Nógrád. 1981. május (37. évfolyam. 101-126. szám)

1981-05-31 / 126. szám

Folytatta munkáját a KISZ X. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról). nista rendszereket — de aztán mindig kénytelenek voltak rá­jönni, hogy a valóságos vi­szonyokat nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az imperialistáknak azt is tudomásul kell venniük, hogy a népek — s elsősorban a Szovjetunió és a többi szo­cialista ország népei — az el­ért vívmányokról nem monda­nak le, azokból nem enged­nek. Az emberek, a nemzetek elvitathatatlan joga, hogy meg­szabaduljanak az elnyomástól, a kizsákmányolástól és a gyarmati rendszer maradvá­nyaitól. A népek addig nem nyugszanak, ameddig nem rendelkezhetnek saját sorsuk és hazájuk kincsei felett. Ez a világ fejlődése, az emberiség az élet egyetlen útja — más út nincs. Napjainkban — s ezt a ma­gunk számára is mondanunk kell — a haladás, a béke min­den hívének nagyobb aktivitá­sára van szükség. • Egyesíte­nünk kell erőinket, hogy az emberiséget megóvjuk a há­borútól. Pontos, hogy a tőkés­országok kormánykörei ugyan­úgy politikai józanságot és felelősségtudatot tanúsítsa­nak, miht a szocialista orszá­gok vezető tényezői. Ebben a helyzetben a mi politikánk változatlan. Vall­juk, hogy a nagy nemzetközi kérdések közül az első és a legfontosabb, amelyben az egész emberiség, a világ ösz- szes népe érdekelt: a világhá­ború elkerülése. Ennek lehe­tősége adott, s ez nem más, mint a béke megszilárdítása, az enyhülés elmélyítése és ki- terjesztése. A konkrét feladat a fegyverkezési verseny meg­fékezése, a békés egymás mel­lett élés és a kölcsönösen hasznos, gyümölcsöző kapcso­latok fejlesztése. El kell érni, hogy a nemzetközi politika fő eszköze minden vitás kérdés­ben a tárgyalás, valamint az érintett felek érdekeinek meg­felelő megállapodás legyen. A szocialista országok be­csületes, korrekt politikát foly­tatnak. Azt vallják, hogy az államok egyenlő • biztonságát a fegyverzet alacsonyabb szintjén kell megvalósítani. Ez volt politikánk lényege eddig és ez lesz a továbbiakban is. Nagyszerűen kifejezték ezt az SZKP XXVI. kongresszusán Brezsnyev elvtárs által elő­terjesztett széles körű tár­gyalási javaslatok, s a leg­fontosabb nemzetközi kér­désekkel, a háborús veszély elhárításával kapcsolatos szovjet állásfoglalások. Különösen nagyra értékel­jük, hogy az utóbbi időben durvább imperialista propa­ganda ellenére az SZKP kong­resszusának hangvétele nyu­godt, magabiztos, józan és mérsékelt volt, s ilyen hangú volt Brezsnyev elvtárs leg­utóbbi, grúziai beszéde is. A Varsói Szerződés többi tagállamának is vannak válto­zatlanul érvényes és tárgya­lást igénylő . javaslataik. A széles közvélemény — nem­csak a szocialista, hanem a kapitalista országokban is — tudja, hogy az emberiség alap­vető érdekét, a békét érintő kérdésekben most az Egye­sült Államokon, a NATO-or- szagokon, a kapitalista világ vezető tényezőin van a sor, nekik kell a Szovjetunió, a szocialista országok javasla­taira méltó választ adniuk. Pártunk, kormányunk, va­lamint országunk közvélemé­nye melegen üdvözölte és teljes mértékben támogatja a szovjet javaslatokat Hazánk a Varsói Szerződés országai­val, a haladás és a béke összes erőivel együtt dolgozik és küzd ezeknek a javaslatoknak a megvalósításáért. Ennek, szellemében lépnek fel kép­viselőink az Egyesült Nemze­tek Szervezetében, a madridi tanácskozáson, a bécsi tár­gyalásokon és a kétoldalú kap­csolatokban is. Pártunk, kor­mányunk e célokért, ebben a szellemben végzi nemzetközi tevékenységét. Joggal mond­hatjuk, hogy népünk teljes mértékben támogatja ezeket a külpolitikai célokat. Bízunk abban, hogy meg tudjuk aka­dályozni az új világháborút, a nemzetközi helyzetben foly­tatódik az enyhülés, és meg­őrizzük a békét. Szilárd a belpolitikai helyzet Kedves elvtársak! Szólni szeretnék néhány ha­zai kérdésről is. Belpolitikai helyzetünk kiegyensúlyozott, a párt és a nép összeforrott, együtt dolgozik, erősödik a szocialista nemzeti egység, társadalmunk politikai, gaz­dasági alapjai szilárdak. A gazdasági, kulturális építő munkában jelentős eredmé­nyeket értünk el. Ezek jellem­zik belső helyzetünket, s ezt tudják barátaink, sőt, bizonyos mértékben a velünk szemben állók is. Rendszerünk szilárdságát több nagy társadalmi meg­mozdulás is bizonyítja. 'El­sőként említem a XII. kong­resszus kedvező fogadtatását. Ezt követték az országgyűlési és tanácstagi választások, a szakszervezeti kongresszusok, a Hazafias Népfront kongresz- szusa — és ez a mostani kongresszus is. Áz itt felszó­laló fiúk és leányok — csak­úgy, mint a korábbi fórumok résztvevői —r a valóságos hely­zetről és tennivalókról szól­tak, teljes felelősséggel és bi­zakodással. Ahhoz, nogy ered­ményesen dolgozhassunk, sok mindenre, egyebek közt anya­gi eszközökre is szükség van. De a legfontosabb és legna­gyobb erőnk a szilárd belpo­litikai helyzet és a szocialis­ta nemzeti egység. A legutóbbi tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy égy or­szágban szocializmust építe­ni, sikerrel előrehaladni csak akkor lehet, ha a társadalom erőit olyan forradalmi élcsa­pat vezeti, amelyet tudomá­nyos elmélet irányít, s amely valódi programot tud adni az ország népének; ha van olyan szilárd népi hatalom, amely érvényesíteni tudja a szocialis­ta törvényességet és képes önmagát megvédeni; ha a tö­megek támogatják a pártot és a népi hatalmat. S to­vábbi fontos tényező, hogy dolgozni kell! Ez a fontos, s nem az elosztásra kell új szer­vezeteket kitalálni. Az elosz­tást persze mindenki szívesen vállalja magára, legyen az a párt Központi Bizottsága, a szakszervezet, a KISZ, vagy egy vállalatvezető. De elosz­tani csak azokat az anyagi és kulturális javakat lehet, ame­lyet a nép létrehozott. Tehát; erős, jól vezető párf, szilárd népi hatalom, tömegtámogatás és munka. Ezek a tényezők a Magyar Népköztársaságban megvannak, működnek és to­vább fognak erősödni! Most ilyenek a viszonyok nálunk. Ennek ellenére az utóbbi években, részben „ön­erőből”, részben nemzetközi hatások alapján többfelé ki­csit kritikusabb nézetek is jelentkeznek. Ezzel kapcso­latban csatlakozom az előt­tem szólókhoz, Fejti elvtárs­hoz és a többiekhez, mert úgy igaz, hogy nekünk minden kendőzés és mellébeszélés nél­kül a valódi problémákat kell napirendre tűznünk. És ha va­lami javításra szorul, akkor cselekednünk kell. , Ez a mi viszonyunk a hi­bákhoz, a hiányosságokhoz, fejlődésünk gondjaihoz. S szívesen veszünk minden olyan bírálatot, vitát, amely előbbre viszi ügyünket. Az ilyen építő szándékú viták és bírálatok mellett különböző helyeken és területeken pesszi­mista nézetekkel is találko­zunk. Nemrégiben kezembe került egy előadássorozat a halál­ról. Ez a probléma tudomá­nyos, — orvostudományi, pszichológiai vagy filozófiai — szempontból érdekes. Szí­vesen hozzáírtam volna egy bekezdést arról, hogy én egész életemben az élet problémái­val foglalkoztam. Tudom, van­nak olyanok, akik állandóan a halálra készülnek. De az em­berek többsége nem ilyen, ha­nem az élettel törődik, mint, ahogy népünknek is az élet, az előrehaladás a fontos. A helyenként jelentkező pesszimista hangulatok miatt nem fölösleges vívmányainkról is szólni. Ez nem a hiányossá­gok elhallgatása. Azért be­szélünk az eredményekről, mert tudnunk kell, mit értünk el azon az úton, amelyen né­pünk évtizedek óta halad. Hatalmas történelmi vívmá­nyaink vannak. Magyarorszá­gon, miután a szovjet had­sereg felszabadította hazánkat a hitlerista megszállás alól, népi hatalom jött létre. Le­raktuk a szocializmus alapja­it, eljutottunk a fejlett szocia­lista társadalom építésének szakaszába. Ez azt jelenti, hogy felszámoltuk a feudalizmust, a nagybirtokrendszert, a kapita­lizmust és mindent, ami azzal jár. Megszüntettük az em­bernek ember által való ki­zsákmányolását. Népünk bebizonyította, hogy a köztulajdonban levő terme­lőeszközökkel, a közös gazdál­kodással az iparban és a me­zőgazdaságban hatalmas alko­tásokra képes. Ugyanilyen tör­ténelmi vívmány a volt ural­kodó osztályok műveltségi mo­nopóliumának megszünteté­se.'Köztudott, hogy Magyaror­szágon nagy volt az analfabé­tizmus, a gyermekek közül so­kan még az elemi iskoia pad­jába sem jutottak el, a közép­iskoláról és a főiskoláról nem is beszélve. Azóta nemzetünk birtokba vette a kultúrát: mű­veltté vált a magyar nép! A felszabadulásunk óta el­telt 36 évben történelmi elma­radottságot küzdöttünk le. Bár ezekben az esztendőkben éles harcot kellett vívnunk a hatalomért, azért, hogy kinek épüljön ez az ország, s nem kevés hibával kellett megküz- denünk, mégis elmondhatjuk: évszázadnyi elmaradást hoz­tunk be, népünk elérte mind­azt, amit a kapitalizmus nem tett lehetővé. Sőt, még ennél is többet; tovább ment a szo­cialista fejlődés útján. Történelmi vívmányunk az is, hogy a világban helyreál­lott a magyar nép és Ma­gyarország becsülete. Népünk felzárkózott az élen haladók­hoz és biztos Jövendőjét a szocialista társadalmi rend keretében építi. Ezek a mi tör­ténelmi vívmányaink, ame­lyeket az idősebb nemzedék számontart. A fiatalok azon­ban nem nagyon ismerik eze­ket, de kérjük, hogy • néha gondoljanak arra, hogy ami ma nekik a világ legtermésze­tesebb dolgának tűnik, az né­hány évtizeddel ezelőtt a mi számunkra, akik akkor hason­ló korú ifjúmunkások voltunk, még vágyálomnak tűnt. A párt távol áll attól, hogy a helyzetünket idealizálja. Nem állítjuk, hogy ami ma nálunk van. az már maga a tökéletesség, hogy nincsenek hibáink és gyengeségeink. Ilyenek bőven vannak, s nyíl­tan szoktunk róluk beszélni. Pártunk szembenéz a valóság­gal, s ennek alapján dönt ar­ról, mit tegyen, s hogyan ha­ladjon tovább. A párt XIÍ. kongresszusa is teljes valósá­gukban tárta fel gyengesége­inket és problémáinkat, vala­mint számba vette azt is, mi­lyen terveket tudunk most magunk elé tűzni. Mind a kongresszus, mind a VI. öt­éves terv szigorú programot hirdetett meg, mert a valósá­gos helyzetből indult Iá. Mér­sékeltebb növekedési ütem mellett óriási feladatokat je­lölt meg a termékszerkezet korszerűsítésében, a gazdasá­gi munka és a kulturális te­vékenység javításában, vala­mint az emberek alkotóké­pességének kibontakoztatá­sában. Nyíltan beszéltünk arról is, hogy az életszínvonallal kap­csolatban jelenleg felelősen és tisztességgel csak azt tudjuk az ország népének mondani, hogy most az elért szint • tartása és megszilárdítása a központi fel­adat, s a legközelebbi évek­ben új erőt kell gyűjtenünk az életszínvonal további eme­léséhez. A következő eszten­dőkben tehát hatékonyabb gazdasági munkára, jobb tudo­mányos, közoktatási, kulturá­lis tevékenységre van szükség és fokozottabban kell mozgósí­tani az emberi tényezőt, mert bonyolult világpolitikái hely­zetben, számunkra kedvezőtlen nemzetközi körülmények kö­zött élünk. Erről is őszintén beszélünk, nem idealizáljuk vi­szonyainkat, s a helyzet meg­követelte feladatokat tűzünk magunk elé. S amikor azt mondjuk, hogy szilárd nálunk a belpolitikai helyzet, akkor ebbe beletartozik az is, hogy nagyot léptünk előre helyze­tünk reális megítélésében, né­pünk ismeri a valóságos hely­zetet és ennek alapján adta támogatását a XII. kongresszu­son kitűzött feladatok megva­lósításához. A valósághoz ag is hozzá­tartozik, hogy a munka ha­tékonysága nem kielégítő. Ez egyaránt vonatkozik a poli­tikai, a gazdasági és a kultu­rális munkára, s a tudat fej­lesztésére. Eredményeink el­maradnak mind a szükségle­tek, mind a lehetőségek mö­gött. A vezetésnek is vannak hiányosságai. Én ennék tartom döntési rendszerünk nehézkes­ségét, lassúságát és a bürokra­tikus vonásokat, amelyekkel különböző területeken még találkozhatunk. Ilyen továbbá a felelősség elmosása, amely­ből számos hiba adódhat, s ide­sorolom a rendelkezésre álló eszközök nem megfelelő ki­használását. A vezetés e hi­báiról szólva nem csak a Köz­ponti Bizottságra és a kor­mányra gondolok, hanem a legkisebb egység vezetőire is. Mindenkinek meg kell tanul­nia, hogyan küzdje le ezeket a hibákat. Kiváltképpen azért, mert a szocialista építés olyan szintet ért el Magyarországon, amelyről a további fejlődésért már nagyon meg kell dolgoz­ni. Korábban, amikor az ala­pokról indultunk, tervezhettük az ipari termelés évenkénti 15 százalékos növelését, s ezt meg is lehetett valósítani. De amikor egy bizonyos fej­lettségi szintet elérünk — és ez nemcsak az iparra vonatko­zik —, akkor az eredménye­kért már nagyobb erőfeszítése­ket kell tenni. Önök nagyon jól tudják, hogy a sportolók eleinte könnyen javítják meg korábbi eredményeiket, de utá­na már a századmásodperce­kért is vért kell izzadni. Ez egy kicsit így van a társada­lom fejlődésében is. Világosan kell tehát látnunk, hogy mi is elértünk egy olyan fejlettségi szintet, amely után — a további előrehaladásért — alaposan meg kell küzdeni. Talán keményebben és job- ,ban, mint eddig. Ugyanígy tu­datában kell lennünk annak is. hogy a bonyolult nemzet­közi viszonyok és a kedvezőt­len világgazdasági körülmé­nyek között hiányosságaink és nehézségeink erőteljesebben éreztetik hatásukat. Meg vagyok győződve arról, s pártunk Központi Bizottsá­ga is azt vallja, hogy — miu­tán az utóbbi, két évben szi­gorúbb követelményeket állí­tottunk magunk elé — most kicsit jobban dolgozunk. Bi­zonyos eredmények már mu­tatkoznak, s ez azt bizonyítja, hogy erőfeszítéseinknek meg­van az értelme. Továbbra is követnünk kell azt a gyakorla­tot, hogy problémáinkkal szem­benézünk, új és ^korszerű meg­oldásokat kutatunk fel, kemé­nyen és fegyelmezetten dol­gozunk hibáink és hiányossá­gaink felszámolásáért, nagy terveink megvalósításáért. Ezek a tervek öltenek testet a- párt programnyilatkozatában, a XII. kongresszus határozatai­ban és a VI. ötéves tervben. Kedves elvtársak! A VI. ötéves terv jó és fon­tos terv. Az eredmények még kezdetiek, de azt már elmond­hatjuk, hogy az indulás bizta­tó- volt. Sols területen mutat­koznak máris az ésszerű mun­ka eredményei, s megvan a-re­ményünk arra, hogy tovább tudunk haladni a fejlődés út­ján. Az eredményekről szólva gondoljunk a mezőgazdasági dolgozók helytállására. Ta­valy a mostoha időjárás miatt késett az érési folyamat, össze­torlódtak a munkák. Mindezek tetejébe szokatlanul korán állt be a tél. .Amit az állami gazdasá­gok és termelőszövetkezetek dolgozói a múlt év őszén és a, keserves hosszú telet köve­tő tavaszon végeztek, azért minden elismerést megérde­melnek. Le a kalappal előt­tük! Becsülettel, erőfeszítés- .sel az összes időbeli hátrányt leküzdötték, és most a mező- gazdasági munkák előbbre tartanak, mint más években. - Ebből is látható, hogy ha va­lami rajtunk múlik, akkor az igyekezet és a szorgalom meg­hozza az eredményét. Érvényes ez a termelésre, és sok más területre is, így például a po­litikai munkára, a tudomány­ra, az oktatásra, a kultúrára és minden alkotó tevékeny­ségre. A becsületes igyekvésnek is köszönhető, hogy bár a nem­zetközi gazdasági körülmé­nyek tovább romlottak az utóbbi másfél évben, az élet- színvonalat eddig sikerült tar­tanunk, s ha a jövőben kicsit még jobban dolgozunk, akkor tartani is tudjuk. Az életszín­vonal megőrzése és megszi­lárdítása nagyon komolyan vett programunk. Ezzel kapcsolatban hangsú­lyozni szeretném, hogy a jö­vőben jobban kell érvényesí­teni a teljesítmény szerinti el­osztás elvét. Népünk túlnyo­mó többsége becsülettel, tisz­tességgel dolgozik az iparban, a mezőgazdaságban, a közle­kedésben, a szolgáltatásban és más területeken. De még nem mindenki végzi így a munká­ját. Ahogy ez a nagyobb me­netelésnél lenni szokott, van­nak, akik húzzák, és tolják a kocsit, és vannak, akik köz­ben fenn üldögélnek a ven-, dégoldalon és vitetik magu­kat. Ez így nem megy! Az embereknek a teljesítmény alapján kell az anyagiakból részesülniük. Társadalmi mé­retekben jobban és hatéko­nyabban kell érvényt szerez­ni a szociális igazságnak és a szocialista erkölcsnek, amely­nek- legfőbb követelménye, hogy a mi társadalmunk a munka társadalma, itt dol­gozni kell, ha valaki boldo­gulni akar, mert a nép is ezt teszi. Belpolitikai törekvéseinket illetően jó programunk és he­lyes politikánk van: sikeresen építjük a fejlett szocialista társadalmat és védelmezzük a békét. A mi programunk: a szoci­alizmus és a béke — a haza felvirágoztatása. Ebben bízni kell, ezért dolgozni kell, és az eredmények nem marad­nak el. Á KISZ betölti funkcióját Kedves elvtársak! A Kommunista Ifjúsági Szövetség a párt ifjúsági szer­vezete, s e minőségében be­tölti funkcióját. Kereken 850 ezer tagja van, s ezen kívül — helyes, hogy itt erről szó esett — egymilliós az úttörők' mozgalma. A KISZ az úttö­rőktől kapja az utánpótlást, a párt pedig a KISZ-től. A pártnak más utánpótlási for­rásai is vannak, gondolok a szocialista brigádmozgalom­ra, a munkásőrségre és a nép­frontra, de jelenleg az új parttagok 75 százalékát fele­lős KISZ-ajánlásra veszik fel a pártba. A KISZ mint az ifjúság tö­megszervezete is betölti funk­cióját. Magában foglalja a társadalmilag aktív ifjúság nagyobbik felét, politizál ve­lük, képviseli érdekeiket. Hogy hol, és hogyan kell ja­vítani a munkán, ezt a KISZ. esek nálam jobban tudják. A KISZ-nek természetesen min­den ifjúsági rétegre nagy fi­gyelmet kell fordítania, de különösen a munkásifjúság­ra. Azért emelem ki ezt, mert pártunk — a forradalmi él­csapat — a munkásosztály programját hirdeti és valósít­ja meg. Legfontosabb után­pótlási forrása a munkásif­júság, minthogy a munkás- osztály egésze az a bázis, amely nélkülözhetetlen a párt egészséges továbbépítéséhez. Mint önök is tudják, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt és a Kommunista Ifjúsági Szövetség elnevezésének tör­ténelmi előzményei vannak. Ebből egyes KISZ-isták, akik­kel vitatkoznunk kellett, ar­ra a hibás következtetésre ju­tottak, hogy szűk, elit ifjú­sági szövetséget kell szervez­niük, és ezért alig akartak felvenni fiatalokat. 2 NÓGRAD - 1981. május 31., vasárnap Kádár János a küldöttek egy csoportjával. (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom