Nógrád. 1981. július (37. évfolyam. 152-178. szám)
1981-07-15 / 164. szám
Á Kodály vonósnégyes a banki viziszínpadon A felejthetetlen nyári esték minden kellékét produkálta a kegyes természet a Bánki-tó partján, a Kodály vonásnégyes hangversenyére. Az esti órákra elcsendesedő víztükör békésen csillogott a szelíd hegyek koszorújában. Az egész napos forróság után jólesett a puhán, hűvösen meglebbenő szél, a víz tükréről kölcsönözve frisseségét, mintahogy minden érzékünk bőven talált örömet a fölséges hangulatban. A víziszínpadi komolyzenei hangversenyek sikeres művelődési sorazatának idei első bemutatójára került sor július 11-én, szombaton Bánkon. A Kodály vonósnégyes művészei — Falvai Attila I. hegedű, Szabó Tamás II. hegedű, Fias Gábor mélyhegedű, De- vich János gordonka — találkoztak a népes közönséggel. Az együttes, méltón kivívott művészi rangjához, felejthetetlen élményekkel ajándékozott meg bennünket. Az egyenként is virtuóz muzsikusok öszzjá- téka felfokozta, sűrített energiává varázsolta Mozart, és Dvorák remekműveinek zenei- gondolatait. Mozart C-dúr kvartettjének híres, disszonanciáktól sűrű első tételének expresszív indítása egyik pillanatról a másikra kizökkentett a laza, nyáresti álmodozásból. A min- denttudó mester ezúttal szokatlan formában keresett utat zenéjének hallgatóihoz. Az első tétel hagyományos allegro- ját itt — mintegy bevezetés gyanánt — széles ívű adagio előzi meg. A színpadot környező tó tükrének fodraihoz hasonló lelki rezdülések után a tétel allegrója óletvidáman csillogó, tökéletes ellentpont- nak sikerült. Az együttes fokozatos játékba lendülését élvezhettük ezekben a percekben. Ez a folyamat egyébként meghatározó volt az egész mű felépítése során, A szokatlan akusztika az együttest is fokozott figyelemre késztette. Talán ennek tudható, hogy a fegyelmezett játék, és tökéletes koncentráció ellenére sem ragyogott fól az együtthangzás mögött, a Mozartra oly annyira jellemző törékeny, csepkő- tisztaságú zenei szerkezet. Nagyszerű részmegoldásokat hallhattunk a lassú tétel édes dallamainak stílushű játékában, a menüett markáns megformálásakor, és különösen a moltó allegro jelzésű utolsó tétel pompás virtuozitásában gyönyörködve. Külön hangsúlyozni érdemes a szólamok egymást kiegészítő pontosságát, valamint az együttes összjátékénak már- már koreokrafáltnak tűnő együttmozgását. Az együttesben rejlő zenei sokarcúság valójában Dvorák F-dúr vonósnégyesében szólalt meg teljességében. A hajdanvolt zenekari hegedűs zeneszerző korban is jól emlékezett a gyakorlati vonósjáték örömöt és tiszta szépséget adó titkaira. A klasszikus egyensúly után e romantikus kamarazene „formabontása” számtalan leleményt, meglepő hatást tartogatott az együttes számára. Maga a mű kiemelkedő példája a zeneművészet igazi lényegének; az élet érzelmi szélsőségeit, azok végtelen távolságát képes felodani egyazon gondolat zseniális variálásával. Így az első tétel megrázó főtémáját — elsőrangú brácsaexpozíciója Fias Gábornak volt köszönhető — a kidolgozás sziporkázó, néha már-már groteszknek tűnő megoldásai követték. Az együttes kiforrott muzikalitását, és fölényes technikai fölkészültségét mi sem igazolta jobban, mint a tételben megfogalmazott széles érzelmi skála hiteles tolmácsolása. A második tétel egzotikuma remekül érvényesült a víziszínpadi lehetőségek között. A fokozatosan elsötétülő tóparti háttér mintegy sikeres rímpárként egészítette ki a különös dallam útkeresését a kíséret ritmikai gazdagságában. Az átgondolt zenei építkezés eredménye volt az utolsó tétel vidám, életörömtől duzzadó játéka. A bravúros megoldások nehézségét feledtette az együttes fölszabadult muzsikálása. Ez a hangulat ragadta magával a közönséget, aki hálás tapssal köszönte meg a nagyszerű élményt. örülünk, hogy sikeres volt ez a zenei est a nem mindennapi környezetben. Legközelebb a balassagyarmati kamarazenekar hangversenyén szívesen megosztanánk ezt az örömöt megyénk távolabbi részeiről idelátogatókkal is, egyben fölhívjuk az idegenforgalom megyei szervezőinek figyelmét ezekre az alkalmakra. Németh János István Több segítséget a közösségi művelődési formák kibontakoztatásához A népfront kulturális feladattervéből A népfrontmozgalom a jö-, vőben is részt vállal a korszerű műveltség, a szocialista kultúra terjesztésében, az életmód formálásában, a társadalmi csoportok életvitelének alakításában. E törekvésre figyelemmel vette számba a közelmúltban a HNF országos titkársága azokat az eredményeket, amelyeket a köz- művelődés fejlesztésében, a politikai ismeretterjesztésben értek el az elmúlt évek során, főként a közművelődési törvény megszületése óta eltelt fél évtizedben. Különösen az olvasómozgalom, valamint a honismereti kutató- és gyűjtőmunka szervezésével segített hozzá sok ezreket a mozgalom önmaguk szüntelen szellemi gyarapításához. A helyi népfrontszervek a művelődő közösségek ügyének felkarolásával értek el — összességükben még szerény, ám biztató — sikereket a lakóterületi kulturáló- dás lehetőségeinek bővítésében. Az elemzésből olyan helyzetkép bontakozott ki, amely világosan jelöli meg azokat a lakossági rétegeket is, — így a bejáró, ingázó dolgozókat, az apró falvakban, illetve a nagyvárosi lakótelepeken élőket —, akik eddig a szükségesnél és lehetségesnél kevesebb segítséget kaptak a népfronttól a művelődéshez, életmódjuk megváltoztatásához. Az országos titkárság állás- foglalása a közművelődési népfrontmunkában szerzett tapasztalatok nyomán határozta meg a legfőbb feladatokat. Ezekről tájékoztatták a titkárságon az MTI munkatársát, kiemelve, hogy ez minden lakossági rétegnél más és más tennivalókat, módszereket kíván. Az életvitelükben elmaradott emberek elsősorban abban szorulnak támogatásra, hogy igény ébredjen benn ük a művelődés iránt, s ennek kielégítésére rátaláljanak a megfelelő tevékenységi formákra, közösségekre is. A helyi népfrontbizottságok a jövőben több figyelmet kívánnak fordítani a bejáró munkásokra, nem feledkezve meg róluk, amikor a lakóhelyi közéleti kérdések kerülnek napirendre. A városokban pedig — a szakszervezetekkel és a KISZ-szel együttműködve — a munkásszállások sokszínűbb, gazdagabb kulturális életének kialakításához járulnak hozzá. A program fontos része az apró falvak — hagyományokban oly gazdag, ám az utóbbi években terét vesztett — közösségiművelődési lehetőségeinek a kibontakoztatása, a városok új lakótelepein pedig a kulturált közösségi együttlét feltételeinek megteremtése. Nemzeti kultúránk, történelmi önismeretünk gyarapításának, s a szocialista tudatformálásnak változatlanul fontos fórumaként segítik az olvasómozgalmi ég honismereti munkát, elsősorban az abban részt vevők körének kiszélesítését. és a tartalmi továbbfejlesztést tűzve célul. E mozgalmak rendezvényeit kívánják felhasználni az anyanyelvi műveltség tudatosabb terjesztésére is, csatlakozva más szervek ilyen irányú kezdeményezéseihez. Így például a szakmunkásképző intézetek most induló „ismerd meg anyanyelvedet” akcióját támogatja a népfront. Közművelődési tevékenységében több figyelmet fordít a vizuális ízlés fejlesztésére: ennek újszerű formájaként vetődött fel az ötlet: a könyvtárak, művelődési központok adjanak otthont „látványtáboroknak”. amelyek a képzőművészet, a film, a televízió, a formatervezett iparcikkek özönében segítenének eligazodni. Az öntevékeny művészeti csoportok hagyományőrző és értékteremtő munkájának szervezettebb támogatása, zenei anvanvelvünk ápolása ugyancsak megfelelő helvet kan a Hazafias Nénfront kulturális feladattervében. Králik Andor kiállítása Szécsényben örök világossághoz Fi lm jegyzet Fogadó az Bevallom, amikor először hallottam Bán Róbert új filmjéről, a francia Autant-Lara Vörös kocsmája jutott eszembe (jó néhány éve játszották a mozik), mert annak a színhelye is egy magányos fogadó volt, melyben az éjszaka leple alatt különös bűnügyek történtek. Amikor azonban fekete humort vártam, némiképp csalódnom kellett. Bán Róbertét — a Kísértet Lublón, A gyilkos a házban van és sok más film rendezőjét — közönségfilmjeiről ismerjük. Legújabb munkájában is hű maradt kedvenc műfajához, a kalandos krimihez. Most kicsit változtatott a recepten, minek következtében olykor kellemes ízeket nyert, egészében azonban kicsit rágós, nehezen emészthető lett a készítmény. Egy tizennyolcadik századbeli fogadó kosztümös világába csöppenünk. Míg a dúskeblű fogadósné specialitását a csukolátát kavargatja furcsábbnál furcsább vendégek állítanak be. Lassanként kirajzolódik előttünk az alapszituáció is, ami nem is túl egyszerű, mert majd minden szereplő másnak adja ki magát, mint ami valójában, s felfedi kilétét, akkor sem biztos, hogy igazat mond. Egy biztos: tulajdonosai sürgősen szeretnék eladni a fogadót, mivel felgyülemlett kincsükhöz már túl sok vér tapad. Csakhogy ez a kincs egyelőre a Mama biztos rejtekhelyén lapul, s az öregasszony semmi hajlandóságot sem mutat, hogy átadja azt pénzsóvár vejének és lányának. így a fogadósék elég szorongatott helyzetbe kerülnek. Meg kell puhítaniuk az egyébként súlyos beteg, ágyhoz kötött, de nagyon is agyafúrt Mamát és kedvező üzletet kötniük az egymással rivalizáló vevők valamelyikével. Könnyen meglehet, hogy az állítólagos vevőknek egy lyuka« garasuk sincs, s őket is csak a pénz szaga csalta ide valami módon. Három furcsa kinézetű alakról például kiderül, hogy rablók, s az egyikük hiába bújt női ruhába, lelepleződik. Beállít aztán egy apa a fiával, de róluk is megtudjuk, hogy távolról sem a vérségi kötelék, hanem a nyereségvágy köti össze őket. Ott van még a fogadóban egy örökösen öngyilkosságra készülő rendőr, meg a személyzet, akik éjjel színdarabot próbálnak. Pont elég szereplő van ahhoz, hogy teljes legyen a kavarodás. A körfolyosón elhelyezkedő szobák lakói nehezen tudnak úgy cselekedni, hogy a többiek ne vegyék észre őket. Ahhoz képest elég sok minden történik az éjszaka folytán, s reggelre minden elrendeződik. A film úgy kezdődik, hogy a főcím alatt Agárdi Gábor énekel egy szomorú dalocskát Az örök világossághoz címzett fogadó véres tragédiájáról, így a nézőnek nincs túl sok fantáziára szüksége ahhoz, hogy előre lássa a végkifejletet. A poéngyilkosságot mégis azért tudjuk könnyűszerrel megbocsátani a film alkotóinak, mert a történet egy pillanatra sem hozza izgalomba a nézőt. Ha a rendezőnek sikerült volna paródiát csinálnia, legalább szórakozhattunk volna. De sajnos mindent komolyan vett, s mi nem vagyunk képesek erre. Az egyébként rangos szereposztásból (rendőr: Márkus László, apa és fia: Kálmán György és Szombathy Gyula, a rablók: Lukács Sándor és Szacsvay László, Mama: Tö- rőcsik Mari stb.) a fogadós- nét játszó Hernádi Juditot lehet kiemelni, ő az egyetlen, aki tényleg csak könnyedén „eljátssza” a szerepét, s néha kikacsint, kilép a jelmezéből. Az utóbbi időben több filmben is láthattuk kisebb- nagyobb szerepekben, melyek mindegyikében új arcot mutatott. — ko — Kedden az állatorvostudományi egyetemen megkezdte tanácskozását az állatorvos parazitológusok világ- szövetségének IX. kongresszusa. amelyen 40 országból 300 küldött — kutató és gyakorlati szakemberek. valamint az állategészségügy irányítói — vesznek részt. A vendégeket dr. Dénes Lajos mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes köszöntütA 73 éves szécsényi pedagógus képzőművész életműkiállítására a Kubinyi Ferenc Múzeum adott otthont. Králik Andor az 50-es években alapító tagja volt a magyar képzőművészek nógrádi csoportjának. Akvarelljeivel rendszeresen részt vett amatőr kiállításokon. Az igazi elismerés mégis évtizedekig váratott magára. Energiájának nagy részét felemésztette a tanítás, vagy másik szenvedélye, a fényképezés, amelyet szintén művészi fokon művelt. Elzárkózottan az ország, a megye képzőművészeti életétől, csendben meghúzódva alkotott. Az elmúlt évtizedek különböző képzőművészeti áramlatai nem nagy hatással voltak munkásságára. Ahogyan ő mondta: nem tudtak i érdekelni a különböző izmu- Isok. Nem próbált meg mo- I dernkedni, konzekvensen kiKiváló szakképzésben részesül 21 ezer diák 30 iskolából a műszaki oktatás iskolaközi intézetében, a dél- bulgáriai Plovdivban. Az oktatás — a hasonló szovjet intézetek mintájára — valóságos gyári feltételek között folyik. A tanulók évente több mint 1 millió leva értékű terméket készítenek, a tervezett nyereség mintegy 300 ezer leva. Minden diák, aki elvégezte a 11. évfolyamot, bizonyítványt kap képesítéséről. A munka ésszerűen szervezett, 30 jól felszerelt műhelyben és laboratóriumban folyik. Az oktatáshoz a legkorszerűbb eszközöket haszte. Kiemelte a nemzetközi együttműködés szerepét, utalt arra, hogy a tapasztalatok kölcsönös hasznosítása, a gyógyászati készítmények cseréje elősegíti a ma még jelentős károkat okozó parazitás betegségek felszámolását. A négynapos kongresszus ezután több szekcióban folytatta munkáját. tartott saját egyéni stílusa mellett; s egy életen át azt csinálta, amit szíve diktált; hű maradt önmagához, az akvarelltechni- kához. amelyet magas tökélyre fejlesztett. Králik Andor ismeri az akvarellfestészet minden csínját-bínját; élnek a képei, meghittséget, nyugalmat, harmóniát árasztanak színei. Nemcsak az akvarellhez maradt hű. Ahhoz a tájhoz, földhöz, amelyen él; azokhoz az emberekhez, akikkel az utcán nap mint nap találkozik. A nógrádi táj lankás domboldalai, a mező, a rét. az erdő, a falvak, Szécsény, ahol életének nagy részét leélte, volt kimeríthetetlen ihletője. A vendégkönyvben bejegyzett elismerésekből egyértelműen kicseng, hogy az emberek ma is szeretik és élvezik az akvarelleket, különösen akkor, ha hozzáértő mesteri nálják fel. Plovdiv 11 telepén 13 szak található, ahol 320 gyakorlott oktató neveli' a leendő szakmunkásokat. A központ nemrég nyitott meg négy új ágazatot, 8 teleppel, ahol 7400 diák tanulhat. A plovdivi nemzetközi vásáron is igen keresettek az intézet termékei. Több . mint 40 kereskedelmi vállalattal kezek munkáját dicséri, olyanét mint Králik Andorét. Ma a technika, a gépek korában, amikor az ember elfordul a természettől, apró belső megnyugvással szemléli a szécsényi művész lírai hangvételű alkotásait. A képeken keresztül újra közelebb kerül a természethez, amelynek szerves része, amellyel mindennapi léte összefügg. Králik Andor nem fényképszerűén adja vissza a tájat. Képein felerősíti azt a „gondolatot”, amit ki akar fejezni, amit el akar mondani. Nemcsak a szemhez szólnak ezek az alkotások. A téli havas tájképeit szemlélve az ember érzi a tél leheletét, Petőfi Puszta télen című verse motoszkál a fejében. Ott érzi magát a szemlélő a hollókői vár tövében, az Ipoly partján, a kukorica- táblán, s Szécsény utcáin. A kiállításnak ez adja az igazi élményanyagát. kötöttek szerződéseket, mintegy 580 ezer leva értékben. Nyugati cégek is érdeklődnek az intézet készítményei iránt. Az új módszerrel szervezett műszaki oktatás eredményei igen jelentősek. Az innen kikerült diákok érettségi után azonnal, mint szakmunkások helyezkedhetnek el. —ti — 4 NOGívAD — 1981. július 15., szerda Parazitológusok kongresszusa Iskolaközi műszaki oktatás Plovdivban Todor Alexiev az asztalosmunka titkaira oktatja a negyedéveseket.