Nógrád. 1981. július (37. évfolyam. 152-178. szám)
1981-07-14 / 163. szám
& vendéglátóipar is csatlakozik ifliétaélfermek — halbisztrók Egészségesebbé válna táplálkozásunk, ha tejtermékeket is lehetne kapni éttermeinkben. már a kövér embert potenciálisan betegnek tekintik az orvosok; a táppénzesek között is egyre többen vannak, akik életvitelükben elkövetett hibák miatt betegek. Hogy nem vagyunk azért egészen tétlenek és tehetetlenek ezekkel szemben, az bizonyítja, hogy a fővárosban évek óta kiterjedt egészség- nevelési propagandatevékenység folyik a korszerű táplálkozás népszerűsítéséért Ennek egyik lehetősége a vendéglátókkal való összefogás Az egészségügyi és a vendéglátóipari szakemberek együttműködése teremti meg majd annak a feltételét, hogy a vendéglőkben, éttermekben, bisztrókban étkezőket korszerű választékbővítéssel neveljék rá az egészséges táplálkozásra A „hárommillió kövér ember országa” lettünk, e szellemes, találó kijelentés azon a tényen alapul, hogy hazánkban minden harmadik ember nagyobb súllyal rendelkezik, mint amennyi a normálsúlya lenne. Táplálkozásunknak évszázados hagyományai vannak, éppen ezért nehezen alakítható. Változatlanul kedvenc ételeink: a pörkölt és a rántott hús. Mindezek következményeként logikus, hogy a szépségideál kritériumai is a’gömbölyded formáknál kezdődtek, falvainkban még ma is azt tartják, hogy a jó húsban levő ember az egészséges, az tetszik. Manapság egyre többen kezdik felismerni a mértéktelen táplálkozás veszélyeit. Talán azért, mert a halálozási statisztikánkban vezető helyen állnak a szív- 's érrendszeri megbetegedések, a szívinfarktus és az is elég megdöbbentő, hogy jelenleg már 300 ezer cukorbeteget tartanak számon hazánkban. Ezek a betegségek pedig , nagymértékben a helytelen étkezési szokások rovására írhatók. Ma Speciális éttermek létrehozását tervezik. Lesz olyan, ahol csak olajjal főznek majd, de találhatunk salátaéttermeket, halbisztrókat, alacsony kalóriaértékű menüket kínáló vendéglőket, ahol sok, hazánkban eddig ismeretlen étel is kapható lesz. A közös cél olyan szemléletváltozás megvalósítása, melynek eredményeként javul az emberek egészségkultúrája, ezen belül is elsősorban táplálkozási kultúrája. Oravecz Éva Fiatalokat megszégyenítő tempóban, szorgalommal dolgoznak nyugdíjasok is a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat központi ipartelepén. Padár András, Csőke István, Andai Márton, Horváth Károly, Sírkő Mihály, Varga István évek óta vállalnak itt munkát. Képünkön a nagybátonyi lakásokhoz állítanak össze előregyártott épületblokkokat. — kulcsár — Tudás és tapasztalat milliós nagyságrendben A népfrontkongresszus után Diósjenőn Mindennap tenni A Hazafias Népfront nemrég lezajlott kongresszusán a küldöttek meghatározták és elfogadták a közeljövő tennivalóit. A társadalom minden rétegét képviselő népfrontaktivisták most „aprópénzre” váltják legfőbb fórumuk határozatait. Ahogy Diósjenőn fogalmazták: mindennap tenni kell valamit a közösségért, a településért. A Börzsöny lábához simuló, szép községben eddig sem tétlenkedett a Hazafias Népfront helyi bizottsága. LegEgészségUgyünk hosszú távú programjában fontos helyet kapott a szakdolgozók képzése és továbbképzése. Az új típusú szakképzés célja, hogy minél több sokoldalúan képzett, hozzáértő egészségügyi szakdolgozója legyen az intézményeknek. E program kiadása óta hat év telt el. Vajon mi valósult meg a kitűzött feladatokból, bevált-e az új típusú oktatás, javitott-e a munkaerő-gondokon? Az 1975-ös egészségügyi oktatási reform több területet érintett. Elsősorban a középfokú oktatást, amikor bevezették a szakiskolákat, amelyekben három évig, nappali tagozaton tanulnak a diákok, tizennégy éves kortól. 1978-tól folyamatosan érkeznek a különböző szintű munkaterületekre a szakképesített dolgozók. A pályát valószínűleg vonzóbbá tették a felemelt bérek, a betegágyl pótlék bevezetése, és a korszerű nővérszállók is. A jelenlegi állapot Ideálisnak mondható. Kilencvenhat százalékos a betöltött ápolói állások száma, a hiányzó négy százalék gyakorlatilag nem sokat jelent. Az alapellátás munkaerő- helyzete — ami a körzeti és az üzemi ápolónőket illeti — teljesen kielégítő. A szakképzett, Illetve szakképzetlen dolgozók aránya is Jól alakult; ez utóbbiak a2 összlétszám tizenhét százalékát adják. Országos viszonylatban tehát kielégítő a helyzet, a fővárosban viszont elkelne némi utánpótlás. Budapesten ugyanis magasabb a képesítés nélküliek aránya: húsz százalék. Ezzel szemben Zala, Vas, Nógrád, Fejér és Heves megyében tiz százalék alatt vannak a szakképesítés nélkül dolgozók. Segédápoló, általános ápoló és szakápoló — jelentik az első fokozatot, ők azok, akik a betegekkel közvetlenül törődnek, ők többet talán a társadalmi munka szervezésében tettek. A falu lakóinak két kezét, no meg a községi bizottság harminc tagjának szervező munkáját is dicséri sok-sok méter új járda, portalanított utca, de az óvoda bővítése, a bölcsőde festése is — hogy csak néhányat említsünk az utóbbi idők fontosabb ténykedéseiből. Sokat segítettek a társadalmi és politikai szervezeteknek jelesebb események méltó megünneplésében. az orvosok nélkülözhetetlen társai. Utánuk következnek az intenzív terápiás ápolók és asz- szintensek. Nekik az újraélesztéstől kezdve különböző műszeres vizsgálatokig mindent tudniuk kell. Ezt a munkát tíz-húsz évvel ezelőtt még az orvosok végezték. De technikai ismereteik mellett a természetes betegellátás Is hatáskörükbe tartozik. Segédápolóból sajnos, világszerte kevés van (vannak országok, ahol kizárólag vendégmunkások töltik be ezt a munkakört), nálunk jobbára csak az iparból felszabaduló emberekre lehet számítani. Természetesen ugyanazok a szociális juttatások illetik meg őket is, mint az ápolónőket; vagyis nővérszálló, kedvezményes ékezés stb. Tanulásra Is lehetőségük van, hathónapos munka melletti tanfolyam keretében megszerezhetik a segédápolói oklevelet. Munkájuk nélkülözhetetlen minden egészségügyi intézményben, mert az ápolók „segéd”-munkáit végzik. A hároméves szakiskola általános ápolókat és asszisztenseket képez. A szakközépiskola négy évig tart és érettségit ad. Abban viszont megegyeznek, hogy a tanulóknak 3, illetve 4 év után a munkaterületüknek megfelelően további tízhónapos tanfolyamot kell elvégezniük, hogy szakápolók, illetve szakasszisztensek lehessenek. Talán egyszerűbb lenne az a megoldás, ha már a nappali tagozatos képzés keretében szako- sodhatnának a tanulók, és szak- képzettségüknek megfelelően keresnének maguknak munkahelyet. Vagyis, ésszerűbbnek tűnne, megfordítani ezt a folyamatot, amely egyben a tanulmányi Idő l évvel való lerövidítését is eredményezné. valamit Az idén is akad feladat bőven, Diósjenő népfrontosai- oiak van tennivalója. Az egyik legfontosabb céljuk, hogy előbbre lépjenek a környezet- védelem területén. Ügy vélik, nem elegendő csupán a szűkebb pátria — a ház, az utca, — megóvása, gondolniuk kell a falu fölött, a hegyoldalban levő természetvédelmi terület, a környező erdők és a kedvelt tó mostani állapotának megőrzésére is. A községben az intézményes szemétszállítás már elviekben megoldódott, a tanács ugyanis szerződést kötött a rétsági költségvetési üzemmel a hulladék elszállítására. Tavasszal szerveztek lomta- lanító akciót — sikerrel. A népfrontaktívák részt vesznek az iskoláskoron aluliak regisztrálásában, hogy a bölcsőde és az óvoda jobb kihasználását megoldhassák. Az öregek napközi otthonának komfortosítása és berendezése még hátravan, remélhetőleg még az idén fogadhatják az átalakított épületben a település idős lakóit. A diósjenői honismereti gyűjtemény egyelőre ideiglenesen összezsúfolva ‘ kiállító- heyiségre vár. A megfelelő bemutatóterem kialakításában, valamint a gyűjtemény gondozásában és gyarapításában is részt kíván venni a Hazafias Népfront községi bizottsága. A négy munkabizottság tagjai Diósjenő életének alakításában jelentős feladatokat vállalnak. — h — Kilenc fiatal város KISZ- esei találkoztak vasárnap Körmenden. Berettyóújfaluból, Barcsról, Celldömölkről,- Érdről, Fehérgyarmatról, Lentiből, Paksról, Vásárosnamény- ból mintegy háromszáz ifjú érkezett ez alkalomból a Rá- ba-parti városba. Valameny- nyi település — köztük KörMINDENUTT ott vannak, ahol valami történik. A lakógyűléseken rendszerint ők törik meg a bevezető után támadt elkerülhetetlen csendet. Gyakran látni őket jegyzetfüzettel, különböző mérési eszközökkel felszerelkezve az üzletekben, népi ellenőri munkájukat végezve. A könyvi árak, kulturális rendezvények, színházak, mozik legszorgalmasabb látogatói közé tartoznak. A statisztikák szerint ők vásárolják a legtöbb sajtóterméket és nem csak vásárolják, hanem el is olvassák, véleményezik, megvitatják egymás között a lapokban közölt írásokat. Ugye nem is kellene ezek után leírni, hogy róluk, a nyugdíjasok több mint kétmilliós táboráról van szó. pontos az effajta kategorizálás, de a tények azt mutatják, hogy mindinkább így, ilyen nagyságrendben kell velük számolni. Bárhonnan jött, bárhol, bármilyen beosztásban dolgozott korábban valaki, a nyugdíjba helyezés után, mindinkább egy táborba gyűjti őt a közös sors, csoportérdek, és ezt éppen az ő esetükben mindig szem előtt kell tartanunk. Vegyük csak sorjába. Közös és csak rájuk jellemző például az, hogy életük új szakaszát szinte valamennyien a „nullponton” kezdik. Lehetett valaki igazgató, vagy szakmunkás, traktoros, vagy mérnök, tisztviselőnő, vagy pedagógus, a nyugdíjasélet valamennyi ük számára merőben új helyzetet teremtett, sajátos érdekszférával, társadalmi helyzettel. Még a jövedelmi viszonyaik is az egységesség felé tendálnak, pedig nyugdíjrendszerünk visz- szásságai miatt ma még igen nagy különbségek vannak az egyes nyugdíjak között. A tendencia azonban itt is egyértelmű: aki nyugdíjba megy, annak csökken a jövedelme, gyakran olyan mértékben, hogy gyökeresen fel kell számend is — 1979-ben nyerte el a városi rangot. A találkozó jó alkalom arra, hogy a fiatalok kicseréljék tapasztalataikat, megismerkedjenek egymás lakóhelyével, életévei. A „randevút” ugyanis minden évben más-más fiatal városban rendezik meg. (MTI) molnia korábbi „kereső” életformáját. Ehhez még hozzá kell számítanunk a bérek és árak amúgy is kedvezőtlen alakulását, éppen ezért nagyon fontos, hogy fokozott figyelmet fordítsunk a kétmilliós nyugdíjastábor problémáira, hangulatára, emberi és politikai közérzetére. Kormányzatunk még a jelenlegi gazdasági gondok közepette is igyekszik javítani a nyugdíjasok — különösen az alacsony jövedelműek helyzetén, de ez a kérdés nem olyan egyszerű és nem is csak az anyagiakon múlik.' A nyugdíjasok közérzete, amely gyakorlatilag az egész társadalomra jelentős hatást gyakorol, jó • és kedvezőtlen irányban egyaránt — legalább annyira függ a nyugdíjasok társadalmi újrailleszke- désétől, mint az eddig végzett munkájuk alapján kiszámított és folyósított nyugdíjak összegétől. Az újraillesz- kedés sokágú és igen bonyolult probléma. Egyszer, s mindenkorra el kell oszlatni azt a tévedést, miszerint a nyugdíjasok eltartottak, tehát „örüljenek, hogy tető van a fejük felett” hogy „ingyen gyógyítják őket”, ne támasszanak igényt, ne nyüzsögjenek annyit, és egyáltalán. Sem az alaptétel, sem a belőle levont következtetések nem állják meg a helyüket. A nyugdíjasok nem kegydíjat kapnak, ök húsz- harminc-negyven éves munkájuk során felhalmoztak annyi értéket és a nyugdíjjá- rulékok rendszeres befizetésével annyi konkrét összeget te' hogy most teljes joggal elvárhatják, sajátjuk egy részének visszafizetését. Ez akkor is így van, ha most financiális fiíikákkal esetleg kimutatható a húsz-harminc évvel ezelőtti befizetett nyugdijjáru- lékok nominális értékcsökkenése. A nyugdíjasok társadalmi közérzetének alapvető kérdése tehát az, hogy nem kezelhetjük őket eltartottnak. UGYANILYEN fontos az is, hogy ne érezzék magukat feleslegesnek. Gondoljuk csak el, mennyi tudás, élettapasztalat halmozódott fel a kétmillió nyugdíjasban, aki ráadásul szirite várja, sőt elvárja. hogy a társadalom, a köz javára kamatoztassa. Számolni kell a nyugdíjasok politikai, társadalmi érzékenységével. Nagyon helyes az, hogy a fiatalabb nemzedék nem egyszerűen birtokba akarja venni a készet, hanem azt a maga képére formálva, újjá is akarja teremteni —J de Ugyanígy az is érthető, hogy az idősebbek féltve vigyázzák a már elért eredményeket. sőt éppen a -jövő miatt akarnak együttműködni utódaikkal a mai problémák megoldásában. A bizalmat ők már rég megszerezték. Eddigi ■ munkában, harcban eltöltött szorgos évtizedei bizonyítják hűségűket, odaadásukat, a haza a szocializmus ügye iránt.’ Tudás, tapasztalat, megbízhatóság — milliós nagyságrendben. Komoly erőtartalék ez, éppen napjainkban, amikor a szocialista vívmányaink megszilárdítása érdekében minden anyagi és szellemi1 erőtartalékot mozgósítanunk kell Hogy aztán az „öregek” időnként túlságosan is ragaszkodnak a régi, megszokott; beidegzett módszerekhez, hogy nehezebben hagyjáík meggyőzni magukat, nehezebben foghatók rá az újra, talán fél- tékenykednek is, mindez igaz; de mégsem indokolhatja az idősebbek, a nyugdíjasok mellőzését. Meg kell találnunk a számukra igazán megfelelő, testhezálló tevékenységi formákat és feladatokat. Mivel ők helyzetüknél fogva, a társadalom legérettebb, leg- harcedzettebb csoportját jelentik, kézenfekvő, hogy a jelenlegieknél sokkal komolyabb feladatokat is rájuk lehet bízni — például a különböző szintű társadalmi ellenőrzés posztjain. A nyugdíjasok tömegesen alkalmasak arra, hogy részt vegyenek az államigazgatás, -a társadalmi, politikai szervék működését vigyázó, ellenőrző szervek munkájában. Ez természetesen azt is jelenti, hogy tevékenységükkel, bírálataikkal, ■ javaslataikkal segítik a hatalmi szervek munkáját, maguk is részt vesznek a közös döntések ismertetésében, megvalósításában. MINDEZ pedig nem egyszerűen az eddigiek folytatását jelenti. Túl kell látnunk a nyugdíjasklubok, öregek napközi otthona, szociális gondozás körein — bár e tekintetben is jóval többet és jobban kell cselekednünk —, mert most a népfrontkongresszus után újra ki kell nyitni bizonyos kapukat a nyugdíjasok milliós tábora előtt a közéleti tevékenység minden területén. A társadalomnak nagy szüksége van erre, a nyugdíjasok pedig mindent — életük értelmét lelhetik meg, ha okosan nyitunk számukra . tért. Vasvári Ferenc j NOGRAD - 1981. július 14., kedd Több segédápoló kellene Fiaial városok KISZ-eseinek találkozója Körmenden
