Nógrád. 1981. június (37. évfolyam. 127-151. szám)

1981-06-25 / 147. szám

Baniszadr Egyiptomba menekült Abol Hasszán Baniszadr volt Iráni államfő meg nem erősí­tett kairól értesülések szerint beutazási engedélyt kért és kapott az egyiptomi hatósá­goktól. Ezzel összefüggésben az A1 Ahfam című kairói lap szer­dai számában Manszur Hasz- szán tájékoztatási állammi­nisztert idézi, aki szerint „Egyiptom a fejleményektől függően esetleg újabb köz­leményt ad ki a volt iráni ál­lamfővel kapcsolatosan”. ☆ Franciaország feloldotta az Iránnal szemben korábban el­rendelt fegyverszállítási tilal­mat és rövidesen átad az irá­ni haditengerészetnek három rakétanaszádot — jelentette be Mauroy francia miniszterel­nök szóvivője. A hajókat Irán jóval korábban vásárolta, de Franciaország nem szállította még le. Ennek oka részben az volt, hogy Glscard d’Estaing kormánya fegyverszállítási embargót rendelt el Irán, Ar­gentína és Líbia ellen, rész­ben pedig az, hogy Teherán és Párizs között számos anya­gi kérdés volt függőben. Az új francia vezetés egyébként az Argentínával szembeni em­bargót is feloldotta. Kedden megtartotta első ülését az iráni ideiglenes el­nöki tanács, amely az alkot­mány értelmében az eltávolí­tott Baniszadr elnök helyett gyakorolja az államfői funk­ciókat — közölte szerdán a teheráni rádió. A keddi megbeszélésen Raf- szandzsani ajatollahot bízták meg azzal, hogy — az Irak elleni háborút irányító —Leg­felsőbb Nemzetvédelmi Ta­nácsban képviselje az elnöki testületet. Határoztak az új elnök meg­választásának Időpontjáról is, figyelembe véve, hogy az iráni alkotmány ötvennapos határ­időt ad erre. Az első fordu­lót Július 24-re tűzték ki. Amennyiben akkor egy jelölt sem kapja meg az abszolút többsége*, az iráni választók­nak egy héttel később újra az urnák elé kell járulniuk. Radzsai miniszterelnök az Ettela, At című lap szerdai számában közölte, hogy meg­pályázza az elnöki tisztséget. „Ha a nép akarja, elfogadom ezt a posztot” — mondta. A parlamenti többséget bir­tokló Iszlám Köztársasági Párt — Behesti ajatollah szerint — még nem állapodott meg az elnökjelölt személyében. Folytatta ülését a Legfelsőbb Tanács Szerdán a Kremlben folytatta tanácskozását a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa. Az ülésszak résztvevői ezen a na­pon döntenek a kedden előterjesztett új lakástörvényről, majd utolsó két napirendi pontként a Szovjetunióban élő külföldiek jogi helyzetét szabályozó törvényről, valamint a tanács elnöksége által az előző ülésszak óta eltelt időben hozott rendeletek elfogadásáról határoznak. A szovjet parlament keddi nyitóülésén a világ parla­mentjeihez és népeihez szóló nagy jelentőségű felhívást fo­gadott el. A dokumentum felszólítja az országok törvény­hozó testületéit, hogy a feszültség csökkentése, a nemzet­közi légkör javítása, a konfliktus veszélyének elhárítása ér­dekében tekintélyüket latba vetve határozottan foglaljanak állást a fegyverkezési hajsza újabb fordulójának megakadá­lyozását célzó tárgyalások mellett. A képviselők egyhangú­lag elfogadták a felhívást, amelyet országszerte széles körű érdeklődéssel és lelkesedéssel fogadtak: a gyárakban, válla- lató’knál a dolgozók gyűléseken Vitatják meg és támogatá­sukról biztosítják a Legfelsőbb Tanács legújabb békekez- deményezését. Napi külpolitikai kommentár Az idő sürget! Mióta — tehát meglehetősen régen — feljegyzett, írott történelemről beszélhetünk, számtalan, nemzetközi méretek­ben is jelentős okmányt örökített meg a diplomácia igen­csak vaskos krónikája. Mégsem túlzás az a megállapítás, hogy az a drámai erejű felhívás, amelyet Moszkvából a Szovjetunió Legfelsőb Tanácsa intézett a világ parlament­jeihez, történelmi távlatokban is a legjelentősebb dokumen­tumokhoz tartozik. Így lenne ez akkor is, ha csak azt néznénk, hogy a világ egyik politikai és katonai nagyhatalma fordul a „vox huma- na", az emberi hang figyelmeztető zengésével a földkerek­ség népképviseleteihez. De most még ennél is többről van szó és ebben a mondatban a „most” a kulcsszó. A szovjet békefelhívás időpontja az, amely több szempontból is olyan •mélységesen megalapozottá teszi ezt a hangvételében és céljaiban egyaránt emberséges okmányt. Az időpont egyik jelentőségét egyrészt egy dátum adja. Az a tény, hogy a felhívás kibocsátása egybeesett a Szov­jetunió elleni hitszegő hitlerista támadás negyvenedik év­fordulójával, a politikával nem intenzíven foglalkozók szá­mára is nem csak világossá, hanem megindítóan látványos­sá tesz egy rendkívüli összefüggést: azt, hogy a békefelhí- vóst olyan ország tette közzé, amely az emberiség egész, vérontásban éppen nem szűkölködő történetében a legször­nyűbb pusztítás színhelye volt, amely a legtöbb áldozatot hozta mai nyugalmas nappalainkért és éjszakáinkért. „Ez volt — mondotta a békeokmányt ünnepélyesen előterjesztő beszédében a Legfelsőbb Tanács ülésén Leonyid Brezsnyev — a legsúlyosabb háború azok közül, amely valaha is né­pünk osztályrésze, bármely nép osztályrésze volt.” Egy ilyen nép békefelhívásának mindenki másnál na­gyobb a tapasztal&ti és erkölcsi fedezete, hiszen úgyszól­ván ma sincs szovjet család, amelynek hajlékában ne ápol­nák az örökre eltávozottak feledhetetlen emlékét. Ez az év­forduló, tehát a múlt, a kibocsátás időpontjának egyik fak­tora. be nem kevésbé fontos tényező a jelen és a jövő szem előtt tartása „Földünk — hangoztatja a felhívás — már most is telítve van tömegpusztító fegyverekké!. De az ilyen 'fegyverek felhalmozázsa folytatódik, mind rafináltabb, mind pu.sztítóbb fegyvereket hoznak létre. Nyugat-Európában sok- száz új nukleáris rakéta számára készítenek elő kilövőhe­lyeket." Ha ezt a rideg tényt összevetjük azzal a nem ke­vésbé riasztó ténnyel, hogy Washington nyomáséra nyuga­ton frontális támadás indult az enyhülés valamennyi vív­mánya ellen, majdnem matematikai pontossággal kapjuk meg a felhívásnak az időtényezővel kapcsolatos következ­tetését: „minden egyes, a tárgyalások szempontjából elvesz­tett napnál növekszik a nukleáris konfliktus kockázata... Az idő sürget!” Ma nincs, nem lehet a Földön fontosabb feladat, mint a béke védelme. Az emberiség jövője függhet attól, hogy a másik oldalon megszívlelik-e a szovjet békefelhívást — és ha ieen, mikor teszik ezt. Harmat Endre 2 NÖGRAD - 1981. június 25., csütörtök 1947 óta először Kommunisták a francia kormányban Találgatások Brüsszelben — Bush alelnök Párizsban Babrak Karmai Prágában Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, Csehszlovákia köz- társasági elnöke és Babrak Karmai, az Afganisztáni Né­pi Demokratikus Párt főtitká­ra, a Forradalmi Tanács el­nöke pohárköszöntőt mondott azon a díszvacsorán, amelyet a csehszlovák vezetők adtak kedden este Prágában a Bab­rak Karmai vezetésével hi­vatalos baráti látogatáson az országban tartózkodó afgán párt- és kormányküldöttség tiszteletére. Gustáv Husák elmondta, hogy a csehszlovák nép min­dig támogatta Afganisztán né­pének nemzeti felszabadító küzdelmét, s ma is nagy ro- konszenvvel figyeli az afgán hazafiaknak az imperializmus, a hegemonizmus és a reakció más erői elleni bátor harcát, a néphatalom megerősítésére irányuló erőfeszítéseit. Méltat­ta a két ország hagyományos barátságának és együttműkö­désének fejlődését, amely kü­lönösen meggyorsult az 1978 áprilisi afganisztáni forrada­lom mostani, második szaka­szában. Pohárköszöntőjében Babrak Karmai egyebek között kije­lentette: „Az a segítség” ame­lyet Csehszlovákia és a többi testvéri ország kiemelten a Szovjetunió — nyújt Afganisz­tánnak, nem csak jelenlegi ne­hézségeink leküzdését teszi lehetővé, hanem egyúttal lé­nyegesen hozzájárul országunk jövőbeli fejlődésének szilárd megalapozásához is”. A továb­biakban részletesen szólt az ország népének sokéves for­radalmi küzdelmeiről, főként az 1978 áprilisi nemzeti de­mokratikus forradalom kez­dete óta eltelt időszak fejle­ményeiről. Úiabb összeesküvés Üjabb demokrác iaellenes szélsőjobboldali-katonai összeesküvés nyomaira buk­kant a rendőrség Spanyolor­szágban. A belügyminiszter kérésére kedden a madridi katonai körzet parancsnoka elrendelte három magas rangú tiszt, Antonió Sicre Canut ez­redes, Ricardo Garcitorena Salva ezredes és Ricardo Saenz de Ynestríllas őrnagy letar­tóztatását. Az utóbbi Tejero alezredessel együtt az 1978. évi Galaxia-ügy néven is­mertté vált összeesküvés egyik fővádlottja volt. A ren­dőrség három polgári sze­mélyt is letartóztatotti Jósé Luis Sicre ügyvédet, az őrizet­be vett ezredes bátyját, Ma­ria Paz Perez Nieto és Maria Concepcion Villagrasa közhi- vatalnokat. Baracs Dénes, az MTI tu­dósítója jelenti: A Francia Kommunista Párt a második világháború utáni időszakban vett részt de Gaulle tábornok kormányában, majd azt kővetően 1947 májusáig több polgári kormányban, és Paul Ramadier zárta ki őket az indokínai gyarmati háború miatt, az ébredő hideghábo­rú légkörébe. Az új Mauroy-kormány tag­ja Charles Fiterman, aki az FKP Politikai Bizottságának és a Központi Bizottság tit­kárságának tagja: a kormány protokoll-listáján, a kiemelt ál­lamminiszterek között harma­dik helyen szerepel, a közle­kedési tárca élén. A 48 éves kommunista vezető eredeti foglalkozására nézve vil­lanyszerelő. Tizennyolc éves kora óta tgja a pártnak, 1973- ban választották a Központi Bizottság tagjává, 1976 óta töl­ti be jelenlegi pártfunkcióit. Fontos szerepet játszott a Szo­cialista Párt é« a kommunis­ták közötti tárgyalásokban. Anicet le Pors, az FKP KB tagja, szenátor, 50 éves és a párt legismertebb közgazdá­szai között szerepel, több könyv szerzője. A hatvanas években a Pénzügyminisztéri­um előrejelzési osztályának ve­zetője volt. Anicet le Pors a közigazgatással és az admi­nisztratív reformokkal foglal­kozik, majd a miniszterelnök alá rendelt megbízott minisz­terként. Jack Ralite, az új egészségügy-miniszter 1979 óta tagja a párt Központi Bi­zottságának, 53 éves, Párizs vörös övezetének egyik kép­viselője — egyike annak a hét kommunista jelöltnek, akit a nemzetgyűlési választások el­ső fordulójában választottak képviselővé. Jack Ralite a nemzetgyűlés kulturális, csa­ládi és szociális kérdésekkel foglalkozó bizottságának volt tagja eddig. Az 53 éves Mar­cel Rigout, a szakmai képzés új minisztere az előző nem­zetgyűlésben a kommunista képviselőcsoport alelnöke volt, eredeti foglalkozása esztergá­lyos. Rigout ugyancsak tagja az FKP KB-nak. A kommunista minisztere­ken túl új tagja a francia kormánynak Pierre Dreyfus, a 73 éves iparügyi miniszter, aki a Renault Művek elnök-vezér- iaazgatója volt korábban, s akit Mitterrand először egyik Elysée-palotabeli tanácsadóiá­nak nevezett ki. Robert Ba- dinter, az új igazságügy-mi­niszter híres ügyvéd, aki a ha­lálbüntetés elleni harcával hív­ta fel magára a figyelmet. Mitterrand elnök továbbra is valamennyi szocialista áramlatnak, csoportnak képvi­seletet biztosított a kabinet­ben, amely a kommunisták részvételével az egész balol­dalt testesíti meg. A kulcs- fontosságú tárcák élén nem történt változás: a hatalmi apparátust ellenőrző Belügy­minisztérium, a nyugati szö­vetségesek szemében kulcs- fontosságú 1 „külkapcsolatok minisztériuma” és a Hadügy­minisztérium élén, a gazda­sági életet ellenőrző gazdasá­gi, valamint költségvetési tár­ca, továbbá a munkaügyi tár­ca vezetésében nem történt változás. A szocialista és a kommu­nista párt közös nyilatkozata leszögezte, hogy a két párt „töretlen szolidaritást” tanú­sít a kormányban és annak a politikának megvalósítása mellett foglal állást, amelyet a franciák jóváhagytak Fran­cois Mitterrand elnökké vá­lasztásával — figyelembe vé­ve azonban a változások rit­musának meghatározásában a válsághelyzetét, a szükséges gazdasági és pénzügyi egyen­súly megőrzését. ☆ ' Brüsszelben, a NATO-köz- pontban látszólag higgad­tan fogadták a hírt, hogy a francia kormány­ban négy kommunista minisz­ter kapott helyet A nyugati katonai szövetség székhelyén azonban tüstént megindultak a találgatások arról, vajon mi­lyen biztonsági jellegű prob­lémákat vet fel az új helyzet. NATO-források szerint szak­értők fogják tanulmányozni, hogy a kommunistáknak a hatalomba^ történt bevonás^ után a nfügati hírszerzés az eddig szokásoshoz képest mennyi értesülést juttathat el a francia kormányzathoz. Brüsszelben a nyugati szö­vetségesek képviselői azzal nyugtatják magukat, hogy az FKP nem jutott olyan kulcs­tárcákhoz, mint a belügyi, vagy a hadügyi. NATO-forrá­sok azt is ,.ió jelnek” tekin­tik, hogy a francia szocialista és a kommunista párt közös nyilatkozata nem tartalmaz olyan tételeket, amelyek a nyugati szövetség szemDontjá- ból egyértelműen károsnak minősíthetőek. Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár egy bonni sajtó­vacsorán úgy vélekedett, hogy a kommunisták bevonása a francia kormányba „nem fog nehézségeket okozni a Közös Piacnak, avagy Nyugat-Euró- pa és az Egyesült Államok kapcsolataiban”. Emlékeztetett arra, hogy két másik NATO- tagállamban, Portugáliában és Izlandon is előfordult már, hogy voltak kommunista mi­niszterek, és ez mégsem bizo­nyult „katasztrófának”. Schmidt persze reményét fe­jezte ki, hogy a francia vál­tozás nem bizonyul majd „jár­ványosnak”. A The Ne\y York Times szerdai számának kommen­tárja is „bizakodó”. A kom­munisták a 44 tagú kabinet­ben mindössze négy tárcát kaptak, és befolyásuk egyér­telműen korlátozott lesz egy olyan kormányban, amelyben a szocialista párti nézetű, ugyanakkor viszont Nyugat­barát politikusoké az irányí­tó szerep — írja az amerikai lap. A The New York Times azonban nem leplezi nyugta­lanságát afölött, hogy a fran­cia változás precedenst te­remthet Olaszország. Görög­ország, Spanyolország vagy Portugália számára. ☆ Szerdán délelőtt Párizsba érkezett George Bush ameri­kai alelnök. Bár Washington hivatalo­san Párizs belügyének tekin­ti a kommunista miniszterek részvételét a francia kor­mányban, a megfigyelők sze­rint természetesen ez a válto­zás képezi majd a megbeszé­lések hátterét. A francia te­levízió kedd esti washingtoni tudósítása szerint az amerikai­ak, amikor elfogadták a Chéys- son külügyminiszter látogatá­sa idején átadott meghívást,' nem számítottak arra, hogy Párizsban ilyen gyorsan ha­ladnak a dolgok. A Párizs­ban megjelenő International Herald Tribune szerint „egyes nyugati körökben” attól tar­tanak, hogy bár a kommunis­ták nem kantak kulcstárcá­kat, a párizsi döntés prece­denst teremthet Olaszország­ban. ahol a kommunista párt jóval erősebb. A tárgyalások közvetlen té­mája a francia—amerikai kap­csolatok elmélyítése. Kambodzsa A „khmer nemzet halála”, „Kambodzsa kipusztul” — ilyen és hasonló aggódó kije­lentésekből talán mindennap­ra jutott még két évvel eze­lőtt. Mára azonban ez a faj­ta aggódás tovatűnt, s azok, akik akkoriban még a khme­rek túlélési esélyeit latolgat­ták. most egy kambodzsai családtervezési program le­hetőségeit mérlegelik, önma­gában ez is érzékelteti, hogy a sokat szenvedett indokínai ország az elmúlt két év alatt a semmiből a valamibe ju­tott, hogy elérte a stabilitás­nak azt a szintjét- amely már a jövőről való gondolkodásra ösztönöz. Először 1979 szeptemberé­ben láthattam a kambodzsai fővárost, Phnom Penh-t és környékét. Délkelet-Ázsia egykori gyöngyszeme a tu­datosan pusztulásra ítélt fan­tomváros volt. Csekély számú lakója sem kívánt mást. mint a puszta túlélést. Az akkori­ban már működő kórházba nem meggyógyulni, hanem meghalni mentek az emberek. A rá egy évre visszatérő a szemének is alig akart hin­ni: Phnom Penh emberek­kel volt teli- lakosainak szá­mát félmillióra becsülték. Benépesültek a vidéki váro­sok, a falvak, a rizsföldeken férfiak, asszonyok hajlongtak. A megdöntött Pol-Pot-rendszer Egy nép Kiépül az egészségügyi háló­zat idején kényszermunkára ítélt emberek lassan regenerálód­tak, visszatért munkakedvük is. A pol-potl lidércnyomás miértjeire egyszer válaszolni kell majd, miként arra is. hányán vesztették életüket ezekben az években. A ma­napság Kambodzsát járónak azonban egy dolog minden­képpen szembetűnik: a de­mográfiai robbanás, amelyet szakértők a második vllághá­újra éled ború utáni Európáéhoz ha­sonlítanak. E szakértők sze­rint, ha a jelenlegi irányzat változatlan marad- akkor Kambodzsa rövid időn belül elérheti az 1970. évi lélekszá- mát. Jelenleg az ország lakossá­gának számát 5.7 millióra be­csülik. Nincsenek pontos ada­tok hány ember életét köve­telte az 1970-től 75*ig tartó polgárháború, majd a Pol- Pot-rezsim négyéves uralma, a valóságos népirtás. Egyes becslések a pol-potisták áldo­zatainak számát hárommil­lióra, mások szerint ennyi ál­dozata volt az elmúlt évti­zednek. Ám már a jövőbe tekint­ve: a kambodzsai egészség- ügyi minisztérium becslése szerint az országban tavaly 4,8 százalék volt a születési arányszám. amely a legma­gasabb a világon. A magya­rázat — Ang Sarun igazgató- asszony szerint — nagyon is egyszerű: 1979 januárját, a Pöl-Pot-rezsim megdöntését követően az addig szerteszórt családok ismét egyesültek, felújult a nagycsaládnak, mint a jövő biztosítékának hagyománya és természetesen lezárult az a korszak is, ami­kor a pol-potisták az elle­nőrzést férfiak és nők sze­xuális kapcsolataira is kiter­jesztették. Ezzel egyidőben az új kambodzsai kormányzat — nemzetközi támogatással — rendkívül nagy erőfeszí­téseket tett egy országos egészségügyi hálózat kialakí­tására, Kambodzsában ma minden tartományban műkö­dik kórház, a fővárosban négy is, létrehozták a körze­ti, a falusi rendelőintézetek hálózatát. Ez jelentősen hoz­zájárult a halálozási arány­szám csökkenéséhez. (A fő­városi kórházakban az 1979- es 40 százalékról 7 százalék­ra szorították vissza.) Az or­szágban több százezren kap­tak kolera elleni védőoltást, és mozgó csoportokat hoztak létre a malária elleni harc­ra. Ha még nem is a mai ál­lapotokra értve, de már a jö­vőre gondolva mondhatta Ang Sarun asszony: ..Természete­sen több emberre van szük­ségünk, de terveznünk kell a jövőt. És minden bizonnyal szükségünk lesz majd család- tervezési programra is”. A kambodzsai egészségügyi és szociális kérdések tervezőinek a jövőben sajátos gondot is okozhat a házasságon kívül születő gyermekek sorsa. En­nek legfőbb oka: a pol-potis- ta népirtás miatt a felnőtt- lakosságnak több mint a 60 százaléka nő. Zalai István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom