Nógrád. 1981. május (37. évfolyam. 101-126. szám)
1981-05-31 / 126. szám
Folytatta munkáját a KISZ X. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról). nista rendszereket — de aztán mindig kénytelenek voltak rájönni, hogy a valóságos viszonyokat nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az imperialistáknak azt is tudomásul kell venniük, hogy a népek — s elsősorban a Szovjetunió és a többi szocialista ország népei — az elért vívmányokról nem mondanak le, azokból nem engednek. Az emberek, a nemzetek elvitathatatlan joga, hogy megszabaduljanak az elnyomástól, a kizsákmányolástól és a gyarmati rendszer maradványaitól. A népek addig nem nyugszanak, ameddig nem rendelkezhetnek saját sorsuk és hazájuk kincsei felett. Ez a világ fejlődése, az emberiség az élet egyetlen útja — más út nincs. Napjainkban — s ezt a magunk számára is mondanunk kell — a haladás, a béke minden hívének nagyobb aktivitására van szükség. • Egyesítenünk kell erőinket, hogy az emberiséget megóvjuk a háborútól. Pontos, hogy a tőkésországok kormánykörei ugyanúgy politikai józanságot és felelősségtudatot tanúsítsanak, miht a szocialista országok vezető tényezői. Ebben a helyzetben a mi politikánk változatlan. Valljuk, hogy a nagy nemzetközi kérdések közül az első és a legfontosabb, amelyben az egész emberiség, a világ ösz- szes népe érdekelt: a világháború elkerülése. Ennek lehetősége adott, s ez nem más, mint a béke megszilárdítása, az enyhülés elmélyítése és ki- terjesztése. A konkrét feladat a fegyverkezési verseny megfékezése, a békés egymás mellett élés és a kölcsönösen hasznos, gyümölcsöző kapcsolatok fejlesztése. El kell érni, hogy a nemzetközi politika fő eszköze minden vitás kérdésben a tárgyalás, valamint az érintett felek érdekeinek megfelelő megállapodás legyen. A szocialista országok becsületes, korrekt politikát folytatnak. Azt vallják, hogy az államok egyenlő • biztonságát a fegyverzet alacsonyabb szintjén kell megvalósítani. Ez volt politikánk lényege eddig és ez lesz a továbbiakban is. Nagyszerűen kifejezték ezt az SZKP XXVI. kongresszusán Brezsnyev elvtárs által előterjesztett széles körű tárgyalási javaslatok, s a legfontosabb nemzetközi kérdésekkel, a háborús veszély elhárításával kapcsolatos szovjet állásfoglalások. Különösen nagyra értékeljük, hogy az utóbbi időben durvább imperialista propaganda ellenére az SZKP kongresszusának hangvétele nyugodt, magabiztos, józan és mérsékelt volt, s ilyen hangú volt Brezsnyev elvtárs legutóbbi, grúziai beszéde is. A Varsói Szerződés többi tagállamának is vannak változatlanul érvényes és tárgyalást igénylő . javaslataik. A széles közvélemény — nemcsak a szocialista, hanem a kapitalista országokban is — tudja, hogy az emberiség alapvető érdekét, a békét érintő kérdésekben most az Egyesült Államokon, a NATO-or- szagokon, a kapitalista világ vezető tényezőin van a sor, nekik kell a Szovjetunió, a szocialista országok javaslataira méltó választ adniuk. Pártunk, kormányunk, valamint országunk közvéleménye melegen üdvözölte és teljes mértékben támogatja a szovjet javaslatokat Hazánk a Varsói Szerződés országaival, a haladás és a béke összes erőivel együtt dolgozik és küzd ezeknek a javaslatoknak a megvalósításáért. Ennek, szellemében lépnek fel képviselőink az Egyesült Nemzetek Szervezetében, a madridi tanácskozáson, a bécsi tárgyalásokon és a kétoldalú kapcsolatokban is. Pártunk, kormányunk e célokért, ebben a szellemben végzi nemzetközi tevékenységét. Joggal mondhatjuk, hogy népünk teljes mértékben támogatja ezeket a külpolitikai célokat. Bízunk abban, hogy meg tudjuk akadályozni az új világháborút, a nemzetközi helyzetben folytatódik az enyhülés, és megőrizzük a békét. Szilárd a belpolitikai helyzet Kedves elvtársak! Szólni szeretnék néhány hazai kérdésről is. Belpolitikai helyzetünk kiegyensúlyozott, a párt és a nép összeforrott, együtt dolgozik, erősödik a szocialista nemzeti egység, társadalmunk politikai, gazdasági alapjai szilárdak. A gazdasági, kulturális építő munkában jelentős eredményeket értünk el. Ezek jellemzik belső helyzetünket, s ezt tudják barátaink, sőt, bizonyos mértékben a velünk szemben állók is. Rendszerünk szilárdságát több nagy társadalmi megmozdulás is bizonyítja. 'Elsőként említem a XII. kongresszus kedvező fogadtatását. Ezt követték az országgyűlési és tanácstagi választások, a szakszervezeti kongresszusok, a Hazafias Népfront kongresz- szusa — és ez a mostani kongresszus is. Áz itt felszólaló fiúk és leányok — csakúgy, mint a korábbi fórumok résztvevői —r a valóságos helyzetről és tennivalókról szóltak, teljes felelősséggel és bizakodással. Ahhoz, nogy eredményesen dolgozhassunk, sok mindenre, egyebek közt anyagi eszközökre is szükség van. De a legfontosabb és legnagyobb erőnk a szilárd belpolitikai helyzet és a szocialista nemzeti egység. A legutóbbi tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy égy országban szocializmust építeni, sikerrel előrehaladni csak akkor lehet, ha a társadalom erőit olyan forradalmi élcsapat vezeti, amelyet tudományos elmélet irányít, s amely valódi programot tud adni az ország népének; ha van olyan szilárd népi hatalom, amely érvényesíteni tudja a szocialista törvényességet és képes önmagát megvédeni; ha a tömegek támogatják a pártot és a népi hatalmat. S további fontos tényező, hogy dolgozni kell! Ez a fontos, s nem az elosztásra kell új szervezeteket kitalálni. Az elosztást persze mindenki szívesen vállalja magára, legyen az a párt Központi Bizottsága, a szakszervezet, a KISZ, vagy egy vállalatvezető. De elosztani csak azokat az anyagi és kulturális javakat lehet, amelyet a nép létrehozott. Tehát; erős, jól vezető párf, szilárd népi hatalom, tömegtámogatás és munka. Ezek a tényezők a Magyar Népköztársaságban megvannak, működnek és tovább fognak erősödni! Most ilyenek a viszonyok nálunk. Ennek ellenére az utóbbi években, részben „önerőből”, részben nemzetközi hatások alapján többfelé kicsit kritikusabb nézetek is jelentkeznek. Ezzel kapcsolatban csatlakozom az előttem szólókhoz, Fejti elvtárshoz és a többiekhez, mert úgy igaz, hogy nekünk minden kendőzés és mellébeszélés nélkül a valódi problémákat kell napirendre tűznünk. És ha valami javításra szorul, akkor cselekednünk kell. , Ez a mi viszonyunk a hibákhoz, a hiányosságokhoz, fejlődésünk gondjaihoz. S szívesen veszünk minden olyan bírálatot, vitát, amely előbbre viszi ügyünket. Az ilyen építő szándékú viták és bírálatok mellett különböző helyeken és területeken pesszimista nézetekkel is találkozunk. Nemrégiben kezembe került egy előadássorozat a halálról. Ez a probléma tudományos, — orvostudományi, pszichológiai vagy filozófiai — szempontból érdekes. Szívesen hozzáírtam volna egy bekezdést arról, hogy én egész életemben az élet problémáival foglalkoztam. Tudom, vannak olyanok, akik állandóan a halálra készülnek. De az emberek többsége nem ilyen, hanem az élettel törődik, mint, ahogy népünknek is az élet, az előrehaladás a fontos. A helyenként jelentkező pesszimista hangulatok miatt nem fölösleges vívmányainkról is szólni. Ez nem a hiányosságok elhallgatása. Azért beszélünk az eredményekről, mert tudnunk kell, mit értünk el azon az úton, amelyen népünk évtizedek óta halad. Hatalmas történelmi vívmányaink vannak. Magyarországon, miután a szovjet hadsereg felszabadította hazánkat a hitlerista megszállás alól, népi hatalom jött létre. Leraktuk a szocializmus alapjait, eljutottunk a fejlett szocialista társadalom építésének szakaszába. Ez azt jelenti, hogy felszámoltuk a feudalizmust, a nagybirtokrendszert, a kapitalizmust és mindent, ami azzal jár. Megszüntettük az embernek ember által való kizsákmányolását. Népünk bebizonyította, hogy a köztulajdonban levő termelőeszközökkel, a közös gazdálkodással az iparban és a mezőgazdaságban hatalmas alkotásokra képes. Ugyanilyen történelmi vívmány a volt uralkodó osztályok műveltségi monopóliumának megszüntetése.'Köztudott, hogy Magyarországon nagy volt az analfabétizmus, a gyermekek közül sokan még az elemi iskoia padjába sem jutottak el, a középiskoláról és a főiskoláról nem is beszélve. Azóta nemzetünk birtokba vette a kultúrát: műveltté vált a magyar nép! A felszabadulásunk óta eltelt 36 évben történelmi elmaradottságot küzdöttünk le. Bár ezekben az esztendőkben éles harcot kellett vívnunk a hatalomért, azért, hogy kinek épüljön ez az ország, s nem kevés hibával kellett megküz- denünk, mégis elmondhatjuk: évszázadnyi elmaradást hoztunk be, népünk elérte mindazt, amit a kapitalizmus nem tett lehetővé. Sőt, még ennél is többet; tovább ment a szocialista fejlődés útján. Történelmi vívmányunk az is, hogy a világban helyreállott a magyar nép és Magyarország becsülete. Népünk felzárkózott az élen haladókhoz és biztos Jövendőjét a szocialista társadalmi rend keretében építi. Ezek a mi történelmi vívmányaink, amelyeket az idősebb nemzedék számontart. A fiatalok azonban nem nagyon ismerik ezeket, de kérjük, hogy • néha gondoljanak arra, hogy ami ma nekik a világ legtermészetesebb dolgának tűnik, az néhány évtizeddel ezelőtt a mi számunkra, akik akkor hasonló korú ifjúmunkások voltunk, még vágyálomnak tűnt. A párt távol áll attól, hogy a helyzetünket idealizálja. Nem állítjuk, hogy ami ma nálunk van. az már maga a tökéletesség, hogy nincsenek hibáink és gyengeségeink. Ilyenek bőven vannak, s nyíltan szoktunk róluk beszélni. Pártunk szembenéz a valósággal, s ennek alapján dönt arról, mit tegyen, s hogyan haladjon tovább. A párt XIÍ. kongresszusa is teljes valóságukban tárta fel gyengeségeinket és problémáinkat, valamint számba vette azt is, milyen terveket tudunk most magunk elé tűzni. Mind a kongresszus, mind a VI. ötéves terv szigorú programot hirdetett meg, mert a valóságos helyzetből indult Iá. Mérsékeltebb növekedési ütem mellett óriási feladatokat jelölt meg a termékszerkezet korszerűsítésében, a gazdasági munka és a kulturális tevékenység javításában, valamint az emberek alkotóképességének kibontakoztatásában. Nyíltan beszéltünk arról is, hogy az életszínvonallal kapcsolatban jelenleg felelősen és tisztességgel csak azt tudjuk az ország népének mondani, hogy most az elért szint • tartása és megszilárdítása a központi feladat, s a legközelebbi években új erőt kell gyűjtenünk az életszínvonal további emeléséhez. A következő esztendőkben tehát hatékonyabb gazdasági munkára, jobb tudományos, közoktatási, kulturális tevékenységre van szükség és fokozottabban kell mozgósítani az emberi tényezőt, mert bonyolult világpolitikái helyzetben, számunkra kedvezőtlen nemzetközi körülmények között élünk. Erről is őszintén beszélünk, nem idealizáljuk viszonyainkat, s a helyzet megkövetelte feladatokat tűzünk magunk elé. S amikor azt mondjuk, hogy szilárd nálunk a belpolitikai helyzet, akkor ebbe beletartozik az is, hogy nagyot léptünk előre helyzetünk reális megítélésében, népünk ismeri a valóságos helyzetet és ennek alapján adta támogatását a XII. kongresszuson kitűzött feladatok megvalósításához. A valósághoz ag is hozzátartozik, hogy a munka hatékonysága nem kielégítő. Ez egyaránt vonatkozik a politikai, a gazdasági és a kulturális munkára, s a tudat fejlesztésére. Eredményeink elmaradnak mind a szükségletek, mind a lehetőségek mögött. A vezetésnek is vannak hiányosságai. Én ennék tartom döntési rendszerünk nehézkességét, lassúságát és a bürokratikus vonásokat, amelyekkel különböző területeken még találkozhatunk. Ilyen továbbá a felelősség elmosása, amelyből számos hiba adódhat, s idesorolom a rendelkezésre álló eszközök nem megfelelő kihasználását. A vezetés e hibáiról szólva nem csak a Központi Bizottságra és a kormányra gondolok, hanem a legkisebb egység vezetőire is. Mindenkinek meg kell tanulnia, hogyan küzdje le ezeket a hibákat. Kiváltképpen azért, mert a szocialista építés olyan szintet ért el Magyarországon, amelyről a további fejlődésért már nagyon meg kell dolgozni. Korábban, amikor az alapokról indultunk, tervezhettük az ipari termelés évenkénti 15 százalékos növelését, s ezt meg is lehetett valósítani. De amikor egy bizonyos fejlettségi szintet elérünk — és ez nemcsak az iparra vonatkozik —, akkor az eredményekért már nagyobb erőfeszítéseket kell tenni. Önök nagyon jól tudják, hogy a sportolók eleinte könnyen javítják meg korábbi eredményeiket, de utána már a századmásodpercekért is vért kell izzadni. Ez egy kicsit így van a társadalom fejlődésében is. Világosan kell tehát látnunk, hogy mi is elértünk egy olyan fejlettségi szintet, amely után — a további előrehaladásért — alaposan meg kell küzdeni. Talán keményebben és job- ,ban, mint eddig. Ugyanígy tudatában kell lennünk annak is. hogy a bonyolult nemzetközi viszonyok és a kedvezőtlen világgazdasági körülmények között hiányosságaink és nehézségeink erőteljesebben éreztetik hatásukat. Meg vagyok győződve arról, s pártunk Központi Bizottsága is azt vallja, hogy — miután az utóbbi, két évben szigorúbb követelményeket állítottunk magunk elé — most kicsit jobban dolgozunk. Bizonyos eredmények már mutatkoznak, s ez azt bizonyítja, hogy erőfeszítéseinknek megvan az értelme. Továbbra is követnünk kell azt a gyakorlatot, hogy problémáinkkal szembenézünk, új és ^korszerű megoldásokat kutatunk fel, keményen és fegyelmezetten dolgozunk hibáink és hiányosságaink felszámolásáért, nagy terveink megvalósításáért. Ezek a tervek öltenek testet a- párt programnyilatkozatában, a XII. kongresszus határozataiban és a VI. ötéves tervben. Kedves elvtársak! A VI. ötéves terv jó és fontos terv. Az eredmények még kezdetiek, de azt már elmondhatjuk, hogy az indulás biztató- volt. Sols területen mutatkoznak máris az ésszerű munka eredményei, s megvan a-reményünk arra, hogy tovább tudunk haladni a fejlődés útján. Az eredményekről szólva gondoljunk a mezőgazdasági dolgozók helytállására. Tavaly a mostoha időjárás miatt késett az érési folyamat, összetorlódtak a munkák. Mindezek tetejébe szokatlanul korán állt be a tél. .Amit az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek dolgozói a múlt év őszén és a, keserves hosszú telet követő tavaszon végeztek, azért minden elismerést megérdemelnek. Le a kalappal előttük! Becsülettel, erőfeszítés- .sel az összes időbeli hátrányt leküzdötték, és most a mező- gazdasági munkák előbbre tartanak, mint más években. - Ebből is látható, hogy ha valami rajtunk múlik, akkor az igyekezet és a szorgalom meghozza az eredményét. Érvényes ez a termelésre, és sok más területre is, így például a politikai munkára, a tudományra, az oktatásra, a kultúrára és minden alkotó tevékenységre. A becsületes igyekvésnek is köszönhető, hogy bár a nemzetközi gazdasági körülmények tovább romlottak az utóbbi másfél évben, az élet- színvonalat eddig sikerült tartanunk, s ha a jövőben kicsit még jobban dolgozunk, akkor tartani is tudjuk. Az életszínvonal megőrzése és megszilárdítása nagyon komolyan vett programunk. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni szeretném, hogy a jövőben jobban kell érvényesíteni a teljesítmény szerinti elosztás elvét. Népünk túlnyomó többsége becsülettel, tisztességgel dolgozik az iparban, a mezőgazdaságban, a közlekedésben, a szolgáltatásban és más területeken. De még nem mindenki végzi így a munkáját. Ahogy ez a nagyobb menetelésnél lenni szokott, vannak, akik húzzák, és tolják a kocsit, és vannak, akik közben fenn üldögélnek a ven-, dégoldalon és vitetik magukat. Ez így nem megy! Az embereknek a teljesítmény alapján kell az anyagiakból részesülniük. Társadalmi méretekben jobban és hatékonyabban kell érvényt szerezni a szociális igazságnak és a szocialista erkölcsnek, amelynek- legfőbb követelménye, hogy a mi társadalmunk a munka társadalma, itt dolgozni kell, ha valaki boldogulni akar, mert a nép is ezt teszi. Belpolitikai törekvéseinket illetően jó programunk és helyes politikánk van: sikeresen építjük a fejlett szocialista társadalmat és védelmezzük a békét. A mi programunk: a szocializmus és a béke — a haza felvirágoztatása. Ebben bízni kell, ezért dolgozni kell, és az eredmények nem maradnak el. Á KISZ betölti funkcióját Kedves elvtársak! A Kommunista Ifjúsági Szövetség a párt ifjúsági szervezete, s e minőségében betölti funkcióját. Kereken 850 ezer tagja van, s ezen kívül — helyes, hogy itt erről szó esett — egymilliós az úttörők' mozgalma. A KISZ az úttörőktől kapja az utánpótlást, a párt pedig a KISZ-től. A pártnak más utánpótlási forrásai is vannak, gondolok a szocialista brigádmozgalomra, a munkásőrségre és a népfrontra, de jelenleg az új parttagok 75 százalékát felelős KISZ-ajánlásra veszik fel a pártba. A KISZ mint az ifjúság tömegszervezete is betölti funkcióját. Magában foglalja a társadalmilag aktív ifjúság nagyobbik felét, politizál velük, képviseli érdekeiket. Hogy hol, és hogyan kell javítani a munkán, ezt a KISZ. esek nálam jobban tudják. A KISZ-nek természetesen minden ifjúsági rétegre nagy figyelmet kell fordítania, de különösen a munkásifjúságra. Azért emelem ki ezt, mert pártunk — a forradalmi élcsapat — a munkásosztály programját hirdeti és valósítja meg. Legfontosabb utánpótlási forrása a munkásifjúság, minthogy a munkás- osztály egésze az a bázis, amely nélkülözhetetlen a párt egészséges továbbépítéséhez. Mint önök is tudják, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Kommunista Ifjúsági Szövetség elnevezésének történelmi előzményei vannak. Ebből egyes KISZ-isták, akikkel vitatkoznunk kellett, arra a hibás következtetésre jutottak, hogy szűk, elit ifjúsági szövetséget kell szervezniük, és ezért alig akartak felvenni fiatalokat. 2 NÓGRAD - 1981. május 31., vasárnap Kádár János a küldöttek egy csoportjával. (Folytatás a 3. oldalon)
