Nógrád. 1981. június (37. évfolyam. 127-151. szám)

1981-06-07 / 132. szám

Kilencezer múzeum A Puskin Szépművészeti Múzeum épülete Moszkvában. A múzeumban, a leningrádi Ermitázs után a Szovjetunió má­sodik legjelentősebb külföldi művészeti gyűjteménye talál­ható. A múzeum termeiben kiállításokat is rendeznek külföl­di múzeumok anyagaiból. „A múzeumok fontos esz­közei a kulturális cserének, a kultúrák gazdagításának, a kölcsönös megértésnek, a né­pek közötti együttműködés­nek és a békének”. Ez a jel­mondata az idei IV. Nemzet­közi Múzeumi Napoknak. A szovjet múzeumok gyakorla­tilag a világ valamennyi nagy mezeumaival kapcsolatban állnak. Az utóbbi években a szovjet emberek a külföldi gyűjtemények számos kiállí­tási « anyagával ismerkedtek meg. És viszont — a szovjet gyűjteményeket a világ sok országában mutatták be. Jelenleg a Szovjetunióban körülbelül 1500 állami művé­szettörténeti múzeum, emlék­múzeum, tájmúzeum és tör­téneti múzeum található, ame­lyek a Szovjetunió népeinek és a föld majdnem valameny- nyi országának és időszaká­nak gazdag művészeti és kul­turális emlékeit őrzik. Az utóbbi években sok szabad­téri múzeumot létesítettek. Ezek a régi városok törté­nelmileg kialakult, a kultúra és az építészet emlékeit őrző központjaivá válnak. Napja­inkban a múzeumok száma az országban — beleértve a népművészeti és az iskola­múzeumokat is — meghalad­ja a 9 ezret. Amíg a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom (1917) előtt a múzeumokban a kiál­lítási tárgyak ezrekre rúgtak, jelenleg a múzeumokban több mint 52 millió tárgyat őriz­nek. A múzeumok népszerű­ségének növekedéséről tanús­kodik a látogatók évről évre növekvő száma. 1980-ban a szovjet múzeumoknak 150 millió látogatója volt! Gadányi Jenő: Pihenő tehén Otven éve jelent meg a Társadalmi Szemle Szerkesztette: dr. Madzsar József F él évszázaddal ezelőtt, 1931 júniusában jelent meg a Kommunisták Magyarországi Pártjának elméleti fo­lyóirata: a Társadalmi Szemle, a két világháború közötti baloldali sajtó egyik legjelentősebb orgánuma. Cél­ja — a szerkesztőség úgynevezett „elvi nyilatkozata” sze­rint — az volt, „hogy a múlt és a jelen társadalmának, a történelem mozgatóerőinek megismerését nyújtsa, olvasói­ban a marxista tudást elmélyítse, és ezzel hozzájáruljon a proletariátus ideológiai felfegyverzéséhez az osztályharc si­keres megvívása érdekében.” A 100% és a Forrás című la­pok betiltása után ugyanis egyre sürgetőbbé vált egy olyan legális fórum létrehozása, amely nem irodalmi, művészeti • és általános kulturális problémákon keresztül, hanem köz­vetlenül a marxista—leninista társadalomtudomány nyel­vén szól a szélesebb tömegekhez. A Társadalmi Szemlét Sándor Pál és dr. Madzsar József szerkesztette. A párt azért bízta a felelős szerkesztői funk­ciót az ekkor még kevésbé ismert — Madzsarnál jóval fia­talabb — Sándor Pálra, hogy azáltal is mind kevesebb zak­latás érje — mind a hatóságok, mind a jobboldali szociál­demokrácia részéről — a már képzett marxista teoretikus hírében álló, — az Egyesült Szakszervezeti Ellenzék ideoló­giai vezetőjeként számon tartott — s a lapot ténylegesen irányító Madzsart. „Nem véletlen, hogy e munka az 1929— 1933. közötti általános válság és a Szovjetunió ötéves terve sikereinek időpontjára esik. A társadalmi kérdések kiéle- zettsége, a kapitalista és szocialista rendszerek közötti szem­beszökő különbség elég erős motívumot szolgáltatott ah­hoz, hogy a marxizmus tudományos művelőjét, alátámaszt­va pártos erkölcsisége motívumaival, a kommunista párt elmélete és gyakorlata mellett kötelezze el” — emlékezik szerkesztőtársára Sándor Pál „A magyar filozófia történe­te” lapjain. Madzsamak — aki a század eleji polgári értelmiség prog­resszív szárnyától, az embert, mint biológiai lényt formáló orvosi hivatástól, a húszas évek végére eljutott a társada­lom orvoslásának programjáig s kommunista forradalmár­rá érlelődött — valóban a Társadalmi Szemle „adott szár­nyakat” közírói tevékenysége kibontakoztatásához. Sorozat­ban megjelent vezércikkei két szempontból — ahogyan és amiről írt — felettébb tanulságosak. Elemzései történeti jellegűek, megállapításait, következtetéseit a valóság té- nyeinek sorára alapozta, cikkei objektivitását kérlelhetet­len logikával is biztosította. Publicisztikai írásai elméleti­leg igényesek voltak, de nem nélkülözték az agitatív erőt sem, sőt „iskolapéldái annak, hogyan lehet tudományos kér­désekről népszerűén írni.” A cikkek témája, tartalma viszont azt bizonyítja, hogy szerzőjük jól érzékelte az osztályharc, a kapitalizmus megdöntése, a szocializmus perspektívája szempontjából különösen fontos politikai, ideológiai kérdé­seket: a kapitalizmus válságát, a fiatal szovjet állam ered­ményeit, a fasizálódás, a háborús készülődés veszélyét, az ezt ellensúlyozni képes munkásegység, egységfront szüksé­gességét, a szociáldemokrácia elméleti igénytelenségét, meg­alkuvásra való hajlandóságát. Témaválasztását, elemzőkészségét, totalitásérzékét jól pél­dázza a „Nemzetköziség” című írása — a Társadalmi Szem­le 1932. 10. számában —, amely közel ötven esztendő táv­latából is sok aktuális gondolatot hordoz. Praktikus, mindennapi tapasztalatokból — az alapvető használati tárgyak, élelmiszerek külföldi illetékességéből — kiindulva érzékelteti a „kapitalizmus éltető elemét”, az áru­csere nemzetközi jellegét. A nemzetközi méretű termelés egyúttal a kizsákmányolás világjelenséggé válását is ered­ményezi — mutat rá Madzsar. „A kapitalizmusban azonban két lélek lakozik”: az egyik világszervezeteket hoz létre, s a másik vámfalakat épít, nemzeti ipart, önellátást hirdet. Ezt az ellentmondást csak a társadalmi tulajdonra épített, teljesen újszerű termelési rendszer és a proletariátus — amely „sem a nemzeti, sem a nemzetközi profitban nincs érdekelve” — oldhatja fel. A nemzeti és nemzetközi érde­kek, a gyarmati kizsákmányolás és az anyaországbeli vá­sárlóképtelenség, munkanélküliség ellentétei így szükség­szerűen a kapitalizmus bukását és új „szociális termelési rendszer” megteremtését készítik elő. A kapitalista termelés kétarcúságából a felépítmény elJ lentmondásossága, a nemzeti és nemzetközi kultúra össze­férhetetlensége is fakad — folytatja Madzsar. A polgári ideológia nem a formát, hanem a kultúra tartalmát tartja nemzetinek, azt a tartalmat, amellyel másik nemzetnél való magasabbrendűségét véli igazolni, ónért „így tudja egy-' • x másra uszítani a1 nemzetközi kapitalizmus szempontjából viszont * egymásrautalt népeket.” Politikailag és ideológiaid lag egyaránt megalapozott gondolatmenetének végkövetkez­tetése : „Ismét csak a proletariátus az, amely meg tudja ol«í dani ezeket a polgári kultúrában kiegyenlíthetetlen ellen­téteket. A proletariátus eddig csak a polgári kultúra lerá­gott csontjain élősködőit és csak most kezdi kifejleszteni saját proletárkultúráját, amely — mint maga a proletariá­tus is — természetesen nemzetközi. És éppen ezért, mért a proletárkultúra fiatal, nem terheli a polgári kultúra ha­gyományainak ólomsúlya. Szabadon és bevallottan lehet nemzetközi anélkül, hogy el kellene dobnia a nemzeti for­mákban rejlő nagy értékeket, aminthogy érdekeinek teljes nemzetközisége mellett is maga a proletariátus is meg fog­ja őrizni nemzeti jellegét. Sőt, a nemzeti forma kifejlesztőd sét a proletariátus annál is inkább elő fogja segíteni, mert nem ismeri a nemzetiségi elnyomást és így szabad fejlődés­hez jutnak olyan erők, amelyeket ma a polgári osztály nem­zetiségi politikája 'bilincsben tart. Igazi magyar kultúra majd a magyar proletariátusnak tartalmában nemzetközi, formájában magyar kultúrája lesz.” Madzsarnak a Társadalmi Szemle első évfolyamának szerkesztésében végzett tevékenysége nagymértékben hozzá­járult, hogy 1931 végén a szociáldemokrata pártvezetőség — a tiltakozások ellenére — keresztülvitte kizárását a szociál­demokrata pártból. A döntés feletti felháborodása szülte a „Kizártak a pártból’’ című — a Társadalmi Szemle Könyv­tára sorozatban megjelent — pamfletját, amely kíméletlen bírálatban részesítette a szociáldemokrata pártvezetést. „Amikor csak az ősemberről és a darwinizmusról beszél­tem, nem volt semmi baj. De amikor a témáim között akadt a szocializmushoz közelebbfekvő is, mint például az impe­rializmusról, lépten-nyomon akadályba ütközött az előadás” — írta többek között. „A szociáldemokrácia valósággal ret­teg attól' a gondolattól, hogy a munkásosztály saját kézé-' be akarja majd venni sorsának irányítását. El akarja hi­tetni a tömegekkel, hogy a kapitalizmus még életképes és ha rátér a demokrácia útjára, akkor majd kenyeret tud ad­ni a munkanélküliek millióinak is ... A szociáldemokráciát nem lehet meggyőzni — harcolni kell ellene. Küzdeni kell a szociáldemokrata párt ellen — a szocializmusért.” A Társadalmi Szemle rendkívül népszerű, nagy tömegha-’ tású folyóirat volt, annak ellenére, hogy a „sajtószabadsá­gért küzdő” szociáldemokrata párt „Madzsar-röpiratnak” titulálta és igyekezett kitiltani a szakszervezetekből, mun­kásotthonokból, a hatóságok pedig minden eszközzel aka­dályozni törekedtek az „erősen kommunista felfogású” lap terjesztését. Korabeli hatását jól jellemzik Fazekas Sándor­nak — a megyei munkásmozgalom jeles alakjának — visz- szaemlékezései: „Az 1930-as években itt, Salgótarjánban minden illegális kommunista vagy szimpatizáns olvasta a Társadalmi Szemlét. Én a magam nevében, de a Társadal­mi Szemle egykori, salgótarjáni olvasói nevében is köszö- netemet fejezem ki Madzsar Józsefnek és mindazoknak, akik ezekben a nehéz időkben a Társadalmi Szemle mun­katársai voltak.” E sorok is magyarázzák, hogy a lap szerkesztőit miért vonták sorozatosan felelősségre. Madzsar 1932-es le­tartóztatása idején a vizsgálóbíró így fogalmazott: „Mindent tudunk, amit ön elkövetett, akár fel is akaszthat­nánk, de sajnos nem tudunk bizonyítani; bár az a véle­ményem, hogy ön a polgári rend számára veszélyesebb Sal- lainál és Fürstnél is.” Végül is 1933 márciusában a Társa­dalmi Szemle egész szerkesztőségét letartóztatták s a lap — 18 szám után — 1933 májusában jelent meg utoljára. Ez­zel lezárult a magyar kommunista mozgalom legális lehe­tőségeinek egy szép fejezete. Madzsar emigrációba kénysze­rült s törekvései a Társadalmi Szemle felszabadulás utáni — de főleg az 1957-et követő — történetében találtak méltó folytatásra. Csongrády Béla *♦ ♦% *** *”♦ «$* «J» «$* «$♦ «$► *** *** «$♦ «$* «$» «$» «J» *** *** «$► «$» *1* *z* A krónikás abbeli igyeke­zetében, hogy „rangrejtve” sikerüljön találkoznia a való­sággal — érdemes-e nógrádi gyerekeknek Nógrád megyé­ben tanulmányi kirándulásra mennie — valamennyi iga­zolványát otthon felejtette (ide számítva az újságíró iga­zolványt is) és így,, igazán semmi sem gátolta abban, hogy tőle telhető tökéletes­séggel utánozzon egy egé­szen ritka pedagógusfélét, az úgynevezett „férfimunka­erőt”. ötödikes salgótarjáni iskolások kísérőjeként az­után több figyelemre méltó tapasztalattal lett gazdagabb, amelyet azután ad közre. Talán semmi másra nem 11 úgy a mondás, mint ép- len a tanulmányi kirándulá- okra: hasznos, érvényes ta- tasztalást és valóságos él- nényt csak az hozhat magá­val egy-egy utazásról, aki nsz is valamit... Arról a táj­ól, történelméről, azok- ■ól az emberekről, s arról a ;ultúráról, amellyel útja so- án találkozik A pedagógus, imikor hazatér szerencsésen senkinek nem tört keze-lá- >a, nem dagadt be a torka) t két- vagy akár csak egyna- >os tanulmányi kirándulásról ;s az út fáradalmait nyakig i vízben ülve a fürdőkád­ján áztatja le magáról — lángokat hall a szokatlanul nagy csendben. A hallucináció szinte tökéletes. Százszoro­sán visszhangzik a „tanítóné­nikérem. ..” vagy a :,tanárnő­Űtoniáró Tanulva kirándulni... kérem”, esetleg a bizalma- sabb-kevesebb „tankérem...” — százszorosán trillázva, éne­kelve, elnyújtva, százszoros tartalommal, amelyben akad panasz, ijedtség, kívánság nem kevés, de amelyben mé­gis a kérdés a legtöbb. A kí­váncsiság, az érdeklődés, ami itt valóban a legközvetlenebb kapcsolatban él a valósággal, ezért igazán őszinte, kielégí­tésre érdemes, nem megját­szott, nem időhúzó taktikai kérdés, de minek is ezt ra­gozni tovább? Válaszol-e mindegyikre a pedagógus? Tudhat-e mindenre tartalmas, ugyancsak nem taktikai — ki­térő választ adni? És, hanem tud, akkor van-e bátorsága ott helyben bevallani „min­denki előtt, mindenki fülehal- latára”, hogy most(!) elma­rad a kielégítő válasz arról — pontosan mikor foglalta el a török, és egyáltalán elfog­lalta-e Hollókő várát: hogy majd otthon, az iskolában er­re visszatérünk, mert a peda­gógusoknak is utána kell néz­nie egynek-másnak... „Minden a pedagóguson múlik” — vélekednek a hoz­záértők, azok, akik gyakorlat­ból tudják: valóban a peda­gógus egyéni érdeklődése ha­tározza meg évről évre a ta­nulmányi kirándulások irá­nyát. Azt, hogy a salgótarjá­dulást vezető pedagógus ré­széről, de amelyhez helyben minden segítséget megkaphat. Ugyanez aláhúzottan és felki­áltójelesen érvényes az,,idő­ni gyerekek, az éppen csak nagyobb türelemmel — fi- Hollókőt jelenti. Türelmetle- sebb testvére”, a balassagyar- tizenéves, például, előbb ta- gyelemmel fogadják a me- nek a gyerekek? Unják a sok mati Palóc Múzeumra, az lálkozik-e, közösségben, jár- gyei gyerekeket, mint eset- beszédet? Nem érdekli őket az ottani néprajzi, csak az va az utat, a Tiszával, a Me- leg a távolabbról érkezőket, igazán mindaz, amivel pedig utóbbi években is sokat gya- csekkel, mint az Ipollyal, a A szülőföld protekciója ez, éppen nekik kellene mielőbb rapodott, már-már tökéletes Börzsönnyel, a bánki vagy a és semmi köze a személyes és minél mélyebben mégis- anyagra, annak bemutatásá- híres-neves diósjenői tóval, jellegű dolgokhoz. Többről, merkedniük? Nos, ez valóban ra: Mikszáth Kálmán és Ms- amely mellett már Marcus másról van szó! A kis sal- a pedagógusokon múlik. A dách Imre emlékét őrző tárgy - Aurelius római császár is ve- gótarjáni emberrel illik meg- felkészültségén elsősorban és gyűjteményre, vagy a száz- zetett hadat az ókorban... szeretettni e tájat. Valahogy nem a pillanatnyi idegállapo- éves szakmunkásképzés iga­Ha az ember ex cathedra, fontosabbnak érzi a jó hatás tán. Természetes az is, hogy zán nagyszerű időszaki kiál­megfellebezhetetlenül kije- felkeltését a rimóci, bánki, az év eleje óta tervezett ta- lításra ugyanott... lenti, hogy a kiröppenő, or- jenei ember, a balassagyar- nulmányi kirándulás legele- A város kicsinosított, szó '• szágjáró utak előtt érdemes mati múzeum őre, a Balassa jén a felfokozott gyermeki szerint elegáns strandja maga először a szűkebb szülőföldet, étterem sokat látott-tapasz- kíváncsiság nem tesz lehető- a koncentrált felüdülés — a ezt a tenyérnyi pátriát, Nóg- talt pincére, akiből négy is vé hosszas értekezéseket. Le 3Ó1 szervezettség, a tisztaság, rád megyét tanulva, kirán- jut az étterem díszes külön- kell vezetni a gátló energi- az egészség képét nyújtja. És dúlva bejárni — sokan talán termében gyönyörűen megte- ákat, de úgy, hogy a figye- mé§ valamit. Újra aztabizo- legyintenek. Pedig, ha csupán rjtett asztaloknál (délidőben a lem, az érdeklődés energiái ny°s külön szeretettel megte- Hollókőről igazán lelkiisme- nagyteremben is nagy a for- megmaradjanak, sőt, aktivi- tézett figyelmet, amely a mé­retesen felkészül az ember — galom) huszonöt kisdiák ki- zálódjanak. Ezért sem lehet gyéb51 érkez° kis vendégek- nem csak egy fél délelőttöt, szolgálására. „üdülés” a kirándulás a pe- nek ..kijár”. Amely nem hi­túlzás nélkül egy kerek na- ______________ dagógusnak, azért talán a anyzott a jóval szerényebb pó t (esetleg kettőt is!) eltölt- legnehezebb, legnagyobb fe- körülmények között talált hét abban az élettel teli fa- lelősséget jelentő óra, órák diósjenői strandon sem vagy luban, lakott skanzenban, Már bejártuk a hollókői azok, amelyek egy-egy ki- a kempingben, ahol ugyan amely nemcsak nálunk, de Ófalu minden zegét-zugát, rándulásba „beleférnek”. megbukott a romantika, mert külföldön is a legnagyobb már megismerkedtünk vala- HHn9HnHBZ9 a gyerekek tábori őrségét ritkaságnak számít! Hollókő mennyi udvaron legelésző- „feloszlatta” a kemping éjjeli sokat változott, idegenforgal- csipegető sárga libával, vala- Szécsény, a Kubinyi Ferenc gondnoka, de ahol talán ép­mi szervezettsége kerekebb, mennyi csendesen viselkedő, Múzeum (hogy újabb példát Pen azt sikerült megtanulni, egészebb lett. és már itt ta- idegenekhez kezesedett kutyá- soroljak) a legteljesebb mú- hogy nem vagyunk egyedül lálkozik a nógrádi gyerek az- val, már sorban állva beku- zeumi légkörrel fogadja a a világban. Hogy ötleteink- zal a mindenütt érzékelhető, kucskáltunk a templom kulcs- diákokat. Párját ritkítóan ér- hez megfelelő időt és helyet megkülönböztetett figyelem- lyukán, már megemlítettük a tékes, jól rendezett anyaggal kell választanunk, hogy tár­táéi és szeretettel, amely a huszonöt kilós díszes székeket (vadászati, környékbeli, ókori sas létünk legelsősorban ia földiek részéről megnyilvánul, a turista vendéglőben, meg- stb) és olyan nagyszerű lehe- mások megbecsülését jelenti. Azok a felnőttek, akik szol- jártuk á vár körüli bozótot tőségekkel, amelynek kiakná- Csupán azért érdemes lett gálati, vagy hivatalos for- és a hegyet is, megostromol- zása ugyancsak komoly fel- volna két napig utazni, mában de akár csak egysze- tűk a várat és felfedezni vél- készülést feltételez a kirán- T. Pataki László ru érdeklődőként negkérde- tűk a titkos föld alatti folyo­zik: — „Honnan jöttek... Sál- sók irányát — és még "j----------------------------------------------------------------------—— góta rjánból? — úgy tűnik, nem volt szó mindarról, ami ; NÓGRÁD — 1981. június 7., vasárnap J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom