Nógrád. 1981. június (37. évfolyam. 127-151. szám)
1981-06-28 / 150. szám
Fél év előtt 3amott-tégla habarccsal Készül a kemence Aki kintről ide bejön, fel- űnik neki, hogy itt mindenei szokatlanul élénken és tu- latosan dolgozik. így van-e falójában, vagy csal a látszat? — Na várjon, majd én el- nagyarázom magának, hogy :z hogy is van..., ÖÁTSZÖLAG ELLENTMONDÓ Több, mint háromhónapos nunkával újítják föl a sal- jótarjáni síküveggyár legnagyobb kemencéjét a Zagyva 'II-at. Kényes munka, mert elvégzése közben két fontos — egymással látszólag ellent- nondásban álló — szemporit- dóI kell a munkára figyelműink. Egyfelől tartani muszáj magukat a határidőhöz mivel a kemenc egynapos kiásásé is nagy veszteség. Más- Eelől vigyázni kell a munkák jó minőségére, mert az elkapkodott felújítás később okozhat tetemes termeléskiesést. — Május 11-én kezdődtek a munkák — mondja Pálfalvai László, az üzemfenntartási gyérrészleg vezetője —, azóta jó ütemben haladnak. Akadtak ugyan nehézségek. Például a kőműveslétszám volt kevesebb, most ez várhatólag megoldódik. Hiányzott néhány importált anyag, és bizonyos fajta tűzállóanyag. Ezek miatt azonban nem állt a munka, mert sikerült átcsoportosítanunk a munkaerőt. így előreláthatólag a tervnek megfelelően elkészülünk a felújítással. NEM MINDIG KELLEMES A regeneratív kamrák környékéi; élénk mozgást tapasztal a szemlélődő. Viszonylag szoros a hely, így zsúfoltnak látszanak a fakkok: huszonnégy kőműves és tizenhat segédmunkás hajlong, forgolódik a tűzálló téglákkal és a célnak megfelelő habarccsal. Láthatólag nincs üresjárat, téblábolás, alibisürgölődés. Mindez — diplomatikusan mondván — szokatlan az építőiparral kapcsolatba hozható munkaterületeken. — Elsősorban, ugye, az emberek öntudatosak... — kezdi Viszkok Tibor művezető. — Igen — vágok közbe —, de az iskolában azt tanítják, hogy „a lét határozza mega tudatot...” — Hát sokat számít a pénz is. Pontozásos rendszer van, ez az ösztönző. Eléggé bonyolult, de a lényeg az, hogy másfél pont jelent száz százalékot. Minden műszak után megmondjuk, hogy ki menynyit ért el. Erről én meg a csoportvezető döntünk. — Ez nem lehet mindig kellemes föladat. — Van, amikor feszültséget okoz — bólint a művezető. — Eddig a legkevesebbet, 1,3- at, egy kőműves kapta egy hónappal ezelőtt, ő tisztában volt vele, hogy aznapra eny- nyi jár neki. — Esetleg kialakulhat olyan vélemény, hogy önt mint egy tanárt fölülről ellenőriz és „osztályoz”. — Nemcsak fölülről ellenőrzők. Gyakrabban vagyok lent a falak közt. Sokszor kell beavatkozni, dönteni. Többféle téglával dolgozunk, sűrűn támad vita: hova melyiket építsék be. Ebben a mi szavunk mérvadó. — És az „osztályzás” nem túl gyerekes? — El is várják, hogy mindenkit személy szerint értékeljünk. Érzik az emberek, hogy nem egyformán tesznek az asztalra. Ki mennyit tett, annyit szeretne visszakapni. MEG KELL FIZETNI! — Ezek az emberek, akiket itt lát, már megjárták Ajkát, Orosházát, Tokodot, Parád- sasvárt, Sajószentpétert, és besegítettek többször az öblösüveggyárnak is. Kisújjuk- ban van a kemenceépítés, egymás gondolatait is tudják — tájékoztat László Ferenc csoportvezető. — Én tizenhárom eve dolgozok a síküveggyárban, a többiek hetven százaléka még régebben kezdte itt a munkát, összeszokottak vagyunk. — Kőművesszemmel nézve nehéz dolog kemencét rakni? — Csak az tudja, hogy mennyire, aki csinálja. Idegölő, mert nem járhat máshol az ember esze, csak a munkán. Itt fontosabb a száz- százalékos minőség, mint a hajtás. Két milliméter eltérés a téglák közt még eltűrhető, de több semmiképp. Kikezdi a réseket az égő üveg. Azonkívül négyfajta téglából építünk, mindegyiket meg kell némi, milyen szám van rajta, mert ha rosszat rakunk be, kezdhetjük a bontást. Az nagyon drága dolog. — Ez a pontozás valóban ösztönzőleg hat az emberekre? — Az újjunk se egyforma, hát még az emberek mennyire különböznek! Igényli mindenki, hogy annyi pénzt kapjon, amennyit dolgozik. Én harmincnégy éve vagyok a szakmában, de azt mondom, nem. az évek számítanak, hanem a szaktudós, meg a végzett munka. Ott van az a fiatal gyérek, az a zöld sisakos. Csak huszonhét éves, de hajt és érti a dolgát. Meg kell fizetni! Van, aki húsz éve kőműves, mégis hatökör hozzá. Ha az ilyent túlfizetnénk, elvennénk a becsületét a munkáinak... EZ NEM TÉMA — Jó a szervezés. Van minden, ami éppen kell. Az irányítók is tudják, hogy mit akarnak. — sorolja Szűcs Lajos kőműves az átlagon felüli munkairam okait- Csöppet sem származik előnye abból, hogy dicséri a síküveggyár illetékeseit. ö a tűzhelygyárból „kölcsönbe kért” ember, csupán pár hónapig tartozik az ÜM-üzemhez. — Ez a munka fárasztóbb, mint a tűzhelygyári. Figyelni kell nagyon, meg a keze se bírja az embernek. Mar a tégla, majd Júlyukad az ember ujján a bőr. Ezért viselünk kesztyűt, ha kell. — Mért vállalta a „kölcsönbe adatást?” — A nagyobb keresetért egyfelől. Ott 4 ezer 500-at kapok, itt még' nem tudom, mennyit, de többet. Másfelől, mert szeretem az újfajta munkákat. Tágul az ember látóköre szakmailag. Napról napra más és más a feladatom. Főleg a gázkötésre kell ügyelni, ez a szokatlan nekem. A tűzhelygyári kemencékhez nem ilyen szigorúak az előírások. Vérségi Aladár építésvezető a korlát mellé húz, úgy magyarázza: — Látja, ott a szódásbal- lon, hogy azért se kelljen messzire menni, A téglarakások is úgy varrnak elhelyezve, hogy közel legyenek a kézhez. Amott éppen új téglákat tesz be a daru, ilyenkor adódik az ottaniaknak pár perc szünet cigarettázni, vagy kávézni... De ez a téma nem annyira a NÖGRÄD-ba való. Inkább egy üvegipari szaklapba. Mások mit tanulhatnak belőle? Legfeljebb azt, hogy az építőipari munkát is meg lehet jól szervezni. Legfeljebb. Molnár Pál Minőség és teljesítmény Kányát megrázza magéit Fogalom volt a kányási szén. Emlékszem, még nem is olyan régen, ha a vasútállomásra betolták a szénnel teli vagonokat, s az oldalukon ott díszelgett a címke, hogy kányási kocka vagy kányási darabos, a hír futótűzként terjedt el a faluban. És akinek még érvényes széncédulája volt, rohant, hogy megszerezhesse a jó tüzelőnekvalót... így volt ez hajdanán, ám tavaly már odáig „fajult a helyzet”, hogy a megye nyugati TÜZÉP-telepei egyáltalán nem voltak hajlandók kányási szenet rendelni; vették helyette inkább a — borsodit. Kifutott volna a kányási aknaüzem? ☆ Szabó Gábor, a 16-os front délelőttös szakának mestere, vezetője, azt tanácsolja: húzódnánk talán lejjebb a vágatba, mert hogy üzemel a maróhenger és mellettünk dübörög a kaparószalag, a tüdejét is ki kellene köpni az embernek, ha azt akarná, hogy csupán egy félórácskát beszélgessen. Mert kiabálni kellene, beszívni a szitáló szénport és ez egyik sem egészséges. Tesszük ezt és nekivetjük hátunkat a gyönyörűen csillogó szénfalnak. Kezembe veszek egy darabot, marizsga- tom ujjaim között s mondom a frontmestemek: — Szemnek is tetszetős a szén itt, lent. De amire felér. .. — Sajnos — bólint —, addigra már nagyon bemocsko- lódik. Mert itt a homlokon akármilyen tiszta is, a maróhenger, aminek adott a fejtési magassága, a jó közé bekeveri a talpat is. Vegyül aztán így az ötfezer kalória a homokkal, palával, miegyébbel. Tudja, forszíroztuk a gépesítést, ami kellett is, hiszen Nógrád e tekintetben messze elmaradt a többi szénbányavállalat mögött, de lehet: búza helyett csak bukfencet vetettünk. Mert vékonyak itt nálunk a széntelepek, nehezebbek a geológiai viszonyok mint másutt. És ahol kettő- meg négyméteres szénbe lehet telepíteni a gépet, ott igazán hajtotta a hasznot. Nagyobb lett a teljesítmény, s maradt olyan a minőség, mintha kézzel fejtették volna. Fentről, a főiéből, homok permetez nyakunkba, s szemünkbe vágja a behúzó légvágat friss, lobogós szele. — Tehát — kérdem — a gépesítés vetette vissza a híres kányási szén minőségét? — Igen. Meg ha jót vágott volna a maróhenger, akkor meg ott volt a víz, az iszapbetörés, a homok. Itt is, ezen a tizenötös fronton, pedig látja. szép a szén, a százhárom méteres homlokot két helyen szakítja meg szakadás. És onnan megint csak ömlik a vizes homok... Amit aztán az isten se szedhet-válogathat ki belőle. — Akkor, marad minden a régiben? — Dehogy! Újabban kézi fejtésű, hagyományos módszerekkel művelt frontokkal is próbálkozunk, mint például a tizenhatos számú is, ahonnan mi ide segítségként jöttünk. Onnan aztán, elhiheti, csodaszép, nagydarabos, kiváló minőségű szén kerül a napra. Olyan, hogy azt magamnak is elfogadnám télire. Pedig tudja: mi, akik a szénnel dolgozunk, nem viszünk haza akármit. Valahonnan egy tompa, elfojtott robbanás döreje kígyózik végig a vágatokon, de olyan erővel, hogy szinte belehasít a dobhártyámba. — Vágathajtók — mondja Szabó Gábor. — Új munkahelyet hajtanak ki. Hallgatunk egy sort, belefigyelünk a front sötétjébe, ahol csak néha-néha villan fel a védősisakra felerősített lámpák fénye. — Szóval — nézek a frontmesterre —, csak a gépesítésben van a hiba? — Ez így csak részigaz ság... Most, is hogy hét végén leállunk, s két napig gazdátlan a front, a hétfői sichta java arra megy el, hogy helyrehozzuk a munkahelyet. Több mint negyven- nyolc órán át itt háborítatlanul garázdálkodik a víz, a homok, az iszap. — S mi lesz, ha jól emlékszem július ötödikétől bevezetik az ötnapos munkahetet? Még nagyobb úr lesz a természet. .. A frontmester csak megvonja a vállát és legyint: — Nem tudom. ☆ — Az új munkarend — mondja Laczkó István, a kányási aknaüzem igazgatója —, mindenképp új helyzet elé állít bennünket. Tavaly, amikor az országban egyedülállóan, szinte kísérleti nyűiként végigizzadtuk a folyamatos munkarendet, azt hittük ez lesz az igazi megJól terveztek Kétségen Az elmúlt év sikerei kötelezik a járási székhely ipari üzemeit, gazdasági egységeit. Tavalyi eredményei alapján lett tizedszer is kiváló gyáregység a tolmácsi Gránit, az Ipari Minisztérium kiváló szövetkezete lett a fémbútor és oklevél bizonyítja a Ló- kosvölgye Termelőszövetkezet jó munkáját is. Ennek az évnek megfelelő körülmények között indulhattak neki az üzemek. A központi gyárakból idejében érkezett meg a terv, azok készítésébe bevonták a helyi viszonyokat jobban ismerő gazdasági vezetőket és a párt képviselőit isA gondos tervezés ellenére az év elején fennakadások voltak az alapanyag-ellátásban a Globus Nyomda gyáregységénél, az Erdőkémia tolmácsi üzemében és a Fémbútor Ipari Szövetkezetnél. A lemaradást átcsoportosításokkal, a körülményekhez jobban alkalmazkodó munka- szervezéssel behozták. Várhatóan jelentősen túlteljesíti terveit a tolmácsi Gránit és a fémmechanikai szövetkezet. A kedvezőtlen időjárás ellenére a Lókosvölgye Termelőszövetkezetben nem számíÜvegszóltelefon Egy amerikai cég összesen 1000 km hosszú hírközlő üvegszál hálózatot kíván létesíteni Boston, New York, Philadelphia és Washington között. Később bevonnák Chicagót, Atlantát és Miamit is. A New York és Washington közti szakasz 1983-ban készülne el, és 79 millió dollárba kerülne. Az egy centiméternél alig vastagabb üvegszál kábelekben egyszerre 80 000 telefonbeszélgetés közvetíthető. Persze meghatározott távközökben erősítőket kell közbeiktatni, de ezeket nem kell olyan sűrűn telepíteni, mint elektronikus hírtovábbítás esetén. oldás. De, mondom, ez csak kísérlet volt. De bevált. Sohasem voltak ilyen hétfői fenntartási gondjaink, s ez természetesen jótékonyan hatott ki a minőségre. Nem volt tömeges, vizes, homokos, iszapos szén. Csak sajnos, ehhez a munkarendhez többletlétszám és pénz kellene. Ez viszont jelenleg nincs. — Ám — ellenkezem — növelni tudnák árbevételüket, ha kapva kapnának a termel- vényükért. Ami most — nem éppen jellemző. — Ma még nem. De az utóbbi hónapokban igazolhatóan javult a minőségünk, s ha a tizenötös front lefogy, a tizenhatos „helyrehoz” minket. Muszáj megrázni magunkat, mert huzamosabb sikertelenségek senkinek nem tesznek jót. S ezt nem is szeretnénk. A hagyományos, kézi fejtés viszont a teljesítmény rovására megy. Érthetően kevesebb szén kerül felszínre a robbantásos, kézifúrásos, csákányos, lapátos technológiával, mint a nagy teljesítményű maróhenger alól. Elmondom eme aggályomat Laczkó Istvánnak. — Igaz. Viszont megkezdtük a fronti létszám fiatalítását. Fokozatosan kivonjuk az ottani termelésből a húsz- huszonöt-harminc esztendeje munkában megfáradtakat és friss erőket telepítünk le. Ez a folyamat már év elején megkezdődött, s érezzük is jótékony hatását. Ügy érzem, már a fél év végére mind mennyiségben, mind minőségben „hozzuk” a 100 százalékot, s aztán a továbbiakban csak felfelé ívelünk. Hiszünk a szavaknak, ám a bizonyságra várni kell. Ök remélik, nem hosszú időt... tanak veszteségre a növény- termesztés területén. Rétság ipari üzemei is szem előtt tartják i az anyag- és energiatakarékosságot. Ahol lehet, az importanyagokat hazaival helyettesítik, ésszerűsítették a nyersanyagfölhasználást. A Globus gyárában két fázisjavító kondenzátor fölszerelésével az év első hat hónapjában mintegy 300 ezer forintot takarítottak meg. A tolmácsi Gránit üzem szocialista brigádjainak vállalása eredményes volt, hiszen 2100 kilowattal kevesebb áramot használtak, mint tavaly ilyenkor. A fémbútor szövetkeA Kisterenyei nagyközségi közös Tanács legutóbbi ülésén több, jelentős téma megtárgyalására, vitájára került sor. A testület elfogadta a nagyközség V. ötéves fejlesztési és pénzügyi tervének megvalósításáról szóló részletes beszámolót, valamint a VI. ötéves fejlesztési és pénzügyi tervet. Ezt követően a lakások elosztásáról és a lakás-használatbavételi díj megfizetéséről szóló lakásügyi rendeletet tárgyalta meg a tanács, mely az utóbbi évek fejlődése, az új lakások növekvő száma miatt vált egyre időszerűbbé a nagyközség életében. Napirenden szerepelt, a salgótarjáni településcsoport általános rendezési terv városépítési koncepció megállapítása. zetben új technológiát alkalmaznak, így 15 százalékkal csökkent energiaigényükA nagyközség területén OTP-lakásokat az ÉPSZÖV épít — jelentős ütemkésésben vannak. Emiatt elképzelhető, hogy nem tudják határidőre átadni a tervezett lakásokat. A szövetkezeti építő vállalat az év második felében remélhetőleg mindent megtesz ennek elkerülésére. AZ ÉPSZÖV megoldható gondjait leszámítva, Rétság gazdasági egységei eredményeikkel bizonyítják, hogy megalapozott, átgondolt terveket készítettek, azok végrehajtásában nincs fönnakadás. Az elkövetkezendő öt év művelődési irányelvei, a művelődésügy fejlesztésének feladatai kerültek ezt követően „terítékre”. Alapelv, hogy a művelődés egész rendszere hatékonyabban, közvetlenebbül szolgálja a gazdasági, társadalmi fejlődést, érvényesüljenek jobban a gazdasági és kulturális élet összefüggései, kölcsönhatása a dolgozók általános és szakmai műveltségének további emelésében. Az előterjesztés megfogalmazta az oktató-nevelő munka fejlesztésének tartalmi feladatait, amelyek az új nevelési-oktatási tervek bevezetése során e fontos munka minőségének javítását, a tehetséggondozást kell, hogy szolgálják. Méretellenőrzés Romhányban, a FIM WIDENTA gyárának tmk-műhelyében készülnek azok a szerszámok, amelyekkel a csiszolókorongokat préselik. Nagy figyelmet és pontosságot követel a munka, hiszen a termékek minőségének egyik feltétele - a jó szerszám. A képen Dóbiás Lajos, az egyik szerszám méretét ellenőrzi. NÓGRÁD - 1931. június 28., vasárnap 3 Teendők Klslerenyén Karácsony György