Nógrád. 1981. június (37. évfolyam. 127-151. szám)
1981-06-03 / 128. szám
Nyár a televízióban (Új sorozatok, műsorok — a kánikula jegyében) Zenei krónika Sikerre? szerepelt a salgótarjáni bányász férfikar a május 23—24-én Dorogon rendezett országos bányászkó- rus-találkozón. Mintegy 12 énekkar szerepelt a találko- lón. A nyitóhangversenyen egyesített énekkarok énekeltek tömegdalokat, népdalfeldolgozásokat, míg a vasárnap délelőtti programban önálló műsorokat adtak a kórusok, melynek során minősítették is az énekkarokat. A salgótarjáni férfikar az utóbbi időben létszámgondokkal küzdött — és küzd ma is —, ennek ellenére nagyon intenzív munka folyt a kóruson belül. A munka gyümölcse beérett, mert a létszámában kis együttes így is kitett magáért. A minősítést végző zsűri, melynek tagjai Nagy Olivér, Lénárt Elek, Turcsányi Emil ismert szakemberek voltak Tóvizi Sándor és Marosvölgyi Károly mellett, akik a bányászszakszervezetet képviselték, elismeréssel nyilatkoztak a műsorösszeállításról és a produkcióról és „Aranykoszorú diplomával" minősítést adtak a kórusnak. Így az együttes megvédte a következő három évre korábbi fokozatát. A minősítésen túlmenően közönségsikere volt az énekkar hangulatos előadásának. A Virág Lászlóné zongorakíséretével és Virág László vezényletével előadott madrigál. Bartók-feldolgozás, a Lóránd- és Karai-művek a szépszámú hallgatóság tetszését is elnyerték. A pedagóguskórusok vezetőinek országos továbbképzését idén júniusban Salgótarjánban rendezik meg. A kórusvezetőknek a zeneiskola ad otthont. Az előadók között szerepel ifj. Bartók Béla. Fasang Árpád zeneszerző, Makiári József karnagy, Durkó Zsolt zeneszerző, Tóthpál József, a KÓTA titkára, Reményi János karnagy. * Megdöbbenéssel vettük a hírt, hogy Lisznyai Szabó Gábor zeneszerző, orgonaművész, karnagy, pedagógus május 22-én, 68 éves korában meghalt. Az alig két hónapja elkészült salgótarjáni zeneiskolai orgona avatására a városi tanács felkérésére Orgonaszonátát írt Lisznyai Szabó Gábor, mely az avatás alkalmával és annak májusi ismétlésekor el is hangzott. A bemutatón még a szerző is megjelent. A mostani alkalomra írt orgonamű érdekessége volt, hogy az utolsó tételben — a bányászmúltú város iránti tiszteletből — a Bányászhimnusz motívumait használta fel Imitációként. Gazdag életművet hagyott hátra Lisznyai Szabó Gábor — különösen énekkari művei voltak szakmai körökben ismertek — és ennek egy darabkáját városunkra hagyta. Talán ez volt utolsó alkotása? * Nagyon hasznos és kedves szokás a zeneiskolákban, hogy azok a növendékek, akik magasabb fokon folytatják zenei tanulmányaikat — zeneművészeti szakközépiskolában, zeneakadémián, tanárképzőben — időnként visszalátogatnak abba a zeneiskolába, ahol kezdték zenetanulásukat. Ilyenkor hangversenyen mutatják be, mennyit fejlődtek az évek során. Ez a hallgatóságban helyet foglaló tanulókat is serkenti és a volt tanárok számára is öröm látni, mennyit fejlődtek egykori tanítványai. Az elmúlt napokban Fekete Anita (cselló) és Polgár Bertalan (trombita), a miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanulói, a salgótarjáni zeneiskola egykori növendékei adtak sikeres hangversenyt Gombás Ferencné szakközépiskolai tanár zongorakíséretével. Érett muzsikálásuk meggyőzte a hallgatókat — tanárokat és növendékeket —, hogy a szorgalmas gyakorlás előbb- utóbb meghozza az eredményt. Szép tónus, muzikális formálás. helyenként virtuóz játék jellemezte produkciójukat. Néhány év múlva bizonyára ők is öregbítik — sok kitűnő volt salgótarjáni zeneiskoláshoz hasonlóan — az iskola jóhírét. Kutasói kalandozás Kétszobányi történelem KI hinné, hogy az aprócska cserhátvölgyi faluban, Kutason az egyik porta mini- múzeumnak is beillik. A régi falak értékes, múltat idéző darabokat rejtenek! Nem messze a buszmegállótól fekszik Szita Andrásék háza. Ami az épületről már a kerítésajtónál kiderül:hősz- szabb, nagyobb, mint a megszokott palóc házak, a verandán körben szép faragott fakorlát fut és a vastag falak több helyiséget is sejtetnek. Szita Andrásné, született Veres Sarolta konyhája még nem árul el semmit: jól felszerelt, a látogatásunkkor éppen az új tűzhely sütőjét próbálja ki a háziasszony. Mára szobájukban megragadja a szemet néhány darab: képek, a régi időkből származó portrék, egy szép tükör a falon, apró használati tárgyak a komódon. A középső fertályon a helyiség egyik részében még megszokott bútordarabokat látunk, ám a másik falon régi fegyverek borítják be a felületet. Az igazi meglepetések a ház túlsó végében várnak! Egy múlt századi szalon fogad — az egykor csodaszép ülőgarnitúra minden darabja gobelinnel díszített, igazi kézimunka! Kár, hogy az enyészet itt-ott kikezdte az értékes kárpitozást. Az ülések huzata helyenként felfeslett —, vajon helyre lehetne-e állítani? Nem fogott viszont igazán az idő a fából készült faragott bútorokon. A polcos vitrin, a sok értéket rejtő vadászszekrény valódi mestermunkák. A falon körben képek a XIX. század emberei néznek ki a keretből. Veres Pálné is a rokonsághoz tartozott, az egyik ős vette feleségül. Honnan mindez, a minimúzeum? Sárika néni miért őrzi így ezt az együttest? — A lánykori nevemet mondtam, Veres Sarolta vagyok. Veres István százados, 1848-as katona az apám nagyapja volt, így családi örökség mindez. A Veresek régóta itt éltek — szép kúriájuk is volt a faluban. Az már nem áll. A kutasói tetnetőben az egyik márvány sírkövön 1837-es dátum van felvésve — a ház, amelyben lakunk, még régibb. Dédapámat 1849-ben 12 évre ítélték — aztán hat év múlva amnesztiával szabadult. Felesége nem várta meg. Hozzáment egy idegenhez. A képeken a szépapák családját festették meg. Az a vaskályha ott és a másik szobában nemcsak mutatós, régi darab, bele is lehet gyújtani még... Az „idegenvezetőben” a jogos büszkeség egy kis szomorúsággal keveredik, ahogy körbevezet, mindent megmutogat, mindenről mesél valamit. Büszke lehet arra, hogy megőrizte ezeket a darabokat. De aggódik: mi lesz a sorsuk? — Nekünk értékes mindez, az emlékek, a családi vonatkozások miatt. De azt hiszem, másoknak is mondhat valamit, jó lenne valahogyan hasznosítani. Mi lesz, ha meghalunk? Jogos a kérdés. Azt hiszem, megérné szakembereknek is megnézni a kétszobányi történelmet — ők talán válaszolhatnának a kérdésre! — gkm — Közeleg a nyár és vele a tévések nagy dilemmája: maradjon minden a régiben, avagy a késői sötétedésre való tekintettel kezdődjenek később a műsorok, változzon, avagy ne változzon a tévéhíradó és nyomában a többi adás kezdési időpontja? . . .Nos, az idén a vitát megspórolhatjuk: a televízió vezetősége, széles körű vizsgálódás eredményére hagyatkozva, úgy döntött: semmi sem változik. Nem lesz tévés nyári „időszámítás” — elsősorban abból kiindulva, hogy azért a közönség nagyobb része mégsincs állandó jelleggel szabadságon ... Így aztán az ún. főműsorok kezdési ideje érintetlen, legfeljebb a műsorszerkesztőségnek lesz több baja, ha a különböző időbeosztású nézőrétegeket külön nyári kínálattal szeretné meglepni. Mindenesetre azt a programok kiválasztásában jól tudják az illetékesek, a tévé legfőbb vonzereje nem is a műsorkezdés, hanem a műsor. így aztán eltökélt szándékuk, hogy konkurrenciát csinálnak a remélhetőleg igazán kánikulai napoknak, strandnak, sétának, mozinak, szabadtérnek, hogy ki-ki maga döntse el, mivel is töltse szabad idejét. Azt máris örömmel jelenthetjük, a nagyérdemű publikum igényeihez igazodva több lesz a kimondottan könnyed, szórakoztató produkció, ami persze, nem jelenti egyáltalán azt, hogy csak csupa csacskaságot sugároznak. Miközben ismét képernyőre kerülnek az elmúlt tévésévad legnagyobb sikerei — erre teremt jó alkalmat a veszprémi tévétalálkozó, s nyomában a 2. programban az ismétlések láncolata — számos érdekesnek ígérkező premierre is számíthatunk. Műsorra tűzik többek közt Galambos Lajos Fegyver- letétel, Kurucz Gyula Négy csend között a hallgatás, Sza- konyi Károly Megy a gyűrű, Film Rljechlnrftl Oroszország fehér hava címmel új filmet mutattak be a szovjet mozik. Az alkotás a nagy orosz sakkozóról, a korábbi világbajnokról, Alek- szandr Aljechimről szól. A szocialista forradalom után nagyravágyó tervei miatt elhagyta hazáját, később azonban megbánta elhatározását. Miután 1946-ban Mihail Bot- vinik ellenében elnyerte a világbajnoki címet, vissza akart térni a Szovjetunióba. Hirtelen halála azonban megakadályozta ebben Az új film a Fehérek és feketék című regényből és az azonos című színdarab alapján készült. Mindkettőt a híres szovjet nagymester, Alekszandr Kotov írta. Erdélyi Sándor' Abban az egyetlen pillanatban, Bárány Tamás Brutus című írásának adaptációját. Ki járt jobban? címmel új dokumentumműsor térképezi fel hazánk falusi lakosságánál? azt a részét, amely az elmúlt két évtizedben városban, vagy falun új munka- és életkörülmények közé került. Ugyancsak a valóságfeltáró munkák sorában vetítik majd a következő hetekben a Budapest titkai, a Demokrácia gyermekcipőben, a Nyáron is szeretnék iskolába járni, a Szorító, című produkciókat, s a Legszemélyesebb közügyeim• sorozat is folytatódik, a Bánki Donáth Műszaki Főiskola igazgatóját bemutató epizóddal, a Magyar tudósok sorozatban Falusné Szikra Katalin áll a kamerák elé. A filmműsorokban szerepel a western nagymesterének, John Fordnak szentelt sorozat, amelyet az Ítélet című csehszlovák folytatásos film követ. Jack London nyomán forgatták NSZK—román koprodukcióban az Aranyásók Alaszkában című 4 részes kalandfilmet, s ugyancsak nem lesz hiány izgalmakban a szintén több részes Fekete macska bandája című szovjet filmben sem. A helyszíni közvetítések sorában találjuk a nyáron megrendezésre kerülő szovjet— magyar barátsági fesztivál koncertjeit. S, ha már a nemzetközi kapcsolásoknál tartunk, szólnunk kell a sport- programról is. A többi között átveszi a Magyar Televízió a wimbledoni nemzetközi tenisz- versenyt. a kajak-kenu világbajnokság, a Clermont-Ferrand vívás, kard egyéni, csapatdöntők, a bukaresti Universiade, a baráti hadseregek nyári spartakiád, az oslói kötöttfogású világbajnokság stb. legfontosabb összecsapásait, viadalait^ A fiatalabb korosztálynak sem kell — az Esti mese macijával ágyba bújnia. Júniustól a maci is új „formában” jelentkezik. Filmet láthatnak az úttöi ószövetség megalakulásáról. Észak-Amerika indiánjairól stb. Megismétlik A nagyenyedi két fűzfa és a Vakáció a Halott utcában című nagy sikerű tévéprodukciókat, s a miskolci színház előadásában felvételről követhetjük nyomon Lúdas Matyi kalandjait. A zenebarátoknak — két különböző kategóriában — ismét mód nyílik a drukkolásra. Az Interfórum sorozatban most is fiatal, pályakezdő muzsikusok állnak dobogóra, s ugyancsak sok új névvel — és remélhetőleg tehetséggel — találkozhatunk az idei táncdalfesztiválon is. A nyár újdonsága még, hogy keddi napokon a 2-es program a hazánkban nyaraló külföldi turisták szórakoztatását is célul tűzi: így nemcsak orosz, angol és német nyelvű híradás szerepel a kínálatban, hanem olyan feliratozott, vagy idegen nyelvű alkotások peregnek, amelyek hazánk természeti szépségeit, kulturális örökségünket, vagy idegenben is elismerést aratott tévé játékainkat ismertetik meg az itt vendégeskedő nyaralókkal. Ásatás Csákváron A Vértes alján elterülő Csákvár község római kori elődje Floriana közlekedési csomópont volt: itt találkozott a Sa- variából Aquincumba vezető ha- diút, a Gorsium- ból Brigetiő (ószőny) felé vezető útvonallal. A közelmúltban egy építkezés megkezdésekor a Fejér megyei Múzeumok Igazgatóságának régészei az MTA régészeivel közösen megtalálták az egykori római település temetőjét. Igen gazdag a leletanyag, számos római kori edényt, használati eszközöket, ékszereket hoztak felszínre és eddig csaknem száz sírt tártak fel a régészek. A képen: sírok feltárása. 18. — Jézusisten! Még mindig nem vitték kórházba ezt a kisgyereket?! Mire vár?! Azt akarja, hogy itt fulladjon meg a folyosón?! Erről az utolsó mondattól azt hitte, hogy csak gondolja, de miután rájött, hogy el is hangzott, zavartan szeretné visszaszívni, ezért aztán sokkal együttérzőbb hangon folytatja. — Látta a gyerekorvos? Mit mondott? Mit adott neki? Az asszony úgy válaszol, mintha eddig aludt volna. — Igen, kint volt a doktor úr... megvizsgálta Andreát. . — És nem mondta, hogy be kellene vinni? — Nem engedem! A kórházba nem engedem! Oda nem! A tanárnő látja, hogy Hankóczynéval úgysem lehet most értelmesen beszélni, vesz egy mély lélegzetet és miközben kifújja a levegőt, odaszól az értetlenül álló férfinak. — Na, gyere, hívd fel a kórházat, aztán majd meglátjuk. A dédi nyit ajtót, Gergő már az asztalnál ülve ebédel, de a másik három teríték még érintetlenül áll. A tanár egyenesen a szobába megy. kikeresi a kórház telefonszámát. s miközben tárcsáz, és várja, hogy fölvegyék a kagylót, kiszól a feleségének — Te, hogy is hívják azt a nőt itt a hatodikon? — Endrődi! 4 NÓGRÁD - 1981. június 3., szerda , — Ja igen, kösz’! — Halló! Kórház? Jó napot kívánok, Endrődi doktornőt kérem a gyerekosztályról. Igen várok, köszönöm. Hosszas kapcsolgatások után egy ápolónő szól bele a kagylóba, s miután a tanár neki is elmondja, hogy kit keres, Teréz nővér megkérdi, hogy mit mondhat, ki keresi a doktornőt. Erre a tanár is bosszúsan bemutatkozik, de hozzáteszi, hogy a doktornőnek valószínűleg semmit nem mond ez a név, csak egy házban laknak, mindenesetre küldje a telefonhoz, mert sürgős segítségre van szükség. Még behallatszik a telefonba, ahogy az ápolónő távolodva kiabált valakinek: Doktornő! Egy csinos barna férfihang keresi! — Halló, tessék! Endrődi doktor! — Kezicsókolom— valószínűleg nem tudja a nevemet, de... — Dehogynem! Gergő apukája és a dédi unokája — neveti el magát a nő —, a hetedikről, nem? Csak nem történt Gergővel valami?! — Nem, dehogy! Itt a folyosón a Hankóczyék kislányáról van szó! Azt hiszem, elég rossz állapotban van. — Ja igen, akik fölöttünk laknak. Reggel fölmentem hozzájuk, mert teljesen beáztatták a hálószobát, de azt mondta az asszony, hogy csak a teát öntötték ki a gyerekek, és ne haragudjak. Azt, hogy valamelyik is beteg, egy szóval sem említette. — Hát igen, a tea, az lehet. Merthogy egész éjjel párologtatták. Fullad a kislány. — Fullad? — Igen, állítólag asztmás. — Orvos látta már? — Igen, úgy tudom, hogy sürgősen kórházba utalta, de az anyja nem hajlandó bevinni. — Miért? — Isten tudja. — Most milyen állapotban van? A tanár elmondja, hogy ő mit tapasztal, milyennek látja, de ugye ebből ö következtetéseket nem vonhat le. — Na, jó —, dönt gyorsan a doktornő —, be tudja most hozni? — Hát... megpróbálom.., — Rendben van! Negyedóra múlva várom! Viszontlátásra! A tanár leteszi a kagylót és kimegy a konyhába. Zavartan áll meg a küszöbön, mert a nagyanyja kimerte már a levesét és mindkét asszony arra vár csak, hogy ő is asztalhoz üljön. — Na, mi van, mit intéztél? — kérdezi a felesége, aki most már a kanalát is belemeríti a tányérba. — Te, be kéne vinnem most ezt az Andreát. Azt mondja a doktornő, hogy negyedóra múlva legyek ott vele... Megnézi, hogy mit tud rajta segíteni... Persze dühös, hogy miért nem szóltak neki már reggel, amikor be is nézett hozzájuk, és beszélt Hankóczynéval. — Miért, miért?! Mert az a Zsuzsi nem egészen normális! — szól közbe a nagyanyja, aki most inkább azért mérges, hogy az unokája nem tud megebédelni. Aztán majd csak melegíthetik neki az ételt, ami már persze nem olyan lesz, mint most frissen. — Ez a fejébe vette, hogy a kórházban megölik a gyerekét, azért nem akarja. Én nem is értem, hogy egy fiatal, világot járt pesti nő butább legyen, mint egy falusi öregasszony! — Na jó, hát akkor induljatok — szólal meg a tanárnő is, és miközben egy alig észrevehető fintorral elmosolyodik, egy pillanatig arra gondol, hogy talán azért ilyen szolgálatkész most a férje, mert így lovaglás színben tüntetheti fel magát a fiatal özvegy előtt. De máris elhessenti magától ezt a rosszindulatú feltételezést, feláll az asztaltól és int a tanárnak. — Gyere, segítek bepakolni őket a kocsiba. Én most erélyesebb lehetek Hankóczyéval, mint te. Aztán majd utána megebédelsz. Csak siess haza. Az asszony most is a folyosón szaladgál a már teljesen áléit kislánnyal, és amikor meglátja a tanár házaspárt, mintha csak rájuk várt volna, segélykérőén áll meg előttük. — Jöjjön, Zsuzsika, most bemennek szépen a kórházba —, mondja neki határozottan a tanárnő, és Hankóczyné most ezt is békésen veszi tudomásul. Lemennek a liften, a fiatalasszony még segédkezik a kocsi körül, megfogja a gyereket, amíg az anya is beszáll, azt1 * a Trabant hátramenetben kitolat a parkolóból. Mielőtt -lég kiérnének a bekötő útra. a tanár felnéz és látja, hogy a felesége mozdulatlanul áll azon a helyen, ahol Andreát beadta a kocsiba, s összehúzott szemmel ingatja a fejét (Folytatjuk)
