Nógrád. 1981. május (37. évfolyam. 101-126. szám)
1981-05-09 / 107. szám
VILÁG PROLETÁRJA!. EGYESÖLJETEK! NOGRAD SZMP. NOGRAD MEGYEI.BIZOTTSÁGA ESA ÁNGYÉI TA XXXVII ÉVF.. 107. SZÁM ARA: 1.40 FORINT 1981. MÁJUS 9.. SZOMBAT II győzelem öröksége A történelem nem ismeri ezt a kérdést: mi lett volna, ha... ? Mégis örök emberi játék játszani a gondolattal, töprengeni, tanakodni, hogy miképp fordult Tolna a sors kereke, ha másképpen fordult volna? Histori- záló, politizáló társaságban nemegyszer végiggondolják, hogy mi lett volna, ha az első világháború után Európa sok-sok országa érettebben reagál a kapukon dörömbölő forradalmi hullámra? Ha Közép- és Kelet-Európa kis nemzetei a Habsburg-birodalom romjain nem a marakodás, hanem az egyetértés szellemében látnak az építéshez? Hiszen, ha összefognak, Hitlernek tán nulla esélye lett volna a Drang nach Ostenhez... Nem így történt. Hitler végiggázolt a kontinensen. Ármádiája talán még ma is masírozna, ha a Don és a Volga között nem ütközik vasfalba, ha a megtámadott szocialista ország vasöklű hadserege ízzé-porrá nem zúzza. A történelemnek e lapja gránitba vésve áll, ám a fantáziáié kedv számára újabb kérdések maradtak. „Mi lett volna, ha Rudolf Hess különös angliai sétarepülése 1941-ben sikerrel jár és angol—német különbéke születik?” Vagy „ha 1944 nyarán Stauffenberg gróf pokolgépe elviszi Hitlert az ördögbe és utódai különbékét köthetnek a Nyugattal?” A kérdést nem csupán a fantázia, sokkal inkább egyfajta szemlélet sugallja. Emlékeztessünk arra, hogy a fasizmus feletti diadalnak és a békének zengő örömhimnuszok hangja’mellett némely történelmi apróságról alig- alig esett és esik szó. Arról, hogy végső vonaglásában a fasizmus a történelem kerekének kisiklatására akkoriban két olyan kétségbeesett kísérletet tett, amelyen szintén elrágódhatnak az asztali történészek. Hitler öngyilkossága után, az általa kinevezett „törvényes” utód, Dönitz admirális ugyanis még egyszer „feladta a labdát”, a nyugati hatalmaknak; felajánlotta, hogy kössenek különalkut a háború befejezésére. És amiről nálunk igazán kevesen tudnak: a május 5-i prágai felkelés vezérkarának, pontosabban pol- * gári szárnyának a Cseh—Morva protektorátus birodalmi helytartója, K. H. Frank felajánlotta, hogy alakítsanak önálló, nemzeti, csehszlovák kormányt, amely „egyaránt élvezné a Nyugat és Németország bizalmát”. Hesstől Frankig a szándék éle világos. És, ha a sanda szándék kudarcba fúlt, az nem a nyugati hatalmakon múlt, hanem az 1945-ös Európa valóságos politikai és katonai erőviszonyain. Azon, hogy Európa félmilliárdos népének elege volt a fasizmusból és a háborúból, de a fasizmushoz és a háborúhoz vezető állapotokból is. És nem utolsósorban azon, hogy egy új világ erős, győzelmes hadserege kergette a fasiszta seregeket Berlinig, a Führer-bunkerig, sőt tovább, az a hadsereg, amelyet korábban a világtörténelem .legnagyobb katonai offenzívája sem tudott térdre kényszeríteni. Képletesen és valóságosan: a Vörös Hadsereg harcosai a berlini Reischstagra a vörös zászlót tűzték ki, s az ugyanaznap felszabadult csehszlovák fővárosban a nemzeti trikolór mellett mindenütt ott lengtek a szocialista jelen és jövő vörös lobogói, a Moldva partján csakúgy, mint a Duna és a Visztula partján... Ama május eseményein az asztali történészeknek tehát mégsem érdemes spekulálniok. Még kevésbé a felelős politikusoknak, akiknek kezében van a ma történelme. A berlini fegyverletétel aláírása óta harminchat év pergett le az európai história homokóráján. S ha akkor az európai erőviszony olyan volt, amilyen — a mai status quo sokkal- sokkal markánsabb. Azóta nemcsak a példának említett Berlin és Prága, de egész sor további európai főváros neve fémjelzi a szocializmus létét és erejét — köztük Budapesté. Társadalmi-történelmi realitás ez, vagy, ha úgy tetszik, diplomáciai, nemzetközi status quo. Olyan, amelyben megtestesül a szocialista közösség ereje, s amelyet a Hitler felett aratott győzelem után éppen harminc évvel Helsinkiben, Európa kis és nagy országai, az USA-val és Kanadával együtt írásban szentesítettek. Néhány éve ismét kísért Hess, Dönitz, Frank szelleme — a realitások kijátszásának szelleme. A világtörténelem legvéresebb háborújában született európai egyensúlyt némelyek szívesen felborítanák. A helsinki egyezménnyel és a józan ésszel ellentétben olyan fegyverkezési hajszát diktálnának Európának és a világnak, amely aligha rendíthetné meg az egyensúlyt (s ezt ők is tudják, hiszen a Szovjetuniót eddig soha, senki nem szoríthatta sarokba!) —, de amely veszélyesen kikezdhetné a béke pilléreit. Ha ma az 1945-ös győzelemre gondolunk, gondoljunk arra is, hogy a hősök és az áldozatok tízmillióinak vére öntözte öreg kontinensünkön harminchat év alatt olyan új élet szökkent szárba, amelyet — összességében — Európa még soha nem látott. A győzelem öröksége az a példátlan történelmi tény, hogy három és fél évtizede hallgatnak a fegyverek Európában, ahol — most először — nem néznek egymással farkasszemet győztesek és legyőzőitek. A z európaiak nem akarják még egyszer romokban látni sem gótikus katedrálisaikat, sem acél-üveg felhőkarcolóikat. Az új európai nemzedék ugyan nem ismeri a háborút, de ismeri a történelmet és pontosan ismeri a választ erre az egyáltalán nem történelmietlen kérdésre: mi lenne, ha... ? Ismerik apáik művét és megbecsülik a győzelem örökségét. Fogadás Csehszlovákia nemzeti ünnepén Koszorúzási ünnepségek a győzelem napja alkalmából A Vigadó téren A hitleri fasizmus felett aratott győzelem 36. évfordulója alkalmából pénteken koszorúzási ünnepséget rendeztek Budapesten, a Vigadó téren levő szovjet hősi emlékműnél. A magyar és a szovjet himnusz hangjai után az Országos Béketanács nevében Sebestyén Nándomé elnök, Kovács Béla főtitkár, és Sütő Gyula titkár helyezték el a kegyelet és a megemlékezés koszorúját. Ugyancsak koszorút helyezett el az emlékmű talapzatán a szovjet békebizottság hazánkban tartózkodó küldöttsége Vlagyimir Dmitrijevics Szafronov, a szovjet békebizottság tagja vezetésével. A Hazafias Népfront budapesti és V. kerületi bizottsága részéről Révfalvi Csaba, a.budapesti bizottság titkára koszorúzott. A kegyelet virágaival borították az emlékmű talapzatát a főváros dolgozóinak képviselői is. A koszorúzási ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. A Gellérthegyen A fasizmus felett aratott győzelem napja alkalmából, valamint Csehszlovákia fel- szabadulásának 36. évfordulója tiszteletére Václav Mora- vec, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete, és a diplomáciai képviselet tagjai pénteken megkoszorúzták a gellérthegyi fel- szabadulási emlékművet. A hitleri fasizmus szétzúzásának 36. évfordulója alkalmából pénteken koszorút helyeztek el a gellérthegyi fel- szabadulási emlékmű talapzatán, Rudolf Rossmeisl, a Német Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete és a diplomáciai képviselet tagjai. A koszorúzási ünnepségen ott volt Vlagyimir Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Jelen volt Farkas Mihály vezérőrnagy, Budapest helyőrségparancsnoka. Csehszlovákia újjászületésének 36. évfordulója, nemzeti ünnepe alkalmából Václav Moravec, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete pénteken fogadást adott a nagykövetségen. A fogadáson részt vett övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkárai Gyenes András, az MSZMP KB titkára, Traut- mann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, Berecz János, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályának vezetője, Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter, Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszter és Nagy János külügyi államtitkár. Jelen volt politikai, állami, társadalmi életünk sok más. jeles személyisége, valamint a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Újításokkal emelik a műszaki színvonalat A VEGYEPSZER salgótarjáni gyárában a második negyedévben tovább folytatódik a paksi atomerőműhöz szükséges tartályok, csőívek gyártása.A tarjáni gyárban ezen kívül a Tiszamenti Vegyiművek és a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalatnak is készítenek különféle berendezéseket, melyeket folyamatosan szállítanak megrendelőkhöz. Igényes műszaki feladatokat oldanak meg a megyénkben a budapesti központi irányítással működő gyárak, gyáregységek. A színvonal emelésében számottevő szerepet tölt be az újítómozgalom kibontakozása; illetőleg az e mozgalom kibontakoztatására irányuló számos erőfeszítés. Májusi ötletakció Először szervezett újítási hónapot idén a VEGYÉPSZER salgótarjáni gyára. Májust jelölték ki az ötletakció lebonyolítására az illetékesek. Ezekben a napokban fölgyorsítják a benyújtott javaslatok elbírálását és — elegendő számú javaslat benyújtása után — versenyeztetik is az ötleteket. A legjobb brigádújításért 2 ezer, az utána következők 1500 és ezer forintot kapnak a különben is járó újítási díjon fölül. Az egyéni javaslatokat 1500, 1000 és 500 forinttal díjazzák ráadásként. Külön témalistát nem állítottak össze az újítási hónapra: ekkor is az év elején kiadott — tíz konkrét teendőt soroló — újítási fel- adatterv érvényes. Eddig a lajstrom kilencedik pontjára érkezett be — jónak látszó, de hivatalosan még nem elfogadott — javaslat. Ebben gázmegtakarításra dolgozott ki eljárást az ötletember. Egyébként az újítási hónap alkalmából kiadott üzemi felhívás a gazdaságosságot, a takarékosságot állítja a figyelem középpontjába Kereken tíz Még nem készült újítási feladatterv a BRG salgótarjáni gyáregységében. A témalistát a fővárosi központban állítják össze a gyáregységekből beküldött lajstromok alapján. Eddig kereken tíz újítással álltak elő az üzemi ötletemberek. A tavalyi összesen ötvenhat javaslathoz viszonyítva az idei „termés” igen csekély. A kidolgozott ötletekből idáig egyet fogadtak és egyet utasítottak el. A többi nyolc elbírálása — a fővárosi központban — zajlik. Az elfogadott javaslat Juhász József esztergályostól származik: szikra ellen védő- berendezést szerkesztett a kis esztergákra. Ezer forint eszmei díj üti a markát. A most vizsgált újítások közül két technológusé: Debreceni Tamásé és Durnyik Jánosé a leginkább figyelemre méltó, ök antennához kellő anyacsavarok anyagának meg- váltloztatására találtak a mostanitól jobb módot. Acél helyett műanyagból készíthető az alkatrész, s ezáltal évi 80 ezer forint takarítható meg. Várható a termék darabszámának jövőbeli növelése, így a megtakarítás mértéke is növekszik. Zavartalan a mezőgazdasági felvásárlás Váncsa Jenő sajtótájékoztatója a Parlamentben Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter az agrártermelés helyzetéről és feladatairól tájékoztatta pénteken a Parlamentben az újságírókat. Elmondotta, hogy az ágazatok kiegyensúlyozott belső ellátást biztosítanak és kellő arányban járulnak hozzá az exporthoz. A fejlett mező- gazdasággal rendelkező országok első harmadába tartozik hazánk; mindenekelőtt az egy lakosra jutó gabona- és hústermelési eredmények alakultak kedvezően a nemzetközi összehasonlításban. Mindehhez jelentős beruházások segítették hozzá az üzemeket az V. ötéves terv időszakában: 5 év alatt a mezőgazdasági üzemek 124 milliárd forintot költöttek bővítésre és korszerűsítésre. Az élelmiszeripar 52 milliárd forintos beruházással fejlesztette a feldolgozó tevékenységet és így kialakult a nyersanyagtermelés, valamint az áru feldolgozása között a megfelelő összhang. Figyelemreméltó az is, hogy a kistermelés eszközállománya bővült, miután öt év alatt a háztáji gazdák 6 milliárd forintos kölcsönt vettek föl és saját anyagi erejükkel is hozzájárultak létesítményeik, eszközeik, valamint állatállományuk gyarapításához, kiegészítéséhez. A miniszter az agrártermelés hiányosságaival kapcsolatban rámutatott, hogy a népgazdaságnak ez az ágazata ma még nem a kellő és lehetséges mértékben járul hozzá a nemzeti jövedelem növeléséhez. Ezért a következő időszakban többet kell tenni a termelési költségek csökkentéséért, a nyersanyagokkal és az eszközökkel való hatékonyabb gazdálkodásért. Különbségek mutatkoznak az ágazatok teljesítménye között is; amíg például a gabonatermelők világszínvonalon dolgoznak, addig a kertészetek, de mindenekelőtt a zöldségtermő területek hozamai és költségviszonyai még kedvezőtlenek. Sőt, nemhogy csökkent volna, az elmúlt időszakban, még tovább mélyült az ágazatok közötti színvonalkülönbség. Ugyancsak tovább differenciálódott a termelők köre, mégpedig — a termelés eredményességére nézve előnytelenül a teljesítmények tekintetében. A gazdaságok egy része valóban kedvezőtlen körülmények között dolgozik, mégis közülük nem egy a mostoha viszonyok között is boldogul, mások viszont nem tudják megoldani saját erőforrásaik, tartalékaik mozgósítását, s valamiféle „külső” segítségre várnak. A VI. ötéves terv időszakában a mezőgazdasági termelés többszínűvé válik, mivel az előirányzat szerint az itthoni ellátás teljes alapanyag-szükségletét — egészen csekély import kivételével — a magyar termelők álítják elő. Erre a sokszínű termelésre a biztonságos ellátás érdekében van szükség, és ez nem kis feladatot ró az agrártermelőkre. A változatos feladatok mellett ugyanis lankadatlanul folytatni kell a gabona- és a húsprogram megvalósítását 1985-re 15 millió tonna gabonaterméssel és 2,2 millió tonna hústermeléssel számolnak. Az előirányzat teljesítése a termelők és a feldolgozók részéről összehangolt, jól szervezett munkát kíván. A sokrétű teendők megkövetelik, hogy a gazdálkodókat a jövőben is megfelelő időben előre informálják a szabályozó- rendszer esetleges várható változásairól. Már az elmúlt évben közzétették a mező- gazdasági felvásárlási árak, valamint az ártámogatások változásait, ennek nyomán a gazdaságok időben felkészülhettek az 1981. évi módosításokra és volt idejük az alapos tervezésre. Azt, hogy felkészültek és helyesen számoltak a lehetőségekkel, bizonyítja: az idén az első negyedévben továbbra is zavartalan a vágóállat- és egyebek között a tejfelvásárlás — mindkettő még nőtt is — és a zöldségfelhozatal is kiegyensúlyozott volt. Az év első három hónao- jának exportja a tavalyink (Folytatás a 2. oldalon.)
