Nógrád. 1981. június (37. évfolyam. 127-151. szám)

1981-06-02 / 127. szám

t A jelszó: Előre! Dengeleg, Bágyon, Gede HARMINCÖT évvel ezelőtt, 1946. június másodikén bon­tott zászlót a magyar úttörő- mozgalom. Amikor a Gyer­mekbarátok Országos Egye­sülete keretében megalakul­tak az első úttörősejtek, bi­zonyára nem is gondoltak ar­ra, hogy a születendő új, de­mokratikus Magyarország egyik legaktívabb, legszebb reménységre jogosító tömeg­mozgalmát Indítják útjára. Többféle indíték vezette őket: jótékonyság, gyermekvéde­lem, meg aztán a bölcs előre­látás is — annak felismerése, bogy a szabadsággal való él­ni tudásra a néphatalom gya­korlására, a közéleti demok­ratizmusra már egészen kis korban kell és lehet felké­szíteni a leendő állampolgá­rokat. Az elmúlt évtizedek azokat Igazolták, akik az úttörőmoz­galomban felismerték a szo­cialista nevelés egyik alapté­nyezőjét. Hazájához hű, szor­galmas, edzett ifjúság neve­lődik az úttörőmozgalomban, amely fogékony az újra, szorgalmasan készül jöven­dő feladataira, tanul, képezi magát, természetesnek tart­ja, hogy egykor neki kell át­venni a stafétabotot az idő­sebbektől. A felszabadulás óta felnö­vekvő úttörőnemzedékek sorra meg is állták helyüket. Gondoljuk csak el, aki 1946- ban tízéves volt, tehát elő­ször öltötte magára az akkor még fehér és kék színű úttö­rő nyakkendőjét, ma már negyvenöt éves, társadal­munk derékhadához tarto­zik. Vagyis munkás, orvos, is­kolaigazgató, művész, tsz- elnök, gyárigazgató. Százez­rek kezdik meg minden év­ben a kisdoboséletet és ugyanennyien lépnek az idő­sebb testvérszervezet, a KISZ tagjai közé. Ez a hatal­mas, társadalmi méretű rotá­ció a társadalmi megújulás, a fejlődés folyamatos biztosí­téka volt eddig is és lesz ez­után is. AZ ÜTTÖRÖMOZGALOM nemcsak Őrzője haladó, forra­dalmi hagyományainknak, hanem új hagyományok te­remtője is. Piros betűs ün­nepként tartjuk számon a csillebérci úttörő-köztársaság, 1948-ban, a szabadságharc századik évfordulóján történt megalapítását, az úttörővasút megnyitását. Márványtáblák helyett milliók őrzik szívük mélyén a balatoni, a Tisza- parti, a mátrai, mecseki tá­borok, az immár világhírű zánkai balatoni úttörőváros­ban eltöltött napok romanti­kus, szép emlékeit. Az úttörőszövetség társa­dalmi szerepe elsősorban a harmincöt év alatt végzett munka alapján minősíthető. Az úttörők mindig jó érzék­kel kapcsolódtak a szocialis­ta társadalmunk mindenko­ri igényeihez, tennivalóihoz, a felnőttek alkotó tevékeny­ségéhez. Volt idő, amikor a romeltakarításban segédkez­tek az úttörők, mert akkor éppen arra volt szükség. Ma sok minden mellett a mező- gazdasági betakarításban, szüretelésben serénykednek. Az úttörők tízezrei jelentős szerepet vállalnak a lakóhe­lyi környezet építésében, szépítésében és védelmében. Gondozzák az öregeket, rok­kantakat, segítségre szoruló magányos embereket Mind­ezekkel jelentős ihasznot haj­tanak és egyben megismerik a munka örömeit, nehézségeit, kialakul bennük a másokért érzett társadalmi felelősség tudata. Az úttörőmozgalom tulaj­donképpen összekötő kapocs a társadalom különböző rétegei között. Ahogyan az iskolai, ugyanúgy az úttörőközösségek is sajátos társadalmi kohó­ként olvasztják eggyé a kü­lönböző neveltetésű, egymás­tól eltérő otthoni környezet­ben ólő gyerekeket és köze­lebb hozzák egymáshoz a szülőket is. Amióta az úttö­rőcsapatok felismerték, hogy mily sok eszmei és gyakorla­ti segítséget kaphatnak a szü­lőktől, a gyerekeik révén olyan felnőtteket is be tudnak von­ni a társadalmi célokért vég­zett közös munkába, akik egyébként közömbösek. AZ ÜTTÖRÖMOZGALOM szerteágazó eszme- és feladat- rendszere számtalan lehető­séget nyújt arra, hogy kiegé­szítve az iskolai és családi nevelő munkát, kifejlessze gyermekeink egészséges igaz­ságérzetét, őszinte szókimon­dását, társadalmi felelősség- tudatát. Megtanítja őket a közéleti demokratizmus ábé­céjére, arra, hogy nemcsak fogyasztói, elfogadói legyenek majd a társadalom által biz­tosított anyagi és szellemi ja­vaknak, hanem .újraalkotói is. Ötmillió felnőtt, gyakor­latilag a társadalom nagyob­bik fele viselte egykor az út­törők egyenruháját. Egymil­lió iskolás gyerek ma éli az úttörők színes, érdekes életét. Több tízezer pedagógus, KISZ- es ifivezető vesz részt a moz­galom szervezésében, irányí­tásában — nyugodtan mond­hatjuk, hogy az úttörők hajó­ján „mindenki a fedélzeten” van, aki fontos, nagy és je­lentős társadalmi erőt jelent tehát az úttörőmozgalom, ame­lyet most fennállásának har­mincötödik évfordulója alkal­mából tisztelettel és szeretet­tel köszönt az ország. Vasvári Ferenc Közúti morál, utazási biztonság Inter/ú a Magyar Autóklub főtitkárával Két napon át Salgótarján­ban tanácskoztak a Magyar Autóklub kelet-magyarországi szervezeteinek vezetői. Részt vett a találkozón Balogh Tibor, a Magyar Autóklub főtitkára is. A megbeszélések kezdete előtt rövid beszélgetésre kér­tük, hogy választ kaphassunk néhány, a gépkocsi-tulajdono­sokat, Illetve klubtagokat kü­lönösen érdeklő kérdésre. — Kérem, foglalja össze a Magyar Autóklub idei legfon­tosabb teendőit! — Mindenekelőtt a műszaki állomások körét szeretnénk tel­jessé tenni. Az a célunk, hogy minden megyeszékhelyen ezál­tal teremtsük meg az energia- és alkatrésztakarékos, vala­mint, biztonságos autózás mű­szaki feltételeit. Jelenleg négy helyen épül az országban mű­szaki állomás. A salgótarjáni a legnagyobbak és legkorszerűb­bek közé sorolható Kihasz­náltsága azonban nem ad okot elégedetlenségre: ehhez több klubtagra és mindenekelőtt hatásosabb propagandára van szükség Valamennyi autóssal meg kell értetni, hogy ma már nem lehet „fülre” beállítani a gépkocsit — célszerű azt éven­te legalább kétszer műszeresen beálltán!, hogy az üzemanyag- fogyasztás optimális legyen, kevesebbet kelljen javításra költeni, s biztonságosabbá vál­jon a közlekedés. Idei egyik tennivalónk éppen ez: okos propagandával rábeszélni az autósokat a kocsi rendszeres ellenőrzésére, gondozására. Ehhez viszont szükségesnek látszik az autósok mostani 23 százalékos szervezettségét le­galább 30 százalékra emelni: jó háromszázezer klubtag már az egész autóstársadalomra hatással lehet. — Mit tesz a Magyar Autó­klub a közúti morál erősítésé­ért? — Kiadványaink, rendezvé­nyeink nem utolsósorban ezt a célt szolgálják. A műszaki állomások által nyújtott szol­gáltatások ugyancsak, hiszen aközben a szerelő egyfajta is­meretterjesztést is nyújt a hoz­zá forduló autóénak. A már Jogosítvánnyal rendelkezők to­vábbképzésére is „jogosít­ványt” kapott a Magyar Autó­klub — ebbéál hivatásunkat az Aranykerék mozgalom út­ján igyekszünk ellátni. Nyolc megyében él e mozgalom, az ismeretek felújítását és bőví­tését, a vezetéstechnika fej­lesztését három fokozatban se­gíti. Kár, hogy a továbbképzé­sekre évente és országosan mindössze két-háromezer au­tós jelentkezik, jóllehet a ve­zetési Ismeretek éppúgy el­avulnak, elszürkülnek Idővel, mint más tudományok. — Megyeszerte óriási gond az autómosás: úton-útfélen, patakparton, épülettömbök előtt tisjv igutják járművüket a tulajdonosok, csordogál szer­teszét a mosószeres, olajos lé. Igencsak elkelne egy kocsimo­só a salgótarjáni műszaki állo­másra. Milyen megoldási le­hetőséget lát ebben? — Nemcsak Nógrád megyé­ben, hanem országszerte nincs megnyugtatóan megoldva az autómosás. A Magyar Autó­klubnak nem is kimondott fel­adata. A kocsimosó létesítése elsősorban a szennyvíztisztítás miatt drága mulatság, márpe­dig erre igen szigorú előírások betartását kéri számon a KÖ­JÁL. A mi idei költségveté­sünkbe semmi módon nem fér bele a salgótarjáni autómosó, a terveit azonban még az idén elkészíttetjük. A jövő évi költ­ségvetés összeállításakor fi­gyelembe vesszük az igényt, s a költségeknek legalább egy részét magunkra vállaljuk. — Ma már az igényeknél tartunk, ide tartozik az or­szágúton rekedt, elromlott gépkocsik szállításának meg­oldása is. Milyen szerepet vál­lal ebben az autóklub? — A klubtagok, vagy bizto­sított kocsival rendelkezők külföldön rekedt, hibás autó­jáért Idén áprilistól érte me­gyünk. Európa bármely pont­ján érje is a malőr az autóst, öt szállítókocsival rendelke­zünk evégett, s ez elegendő az évi 150—170 szállításra. A megyékben akkor tudunk se­gíteni, ha ezt kellő számú igény indokolja. A salgótarjá­ni és a balassagyarmati autó­klub csak együtt tenne ki egy szállítókocsit indokló igényt. A taglétszám emelését — akár a két klub egyesülése útján is — más szempontokat figyel­ve is előnyösnek látom: alkal­mat adna a sárgaangyal-szol- gálat bővítésére, a rendezvé­nyek összehangolására és ez­által hatásuk erősítésére. A szállítókocsi ügyében minden­esetre megkeressük a megyei tanácsot, összefogással bizo­nyára gyorsabban dűlőre ju­tunk. — Megyénkből is egyre töb­ben utaznak gépkocsival kül­földi üdülésre. Utazási bizton­ságukat mi módon szavatolja a Magyar Autóklub? — Mindenekelőtt a hitelle­vél-konstrukcióval. A kibocsá­tott hitellevélre baj esetén nyugati valutát kap odakinn a bajba jutott autós. A mellékelt hazautazási szelvénnyel pedig bármelyik repülőtérről ingyen hazajöhetnek, az utazási költ­ségeket itthon fizethetik ki. Az idei évtől a szocialista típusú autók kisegítésére megoldot­tuk az aJkatrész-utánküldést. Legújabb szolgáltatásunk pe­dig az, hogy a hazautazási szelvényt vonatra is kiterjeszt­jük. így a magyar turista, el­romlott - autóját odnhagyva, bármelyik falusi vasútállomá­son vonatra szállhat és haza­jöhet. Szendi Márta fi Zeiss művek A jénai Carl Zeiss Müvek ter­mékei, a kiváló precíziós mű­szerek, optikai berendezések az öt világrész több mint száz or­szágában ismertek és keresettek. A nagyüzem — termékeinek el­adása mellett — külföldi szer- vízhálózat kiépítésével is foglal­kozik. A vállalat a közelmúltban új kezdeményezéssel lepte meg vásárlóit: a jénai központban ve­vőszolgálati szakemberek képzé­sét és továbbképzését kezdte meg. A tanfolyam a már műkö­dő nyolcvan vevőszolgálati és „Kőrpostárór körkörösen Körkörösen, azaz a témát többször is körbe járva, visz- szatérve foglalkozik lapunk azzal a postai kísérleti újí­tással, amely Jelenleg egye­dülálló a megyében, de amely­nek —, minek is titkolnánk már az elején? — alighanem a jövője nagyobb a múltjá­nál. Más szóval fogalmazva — fiatal, máig változó (változtat­ható, legalábbis részletei­ben), máshol is alkalmazható módszerről van szó, amelyet majd egy esztendeje Szirák környékén vezetett be három község érintésével a Buda­pest—Vidéki Postaigazgató­ság Illetékes osztálya. Miután kérte a megyei szervek enge­délyét, miután hosszas előké­születeket folytatva eljutott odáig, hogy a lakosság meg­felelő tájékoztatását követő­en 1980. július 1-én, minden tárgyi és személyi feltétel meglétével elindíthatta a „körposta”-járatot sziráki centrummal, két mozgópos­tással és egy megfelelő gép­kocsival. A kísérleti időről több változat Ismert: többen hat hónapra, mások egy évre tették ezt az időt. Sőt, az érintett községekben és Szirá- kon a tapasztalatokról érdek­lődő krónikásnak is eltérő időpontokat mondtak a mi­nap. De igazán nem ezen mú­lik a mérleg megvonása —, ha egyáltalán lehetséges ilyen célt kitűzni. BEVÁLT VAGY MÉG KÍSÉRLETI? A „körposta” természete­sen újságírói lelemény. Az Egyházasdengeleget. Kisbá- gyont és Szarvasgedét (és per­sze Szirákot, az ottani pos­tahivatalt) érintő kezdemé­nyezés. újítás hivatalos ne­ve: központosított kézbesíté­si rendszer és legfőbb jellem­vonása az, hogy általa meg­szűnt a helyi kézbesítő ház­ról házra járása. Sőt, maga a kézbesítő is eltűnt az utcák­ról, a házak elől. Nem tit­kolt tény az sem, hogy a ha­zai összképet és a munkaerő­jelentkezést figyelembe véve (különösen az ilyen jellegű, nagyon „strapás” munkában) tovább kell járni ezen a „kí­sérleti” úton. Amely csak szá­munkra szokatlan, hiszen, mint hírlik — jó szervezés és tárgyi feltételek, hivatali és lakossági fegyelem mellett — a Német Demokratikus Köz­társaságban nemcsak a levél- és más küldemények, de a csomagok is hasonló módszer­rel kerülnek a címzetthez. Sőt a feladást is igy oldják meg... Az élőmunkát minden terü­leten, ahol erre a legcseké­lyebb lehetőség kínálkozik, fokozatosan felváltja a cent­rálisán szervezett gépesítés­sel, mobilizáltsággal együtt­járó munka. Ilyen megoldás — egy a többi között! — az a rendszer, amelyről ma már jóval többet tudunk, s tud­nak mindazok, akik így, vagy úgy érdekeltek fenntartásá­ban, mint a bevezetése után néhány héttel. A lényeget így kell talán összegezni: a három község­ben postaládacsokrokat sze­reltek fel. Mindenki megkap­ta az értesítést erről és a kulcsokat időben kiküldte kézbesítői útján a posta. A levelek ezek után a falvak több pontján felállított szek­rényekbe kerülnek, ugyanígy az előfizetett sajtótermékek, míg a pénzküldeményeket (nyugdíjat például) továbbra is házhoz viszik a kézbesítő­ket helyettesítő, az ő szere­püket átvevő, gépkocsival közlekedő mozgópostások, akik ketten vannak, szemben a korábbi három helybeli kézbesítővel. Milyenek a ta­pasztalatok ? Kétségtelen, hogy a központi kézbesítési rendszer számos szokatlan vonása mellett, kisebb-na- gyobb zökkenők közepette sem bukott meg, ahogy ezt mondani szoká* (kívánni Is, azoknak, akik személyes ér­dekből esetleg mást látnának szívesen)... KÖLCSÖNÖS TÜRELEM, FIGYELEM Még egy hónap és lejár a teljes kísérleti Idő és ha mindmáig sok is a panaszos hangú észrevétel — inkább csak a megszokott, évszáza­dok óta betdegzett régi mód­ját hiányolja a postai kézbe­sítésnek a véleményt mondók többsége. Az első hetekben, hónapokban előfordult, hogy a két kézbesítőnek a helybe­liek segítettek abban, mit ho­va kell tenni, kinek szól a küldemény, különösen a sok azonos név okozott fejtörést és gondot mozgópostásnak, lakosságnak egyaránt. De mint hírlik — segítettek a ráérők, odaálltak a ládasorok mellé és tanácsot adtak. Nos, aki ebből indult ki (a Népsza­badság cikke például a beve­zetett kísérlet negyedik he­tének végén!) — valóban fel­háborodhatott és a kísérlet bukását is „méltán, joggal” követelhette. A legnagyobb utánjárással sem tudta azonban kirívó esetek soro­zatát feltárni e sorok írója, akinek mellesleg évek, évti­zedek óta nem hozza fel a postás a leveleit városi laká­sának levélbedobójáig, hanem a kapu alatt elhelyezett lá­dába dobja (az újságért meg nem árt járni egyet néha- néha városon is). A sziráki postahivatalban Petyerák Pálné, aki a hi­ányzó (tartósan hiányzó, azaz nemlétező) hivatalvezetőt he­lyettesíti mindössze egyhó­napos tapasztalatokkal tud szolgálni, de komoly problé­máról, gondról, kirívó esetről, vagy különösen az esetek so­kaságáról igy is tudna. Ha lennének ilyenek! Tény azon­ban — és ez talán nem tisz­tán postai kérdés, hiszen a postaiak munkafeltételei a lakosságot a szolgáltatáson keresztül mindenképpen érin­tik —, hogy a megnövekedett munka ellenére a sziráki hi­vatalban most is „három és fél” alkalmazott dolgozik (egyikük ugyanis négyórás): ,Mindenesetre kölcsönös tü­relemmel és figyelemmel el­érhető, hogy ez a módszer minden tekintetben megfe­leljen” — vélekednek' a szi* rákiak, akik helyben mindent megtesznek a zökkenő nélkü­li kézbesítés bonyolításáért. PANASZ HELYETT JAVASLAT A kisbágyoni italbolt előtt is áll egy sor az úgynevezett blokk levélszekrényekből. Bent a „kocsmahivatalban” jó néhány helybeli mond vé­leményt —, nagyrészt pana­szosat — a „körpostáról”. Ugyanígy vélekedik az ital­boltos Gillán lmréné Is, aki már a munkája természeté­ből adódóan Is mindent tud, ami minket érdekel. A lényeg mégis az, hogy inkább javas­latok ezek, semmint súlyos gondot hordozó panaszok: le­gyen lehetőség arra, hogy to­tó-lottó szelvényt vásárolja­nak a mozgópostásoktól: na­gyobb figyelmet fordítsanak a szekrények belső oldalán fel­tüntetett listára, amikor az előfizetett újságokat elhelye­zik, mert érdekes módon a legtöbb panasz, vagy észre­vétel éppen az újságokkal kapcsolatos. Érdemes lesz erre nagyobb figyelmet szen­telni. Pontosabb, biztonságo­sabb módszert a módszeren belül alkalmazni, kialakíta­ni, amely talán nem is igény­li a fővárosi központ intézke­dését, hiszen gyakorta a mun­kát végző találja meg a leg­jobb megoldásokat! És ha már ez szóba jött — a kísérlet be­fejeztével talán egy postás- címzett ankét is sokat segíte­ne a jövőt illetően. Azaz a kísérlet bevezetésében irányí­tók és az érdekeltek talál­kozhatnának egymással... Ugyanitt a hivatalvezető Zsiga Jánosné megmutatja azt a naplót, amelybe a kí­sérleti idő alatt köteles volt minden ésszrevételt bejegyez­ni (a postai járat érkezését is, amely Itt déli tizenkettő és egy óra körül történik rend­szeresen). A legtöbb panasz (öt, hat!) a télen volt a kul­csokra, rendre elgörbültek, a zárak befagytak, a karbantar­tást mindig elvégezték, a tö­rött kulcsokat azonnal pótol­ták. Az utóbbi hetek bejegy­zései között semmi mást nem talált a krónikás, mint a já­ratok érkezésének pontos idejét... T. Pataki László vevőszolgálata szervizrészleg és az újonnan lé­tesítendő szervizek szakemberei­nek tájékoztatását szolgálja. Az előadásokat öt nyelven tart­ják. Az előadók jénai főiskolai szakoktatók. A tanfolyam célja: a szükséges szakismeretek elsajá­títtatása. Az első kurzuson 170-eti vettek részt Angliából, Bulgáriá­ból, a Szovjetunióból és Indoné­ziából. Az idén újabb 400 szakembert várnak a tanfolyam elvégzésére az optikai műszergyártás NDK- beli fellegvárába. Egy évtizede is elmúlt, hogy Almás! Károlyné, a Finom- mechanikai és Elektronikus Műszergyártó Szövetkezet salgó. tarjáni-vízválasztói telepén a forgácsoló üzemrészben dol­gozik. Mátraszeléről jár munkahelyére, s becsületes mun­kájával — társaihoz hasonlóan — jó minőségben, normái túlteljesítésével járul hozzá a szövetkezet eredményeihez.- kJ ­NÓGRÁD - 1981. június 2., kedd 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom