokra a Kohász­stadionban, a kézilabdára a Salgótarjáni Építők sportpá­lyáján, a röplabdára az öb­lösüveggyár sportpályán, a kispályás labdarúgásra ugyan­csak az öblösüveggyár sport­pályáján kerül sor. A teke­mérkőzéseket a Dózsa-teke- pályán, a tornát a Rákóczi úti Általános Iskola tornater­mében bonyolítják le. A spartakiád megyei dön­tőjére a nevezéseket 1981. augusztus 15-ig kell a me­gyei szervező bizottság címére (3100 Salgótarján, Vöröshad­sereg út 14.) megküldeni. Héí végi sportműsor SZOMBAT LABDARÜGÄS Nemzetközi barátságos mér­kőzés. Bgy. SE—Kemerovo, Balassagyarmat, 17 óra. tömegsport „Juliális Torna, ’81” kispá­lyás labdarúgó-villámtorna meghívott csapatoknak, Sal­gótarján, öblösüveggyári pá­lya, 8 óra. VASÄRNAP TÖMEGSPORT A Beszterce-lakótelepi SE tömegsportnapja, Salgótar­ján, STC tóstrandi pálya, 9 óra. rékkötője lett az együttes­munkának. A Bányász több mérkőzés sét — például a Gyöngyös, a Borsodi Volán, az Ózd ellen — az utolsó tíz percben, ne­gyedórában veszítette el. Eb­ből erőnléti problémákra kö­vetkeztetünk: a játékosok egy­szerűen nem bírták végig a 90 percet. A szakvezetésnek ezen változtatnia kellett vol­na. Igaz, igyekezett is, ám sikertelenül. A vezetésben ugyanis nem akadt olyan ember — csapaton belül sem —, aki hatni tudott vol­na a többségre, képes lett volna a terv szerint — vagy­is á beritmaradás érdekében — felsorakoztatni az embere­ket. Pszichológiai, pedagógiai érzék nélkül, illetve hiányos ismerettel pedig ma minden vezető megbukik. A labdarúgó-szakosztály el­nökének márciusi lemondása figyelmeztető volt, baljós elő­jel. Kényszerű lépés, de el­fogadhatatlan. Képzeljük el azt a hajót, arftelyik süllyed, és elsőként a kapitány hagy­ja el a fedélzetét. A Nagybá­tonyi Bányász így nézett ki a tavasz elején. Egyetlen ta­nulsága: aki tisztséget vállal, az felelősséget is, tartsa eh­hez magát az utolsókig. Vagy pedig ne vállaljon. A csapat NB II-ből való kiesésének summázva az a magyarázata: a megyei baj­nokságban, az osztályozóban összekovácsolódott csapatot felforgatták, a játékosok egy­más és a szakvezetés között szakadék támadt, s ezt nem sikerült időben és kellő erő­vel áthidalni. Ezért senkit sem kell meg­kövezni, hiszen senki sem búj­hat ki a saját bőréből, de tényként el lehet fogadni. HOGYAN TOVÁBB? Egy biztos: másképpen. Na­gyobb körültekintéssel, fele­lősséggel, hozzáértéssel, poli­tikai, pszichológiai érzékkel. A csapat kiesése — minden­hol — kínos dolog, minél előbb szeretné az ember el­felejteni. Ezt általában úgy szokták mondani, hogy a visszakerülést tűzik ki célul. A mai helyzet- átszervezés alatt áll — nem hiszem, hogy ez a kívánatos. Türelemre van szükség, s ezt a közönségnek is meg kell ér­tenie. (Talán ha türelmesebb az elmúlt esztendőben, töb­bet buzdít és kevesebbet szi­dalmaz, más a helyzet.)' Két-, négyéves szívós csapatépítő munka, utánpótlás-nevelés el­kerülhetetlen. És csak azután célozzuk meg a „csillagos eget”. Persze, ne feledjük: nem szégyen a területi bajnokság­ban sem szerepelni. Szívvel, lélekkel, tisztességgel, a csa­patot sikerre vivő buzdítással. Sulyok László NÓGRÁD - 1981. július 25., szombat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom