Nógrád. 1981. május (37. évfolyam. 101-126. szám)
1981-05-07 / 105. szám
Ä munka becsületének... (I.) szülői ház hatása A Nógrádi Szénbányák tiribesi aknaüzemében a megrongálódott, elhasználódott TH bl«- tosítóíveket újra hengerük egy speciális szerkezet segítségével. Gazdaságos ez a* üzemnek, mivel az újrahengerelt ívek ismét fölhasználhatók, A képen Pétervári József és Müller János munka közben Üveggyári dilemmák Sűrű fillér, ritka I „A figyelmet a társadalom fejlődése szempontjából legfontosabb eszmei és erkölcsi kérdésekre kell összpontosítani: , .. a munka becsületének növelésére, a kötelezettségek i teljesítésére, a közösségi szellem erősítésére”. (A Xlf. pártkongresszus határozataiból.) A kivétel erősíti a szabályt, szólás-mondást is figyelembe véve a szülői házban látottaknak, hallottaknak, tapasztaltaknak, az otthonos légkörnek, a magatartásformáknak, az együttélési szokásoknak és követel ményeknek,. a követendő gyakorlatnak egész életre, alapvetően meghatározó szerepe van. Ennek igazságáról győztek meg a Romhányi Építési Kerámiagyár padlólapot gyártó gyáregységében azok, akikkel beszélgettem☆ Az R—2 üzemben a mázszalag mellett állva, jobbra-balra veti tekintetét és ily módon vigyázza a szalag folyamatos munkáját Varga Sándorné kétszeres kiváló dolgozó, a kétszeres aranykoszorús és a vállalat kiváló brigádjának tagja. — Ez az első munkahelyem. Tizenhét évvel ezelőtt jöttem ide, és innen szeretnék nyugdíjba menni. Akárcsak édesanyám, aki fiatal gyermekkorától kezdve egészen nyugdíjaztatásáig itt töltötte életét. Háromszor volt kiváló dolgozó, de még nyugdíjas korában is bejött dolgozni. Mert nagyon szerette a gyárat. Soha sem panaszkodott, hogy jaj, már megint dolgozni kell menni. Olyan fel sem merült benne, hogy valamilyen ürüggyel esetleg otthon maradjon- Arra sem emlékszem, hogy betegállományban lett volna. Mindenkivel jó munkatársi kapcsolatban volt. Amikor hazajött, akkor sem pihent, hanem kis földünkön dolgozott tovább. Én pedig gyerekfejjel odahaza gondoztam az állatokat, elvégeztem a házimunkát. Akkor is, amikor már benn a gyárban dolgoztam. Szerettem volna továbbtanulni, de nem volt rá lehetőség. Így hát nem volt más választásom, mint a gyári munka. Ügy kezdtem, ahogy édesanyámtól láttam, úgy folytatom, ahogy tőle tanultam, szeretném én is úgy befejezni, ahogy ő tette- Tisztességben és megbecsülésben! Mert igen megbecsült dolgozója volt a gyárnak. Az én gyerekkoromban nem beszéltek otthon a munkáról, hanem példásan elvégezték. Nevelőapám is, aki nagy állatbarát és fogatos volt a helyi termelőszövetkezetben. Sajnos, ma már egyikük sem él. Nagyon hiányoznak... Beszélgetés közben „megbokrosodik” a szalag- Egymásba torlódnak a padlólapok, majd csörömpölve hullanak a betonpadlóra. Az eddig nyugodt, kellemesen társalgó kétgyermekes édesanya hirtelen megváltozik, s méltatlankodva így szól: — Idegbajt kapok, úgy pattog... Csak akkor nyugszik meg, amikor újra szépen halad a szalag, amikor katonásan egymást követik a padlólapok. Érthető, mert nem szeretné, ha másként értékelnék munkáját, mind eddig. ☆ Pirospozsgás, barátságos arcú ember Antal Dezső, aki 31 évvel ezelőtt kötelezte el magát a gyárral. Az eltelt időből 24 évet cserépkályha-for- mázóként töltött el- Többször volt kiváló dolgozó, egyszer jutalomként a Szovjetunióban járt. Az anyag-előkészítőben dolgozik. — Amikor 16 éves koromban ide kerültem, akkor édesapám vett pártfogásába. Nem kellett szigorúnak lennie, mert azt tettem, amit tőle tanultam, amit odahaza láttam: pontosan és kifogástalanul dolgozni. Fegyelmezett és szorgalmas ember volt. Az elsők között tüntették ki, mint sztahanovistát. Sajnos, rokkantsági nyugdíjba került- A családban hatan voltunk testvérek- Mindenki szeretett dolgozni, jelenleg rajtam kívül még ketten járunk ide. Nem, eddig még nem merült bennem fel soha, hogy jó lenne valahogyan agyonütni a munkaidőt, mert nincs kedvem dolgozni. Sőt amikor kézzel formáztam még nagyobb örömmel végeztem a munkámat. Ott ugyanis kizárólag az egyéni ügyességemtől függött, hogy milyen lesz a kályhacsempe. Ott jól lehetett bizonyítani. Mostani munkakörömben is elvégzem a feladatomat, amiért tavaly Kiváló dolgozó kitüntetésben részesítettek. Feleségem és kislányom is itt dolgozik. Hogy a kislányom követ-e bennünket? Ügy látom, hogy tetszik neki az a munka, amit csinál- Jelenlegi beosztása mellett Budapestre technikumba jár. ☆ ' Zachar Ilona egy kis kitérővel érkezett a gyárba, ahol a család — édesanyja, testvére és sógora — már korábban úgy döntöttek, hogy t innen Biztosítják megélhetősé- güket. — önmagámtól jöttem ide, készáru-meósnak. Édesanyám a mázszalagon tasakoló. Soha nem hallottam tőle, hogy nem szívesen jön dolgozni, nem érzi jól magát a kollektívában. Időnként előfordul, hogy kedvetlenebb. Ez akkor van, amikor a gépük nem jó. Bátyám az R—1 gyáregységben présbeállító lakatos- Túlságosan is szereti a munkát. Mindig bent van. Emiatt egy pillanatig sem méltatlankodik. Odahaza arról szoktunk beszélgetni miként sikerült megoldani a napi feladatainkat. Egy-egy nehezebb műszak után jól kibeszéljük magunkat, amibe anyu is bekapcsolódik. Egyébként egyikünk sem szól bele, a másik munkájába. Anyu mindig úgy válaszol, ha kérdezek tőle valamit: — A te dolgod, döntsd el mi a jó, és miért. Meggyőződéssel mondhatom, hogy meghatározó szerepe van a szülőknek és a testvéreknek abban ki, milyen egyéniség, jellem, lesz felnőtt korában- De sok függ attól is, miként foglalkoznak vele munkahelyén, hagyják-e kibontakozni. Én a munkában nőttem fel. Szerencsére nem kényeztettek el. A munka mellett érettségiztem. Amit elértem, azt saját tehetségemnek, szorgalmamnak köszönhetem. Nem csak saját munkaterületén tevékenykedik így, hanem a közéletben' is megállja a helyét, mint KISZ-szervező titkár, a pártszervezet ifjúsági felelőse. ■fr Am az előbbiekkel ellentétes példák is jócskán akadnak , megyénkben. Ezen senki sem vitatkozik- De, hogy az előbbiekben érzékeltetett példák legyenek mindenütt a mércék, azzal viszont minden józanul gondolkodó ember egyetért. — Lehet ilyen kevés pénzből egyáltalán rangsorolni? A gyáregységvezető élénken bólogat: — Amikor kevés a pénz, éppen akkor muszáj rangsorolni! Ki többet ki semmit Csaknem hat és fél száz fő tartozik a salgótarjáni síküveggyár legnagyobb, a síküvegtermelő gyáregységéhez. Idén ezen a helyen négy és fél százalékos bérfejlesztésre nyílt lehetőség, s ebből az illetékesek döntése szerint — két százalékot kellett „alap- béresíteni”. Ez a két százalék évi 556 ezer forint; az egy fizikai dolgozóra jutó lehetséges órabéremelés pedig: 34 fillér. — Nehezíti a helyzetet, hogy tavalyi bértúllépések miatt idén 700 ezer forint elvonásban „részesülünk” — hallom Sápi Lajos gyáregységvezetőtői. — Ezt a mozgóbérből, a túlóra és a létszám csökkentéséből kell kigazdálkodnunk, tehát a hatékonysággal ösz- szefüggő mutatókat kell javítanunk. Az érdekeltek a gyáregységi üzemi négyszöggel döntöttek a pénz felosztásának főbb elveiről. Egyik lényeges döntésük az volt, hogy a samott- műhely dolgozói duplán kapjanak a bérfejlesztésből. Ennek indoka: ők igen le vannak maradva fizetés dolgában a többiekhez képest. így a fejenkénti 34 filléres átlag helyett 65 fillért kaptak, természetesen rangsorolva: ki többet, ki semmit. — A többi területen munkaköröket vontunk össze — így Sápi Lajos. — Tehát a pénz is azokra a beosztásokra összpontosult, ahol a feladatok gyarapodtak. A munkaköröknek körülbelül negyven százalékára jutottak forintok. Visszás helyzet — El lehet osztani a pénzt igazságosan? Szoták Ferenc művezető kicsit töpreng, majd elmoso- lyintja magát, s megrázza a fejét. — Nem. Ez egy visszás helyzet. Épp ezért mindenkinek, akinek beleszólása van a kérdésbe, föl kell nőni a feladathoz. Például egy bizalminak, aki tudja, hogy ő nem kap emelést, sértődés nélkül, érdemben kell tárgyalnia. — Mi volt a fő szempont? — Azokat a területeket vettük előre, ahol a termelés döntő folyamatai zajlanak. Az emberek közül azoknak adtunk a pénzből, akik az átlagosnál többet végeznek. Ügyeltünk arra, hogy np csak a fizikai teljesítményt értékeljük, hanem a szellemit is. Az automatizálás nagy szakmai tudást követel, ezt kell díjazni. — Vajon lesz-e zsörtölődés, egyet nem értés? — Lesz — bólint Szoták Ferenc. — öten döntöttünk, igyekeztünk kizárni a szubjektivitást. De ennyi pénzből nem kaphatott mindenki, még, ha megérdemelte volna is. — Természetesen mindenki megértette, hogy a „leszedő egy” munkakörben levők kapjanak csak emelést. Én „leszedő kettő” vagyok de jól tudom, hogy a „leszedő egyen” nagyobb a felelősség, az ő munkájától függ az én pénzem is — mondja magabiztosan Bódi Ferencné szakszervezeti bizalmi. forint — Igen, de az árak változása a „leszedő kettőket” is éppúgy érinti, mint mindenki mást. — Én úgy gondolom — fe-' lel a fiatalasszony —, hogy mi meg vagyunk fizetve. Én a pótlékokkal együtt 4 ezer 500-at, 4 ezer 600-at kapok. Jól keres a férjem is. Saját házban lakunk Vizsláson, gyerekünk nincsen. Kevés a sok isi — Én nem szólok semmit —: rázza fejét Szarvas Miklósáé „leszedő kettő”, de már buzog is belőle a panasz. — Nem volt helyes az elosztás* mert mindenkinek járna néhány filler. Főleg a régebbi dolgozóknak. Én harmincegy éve vagyok ezen a munkahelyen, és a vezetőségnek tudnia kéne, hogy ki dolgozik jól. — Hatvan fillértől egy forintig kaptak órabéremelést, akiknek jutott, ön el tudta volna osztani igazságosabban? — Adták volna a hatvan fillért mindenkinek. Többen kaptak volna. — Biztosan sokszor hallja, hogy most a béreket „differenciálni” kell, nem prt egyet ezzel? — A differenciálás megvan. De a munkát ugyanúgy el kell végezni mindenkinek. És olyan kevesen vagyunk mi, idős dolgozók, alig ketten-hárman. Ügy néz ki, mintha a fiatalokat jobban megbecsülnék. Pedig ők tőlünk tanultak. Csőri Mihály 56 éves kőműves, a samottüzemben dolgozik. ö 1 forint 60 fillér órabéremelést kapott, vagyis a maximumot. Igazságos ez? ;— Igazságos! — bólint nagyot a bajuszos, meglett munkásember. — A felső bérhatár 28 forint 50 fillér, és én még így is csak 22 forintnál tartok. Három és fél, négy ezer forint közt keresek, szégyellem bevallani a fiatal gyerekek előtt. Az asszony is 5 ezer 300, 5 ezer 400 forintot hoz haza. — Mit szólna hozzá, ha az I forint 60-ból 60 fillért át kéne engedni Szarvasnénak? — Van itt más is, aki egy- hatvanat kapott — néz körül a szakember. — Azt hiszem, a szakszervezet is ülést tartott és megbeszélték . . . Egyebet nem tudok mit szólni . . . — Kevésnek érzi az egyhat- vanat is? — Pénz akkor jó, ha mentői több van belőle ... De hát mindenki annyi kártyából játszik, amennyi van neki. Venesas Károly (Folytatjuk) Parféiét Gondolkodás és fegyelem n gondolkodás folyamata az egyén egyik legsajátabb, legbensőbb folyamata. És az is jellemző sajátja a valóban alkotó jellegű gondolkodásnak, hogy tele van szkepszissel, kétellyel, kérdéssel, dilemmával. És ez így természetes: hiszen a valóságot „elsajátítani” alkotó módon csak így lehet. Aki készen, minden kritika vagy mérlegelés nélkül, az ő személyes életének tapasztalataival való összevetés nélkül vesz át más gondolatokat, annak a meggyőződése sohasem lehet olyan megalapozott, olyan szilárd, mintha ő maga is mintegy megküzd a meggyőződéséért. Ezért is a gondolkodás nem fáradtságmentes, nem valami kényelmes folyamat, s nem is olyan folyamat, melyet egyszer elkezdhetünk s egyszer abbahagyhatunk. Sietek leszögezni: minden valamirev 'ó gondolkodást ilyen jellemzők kísérnek, ezért efféle szellemi tevékenységre gondolunk és számítunk akkor, amikor azt mondjuk: fontos célunk — s a munkában eszközünk —> hogy minden kommunista és minden becsületesen dolgozó, felelős ember többet és alaposabban gondolkozzék. A gondolkodó embert jobban jellemzi a kritikai készség és érzék, amely egyébként minden előrehaladás egyik feltétele és biztosítéka. Érdemes idézni Lenint, aki fontosnak tartotta a bírálatot nemcsak az egyes ember, a kommunista hanem az egész párt szempontjából. Egyhelyütt így ír: „Á politikai pártnak saját hibáihoz való viszonya egyik legfontosabb és legbiztosabb ismérve a párt komolyságának és annak, hogy miként teljesíti a valóságban kötelességét osztálya és a dolgozó tömegek irányában. A hibát nyíltan beismerni, okait, forrásait feltárni, elemezni azt a helyzetet, amely a hibát szülte, gondosan megvitatni, hogy milyen eszközökkel lehet a hibát kijavítani — ez jellemzi a komoly pártot, így teljesíti a párt kötelességét, így neveli és tanítja az osztályt, azután pedig a tömegeket is”. Minden leegyszerűsítés nélkül transzponálhatjuk ezt a máig érvényes, fontos gondolatot az egyes kommunistákkal szemben támasztandó követelményekre is. De legalább ekkora figyelmet és teret kell Szentelnünk közéletünk egészségének megőrzése, a párt vezető szerepe további erősítése céljából annak is, hogy a személyes gondolkodás joga, sőt követelménye, a vita, a kritika lehetősége és jelentősége ne homályosíthassa el azt, amiért mindez szükségeltetik: a cselekvést! Nem feledhetjük, hogy a demokratikus és pártszerű vita nélkülözhetetlen, sőt természetes a marxista— leninista pártokban, de nem öncélúak, hanem kifejezetten arra valók, az a funkciójuk, hogy egységesebb cselekvésre irányuljanak. A cselekvést segítsék, ösztönözzék, szervezzék. A cselekvéshez pedig fegyelem kell. És a gondolkodás nem zárhatja ki, hanem — ha valóban alkotó jellegű! — akkor támogatja és ösztönzi a fegyelmet. Hiszen a fegyelem annál erősebb és valódibb, minél inkább meggyőződés áll mögötte, nem egyszerűen csak valamiféle parancs vagy utasítás. A fegyelmet azért is kell hangsúlyozni, mert természetes, hogy a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helye szerint, továbbá képzettsége, életkora stb. szerint nem mindenki juthat el a gondolkodás azonos színvonalára. Fontos, hogy a pártban a legkülönfélébb érdekek, szándékok, gondolatok mérlegelhetőek legyenek, mielőtt a nagy hatókörű politikai döntések megszületnek. De ha ezek a döntések megszülettek, akkor a lenini centralizmus elvi alapján álló párt minden tagjának kötelessége, hogy eleget tegyen az általa önként vállalt fegyelemnek, teljesítse, amit a párt tőle vár, minden erejével segítse a határozatok megvalósulását, elérni a párt céljait, ily módon szolgálva népünk érdekét. ■ “gy függ össze nagyon is szorosan a mindennapok politikai gyakorlatában gondolat és fegyelem, s így válik manapság különösen időszerűvé az igény, hogy a gondolkodás színvonalasabbá tételével erősödjék a fegyelem is, hiszen mindkettővel ugyanazt szolgáljuk: - a tetteket. Cs. I. Molnár Pál NÓGRÁD — 1981. május 7., csütörtök 3
