Nógrád. 1981. június (37. évfolyam. 127-151. szám)

1981-06-20 / 143. szám

Tanácsi munka Uborkaszezon pedig nincs Textiles alkatrészek Szirákról AZT MONDJAK a nyár az uborkaszezon ideje. Ilyenkor igyekszik mindenki néhány hetes szabadságát kivenni, miközben jó időért, napsüté­sért fohászkodik, hiszen e két dolog nélkül bizony szoba­fogságra ítéltetnek a pihenni vágyók. Az ugyan igaz, hogy az is pihenés, ha az ember nem görnyed az íróasztal, a munkapad fölé, ha egy kitűnő könyvvel üti el az idejét, mi­közben odakint veri az abla­kot az eső. De hát mégiscsak más, ha az ember bronzbar­nára sülve toppan be szabad­sága leteltével a munkahe­lyére. Akadnak azonban — mi­lyen sokan! — olyanok is, akiknek süthet a nap, ra­gyoghat az ég. Bármilyen profánul és elcsépelten is hangzik, ők értünk dolgoz­nak. Az állampolgárokért. Például a tanácson. Ahogyan szerte az országban. Nógrád megyében sincs szünet az ál­lamapparátus munkájában. ■Eszemben sincs az égbe emel­ni a gyakran „szürke hiva­talnokoknak” titulált tanácsi­akat, csak épp fölhívtam né­hányat közülük. Kíváncsi voltam, hogy mivel töltik a nyarat. Nos, természetesen közülük is többen szabadság­ra mennek. Kiváltképp azok az édesapák, édesanyák, akik­nek gyermekeit nyári szünet­re bocsátja az iskola és adott esetben nincs napközi a fa­luban. Mároedig a gyerekkel valakinek törődnie kel!! Bi­zony ilyenkor a közösségi ér­deknek elébe helyeztetik az egyéni érdek — mert a gyer­mek érdeke mindennél fon­tosabb, Am ilyen „apróságok” mi­att nem állhat meg az élet a községi, városi tanácsoknál sem. Aki szabadságra megy, ahelyett dolgoznak a többiek. Pontos terv készül minden esztendőben arról, hogy ki, mikor élvezheti a pihenés örömeit. Alapvető szempont: bárki hiányzik, az ügyfelek nem érezhetik meg az appa­rátus munkáján. Minden bi­zonnyal nem is érzik. AZ ÜGYFELEK számára pedig nem létezik nyár és szabadság, ha saját ügyeik­ről, sürgős elintéznivalóik­ról van szó. Kérdéseikre épp­úgy választ várnak a meleg nyári hónapokban, mint az év bármely szakában. Vagyis az ügyfelek számára nincs uborkaszezon. Vajon a taná­csiak számára létezik? Ha az előbb elmondottak nem szolgálnak kellő bizo­nyítékkal, akkor bárki ki­próbálhatja: a kisebb-na­gyobb közösségek életét szer­vezők, Irányítók munkája füg­getlen téltől, nyártól. Ha va­laki betoppan a tanácshoz, ott a hivatali időben éppúgy ellátják a szükséges tudniva­lókkal júniusban is, akárcsak januárban, vagy épp novem­berben. így van ez a választott tes­tülettel is. A tanácstagok ép­pen a napokban ülnek össze megyeszerte, hogy az elkövet­kezendő öt esztendő tenniva­lóiról döntsenek. Mostanában határozzák meg, hogy a ren­delkezésre álló pénzeszközök­kel hogyan is sáfárkodjanak — a szó jó értelmében per­sze — a hatodik ötéves terv ideje alatt. Most döntenek a testületek arról, hol épüljön orvosi rendelő, óvoda, melyik faluban bővítsék a villany­hálózatot, a vízvezetéket, mi­ként fejlesszék a szolgáltatá­sokat, hogyan javítsák az el­látást. Sok településen szervezik a vízműtársulatokat, hogy a mostaninál Jobb legyen az Ívóvízellátás. Másutt az utak portalanítását ellenőrzik vagy folytatják a már megkezdett járdaépítést. Szinte minde­nütt hozzáfogtak az Iskolák festéséhez, hiszen szeptem­berre megújult környezetben akarják fogadni a gyereke­ket. A tanácsi költségvetésből finanszírozott munkáknál szinte mindenütt joggal szá­mítanak a szülők, a lakosság önkéntes munkájára — nem hiába. Ma már természetes­nek számít, hogy a bölcsődék, óvodák, iskolák megújhodá­sában tevékenyen részt vál­lalnak a szülők. Gyorsabban elkészülnek, mintha vállalko­zó után futkosnának a tanács x dolgozói, meg aztán kétség-; telenül olcsóbb Is. Ami pénz ; megmarad, abból jut korsze­rűbb oktatási eszközökre, te­levízióra, játékra. Egyszóval mindenki jól jár. A gyerekek azért, mert egészséges, tiszta tantermekben kezdhetik a ta­nulást, a szülők, mert két kezük munkájának örülhet­nek ők maguk és „szemük fé­nyei”, de a tanács is — és rajta keresztül az állam —, mert több pénz nélkül mégis több pénzhez jutott. TENNIVALÓJA a „szürke hivatalnokoknak” és a vá­lasztott testület tagjainak akad bőven Végzik, amit vál­laltak. Velünk törődnek, dol­gainkat intézik most is, ami­kor sokan gondtalanul nya­ralunk, isszuk a hideg sört a tűző napon a Balaton part­ján, vagy az Ezüstpart ho­mokfövenyén sétálunk. Most már döntsék el önök, hogy igaza volt-e a tanácsnál dol­gozó ismerősömnek, akitől írásom címét is kölcsönöz­tem. ö mondta ugyanis, hogy náluk „uborkaszezon pedig nincs”. H. Z. Néhány hónapja hozták lét­re Szirákon, az egyik hely­beli műemlék kúriában a Könnyűipari Gépgyártó Vál­lalat angyalföldi gyárának üzemét, ahol rendkívül finom szövődéi alkatrészeket, mini- vctélőket készítenek hazai és szocialista országok textilgyá­rainak a helybeli és kör­nyékbeli leányok, asszonyok mintegy félszázan. Felső ké­pünk: Ifj. Ruga Józsefné, aki drezdai születésű és Szirák- ra ment férjhez, anyósával Ruga Jánosnéval közösen is­merkednek a finom mívű al­katrészek méretre köszörülé­sével. Balra lent: Gyebnár Lászlóné meós nem csak el­lenőrzi a minivetélök mérete­it, hanem beállítja a mérő­műszereket, segíti • ter­mékkészítésben jár­tasságot szerző Baranyi Mihályné, Dudás Mihályné és a többi nődolgozó munkáját. Jobbra lent: A családias han­gulatú üzemben virágok, nagyméretű színes fotók még otthonosabbá teszik a környe­zetet. Szívesen dolgoznak az asszonyok. (Kulcsár József képriportja) Bánki barangolás Nyár eleji dilemmák Ki áll a pultok mögé ? Nyáron nyaraló ország va­gyunk már régóta. Ha ezt tud­juk, akkor az is teljesen nyil­vánvaló, hogy legalább nyár elejére illik fölkészülniük a szállodáknak, vendéglátóegy­ségeknek, a kereskedelemnek — egyszóval, mindazoknak, akik a vendég ellátásáért kap­ják a fizetésüket, mindamel­lett jelentős hasznot is húz­nak a nyaralókból. Hadd mondom hát el a ta­pasztalatait annak a rövid sé­tának, amit néhány nappal ez­előtt tettem Bánkon. A környék gyönyörű, a tó csábító. Aki kint fekszik a napon, a strandon, annak szin­te semmi gondja nincs. Per­sze, mielőtt bement a strand­ra, azért föltűnt neki valami. Hogy, amíg tavaly hét forin­tért kapta felnőtt fejjel a je­gyet, addig az idén már nyol­cért. Ám a nyújtott szolgálta­tások egy cseppet sem gazda­gabbak a tavalyinál . . Ar­ról nem beszélve, hogy — ki tudja, miféle elgondolás alap­ján — gyerek csak az, aki nem töltötte még be a tizenkettedik évét. Mármint a bánki stran­don! A hetedikes sráeok-lá- nyok viszont ugyanannyiért mártózhatnak meg a tó vizé­ben, mint a korosabb vezér- igazgatók, vagy a középkorú gyári munkások. Furcsa de­mokrácia, érdekes nagykorú- sítás. No, persze a gyermek­jegyek ára is megemelkedett Htokban a tél folyamán. Ke­rek száz százalékkal. Kettő helyett négy forintot kérnek a tizenkét éven aluliaktól. Min­dent a vendégért — nyilván ezt tartja szem előtt az üze­meltető, a Rétsági nagyközségi közös Tanács költségvetési üzeme. A tavalyi két csónak egyelő­re ..pihen” Nincs, aki megja- víU'aisa. Persze, a két ladik ni úr tavalv is kevés volt. Töb­ben eveztek volna, ha lett volna miben. Több csónak azonban nincs es nem is lesz az idén. Az említett kettő is csak később lesz a vízen. Ko­rántsem lehetetlen, hogy az Ezermester- és Űttörőbolt Vál­lalat nyitna itt kajakkölcsön­zőt. Ha lenne, aki kéri. De nincs. A parton magasodó Tó mo­tel szobái kényelmesek, nem is túlzottan drágák. Jórészt azonban foglaltak a helyek a szezon idejére. A „futóven­dégeknek” nem mindig tudnak adni ágyat egy-két éjszakára. Pedig erre is volna igény. Fi- zetővendég-szolgálat nincs. Most folyik a szervezés. Re­mélhetőleg sikerrel — bár kis­sé mintha megkéstek volna az idegenforgalom szakemberei... Enni-lnni valót a Bárka ét­terem kínál. Amikor nyitva van. Hétfőn szünnapos. Fur­csa dolog. Igaz, a személyzet cserélődőben, emiatt a fönn- akadás. De miért a nyaralók legyenek megértők? Aki meg­éhezik, annak Rétságra kell utaznia. Aligha örömmel te­szi. Még a maszek pecsenye­sütő is bezár ezen a napon. Szó. ami szó, hétfőn a fű sem nő Bánkon —, már, ami a vendéglátást illeti. De vessünk egy pillantást a nyári közművelődési progra­mokra! A víziszínpadon két kamarazenei hangverseny lesz az idén. Az időpontok még nem tisztázódtak. Július­ban négy, (azaz, négy!) filmet vetítenek szabadtéren, decsalr a hét végeken. Azt viszont in­gyen megnézheti bárki. Ehhez vegyük az augusztus első va­sárnapján rendezendő hagyo­mányos nemzetiségi napot —, és kész. Ez a kínálat. ötszáz telket mért ki a ta­nács a tóparton. Szinte mind­egyiken formás hétvégi házak állnak. Szombat-vasárnap pe­zseg az élei. A tulajdonosok jó része itt tölti a szabadságát is. Tehát hosszabb időre be­rendezkedik. A helyi posta aj­taján kis üzenet, mely szerint az üdülőtelkekre a nyáron nem viszik föl a küldeményeket. Fiatal szakemberek a szolgáltatásokban Aki vár valamit, az érdeklőd­jön. Ha akarja, naponta meg­teheti. A postahivatal egyébként délután négykor bezár. Attól kezdve hétköznapi halandók telefonon nem érintkezhetnek a világgal. A sürgős esetekre ott a segélykérő telefon. De nem hinném, hogy mindenki segélyért folyamodna. A tele­fonzárlat alól egyébként a motel sem kivétel. Ki érti ezt? S, ha véletlen elszakad a könnyű nyári cipő pántja? Ha igazítani kéne a szellős .ru­hán? Ha hosszú és kócos a haj? Nincs cipész, szabó, fod­rász. Van viszont kőműves, festő, fuvaros. A nyaralók rit­kán veszik igénybe szolgálta­tásaikat . . . Nos, e néhány apróságot ta­láltam rövid sétám alatt. Va­lójában egyik sem igazán nagy ügy, csak éppen bosszantó hiá­nyosság. Olyan lehetetlen kí­vánság ezek megszüntetése ? Bánk üdülőterület. Nyaranta ezrek pihenését szolgálja. K ül­és belföldi idegenek viszik a hírét a szép környezetnek. Mi­ért ne adhatnák meg az illeté­kesek a körülményekhez ké­pest teljes komfortot az érke­zőknek? Arról a korántsem elhanyagolható tényről nem szólva, hogy az előnyöket Bánk lakói egész évben élvezhetnék. A különböző természeti és éghajlati övezetek növényze­téről harminc év alatt ösz- szegyűjtött ismereteket fog­lalja össze „A Szovjetunió európai részének növényzete” című monográfia. Szerzői a Szovjet Tudományos Akadé­mia botanikai intézetének munkatársai. A tudományos munka fő feladata a természetvédelem területén végzett kutatások A szolgáltatások területén a növekvő igények mennyisé­gi és minőségi kielégítéséhez különösen sok jól felkészült, rátermett szakemberre van szükség. Ezekben a hetekben országszerte 48 ezer fiatal készül a szakmunkásvizsgára. A várható utánpótlásról tá­jékozódtak az MTI munka­társai. A közismerten munkaerő­gondokkal küzdő belkeres­kedelem' az idén mintegy 9500 szakmunkás- és szakkö­zépiskolát végzett fiatal mun­kába állására számít. Rajtuk kívül az idén mintegy 7500, korábban kisegítő munka­körben foglalkoztatott ke­reskedelmi dolgozó szerzett szakképesítést. Ezzel a ke­reskedelem személyi feltéte­lei várhatóan lényegesen ja­vulnak. A pultok mögé 5800 —6000 fiatal eladó és mint­egy 2700 most képesített fel­nőtt szakmunkás kerül. A fiatalok közül legtöbben — 2900-an — az élelmiszer-ke­reskedelemben kamatoztat­ják az iskolában tanultakat. Az érettségi vizsgát tett mintegy 1500 kereskedelmi és vendéglátóipari szakközépis­kolás egyelőre csak a pult mö­gött kezdi meg a munkát, de a kellő gyakorlat, tapaszta­lat megszerzése után belőlük lesznek a következő években hatékonyságának a növelése, a bioszféra tartalékainak ész­szerű kihasználása, a termé­szeti kincsek újratermelésé­nek és gyarapításának bizto­sítása, a környezet javítása. E követelményeket szem előtt tartva a botanikusok most készítik elő „A Szovjet­unió vörös könyvének” ki­adását, sajtó alá rendezik a „Növények élete” alaptanul­mányt. a bolt- és üzletvezetők, a he­lyettesek, a vállalati közpon­tok áruforgalmi, -értékesíté­si szakemberei. Egy-egy me­gyében a belkereskedelmi szakmában még problémát is okozhat a fiatalok elhelyezé­se. Egyedül csak a fővárosi élelmiszer-kereskedelem küzd munkaerőgondokkal. A ven­déglátóipar létszámhelyzete ugyancsak egyenesbe került, a korábbi hiányok megszűn­tek. Sőt, ma már azt is meg­engedhetik maguknak, hogy a felkészültségben, viselke­désben oda nem illő dolgozó­kat ne foglalkoztassák. Az ország legnagyobb szol­gáltató vállalata a GELKA, az utóbbi években szorosra fűz­te kapcsolatait a különböző szakmunkástanuló-intézetek­kel és szakközépiskolákkal, hogy enyhítse, illetve meg­oldja a szakember-utánpótlás gondjait. Szocialista . együtt­működési szerződések ered­ményeként például a 27-es és a 30-as számú intézeteknek, a Pataky István Szakközépis­kolának, valamint a jászbe­rényi erősáramú szakközép- iskolának rendszeres anyagi támogatást nyújtanak kollé­giumok építésére, a tanmű­helyek korszerűsítésére. Az ezekben az iskolákban tanu­ló rádió- és tévéműszerészek, a háztartásigép-szerelők ter­melési gyakorlataikat a GEL­KA hálózatában végzik el, így jó előre megismerkedhet­nek a szervizgyakorlattal, le­endő munkahelyi környeze­tükkel. Az idén több mint 70 frissen végzett műszerész és szerelő áll munkába a GEL­KA országos szervizhálóza­tában. Az ipari szövetkezetek is sokat áldoznak a szakmun­kás-utánpótlás biztosítására. Az elmúlt 3—4 esztendőben 70 új tanműhelyt létesítettek és több mint 30 meglevőt kor­szerűsítettek. Szükség volt erre az évi mintegy 30 mil­lió forintos befektetésre, hi­szen mintegy 5 ezer különbö­ző szakmát tanuló fiatal gya­korlati oktatására vállalkoz­nak. A mintegy 3 ezerre te­hető szolgáltatóipari szak­munkástanuló képzésére kü­lönösen nagy gondot fordí­tanak, éppen azért, mert né­hány szakmában a tanulók döntő többsége a szövetkeze­teknél szerzi meg a szüksé- es gyakorlati ismereteket, gy például az ország fodrá­szainak, kozmetikusainak nagy része a szövetkezeti tan­műhelyben, illetve üzletben sajátítja el a szakmai fogá­sokat. Az idén mintegy 700 női és férfifodász és 1500 kozmetikus végez Budapesten és a vidéki városokban. Fod­rásznak és kozmetikusnak lenni ma is az egyik legdiva­tosabb szakma. Utánpótlási gondokról e területen nem lehet beszélni, sőt annak ér­dekében, hogy csak a való­ban rátermettek kerüljenek e szakma művelői közé, a múlt évtől kezdve a felvételt a korábbinál szigorúbb fel­tételekhez kötötték. A szövetkezeteknél, a ru­házati szakmákban 1300-an szereznek az idén női- és 350- en férfiszabó-képesítést. Kö­zülük kerülnek ki a méretes­szalonok dolgozói. Az autójavító, -karbantartó, szolgáltató ágazat az idén több mint 2500 fiatal autó­szerelővel és 1300 karosszéria­lakatossal gazdagodik. A köz­pontifűtés-, a víz-gázszerelők gárdája 2300, a villanyszere­lőké csak 2200 fiatal szak­emberrel nő. A szolgáltatási igények ki­elégítéséből jelentős részt vállaló kisiparosok is hozzá­járulnak a szakember-utánpót­lás biztosításához. A koráb­bi esztendőkben tapasztalt fo­lyamat — a tanulói létszám- csökkenés — megállt. Jelen­leg mintegy 4 ezer szakmun­kástanulója van a kisiparo­soknak, közülük az idén 1200- an végeznek. (hortobágyi) Botanikus alapmű

Next

/
Oldalképek
Tartalom