Nógrád. 1981. július (37. évfolyam. 152-178. szám)

1981-07-22 / 170. szám

van, nincs, lehetne Boltok, áruk, vevők r 'Általános tapasztalat: az Utóbbi esztendőkben egyre javul annak az üzlethálózat­nak az ellátottsága, amely Salgótarján úgynevezett pe­remkerületeiben található. A felújítások, korszerűsítések, hűtőpultbeszerzések lehető­vé teszik az áruk választéká­nak bővítését, a forgalom di­namikus növekedését, s — legelsőként kellett volna em­líteni: a vásárlóközönség igé­nyeinek kielégítését. Persze, egy biztos és ezt a szakem­berek is elismerik: belátható időn belül ezekben a bol­tokban, boltocskákban, nem lesz, nem is lehet akkora bő- ségű választék, mint a város- központ reprezentatívnak mondható üzleteiben. Ám, hangsúlyozzák, a fejlődés így is óriási. Molnár Tibor, a megyei ta­nács kereskedelmi osztályá­nak helyettes vezetője éppen a jó félnapos ellenőrzésről ér­kezett vissza, amikor déli két órakor találkoztunk. ök is a külső szférák ellátottságát vizsgálták s, mint mondotta, megállapításaik egy-két ki­sebb mulasztástól eltekintve pozitívak voltak. Útja máso­dik felére mi is elkísértük. Az ÁFÉSZ 6. számú üzlete kint Zagyvapálfalván, mind­össze két éve működik. Dél­után három óra előtt még jelentős mennyiségben kí­nálnak hűtött tejet, tejtermé­ket, a polcokon ott a friss ke­nyér és a péksütemény. Per­sze, ebből —, miként Fükő István, a bolt vezetője el­mondotta — rövid idő múlva semmi sem marad. Hiszen a környező üzemek, gyárak ka- pujain már áramlik kifelé a munkástömeg. — Naponta kétszáz-kétszázötven vevő fordul meg nálunk, tóm, nagyobb lenne a lom, ha zöldséget, gyüm^. is árusíthatnánk. A hely erre adott, hiszen az alapterületnek csaknem egyharmada áll üresen. — Egyetlen létszám felvételével meg tudnánk oldani ezt a gondot. Érdemes lenne erre odafigyelni. A vásárlók, bár majd min­den van, mégsem elégedet­tek. Hiányolják a több helyen már kapható, előre csomagolt és árazott húst, s bár a Her- • nád szakszövetkezet rendsze­resen szállít vágott baromfit, ez azonban nem oldja meg a környékbeliek ez irányú gond­jait. Ha valaki — például töltött káposztát, vagy sültet akar készíteni, bizony, mesz- szi utat meg kell járnia. Az ÁFÉSZ 12. számú zöld­ség-gyümölcs boltjában már éppen a záráshoz készülődik Molnár Pálné üzletvezető, pe­dig még alig múlt tizenöt óra. Fél négyig tart nyitva, s lé­vén, mi az egyetlen „vendé­gek”, megkérdezni sem tud­juk, nem kevés-e a nyitvatar­tási idő. A polcokon ugyan bővivel vannak zöldfélék, ám hervatagok, Molnár Tibor pe­dig jogosan reklamálja a kilónként huszonhat forintba kerülő, meglehetősen silány kinézetű zöldpaprikát. Sajnos — mondja később — az a tapasztalat, hogy sok ilyen üzletben, ahol joguk van őstermelőktől is felvásárolni, a vevők nem elég rugalma­sak. Gyakorta árengedmény nélkül hagyják romlásba menni az árut, amit végül is egyetlen fillér haszon nélkül dobnak ki. Márpedig nem kell magyarázni, hogy a hu­onhat forintnak még, ha felét is elengedi, jobban jár i is, s a vásárló is. Kereskedelmi szempontból külterületnek számít a Ke- merovo-lakótelep, hiszen messzire létesült „sziget” a városközponttól. így ott, több ezer ember lakhe­lyén, amelyet igaz, csak tíz­perces autóbuszút választ el a centrumtól, hasonlóképp nagy gondot kell fordítani az ellátásra, az áruválaszték bő­vítésére. A Nógrád megyei Élelmi­szer-kiskereskedelmi Válla­lat 151. számú árudájában pedáns a rend, s roskadásig telve a polcok. Igaz, miként az egyik itt gyakorta meg­forduló vásárló, Zsély Jenőné elmondja, nem volt ez így mindig. Régebben gakorta panaszkodtak ők is, mert hol ezt, hol azt nem lehetett kap­ni, s bizony baj volt a kultu­rált kiszolgálással és a tisz­tasággal is. De aztán majd­nem kicserélődött a személy­zet, hozzáértő kezekbe került a bolt, s azóta öröm ide csak betérni is. — Nagy segítség ez ne­künk, mert nem kell minde­nért bebuszozni a városba, szinte mindent itt helyben megkapunk. Bozó László boltvezető örömmel nyugtázza a dicsérő szavakat, s kísérőnk is elé­gedett. A kis boltokban azonban — miként az egy-két felvillan­tott epizód is igazolja, van­nak még tennivalók. Amelye­ket mielőbb meg kell oldani, hogy tele szatyorral is elé­gedetten távozhassunk vásár­lás után. k. gy. Harminc fok árnyékban Látogatóban jártak Érdekes emberek Salgótarjánban ' X hegyek körülölelte Sál- Salgótarján országgyűlési góta.jánba az esztendő első képviselője látogatott a me- felében sok közismert ember gyeszékhelyre, ahol tájékozó­látogatott. A megyeszékhely építészete Európa-szerte is­mert, a munkásmozgalmi, tör­ténelmi múltunk ugyancsak sok látogatót vonzott, de fel­keresték Salgótarjánt neves politikusok, művészek, spor­tolók. Nemcsak Magyaror­szágról, hanem külhonból is érkeztek látogatók. dott a város társadalmi, gaz­dasági helyzetéről, a tervek megvalósításáról, a további tennivalókról. Június 10-én Aczél Györgyöt, Csongrádi Kata. a Politikai Bizottság tagját, Kovács István miniszterelnök-helyettest fo­gadta Salgótarján, aki talál­kozott a város értelmiségének képvielőivel baráti beszélge­tésen. ■fo Júniusban még neves sze­mélyiségek látogattak Salgó­tarjánba. Soltész István ipari miniszterhelyettes, majd ifj. Bartók Béla, akinek a Salgó- Vantaa polgár- tarjáni városi Tanács elnöke elkísért Nóg- átnyújtotta a város emlékpla­kettjét. László Bencsik Sán­Január közepén Salgótar­jánban vendégeskedett Lauri Laurilairola, finnországi test­vérvárosunk, mestere, akit rádba a Fin—Magyar Baráti Társaság vantaai alapszerve­zetének elnöke és a Finn Köztársaság budapesti rend­kívüli meghatalmazott nagy­követe. Változatos program várta a kedves vendégeket. Találkoztak a salgótarjáni magyar—finn baráti kör tag­jaival. levetítették a két vá­rost bemutató filmeket, meg­ismerkedtek a megyeszékhely nevezetességeivel. ellátogat­tak a síküveggyárba, majd az idei esztendő közös program­jairól tanácskoztak. Ugyancsak januárban, a a környezet- és természetvé­delem fejlesztéséről szóló ösz- szejövetelen ott volt dr. Gon- da György, az Országos Kör­nyezetvédelmi és Természet- védő Hivatal elnöke. Január utolsó napjaiban, február elején a Nógrádban tartott téli olimoián köszönt­hettük Foltán László olimpiai bajnokot, aki kajak kettes­ben szerzett elismerést Ma­gyarországnak. Molnár Endre többszörös olimoiai és világ- bajnoki vízilabdakapust, Ko­vács Péter tornászt többszö­rös magyar bajnokot és olim­pikont is üdvözölhettük Május 10-én Brutyó János az MSZMP Központi Ellen­dór író az olvasótábor ifjú vendégeivel ismerkedett ugyancsak júniusban. Újszerű kezdeményezésként a Pódium mozi meghívására márciusban Bitskey Tibor, májusban Koncz Gábor és júniusban színművész szórakoztatta a salgótarjánia­kat. Végezetül, de nem utolsó­sorban ne feledkezzünk meg az ökölvívókról sem, mert Salgótarján az ökölvívás egyik „fellegvárának” számít. Ta­vasszal a Magyarország—Ju­goszlávia junior válogatott ökölvívó-mérkőzésen részt vett a sportág színe-java. így itt volt Váradi János és Mol­nár Tibor olimpiai bajnok. if Jaj, úgy élvezem én a strandot“ Irány a víz így énekelt hajdanán a pan­csoló kislány. Aztán a sláger lassan-lassan feledésbe me­rült, ám megmaradt a strand, a városi ember nyári öröme... Július 12. Igazi kánikulai vasárnap. A salgótarjáni strandfürdő bejáratánál a hőmérő higanyszála a harminc fokot jelző vonalkáig kú­szott. .ü#* .....fläMMMfaad«# dili A napon lényegesen többen voltak. So­kan a 19 fokos vízben keres­tek és találtak hűsölést. A medence szélét — körben nap­imádók vették birtokukba. Gyarmati Béla, a BRG műve­zetője két gyermekével élvez­te a derűs időt. Árnyékban — Gyakran kijövünk, ma például már a nyitáskor itt hiába. A sör már kora dél­előtt elfogyott a büfében, de az előtte kígyózó sor — néha nyúlva, néha rövidülve — je­lezte, hogy más portékának is van keletje. A vevőkígyó csak nem akart elhúzni, ezért csak villámbeszélgetésre futotta a vezető. Gőz Valéria idejéből. „Ezernégyszáz palackkal kap­tunk csak sört. Hiába kértük, hogy szombaton is szállítsa­nak, ezt is saját kocsival hoz­tuk. Üdítőnk viszont van bő­ven, csak a hűtőnk nem bír­ja az iramot. Hiába, túl so­kan vannak ma.” A strandvendéglőbe is bő­ven jutott „ügyfél”. — Három pincér sem győzi — fogadott bennünket Reiner Józsefné üz­letvezető-helyettes. — Csak ételből több mint ötezer fo­rint volt a forgalmunk. Sö­rünk nekünk sincs, a hatszáz üveg, ami volt hamar vevőre talált. A vendéglőt és a strandot összekötő ajtónál, miközben azon morfondíroztunk, hogy nem lenne-e szerencsésebb vasárnap önkiszolgálóként működtetni az éttermet, idős, fehér köpenyes asszony lépett hozzánk, ö adta a kilépőket, amelyek a visszatérésre jogo­sítanak. — Itt élnék legszívesebben, nem a bérházban — mondta Furman Gyuláné —, így is té­Vajon mennyien lehetnek — szegeztük a kérdést dél­után két órakor Manyasz Sán- dorné pénztárosnak. — Eddig ezerhatszázhatvan jegyet adtunk el, de láthatja, még mindig sokan érkeznek — hangzott a válasz. — Soha ennyien még nem voltak a tarjáni strandon — fogadott bennünket Földi Pál­né kabinos. — Hivatalosan ki­lenckor nyitunk, de ma ko­rábban beengedtük a vendé­geket. — Milyen gondja van egy kabinosnak? — Mi örülünk a sok ven­dégnek, egyszerű és gyors a „kiszolgálás”. Talán csak az elhagyott számokkal és az itthagyott holmikkal van problémánk. Ma eddig há­rom pár cipő a „termés”. A kölcsönző is rekordfor­galmat bonyolított. Jávor Györgyné szinte alig győzte: hintaszékek, strandlabdák, úszógumik, nyugágyak, focik, fürdőruhák kínálták magu­kat. A legnagyobb keletje a hintaszékeknek volt, egyetlen sem maradt a kölcsönzőben. Darida Sándornéék árnyék­ba húzódtak. — Elég volt a napsütésből — mondta a Békés megyei Újkígyósról érkezett asszony. — Kislányunk jött ide tábo­rozni, eljöttünk meglátogat­ni. Először járunk Salgótar­jánban, mondhatom, gyönyö­rű a környék és a strand is nagyon tetszik. I Ifjúsági paradicsom Ha idegen érkezik a festői szépségű, hús lombú fákkal ölelt salgóbányai településre, s ott az ifjúsági mozgalom vezetőképző tá­borát keresi, csalhatatlanul rábízhatja magát, legalábbis ilyentájt’ a zsivajra. Hiszen a nyá­ri hónapokban sorra-rendre váltják egymást az ország, sőt a világ minden tájáról ideér­kező fiatalok, s a táborélet zajos jelei meg­törik a halk vidék csendjét. Elismerő taps egy Termekbe szabott előadás után, Önfeledt moraj egy sportbravúr láttán, vastaps a já­tékverseny győztes csapatának, s énekszó a barátság hangján. A táborélet szervezői a kedves emlékek csokrában sorjázzák az életükben először ha zánkban járt afrikai gyerekek barátkozását a viszonyainkkal, ezekre az estékre a tamta­mok. a csörgők vették át a főszerepet; éven­ként visszatérő vendégeink a szovjet, a finn, a csehszlovák fiatalok de tavaly például a franciák is ..kibérei két teljes hétre a faházakat. Partnereik majd‘ mindig a nóg­rádi kiváló gyermek- és ifjúságmozgalmi munkát végzők, így jutalom is egyben a ba­rátság lehetősége Épven a namkban nyitotta meg kapuit a Barátság nevet viselő tábor, amely HíPwban és augusztusban szovjet, csehszlovák Hvu és magyar gyermekeknek nyújt alkalmat az őrző Bizottságának elnöke, ismerkedésre. De itt készülnek fel a kommu­nista fiatalok a KISZ közelmúltbeli kong­resszusának tennivalóiból, $ itt pihentek, tanultak a néptáncotok, az ifjúságiklub-ve- zetők, a beatzenészek, a fiatal tanácsi dol­gozók, a propagandisták, a KISZ-vezetők, és még sorolhatnánk hos.szasan, hiszen sok ezren jártak már a táborban, a vezetőképző isko­lán. Ám azt minden bizonnyal kevesen tudják, hogy az ország hasonló jellegű intézményei között a legjobbak között emlegetik, külö­nösen a néhány evvel ezelőtti beruházás, re­konstrukció óta. A megyeszékhelyen sokáig egyedül itt füródhettek medencében a fia­talok. itt nyílt az első szauna is. Szép tágas és világos fedett sportlétesítmény készült, kényelmesek a lakószobák, s egyéb helyisé­gek is. Megyénk ifjúságpolitikai tevékeny­ségének ékes bizonyítékai, kézzelfogható té­nyei ezek. Fiatalok en--—ás köz* “ úgy is emlegetik: ifjúsági paradicsom. Amelyért cserébe senki nem vár há.Wk tiszteletköröket, dics­himnuszokat, csupán azt hogy a felnövekvő nemzedék méltóképpen vegye majd át a sta­fétabotot Tisztelve és gyarapítva a hagyo­mányokat. becsülve és bővítve az eredmé­nyességi listát És ismerve ezt a törődést, a lövő genetá dóira nem kis feladat vár A matracnak is van árnyéka.« voltunk — magyarázta. Kis­lánya, a tízesztendős Klári kijelentette, hogy az emberi­ség egyik legnagyobb talál­mánya a strand. Mert főként nyáron lehet használni, s ilyenkor ugye iskolába se kell járni. Tőzsér Imre, a szorospataki bányamentő szintén családos­tól volt kint. Ök már hiá­nyoltak pár dolgot. A feleség például azt, hogy miért nem lehet tejet és gyümölcsöt kap­ni — legalább vasárnap —, a féri pedig egy melegebb vizű gyermekmedencét. Az iker­pár „férfi” tagja, a hatéves Gábor fagylaltot szeretett volna, valamint egy „fejest” a papa részéről. Ezúttal mind­kettő elmaradt. Fagylalt ugyan­is nincs, az apa pedig nem volt hajlandó a medencébe ugrani. A két fürdőmesternek —, mindketten másodállásban töltik be ezt a tisztet — Ár­vái Gyulának és Demkó Gyu­lának kevés tennivalója akadt. Egy ízben volt szükség az el­sősegélyre, igaz akkor mentőt is kellett hívniuk. Egy köny- nyelmű fürdőző a sekély ré­szen ugrott fejest, s kartörés és zúzódás lett az eredmé­nye. — Törzsvendég vagyok — jelentette ki Botos Tibor — az STC ökölvívója. — Szíve­sen járok ide, nemcsak a víz és a napfény miatt. hanem imádok focizni, s itt azt is le­het. Aztán gyorsan elköszönt, ro- harf új mérkőzést játszani. len-nyáron a strandon va­gyok. Télen havat lapátolok, nyáron meg több a feladat. Azért a nyár az igazi... ö csak tudja, már tizen­négy nyarat töltött a tarjáni strandon. Sör, sör, i sör Mint a sivatagban a víz után, úgy áhítoztak sokan a barnás, habos ital után, de Hideg, de jó. Kiss László és Bábel László képriportja hszthe yeifes-avaló ünrepség Saigóicmáriban A magyar néphadsereg ki­képzési főfelügyelője, m’r,i.sz- terb ly.s es parancsára az idei tisz'belyettes-avató ün­nepséget Salgótarjánban ren- sor. dezik. Az ünnenségre au­gusztus 9-én délelőtt 11 óra­kor Salgótarjánban, a Ta­nácsköztársaság téren kerül

Next

/
Oldalképek
Tartalom