Nógrád. 1981. július (37. évfolyam. 152-178. szám)
1981-07-19 / 168. szám
Megbánják a fiatalok, ha arm szerelnek dolgozni! — szólt Gál György A házak előtt, a klspadon sok-sok mese szövődött mindig is, a fiatalok Is szeretnek itt trécselnl ILÄSPOGOMY A legutóbbi népszámlálás adatai szerint Szilaspogony alig több mint. hétszáz lelket számlál, Tíz év alatt Igencsak megfogyatkoztak a falubeliek, mert akkortájt még nyolc és fél százan éltek a dombhátról a völgy félé nyújtózó faluban. Ha az okokat bogoznánk, miért is lesz mindig csendesebb a Kertalja-patak környéke, akkor első helyre a szűkre szabott munkalehetőséget tehetnénk. Ennek egyenes következményeként a fiatalok már nem a faluban kívánnak megtelepedni, inkább közelebb húzódnak a városhoz, a munkahelyekhez. Csak kevesen vállalják a kora hajnali ébresztőt; a testet, lelket gyötrő zötykölő- dést a buszökon, vonatokon, flo meg a száraz ebédet, Ha pedig elmennek a fiatalok, akkor ... , . .akkor bizony, mind ritkábban kerülnek elő a babakocsik. Az óvodának is úgy kegyelmeztek meg, hogy a közeli tíze- derkénypüsztáról naponta hozza-viszi a busz a kis lakókat — élő menlevelek, nehogy a kapukat be kelljen- Csukni. Az egykori iskolaépületben ma két generáció tölti ..napjait, Az egyik szárny az óvódáSóké, ttifg a tftésiKbati* öregek napközi otthóhát alakították ki. Bölcs előrelátással, hiszen, ha mégis elköltözne az óvoda, akkor akár az egész hetet együtt tölthetnék az Idősek, • mert jut hely a« ágyait számára. Talán meg távolabbról is eljárnának ide a társaság, a jó szó és a kényelmes környezet kedvéért, Ottjártunkker Ügyes kezű, idős hölgyek épp hímeztek ■— kedves Időtöltésük. Hamarosan piacra viszik a térítőkét, futókat, blúzokat. Aki elunja az apró tűvel való bi- belődést, bekapcsolja a tévét, rádiót, vagy épp a pattintós kosárlabdával tesz próbát. Egyébként a közeli határőrs fiataljai gyakori vendégek Itt, segítenek az otthon körüli munkákban, hetente kétszer pedig filmmel és vetítővel fölszerelve érkeznek. Korábban, még a bányák visszafejlesztése előtt — sokan eljártak a környék tárnáiba, De csak. nyárig, altkor leszámoltak, mert várta őket otthon a gazdaság. Ma sem mond senki, még véletlenül sem rosszat a földre Szilas- pogonyban. Pedig túl sok hálával nem tartoznak neki, kemény munkával adott csak kenyeret, Kisebb-nagyobb területen, de mindenki gazdálkodik. Az istállókban lovak, tehenek, az ólakban malacok, kocák, a tyúkudvarokban a sok szárnyas. Nemigen ment innen piacra senki, a ház körül régebben minden kikerült, De nem megy ma sem, Sallai Juliska néni az árokpart füvére terelte ki mozogni azt a hatalmas kocát, amelyiknek még az este — a gazdasszony számítása szerint — legalább tíz malaccal kellett szaporítania az állományt, Huszonöt éven át takarította az iskolát, most, nyugdíjasként a kert a gondja. No, meg a család, hiszen együtt él a lányával, vejével és az unokával. Nemrég járt ott a postás, levelet hozott Kecskéméiről, A levélben Örömhír, Ágotát, az ünőkét, fölvették az óvónőképzőbe, — Ha helyem lesz, visszajövök — ígérte a fiatal lány. A szilaspogonyiakról mindenki tudja.: a munka életelemük. Nem ismerik a nyugdíjaspihenést. Sokan még ma Is lejárnak az Alföldre a nyári-őszt munkák idején. Persze, a szorgalom tárgyi bizonyítékai maguk a házak," a porták. A kemény munkával megkeresett forintok átalakultak, építőanyaggá. gépkocsivá, másutt féjo- géppé, kistrakterrá. Miként Gál György portáján, A szikár ember túl Van kilencvenedik esztendején, már szinte banális, hogy ennek nyoma sincs rajta. Maga jár a kert végébe kaszálni, törődik a jószággal. Munka akad bőven. Mutatja a három hízót, a kocát, a télre tartogatott malacokat. A gazdasági udvarban békésen megférnek egymással a kacsák, libák, tyúkok. mondják majd, hogy a Gál György. Hitvány létemre végeztem annyit, mint akármelyik nagyerős. Akkoriban? az alakulás idején? Ha munka volt, hat el kellett odáig ballagni, Most meg? Elfuvarozzák oda a munkást! Hajnaltól sötétig voltunk kinn a földeken, mert a muszáj azt parancsolta. Hogy ez a falu? Ezer százalékig megváltozott, szebb is, jobb is. Könnyebben vagyunk sokkal, mint fiatal koromban. A rádiót azt hallgatom, de a televíziót nem szívelhetem. Ugrál a szemem előtt. Hanem azért az udvarból pontosan igazítja a szemünket a kétszáz méternyire ágaskodó nádasra, Maga hordta a földet, hogy a kenderáztató gödrök tocsogóit betemesse — jó fű terem azon. — Valamikor nyolcvan iga volt ebben a semmi kis faluban, meg kétszáz marha. Reggelente alig 30-at hajt ki a csordás legelni, iga csak elvétve. Hogy Gál György bácsi portáján miért Időztünk ilyen sokat? Mert nem az egyetlen, önmagát, a családot ellátó gazdaság a faluban. Az unoka, Viktor azonban csak segít, igazi kenyere mér Salgótarjánba, az acélgyárhoz köti, — Megbánják a fiatalok, ha nem szeretnek dolgozni — mondja huncut mosollyal. — Nekem az apám nem adott, csak egy hold földet, ahhoz vettük a többit, hogy megéljünk. Tizenhárom évem volt a novéki bányánál, szerettek ott bennünket, pogonyiakat, mert értettük a dolgunkat, Itthon sem ismertük a megállást. Ez már a harmadik ház a portáé, mindig csináltunk rajta valamit. Szóban szaladunk végig a múlt hosszú útján; A bányától, a régi cimboráktól a termelőszövetkezetig kanyarodunk. — Tizenhat évig ott Is megtettem a magamét, Kérdezze csak meg, ki rakta a legszebb kazlakat I Mind azt Szilaspogony 73 óta Cetedhez kapcsolódik, ott a közös tanács. Megszokták már az emberek — véli Lakatos Józseíné, a társadalmi elnök- helyettes. Otthon ő, meg Ka* la* József, a „kisbíró” képviselik — a tanácstagokkal együtt — a közös akaratot. A községnek nincs egyetlen földútja sem már. A közös igazgatás óta épült az új klubkönyvtér, a tágasabb bolt. A házak hatalmasak, a vidék gyönyörű. Csak hát évente jó, ha egy-két gyermek születik, az utóbbi öt évben csupán egyetlen ház épült. Akikkel beszéltem, ragaszkodtak a faluhoz. Igaz, korosabbak voltak. Tőlük tudom az új szokást is: a gyerekeknek lakást, autót vesznek a szilas- pogonyi szülők. A lakás Salgótarjánban vásároltatik, az autó is csak látogatóban koptatja a község Útjait. Úgy tűnik, a lelkek fogyatkozása nem áll meg. Hogy meg kéne-e állítani, vagy sem, eldönteni nem a krónikás dolga, Hogy jó lenne, azt érzi, A válasz — többnyire — a szilaspogonyiak dolga lesz. H. Z. Képek: Kulcsár József Lami Ágota: — „Ha helyem less, visszajövök 1*’ Kapálásban megfáradtán újra otthon. * Téti szállás nyári lakók nélkül Sallai Juliska néni portáján is számtalan jószág mocorog. Saincs szőttesek, hímzett blúzok készülnek kedvtelésre az idősebbek napközi otthonában
