Nógrád. 1981. május (37. évfolyam. 101-126. szám)

1981-05-27 / 122. szám

Az emberi boldogulás záloga Békehónapi tapasztalatok Cselekedjünk együtt a szo­cializmusért, a békéért! — e jelszó jegyében rendezte meg az idei esztendőben a májusi béke- és barásági hónap ese­ményeit az Országos Béketa- nács a Hazafias Népfront or­szágos, megyei szerveivel kar­öltve. Békében élni — ez minden ember és minden nemzet szent és sérthetetlen joga. a min­dennapi, építő , alkotó munka, az emberi boldogulás záloga. A mai nemzetközi helyzet alakulása kiváltképpen fel­hívja figyelmünket a béke és az élet szoros összefüggésé­re, a szolidaritás, a nemzetkö­zi összefogás szükségességé­re. Nógrád megyében a hónap elejétől zajlanak, a béke- és barátsági hónap eseményei üzemekben, gyárakban, in­tézményekben. Salgótarján­ban a városi népfrontbizott­ság a TIT megyei szervezeté­vel közösen készítette elő a programokat, előadásokat, ta­lálkozókat a városkörzetek­ben. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a béke­gyűlések, -találkozók élénk éideklődés mellett, aktiv, po­litikus légkörben zajlottak, általában 80—16C ember rész­vételével. A békegyűlések előadói, a megye párt- és ál­lami szerveinek vezetői tájé­koztatták a hallgatóságot ha­zánk, a Szovjetunió bel- és külpolitikájáról, a nemzetkö­zi kapcsolatok alakulásáról, felhívták a figyelmet a fenye­gető háborús politika elleni küzdelem fontosságára. Szó esett a' találkozókon szűkebb pátriánk, a megye, a város, egy-egy városkörzet gondjairól, bajairól, az embe­reket naponta foglalkoztató kérdésekről is. Az I. számú országgyűlési választókerület képviselője, dr. Fancsik Já­nos május 12-én a városi ta­nácson tartott beszámolót az államigazgatási törvény mó­dosításáról. mintegy 80 állam­igazgatási dolgozó előtt. La­kossági fórumot rendezték a csizmadia-telepi városkörzet­ben, ahol a lakó- és utcabi­zottságok tagjai, vezetői is­mertették a lakossággal a kör­iét eredményeit, problémáit. Az összejötelen részt vettek dr, Fancsik János, országgyű­lési képviselő, a tanács, az iKV vezetői. Május 12-én az „ötvenezer munkanapot Sal­gótarjánért” ’mozgalom tenni­valóit vitatták meg a város általános és középiskoláinak igazgatói, elindították a tan­intézetek 1980 81. évi társa­dalmi munkáinak felmérését. Magyar—szovjet baráti ta­lálkozón cseréltek tapasztala­tokat a síküveggyári város­körzet lakói egy, a városunk­ba látogató .17 fős arhan- gelszki turistacsaport tagja­ival. A megyei művelődési közponfban működő nők klubjában Szabó Ferenc vá­rosi népfronttitkár tartott beszámolót a Hazafias Nép­front VII. kongresszusának ál­lásfoglalásáról, a mindenna­pokat szebbé, jobbá tevő ■ fel­adatokról. Több mint 11 liter évente A szocialista országok kö­zül Magyarországon fogyaszt­juk a legtöbb alkoholt: 11,5 liter 100 százalékos alkohol jut egy főre évente. Az ENSZ adatai szerint 1978-ban világ- viszonylatban a hetedik he­lyen álltunk, a fogyasztás emelkedése a leggyorsabbak között volt, a tömény szesz fogyasztásában pedig Magyar- ország a világranglistán a má­sodik helyre került. Ezek a statisztikai adatok nem tar­talmazzák a hazánkban ille­gálisan előállított és elfogyasz­tott szesz mennyiségét. A megdöbbentő adatok még Ny. L. leiin A költő álma ijesztőbbé akkor válnak, ha az alkoholizmus következménye­it is hozzávesszük A fiata­labb korosztályok halálozási többletét az alkohol okozta balesetek, az öngyilkosságok adják. 1960 óta az alkoholis­tákra jellemző májzsugorha- lálozás a háromszorosára nö­vekedett. A szándékos bűntet­tek 80 százalékát az alkohol hatása alatt követik el. A gyil­kosságok 70 százaléka, a testi sértések 80, a garázdaság 85, a hivatalos személyek elleni erőszak 90 százaléka esetén ki­mutatható az alkoholfogyasz­tás. Ki keres vagyonokat? IfWiarAeÄm zöldséges bódét nyitott. ismerősöm A harsogóan piros al­mák, a primőrök hamar odacsalogatták a kör­nyék lakóit. Ismerősöm most mégis panasz­kodik. Környezetében sokan ferde szemmel néznek rá, összesúgnak a háta mögött. Azt rebesgetik, hogy vagyonokat keres. Azt per­sze nem tudják a pletykálok, hpgy embe­rünknek hajnali háromkor kell elindulhia otthonról, ha friss áruhoz akar jutni. Hétkor nyitja a boltot, és az esti szürkületben vető­dik haza. Tisztes jövedelme pedig messze van a mesés összegtől. Az eset — ki nem tudná? — korántsem ritka. A t magánkezdeményezést, legyen bár hasznos a szűkebb pátria minden lakójának, sanda gyanú veszi körül. Makacsul tartja magát az a nézet, hogy a termelési viszo­nyok annál „szocialistábbak”, minél kisebb a magánszektor, a kisárutermelés mozgástere. A közhiedelem azonban sohasem alapulhat pusztán a jólértesültek mendemondáin. An- náj mélyebbek a gyökerei. Ma már tudjuk, hogy a szocialista állam gazdaságszervező tevékenységétől hosszú időn keresztül túl sokat vártunk. A közpon­tosítás olyan feladatokra is kiterjedt, amelyek nagyüzemi méretek között csak nehézkesen, rugalmatlanul oldhatók meg. Különösen igaz ez a fogyasztás szférájára. Kezdetben azonban a hagyományos kisárutermelés. kiskereskedés visszaszorítása nem okozott különösebb gon­dot. hiszen az igényék is mérsékeltebbek vol- tak. Később, az életkörülmények javulásával a fogyasztási kívánalmak mind sokrétűbbek lettek. Az új helyzetben egyetlen lehetőség kínálkozott az ellátás hiányainak csökken­tésére: a ’ lakosság öntevékeny többletmun­kája —, amit ma oly’ gyakran, és oly’ sok­féle „felhanggal” kísérve, kiegészítő gazda­ságnak nevezünk. Ez az a terület, ahol ügyes­kedők és szerencselovagok látványos sikerei­ről és még látványosabb lebukásairól is hal­lani. Épp ezért nem csoda, hogy egyelőre lényegesen több szó esik a kiegészítő gazda­ság kapcsán a jövedelemkülönbségedről és a visszásságokról — azaz az elosztási viszonyok csöppet sem általánosító sávjárói —, mint a jelenség valódi tartalmáról, a kiegészítő gazdaság ágaiban végzett munkáról. Mit takar a meglehetősen általánosító gyűj­tőfogalom? Ide tartozik mindenekelőtt a.me­zőgazdasági kistermelés — a háztáji és ki­segítő gazdálkodás —, ami az ország agrár- termelésének több mint harmadrészét adja. A hagyományos javító tevékenységet jobbára ma is a kisiparosok végzik. De az évente felépülő 35—40 ezer családi ház döntő több­sége is kalákában, családi összefogással, ja­varészt kisiparosok szakipari munkájával ké­szül. Becslések szerint mintegy ötmíllióan dolgoznak a kiegészítő gazdaságban, közülük százezren főfoglalkozásban. Aligha vitatható, hogy erre a rugalmas, munkaigényes, a személyes kockázatvállalást sem nélkülöző tevékenységi formára még hosszú időn keresztül szükség lesz. Időszerű tehát, hogy — a bizalmatlanságot és előítéle­teket tápláló, s ezért zavaró körülményektől mentes legyen a kiegészítő gazdaság. Nem­csak a mindenki által elítélt fusizást, az en­gedély nélküli iparűzés néha hajmeresztőén agyafúrt ötleteit kell említeni itt. hiszen az ilyen hitelrontó kalandorkodás ellen hatá­rozottan és kellő, szigorral védekezik jogren­dünk. Ám ennek a formának a becsületéhez, a benne rejlő előnyök kihasználásához leg­alább ilyen fontos, hogy összhangba kerül­jön a szocialista üzemekben dolgozók mun­kaidőben és szabad időben végzett munkája, A mostani, sok tekintetben rendezetlen hely­zet visszaélésekre — vesztegetésekre, lopásra, a társadalmi tulajdon károsítására — ad le­hetőséget. Az sem írható a jelenlegi helyzet javára, hogy a szolgáltatás és a termelés né­hány ágában — gondoljunk csak az építő­ipari javításokra — elsősorban a szocialista szervezetek hiányos kínálata miatt a kiegé­szítő gazdaság monopollhelyzetben van, ami­nek árfelhajtó hatását nem kell ecsetelni. Az a munkás pedig, aki a műszak befejeztével, különmunkájával a fizetése többszöröséhez juthat, erejét a „maszekra” tartalékolja, a napi nyolc óra során piheni ki az előző dél­utáni fáradalmakat. Mindezek a káros jelenségek azonban sem­miképp sem kérdőjelezhetik meg a kiegészí­tő gazdaság szerepének fontosságát. Mari egyre erősödő igény, hogy legye-; * 1 v'1 nek olyan szervezeti formák; amelyek a szocialista jelleget, az egyéni kez­deményezést és a vállalkozókedvű emberek ésszerű kockázatvállalását szerencsésen ött vözik. A „kenőpénzek” vándorlásának, a munka nélküli jövedelemszerzésnek pedig elejét vehetnék a szabályozott beszerzési csa­tornák, az öntevékeny gazdálkodók gépekhez juttatása — akár a bérleti rendszer kibőví­tése révén —, az anyagellátásuk javítása. A kiegészítő gazdaság néhány területén érzé­kelhető veszélyes mono'polhelyzetet pedig a vállalkozók versenyeztetésével — több mű­ködési engedély kiadásával — meg lehet szüntetni. És akkor, nyilván az üdvös dön­téseket köpető „türelmi idő” elteltével, zöld- ségesismerösömet sem érik majd igaztalan támadások. í. 1. t. J Egy meleg tavaszi estén a kez­dő költő, Mihail Danyilovics Ta- ganszkij gondolataiba merülve járkált öröklakása teraszán és várta a múzsa megjelenését. A múzsa azonban valami oknál fofc- va nemigen sietett hozzá. Vagy a címét nem tudta, vagy amúgy is elég gondja volt. Végül még­is megeset a szíve Taganszkijon és ott termett nála. — Nos, miben állhatok a szol­gálatára? — kérdi. Taganszkij csodálattal bámult rá, és hallgatott, mint aki elvesz­tette a beszélőképességét. Ez ele­inte még hízelgett is a múzsá­nak. — Miért hívott hát tulajdonkép­pen? Am Mihail Danyilovics csak egy­re hallgat, és félénken mosolyog, nvnt aki szeretne ugyan kérni valamit, de még nem szánta rá magát. — Na, kt vele, bátran! — biz­tatja a múzsa. — Mondja csak, ne szégyenlősködjék! Végül is nem vagyunk gyerekek. — Én,.. . ön .. . nekem ... — dadogja Taganszkij —, bocsásson meg. természetesen. .. de... Ezt már megsokallta a múzsa, és kezdte elveszíteni a türelmét. — Ne piszmogjon! Mondja meg végre nyíltan, mit akar tőlem! Regényt? Hőskölteményt? Netán dalt a közlekedési szabályokról? Addig kérje, amíg jókedvemben vagyok! Bármilyen kívánságát teljesítem. — Bármilyet? — csillant meg a reménysugár Mihail Danyilovics szemében, és elpirult. — Bármilyet! — ismételte a mú­zsa, miközbenn biztatóan mosoly­gott. — Nem tudna ... — motyogta Taganszkij. — Már olyan régen ábrándozom róla... — Hebegett- habogott, aztán nagy nehezen ki­bökte: — Nem tudna nekem egy divatos bőrkabátot szerezni? Tud­ja a presztízs... Mégiscsak... Amint meghallotta ezt a mú­zsa, fölpattant, dühében fölborí­tott egy széket, majd teljes ere­jéből becsapta az ajtót, és el­tűnt. Azon a helyen pedig, ahol addig ült és mosolygott. csak egy negyvennyolcas bőrkabát ma­radt. Ettől fogva Taganszkij nem írt több verset. De nem is volt már szüksége ilyesmire. Hordta az új bőrkabátját, és tökéletesen meg volt győződve arról, hogy aki csak ránéz, rögtön látja: igazi költővel van dolga. (Fordította: Grabócz Gábor) . Korszerű körülmények között folyik a szakmunkástanulók képzése az AFIT salgótarjáni telepén. Balogh János III. éves autószerelő — képünkön — LADA személygépkocsi hengerenként! teljesítményét méri. Régen eldőlt már az a so­kat vitatott probléma, hogy az államnak nagyobb haszna van- e az alkohol árusításából, ösz- szehasonlítva azzal a kárral, amit az alkoholisták pénzben kifejezhetően okoznak. Mert bár pillanatnyilag úgy tűnik, jelentős jövedelem folyik be tudatosan megdrágított sze­szes italok áréból az állam­kasszába — ez nem ellensú­lyozza azt a rombolást, amit az alkohol hosszú távon okoz. Nem lehet eléggé hangsúlyoz­ni azt a kárt, amit erkölcsi­leg jelent, például a családi felbomlása, a bűnözés. Hazánkban igen sokan fel­ismerték az alkoholizmusnak a társadalomra és egyénre egyaránt kiható veszélyét. Sokoldalú küzdelem indult el­lene. olyannyira, hogy külön intézmény is létesült Alkoho­lizmus Elleni Országos Bizott­ság névvel. Az 1974. évi 10. számú törvényerejű rendelet létrehozta az együttműködni nem akaró, garázda és visz- szaeső alkoholisták kötelező Munkaterápiás Alkoholelvo­nó Intézetét. Valamennyi tö­megszervezet — elsősorban a Magyar Vöröskereszt — fo­kozta az alkoholizmus elleni propagandát. És végül, meg­alakultak a gyógyuló, vagy gyógyult betegek öntevékeny, egymást segítő közösségei. De minden szervezet ered­ményes munkájának alapvető feltétele — a jó szándékon túl — az, hogy meghatározott jogkörrel rendelkezzen. Ez pe­dig még nem alakult ki vég­legesen, és mitagadás, az eredmények is váratnak ma­gukra. Oravecz Éva Nem állhatunk meg 1 Sereghajtóból a középmezőnybe Ezeknek a kicsapongások­nak szigorúan útját kell áll­ni, mert amíg ez nem törté­nik, addig nem lesz rend. Az­tán beszéljünk a gyárakról! Semmi kétség, egy lépést megy ilyen helyre dolgozni az előre léptünk. Nógrád megye ember? Szécsényben az áru­hazánk közepesen szennyezett ház környékén, ahol naponta területe közé tornászta fel több ezren is megfordulnak, magát. A korábbi viszonyok- nincs szemét. Ellenkezőleg, a hoz képest ez eredmény. Év- dolgozók által társadalmi Sokat tettek a környezet vé- tizede még a legszennyezet- munkában épített park díszí- delméért, de nem mindent, és tebbek között tartottak ben-' ti a környéket. Szép rend van ez is oka, hogy a közepes nünket nyilván. Nem is volt Palotáson a nagyüzemi gaz- szinten ragadtunk meg. Igaz, könnyű erre a szintre emel- daság udvarán, ahol a gépek- a kohászati üzemek áldozott kedni. Számtalan intézkedést nek, járműveknek kiszabott a a rendért, a tisztaságért. De hoztak. Büntetéseket szabtak helyük. Színes virágágyak elhalkul az ember hangja, ki. Voltak gyárak, (akár a ko- díszlenek. Az udvar bal olda- a hűkor erről beszél, mert a hászatot, akár a tűzhelygyá-. Ián a lóistállók ragyognak a valóságot nem lehet megmá­tisztaságtól. Az utóbbi hóna- sítani. A szemünk előtt to­pokban a Salgótarjánt szeny- nyező gőzösök sem tolatnak végig a városon. Nógrád megyének a termé- , , , szetes környezete vetekszik az gosító szó nyomán fokozato- ország bármelyikével. Maga san az emberek szemléletévé ez a- körülmény a lehetőségek kij úti iskola és a lakóházak válik, hogy a környezet tiszr sokaságát biztosítja. A jó le- előtt? Van abban döglött tasága, rendje, elsősorban az vegőt, kellemes érzést. De nem macskától törött fazékig, ócs- ember érdekeit szolgálja. Ma ;s ezzel van a gond. Hanem az- ka ruha és minden. A házak már a környezet védelme az zaj_ hogy ennek a környezet- között! Alapos medertakarí- embernek annyira a minden-' nek a tisztaságát nem mindé- tás kérdése az egész! napi cselekvésévé vált, hogy nütt őrizzük meg következe- a lakóházak udvarai, kertjei, tesen. Megragadóan szépek és legtöbb helyen a bérházak kényelmet nyújtók az erdei lépcsőházai, elfogadhatóan berendezéseink, csak egyet szép tiszták. A legtöbb helyen említsünk: Salgótarjánból a ügyelnek az utcák, parkok, Karancs utcai kiindulótól egé- vizeink tisztaságára. Kézzel- szén a Kercseg-laposig jó idő foghatóan lemérhető, milyen esetén félcipőben, utcai ruhá­ban elsétálhat, aki friss leve­gőre vágyik. Űt, pihenő, eső-1 rat vagy az ezeknél kisebb Patyolatot vesszük), amelyek millió forintokra rúgó bünte­téseket fizettek ki. Büntetések sorozata, de mindinkább a szívós felvilá­lyik a patak á gyárból Sal­gótarjánon keresztül. Időkö­zönként rettenetes bűzzel, gázzal telített, sűrű lével. Nem vízzel! Azután milyen a patak medre a Malinovsz­nagy a változás e tekintetben a munkahelyek rendjét ille­tően is. Példának állítható Balassa­gyarmaton a fémipari válla­lat, ahol a munkacsarnokokban rend és tisztaság uralkodik. Mindennek helye van. Sehol szétdobálva felesleges holmi. Az udvarban parkok, virágok­kal. Hát nem szívesebben S van a tűzhelygyár. Csu­pán a közepes szintet jelenti a jelenlegi állapot ott is. Pedig törekednek a környezet vé­delmére. De az öntödében olyan magas a porártalom, hogy mindenképpen intézked­ni kell, mert az emberek egészsége forog kockán. Lépni kell tehát a munkahelyi Sor­ház biztosítja. Itt-ott bizony nyezetért. Ha tudtunk eredmé­Áutomata öntözés Szovjet kutatók elektron:- bekapcsol, és működni kezd kus berendezést szerkesztet- az öntözőberendezés. Ily mó- tek, amely a melegházakban don, ha a növények a szüksé- folyamatosan ellenőrzi a ta- ges pillanatban kapnak vizet, laj nedvességtartalmát a gyö- a terméshozam 5—10 száza- kerek magasságában. Amint a lékkai növekedhet. Az öntö- vízmennyiség a megengedhe- zőberendezés a földeken is al- tő szint alá csökken, a relé kalmazható. megrongálják ezeket a sok pénzt felemésztő létesítmé­nyeket. Társadalmi összefo­gásra lenne szükség, elfogni a rombolókat, és nagyon szi­gorúan megbüntetni őket. Az­tán ott a Kercseg-lapos. Sváj­ci környezette] vetekszik. Ép­pen a napokban jelentős pénzösszeg fejében a megyei tanács természetvédelmi fel­ügyelőjének az irányításával takarítják. A gazt nem enge­dik elburjánzani. Jön a va­sárnap, érkeznek az autósok, be a természetvédelmi terü­letre. Nyomukban olaj, sze­mét. Hasonló a helyzet az or­szágosan híres Salgó védlerü- letén is. nyékét elérni más területen e cél érdekében, akkor itt is lehet. Mert szükség van erre, égetően nagy szükség. Á munkahelyi az ember legexponáltabb környezete. Életének jelentős részét itt tölti el, és nem mindegy, hogy milyen a mindennaoi érzés. Kihat a kedélyére,' amely hatással van a munká­ra és máris világos az össze­függés. A környezetvédelem tehát e.nbervédelem, és ezért na­gyon fontos arra odafigyelni kint a természetben, az ut­cán, méginkáuD a munkahe­lyen. Bobál Gyula NÓGRÁD - 1981. május 27., szerda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom