Nógrád. 1981. június (37. évfolyam. 127-151. szám)

1981-06-25 / 147. szám

Fesztivál előtt Eger — a szomszédban Poptábori rajzok A sportolóknak Tata, az amatőr popzenészeknek jú­nius 16. és 28. között — im­már másodízben — Salgóbánya az edzőtáboruk. A párhuzam mér csak azért sem erőltetett, mert a poptábor célja is a felkészítés, a „kondíció” és a „muníció”, azaz a technikai készség és a zenei ismeretek gyarapítása — tehetségek ki­bontakoztatása. Igaz, a Salgó- bányán tréningező együttesek­nek nem versenyen, hanem hangversenyen, a pénteki pop­koncerten kell bizonyítaniuk, méghozzá a rádió és a tele­vízió nyilvánossága előtt. ☆ A salgóbányai kultúrotthon ajtaján is kemény rockzene dübörög ki az utcára. A te­remben azonban senki. A dobverők mozdulatlanul he­vernek a hangszeren, de a hangfalakat majd szétveti a pambarabamm. — Csak a technikát „lőjük be” — világosít fel valaki a hátam mögött és kikapcsol­ja a magnót. — Ez semmi — teszi hozzá ajkbiggyesztve. — Azt hallgassa meg, ha a Fa­nyúl kezd próbálni... ☆ Benkő Róberttel, a salgó­tarjáni zeneiskola dzsessz tan­szakának tanárával banduko­lunk a tényleges tábor, a KISZ Lovász József Vezető­képző Iskolája felé. — Zeneileg nem rosszak a srácok. Csak kissé pontatla­nok. Főként ami a ritmust il­leti. Egy-két együttestől el­tekintve a dob és a basszus- gitár a leggyengébb oldaluk. — Milyen segítséget adhat a tábor? — Az attól is függ, hogy kiben mennyi hajlandóság van arra, hogy profitáljon a lehe­tőségekből. Ez a két hét nem sok, de több a semminél. — Gondolom „ráfér” a ze­nekarokra egy kis szakmai se. gítség? — Nem is tudom. Az igaz­ság az, hogy nagy dolgok min­dig akkor születnek ebben a műfajban, amikor a zeneka­roknak meg kellett harcol­niuk a sikert. Ez persze csak magánvélemény, és persze a tábor sem ad biztos belépőt az élvonalba. ☆ Rég volt ilyen hangos a salgói KISZ-iskola. Az egyik épületben rendületlenül peng a szólógitár, egy másik te­remből orgonavirtuóz, a har­madikból dobszóló hallatszik. Ha valaki ügyesen helyezke­dik, egy komplett zenekar koncertjét „élvezheti”. A tá­boriroda ilyen hely. Mezei István, a megye legkülönbö­zőbb ifjúsági táborainak leg­különbözőbb rendű-rangú mindenese mint mindig, most is jókedvű. — Már gyűlnek a szavazó­cédulák. Ma este kerül meg­választásra a szupergrupp, az egyes hangszereken legjobb teljesítményt nyújtók alkalmi együttese. ☆ Tóth Csaba, a tábor vezető­je — igazi táborvezetőhöz il­lően — kissé gondterheltnek tűnik. — Egyszerűen csak fáradt vagyok. Tizenkét együttes gondját-baját egy időben nem könnyű orvosolni. — Mint a tábor egyik fő­szervezőjének, mi a vélemé­nye az összeverbuválódott ze­nekarokról? — Mivel az országos pop­rock-dzsessz találkozót meg­előztük, nem volt lehetőségünk arra, hogy válogassunk. A fel. hívást eljuttattuk néhány if­júsági háznak, és az ország valamennyi megyei művelő­dési központjához. Hogy a művelődési intézmények mennyire nem tekintik ügyük­nek az amatőr együttesekkel való foglalkozást, azt jól il­lusztrálja, hogy csupán né­hány megyéből küldtek ja­vaslatot a „delegálandó" ze­nekarokra. összességében szerencsére így is egy köze­pes mezőny jött össze. ... És mint zenei szakem­ber, hogyan vélekedik a tá­borról? — Több együttes játszik instrumentális zenét, mint a tavalyiak közül. Mi ennek megfelelően nem csak zeneka­ri, hanem egyéni, hangszeres próbákon is próbáljuk csi­szolni a meglevő képessége­ket, Ebben élvonalbeli dzsessz-rock zenészek van­nak segítségünkre. Idén na­gyobb súlyt fektettünk az el­méleti képzésre, a zenei alap­ismeretek elsajátítására is. Hogy milyen eredménnyel?! Ezt meglátjuk, pontosabban meg­halljuk. .. ☆ Egy gitár szalad végig az udvaron. Bizarr látvány: megszólítom. A hangszer mö­gül pöttömnyi emberke te­kint kérdőn rám. Lehet vagy 11 éves. Nem, nem tévedek, ő is hivatalos^ résztvevő, a lökösházai WAMSZ együttes tagja, Aztán megtudom, hogy meglepetésemre csak tájéko­zatlanságom szolgálhat ment­ségül, mert a héttagú zenekar — melynek tagjai egytől-egy- ig úttörők — az elmúlt év­ben közel negyven (!) önálló koncertet adott Békés me­gyében. Erről felnőtt kísérő­jük, az együttes művészeti ve­zetője, Viszokai János világo­sít fel. — Szintén zenész? — Igen, valamikor én is játszottam együttesben. Ami­kor a hangszerrel rendelkező falubeli gyerekekből megala­kítottam ezt a zenekart, az a szándék vezetett, hogy a könnyűzenén keresztül meg­szerettessem velük a muzsikát általában Ma a községben — rajtunk kívül — két másik együttes is van. ☆ A sok lobogó hajú muzsi­kus fiatalember között rövid frizurás ifjú bűvöli az orgo­nát: ő Bertók Gábor, a bu­dapesti LOBOGÓ együttea ve­zetője. Instrumentális, tehát ének nélküli zenét játszunk. Dobo­sunkkal együtt konzervató­riumot végeztem, de talán az érettségit sem vártam olyan izgalommal, mint a pénteki koncertet. Szeretném, ha el­fogadható minőségű rádiófel. vételt sikerülne produkál­nunk. Persze ez sokban függ a pillanatnyi Idegállapottól is, meg a közönség teremtette hangulattól. ☆ Arra természetesen nem vállalkozhattunk, hogy e váz­latos táborrajzban valamennyi popzenekart bemutassuk. A bemutatkozást így meghagy­tuk maguknak az együttesek­nek. Június 26-án, a már em­lített popfesztiválra bizonyá­ra sokan „kirándulnak” a sportcsarnokba, hogy megis­merkedjenek a lökösházi WAMSZ, a székesfehérvári ERGO SPRINT, a kecskeméti KONZUM RT, a budapesti LOBOGÓ, a tatabányai ONYX, a pécsi SPEKTRUM, az egri PÖTKERÉK, a szolno­ki SPIRÁL, a tamási HANGAR, valamint a Salgó­tarján színeit képviselő FRONT, HÍVŐK és FANYÜL együttesek játékával. (pintér) Az Agria Játékszín idei programjáról A megyében Járva s nyári utazások után érdeklődve, alig találni olyan embert, aki úti­célja között ne említené Eger nevét. A szomszédos Heves megye székhelye évtizedek óta egyik legkedveltebb üdü­lési, turisztikai célpontja a nógrádiaknak, nem csak me­leg vizű fürdője, zamatos bo­ra, hanem történelmi neveze­tességei miatt is. Mindezekhez társult hat év­vel ezelőtt a város nyári szín­háza, az Agria Játékszín, amelynek művészeti vezetését több éve a Vígszínház kitűnő fiatal rendezője, Valló Péter látja el. A színház idén is két darabot játszik. Az egyik — Fekete Sándor Lenkey tábor­nok című történelmi drámája — a múlt szezonról került ót a mostanira, s az egri vár Tömlöcbástyáján Július 2-5- ig és július 9—12-ig játsszák. A szerepeket ismert művészek alakítják: Reviczky Gábor, Szombathv Gyula, Gáspár Sándor. Miklósy György, Bal- kay Géza és Tímár Éva. Az idei új bemutató Kisfaludy Károly Csalódások című víg­játéka. A szereplők egy része megegyezik a Lenkey tábor­nokéval, s melléjük társul Tóth Éva, Inke László, Szir­tes Ági, Huszár László és Sze­mes Mari. Mindkét előadást Valló Péter rendezte. A Csa­lódásokat július 9-től 12-ig, majd július 16—18-ig, végül július 23—25-ig láthatják az érdeklődők. Az Agria Játékszín esemé­nyeit hagyományosan sokrétű és érdekes kulturális progra­mok egészítik ki. A hangver­senyek sorozatát kedden a svéd halmstadti kórus bemu­tatkozása nyitotta. Joszif Ger- stenengst román orgonamű­vész július 20-án, Sebestyén János orgonaművész — az egri szimfonikusok közremű­ködésével — július 27-én kon­certezik a székesegyházban. Augusztus első felében a helyi szimfonikusok külön is kon­certeznek, s egy estén hallha­tó lesz az esztergomi nem­zetközi gitárfesztivál résztve­vőinek játéka. A Vegyipar! Dolgozók Szakszervezete Bar­tók Béla táncegyüttesének néptáncestjét augusztus 1-én bonyolítják le. A fentiek mellett kiállítá­sok láthatók az Egri Kisga- lériában egész nyáron, sor­rendben Csernus Tibor, Gyé­mánt László festőművész ké­pei, valamint díszítőművészeti anyagok. A várban időszakos kiállítás fogadja a látogató­kat: júniustól augusztus végé­ig, ifjú Szabó Mihály fazekas művei. A Gárdonyi Géza Szín­ház előcsarnokába a Hatvány Lajos Múzeum gyűjteményé­ből válogattak egy bemutató- ravalót. A gyermekes szülőket érde­kelheti : július 4-én, 18-án, au­gusztus 1-én, 15-én és 29-én délelőtt a strandon bábműso­rokkal, színpadi játékokkal, gyermekprogramokkal szóra­koztatják az apróságokat. Eger idén is felkészülten várja látogatóit, köztük a nógrádiakat. 1' napot kívánok, sze- retném, ha... — Jó ember, nem látja, hogy dolgom van? Azt hiszi, hogy csak úgy bejön, aztán már szövegelhet is? Ez, ké­rem’ hivatal, ahol hivatali rend van. Tessék a sorára várni, s amikor a sorára ke­rül, akkor röviden, tömören, világosan elmondani’ hogy mit akar az ügyfél... Világos? — Igen, kérem. Világos. De szeretném... — Ez kérem, hivatal. Hát nem érti? Hivatal! Itt nem szeretni kell, azt az ágyban kell, uram. Itt ügyeket kell intézni, s az ügy intézésének megvan a maga rendje. Elő­ször is meg kell várnia< míg sor kerül magára... Aztán, amikor a sorára került, akkor röviden, tömören, világosan elmondani, hogy mit akar az ügyfél. Világos? — Igen» kérem. Teljesen világos. De csak azt szeret­ném... — Bennünket itt egyálta­lán nem érdekel, jó uram, hogy mit szeretne, meg mit nem szeretne... Jogállamban élünk, ahol nem szeretni kell, hanem a törvény rendelkezé­seit- a hatályos jogszabályo­kat ismerni. Ismerni! Ez a fő. S ahol ismerik ezeket a hatályos jogszabályokat; ott Csak azt... hivatali rend van... Itt hiva­tali rend van, ahol az ügy­félnek meg kell várnia, míg sor kerül rá, s ha sor került rá, akkor röviden> tömören, világosan elmondani, mit is akar az ügyfél... Világos? — Igenis, kérem szépen, de én csak azt szeretné... — Hallja, de nehéz felfo­gású ügyfélnek tetszik magá­nak lenni! Az ilyen ügyfelek teszik tönkre a hivatal rend­jét, márpedig a hivatal nél­kül semmilyen másfajta rend nincs. Megmondtam már, megvárni, míg sorra kerül, s aztán röviden, tömören, vilá­gosan elmondani, hogy mit akar az ügyfél... Világos? — Tökéletesen, kérem szé­pen, de csak azt szer... — Nem érdekel, hogy mit szeretne, mit nem... Itt rend van. Még magának is, uram. Még magának is rend és sorrend van» amennyiben ki kell várnia, míg megmond­hatja, hogy mit akar, de ak­kor is csak tömören, világo­san és főleg röviden... — De csak azt sze... — Az engem még különben sem érdekel, most még öt perc van hátra a hivatalos idő megkezdéséig... — Attól még megmondhat­ja’ hogy öt perc múlva eb­adóügyben hová menjek... — A mindenit, hát miért nem ezzel kezdi, jó ember? Csak feltart itt engem? Bor­zalom, hogy milyen ügyfelek vannak. Még itt sincs a mun­kaidő, s már feltart, pedig nem is itt van a kutyaadoin- tézés< hanem egy emelettel feljebb. Miért nem beszél vi­lágosan, tömören, mi? — De kérem, hiszen én ép­pen azt szeret... — Űristen, már megint kezdi... Itt nem szeretni kell kérem, mondtam már, ez hi­vatal... Szeretni az ágyban kell, itt az ügyeit kell intéz­nie... — Itt? kJ em. Egy emelettel feljebb, kedves ügy­fél, de én most csak azt sze­ret... halló... hát miért nem hallgatja végig? Gyurkó Géza SUMONYI ZOLTÁN ■! PANEL HALOM 37. A magyarországi sportüzletekben egy pár valamirevaló cseh vagy lengyel gyártmányú síléc kétezer-ötszáz—három­ezer forint, a hozzávaló kötés ezer-ezerkétszáz, egy pár csa- tos bakancs kétezer—kétezer-kétszáz, egy síöltöny kétezer. Ez eddig szerény számítással is hétezer-ötszáz, nyolcezer forint. De kapható osztrák, olasz, jugoszláv fölszerelés is kb. a duplájáért, és vannak persze a teljesen kezdők számára jó­val olcsóbb lécek, kötések és bakancsok is Hazai vagyNDK- gyártmányúak, — óm azokkal csak kiröhögtetné magát az ember a Tátrában. Szóval, elég drága mulatság az egyheti csúszkálásért, különösen, ha még a szállodát, az étterme­ket és a benzinköltséget is hozzászámoljuk. Isten tudja, hát. hogy honnan van rá mégis pénzük az embereknek, hiszen az utóbbi teleken szinte csak magyar szót hallani a Tátrá­ban. — Jó kis pofa vagy, mi az, hogy a tavalyi áron?! — szól közbe Anna, miközben Kardos behozza a második adag teát és kezdi kitölteni a csészékbe. — Azt hiszed, hogy Szlovákiában megállt az élet, oda nem „gyűrűzik be” az energiaválság? Légy erős, picinyem, hogy legalább tíz-tizen­öt koronával drágább lesz naponta a szállás, mint tavaly volt. — 10-15-tel, személyenként?! — Hót persze, mit gondolsz? Bár azt hiszem, hogy a koszttal még így is olcsóbb lesz az egész, mintha otthon ma­radná! a fenekeden. — Na, ne, hát ez már túlzás! — csattan fel a fotóripor­ter. — Ezt már nem engedheti meg magának egy magyar dolgozó! — Dolgozó?! Hol vagy te dolgozó?! Légy nyugodt, a melósok nem is járnak ősszel Görögországba, télen meg a Tátrába! 4 NÖGRAD - 1981. június 25., csütörtök — Jaj, Igaz is — kezd) magas hangon Kardosné, úgy kapcsolódva a beszélgetésbe, mintha eddig nem lett volna jelen —, igaz is, hát most tulajdonképpen búcsúestet tar­tunk, mert hogy mi már holnap reggel a kis férjemmel... Kardos ekorra már teleazívja a tüdejét levegővel, s most látványosan tartja vissza, jelezve, hogy ő mindjárt felrobban, ha a felesége még egyszer a szavába vág. Aztán mélyről, fojtottan, halkan kezdi. — Ha nem vetted volna észre, Julikám, mi most be­szélgetünk. Másról beszélgetünk, érted? És nagyon szépen megkérlek, hogy ne vágj mindig a szavamba! Ezután a határozott férj! kioktatás után Annához for­dul, s úgy válaszol az asszonynak, aki őt ki akarja lekesz- teni a dolgozók sorából, mintha meg sem szakította vclna ez a kis családi párbeszéd. — Ugyan, ugyan kedves Anna, hát csak nem akarod azt mondani, hogy az a rengeteg magyar a Chopok lejtőin csu­pa jogász, mérnök-közgazdász, tanár, külkereskedő meg fo­tóriporter?! — Nézd kedvesem, én nem tudom, hogy kinek mi pon­tosan a foglalkozása vagy a végzettsége, de. hogy nem gyá­ri munkások, az hétszentség! Egy melós. akinek a te korod­ban háromezer-hatszáz forint a fizetése, az nem vesz a csa­ládjának sífelszerelést húszezerért! — Hát azért többet keres — igazítja ki a feleségét a mérnök. — Én is azt hiszem, hogy többet, mert annyiból nem­igen lehet megélni — mondja a tanárnő —, csak egy gyá­ri munkásnak más az igénye. — Hogyhogy más az igénye? A melódnak is pontosan olyan igényei vannak, mint bárki másnak! Honnan veszed ezt a hülyeséget?! Mint valami nagyságosasszony a harmin­cas évekből! A Weisz nagysága, akinél anyám takarított na­pi egy pengőért! Annak voltak ilyen elméletei! — Ne hülyéskedj már, Jóska. — pirul el mérgében a tanárnő, — hát nagyon iól tudod, hagy nem erről van szó! Nehogy megsértődj már a proletariátus helvett! Persze, hogy pont úgy vannak igényei, mint az értelmiségieknek vagy a parasztságnak, vagy mit tudom én kinek, csak éppen mások ezek az igények, mint a tieid! Mert mondjuk telekre gyűjt, ami neked ingyen se kellene, meg családi házat épít, ami megint nem kellene, vagy kocsira gyűjt, ami neked már megvan. Esetleg lakásra, és én attól tartok, hogv ezek van­nak többen, mert. egyelőre albérletben lakik vagy a szülei­nél lakik, és szeretne családot alapítani, gyerekeket csinál­ni, és azokat normális körülmények között felnevelni! Ne­ked meg már ez is megvan. Hát csak erről van szó! — Én sem ingyen kaptam a lakásomat! Nagyon sokat spóroltunk, és ráadásul még a kezdő mérnöki meg joggya­kornoki fizetésünkből, hogy vissza tudjuk fizetni a kölcsö­nöket! — Persze! Mindenki így csinálta! De most, hogy már nem akarsz ilyen dolgokat venni, ki tudsz fizetni évi hét­nyolc ezer forintot a tátrai kirándulásra, és húszezret a ju­goszláviai tengerpartra! Ha a melósnak megvan a lakása, kocsija, esetleg a telke is, akkor talán neki is igénye támad egy kis síelgetésre. Szóval ezt jelenti az igények különböző­sége, nem pedig az én lenéző, úri alűrjelmből fakad. — Van itt pénz! — vágja el a vitát a házigazda. — Ida figyeljetek, hogy micsoda pénzek forognak ebben az ország­ban! Nézzétek meg a mai Népszabadság lakáshirdetéseit! Pe­dig gondolom, hogy az MSZMP központi lapjában csak a szemérmesebbek hirdetnek. Csak tudnám, hogy kik ezek?! „Gellértnél távfűtéses, reprezentatív, száz négyzetméter öröklakásomat és Szabadság-hegy tetején önálló egy szoba összkomfortos, fűthető kis kertes nyaralómat elcserélném önálló budai villára. Minden megoldás érdekel.” — Szegénykém! önálló budai villára támadt igénye! És meg is fogja kapni. De azért ez nem a munkásosztály, nem az uralkodó osztály tagja! Vagy: ..XII. kér. Gaál Jó­zsef utcában 120 m-es, 2 szintes luxus öröklakás beépített berendezéssel, garázzsal eladó.” — így röviden, eladó. Mert már nem akar lakni, mi?! Ugyan már! Ennek van még leg­alább két lakása. — Tudod, mennyi egy ilyennek az ára? Pontosan két­millió! Készpénzben. És ha egy hét múlva felhívod, már el­adta! Mert van, akinek van kétmillió forint készpénze. Azt pedig nem lehet a fizetésekből összespórolni. — Apropó, lakás! A szomszédaink költöznek. Kaptak egy három és félszobás lakást a Pozsonyi úton. —Az ikresek? — Igen, Ábrahámék. És a tanár részletesen elmeséli az egész históriát, lakás­ügyi előadóstul, párttitkárostul együtt. Hatásos befejezés­ként pedig az öntudatos munkáskóder kínosan csengő mon­datát: a gyerekei már nem egy ilyen prolikörnyezetben nő­nek fel. — Na. mérnök elvtárs, munkásőr elvtárs — kajánkodik a fotós —, mit szólsz a munkásosztály fejlődéséhez? A tanárnő Ábrahám István védelmére kel. (folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom