Nógrád. 1981. július (37. évfolyam. 152-178. szám)
1981-07-03 / 154. szám
A hivatás elkötelezettje Pasztán Amikor már nehezen mozdult az agya, mégis ébernek kellett lennie, amikor zsibbadt fáradtságot érzett a testében, mégis útrakelt —mindig arra gondolt, az adott neki újabb erőt, hogy majd a nyári néhány hetes ki- kapcsolódás a megfeszített munka után felüdülés lesz, gondtalan, szabad pihenés. Megújulás ahhoz, hogy felelősségteljes hivatását továbbra is jól ellássa. Olvasott, napozott a káptalanfüredi nyaralóban, aztán egyszer csak hallotta, hogy keresik: — Doktor néni, de jó, hogy itt tetszik lenni! A szomszédban, a táborunkban egy gyerek beteg... tessék átjönni hozzánk! Reflexszerűen ugrott, sietett a táborba, ahol a köz- ségebeli gyerekek üdültek. Az ismerős kis beteg fölé hajolva elmosolyodott magában. Rádöbbent, ki tudja már hányadszor, hogy hivatása sohasem választható el magánemberi mivoltától. Mert akkor is orvos, amikor magánember szeretne lenni... ☆ Hitvallás ez a fenti kis történet, mely tavaly nyáron esett dr. Molnár Ilona pásztói gyermekorvossal. Hitvallás, melynek szellemében él, munkálkodik a nagyközség gyermekkörzetében. Sohasem panaszkodik, rajong a hivatásáért, azt tartja a gyermekgyógyászattól nincs szebb dolog! De olykor maga sem érti, honnan merít mindig újabb és újabb energiát a napi feladatok megoldásához. Háromezer gyerek tartozik hozzá. A körzeti rendelési időn túl iskolaorvos, bölcsődéket látogat, csecsemőket ellenőriz, tanácsot ad a kismamáknak az újszülöttek gondozásához, s ha éjjelente megkopogtatják községszéli házának ablakát, azonnal siet a kis beteghez. ☆ — Budapestről, az egyetem elvégzése után jöttem Pász- tóra. A kórházban szakvizsgáztam, s aztán kikerültem a körzetbe. Többszöri költözés után rendezkedtünk be a jelenlegi helyen, de megérte. Tágas helyiségek, megfelelő műszerezettség és jól képzett, lelkiismeretes munkatársak segítenek abban, hogy a napi hatvan-hetven fős gyermekforgalmat alaposan el tudjam látni. Kezdetben csak a betegeket ismertem. Ma már a községet is, annak minden gondjával, örömével együtt. Ügy érzem sikerült gyökeret eresztenem. — A kórházzal — ahová egyébként is tartozom — igen jó a kapcsolatom, amely meghatározza munkánk minőségét. A lakosság egyre igényesebb az egészségügyi szolgálattal szemben. S ez jó, hiszen az igények növekedése előbb-utóbb megköveteli a lehetőségek jobb kiaknázását, á feltételek javítását is. Természetesen vannak még fehér foltok. Egyes rétegek egészségi kultúrájára gondolok elsősorban. A mi feladatunk is, hogy őket segítsük, felemeljük. ☆ A gyermekorvosnak a gyógyító, gondozói, megelőző munka mellett arra is jut ideje, hogy közéleti tevékenységet vállaljon. Nyolc esztendeje párttitkára a kórház húsztagú alapszervezetének. Tagja a járási pártbizottság agitációs és propaganda-munkabizottságának. — őszintén megmondom, hogy három-négy lovat nem ülhet meg az ember egyszerre. Talán csak akkor, ha mindenben jó segítőtársra akad. Nos, szerencsém, hogy mind az orvosi munkában, mind pedig a párttitkári teendőimben lelkes munkatársak vesznek körül. Az eredmény, a siker az összekovácsolódott közösség törekvésein keresztül születhet csak. ☆ Dr. Molnár Ilona gyermek- orvos 16 esztendeje él és dolgozik Pásztón. Aktívan részt vállalt a gyermekellátás megszervezésében, a közéleti munkában. Ennek elismeréseként a napokban vette át a Perliczi János-emlék- plakett kitüntetést. — ria — Több-kevesebb megrendelés Kivitel — igazodva a változásokhoz Megyénk üzemeiben erőfeszítéseket tesznek a kivitelre vonatkozó terv végrehajtására, vagy — amennyire lehet — az előirányzatok észszerű túlteljesítésére. Az első fél évben több egység kényszerült az előzetes elképzelések bizonyos mérvű módosítására, hogy a körülmények változásai közepette a lehető leghasznosabban oldja meg az exportfeladatokat. LASSÚ ÜZLETKÖTÉSEK Kilencvenhat százalékban teljesültek a salgótarjáni öblösüveggyár tőkéskivitelre vonatkozó tervei 1981 első hat hónapjában. Ami a Ferunion és a Metrimpex megszervezte üzletkötéseket illeti: az igényelt árunál valamivel több kelt útra a vevőkhöz. A négyszázaléknyi elmaradás az Artex által gondozott egyik üzleti kapcsolatban beállt zavar miatt keletkezett: a nyugati megrendelő nem adott a keretösszeget kitöltő, egyszersmind a tarjáni gyárnak megfelelő igénylistát. Az így felszabadult kapacitást az üzem belföldre szánt termékek előállítására fordította. A rubelelszámolású kivitelben az üzletkötések elhúzódása miatt került bizonyos hátrányba az üveggyár. Egész évre hárommillió rubel értékű exportot irányoztak elő korábban. Ám a késedelem miatt ennek időarányos részét nem állították elő: csillárokból készítettek kevesebbet. SZALAGOK CENTRALÉKBA Salak- és pernyeszállító szalagokat állított össze külföldi megrendelőknek a salgótarjáni bányagépgyár. Terméküket egy jugoszláviai, egy NDK-beli és egy törökországi erőműbe építik be. A berendezések nagyságát értékükkel lehet a legszerencsésebben érzékeltetni. Mintegy két és fél millió forintot ér az obrenováci erőműhöz szállított szalagrendszer. Az NDK-ba vitt acélszerkezetek ára — egy előszállítással együtt — nyolcmillió forint volt a fél év alatt. A kangáli centráléba — mint korábban (rtuk — a Magyar Hajó- és Darugyár közvetítésével jut el a tarjáni portéka; értéke ötmillió forint. Idén várhatólag valamivel túlteljesítik az exporttervet: az NDK-beli fél időközben felmerült igényének eleget téve. MÓDOSULT PROGRAM Hetvennyolcmillió forintnak megfelelő terméket adott el szocialista vevőnek a VEGY- ÉPSZER salgótarjáni gyára. Az eredetileg 55 milliót megcélzó terv felülmúlására az kínált módot, hogy a vártnál több megrendelést kaptak turbinákra; s anyagellátási zökkenők miatt kénytelenek voltak megváltoztatni az eredeti programot; egyes termékek gyártását előbbre hozták. A különféle olajipari mérő- berendezések túlnyomó többsége a szovjet olajmezőkre került; elenyésző mennyiséget adtak el az NDK-nak, Lengyelországnak. Tőkéspiacan a tervezett 22 millió forint értékű szolgáltatási exportból csak 12 millió valósulhatott meg. Húsz fővel kevesebb dolgozót tudott foglalkoztatni a nyugati partner a vártnál. Termelő és fogyasztó közös jlni| már mindenki rájött, hogy a vili I l ű lágpiaei árváltozások nem állnak meg határainknál. Ha nem is hatnak azonnal, előbb-utóbb olyan feszültségeket teremtenek, amit itthon csak a termelői majd fogyasztói áremelésekkel lehet feloldani. Sem a fogyasztónak, sem a felhasználónak nem tetszik az áremelés, de kényszerhelyzetben vagyunk, hiszen, ha a növekvő termelési költségeket állami támogatással akarnánk ellensúlyozni, akkor a nemzeti jövedelem egyre nagyobb hányadát kellene erre a célra fordítani. És ez előbb lassítaná, később megállítaná az ország gazdasági fejlődését. Igaz, a legegyszerűbbnek látszik a dráguló termelési költségeket azonnal érvényesíteni az árban, tehát automatikusan áthárítani a fogyasztókra. (Az áthárítás szabadáras cikkek esetében sem lehet automatikus, hisz az árképzési előírások az áremelések ellen irányulnak.) Az ár egy része azonban a maximált, illetve kötött árformába tartozik. Ügy is fogalmazhatnánk, hogy ezeknél az árucikkeknél — köztük az alapvető élelmiszereknél — csak a népgazdasági szinten indokolt és az életszinvonal- politikai tervekkel összhangban levő áremeléseket engedélyezik. Ez azt jelenti, hogy a gazdálkodó egységeknek, a vállalatoknak a költségek növelését elsősorban belső tartalékaik felderítésével és kihasználásával kell ellensúlyozni. Csak ezek után kerülhet sor — finoman fogalmazva — az ármódosításra. Nem mindegy persze, hogy minek emelik az árát. Például a dohány, az alkohol drágulása, bár sok embert érint, a fogyasztóknak korántsem jelent akkora gondot, mintha az alapvető élelmiszerek árátemelnék. Félreértések elkerülése végett tisztázni kell azt is, hogy mit értünk alapvető élelmiszeren. Ezek köre 1981-ben más, mint, ami például 1951-ben volt. Az alapvető élelmiszerek egyre bővülő körét az ország gazdasági teherbíró képessége szabja meg és ennek a körnek napjainkban már nagy átmérője van. Ügy* is lehet fogalmazni, hogy egyre kevesebb azoknak az élelmiszereknek a száma, amelyek áremelésére ne szisz- szenne fel a közvélemény. A húsáremelésnek komoly gazdasági okai vannak. Nem arról van szó, hogy az állam a húsiparnak vagy a kereskedelemnek akar kedvezni. Meg kell azonban jegyezni, hogy a termelői, a felvásárlói árakat általában mintegy 20 százalékkal kisebb mértékben erdeke emelték az utóbbi években, mint amennyit a termeléshez felhasznált ipari anyagok, eszközök drágulása indokolt volna. Vagyis: a mezőgazdasági termelők viselték az áremelkedések egy részének terheit. A dráguló takarmány- és energiaárak miatt azért, hogy a termelőknek érdemes legyen hústermeléssel foglalkozni, korábban is több alkalommal emelni kellett a termelői árakat. Ekkor társadalmi érdekből még a vasúti pályaőrt, a vidéken lakó, de gyárban dolgozó embereket is érdekeltté kellett tenni a hústermelésben, hiszen a sertésállomány fele a háztáji, és ház körüli gazdaságokban van, s ezek rendkívül érzékenyek a piaci viszonyokra. Ha tehát nem gazdaságos a sertéstartás, abbahagyják. Olyany- nyira, hogy még saját húsellátásukról — ne feledjük: családok százezreiről van szó! — is központilag kell gondoskodni. De, ha csak a felvásárlási árat növelik, s a fogyasztói ár változatlan marad, akkor a háztáji termelőknek ráfizetéses lenne a disznóvágás is, hiszen jobban járnának, ha nem a saját drága sertésből, hanem az olcsóbb bolti húsból fogyasztanának. Talán ellentmondásnak tűnik, de ahhoz, hogy tartani tudjuk az évi fejenkénti 73 kilogrammos húsfogyasztást, emelni kell a fogyasztói árakat. A termelői érdekeltség és a fogyasztás közötti összhangot ugyanis nem lehet csak az ártámogatások növelésével megteremteni. Ez csak az egyik ok. Ha furcsának is tűnik: a vasárnapi rántott szelet és a népgazdaság egyensúlyi helyzete között is van ösz- szefüggés. Fizetési mérlegünk javítása érdekében ugyanis növelni kell — és a piaci lehetőségek biztatóak — a dollárelszámolású vágóállatok és a húsipari termékek kivitelét. És most jön a „vasárnapi rántott szelet”. Ha a hús árát emelik, óhatatlanul lassul a húsfogyasztás növekedése, több marad exportra. És talán nem sértő annak a megkockáztatása — még ha átlagról is van szó —, hogy nem alapvető gond, ha a 73 kilogrammos évi húsfogyasztásunk nem nő gyors iramban, hanem csak lassabb ütemben éri él a 80 kilogrammot. Hattnciílvn7flikell> a húsáremeléssel íldliyMilyU£EII nem szűnik meg, csak csökken a húsfogyasztás állami támogatása és nem csökken, hanem csak lassul a hús- fogyasztás növekedési üteme Ettől persze a tények nem változnak, de talán könnyebb elfogadni őket. B. P. Salgó-sikerek A munkavédelmi eszközök javára módosul a Salgó Cipőipari Szövetkezet termék- szerkezete az utóbbi időben. Jelenleg a gyártmányösszetétel arányában egyharmad részt foglalnak el a balesetelhárítást és az egészségmegóvást szolgáló felszerelések az egységen belül. Idén több, mint harmincmillió forint értékben állítanak elő a szóban forgó instrumentumokból. NAGYOBB ÁZSIÓ Legfőbb megrendelőjük ebben az esztendőben a Csepel Művek. A hatalmas magyar vállalat tízmillió forint értékű megrendelést adott a tarjáni üzemnek. Különféle védőkesztyűktől kötényeken, lábszárvédőkön, érszorítókon keresztül a csuklórögzítőkig sok mindent igényeltek a Salgó Cipőtől a csepeliek. Az év eddigi részében a kívánt ütemben, reklamációktól mentesen bonyolították le a szállítást megyeszékhelyünkről. A szövetkezet ázsiója nagyot nőtt a tavasszal Pesten megrendezett Sekurex kiállítás óta; ott —, mint ismeretes —> több elismerésben részesültek termékei. A bemutató egyik kézzelfogható eredménye az is, hogy együttműködési szerződést kötöttek a munkavédelmi kutatóintézettel a magasabb színvonalú és a különfajta céloknak megfelelőbb védőeszközök kísérletezése céljából. Jelenleg közösen végzett fejlesztéssel alakítják ki a munkahelyeken hatásosan óvó cipőket, kesztyűket, fej védőket; azaz az egyéni védőeszközöket. Többek közt egy olyan védőkesztyűt is összeállítottak már, ami eltér a jelenlegi szabványtól, de — a kutatóintézet véleménye szerint is — célszerűbb, mint a szabványos. E termék gyártásának engedélyeztetése az illetékes fórum előtt van. OLAJÁLLÓ KESZTYŰ Tapasztalatok átadásával hozzájárulnak a szövetkezetben felhasznált anyagok fejlesztéséhez is. A legtöbbanya- got a simontomyai bőrgyártól és a győri Graboplasttól kapják. Utóbbi helyről az olajálló műbőrt szerzik be; ilyen védőkesztyű jelenleg a tarjáni tűzhelygyárban van — próbaviselés céljából. Fagyasztva szállítják Óránként 2600 darab nyomatni készít a Viktória 1040-es berendezés a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat balassagyarmati üzemében, ahol főleg ügyviteli nyomtatványok készülnek. Képünkön Mészáros Ferenc gépmester ellenőrzi a magasnyomógép működését. Nógrád megyében egyre nagyobb jelentősége van a bogyósgyümölcs-termesz- tésnek. A termőterület évről évre nő és mind több gazdaság kapcsolódik be a különböző termelési rendszerek, gazdasági társulások tevékenységébe. Ezekben a hetekben a megye tizennégy termelőszövetkezetében szedik szorgos kezek a pirosló málnát. Jó közepes termés ígérkezik az eddigi tapasztalatok szerint ebből az igen keresett gyümölcsből. A nógrádi hűtőház június végi üzembe helyezésével javult az értékesített málna minősége. mert szállítása fagyasztott állapotban történik, s így nem károsodnak a szemek a hosszabb út alatt sem. Biztonság és a Fontos felfedezést tettek a közlekedés biztonságának fokozásán fáradozó nyugatnémet szakemberek. Megállapították. hogy ha az autó elülső szélvédő üvege 30 foknál nagyobb dőlési szögű — a különleges áramvonalas, főleg sporttípusoknál találunk ilyeneket —, szürkületben vagy sötétben, reflektorral csak csökkentett sebességgel haladhat a vezető, ugyanéi r J n szélvédő üveg is fénytörés folytán a kocsiból való kilátás rendkívüli mértékben romlik, sokszor kettős látás következik be. Ilyen körülmények között nem tanácsos túllépni a 65— 70 km/óra sebességet, a szemüveges autóvezetők pedig még tovább csökkentsék a kocsijuk sebességét. Az is zavarólag hat a vezetőre, ha nem csak az elülső, hanem a hátsó szélvédő üvege is túlzottan ferde. T NÓGRÁD — 1981. július 3., péntek 3
