Nógrád. 1981. június (37. évfolyam. 127-151. szám)
1981-06-13 / 137. szám
» DiáSftázaspáruk állami támogatása NEB-vizsgálat Társközségek a pásztói járásban Két hónapon keresztül tizenhárom népi ellenőr azt vizsgálta a pásztói járás hat közös tanácsú községében, hogy a székhely települések és az irányításuk alá tartozó társközségek . kapcsolata miként alakult az elmúlt időszakban. A „szomszédok” képviselete a tanácsokban megfelelő, de — mint azt megállapították — a végrehajtó bizottságokban. többek között Ecseten. Palotáson és Pásztön, az arány nem kielégítő. A tanácstagi csoportok munkája tartalmasabb lett, bár Aisó- toldon a tagok rendszertelenül találkoztak, tanácskozásukról feljegyzést sem készítettek. A népi ellenőrök úgy vélik, hogy ezeken a tanácstagi csoportüléseken ott kell lenniük a tanácsi vezetőknek csakúgy, mint a társadalmi szervek képviselőinek, hogy a döntésekhez nélkülözhetetlen információcsere zavartalan legyen. INGÁZÓK A pásztói járásban sok az „eljáró” dolgozó. Oka, hogy egy-egy településen csak kisebb üzemek létesültek, azok kevés munkást foglalkoztatnak. A VI. ötéves tervben Kálló, Palotás és Szirák tanácsai új üzemek letelepítését tervezik, helyben biztosítva munkát a dolgozóknak. A lassúbb mérvű Ipartelepítés miatt a székhely községek csak részben váltak a terület gazdasági központjaivá. Több lehetőség van az üzemek és a tanácsok együttműködésében annál, mint amit eddig kiaknáztak. Az elmúlt évben az oktatási és kulturális intézmények, az ifjúságpolitikai célok és a sport támogatására a vizsgált hat községben az üzemek, szövetkezetek 408 ezer Ft-ot adtak. Kálión az Ikarus és a Pamutnyomóipari Vállalat dolgozóinak óvodás korú gyermekei után hozzájárulást fizet az intézmény fenntartási költségeihez. Sok helyütt az együttműködési szerződések formálisak. Minden bizonnyal lcözvetlí- nebbé tenné a területtel a kapcsolatot, ha a tanácsok gyakrabban tartanák kihelyezett üléseiket a társközségekben. ELLÁTÁS A társközségek alapellátása általában megfelelő, de akadnak gondok is Az egészség- ügyi ellátás tárgyi feltételei, Bokor. Garáb és Kutasó falvakban hiányosak, Kállón orvos hiányzik. Az oktatási intézmények integrációja szélesedik. A társközségekben nincsenek főfoglalkozású népművelők. Igaz, a székhely községekben is gondot jelent ez. Filmvetítés a falvakban hetente legalább egyszer, néhol négyszer van. A társközségekben nincs bölcsőde. Öregek napközi otthona csupán Csécsén fogadja az időseket. A kommunális ellátottság legfőképpen a községek fejlődő részeiben hiányos. Alsótold és Kutasó utcáin nincs járda. A kereskedelmet ezen a területen jobbára a pásztói ÁFÉSZ bonyolítja Néhol baj van a kenyér minőségével, kevés a tőkehús é a mirelitáru, Szolgáltatásokat többnyire a kisiparosok végeznek. Javításra szorul a közlekedés. Kevés és zsúfolt a buszjárat. A NEB-vizsgálat tehát — az eredmények elismerése mellett — föltárt néhány hiányosságot. A helyi tanácsok már ez alatt a rövid idő alatt is tettek lépéseket azok megszüntetésére. Alapos értékelés alá vették az ellátás helyzetét, azon a lehetőségekhez mérten további javításokat terveznek. Ha az ipari üzemek telepítésével kapcsolatos tárgyalások sikerrel végződnek, akkor újabb munkahelyek létesülnek. Csökken tehát az ingázók száma. Kálión október elsejétől már rendel az a frissen végző orvos, akivel megkötötték a szerződést. Együttműködés a tudomány, az oktatás, a kultúra területén Csehszlovákiában évről évre növekszik az egyetemi és főiskolai hallgatók száma. Szlovákiában például az idén 59 ezren végzik felsőiskolai tanulmányaikat, csaknem 20 ezerrel többen, mint 10 évvel ezelőtt Ezzel egyidejűleg megnövekedett a diákkorban kötött házasságok száma is.A diákházaspárok anyagi terheit közösen viselik a családok és az állam. A legfőbb állami támogatás az ingyenes főiskolai oktatás. Emellett a diákházaspárok különböző ösztöndíjakra tarthatnak igényt. Tanulmányi eredményei alapján mindkét házasfél jogosult az úgynevezett teljesítmény-ösztöndíjra, amelynek összege 150-től 350 koronáig terjed. A házaspárok ezenfelül szociális ösztöndíjat kapnak. Tanulmányi és szociális ösztöndíj • címén a csehszlovák diákházaspárok évente mintegy négymillió korona állami támogatásban részesülnek. Az állami ösztöndíjakon kívül jelentős összeget biztosítanak főiskolára küldött fiataljaiknak a különböző gyárak és vállalatok. Ez az ösztöndíj havonta 800—1000 koronával emeli a diákok, köztük a házaspárok jövedelmét. Ma Csehszlovákiában a diákházaspárok jövedelme magasabb, mint a dolgozók átlagbére A magas jövedelem alapfeltétele azonban mindenkor a jó tanulmányi eredmény. Támogatja az állam a családos diákházasokat is. Egy gyermek után a családi pótlék összege havi 600 korona. Gond lehetne még a lakáskérdés, de ■ ebben is segítenek a főiskolák és az állam. Pozsonyban például, de más városokban is, a diákházaspárok részére külön kollégiumot nyitottak. Ezt a lehetőséget sokan igénybe veszik, mert rendkívül olcsó az elhelyezés. A házasok diákotthonaiban havonta fizetnek annyit, mint a turisták egy éjszakára a csehszlovák szállodákban. Az állami gondoskodás más formában is megnyilvánul: a házaspárok tanulmányaik elvégzéséhez, házastársuk költségeihez, gyermekük vagy gyermekeik ellátásához tízezer koronáig terjedő kölcsönt kaphatnak, amelynek visszafizetését csak tanulmányaik befejezése után kell megkezdeniük. A szellemi-kulturális együttműködés egyre nagyobb jelentőségre tesz szert a Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió népei életében. Jelenleg több mint 3 600 NDK- beli fiatal tanul szovjet főiskolákon, egyetemeken. Eddig több mint 14 ezren szereztek diplomát a szovjet felsőoktatási intézményekben. A Szovjetunióból is százával érkéznek az NDK egyetemeire a német nyelvvel és irodalommal megismerkedni kívánó szovjet fiatalok. A két ország egyetemei és főiskolái napjainkban mintegy 200 kutatási feladat közös megoldásán dolgoznak, egymással szoros együttműködésben. Közösen munkálkodnak sok jelentős KGST-objektum megvalósításán is. A két ország tudományos akadémiájának intézetei különösen az asztro- és geofizika, a félvezető, szilárdtestfizikai, a nyersanyagkutatás, a rákkutatás területén, a társadalomtudományokat illetően pedig a marxista-leninista filozófia, a jogtudományok, a történelem- és irodalomtudomány kérdéseiben működnek együtt. E munka a következő években a mikroelektronika, az energetika, a szénhidrogénkutatás, a számítástechnika és a modern genetika témaköreiben bővül újabb feladatokkal, kooperációkkal. A kulturális kapcsolatok fő célja egymás szellemi gazdagságának minél szélesebb körű megismertetése, s ezáltal a szocialista kultúra gazdagítása. Jó alkalmat kínálnak erre a különböző kulturális rendezvénysorozatok, (kulturális hetek, filmfesztiválok, színházi napok), a két ország irodalmi termésének kölcsönös átvétele, lefordítása, a közös tanácskozások, a kulturális élet időszerű problémáiról folytatott viták, a sokoldalú tapasztalatcsere a szovjet és az NDK-beli kulturális munkások, művészek között. E rendezvények népszerűségét mutatja, hogy például az NDK megalapításának 30. évfordulója alkalmából rendezett NDK kulturális napokon több mint 1300 NDK-beli művész közreműködésével 500 rendezvényre került sor a szovjet városokban. Rendszeresen megrendezik az NDK-ban a szovjet könyv ünnepét, amikor Is több száz szovjet szépirodalmi művet adnak ki a Német Demokratikus Köztársaságban, klasszikusokat és moderneket egyaránt. Ezek az események természetesen kölcsönösek. Több mint öt éve tevékenykedik a két ország közös szépirodalmi kiadó-munkacsoportja, amely ajánlásokkal segíti a két ország kiadóvállalatait és az együttműködés újabb lehetőségeit is vizsgálja. A két ország íróinak találkozói már hagyományszámba mennek. Rendszeresek az írócserék, az alkotómunka problémáit vitató tanácskozások. Ugyanez elmondható a művészetek többi ágáról is. Gyümölcsöző például a filmesek, tévések kapcsolata. Ezt nem csak az egymás filmtermését bemutató fesztiválok bizonyítják, hanem a koprodukcióban készülő filmek is. Ä két ország kulturális és szellemi kapcsolatainak továbbfejlesztését a gazdasági élet ötéves tervéhez hasonlóan és ahhoz kapcsolódva ugyancsak öt esztendőre szóló egyezményekben biztosította a Szovjetunió és az NDK. Eltartottak és eltartók A címben megjelölt két fogalom ma már nemcsak a tudomány, vagy mondjuk a pénzügyi szakemberek mindennapos témája, hanem szinte mindenkié. Társadalmunk fejlődéséből következik ez, nevezetesen abból a tényből, hogy az életszínvonal emelkedése, az életkörülmények javulása — amely a felszabadulás óta nagy eredménye a dolgozó népnek — kitolta az átlagéletkor felső határát. Ennek megfelelően olyan sok idős, nyugdíjas ember él az országban, amennyi még sohasem. Az élet minden embernek csak egyszeri adománya és lehetősége, ezért ha több jut belőle, — azt egyértelműen eredménynek kell elkönyvelnünk. Még inkább büszkék lehetünk rá, ha tudjuk, hogy az adott ország kulturáltságának, a nép jólétének is jellemző tünete az, hogy milyen magas az életkor az adott helyen. Nálunk jóval alacsonyabb volt a felszabadulás előtt, mint most, s a világ igen sok országában, különösen ott, ahol a nyomor, sőt az éhezés, még százezreket, milliókat sújt, korunkban is jóval rövidebb ideig élnek az emberek. Más kérdés, persze, és csöppet sem kis kérdés, hogy a nép által megteremtett jobb körülményekből származó plusz- évek hogyan telnek el, milyen tartalmat kapnak, mennyi örömöt, jót, szépet nyújtanak. E tekintetben jócskán akadnak még gondok, sürgős tennivalók is nálunk. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ezek a gondok távolról sem csupán anyagi vagy szérvezési természetűek, bár ezek a legszembeötlőbbek és taián a legsürgetőbbek is. De van mit tennünk az egész problémakör kezelésében, az új társadalmi jelenséghez való viszonyban jelentkező káros tendenciák ellen is. Ezek közül egyet igyekszik nevén nevezni írásunk címe. Mert azt tapasztaljuk, mintha élne olyan hajlam, amely leegyszerűsítő módon két nagy csoportra osztja a társadalmat: az eltartókra és az eltartottakra. Van ennek a megközelítési módnak, persze, jelentős igazságtartalma, hiszen valóban azok az eltartók általában kik még munkáséveiket élik, tehát előállítják azokat az értékeket az anyagi és szellemi műhelyekben egyaránt, amelyek révén a társadalom fönntartja s fejleszti önmagát, s amelyekkel — természetesen — módja nyílik arra is, hogy gondoskodjék azokról, akik értéktermelő munkát még nem, vagy már nem végezhetnek. Azokról, akik még nem végezhetnek, tehát a gyerekekről, a diákokról, stb. ez alkalommal nem szólunk, de azokról, akik már nem értéktermelők — szeretnénk említést tenni. Ugyanis ez ügyben gyakran a szemlélet torzulásaival találkozhatunk. Mert nemcsak méltánytalan és igazságtalan, hanem kifejezetten káros volna a nyugdíjkorhatártól számítani az eltartottak csoportját. Részint azért, mert ez nagyon gyakran formailag sem igaz, hiszen az élet számtalan területén dolgoznak — és jó, hogy még dolgoznak! — olyanok, akik már betöltötték 60., vagy — ha nők — 55. életévüket. De sántít ez az „eltartottak” megjelölés másképp is. Sok nálunk az úgynevezett alacsony nyugdíjas ember, problémájuk megoldása (amint arról a közelmúlt hónapokban a belpolitikai élet legmagasabb fórumain is szó volt) legsürgetőbb feladataink egyike. De hányszor látunk példát arra, hogy még az ilyen kicsinyke nyugdíjból is jut valami a gyereknek, meg az unokának, meg a másik öreg rokonnak. Hányszor láthatjuk, hogy a szerény nyugdíjjal rendelkező idős emberek mennyi erőfeszítéssel igyekeznek bizonyítani, hogy nem akarnak eltartottakká válni. Hogy tudnak úgy takarékoskodni, ahogy gyermekeik meg unokáik bizony nem mindig tudnak. És milyen sokan vannak az úgynevezett eltartottak között, akik nyugdíjuk mellett még most is kereső emberek. És mekkora szükség van még a tapasztalatukra, a türelmükre, a bölcsességükre, milyen sok vállalatnál, intézménynél válik sokszoros haszonná az a néhány óra is, amit nyugdíjasként munkával tölthetnek el, hiszen többnyire éppen olyan feladatokat látnak el, amilyeneket nélkülük alig, vagy egyáltalán nem tudna jól elvégeztetni, megoldani a társadalom, ök lennének hát az eltartottak, akik még idős korukban is segítenek? (Egyébként a statisztika inaktív keresőknek minősíti a nyugdíjasokat.) Végül említsük meg témánk egy el nem hanyagolható morális vonatkozását. Eltartott—eltartó—eltartott: így is ábrázolható az ember életútja. De azokat, akik, évtizedekig eltartók voltak, a mai eltartók ne becsüljék le, hiszen azt is nekik köszönhetik, hogy ma eltartók lehetnek. És gondoljanak arra, hogy akiket ma ők eltartanak, azok fogják egyszer őket eltartani. Olyan példák, olyan szemlélet, olyan társadalmi gyakorlat alapján, amilyet tőlük látnak. Cs. I. Kiváló kollektíva A Volán 2. sz. Vállalat salgótarjáni központi telepén 1966-ban alakult Április 4. TEFU karbantartó brigád fő célkitűzéseként került meghatározásra az áruszállítási tévé« kenység zavartalan ellátásához kapcsolódó üzemképes gépjárműállomány biztosítása. A fiatal szakemberekből álló kollektíva eredményes munkáját több kitüntetéssel Ismerték el. A legutóbbit május elsején kapták: a Vállalat kiváló brigádja címet. Képeinken bemutatjuk a brigád néhány tagját. ZIL tehergépkocsi hátsó fékjét javítja Gyurkó László él Fenyvesi Imre. , Első futómű beállítását végzi Ipolyi József és Géczi József. Fifka Zoltán a differenciálmű A brigádvezető, Bakos Dezső a szerelése közben. gyújtáselosztót javítja. Vadászati világkiállítás Vadászati világkiállítást rendeznek Plovdivban június 14. és július 12. között. A kiállításra eddig 33 ország jelentkezett : európaiak, ázsiaiak, afrikaiak és tengerentúliak egyaránt. Természetesen Magyar- ország is képviselteti magát — külön pavilont igényelt. A rendező Bulgária öt pavilonban ad áttekintést az ország erdeiről, vadásztrófeáiról, környezetvédelméről, hal- és vadállományáról. Az országban hosszú évek óta behozatallal igyekeznek növelni az állatállományt. Az eddigi tapasztalatok szerint igen jól halad az állatok ak- limatizációja, s meglehetősen gyorsan szaporodnak. A legjobb eredményt a muflon tenyésztésben érték el. A vad- juhoknak ebből a szapora fajtájából 1967. óta kétezerre növekedett az állomány. Ma már egy százdarabos bölénycsorda is él az országban. A Razgadr megyei Vodem vadgazdaság az első négy bölényt 1961-ben kapta meg. A nagyvadak választékának növelése céljából Bulgária Finnországtól 10 virginiai szarvast, Magyarországtól, az NDK-tól és Romániától pedig 250 gímszarvast vásárolt 1978-ban. Ez utóbbiból jelenleg már 2800 van. Nagy gondot fordítanak a magas hegyekben élő vadak meghonosítására is. Mongóliából hét ázsiai szirtikecskét és hat ovis ammont (vadjuhot) kaptak. Svájcból zergét és alpesi kecskét szereztek be. A vadászati világkiállításon gazdag program várja az érdeklődőket. A tudományos a kulturális és a sportrendezvényeken kívül lesz fotóverseny, bélyegkiállítás, valamint a vadászatot témául választó filmek fesztiválja is. A plovdivi vásárvárosba érkező vendégeket egy új, 820 ágyas modem szálloda, a Le- nigrád Hotel várja. Az asze- novgrádi és trudói lőtereken a vadászpuskák bajnokai, a környék folyóin és a Negyven forrás nevű tavon h horgászok mérhetik össze tudásukat a különböző versenyeken. NÓGRÁD - 1981. június 13., szombat. 5
