Nógrád. 1981. június (37. évfolyam. 127-151. szám)

1981-06-13 / 137. szám

Javulhatnak a széntermelési eredmények

Megnyílt a szénbányák második külfejtése

■ív,,,,:'::,;!,!-: . ' V . ' ■ : ■ . :

Éli

Az 1978 végén —a Nógrádi Szénbányák életében hosszú évek óta az első — külszíni fejtés megnyitása egyértelműen bizonyította, hogy eredményesen és gazdaságosan lehet kitermelni a nógrádi hegyek alatt fekvő, még rmodig tekintélyes mennyiségű szénva- gyont- Hiszen a viszonylag nem nagy összegből megnyitott kazár-pólyosi külfejtésről eleddig már több mint 320 ezer tonna, esetenként igen jó minőségű termelvényt juttattak el az erőművekbe, s a

Összenőve az íróasztallal?

E

gy igen tekintélyes, amerikai szaklap, az Industrial Management egyik 1978. évi számában megjelent egy cikk, amely felsorolta azokat a vezetői fogyatékosságokat, amelyek — a lap véleménye szerint — csökkentik a vezetői munka hatékonyságát. Ezek a következők: „Nem hozza meg kellő időben a szükséges döntéseket, nem sikerül elérnie, hogy munkáját megértsék, értékeljék, rendelkezéseit végrehajtsák, szétforgácsolja idejét és mások helyett dolgozik, vezetői helyzetével visszaélve személyes előnyöket igyekszik szerezni, nem mondja meg az igazságot és nem mindig tartja be a szavát, nem mutat jó példát, nem működik együtt az alkalmazottakkal, nem kérdezi meg az alárendelteket véleményükről, nem fejleszti ki a felelősség érzését az alárendeltekben, szabályokat hangsúlyoz hozzáértés helyett, nem él az építő bírálat módszerével, nem fordít figyelmet az alkalmazottakra, nem érdekli, ha beosztottjai elégedetlenek, nem tájékoztatja munkatársait, nem emberségesen bánik alárendeltjeivel.”

Mi tagadás, szép kis gyűjtemény, s valószínűleg nem Amerika a világ egyetlen tája, ahol érvényesnek látszik. Ezt az állításunkat könnyen bizonyíthatjuk, ha egy szovjet szaklap, a Szocialisztyicseszkij Trud egyik 1979-ben megjelent cikkéből idézünk. A cikk címe egyébként: A műhelyfőnök munkaidő-beosztása. Íme, egy részlete: „A vizsgált műhelyekben a vezetők viszonylag legtöbb idejüket értekezletekre (körülbelül 25 százalék) és a műhely bejárására (23 százalék) fordítják. Egyedül ez csaknem hat órát vesz el naponta, s ezen belül az értekezletek, és az ezekre való felkészülés átlagosan hetenként 19 órába, vagyis évente 105 nyolcórás munkanapba kerül egy-egy műhelyfőnöknek. Mérsékelhető-e valamilyen módon ez a munkaidő-veszteség az irányítás általános hatékonyságának a károsítása nélkül? Az adatok szerint teljességgel lehetséges. A megkérdezettek 22 százaléka ugyanis az értekezletek egy részét feleslegesnek tartotta a maga számára, holott ez az időveszteség évente körülbelül nyolc munkanap. Általában tisztán információs jellegű értekezletekről van szó, ahol nem hoznak semmiféle határozatot. Ezenkívül sok esetben a műhelyfőnök helyett részt vehetne a helyettese vagy valaki más, s ez, a felmérés adatai szerint, évente hozzávetőleg 14 munkanapot felszabadíthatna. Ily módon megtakarítható lenne a munkaidő körülbelül 10 százaléka.”

A lapokból származó idézetek is azt bizonyítják — a vezetéstudományi publikációkkal együtt —, hogy a téma nagyon aktuális és nagyon bonyolult kérdéskör. A vezetői munka hatékonyságának, erejének kérdése a tét, s a tudományostechnikai forradalom korában ez rendkívül lényeges tényezője a társadalom fejlődésének, jólétének.

A mindennapok gyakorlatában persze, a kérdés sohasem ilyen nagy összefüggésekben fogalmazódik meg, hanem például úgy, hogy egyik-másik vezetőről azt tartják, hogy össze van nőve az íróasztallal, vagyis úgy találják, hogy ritkán s nem szívesen mozdul el mellőle. A bírálat a legtöbb esetben indokolt.

A szovjet lapból vett idézet konkrét munkakörök betöltőire, műhelyfőnökökre vonatkozik, tehát a termelést közvetlenül irányító szakemberekre. Itt nagyon is nyilvánvaló, hogy az egész műhely teljesítménye szempontjából döntő lehet, mennyit tartózkodik a „területen” a közvetlen vezető, s mennyit tölt íróasztalok mellett.

De ha általában vesszük a vezető és az íróasztal „kapcsolatát”, akkor árnyaltabban kell vizsgálódnunk, s az egyik fő szempontnak annak kell lennie, hogy milyen szintű és jellegű vezetői munkáról van .szó. Egy biztos. Azok a hiányosságok, amelyeket az idézett amerikai cikk felsorol, szinte egytől-egyig fakadhatnak abból a hibából, ha a vezető túlságosan össze van nőve az íróasztalával.

És ezt a kifejezést nem konkrét, hanem átvitt értelemben kellene használnunk. Hiszen nem az a kérdés, hogy mikor, hol és mennyi ideig tartózkodik a vezető, hanem az, hogy mennyire tájékozott munkaterületének embereiről, gondjairól, tennivalóiról, lehetőségeiről, mennyi tudása és menynyi eszköze van dolgának elvégzéséhez.

Persze, ha már a témáról beszélünk, akkor azokra is gondoljunk, akik úgy vannak összenőve az íróasztallal, hogy szinte föl se mernek állni mellőle, elvtelenül ragaszkodnak hozzá. Esetleg úgy, hogy személyes érdekeiket, presztízsüket stb. a közösségi érdekek és célok elé helyezik. A vezetőnek nem szabad, hogy az íróasztal legyen a fő ismertetőjele. Az íróasztal nemi a vezetés lényege, nem a fő kifejezője, nem a célja és nem az oka.

Csak az egyik eszköze. Ügy is kell kezelni. És csak any- nylra szabad összenőni vele.

Cs. I.

legújabb kutatások szerint a fejtés még jó néhány esztendeig eltarthat.

A régen felhagyott bányák ki nem merített szénvagyona ösztönözte a vállalat szakembereit arra, hogy újabb külszíni munkahelyet nyissanak. Legreménytelibbnek ez esetben a Mátranovák és Homok- terenye határán levő kőtetői térség bizonyult, amely alatt hajdan a Gáti elnevezésű mélyművelésű aknák vágatai húzódtak. A kutatások igazolták az elképzeléseket és sikeres versenytárgyalás után a Hajdúszoboszlói Állami Gazdaság kelet-tiszántúli meliorá- cós főmérnökségének dolgozói a múlt év közepén hozzá is kezdtek az úgynevezett nyitóárok kialakításának munkálataihoz. A Volán 2. számú Vállalat segítségével több mint 235 ezer köbméter meddőt „takartak le” a szénről, és munkájukat június 8-án siker koronázta. Az időjárás viszontagságai ellenére, jól szervezett tevékenységük révén, ezen a napon elszállíthatták a nagy- bátonyi, külön a külfejtési szén feladására konstruált állomásra az első 1500 tonna szenet.

A kőtetői külfejtésen gazdaságosan kibányászható szén- vagyon a becslések szerint meghaladja a 800 ezer tonnát, s nem elképzelhetetlen, hogy lehetőség nyílik az egymillió tonna kitermelésére is. A viszonylag jó minőségű, átlagosan kétezer kalóriás szén jelentősen segíti a hőerőművek, közöttük is elsődlegesen a gyöngyösvisontai Gagarin folyamatos, zavartalan működtetését. A mindenféle ünnepélyes aktus nélkül megnyitott második külfejtés várhatóan a VI. ötéves terv végéig üzemel.

Plz ezredik otthon után

Lakásépítő művezető

Kint, az égbenyúló, PEVA technológiával készülő új lakóház előtt, a déli, tűző napsütésben váltogatjuk a szót Kucsik Bertalannal, a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat balassagyarmati lakás- építkezésének művezetőjével. Hogy érti a szakmáját, azt annak idején Nagybátonyban a Bányavárosban mutatta meg. mint kőműves. Később hat évig normásként végezte a dolgát, majd 1965-ben előléptették művezetőnek.

— Azóta egyfolytában lakást építek, csaknem kizárólag Balassagyarmaton. A Le- nin-lakótelepen kezdtem, akkor még blokkos technológiával készültek az új otthonok. Innen a Nógrádi Sándor-lakó- telepre mentem, ott folytattam tovább. Ezt követte a technológiai váltás. A blokkosról rátértünk a PEVA építkezési módra. Az esztékával szemben látható hosszú, 140 lakást magában foglaló épület már az új technológiával készült, akárcsak jobbra tőlünk a nemrég átadott épülettömb utolsó része is.

— Azt mondják, hogy a lakásépítkezés más lelkületű termelésirányítót kíván, mint az iskola-, vagy a gyárépítés — jegyzem meg a közben odaérkező Fekete Mátyásnak a főépítésvezetőség vezetőjének.

— Valóban Berci bácsi precíz és pontos, nem viseli el a lazaságokat. Ügy is mondhatnám, lakásépítésre termett művezető. Néha lehetne erélyesebb is. Rá mindig számíthatok. Több kellene belőle, s akkor jobban menne a munka, kevesebb gond lenne a minőséggel.

Pedig a lakásépítkezés sok aprólékos munkával jár.

— A dolgozók többsége becsületes — veszi vissza a szót a művezető, majd így folytatja: — Nem kell őket noszogatni. Persze vannak olyanok is, akiknek állandóan a sarkukban kellene lenni. Legnagyobb gondom, hogy a jó szakemberek itthagynak bennünket, elmennek Budapestre dolgozni, mondván: ott többet keresnek.

— Több munkáért?

— Azt nem tudom..;

— Látott már nagy fizetésről szóló elszámolási cédulát, amiből megállapíthatta volna, hogy kevés munkáért sok pénzt adnak?

— Még nem. De nem is kértem.

— Pedig az ilyen esetekben minden szónál többet monda konkrét bizonyíték.

Ezt követően emlékeiről kérdezem.

— Van köztük jó is, rossz is. Jó volt, amikor a számomra is ismeretlen új PEVA technológiát sikerült eredményesen alkalmazni, az új követelményekhez igazítani a munkaszervezést. Olyannyira, hogy a vállalat vezetői közül, többen azt mondták a másutt dolgozó pevás dolgozóknak: ide jöjjetek, itt megtanulhatjátok miként kell és lehet gyorsan, pontosan és jó minőségben dolgozni az új technológiával. Nem tudom kitörölni emlékeimből azt sem, amikor a B épülettömb téli átadását terveztük olyankor, amikor nem volt fűtés. Mondanom sem kell, hogy az előbbiek miatt a munka egy része tönkrement, újra el kellett végezni, ami jelentős pluszkiadást jelentett.

Kucsik Bertalant, nem a sokirányú, nagy figyelmet kívánó napi munka fárasztja. Hanem akkor mi?

— Ha megszakad a munkafolyamat, ha nincs megfelelően előkészítve a munkaterület. Igen, jelenleg is van ilyen gondom. Nem tudom pontosan, hogy miért, de elhúzódott a 14-es jelű épület alapozása, amit itt kellett volna megtenni — mutat a félig

feltúrt földhányásokra. Pillanatnyilag háromhetes csúszásban vagyunk.

— Igaza van Berci bácsinak — kapcsolódik a beszélgetésbe ismét a főépítésvezető. — Az előbbi csúszás a pevásokat is kedvezőtlenül érinti. Nekik még egy hétre i való munkájuk van, ezen a 168 lakást magába foglaló épülettömbön — mutat a szemben levő épületre. Utána kellene átmenniük a 14-es jelzéssel ellátott létesítményre. Mivel nincs szanálva egy épület, ezért a következő két- három hétben nem öntenek, hanem karbantartják, kijavítják a PEVA-garni túrát. Ez is szükséges a jó minőségű munka végzéséhez.

Berci bácsi tudomásul veszi a közölteket, majd újabb eligazítást ad a hozzáfordulóknak. Pár pillanattal később pedig így folytatja:

— A munkásjárattal utazok mindennap a munkahelyemre. Már megszoktam. Nekünk építőknek mindig ott a munkahelyünk, ahol szükség van ránk. Eddig ezer lakást adtam át. Szeretnék újabb ezret átadni.

Ehhez kívánunk jó egészséget, sok sikert a Kiváló dolgozó miniszteri kitüntetést elnyert Kucsik Bertalan művezetőnek, vagy miként • egyik dolgozótársa megjegyezte: a lakásépítés nagymesterének. '

Tűzhelygyári előnyök az önállóságban

ICözvetlen kapcsolatok

Jószerint közhelynek számít, hogy a gazdasági információk terjedési sebessége egyenesen arányos a rugalmasság, a hatásosság növekedésével. Az idén jánuártól saját lábon álló Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár műszaki fejlesztési főosztálya öt hónapja közvetlenül — tehát a korábbitól gyorsabban — kapja gazdasági értesüléseit, s megpróbálja azokat hasznosítani. Kérdés: mennyire sikerül?

NAGYOBB LEHETŐSÉG

Bénító megilletődést nem kellett leküzdeni a főosztály embereinek. A különfajta tűzhelykonstrukciók ugyanis korábban is Tarjánban készültek. „Mi akár holnap reggeltől önállósodhatunk” — mondták akkoriban a műszaki fejlesztők. A konstrukciók kifejlesztése mellett azonban néhány másfajta teher hárult a kollektívára. Egyik — alkalmasint legfontosabb új föladatuk a kapcsolattartás különféle intézetekkel. Az önállósodás meny- nyiségileg több munka elé állította a főosztályt. És a helyi mérnökök, technikusok felelőssége is nagyobb lett az év kezdete óta.

A különféle intézetek —, amelyekkel most közvetlen kapcsolatba kerültek — az új termékek jóváhagyását a velük

kapcsolatos gyártási engedélyek kiadását végzik el a tűzhelygyár számára. Az energiabiztonsági felügyelet megbízásából — szakmai szempontokat figyelembe véve — a szénhidrogén-ipari kutatóközpont és — a vevői igényekre ügyelve — a KERMI vizsgálja a gyártmányokat. Csak két igenlő válasz fejében állítja ki az engedélyező dokumentumot az energiabiztonsági felügyelet. Mondani sem kell, hogy az intézetekkel való direkt kapcsolat a korábbitól lényegesen nagyobb lehetőséget kínál az esetleges változtatási követelmények gyors megismeréséhez, és az ennek alapján történő módosítások megvalósításához.

TARJÁN, SALGÓ

Élénkebben mehet végbe a termékszerkezet kellő mérvű módosítása a kereskedelemmel való közvetlen nexus révén is. Az igények és az egyéb piaci körülmények alaposabb és gyorsabb megismerésével jelenleg is több számottevő változtatás van folyamatban.

Honi piacon a széntüzelésű kályhák és tűzhelyek arányának növekedése várható. Ezért a műszaki fejlesztők egy új kályhatípus kidolgozásán, pontosabban jelenleg már tökéletesítésén dolgoznak. A „Tarján” nevű termék a jövő évtől áll

majd a vevők réndelkezésére.

Ez a fűtőeszköz főként energiatakarékossági szempontok figyelembevételével tervező- dött. Az előzetes vizsgálatai lezajlottak: jobb hatásfokkal melegít, mint elődei. Ezt mindenekelőtt „osztott füstjáratainak” köszönheti, azok révén hasznosítja a füstgáz hőtartalmát is.

Tűzhelyből még az idén megjelenik a — főként a „Tarján” kályhanév után meglepő, szokatlan nevű — „Salgó”. Ez a „nóvum” a korábbi tűzhelytípusok bevált sajátosságait örökíti; gyártásban pedig a jelenleg meglevő technológia teljes kihasználásával készül.

Gáztűzhelyből is elő kívánnak állni új típussal a gyáriak. Erre a sakkhúzásra is a gyors és pontos piaci információk késztették a műszaki fejlesztési főosztály embereit. Ugyanis eljutott hozzájuk az az értesülés, hogy a vevők előnyben részesítik az olcsóbb, bár kevésbé biztonságos gáztűzhelyeket. A Tarjánban gyártott típusokat elsősorban az égés nélküli gázszivárgást megakadályozó termoelem beépítése teszi viszonylag drágává. Ezért — korábbi elvüket rugalmasan föladva — „biztosítatlan” gáztűzhelyek gyártására határozták el magukat. Ezzel a nóvummal jövőre jelennek meg. Neve még nincs, de az előző kettő után eredeti és merész ötlet lenne a „Salgótarján” elnevezés.

LÉTSZÁM: NEM NŐTT

Az önállósodás óta nem növekedett a főosztály dolgozóinak száma, a föladatok gyarapodása ellenére. Ez a körülmény is a közvetlen kapcsolatok továbbfejlesztését segíti elő. Mindinkább bevonják a műszaki fejlesztésbe a különfajta intézetek, intézmények embereit. Erre a közelmúltból kínálkozik jó példa: a műszaki egyetem szakembereivel fölülvizsgálták a Gála tűzhelycsalád sütőkonstrukcióját. Ezen a sajátos területen csak a számítási és a kísérleti módszerek együttes alkalmazásával lehet eredményt elérni. Itt sikerült: a berendezés hatásfoka jelentékenyen nagyobb lett. Ezenkívül jelenleg is folynak vagy kilátásban vannak megbeszélések kutatókkal, szakcsoportokkal a műszaki fejlesztésben való együttműködés szorosabb, lazább formáiról.

Molnár Pál

NÓGRÁD - 1981. június 13., szombat