Nógrád. 1981. május (37. évfolyam. 101-126. szám)

1981-05-10 / 108. szám

Terepasztalok kiskatonái Á jászberényi Meg egy Igazítás a piciny huszárfigurán. számmal maradtak fenn a kö­zépkorból is. Ezek a íigurács­kák azonban még egyedi al­kotások voltak, ellentétben a XVIII. századtól gyártott ólomkatonákkal, amelyeket immár sorozatban öntöttek. Az ólom- . — pontosabban mondva: ón----katonák kor­sz akát a porcelán-katonák korszaka váltotta fel, ezt pe­dig az az időszak, amikor megint egyedi darabokként hagyták el a műhelyeket a cinből fabrikált alakolt, S nem csak maga a fel­használt anyag változott, ha­nem mind fontosabbá lett e modellek szerepe a katonai oktatásban is. Különösen a napóleoni időkben vették igénybe őket, amikor a csa­tákat immár előretervezték: „lejátszották” a soron követ­kező ütközetet... Mondani sem kell, hogy manapság már nem ónból, nem porcelánból és nem is cinből, hanem könnyen for­málható és jól megszilárdít­ható műanyagból készülnek a kis vitézek. Dr. Major István az NSZK-ban gyártott FÍMO nevű masszát találta a leg­használhatóbbnak, s ezt a ma­tériát igazgatja úgy, hogy ab­ból gyalogoszászlóaljak, tü­zérségi ütegek és más sereg­részek közkatonái, tisztesei és tisztjei tűnjenek elő. Ez a ko­rábban nálunk is kapható — ám újabban egy rosszabb mi­nőségű olasz plasztilinnel fel­cserélt — anyag ugyanis sok­féle színben készül, s így nem utólag kell „megtarkáznl" csizmákat, a sisakokat, a men­téket. Dr. Major István elsősor- Azok a múzeumbarátok, furcsább és az érdekesebbnél ban az 1848—1849-es forrada- akik egyrészt a budai Várban érdekesebb kedvtelésekről lom és szabadságharc hadse- levő hadtörténeti, másrészt a annyit hallani, ezen a hob- regének különféle fegyverne várpalotai tüzér múzeumot is bin sem csodálkozhatunk. An- meit idézte meg eddig e mi­útjukba ejtették már, bizo- nál kevésbé, mert dr. Major nikatonák felsorakoztatásá­nyára fölfigyeltek azokra az István már szinte kamaszko- val. Tette pedig ezt azért, aprócska, alig néhány centi- rában eljegyezte magát a mert elsősorban e kor hadvi­méter magasságú katonafigu- szobrászkodással, s ezzel egy- selőirő] él hamis kép a köz­rákra, amelyek pontos had- gyütt avval is, hogy őt emű- tudatban. (Hogy mást ne rendbe állítva régi híres csa- vészeti ágban kizárólag, a pa- mondjunk, az akkori magyar fákat idéznek, egyúttal pedig rányi méretek izgatják. huszárt mindenki vörös csá e háborúskodások résztvevőit Közben persze biológusdip- kós, kék mentés, veres nad- mutatják be korhű öltözetek- lomát szerzett, ledoktorált — rágós legénynek ismeri, holott ■ben. „mellesleg” írt egy könyvet csak egyetlen egy huszárez­A hüvelykujjnyi tüzérek, Lesz-e sas kétezerben? cím- red — az Attiláról elnevezett huszárok láttán ki-ki azon is mel — ám hónapra hónap, —tagjai feszítettek ilyen mun- eltűnődhetett, hogy vajon mi- évre év, változatlan kedvvel dérban. E jellegzetes viselet féle ujjak képesek kiformálni és szorgalommal bővitette csak 1868 után vált általá- e gyalogosan vigyázzba mere- hadseregének létszámát. nossá.) Ügy tervezi, hogy ha dő vagy a díszesen kantáro- Egyúttal pedig • játékosnak a több mint ötszáz figurás zott lovacskák hátán kard- tűnő, ám végtére is a szak- hadserege elkészül, akkor azt jukkái hadonászó hadfiakat, tudományok reguláihoz igazo- a hadtörténeti múzeumnak „akiknek” még az arckifeje- dó figurateremtés múltjában ajándékozza: hadd lássa min- zése is olyan elszánt, mintha is elmélyedt, s — mint mond- denki, miképpen festettel éppen akkor tudatosult vol- ja — megtudta, hogy az effé- azok, akik a hívó szóra fel- legeslegutolsó le kis fegyveres, egyenruhás alakok már a római sírokból is előkerültek. Ugyanígy szép A kép jobb oldalán a különböző színű műanyagdarabkák, mellettük a formázó kés, a kép bal oldalán pedig azt látni, hogyan igazgatja egy golyóstollbetéttel a kis huszár ruhá­ját dr. Major István. na bennük parancs. Nos, a terepasztalok kiska- tanái néhány száz lépcsőnyi- re a hadtörténeti múzeum­tól, a budai Vízivárosban, a II. kerületi Fazekas utca egyik vadonatúj társasházá­ban készülnek, ahol dr Major István, a Gödöllői Agrártu­dományi Egyetem talajtani tanszékének tudományos munkatársa igazgatja őket olyanra, hogy minél elevenebb mozgásúak legyenek, s hogy az öltözékük a korabeli had­seregek szolgálati szabályai­hoz a lehető legpontosabban igazodjon. Az olvasó nyilván furcsáll­ja :' éppen agy talajtani szak­ember adta a fejét arra, hogy e piciny fegyverforgatók ala­kot nyerjenek? Ám korunk­ban, amikor a furcsábbnál sorakoztak mögé. Kossuth zászlaja Akáez László Az ENSZ aranykönyvében Ami az Egyesült Nemzetek munkaközösségnek a tagja. Az Szervezetének úgynevezett orszá? gyakran színhelye az .aranvkönvvében” «rerenlA ezzel nemzetközi „aranykónyvében kereplő szimpozionoknak. Nemrégiben természetvédelmi területeket Élagoevgradban rendezték jí>etl’u^UÍ?árpa ,a, vlág, máso- meg )Az ember és a bioszfé- dik helyét foglalja el. „A ra>» elnevezésű nemzetközi tu- világ kultúrájának és tudó- dományos tanácskozást, Vár- mányának oaokulhagyott tér- nában pedlg a Bolgár Termé. mészeti kincsek aranykonyve szetvédelmi Bizottság hívta CimU.J?N^Z"klac*v^n^, ^ k°l* össze konferenciára a hazai gár tájegyseget tartalmaz. és külföldi tudósokat, hogy Bulgária egyébként nemcsak megvitassák a műtrágya okoz- a több mint'nyolcvan rezer- ta környezetkárosodások vátum példaszerű gondozásé- megelőzését- A bolgár szalu­val, megőrzésével tűnik ki, emberek mindkét alkalommal tudósai számos ökológiai prob- több javaslatot terjesztettek léma megoldására hivatott elő. kékszakállú Emlékezés Székely Mihilyra születésének 80. évfordulóján Székely Mihály portréja. A Borisz Godunov címszerepében. Csodálatos hangú énekes volt. Május 8-án lenne nyolc­vanesztendős- A világhírű basszista mindössze hatvankét évet élt. Jászberényben szüle­tett, mint Spagattner Zság- mond órásmester fia. ötéves korában kezdett énekelni. Édesanyja kísérte gyermekét cimbalmon. Pályafutása során Székely sokszor elmesélte kol­légáinak, barátainak élete történetét. Hegedülni egy idős cigánytól tanult, aki estén­ként a legjobb helybeli ven­déglőben muzsikált, és más­nap délután fáradtan érkezett a zeneoktatásra. Olykor el is bóbiskolt és hagyta a gyere­ket játszani. Csakhogy ez az öreg cigány nem volt más, mint Rácz Aladárnak, a kor egyik legnagyobb cimbalom- művészének az apja. Székely Mihály érettségi után tiszt­viselő lett. Szép orgánumára elsőnek Revere Gyula hárfa­művész figyelt fel. Meghall­gatása után nyomban telefo­nált dr. László Géza énekta­nárnak, Haselbeck Olga ope­raénekesnő férjének: — Géza, kérlek, felfedez­tem egy remek tenoristát. A próbaéneklésen Székely ugyanis magas fekvésű dalt adott elő, kifogástalanul. Mély hangjait László értékelte, és basszusra nevelte tanítványát. Székely 1924-ben szerződött az Operaház társulatához. (Egyik fivére ugyanitt, a színház kórusába került.) El­ső fellépése A bűvös vadász remetéjének szerepe volt Rendes tagként mint Ferrán- do mutatkozott be A truba­dúrban. 1925-ben Franz Schalk, a bécsi opera főze- neígazgatója dirigált Buda­pesten. Nagyon tetszett neki Székely hangja, és rövidesen táviratban hívta meg az oszt­rák fővárosba szerződtetés céljából. Székely kiutazott,-de kisvártatva hazatért, mert a pesti dalszínházat jobban sze­rette. A magyar zenetörténet egyik, most különösen aktuá­lis mozzanata fűződik a ne­véhez. 1938 őszén Bartók Béla A kékszakállú herceg vára cí­mű egvfelvonásosára készül­tek az Operaházban. A zene­szerző végighallgatott egy próbát, miután értesült róla, hogy valamiféle vita volt Ser­gio Failom karmester és a címszerepet éneklő Székely Mihály között. Mi történt a próba után? — Tanár úr — szólt az éne­kes Bartókhoz — Most már hallotta, milyen mély basszus hangom van. Én a szólamot egy-két helyen másképp éne­kelném. Failoni ellenzi, mert az nincs a kottában. Énekelni kezdett. Bartók bólogatott: — Kérem, ezt én is Így képzeltem el, de ahogy látja, nem lehet lekottázni. Aki annyira érzi ezt a művet, mint' ön, annak mindent meg szabad benne csinálni. És transzponálta Székely számára a szólamot, több he­lyen olyan taktusokat ikta­tott be, amilyeneket csak rendkívül mély hangú mű­vész tudott előadni. Székely Mihály világszerte énekelte a Kékszakállút. Először -Ams­terdamban, Doráti Antal ve­zénylete alatt, Párizsban a Théatre de Champs Elysées- ben Georges Sebastiannal, azaz Sebestyén Györggyel. Ha­talmas sikere volt a szerep­pel Moszkvában, utóbb Há­gában, a londoni rádióban, majd tizenegyszer egymás után Brüsszelben. Hol énekelt még? Dallasban Verdi Requiemjében basszus szólamát, a New York-i Met­ropolitan operaházban hat­szor a Walkür Hundingját, négyszer Marke királyt a Trisztánban, a Rigoletto Spa- rafuciiejét. A művész lega­lább száz szerep interpretál­ja volt! Tiborc, Pomádé ki­rály, főpap a Sába királynő­jében, Doszifej a Hovansz- csinában, Koncsak az Igor hercegben, Gremin az Anye­ginben, Rocco a Fidelioban, Ramfisz az Aidában. Különö­sen szerette a Mozart-dara- bokat. Szívesen énekelte Os- mint, Sarastrót, Leporellót. Boldog volt, amikor a Don Carlos II. Fülöpjét adhatta elő. De ugyanígy örvendett a Bohémélet Coliinjának, a Fa­ust Mefisztójának, A Rajna kincse és Siegfried Rafneré- nek, vagy éppen a Parsifal Amfortasjának. Sokszor kitüntették. 1946- ban lett az Operaház örökös tagja. 1950-ben kiváló mű­vész, 1961-ben megkapta a Munka Érdemrendet, majd a Munka Vörös Zászló Rendjét. Kétszer vehette át a Kossuth-díjat. Elementáris egyéniség volt, emberi és mű­vészi értelemben egyaránt. ' Jászberény városa díszpol­gárává választotta. Az a vá­ros, amelynek egykcnr Kossuth Lajos is díszpolgára volt. A diplomát a Lehel-kürt kicsi­nyített másának kíséretében huszonöt éves énekesi jubileu­mán a város akkori vezetője, egyben Székely gyerekkori barátja, dr. Németh Ferenc adta áf. A házat, ahol a mű­vész született, lebontották ugyan, de az ott nyíló fő­útvonalat róla nevezték el. Márványtábla őrzi emlékét. A róla elnevezett iskola előcsar­nokában leleplezték a mell­szobrát A jászberényi Szé­kely-emlékszoba megnyitásán Gobbi Hilda mondott emlék­beszédet- A közönség ott lát­hatja a művész jélmezeit, ki­tüntetéseit, festékesládáját, és a Kékszakállú zongoraki­vonatát Bartók Béla saját ke­zű bejegyzéseivel. Székely a huszadik század egyik legjelentősebb hangfe- noménja volt. Alakításainak értékét színészi tehetsége emelte rendkívülivé — írta róla a zenei lexikon. Szobor­portréja, amely sokáig a bu­dapesti Fészek Művészklub első emeletét díszítette, saj­nos tönkrement. De megma­radt hanglemezfelvételen ne­vezetes és utolérhetetlen Kék­szakállúja. Kristóf Károly VWö/IMlMMMMM/WlöMMWWWWWWWWWWWWWWI<VWWMM/V^^ A művészet világa címmel a budapesti Corvina Kiadó, a varsói Arkady és a berlini Henschelverlag közös vállal­kozásában új sorozat induit nemrég. Tizenöt-húsz oldalnyi szöveges ismertetővel, 30—35 fekete-fehér és mintegy 20 színes illusztrációval tetszetős, s mai árviszonyainkhoz ké­pest nem túl drága köteteket adnak ki a sorozatban. Az el­telt negyedévben három kötet látott napvilágot. Masacciót Takács József fiatal művé­szettörténész, Tizianót az NDK-beli Renata Bergerhoff mutatja be. Tiziano az euró­pai festészet legkiemelkedőbb alakja, a csúcsára érkezett ve­lencei reneszánsz kétségtele­nül legnagyobb mestere, kit évszázadok emlékezete,, Michelangelo és Raffaello mellett a legtökéletesebb mes­ternek tekintett. A Tövisko­8 NÓGRÁD - 1981. Ü szorúzás, Szent Sebesfyén, vagy a Dáné című festménye remekmű, s a leghiresebbek e kis albumban természetesen színesben élvezhetők (Az adó- garas Jupiter meglepi Antio- pát stb.) Berninit a lengyel Jan Bialostocki mutatja be 13 színes és 36 fekete-fehér képpel. Bernini az olasz ba­rokk legsokoldalúbb mestere, szobrász, építész. Számos szobrot alkotott. Legnagyobb építészeti vállalkozása a római Szent Péter tér. Nevezetes al kotásai a Szent Péter sírja fe letti baldachin, VIII. Orbn■ síremléke, valamint számo barokk ízlésű kút Rómába!- Ha Bernini nevét halljuk leginkább Dávid szobra ötlil május 10., vasárnap J K N Y ¥ elénk, ez az alig több, mint egy méter magasságú szobor. Dávid félrehajolva, kezében parittya, pillanatnyi mozdu­latlanságában jelenik meg előttünk; ez a nagy nekilen­dülést megelőző pillanat, s szinte látjuk ellenfelét. A ko­rábbi ábrázolások (Donatello, Verrocchio, Michelangelo) re­neszánsz szellemben, mozdu­latlanságában dolgozták fel e témát. Időben igen nagy az ugrás i reneszánsztól és a barokk­ból századunk tízes-húsza- ■veinek avantgardizmusáig S'zabó Júlia A magyar akti nzmus művészete 1915—192' :ímű tudományos alapossági monográfiájában dolgozta fel a jelentős mozgalom törté1 netét, eddig ismeretlen vagy egyáltalán nem közölt doku­mentumok, képzőművészeti al­kotások közzétételével. A ma­gyar aktivizmus az első vi­lágháború második évében je­lentkezett — elsősorban né- mef példák nyomán ’—, s ve­zéregyénisége Kassák Lajos volt, aki különböző folyóira­taiban (Tett, Ma) publikálta a_ képzőművészet és az iroda­lom legmodernebb törekvése­it. Az aktivizmus amolyan szintetizáló irányzat volt. Megtaláljuk benne azexpresz- szionizmus, futurizmus, kubiz- -nus minden válfajának csí­nját és problematikáját' A nagyar aktivizmus legjelen- ősebb művészei: Nemes Lam- -érth József, Máttis Teutsch János, Uitz Béla, Kmetty Já­nos, Bortnyik Sándor voltak, a vezéregyéniség, Kassák La­jos mellett. Műveikben har­sány expresszivitással közve­títik a korszak konfliktusait és forradalmi lendületét. A mozgalom székhelye 1920—26. között Bécsben volt, s itt csat­lakozott Moholy-Nagy László, a ma már világhírű mester. A kötet tárgyalja a mozgalom filozófiai-művészeti előzmé­nyeit, feltárja nemzetközi kap­csolatait, s elhelyezi e jelen­tős mozgalmat a magyar és az egyetemes művészet történe­tében. Az elmúlt évben volt het­venöt éves a gyulafehérvári születésű Gy. Szabó Béla, az erdélyi fametszés legjelentő­sebb alkotója- A Kriterion ki­adásában Murádin Jenő tollá­ból kismonográfia jelent meg az idős mesterről. Közel öt évtizede, hogy első lapjáf (Kol­dusok címűt) akkor még kez­detleges szerszámokkal fába1 véste. Azóta 1260 metszete ké­szült el. Olyan sorozatok, met - szeteskönyvek és önálló lapok, melyek alapján az eredendő­en XVI. századi műfaj meg- újítójának nevezhetjük Gy. Szabót. Jó néhány ilyen met- szetes albuma Magyarorszá­gon is forgalomba került, s méltán váltott ki elismerést- A Hónapok, Divina Comedia, illetve legutóbb a Jelenések könyve című metszetlapjai napok alatt tűntek el a köny­vesből tokból. Sokan kedvelik a jeles magyar írókat, művé­szeket, tudósokat ábrázoló arcképsorozatait. A Műszaki Kiadó második kiadásban adta közre Sikota Győző valóban csodálatosan szép könyvét Herend porce­lánművészetéről. A színes il­lusztrációk valósághűek, és sok esetben még jobban él- vezhetőek, mintha a múzeu­mi vitrin üvegablakán próbál­nánk gyönyörködni bennük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom