Nógrád. 1981. május (37. évfolyam. 101-126. szám)

1981-05-15 / 112. szám

Interjú dr. Tóth Istvánnal Á mozgáskorlátozottak támogatása társadalmi feladat Korábban már hírt adtunk arról, hogy a rokkantak nemzetközi éve alkalmából megyénkben is megalakult a Mozgáskorlátozottak Nógrád megyei Egyesülete. Azóta több mint egy hónap telt el. Az eltelt időszak eddig végzett mun­kájáról, az egyesület feladatairól, céljairól beszélgettünk dr. Tóth Istvánnal, az SKÜ vezető jogtanácsosával, a Mozgás- korlátozottak Nógrád megyei Egyesületének'elnökével. — Megyénkben az eddigi hozzávetőleges felméréseink szerint mintegy 600 olyan mozgássérült van, akik vala­milyen formában segítségre szorulnak. Jelenleg 220-an tagjai az egyesületünknek. Célkitűzéseinket az alapsza­bályzatunk tartalmazza, amelynek lényege, hogy ez az egyesület a mozgássérültek érdekképviseleti szerve le­gyen, amely a tagok egyéni gondjainak megoldásához se­gítséget akar nyújtani. Ez a segítségnyújtás korántsem egyszerű. Ugyanis szinte min­den mozgássérültnek más és más megoldásra váró problé­mája van. Mindebből követ­kezik. hogy az általunk nyújtható támogatás nem le­het általános, hanem szemé­lyekre szóló. Ehhez viszont minden tagunk kérelmét kü- lön-külön meg kell vizsgál­nunk, és a lehetőségeinkhez képest kell segítséget nyújta­nunk. Mozgássérültjeink úgy a közösség, mint önmagunk javára be akarnak illeszkedni a társadalom munkájába, amit mi igyekszünk elősegíte­ni az egészségügyi, közleke­dési, műszaki-technikai, fog­lalkozási, oktatási-kulturá­lis, sport, tudati, anyagi-pénz- úgyi, jogi és egyéb feltételek biztosításával. — Ügy tudjuk, az a lapsza­bályzat kimondja, hogy az egyesületnek lehetnek párto­ló tagjai. Mit jelent a párto­ló tagság? — Az egyesület mozgássé­rült tagjai nemes célkitűzé­seiket a saját erejükből alig­ha tudnák megoldani. Ehhez szükségük van a társadalom támogatására is. Ezért az egyesületnek pártoló tagjai lehetnek azok a természetes, és jogi személyek (vállalatok, szövetkezetek, szocialista bri­gádok, intézmények stb.), amelyek tevékenységükkel, vagy anyagi hozzájárulásuk­kal az egyesület céljainak megvalósítását rendszeresen segítik. Örömmel adhatok tá­jékoztatást arról, hogy meg­alakulásunkat követően már­is több vállalat, intézmény vállalt pártoló tagságot, s ez­zel kapcsolatban valamilyen támogatást. — Miben jelentkezik a pár­toló tagok eddigi megnyilvá­nulása, felajánlása? — Pártoló tagok eddigi fel­ajánlásai lényegében kétirá- nyúak voltak. Egyesek fize­tésük egy részét, vagy egyéb úton összegyűjtött anyagi jut­tatásokat ajánlottak fel (pél­dául: az ügyvédi munkakö­zösség, posta, OFOTÉRT, me­gyei könyvtár, a Centrum Gyermekáruház), mások (pél­dául a KIOSZ), olyan mun­kával hajlandók segítséget nyújtani, amelyekre a későb­biekben a mozgássérülteknek szüksége lehet. — Milyen módja van an­nak, hogy a pártoló tagok fel- ajánlásainkat gyakorlatilag teljesíthessék? — Amelyik vállalat, intéz­mény, szocialista brigád, vagy azok a magánszemélyek, akik anyagi eszközökkel szándé­koznak bennünket támogat­ni, kérjük, hogy a részünkre felajánlott pénzösszeget a 4040—370 OTP-betétszámlá- ra szíveskedjenek befizetni. Akik szakmájukkal tudná­nak segítséget nyújtani, azok­tól kérjük, hogy e szándéku­kat és társadalmi munkájuk jellegét az egyesületünk cí­mére (Mozgáskorlátozottak Nógrád megyei Egyesülete, Salgótarján, Pf.: 149.) írás­ban jelezzék. Sajnos, rövid megalakulásunk óta még nem rendelkezünk olyan ismere­tekkel, hogy a rászorult tag­jaink milyen gyakorlati se­gítséget igényelnek tőlünk. Ezzel kapcsolatban felhívom a megye mozgássérültjeinek figyelmét, hogy jelezzék meg­oldható kéréseiket, amelyek­ben segítséget tudunk nyúj­tani. Befejezésül utalok arra, hogy egyesületünk és annak vezetősége egyelőre csak jo­gilag alakult meg. Ezután próbáljuk megteremteni szer­vezetszerű működésünk tech­nikai és anyagi feltételeit, amelyhez a mozgáskorlátozot­tak egyesületébe való minél szélesebb körű belépése mel­lett kérjük a megye társadal­mának támogatását — fejez­te be a beszélgetést dr. Tóth István. S. L. Áz „Időgép" rockegyüttes Moszkvai rockcgyülles nyerte a Tbiasziben megrendezett orszá­gos könnyűzenei fesztivált. Az Andrej Makarevics vezette ama. tőr zenekar az Időgép nevet vi­seli. A verseny után megkapták a hivatásos együtteseknek járó státust. A Grúz Újságírók Szövet­sége a legjobb dalszövegért járó különdíjjal jutalmazta a nyer­test. A mintegy 70 szerzeményből álló repertoárjukban a dalok na­gyobb része a jó és a rossz problémáiról, az emberi szomo. lóságról és az örömről, a ma­gányról és a barátságról szól. Minden szerzeményük közös munka eredménye: a zenét a basszgitáros Alekszandr Kutyi- lov, a szövegeket pedig Makare­vics írta. 1981. május 15., péntek 16.25: Olyan szívesen férjhez mennék. Csehszlovák tévéfilm. (Nem) akadémikus vita KÉPZELJÜNK EL EGY acélkék Rolls Roycet, amit potom húsz dollárért kínál­nak a MERKUR-telepen. Ne gyanakodjunk bóvlira, egészen jó kis kocsi. Alig nagyobb a motorja, mint egy gyufásdo- boz, viszont százezer kilomé­teres sebességgel repít előre óránként. Igaz, zabálja a ben­zint, harminc litert is elfo­gyaszt — tízmillió kilomé­teren. Kérem mosolyogni! Tisz­teletre méltó tudósaink is ezt tették az Akadémia idei köz­gyűlésének vitaindító előadá­sán, amelyen Vámos Tibor akadémikus, a számítástech­nika mindentudója elemezte a világ és hazánk műszaki fejlődését- Persze, hogy a mű­szaki fejlődés néha megdöb­bentő ütemét szakmájából vá­lasztott példákkal fűszerezte. Az álombéli Rolls Royce bi­zonyítékként került az elő­adásba: lám, ilyen autói le­hetnének a világnak, ha az autóipar is úgy fejlődött vol­na, mint a számítástechnika. Amely nem az álomvilágba, éppenhogy a hétköznapi va­lóságban produkál lélegzetel­állító „mutatványokat”. Az idén például forgalomba kerül az a komputer, ami másod­percenként hatszázmillió mű­veletet végez el; s lehetne folytatni a sort. Az informá­ciós rendszerek, távadatvivők, hírcsatornák fejlődése sem kisebb, ráadásul, a számítás- technika térnyerését sietteti az is, hogy rohamosan csök­ken az áruk. A fejlett ipari államokban egy kisebb üzem teljes adatforgalmát ellátó gép egy átlagos személyautó ne­gyedébe kerül. Mindez persze még nem ok arra, hogy az Akadémia köz­gyűlését a műszaki fejlődés-, nek szenteljék. Ami miatt mégis a műszaki fejlődésről vitáztak két napon át az aka­démikusok, az a számítástech­nika és az információs rend­szerek fejlődésének általános, társadalmi hatása. A tudósok nem egyszerű változásról, ha­nem fordulatról beszélnek. Gyökeres fordulatról a terme­lés eszközeiben és a termelés szervezetében. Mindez már ma is tapasztalható a világ­ban. A műszaki fejlődés egyik hatása péládul, hogy módo­sul a társadalom szerkezete. Egyre kevesebben dolgoznak közvetlenül a termelésben, vi­szont egyre nő a kiszolgálók, a termelést előkészítők, és a szolgáltatók száma- Átalakul a termelés, az állami gépezet irányítása. Az eddigi zárt, hierarchikus felépítésű rend­szerek helyébe új, nyitott, egymással együttműködő rendszerek lépnek, amelyek a technika segítségével szin­te azonnal kiválasztják a leg­helyesebb gazdasági döntést. Utópia? Az ezredforduló túl­ságos közel van; a világ pe­dig halad. Vámos Tibor sze­rint olyan fordulat előtt ál­lunk, amely leginkább ahhoz a biológiai fordulathoz hason­lítható, amikor az élő szer­vezetek idegsejtjei kialakul­tak és rendszerré szerveződ­tek. SZENTÄGOTHAI JANOS az Akadémia elnöke úgy fo­galmazott, hogy a világ ma már túlságosan is egységes rendszer ahhoz, hogyt büntet­lenül hátat fordíthatnánk ne­ki. Amit egyébként hazai gé- piesedő, de még nem eléggé gépesített életünkben amúgy- sem tehetnénk meg. A magyar gazdaság állapota, feladatai közismertek. A világpiac, a versenyképesség fogalma már a tizenaluliak szótárából sem hiányzik, lépést kell tartani a világgal, amihez a műszaki fejlesztés adja a lendületet. Ráadásul nem csak az élenjá­rók diktálják nekünk a tem­pót, hanem az utánunk járók is szorítanak. A fejlődő orszá­gok egy-egy termelési ágban már utólértek, ha ugyan le nem hagytak minket. A ko­rábbi, „olcsó munkaerőből” származó előnyünk is a múl­té, így aztán fennál annak a veszélye, hogy a magyar ipar kiszorul a versenyből. Sötét szemüveg? Erről szó sem esett az Akadémián. A tudomány dolga, hogy mér­jen, értékeljen, s a dolgok ál­lásából levonja a tárgyilagos következtetést- A magyar gaz­daság a világranglistán a kö­zépmezőnyben foglal helyet, s jó, ha ezt a helyet meg tud­ja tartani. Van rá mód, ha recept nincs is. Kérdések azonban vannak: Itt van pél­dául erőforrás-problémánk. Mindent nem kutathatunk, fejleszthetünk, nincs rá erő. Viszont minden fontos terü­leten csereképesnek kell ma­radnunk, hogy sebezhetőkké ne váljunk a piac szorításá­ban. Vagy: A kutatásoktól el­várják a gyakorlati hasznot, viszont vannak alapkutatá­sok, amelyek csak tíz-húsz év múlva értékesülnek a gyakor­latban, mégis szükség van rá­juk, mert alapkutatás nélkül nem áll meg a talpán a gaz­daság. Aztán: Mit gyártsunk, s mennyit? Nos, abban meg­egyeztek tudósaink, hogy a már jól bevált gyártási ága­ink mellett afféle rugalmas nemzetközi kisiparosi szere­pet célszerű felvállalnunk: ez felel meg adottságainknak leginkább. Különleges szol­gáltatásokkal „betömni” a műszaki nagyhatalmak hagy­ta réseket. Amit például az autóbuszipar tesz, amikor tíz- tizenkét darabból . álló „szé­nás” rendelést is felvállal. DE MERT MINŐSÉGI fejlődésről esett szó, szük­ségképpen beszéltek a korsze­rű vezetői szemlélet viszony­lagos hiányáról is. És arról, hogy a minőségi váltás igé­nye jóval túlnyúlik a vállala­ti, ágazati cselekvési horizon­ton- Mint ahogyan az sem engedhető meg, hogy — Vá­mos Tibor szavaival élve — csak és kizárólag egy, még­pedig a pillanatnyilag legfon­tosabbnak ítélt célokat szol­gáló gazdasági szabályozásra bízzuk jövőnket. Mcgyesi Gusztáv Magfúzió ellenőrzése Több mint negyedszázados az az elképzelés, hogy a magfú­ziót erőművekben energiafor­rásként használják fel. Az 50- es évek elején megindult kí­sérletek hamar bebizonyították, hogy nem lesz könnyű feladat a terv megvalósítása. A mag­fúziós folyamat megindítása, fenntartása és biztonságos kö­rülmények közt való kezelése a három fő problémakör. A magfúzió megindításához ed­dig sok különböző rendszert alakítottak és próbáltak ki. Komoly előrehaladást azonban csak a 60-as évek vége felé értek el a moszkvai Kurcsa- tov Intézetben. A Tokamak­típusű magfúziós erőműmo- dellben már olyan hőfokokat és plazmafenntartási időket si­került elérni, amelyeknek ada­tai közel jártak az elméleti számításokkal meghatározot­takhoz. A legutóbbi években amerikai tudósoknak is sike­rült minden korábbinál jobb jellemzőket elérniük a Toka- mak-reaktorokkal. Az ígéretes kísérleti eredmények ellenére sem hiszik a tudósok, hogy a közeljövőben véglegesen meg­oldódna a magfúziós úton va­ló energianyerés ügye. Még abban sem biztosak, hogy a majdan működő fúziós reak­torok Tokamak-típusúak lesz­nek-e. v >;* ♦> *1* *1* •> «> *1* ♦> *2* *l* *1* *1* ♦!« í* ♦> •> ♦> •> ♦> ♦!* *1* ♦> ♦> ♦> ♦> •»> •> ♦> «•. .t De alig nyitja ki a vízcsapot, s még csak a meleg vi­zet engedi, hogy kifolyjon a csövekből az állott langyos víz, hiszen csak ezután tudja a keverőcsappal beállítani a meg­felelő hőmérsékletet — tehát még mindig ezzel bíbelődik, amikor elhallgat a zene. és megszólal a rádióbemondó. „Kos­suth rádió, Budapest, a pontos idő 5 óra.” öt sípszó hallat­szik, majd a Reggeli Magazin szignálja. Utána egy kellemet­len hangú nő kezd el hadarni, illetve nem is hadar, csak valami furcsa, rosszul hangsúlyozó pattogással igyekszik el­lensúlyozni gyengécske és kellemetlen tónusú hangját. Jó reggel kíván, úgy is mint a Reggeli Magazin szerkesztő-mű­sorvezetője, és közli, hogy ma 1979. szeptember 14-e, pén­tek van. A nap 5 óra 19 perckor fog kellni, kellemes eny­he, az idő, Budapest fölött az égbolt derült, a hőmérséklet 15 Celsius-fok. — Az IE-s, aki már beállította a keverőcsapot, de még nem döntötte el, hogy átkapcsolja-e zuhanyra, vagy csak mosakodjon, az egész szövegből csupán a napfölkelté- re kapja fel a fejét. Honnan tudja ez, hogy pont 19 perc múlva fog fölkelni a nap? És különben is, már teljesen vi­lágos van, akkor meg mi a fene világít? „Most hallgassák meg a nagyvilág híreit” — pattogja a műsorvezető-szerkesztő, közben indokolatlanul — értelem­szerűen indokolatlanul — különválasztja a nagy és a világ szavakat. Persze, valószínűleg a levegője fegyott el, mert közben sóhajt is egy nagyot- De a híreket már egy erős­hangú férfi olvassa fel: „Az ENSZ-főtitkára szerint a nem­zetközi politikára kedvező hatással van a nagyhatalmak kö­zötti viszony .javulása Waldheim az ENSZ-közgvűlés lövő kedd -n kezdődő ülésszaka elé terjesztendő beszámolóban külön kiemelte a II. SALT-megállapodás aláírását, vala- m nt a kínai—amerikai viszony javulását. A dokumentum szerint a legfőbb gondok jelenleg a közel-Keleten, Affika déli 4 NÓGRÁD - 1981. május 15., péntek I részén és Cipruson vannak. Waldheim beszámolója a többi között hangsúlyozza, hogy az izraeli—egyiptomi különmeg- állapodás új helyzetet teremtett ugyan, de a tartós rendezés csak a palesztinok jogainak biztosításéval képzelhető el. — Iránban vallási vezetőkre bízzák a legfelsőbb állami hatal­mat. Az alkotmányozó bizottság ugyanis már elfogadta azt a cikkelyt, amelynek értelmében a nemzet ügyeinek irányí­tója a mindenkori síita vezető. Ugyancsak Teheránból kap­tuk azt a hírt, hogy az Igazságügyi Minisztérium visszakap­ja a felügyelet jogát a börtönök felett...” A megkímélt Zsiguli új tulajdonosa már régen nem fi­gyeli a híreket, szinte reflexszerű, megszokott mozdulatok­kal borotválkozik. Legföljebb egy-egy szót, kifejezést hall meg az információáradatból; hogy ENSZ-közgyűlés, SALT- megállpodás, síita vezető- De nem érdeklik ezek a hírek, nem is nagyon érti őket, s főleg azt nem, hogy miért kell ezeket ilyen kora reggel a magyar dolgozók tudomására hoz­ni.-Legalábbis, őt, a híradástechnikai gyár műszerészét, mindez teljesen hidegen hagyja. A SALT-megállapodás alá­írásáról ugyan eszébe jut egy filmhíradó; két hete látta a Margitszigeten az Agyő, haver című francia detektivfilmet, s előtte mutatták be a Brezsnyev és Carter bécsi tárgyalá­sairól szóló híradót. De ebből is csak az ragadta meg a fi­gyelmét, hogy milyen fantasztikus biztonsági intézkedések voltak Bécsben. Minden háztetőn, minden kémény mögött zsaruk álltak távcsöves puskákkal, az autók mellett meg ál­landóan futott három-négy gorilla; egyik kezük az autón, másik a farzsebükben. Az iráni helyzet pedig teljesen zava­ros a műszerész számára. A fene se tud ezeken eligazodni! — Ám mindez csak egy pillanatig fordul meg a fejében, s miközben lemossa arcáról a fölösleges borotvahabot, arra gondol, hogy mindjárt lemegy a kocsijához, mert mióta meg­vette, még nem is ellenőrizte az akkumulátor folyadékszint­jét. S akkor egyúttal az újságot is felhozhatja. És három­negyed hatig, amikor a feleségét kell ébresztenie, még lesz ideje arra is, hogy megfőzzön egy kávét. 5 óra 25 perckor, vagyis hat perccel a hivatalos nap­felkelte után még sehol nem látszik a Nap, helyette a Hold félkaréja rajzolódik élesen az égboltra- pontosan a Váci út és Róbert Károly körút kereszteződése fölött. A Höld körül fehér és halvány rózsaszínű réteges felhők vannak. — Meleg lesz ma is. Kozma szomszéd — mondja az IM- es Trabantos a filmrendezőnek, miközben mindketten kutyát sétáltatnak a ház előtti parkban. Az IM-es (most PN-es fe­hér Skodája van, előtt meg UZ-s Wartburgja volt) egy vi­lágosbarna foltos bokszért sétáltat, a filmrendezőnek barna foxterrierje van. A terrier három lábon biceg, bal hátsó lába bekötve, a kötésen még egy nylonzacskó. A bokszer vadul rohangál a töltés és a ház bejárata között, a terrier odabiceg egy fához, aztán fájdalmas szemekkel visszanéz a gazdájára. — Meleg — mondja a filmrendező, de szemét nem veszi le a beteg kutyáról. — Hűsz-huszonnégy fokot jósolt a mete­orológia. — De tudja, hogy Kecskemét—Gyula térségében huszon­öt—huszonkilenc fok várható? Ide figyeljen, augusztusban nem volt ilyen meleg, elhiszi? — Hát nem — hagyja rá a rendező, s mivel még min­dig csak a kutyát figyeli, a másik is befejezi az‘időjárásról való elmélkedést. — Na mit mondanak a kórházban, meg fog gyógyulni a kutyája? — Reméljük, most már megmarad. Kétszer kellett ope­rálni a lábát. De még nagyon ideges, nagyon fél szegény. Ál­landóan reszket. — Hát persze, nem is csoda, de tudja, hogy ez a lába már soha nem fog teljesen meggyógyulni? Nem hiszem, hogy járni tud majd vele. — Persze hogy nem. Kivettek belőle egy csontot. De még így mindig jobb, mintha levágták volna, mert először úgy nézett ki, hogy nem lehet megmenteni, tőből le kell vág­ni a lábát. De azt nem élte volna túl. — Nem, az biztos, hogy nem. Még az is csoda, hogy már ilyen. —• Mert az orvosok le akarták vágni. Ha a feleségem nem sír két napig az Állatorvosi Egyetemen, meg is teszik. A terriert körülbelül három hete ütötte el egy teherautó. Alkonyatkor a rendező fia hozta le a parkba, de a gyerek belefeledkezett valami játékba, nem nagyon ügyelt rá. Mire eszébe jutott, s keresni kezdték, már csak egy vértócsát ta­láltak az úttesten, de a kutya sehol. Majdem beleőrültek! A házban lakó összes gyerek Rexit kereste, értékes jutalma­kat ígértek a megtalálónak, de hiába, úgy látszott, hogy nyo- maveszett. Elment valahova megdögleni. Az asszony napo­kig kisírt szemmel mászkált, szólni se lehetett hozzá, amikor aztán a rendező a vizafogói pályaudvaron rátalált a sebesült kutyára. Egy láda sarkában bújt meg. alig volt már benne élet. És lám az orvostudomány csodát művelt, hogy most, ha bicegve is, ha a testi-lelki megpróbáltatásoktól állandó re­megéssel is. de Rexi itt biceghet ennek a nyáriasaVi meleg­nek ígérkező napnak a reggelén a többi kutyával együtt! Minthogy az IM-es bokszere változatlanul erős és egész­séges, s így nincs is mit kérdezni róla, a filmrendező viszon­zásul az autóra tereli a szót. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom